Jó szórakozásnak hiszik a legtöbben a szellemidézést, és azt hiszik, hogy csak játék az egész, hiszen szellemek nincsenek is, ezért amatőrként nekiállnak zargatni az elhunytakat, akik megjelennek, majd nem távoznak, mert a játéknak indult idézés túlnő a szeánszon résztvevőkön.
Hogy ez ne történjen meg, azért elég csak annyit tenni, hogy keressen egy médiumot az, aki szeretne kommunikálni a szellemekkel, mert annak a segítségével kapcsolatba tud lépni azzal a halottal, akivel szeretne beszélni.
A szellemidézés nem a közelmúlt találmánya, hiszen már az ókori görög és római jósnők is alkalmazták. Ők háromlábú asztalokat táncoltattak, és azokból olvasták ki a lélek üzenetét. Az ő idejük lejárta után, 1848-ban, New Yorkban éledt fel újra a szellemidézés kultusza egy testvérpárnak köszönhetően.
A tizenkét esztendős Kate és a tizenöt éves Maragaret Fox azzal állt elő, hogy kopogtatós módszerrel képesek kommunikálni az elhunytakkal. Ez a módszer a következőképpen működött:
Az idéző leült egy asztalhoz, majd különböző kérdéseket tett fel, amire a szellem úgy felelt, hogy megemelte az asztalt, és kopogtatott vele.
A testvérpár történetéről azonban némely forrás szerint kiderült, hogy csak kitalálták, és valójában szó sem volt arról, hogy kapcsolatba tudtak lépni a szellemekkel, hanem csupán a lábukkal idézték elő a jelenséget, ám ez senkit sem érdekelt, és a szellemidézés ezen fajtája elterjedt a világban.
Mint mindenben az életben, így ezen a technikán is fejlesztettek csiszoltak az emberek, és a médiumok újabb és újabb módszereket találtak ki. Az egyik ilyen változat az a deszkalapocska, ami egy szív alakú, kisméretű, kerekekkel felszerelt szerkezet. Az egyik végére lyukakat fúrtak, amibe ceruzát raktak. Az idézők rátették a kezüket a deszkalapra, majd a ceruzával leírták az üzeneteket.
A későbbi eszközök mind egyformák voltak abban, hogy mindegyiken az abc, a számok 1-től 10-ig és esetleg egy igen-nem szópár szerepelt.
A legelterjedtebb szellemidéző módszer a poharazás és az asztaltáncoltatás. A folyamathoz szükség van természetesen egy médiumra, és azokra, akik tanúi akarnak lenni az idézésnek. Ők bármennyien lehetnek, hiszen a szellemek csak a zajoktól, mobiltelefonoktól, és a rohanó világtól félnek, ezért is szeretnek a nyugodt vidékeken megjelenni.
 |
| Egy szeánsz során ektoplazma folyik ki a nő fülén |
A médium feladata az, hogy megnyissa a kaput a szellemvilághoz, és ő is zárja le rendesen azt, ha vége a beszélgetésnek.
Ha sikerült igazi médiumot találni, akkor kezdődhet az idézés.
A poharazás módszere úgy néz ki, hogy egy papírra félkörívben felírják az ABC betűit, és a számokat. Amikor ez kész, akkor a poharat rá kell tenni a papírra. Ezután a kezet kell a pohárra helyezni.
Hogy a gonosz szellemek ne zavarják meg a szeánszot, meg kell gyújtani egy gyertyát, mert az elijeszti a rossz lelkeket. Ezt követően erősen koncentrálni kell arra a halottra, akivel kommunikálni akarnak, majd egy miatyánk elmondása után jöhetnek a kérdések, amikre a pohár mozgatásával felel a szellem úgy, hogy a betűkre, számokra húzza, amiből kiolvasható a válasz.
Az asztaltáncoltatásról, bár sokan azt gondolják, hogy csak cirkuszi mutatvány, a médiumok kiállnak a véleményük mellett, hogy működő technika. Ez a módszer úgy néz ki, hogy a kérdezők körülállják vagy ülik a könnyű asztalt. A kezüket ráhelyezik az asztallapra úgy, hogy a kisujjuk összeér. Ezzel jelképezik a közös erőt.
A médium eztán kapcsolatba lép a szellemmel, és tolmácsolja a halott válaszait, aki az asztal mozgatásával és kopogással kommunikál. A kopogás megfejtéséhez a médiumnak ismernie kell a tipológiát.
A szellemidézésnek ezeken kívül még rengeteg technikája van. Ingával, tükörrel, vagy például varázstáblával is lehet kommunikálni a halottal. A legfontosabb csupán csak annyi, hogy puszta kíváncsiságból senki se próbálkozzon ezekkel, hanem kérje médium segítségét!
life.hu
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése