Az Egyesült Államok totális ellenőrzést vezet be az interneten

Még ha paranoia is, ez nem jelenti, hogy valóban senki nem figyeli meg Önt. Legalábbis az interneten. De ha teljesen egészséges, akkor is nyomon követhetik. Ha kétségei vannak, akkor érdemes megnézni azt a szósort, amelyet az amerikai Nemzetvédelmi Minisztérium (The Department of Homeland Security) alkalmaz az internetes portálok és a közösségi oldalak ellenőrzésénél.

A listát szombaton közölte a The Daily Mail brit lap. Rámutattak, hogy az illetékes amerikai minisztérium kénytelen volt közzétenni a dokumentumot, miután rákérdezett a magánélet és az elektronikus közeg védelmével foglalkozó információs központ, az Electronic Privacy.

A lajstromon gyakorlatilag szerepel az egész Közel-Kelet: Irak, Irán, Afganisztán, Pakisztán, Jemen, Szomália. Ezen kívül Észak-Korea és Kolumbia. A szavak és a meghatározások kiválasztása érthető. Van egyfajta csoportosítás: így például „nukleáris biztonság”, „egészségügy és madárinfluenza”, „terrorizmus” és mások. Világos, hogy vannak olyan kulcsszavak, hogy „szennyes bomba”, „túszok”, „dzsihád”, „Al-Kaida”. Ugyanakkor ezek mellett a szavak mellett vannak olyan mindennapos lexikonból valók is, mint például „felhő”, „hó” vagy „híd”.

Az említett információs központ jogvédői szerit a listán számos olyan szó van, amely különféle értelemben szerepelhet. Ez pedig fenyegeti az Egyesült Államok alkotmánya által garantált sajtószabadságot.

Az illetékes amerikai minisztérium bizonyos vonatkozásban egyetértett a kritikával. Amint Matthew Chandler, a főhatóság sajtótitkára elmondta, pontosítani kell a keresőprogramok algoritmusát. A maga részéről az egyik minisztériumi tisztviselő a Huffington Post internetes kiadványnak adott interjújában azt közölte, hogy az internetes monitoring esetében az aktivitás még kezdeti fokon van, a terrorizmus elkerülésére és a természeti kataklizmák ellenőrzésére irányul. Elutasította azt a gyanút, hogy a minisztérium a másképp gondolkodók feletti ellenőrzésre használná ki a lehetőségeit.Ugyanakkor az internet és a közösségi oldalak monitoringja nehezen képzelhető el a számítógépes technológiák vezetőivel való együttműködés nélkül. Az amerikai Nemzetbiztonsági Minisztériumnak vannak bizonyos megállapodásai a Google-lal, a Facebookkal, a Twitterrel és más társaságokkal, amelyek segítségével hozzájuthatnak a programok egyes részeihez.

A megfigyelt szavak listája:
/forrás: hungarian.ruvr.hu/

Morozov szerint az összeesküvés elméletek cenzúrázását a Google végezze

Acambaro-i leletek

Ma úgy tudjuk, hogy a dinoszauruszok kb. 65 millió éve kihaltak, az emberiség története pedig nem tekint vissza 2 millió évre sem, tehát e két faj semmiképpen sem találkozhatott. Ennek azonban ellentmondani látszanak az amerikai kontinensen fellelt rendkívül különös régészeti leletek.

A történet 1944 júliusában kezdődött, amikor Waldemar Julsrud, Mexikóba kivándorolt, és Acambaroban letelepedett német kereskedő, egy nagyobb esőzés utáni lovaglása alkalmával furcsa kerámiafigurákra lett figyelmes, melyeket a víz mosott ki a föld alól. Mivel mindig vonzódott a művészeti emlékekhez, szerény fizetésért helybeli munkásokat toborzott, és segítségükkel megkezdte a lelőhely feltárását. Hihetetlen meglepetések vártak rájuk.
Nyolc évvel később Julsrud több mint 30.000 kerámiafigura tulajdonosának mondhatta magát. A legnagyobb figura magassága 98 cm, a leghosszabb meghaladja a másfél métert is, bár nagyon nagy többségük arasznyi méretű. A tárgyak között akadnak – mondhatni – „szokásos” régészeti leletek: emberábrázolások, edények, pipák, ám felbukkannak sokkal meglepőbb tárgyak is, például stilizált ábrázolású – némileg matrjoska babára emlékeztető – múmiák.

A szenzációt azonban nem ezek, hanem a különböző állatokról mintázott szobrok jelentették a kutatóknak, ugyanis itt megtalálhatók voltak mamutok, különböző fajta dinoszauruszok, sőt emberek és őshüllők közösen, mintegy szoborcsoportban ábrázolva. Láthatunk kölyök-dinoszauruszt etető asszonyt, ősállat farkába kapaszkodó – vagy épp azon lovagló – embert, véres összecsapásokat ember és állat között, sőt felbukkannak olyan figurák is, melyeket a paleontológusoknak nem sikerült azonosítaniuk. Kétségtelen, hogy akad néhány „fantázialény” is a szobrok között, nagy többségüket azonban a szakembereknek sikerült besorolni az általuk ismert lények közé.

Amikor híre ment a feltárásnak, néhány régész meglátogatta ezt az eldugott városkát, ám amint meglátták a dinoszaurusz figurákat, szinte elmenekültek. 1954-ben a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kiküldte négy régészét a helyszínre, akik megállapították, hogy az ásatások szabályosan folynak, de jelentésükben mégis kritikusan nyilvánultak meg. Nem így gondolkodott azonban a rendkívül szerteágazó érdeklődéséről ismert Charles H. Hapgood, a New Hampshire Egyetem antropológia és történelem professzora. Acambaroban való megjelenése új fejezetet nyitott a kutatásban.

Hapgood professzor szinte egész életében foglalkozott az acambaroi leletekkel, többször járt Mexikóban, segítette a kutatást. Waldemar Julsrudról, mint a tudomány iránt elkötelezett emberről beszélt, aki soha nem próbálta meg anyagi haszonszerzés céljára felhasználni gyűjteményét. A helyi lakosság is támogatta a feltárást, sőt Acambaro város rendőrfőnöke, Altimarino parancsnok engedélyezte, hogy a település egész területén ásatásokat végezzenek.

1968-ban aztán a professzor kapott pár olyan mintát, melyben szerves anyagok voltak, így C14-es módszerrel kormeghatározást tudott végeztetni a westwoodi Teledyne izotóplaboratóriummal. A vizsgálat eredménye szerint a dinoszaurusz-szobrocskák 6500 évesnek bizonyultak. A későbbiekben több különböző laboratóriumban vetették alá ehhez hasonló vizsgálatoknak a kerámiafigurákat, az eredmények 4500 – 6500 évesnek becsülik a leleteket.

Hapgood professzor 1982-es halála után nem sokkal John H. Tierney kezdett érdeklődést mutatni a szobrok iránt. Az 1990-es években többször vizsgáltatta be a leletek korát, később csatlakozott hozzá Dr. Don R. Patton geológus és Dr. Dennis Swift – aki bármennyire is meglepő, teológiából diplomázott –, akik a Julsrud-hagyatékot megmentendő, múzeumot kívántak emelni a különleges leleteknek.

Eme fáradozásaiknak köszönhetően nyílt meg 2002 februárjában Acambaroban a Museo Waldemar Julsrud (a múzeumnak honlapja is van, mely a következő címen érhető el: http://www.acambaro.gob.mx/cultura/julsrud.htm (az oldalt a Mexikói kormány valamilyen "politikai" okból kifolyólag törölte. -a Szerk.)). Így hozzáférhetővé váltak a nagy nyilvánosság számára is ezek a rendkívüli leletek, valamint a tudományos világ is kénytelen tudomásul venni a szobrok létezését, melyek csupán létükkel megváltoztathatnák a múltról alkotott összes nézetünket.

/forrás: sfportal.hu/


Kapcsolódó: Az Ica kövek rejtélye
Az alábbi linken további képeket tekinthettek meg a szobrokról:


Zeitgeist KIVÁGOTT RÉSZ! - Annunakik és az emberek

(magyar felirat)

Besokallt, amikor meglátta mi van a fia ágya felett

Szellemek űztek ki a házból egy kisgyermekes brit nőt. Már nem tudta elviselni a bántalmazást.


Három éven át élt egy 500 éves házban a 37 éves Vanessa Mitchell. Az épület egykoron börtön volt, melyben boszorkányság miatt elítélt nőket tartottak fogva.

"Azt hittem, az a ház álmaim otthona lesz, de óriásit tévedtem. Az egy szellemek lakta kísértetház és kész csoda, hogy eddig kibírtam ott" – mesélte a kisgyermekes anyuka a The Sunnak. Állítása szerint a szellemek egyfolytában bántották. Húzták a haját, ütögették a hátát és nem egyszer megpróbálták lelökni a lépcsőről.

"Folyton mozgatták a tárgyakat, de akkor telt be a pohár, amikor megláttam egy férfi sziluettjét, amint az ágyában fekvő 4 hónapos kisfiam fölé hajol. Akkor fogtam a gyerekem, kirohantam és vissza sem néztem" – tette hozzá Vanessa.

A The Sun paranormális szakértője szerint soha, sehol nem tapasztalt még annyi negatív energiát, mint Vanessa házában.

/Bors online/

A belső föld (Hollow Earth) 03. - Agartha

Forrás: www.siriusnetwork.worldpress.com
Fordította: Borosnyay Gábor

( Összefoglalás )


A Föld belseje


„A Föld belül üreges!” Ezt lehetett hallani néhány évvel ezelőtt bennfentes körökben. Ezt még egy - a Déli-sarkról készült - műholdas NASA-fénykép is alátámasztotta, amely 1968-ban készült és amelyet a NASA titokban tart.

Ezen azt lehet felismerni, hogy nincs mágneses pólus, hanem ahelyett a 83. szélességi foknál egy nyílás létezik, amely a Föld belsejébe vezet. Eszerint a Föld belsejében egy üreges tér tátong, amelyet a földkéreg belső oldala határol. És az a hír járja, hogy ott szárazföldek vannak, egy központi, Földön belüli Nap és egy magasan fejlett emberi civilizáció.
Már a 18. században egy üreges bolygóról írt a svájci matematikus Leonhard Euler, amelynek központjában egy belső Nap van, amely meleget és fényt ad egy földön belüli emberiségnek.

A 19.században, amire a Földet körbeutazták és a felszínén mindent kikutattak, fogott hozzá a felszíni ember a Föld utolsó részének a felfedezéséhez, melyre addig még nem tette rá a lábát: az Északi-sark jeges sivatagaihoz. 1818-ban az amerikai volt katonatiszt, John Cleves Symmes azt terjesztette, hogy a Föld belül üreges és lakható. Senki nem figyelt rá és senki sem tudta, hogy honnan szedte ezt. Belefáradva harcaiba, melyeket azért folytatott, hogy a Szenátus hallgassa meg őt, 1829-ben halt meg anélkül, hogy egy expedíciót küldtek volna a sarkvidékre. Mégis azonban ugyanabban az évben két másik ember megtette azt az utazást, amely Symmesnek már nem jutott ki: A két skandináviai, Jens és Olaf Jansen anélkül, hogy észre vették volna, bejutott a Föld belsejébe és 2 teljes évig egy olyan emberiség vendégeként élt ott, amelyik állítólag nálunk sokkal fejlettebb. Csak Olaf Jansen élte túl az utazást. De miután beszélt a kalandjaikról, 28 évre egy zárt bolondok házába száműzték.

Jules Verne ugyanebben az időben írta meg „Utazás a Föld középpontjába” c. regényét. Más írók két másik regénye hasonló történetekről szólt.
1827-ben jutott el az angol Parry a 82º47’ északi szélességig.
1881-ben honfitársa Marckham elérte a 83º20’-et.


Számos további kutató is megpróbálta elérni a 83. szélességi fokot, de teljesen sose voltak erre képesek. A norvég Fritjof Nansen azonban az Északi Sark keresése közben elérte a 86. szélességi fokot. Ő egy addig megmagyarázhatatlan jelenséggel találkozott: dél tájban egy gyengén vörösen pislákoló napot látott, ami úgy nézett ki, mint egy korong. Laposnak látszott és egyenetlen fekete csíkok voltak rajta. Ezenkívül különösnek találta, hogy minél északabbra ment, annál kevesebb jeget látott.
1894. augusztus 3-án a következőt jegyezte fel naplójába: „Ma rókanyomokat láttunk. A klíma meglepően enyhe, alváshoz majdhogynem túl meleg.”

Az amerikai Isaac-Israel Hayes 1869-ben Grönlandra utazott, hogy az annak északnyugati részén fekvő Ellesmere és Grinnel vidékén folytasson kutatásokat. A naplójában ilyen bejegyzést találunk: „Északi szélesség 78º71’. Egy sárga pillangót láttam, valamint – ki hinné – egy moszkitót. Ezenkívül tíz molyt, három pókot, két méhet és két legyet.” Mindezeknek a rovaroknak tulajdonképpen nem is lenne szabad ott létezniük. Az újságíró Charles F. Hall 1860-62-ben az eszkimók között élt. Azt írta: „Sokkal melegebb van, mint vártam és nincs itt sem hó sem jég. A szárazföld tele van élettel: fókák, ludak, kacsák, nyulak, farkasok, rókák, medvék, foglyok és még sok minden más.” Más Északi-sark kutatók is láttak medvéket, akik télidőben észak felé húztak, nem délnek, valamint rókákat, amelyek a Sark irányába mennek, és nyilvánvalóan jól tápláltak.

1902-ben a „Discovery”-expedíció résztvevői arról tudósítottak, hogy kb. 2000 császárpingvint láttak a Déli-sarkon. 1911. július 20-án a kutatók látták ugyanazt a helyet, de ott a 2000 helyett már csak vagy 100 császárpingvin volt. Hova lettek? Eddig senki sem tudta megmondani, hogy hova ment az a sok pingvin. Ugyanígy azok a madarak is, amelyeket évről évre megfigyeltek, hogy a Sark felé vonulnak és amelyek a meleg évszakban évről évre újra visszatérnek a Sarkvidékről: hol teleltek át ezek a madarak? Egy további rejtély volt a hó elszíneződése. Egyszer csak fekete, piros, zöld vagy sárga lett. Alapos vizsgálatok kiderítették, hogy a fekete színt vulkáni hamu okozta, a pirosat, zöldet és sárgát virágok pollenjei. Ráadásul azt találták, hogy a pollenek olyan növényektől származtak, amelyeket senki sem ismer!

Robert McClure (1807-1873) hordalékfát talált. A gyökerüktől megszabadított fák észak felől érkeztek. Hordalékfa az Északi-sarkon, ami dél felé tart!

Nansen és Hall mindketten leírták, hogy a 83. szélességi fok mögött az egybefüggő jégtakaró helyett nyílt tengerre bukkantak. Ezenkívül Nansen valamint Jens és Olaf Jansen felfedezték, hogy a sós tengervíz tetejére néhány méter vastagságban egy legtisztább édesvízréteg halmozódott fel.

A leginkább vitatott az állítólagos Északi-sark felfedező, Robert E. Peary, aki azt állítja, hogy 1909.április 6-án a Sarkon volt. Azt mondta, hogy kutyás szánnal érte el a Sarkot a jégtakaró tetején. Viszont pont ezen a helyen nyílt tenger van. Sem ő, sem konkurense, Frederick A. Cook nem tudta soha bebizonyítani az állítását. Utóbbi azt állította, hogy már 1908.április 21-én elérte az Északi-sarkot.

Jens és Olaf Jansen beszámolója

1829-ben a norvég Jens Jansen és az akkor 19 éves fia, Olaf Jansen egy tengeri utazás során úgymond véletlenül bejutottak a Föld belsejébe. Mindketten 2 ½ évig tartózkodtak ott. Ott éltek a Föld belsejében.

1829.április 3-án kezdődött a történet, amikor az említett két ember egy halászat kedvéért elhagyta Stockholm kikötőjét. Június 23-án elérték a Spitzbergákat, hogy onnan tovább vitorlázzanak a Ferenc József-földre. Kedvező szelet találtak ahhoz, hogy a nyugati parthoz érjenek. És 24 óra múlva egy gyönyörű szép öbölben kötöttek ki.


Annak ellenére, hogy messze északon jártak, ezen a helyen zöld vegetációt találtak és meleg éghajlatot. Messze nyugaton még látták a jéghegyeket, de előttük északi irányban már csak nyílt tenger volt. Tovább vitorláztak, majd három nap múlva elérkeztek egy szigethez, amelynek északi partján nagy mennyiségű hordalékfát találtak. A következő napig pihentek a kis szigeten, majd folytatták az útjukat. Mindketten csodálkoztak, hogy a klíma olyan meglehetősen meleg volt, annak ellenére, hogy egyre északabbra jártak. Olaf Jansen aztán nagyon elfáradt, és néhány órára lefeküdt. Az édesapja továbbra is a fedélzeten akart maradni. Azonban amikor Olaf felébredt, az apja volt elaludva és közben egy tomboló hóviharba keveredtek, ami három órán keresztül dobálta őket a tornyosuló hullámok és jéghegyek között.

Aztán minden elcsendesedett körülöttük. A felszerelésük fele odaveszett a tengerbe, és nem volt már ivóvizük sem. A nap tűzött, annak ellenére, hogy a legészakibb északon tartózkodtak.

Meglepetésükre megállapították, hogy a tenger vize nem volt sós, hanem tudtak inni belőle. Aztán feltámadt megint egy szél, és a kompasz bolondot játszott. Ezután 11 napig hajóztak egy kellemesen meleg napsütésben, de újra sós vizű tengerbe jutottak. Akkor Jens Jansen egy új látványra hívta fel a fia figyelmét: „Az egy látszólagos nap”, mondta neki. „Már olvastam róla. Azt mondják, hogy ez egy légköri visszatükröződés. Nemsokára újra eltűnik majd.” A nap azonban nem tűnt el. És másképp is nézett ki. Matt-vörös párából sütött és mindig ugyanazon a helyen maradt. Aztán 12 óráig nem lehetett látni, amíg ismét újra fel nem tűnt. Felhők és ködök részben eltakarták néha. Az ég eközben bíborvörös volt. Azt sem lehetett mondani, állította később Olaf Jansen beszámolója, hogy hasonlított volna a megszokott naphoz. Ha épp nem párásan vörösen vagy bronzszínűen fénylett, akkor fehér volt, de inkább egy felhőre hasonlított, semmint hogy egy nagyobb fényforrás lett volna.
Néhány nappal később végül szárazföldet láttak meg. Homokos strandot, fákat és vegetációt. A kompasz újra rendesen viselkedett. Még mindig észak felé utaztak, amin csodálkoztak, mert azt feltételezték, hogy már áthaladtak a Sarkon és már jó ideje dél felé tartanak – legalábbis a látott tájhoz képest! Három napon át vitorláztak a part mentén, mire egy gigantikus méretű folyó torkolatához értek. Rákanyarodtak a folyóra, és 10 nap múlva egy friss édesvizű csatornához érkeztek. A folyóparton nagy erdők voltak gigantikus méretű fákkal. Ez szeptember 1-én volt, 5 hónappal utazásuk megkezdése után, amikor egyszer csak emberi hangokra lettek figyelmesek. Ezek a hangok énekeltek! Röviddel ezután egy hatalmas hajót fedeztek fel, amely egyenesen feléjük tartott. A hajón óriás termetű férfiak voltak, akik egy idegen nyelven szóltak hozzájuk. A viselkedésükön Jens és Olaf Jansen felismerték, hogy nem ellenségesen viszonyultak hozzájuk, sőt mintha valamin szórakoztak volna. Ezek a férfiak mind legalább 3,65 m magasak voltak. A nők épp hogy elérték a 3,65 m-t.

Arcvonásaik finomak és szabályosak voltak. A férfiaknak szelíd, szép arca volt finom, szabályos arcvonásokkal. Tekintetük vonzó volt. Körszakállakat hordtak és gazdag öltözékük volt. A magatartásuk barátságos és udvarias volt. Kedvesek voltak és meglehetősen képzetteknek tűntek. Óriási termetük ellenére nem voltak ügyetlenek. Olaf Jansent és édesapját felvették a hajójukra, ami nagyon gyorsan és hangtalanul siklott a vizen (a folyón, amit Hiddekel-nek hívtak, mint később megtudták). A hajót olyas valami hajtotta és világította meg, amit Olaf Jansen csak öreg emberként ismert meg elektromosságnak. A levegő állandóan elektromosan töltött volt és ezáltal nagyon élénkítően hatott. Olaf Jansen később arról is beszámolt, hogy sosem érezte jobban magát, mint éppen akkor. Két nap hajózás után aztán megérkeztek egy kikötővároshoz, amit Jehu-nak hívtak. Ő és édesapja 1 évig maradtak ebben a városban.
Úgy tűnt, hogy ott az emberek főfoglalkozása a mezőgazdaság volt. A domboldalakon szőlőültetvényeket láttak, a völgyekben pedig gabonatáblák voltak. Minden arannyal volt burkolva. Az ajtók, a bútorok, a falak, az épületek, és még az asztalterítők is. Az arany volt a leghasználatosabb fém, amit itt alkalmaztak. A vegetáció dúsan nőtt.

Minden gyümölcs jó nagy volt. Voltak például szőlőfürtök, amelyek akár 1,5 m hosszúak voltak, és egy szem szőlő akkora volt, mint itt egy narancs. Az almák meg akkorák, mint egy férfinak a feje. Olaf Jansen beszámol arról is, hogy a Föld belsejében lévő nap reggel és este vörösen, nappal pedig fehéren és világosan sütött. Esténként mindig köd támadt és éjjel egyfajta éjjeli felhő takarta el a napot, ami 12 órán keresztül gondoskodott a sötétségről.

A Föld belsejében lévő nap a nagy vákuum (?) közepében lebeg és a gravitáció vagy ahogy Olaf Jansen sejtette, valami más atmoszférikus erő által marad a helyén. A belső Föld lakói a „belső világ” „füstös istenének” nevezik.

A nappal-éjjel váltakozását Jansen szerint a Föld forgása okozza, úgy mint nálunk. Az erdők fái óriásiak voltak, és láttak nagy állatseregleteket. A belső Föld lakóinak nyelve nagy hasonlóságot mutatott a szanszkrithoz (ami a régi indiai főnyelv). Ezt a nyelvet megtanították nekik, melynél a tanáraik nagy türelmet tanúsítottak irányukban.
Egy napon az uralkodó egyik küldönce látogatta meg őket, és két nap alatt sok mindent kérdezett tőlük arról, honnan jöttek. Azt akarta tudni, hogy „kint” milyen fajta emberek élnek, milyen a vallási elképzelésük, stb.

Miután Olaf Jansen és édesapja 1 évet eltöltöttek Jehu-ban, elutaztak az ország fővárosába. Az a jármű, amelyik szállította őket, hangtalanul siklott egyetlen sínen nagyon nagy sebességgel. A kocsi tetejére szárnyas kerekek voltak felszerelve, amelyek megnövelték a sebességet, amikor gyorsult a jármű. Azt mondták nekik, hogy ezek a kerekek megszüntették a légköri ellenállást, a gravitációt. Ezáltal a jármű egy vákuumba kerül, ami megőrzi a felborulástól.

A főváros, Éden a belső kontinens egyik magaslati platóján terült el és egy óriási tetszetős paradicsomi kerthez hasonlított, amelyből mind a négy égtáj felé egy-egy folyó indult ki. A négy folyó neve Pison, Gihon, Hiddekel és Eufrátesz volt. Édenben megismerték az egész ország uralkodóját, aki egy főpap volt. Ő magasabb volt mindenki másnál, legalább 4 -4,5 m magas volt és gazdagon öltözködött.

Sok kérdést tett fel nekik, és tudni akarta, hogy maradnak-e vagy vissza akarnak térni a Föld külső felszínére, feltételezve, hogy képesek lesznek arra, hogy áthatoljanak a fagyos jégövezeten, amelyek elterülnek mind az Északi-sarki, mind a Déli-sarki nyílás körül. Jansen papa azt válaszolta, hogy ő és a fia szívesen körbeutaznának még egy kicsit ebben a csodálatos világban, mielőtt elindulnának hazafelé.
Az ezután következett körutazásukon sok falut és várost látogattak meg, ezek között a nagyobbak Nigi, Delphi és Hectea voltak. A Delphi körüli fák 240-300 m magasak voltak (akkorák, mint az Eiffel-torony) és törzsük átmérője 30-37 m volt.

Megismerkedtek az emberekkel és megtudták, hogy hogyan élnek. A belső Föld emberei pl. elbeszélésük szerint mind muzikálisak és képzettek, mindenekelőtt a geometriában és a csillagászatban. A gyerekek csak 20 éves korukban kezdenek el iskolába járni, amit aztán 30 éven keresztül látogatnak, amelyből 10 év a zenetanulásnak van szentelve. Nem házasodnak a 75. – 100. életévük előtt és 600-800 éves kort élnek meg. Utazóink megtudták, hogy a belső földi embereknek majdnem olyan jó fogalmaik vannak a külső felszín földrajzáról, mint egy átlagos iskolai tanácsosnak Stockholmban. Így tudták meg azt is, hogy a belső Föld felszínének ¾-e szárazföld és csak ¼-nyi felület van víz alatt, és hogy hatalmas folyamaik vannak, melyek között egyesek 45 km szélesek. Északon és délen állítólag vannak jéghegyek is, amelyek aztán feltűnnek a mi poláris tengereinken. A Föld belsejében a madarak, ahogy Jansenék beszámoltak róla, akkorák, mint nálunk, de a szárnyaik fesztávolsága eléri a 9 m-t, és 60x38 cm nagy tojásokat raknak. Hecteában voltak 7,5 – 9 m hosszú teknősök, melyek szélessége 4,5 – 6 m és magasságuk 2 m. Az elefántok 30 m hosszúak és 23-26 m magasak voltak. A pingvinek 2 m nagyok voltak.

Minden 24 órában egyszer esett az eső. A különleges klíma, a magas nedvességtartalom és a Föld belsejében uralkodó élénkítő elektromos fény a felelős állítólag a nagy méretekért és a hosszú élettartamért.
Miután Jansenék több mint 1 éven keresztül utazgattak körbe, eljött a nap, amikor elindultak hazafelé. Kaptak jó térképeket, amelyeken a Föld teljes belső felülete fel volt tüntetve, majd ugyanaz a hajó, amely jövetelükkor szállította őket, elvitte őket a Hiddekel-folyó torkolatához, közel a Föld északi nyílásához. De az az erős déli szél, amely fújt, mindig visszaterelte őket. Így megfordultak, újbóli készleteket vettek fel, majd a Déli-sark irányába hajóztak, ahol a nyíláson keresztül újra ki akartak vitorlázni a külső felszínre.
Amikor elérték a külső felszínt, jéghegyes tengerbe értek, és az egyiknek nekiütköztek. Ez Jens Jansennek az életébe került. A hajójuk elmerült, és így elvesztették minden emléktárgyukat, beleértve azokat a térképeket is, amiket a belső Föld lakóitól kaptak. Olaf Jansent egy „Arlington” nevű skót bálnavadász hajó mentette ki.

Senki nem hitte el neki a történetét, mert nem voltak bizonyítékai. Így szellemileg zavarodottnak nyilvánították, és őrizetbe vették. Csak akkor engedték el, amikor kitalált egy történetet a származására vonatkozóan. Amikor hazaérkezett, megtudta, hogy időközben az édesanyja meghalt, így a nagybácsijának mesélte el az igazságnak megfelelően mindazt, amit átélt. De ő beutaltatta egy bolondok házába. Ott töltött Olaf Jansen 28 keserves évet, - bezárva azért, mert olyasmit élt meg, ami ’nem lehetett igaz’. Ugyanis az, hogy mi, itt kívül élő emberek nem a Föld egyedüli uralkodói vagyunk. Csak életének a végén, egy nappal a halála előtt mondta el történetét egy bizalmas barátjának, Willis George Emerson-nak, egy amerikainak, akit még nem is olyan régóta ismert. Azzal a kéréssel mondta el neki a történetet, hogy adja azt tovább.

/Rejtélyek szigete / spiritufo.ditro.hu/

Kapcsolódó: 

A belső föld (Hollow Earth) 01.

A belső föld (Hollow Earth) 02.

A Föld vizeinek eredete

Mégis létezik a rejtélyes X-bolygó Naprendszerünk szélén?

Új lendületet kapott az úgynevezett X bolygó utáni kutatás, egy elismert brazil csillagász friss számításai szerint ugyanis léteznie kell egy rejtélyes, Földnél többször nagyobb planétának a naprendszerünk peremén.

Rodney Gomes, a Brazíliai Nemzeti Obszervatórium szakembere szerint a Neptunuszon túli apró jeges testek, sziklák szabálytalan mozgása arra utalhat, hogy egy, Földünknél mintegy négyszer nagyobb bolygó kering központi csillagunk körül a naprendszer peremvidékén - írja a Daily Mail.


Az X bolygó létezését már évtizedek óta vitatják, de bizonyíték nem volt ezzel kapcsolatban. Gomes 92, a Kuiper-övben keringő objektumok - kisbolygók és sziklák - pályáját vizsgálta, melyek alapján arra jutott, hogy hat esetben úgy tűnt, mintha a várt pályáról valami "lerángatta" volna őket. Ezt az eltérést szerinte a legjobb eséllyel egy bolygótömegű test okozza. Véleménye szerint ez a bolygó mintegy 225 milliárd kilométerre lehet a Naptól, mintegy 1500-szor messzebb, mint a Föld. Alternatívaként felmerült még egy Mars-méretű objektum is, mely az elképzelés szerint a Neptunusz pályájához közel helyezkedhet el.

Rory Barnes, a Washingtoni Egyetem szakembere szerint Gomes megtalálta a módot arra, miként hathat ki naprendszerünkre egy ilyen bolygó. Ilyen planétára továbbra sincs bizonyíték, de a kutatás lényege az, hogy vannak olyan módszerek, melyek segítségével fellelhetőek ezeke a bizonyítékok - idézte a Daily Mail Rory Barnest, aki hozzátette: nem hiszi, hogy Gomesnek lenne bizonyítéka az X-bolygó létezésére.
Hal Levinson, a coloradoi Southwest Research Institute munkatársa szerint meglepő lenne, ha egy Neptunusz méretű bolygó lenne a Gomes által észlelt eltérés oka, mindenesetre nem kételkedik a csillagász számításainak helyességében.

/Pécsi stop / Daily Mail/

UFO repült Denver felett

(nem szívesen hozok cikket ilyen kétes hitelű oldalról, de kivételesen a hír fontosságát tekintve kivételt tehetek -a szerk.)
Az amerikai Szövetségi Repülési Hatóság nyomozást kezdett egy ismeretlen repülő objektum miatt, amely majdnem szerencsétlenséget okozott, két és fél kilométerrel a föld fölött.

Éppen két és fél kilométer magasan repült Denver felett egy Cessna típusú gép, amikor közel került hozzá egy olyan rejtélyes objektum, amitől minden pilóta ideges lenne. A kisrepülő vezetője azonnal jelentkezett a rádión – írja az NBC.

"Távirányítású repülő, vagy mi ez? Valami elment mellettünk, nagyjából húsz-harminc másodperccel ezelőtt. Olyan volt, mint egy nagy távirányítású gép" mondta a berezelt pilóta a közlekedésirányítónak. Greg Feith korábbi nyomozó aggályosnak ítélte a helyzetet.

"Problémás, hogy van valami az egyébként ellenőrzött légterünkben, amiről nem tudunk" (persze ellenőrzött... Gyakorlatilag naponta találkozhatnak ilyen "problémákkal". -a szerk.) idézte az NBC a szakértőt, aki szerint szóba jöhet a távirányítású gép, egy hatalmas madár, vagy a légierő egyik pilóta nélküli repülője. "Lehet, hogy egy hadművelet része volt, vagy valaki túl magasra reptette a játékát" tette hozzá Feith.

A titokzatos, ismeretlen objektum miatt az amerikai Szövetségi Repülési Hatóság nyomozást indított. Könnyen előfordulhat, hogy kiderül, meteorológiai balon volt a bűnös.

/Bors online/

A hivatalos magyarázatok alapból kegyetlenül hülyén hangzanak, csak a legbárgyúbb szemellenzős idióta venné be, különösen ez a meteorológiai ballon sztorit amit lassan 60 éve szajkóznak. Mindenesetre valamilyen azonosítatlan repülő objektum elrepült Denver felett ami már önmagában érdekes.

Más bolygók lakói megmentették a Földet a Tunguz meteoritól

Több mint száz évvel ezelőtt más bolygók lakói megmentették a Földet a Tunguz meteorittól. Ilyen hipotézist állított fel Jurij Lavbin szibériai tudós. Amikor hatalmas üstökös nagyon közel került bolygónkhoz, egy idegen „öngyilkos űrhajó” nekirepült. Az összeütközés eredményeképpen hatalmas robbanás történt, az üstökös töredékei szétrepültek Szibériában, a legnagyobb szilánkot viszont a Tunguz meteori tnak nevezték el, mondja a tudós.

Más bolygó lakóinak ilyen hősies magatartásnak az okait egyelőre még nem tudjuk. Talán így próbálták megmenteni bolygónkat. Egy másik verzió szerint, ez véletlen körülmények végzetes egybeesése volt. Jurij Lavbintudós, a Tunguszka Jelenség közalapítvány vezetője fejti ki véleményét erről:

- Ez öngyilkos űrhajó volt. Úgy tűnik, nem volt elég energiája, túl nagy volt a tömeg, és az űrhajó direkt nekiment. Az üstökös szétesett. Töredékei egész Szibériában találhatók. A robbanás színhelye alatt, Krasznojarszk környékén (Kelet-Szibériában) egy 500 méteres átmérőjű és több kisebb, 100-150 méteres kráterre bukkantunk.

Ugyanott egy idegen űrhajó töredékeire bukkantak. Vegyi elemzés kimutatta, hogy az anyagot, amelyből a töredékek állnak (szilícium és vas speciális ötvözete), nem lehetett földi körülmények között előállítani. Jurij Lavbin így folytatja:

- 1908. június 30-án a szibériai tajga fölött 50 millió tonna TNT erősségű robbanás történt. Ereje egyenlő volt a második világháború összes robbanáséval, 2-3-szor nagyobb, mint azoknak az amerikai bombáknak, amelyeket Hirosimára és Nagaszakira dobtak. Hasonló robbanás volt a Novaja Zemlján (az Arktiszon), amikor a Szovjetunió kipróbálta a hidrogénbombát. A világ minden szeizmográfusa rögzítette a robbanást. Az nem a földön és nem az űrben történt, hanem valahol a légkörben.

A szibériai tudós biztos benne, hogy a száz év alatt felállított összes hipotézisből, csak egy helytálló van: hogy az eseményben földönkívüli civilizációk vettek részt.

- 99%-ra biztos, hogy földönkívüliek vettek részt benne. Hiszen a szeizmikus hullámmal egyidejűleg mágneses vihart is regisztrálták. Ez viszont csak akkor keletkezhet, ha a légkörben valamilyen technikai eszköz robban fel.

Jurij Lavbin talált még egy bizonyítékot a földönkívűli elméletének. Ezek a bizonyítékok kis kövek, amelyeken rombusz és négyzet képek láthatók.

- Ezek kvarc kristályok. Szilárdság tekintetében csak a gyémánt erősebb náluk. Ahhoz, hogy ilyen képeket rajzoljunk, különleges technológia szükséges. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk, mivel lehet ilyen képet rajzolni az anyagon. Fizikai Intézethez fordultunk, ahol megvan a lézeres berendezés. De az csak egy kicsit megkarcolta a kristályt, bár az acélt úgy vágja, mint a vajat. Amikor megmutattuk a kristályt geológusoknak, azt mondták, hogy a kő valamilyen más bolygóról származik.

Nem kizárt dolog, hogy ezek a kristályok valamilyen információt hordoznak. A titokzatos rajzok megfejtése nemcsak a Tunguz meteorit titkait felfedhetné, hanem sokat mondhatna a világegyetemről, és értelmes lényekről, akik élnek benne.

hungarian.ruvr.ru

UFO flottát filmeztek le?

Több azonosítatlan fénypont is cikázott a közelmúltban az angliai St. Albans feletti égen fényes nappal. Az objektumokról videó is készült.
A videót az internetre feltöltő szerint a felvétel még áprilisban készült, 30 kilométerre Londontól.


Ismeretlen ókori nyelvet azonosítottak

Egy több mint 2500 éves (a hivatalos tudományt ismerve ennél valószínűleg jóval régebbi. -a szerk.), az Asszír Birodalomban használt, eddig ismeretlen ősi nyelv nyomait találták meg régészek Törökországban. Az ókori Tušhan város valószínűsíthető helyén található Ziyaret Tepe török településen dolgozó kutatók úgy vélik, a nyelvet a mai Irak és Irán határán fekvő Zagrosz-hegység vidékéről származó üldözöttek beszélhették.

Az Asszír Birodalomban elterjedt politikának megfelelően a lakosokat erőszakkal mozdították el szülőföldjükről és áttelepítették a mai Törökország délkeleti részébe, ahol új várost alapítottak, miközben továbbra is őseik életformáját élték. Az általuk beszélt nyelv bizonyítékát egy egyszerű agyagtáblán találták meg, amely azért őrződött meg ilyen jól, mert a tűz elpusztította a Tušhan-i palotát az i.e. 8. század végén, kiégetve az agyagtáblát. Az ékírásos jelekkel televésett tábla azon nők neveinek listáját tartalmazza, akik a palotában teljesítettek szolgálatot és a helyi asszír adminisztrációhoz tartoztak. Dr. John MacGinnis, a Cambridge-i Egyetem Régészeti Intézetének munkatársa elmagyarázta, miért keltette fel a kutatók figyelmét a lista.

„Az eddig elemzett 60 név közül egy-kettő valóban asszír, továbbá néhány még az asszírral rokon nyelvek családjából származik – mint például a luwi vagy hurri – azonban a nagy többség egy korábban ismeretlen nyelvhez tartozik. Ha az elméletünk helyes és ezek az emberek valóban Irak nyugati részéről származtak, akkor valószínűleg Asszíria volt a világ első multietnikus birodalma. Ennek az agyagtáblának a segítségével megtudtuk, hogy az asszírok a keleti régiók lakosságát is meghódították.”

A Tigris-folyó mellett levő Ziyaret Tepe már 1997 óta a régészeti ásatások egyik fő helyszíne. A helytartói palota monumentális épületét még II. Assur-nászir-apli (i.e. 883-859) idején emelték. A Mainzi Egyetem munkatársa, Dr. Dirk Wicke által felfedezett trónteremben találták meg a szerencsétlenségnek köszönhetően kiváló állapotban konzerválódó táblát.

MacGinnis kapta a megtisztelő feladatot, hogy a 144 nevet tartalmazó tábla írásjeleit megfejtse. Az új nyelv mellett eddig egyiptomi, elámi, urartui és nyugat-sémi nyelvcsaládba tartozó neveket talált. Már számos elmélet látott napvilágot a titokzatos nyelv származását illetően. Az egyik elképzelés szerint a Tušhan vidékén beszélt bennszülött nyelv, a shubri lehet a frissen felfedezett nyelv, amit – a történészek legjobb tudomása szerint – sohasem írtak le. Emellett úgy vélik, hogy a hurri nyelv egyik dialektusa, amelyet már ismertek a kutatók és semmiféle hasonlóságot nem mutat a tábla többi nevével.

Egy másik elmélet szerint a muskik által beszélt nyelvről van szó, akik a tábla készítésének ideje környékén vándorolhattak Kelet-Anatóliába. Ez a gondolat azonban kevésbé látszik valószínűnek, hiszen ezek az emberek sohasem szivárogtak be a birodalom határain. A legmeggyőzőbb elmélet szerint azok a lakosok beszélhették a nyelvet, akik a birodalom más vidékein éltek, s csak az erőszakos áttelepítések után csatlakoztak az adminisztrációhoz.

Az asszír királyoknál – különösen az i.e. 9. század környékén, amikor növekedni kezdett a birodalom területe – bevett szokás volt a meghódított népek áttelepítése, amivel az újonnan elfoglalt terület feletti kontrollt akarták megszilárdítani. Az új környezetben kevesebb esély volt a lázadásukra, s teljes mértékben az adminisztrációtól függött a megélhetésük.

Bár a történészek már tudják, hogy a Zagrosz-hegység vidékét a birodalomhoz csatolta az asszír sereg, azonban az asszír annexió alatt álló területen létezhetett egy eddig nem ismert nyelv. Esarhaddon asszír király szövegeiben tett utalást egy mekrani nevű, ismeretlen nyelvre, amelynek képviselőit a Zagroszból üldöztek el, azonban valószínűleg egy másik fejedelemségről lehetett szó.

„Ha feltételezésünk helyes, Irán egy korábban ismeretlen nyelv otthona lehetett” – mondta MacGinnis. „A szöveget tekintve az első benyomásunk egyből az volt, hogy a táblán lévő női nevek csoportja egy elszigetelt közösséghez tartozik” – tette hozzá.

mult-kor.hu

Bizarr dolgot filmeztek le Chicago egén

Furcsa, kísértetszerű, fehér objektumot vettek videóra a napokban Chicago felett a tiszta égbolton fényes nappal. Vajon egy bizarr idegen űrhajó látszik a képsorokon?

A videó készítője szerint a felvétel május 11-én helyi idő szerint 15 óra 40-kor készült. Vannak, akik a kommentek között meteorológiai ballonnak vélik, van, aki egyszerű felhőnek gondolja, többen viszont az idegenek mellett voksolnak.

Ön szerint mi látszik a videón?

paranormal.hu

Kronovizor - a Vatikán időgépe 2. rész

Ki, mikor és milyen körülmények között találta fel az időgépet? Vannak-e manapság is olyan zsenik, akik ennek a grandiózus tervnek a megvalósításával próbálkoznak? Hogyan tesztelte le Ernetti atya, az archaikus zene és kvantumfizika szakértője a saját találmányát? Hogyan támasztotta fel a múlt képeit és hangjait egy szerzetes? Milyen elven működött? Milyen bizonyítékokat szolgáltatott a kronovizor? Mennyire voltak ezek meggyőzőek? Mi a szakemberek véleménye erről a szerkezetről? Miért szüntették be a fejlesztését?

Pellegrino Ernetti atya, olasz bencés szerzetes azzal írta be magát a Vatikán titkosított dokumentumait tartalmazó könyvtárának és az okkultizmusnak a történetébe, hogy az 1950-es években feltalált és többszöri alkalommal sikerrel tesztelt egy időgépet. De ki is volt ez rejtélyes Ernetti páter?
Nos, valójában egy rendkívül képzett tudós szerzetes, aki a Velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban egy tanszéket vezetett docensként, majd innen került a vatikáni zenei titkárság igazgatói székébe. Az archaikus (prepolifonikus) zenén kívül a kvantumfizika és a szubatomi részecskefizika is felettébb érdekelte. Ezen felül pedig ördögűző volt, ami sejtetni engedi, hogy a titkos tanítások és az okkult rítusok szakavatott ismerője és gyakorlója volt. (Feljegyezték róla, hogy egy időben hetente több száz exorcizáló szertartást hajtott végre.) Ernetti személyében tehát összeolvadt a vallás, a szerzetesi élet, a tudomány és az okkultizmus. Ilyen tudományos előképzettséggel és lankadatlan felfedező kedvvel látott neki a nagy munkának: az időgép elkészítésének.

Ernetti atya nem az egyetlen időkutató volt, hiszen időgépek megépítésének teóriáival manapság is foglalkoznak a fizikusok. A legelső időgépet 1935-ben publikálták egy skóciai természettudományos lapban. Csakhogy az elmúlt száz év időgépei valahogy mindig rejtélyes módon eltűntek. Hol az a laboratórium égett le, ahol tárolták, hol a terveket lovasították meg, hol a feltaláló rejtélyes halála vetett véget a több éves kutatómunkának. Ernetti atya esete attól is egyedülálló, hogy egészen jól dokumentált és bizonyított a kronovizorja. Itt jegyzem meg, hogy a szerzetes találmánya nem a klasszikus értelemben vett időmasina, sokkal inkább egy olyan múltvizsgáló berendezés, amely egy képernyőre vetíti ki a régmúlt eseményeit. Tehát az időutazó nem tér vissza a saját testében a múltba, mint például a Vissza a jövőbe című filmben, s nem kell szembenéznie megannyi időparadoxonnal – bár ellenmondásokat azért adódnak bőven –, hanem a múlt rezgéseit tapogatja le a szerkezet, s azokat vetíti ki holográfiaszerűen, azaz térhatású képként a szemlélő elé.

Mindezek fényében talán jobban tudjuk értékelni és értelmezni, hogy mit is jelentett, amikor kb. egy tucat tudóssal karöltve Ernetti atya 1972-re elkészítette az első működőképes kronovizorját. Ezt több fejlesztés követte, míg a fellelhető irodalom szerint 1986. október 18-án a közönség előtt be nem mutatta csodás találmányát Riva del Gardában. A média képviselőin kívül a szakembereket is ámulatba ejtették a kronovizor képességei. Így például az, amikor egy görög tragédia i.e. 169-as előadását láthatták és hallhatták viszont a képernyőn. Ezt még több hasonló fenomén követte. A közönséget lenyűgözte a látvány.


De hogyan is működött az időnéző? Nem könnyű beható ezoterikus ismeretek nélkül leírni egy ilyen szerkezet működési elvét. Mindazonáltal, úgy lehetne plasztikussá tenni, hogy a zenei frekvenciáknak, illetve bizonyos rezgéseknek szoros kapcsolata van a magasabb dimenziókkal, amit az okkultizmus és a szellemtudomány asztrálsíkként ismer. Ernetti világosan kifejtette, hogy berendezése abszolút tudományos elven alapszik, más kérdés, hogy számos spirituális képességekkel megáldott személy is lényegileg ugyanazt állítja adottságainak működéséről, mint ami Ernetti gépének alapötlete volt. Ez pedig úgy foglalható össze, hogy amit mi fizikai fényként látunk és hangként hallunk, az nem vész csak úgy el az éterben, nem válik semmivé, hanem mint rezgés átalakul és megőrződik az éterben. A kronovizor nem tesz mást, mint a maga antennáival kapcsolatba lép ezekkel az éterben található szubatomi energiahullámokkal, felerősíti azokat, majd elektromágneses hullámokká alakítja át azokat, végül az így keletkezett jelet egy tévékészülékre kapcsolva képként és hangként teszi számunkra érzékelhetővé. Végeredményben a kvantumfizika és a kvantummechanika vívmánya behatol a magasabb világokba, ahonnan információkat hoz át a mi érzékelhető síkunkra. (Az idő ott nem oszlik múltra és jövőre, hanem egyetlen dimenziót alkot.)

Ernetti atya azt állította, hogy nyomon követte Quintus Ennius mára már elveszett Thyestes tragédiája születését. Sőt egy amerikai könyv tartalmazza ennek a drámának az első latinról való fordítását is. Hisszük vagy sem, a tragédia múltból „visszahozott” részlete tökéletesen illeszkedik Ennius drámájába, mint ahogyan azt az amerikai kiadó szakértői elismerték, s amiként azt eddig nem sikerült megcáfolni!

Még zavarba ejtőbb tény, hogy Ernetti látta, amint Jézus Krisztust meghal a kereszten. Később a Messiás életébe is többször belepillantottak, de mivel nem tudták minden részletről eldönteni, hogy hiteles-e, ezért a 20. század egyik diktátorának, Benito Mussolininek a jól ismert életére irányították a kronovizort. Döbbenetes, de itt nem találtak eltérést az időnéző és a történelmi dokumentumok, illetve források között. A fasiszta Duce egy az egyben úgy jelent meg és oly módon tartotta meg beszédeit, amiként azt lejegyezték.

Ezek után lássuk a szkeptikus szakemberek véleményét a kronovizorral kapcsolatban!
Többen nehezményezték, hogy Ernetti kevés bizonyítékot szolgáltatott a gép hitelességével kapcsolatban. Egyesek odáig mentek, hogy nyíltan megkérdőjelezték a gépezet létezését. Ha objektívek vagyunk, akkor a fentiekkel összevetve sok mindent állíthatunk, de azért kicsit túlzásnak érzem a gép létének tagadását, különösen a ’86-os bemutatója után.
Újabb érv a kronovizor ellen, hogy Ernetti állítólag ellentmondásos beszámolókat közölt róla. Ez elképzelhető, de amíg a tudós szerzetes élt, addig érdekes módon tucatnyi fizikussal és híradástechnikai szakemberrel évtizedeken keresztül együtt tudott dolgozni a projekten anélkül, hogy összeférhetetlenség alakult volna ki közöttük. (Fermi egyik tanítványa is együtt dolgozott az atyával.) Gondolom, a Vatikán is mindig megnézi, mire költi a pénzét.

A Krisztust ábrázoló fotóról – merthogy ilyen is volt – az a hír járta, hogy egy közép-itáliai templomban található fafaragásról készült. Erről megint csak lehet vitatkozni, de a képernyőn élő egyenes adásban közvetített ókori előadások és történelmi események láttán, amelyek korhűsége egyebek mellett például a nyelvezete miatt nehezen megkérdőjelezhető, már próbára teszik a legelvetemültebb kételyt is – szerintem.

Mi szól Enretti kronovizorja mellett?
Mindenekelőtt az illető személyes erkölcsi feddhetetlensége. Miért kezdene el egy istenhívő szerzetes kontrollálatlanul hazudozni és felesleges mítoszokat gyártani? Sokkal valószínűbb, hogy a zenetudós-szerzetes igazat mondott – legalábbis a Vatikánt és a vele együtt dolgozó tudósokat anno olyannyira meggyőzte, hogy képes volt őket évtizedeken át inspirálni.

Már csak arra a kérdésre kellene logikus magyarázatot találnunk, hogy miért szűntették be a kronovizor további működését? Nos, amennyiben valóban készült ilyesfajta időgép, illetve időlátó, abban az esetben beláthatatlan következményei lehettek volna annak, ha egy ilyen eszköz illetéktelen személyek kezébe került volna. Talán Ernetti kissé megelőzte a korát, vagy a kor nem gyorsult fel Ernetti szellemiségének fordulatszámára.

/Boldognapot.hu/

Mozgolódnak az UFO-k Moszkvában?

Az orosz főváros felett igencsak megszaporodtak a titokzatos fényjelenségek. Ezúttal két videót hoztam.

I, 2012. Május 6.

Az alábbi felvételen látható fénypontnál kizárhatjuk a repülőgép vagy madárraj magyarázatot, habár a hasonlóságok mellett különbségekről sem szabad megfeledkeznünk, mint például az objektum rezgő mozgása, a fényerősség változtatása valamint a kontúr méret és színváltozása.




II, 2012. Május 10.

A következő videó pár nappal az előző után készült. Azért látszik, hogy ez már jobban hasonlít egy idegen járműre, mint egy megmagyarázhatatlan természeti jelenségre.
Habár a feltöltő semmilyen magyarázatot nem mellkelt a videóhoz, megállapítható, hogy ez sokkal kézzelfoghatóbb mint az említett jelenség.


Kronovizor - a Vatikán időgépe 1. rész


Majdnem megtörtént a 20. század egyik legnagyobb paradigmaváltása, amikor egy olasz bencés tudósszerzetes több fizikus segítségével és a Vatikán finanszírozásával kifejlesztett egy időgépet, amit sikeresen ki is próbáltak. Ám a világraszóló szenzáció elmaradt. Vajon miért?  Mi lett a létrehozott időgép sorsa? Mi lett volna, ha az „időnéző” tervei rossz kezekbe kerülnek? Cselszövések áldozatai lettek a feltalálók, vagy a Sors rendelte így? Hogyan fért volna össze a keresztény egyház dogmatikájával egy időgép?


Ahol füst van, ott tűz is van – ez a mondás nagyon jól illik az olasz bencés tudós, Ernetti atya kronovizor nevű időgépére. Évtizedeken keresztül fejlesztette, 1972-ben mutatta be az első változatát, majd 1986-ban volt az időgép premierje a nagyközönség előtt, azután néma csend következett. Idő közben az atya és a fejlesztésekben résztvevő tudósok javarésze is jobb létre szenderült, ami csak tovább növelte a homályt az ügy körül.

Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a Vatikán bölcs előrelátása akadályozta meg e korszakalkotó vívmány sorozatgyártását. Ugyanakkor a konspirációs elméletek hívei feltételezik, hogy komoly cselszövések folynak a Vatikánban, esetlen egy titkos szerveződés munkálkodik a háttérben, s a legmagasabb keresztény hatóságok valamit elrejtenek előlünk. Kinek lehet igaza? Talán mindenkinek egy kicsit.

A kronovizort sosem találták meg! Így maradtak a találgatások. Egy névtelen személy, aki Ernetti távoli rokonának mondta magát, azt állította, hogy Ernetti atya a halálos ágyán töredelmesen bevallotta neki, hogy soha nem hozott létre időgépet és sohasem utazott találmányával az időben. A cáfolat azzal vált teljessé, hogy Ernetti maga magyarázta el a rokonának a Thyestes-szel (a múltból állítólagosan áthozott dráma egyik részletével) kapcsolatos rögeszméjét. – Mindez a kronovizorról szóló könyv utolsó fejezetébe került bele utólag „Gyónás a halálos ágyon” címmel.
Több kutató elgondolkozott azon, hogy vajon Ernetti szavai voltak-e ezek és a szerzetes valóban csalt-e, vagy valami befolyásolta őt ebben, vagy talán nem is autentikus ez az életrajzi epizód. Ezt már aligha fogjuk megtudni. Gyanítható, hogy a halálos ágyon elmondott gyónás talán csak valamiféle elterelő hadművelet volt.
Mindenesetre François Brune, aki Rémy Chauvin társszerzővel elsőként publikálta Ernetti időgépének történetét Élet a túloldalról (En Direct de l’Au-Delà, 1994.) címmel, azon az állásponton van, hogy a múltból áthozott antik szövegrészlet – Quintus Ennius Thyestes c. műve – olyan minőségű, hogy azt még az elismert Ernetti sem alkothatta.

XII. Pius pápa örömmel konstatálta, hogy a kronovizor működött. Annál is inkább, minthogy benne az öröklét bizonyítékát látta először, s nem a veszélyforrást. Amikor azonban a kronovizorral már a jelen kor történelmi eseményeinek a kulisszatitkaiba is be tudtak pillantani, akkor nyilvánvalóan az alkotókban és az Egyház egyes köreiben is felsejlett egy rémes jövőkép: mi lesz, ha többet gyártanak a kronovizorból, elszabadul a pokol, s minden titok lelepleződik. Valahol érthető, hogy miért tiltották meg Ernettinek, hogy információkat közöljön a szerkezetéről, mivel elképesztő kockázatot jelentett volna mind az egyházi titkokra, mind a világpolitikai folyamatokra, mint a társadalmi berendezkedésünkre, mind a gondolkodásmódunkra nézve.
Ide kívánkozik, hogy a történelemben több hasonló találmány is volt már. Lásd: a Tesla-konvertert, vagy Thomas Edison ama berendezését, amely képes volt a halottakkal felvenni kapcsolatot.

Úgy hírlik, hogy az atyának voltak halál közeli élményei, amelyekből kiderült számára, hogy a kronovizort több korábbi életében is megpróbálta megalkotni. Egyik ilyen inkarnációjában maga Nostradamus, a híres látnok és alkimista jósolta meg neki, hogy találmánya megvalósítható. Ernetti pedig úgy vélte, hogy legalább még egy életre lesz szüksége, hogy készülékét megépítse.
Ebből viszont olyan dolgok következnek, mint például az, hogy a Benedek-rendi szerzetes hitt a reinkarnációban, továbbá jó kapcsolatot ápolt az okkultistákkal, akiket az eretnekvadászok előszeretettel bélyegeztek boszorkánynak és akiket módszeresen kivégeztek.

Ha a kronovizor ma is meglenne és működne, vajon mit árulna el a Biblia történeteiről? Ez főleg azután vetődik fel, hogy többször rápillantottak Jézus életére a kronovizorral és azt találták, hogy nem minden úgy történet, ahogyan az ma az Újszövetségben szerepel. Ezt vajon hogyan magyarázná ki az egyház? Vagy kiadnák a Biblia 2.0-ás új változatát?
Újabb izgalmas kérdés eltűnődni az egyház ezotériaellenességén, mivel az időlátó gép olyan ismeretekre hajaz, illetve olyan paranormális törvényeken alapul, amiket a különféle szellemtudósok, látnokok és mágusok évszázadok óta hirdetnek, s amelyek tökéletesen egybevágnak az indiai védikus irodalom metafizikai passzusaival. Ezek szerint az ezoterikusok is bizonyos mértékig keresztények volnának? Úgy tűnik Ernetti atya életéből, hogy a tudomány és a hit nagyon is jól megférnek egymás mellett, miként a spiritualitás sem összeegyeztethetetlen a keresztény vallással. A hit és a tudomány közötti kibékülés különösen annak fényében nagy eredmény, hogy 1907-ben X. Piusz hivatalosan még elítélte a modernizmust és 1910. szept. 1-jén esküvel követelte meg papjaitól a modernizmus megtagadását. Ehhez képest pár évtized múlva a Vatikán már időgép gyártását finanszírozta. Sok ilyen ellenmondás található a történelemben, de maradjunk ezúttal az időgépnél.

Mi lett az időgép sorsa? Szétszedték, a fő alkatrészei a Vatikánban vannak, több kisebb részét a világ egymástól távol eső egyházi központjaiba szállíttatták és a mai napig ott őrzik. A tervrajzokat titkosították és a konstruktőröket titoktartásra kötelezték.

Talán a Sors avatkozott bele az időgép történetébe, mert nem a megfelelő kezekbe kerültek volna a tervei. Valószínűleg. Több kémügynökség is megkörnyékezte Ernetti atyát és a kutatás résztvevőit, hogy adatokat szedjenek ki belőlük. Állítólag többször is meg kellett akadályozni a titkos ügynökök behatolását Ernetti atya tartozódási helyeire. Az biztos, hogy felbecsülhetetlen értékű tudást halmozott fel a szerzetes és nagyon valószínű, hogy ez jól jött volna valamelyik nagyhatalomnak. Egyelőre azonban nem kell attól tartania az egyháznak, hogy egy időgép leleplezi a titkait és dogmatikájának hitelessége ily módon inog meg. Azonban, beérni látszik az idő, amely előbb vagy utóbb fellebbenti a fátylat a múltrejtélyéről, hiszen egyre többen kezdenek visszaemlékezni előző életeikre, egyre fejlettebb a kvantumfizika, egyre több égi csatornán keresztül nyilvánulnak meg magasabb rendű Intelligenciák, egyre több a csoda körülöttünk, egyre több a kiszivárogtatás a kormányintézményekből, így a palástolt igazságok kiderülésének esélye is nőttön-nő.

/Boldognapot.hu/

Időutazás - képzelet vagy valóság? - 2.rész

Időutazós cikkünk második részében szereplőink a távoli jövőbe, a II. Világháborúba és egy XX-ik századi hotelbe tesznek utazást, néha halálra ijedve, néha pedig pénzügyileg egyszerűen remekül járva. Tarts velünk!

Hétfői cikkünkben már megismerkedhettetek néhány furcsa, érdekes és egy picit vérfagyasztó történetekkel, melyek esetleges időutazásokról szóltak. Míg előző cikkünkben valaki lebénult a hirtelen dimenzióváltástól, valaki pedig régi kocsikat látott levegővé változni, ezen írásunkban szereplőink a II. Világháborúban találják magukat vagy éppen a múltban szállnak meg. Igaz, utóbbi kicsit ijesztő, de rendkívül olcsó…

Mint előző cikkünkben már leírtuk, tudományos szempontokból az időutazás korántsem olyan lehetetlen dolog, mint azt képzelnénk. Nem a sci-fi találta ki, a legnagyobb fizikusok szerint igenis elképzelhető, hogy visszautazzunk a múltba, csupán az emberi faj technikailag jelenleg semmiképpen sem képes rá. Igaz, a jövőbeli utazások realitását és elképzelhetőségét tagadják.

Történeteink többsége a jövőbe nyújt belépőkártyát. Egy jövőbe, ami mára múlt lett, és egy jövőbe, amit egyelőre nem ismerünk. Mindenesetre elég ijesztőnek tűnik. Jó szórakozást!

A jövőbeli pihenőház
1972 egy éjszakáján a Dél-Utah Egyetem négy diáklány tartott hazafele Cedar Citybe, miután megnéztek egy ródeót Piochéban, Nevada államban. A lányok nem voltak nyugodtak: már este tíz óra volt és vissza kellett térniük kollégiumukba még a kijárási tilalom kezdete előtt és éppen az 56-os főúton haladták át, mely híres volt arról, hogy kísértetek járják. Miután az egyik útszakaszon észak felé fordultak, a fekete aszfalt hirtelen fehérré cementúttá változott ami egy fehér sziklában végződött. Megálltak hát a kocsival és visszafordultak, de hamar elkezdtek aggódni, a táj ugyanis egyszerűen nem hasonlított arra, ahol eddig utaztak. Vörös kanyonok, hatalmas búzamezők és fenyvesek voltak mindenhol, ami egyáltalán nem is volt jellemző az állam flórájára. Teljes kétségbeesésüket egy kis pihenő szakította meg. Találtak egy pihenőházat. Leparkoltak, majd az épületből kilépő néhány embertől próbálták megtudakolni, hogy merre is járnak. Próbálták. A lány, aki kihajolt az ablakon tudakolózni ugyanis kérdezés helyett óriásit sikoltott, megparancsolva, hogy amilyen gyorsan csak tudnak, meneküljenek innen. A vezető padlógázt adott, vezetés közben pedig halálra ijedt, mikor észlelte, hogy egy férfi követi őket egy furcsa, tojás alakú, háromkerekes járművön. Egy idő után kikeveredtek az idegen tájból és visszakeveredtek a sivatagba. Hogy mitől ijedt meg a lány, aki kihajolt a kocsiból? Elmondása szerint a házból kijövő alakok nem emberek voltak…

Szállás a múltban
Ugyancsak 1979-ben történt egy meghökkentő eset egy brit házaspárral, akik vakációjuk helyszínéül Észak-Franciaországot választották. Vakációjukra utazva úgy döntöttek, hogy éjszakára inkább keresnek egy szállást, ahol aludhatnak egyet. Az úton, melyen haladtak többször is találkoztak furcsa feliratokkal az út mentén, melyekről úgy tűnt, hogy egy régimódi cirkuszt reklámoznak. Egy városkába beérve gyorsan találtak egy épületet, mely motelnek tűnt, de az előtte álló emberek felvilágosították arról, hogy ez csupán egy fogadó, a motel az út végén lesz. Folytatták hát útjukat, míg végül találtak is egy régi stílusú épületet, melyen a “hotel” felirat volt olvasható. Betérve a hallba, azonnal észlelték hogy minden fából készült és modern technikának – például telefonnak – nyoma sincs. A szobákon nem volt zár, csak fából készült reteszek, az ablakokat pedig egyszerű, lehúzható fapaletta lepte, ablaküveg sehol sehol. Reggelizés közben találkoztak két férfivel, akik furcsa, régimódi ruhát viseltek. Miután kaptak tőlük egy borzasztóan rossz útbaigazítást Avignon felé, kikérték a számlát, ami nevetségesen olcsó volt. Fizetés után folytatták a nyaralást Spanyolországban, ahol két hetet töltöttek. Hazafelé menet újra Franciaországon utaztak át és úgy döntöttek, hogy ismét megszállnak a furcsa, de hihetetlenül olcsó hotelben. Ezúttal viszont nem találták meg, habár ugyanott keresték: nem csak a városnév és az út egyezett, hanem még a cirkuszt reklámozó plakátok is. A hotel egyszerűen nem volt meg, ahogy az ott készített fotók közül sem tudták az egyiket sem előhívni. Később egy néprajzkutatónak elmesélték az emberek viseletét, aki szerint a ruhák tipikusan 1905 körülre datálhatók, ahogyan a hotel kinézete és működése is…

A jövő háborúja
1932-ben J. Bernard Hutton újságíró és Joachim Brandt fotós azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy riportot a Hamburg-Altona hajógyárról. Miután a gyár igazgatója körbevezette őket, a két férfi már távozóban volt, mikor meghallották egy repülő süvítését a fejük felett. Először azt hitték, csak gyakorlatról van szó, de a nyugodtságuk hamar elszállt mikor, mikor a gyár körül bombák kezdtek el felrobbani és a levegő megtelt puskaporral. Az ég sötét lett, ők pedig ott álltak egy légitámadás kellős közepén. Gyorsan kocsiba szálltak és Hamburg felé vették az irányt. Egy rövid száguldás után az ég újra világos lett, a délután pedig újra csendes és megszokott volt, bármiféle puskaporszag vagy bombázás zaja nélkül. Hátrapillantva döbbenten vették észre, hogy nemhogy semmi baja nem lett a gyárnak, még egy kósza füstcsík sem szállt fel sehonnan. A Brandt által készített képeken sem volt jele semmi támadásnak. Se füst, se repülő, se bombák. A két férfi nem tudta mire vélni a jelenséget. 1943-ban, tizenegy évvel később a Brit Légierő semmisítette meg a hajógyárat, egy légitámadás során. Vajon a két férfi a támadás idejére utazott vissza néhány percre?

/Mosaic Online/

Közleményt adtak ki a chemtrailek ügyében

J.P. Holdren (Obama tudományos főtanácsadója) és a CFR is, de Németország is kénytelen volt kiadni egy közleményt, amelyben elismerik a vegyi permetezést.


John P. Holdren, a Tudomány-és Technológiapolitikai Hivatal igazgatója, Obama elnök tudomány-és technológiapolitikai asszisztense úgy tartja, hogy a geo-mérnöki project segítséget nyújt a bolygó stabilizálására időjárás tekintetében a globális felmelegedés ellen. A vegyi-permetezéseket nem csak az USA kormánya, de közleményében a német kormány is elismeri, bár tagadják egészségkárosító, és gazdaságpolitikai érdekek mentén kifejtett, szándékolt hatásait. Holdren tökéletesen járható útnak látja a chamtrails módszert a bolygó lehűtésére, és teljes mértékben támogatja a bárium, magnézium, alumínium, nano-szálak, stroncium, baktériumok, spórák és más vegyianyagok légkörbe permetezését. Holdren álláspontja a Council of Foreign Relations Journalban jelent meg, melyben a CFR (Council on Foreign Relations=Külkapcsolatok Tanácsa) méltatta a globális felmelegedés elleni küzdelem jegyében nehézfémek légkörbe juttatását.

Ez az érvelés szemen-szedett hazugság! A csökkenő gravitációs mező miatt vékonyodó légkört, és az egyre erősebb naptevékenységet használja fel a globális elit, hogy az ember alkotta klímaváltozás hazugságára hivatkozva emberiség elleni bűntettet kövessenek el. Végrehajtója az ENSZ IPCC. A tudósok világszerte észlelték azt a tényt, hogy a Nap melegszik, és nem csak a Földet melegíti fel, de az összes bolygót érinti a Naprendszerünkben.
A Nemzeti Egészségügyi Intézet megállapította, hogy a geo-mérnöki tevékenység közvetlenül felelős olyan neurotoxinok létrjöttéért, amelyek megtalálhatók az emberi vérben, tüdőben, és okozva egy egész sereg neurotoxikus körülményt, például a sclerosis multiplexet, vagy alzheimer-kórhoz hasonló agyi leépülést. Holdren csatlakozik az ember okozta klímaváltozás vészmadaraihoz, akik fenyegetnek, hogy a globális felmelegedés nem lassul időben, és megfordítható a képzeletbeli "fordulóponthoz" képest. Az egyik az állítások közül, hogy a jég teljesen elolvad az Északi-sarkon, bár tudományos kutatók azt mutatják ki, hogy ez nyilvánvalóan nem igaz.

A Syracuse Egyetem tanulmánya megállapította, hogy az éghajlatváltozás természetes és nem ember által okozott.

A kutatók tanulmányozták a Föld hőjének eddig elmúlt több mint 1000 éves ciklusát, és azt találták hogy:

  • Földön valójában lehűlés tapasztalható
  • Sarki jég nem olvad
  • CO2 nem oka a szélsőséges időjárás változásnak, ami tapasztalható volt a közelmúltban

Holdren az emberi CO2-kibocsátást hibáztatja, mint felelőst, az aszály, az élelmiszer felhalmozási hiány, és a tengerszint emelkedése miatt, valamint a szélsőséges időjárásért is, amit a közelmúltban tapasztalt.

Holdren nem egyedüli elkövető az átverésben. Az Amerikai Meteorológiai Társaság kidolgozott egy politikai nyilatkozatot, hogy támogatni tudja ezt a hazugságot, mondván, hogy "célszerű figyelembe venni geo-engineering potenciált, hogy megértsék saját korlátaikat, és hogy elkerüljék az elhamarkodott kiépítését."

Robert Socolow, a Princeton kutatója elmondta, a Nemzeti Tudományos Akadémián, hogy a geo-mérnöki módszer egy jól járható út, ha az éghajlat állapota drámaian romlik.

Mondják ezt, miközben megbízható tudományos adatok azt mutatják, hogy nem a CO2 a probléma, és más életképes "elkövetőket" figyelmen kívül hagynak. A geo-mérnöki tevékenység maga is súlyosan káros, és közvetlen ok-okozati összefüggés mutatható ki, hogy hatására jelentős változások tanúi lehettünk az utóbbi évtizedekben.

Holdren osztja Obama céljait az üvegházhatást okozó kibocsátások 2020-ig 20%-kal, 2050-ig pedig 80%-kal való csökkentésében, bár az ENSZ 2010. szeptemberi jelentése még az 50%-os CO2 és 50%-os népesség csökkentést írt elő. A kongresszus tagjai esetében látható jelek vannak Obama törvényjavaslatának ellenzésére.
Holdren legutóbbi kijelentése nyilvánvaló félelem-árusítási propaganda. Célja kikényszerített Capitol Hill, és a közvélemény befolyásolása "igazságoknak" sejtetett tudománytalan adatokkal.

A SAG, vagyis sztratoszférikus geo-mérnöki permetezéskor egy vastag fehér vonalat látni, ami megmarad az égen jó néhány órán át. Ez a chemtrail. A felső légkörbe permetezett SAG vonalak hosszú órák után terülnek csak szét, amik aztán úgy tűnnek föl, mintha felhők lennének. Alumínium, bárium-és egyéb elemek ezerszer nagyobb értékben fordulnak elő ezekben a felhőkben, mint az normálisan megengedhető lenne. Ezeknek a permeteknek a részecskéi aztán lassan leereszkednek a földre, amikor az belepi a talajt, a vizeinket valamint belélegezhetővé válik. A leereszkedési ráta lassúsága miatt akár 1-2 hét is eltelhet mire a kipermetezett anyag lassan emberközelségbe kerül. A sokat szabadban tartózkodók égő szemeket, migrénes fejfájásokat, szorongásokat, szabálytalan szívveréseket, magas vérnyomást és más egészségügyi problémákat tapasztalnak.

2010-es arizónai levegő részecskék mérése szerint, az alábbi számok azt mutatják, hányszor több az egyes anyagokból a légkörben lévő mennyiség, mint a megengedett mérgező határérték, de Európában is hasonló értékeket mérhetünk stronciummal "dúsítva":

Alumínium: 15,8; Antimon: 63,3; Arzén : 418; Bárium: 5.3; Kadmium: 6.0; Króm: 6.4; Réz: 9,0; Vas: 43,5; Mangán: 513,8; Nikkel: 10,7; Cink: 7,5

Még ennél is nyugtalanítóbb az a tény, hogy az úgynevezett "képviselők" már jóváhagyták a geoengineering éves költségvetését, növekvő dollár milliárdokban meghatározva évente (amint ez a dokumentum : "A változó Bolygó - Az amerikai Global Change Research Program, a 2011-es pénzügyi évben kiegészíti az elnöki költségvetést, és amelynek nagy része eltünt, és nem is szerepel a költségvetésben, jelezve még egy esetleges nagyobb csalást ezen a területen, mintegy fekete költségvetésként). Link

A globalisták kiválasztott csoportja ördögi oligarcha és bábszínházi köntösbe ágyazva az Egyesült Államok kormányában, így vesz részt az emberiség elleni bűncselekményekben. Ezeket a zsarnokokat semmi sem állítja meg, csend minden politikai szinten, és a globális aeroszol szórás kiemelve, javában folyik. 2025-ig az egész földet ellenőrizni akarják!

FELHÍVÁS! A fenti dokumentumok és a vegyi-permetezés Holdren és a CFR által elismert tevékenysége megkérdőjelezi politikai vezetőink legcsekélyebb alkalmasságát is. A Magyar "kormány" gyáván lapít, hazudik, letagadja a napmint-nap mérget szóró gépek tevékenységét! A szavazásra jogosult magyarországi lakosság szavazó egyharmadának kétharmada nem a kiirtására szavazott! Országellenes tevékenységre, titkos lakosság ellenes paktumok megkötésére sem kaptak felhatalmazást, ahogy csalásra lopásra, diktatúra erőszakos bevezetésére sem! Minek vette Orbán a Grippeneket, ha sem a légterünket, sem a lakosságot nem tudja velük megvédeni? Az USA és Németország elismerte a vegyi-permetezést! A mérési eredmények magukért beszélnek, a népirtási cél nem csak cél, vagy szándék, hanem folyamatban van! Nem csak a lakosság bizonyos részét érinti, hanem a politikusok családját, gyermekeit, hozzátartozóit, és magukat is! Nem csak az ország, de családjuk hóhérai is!

(A begyűjtött esőviz részecskescanneres vizsgálatát 5000,-Ft-ért elvégzik.)

/Hungarian Real News/

UFO húzott el a repülőgép mellett

Épp Szöult videózta egy utas a repülőgépről, amikor valami elhúzott a repülő mellett. Elsőre úgy tűnhet mint egy hőlégballon, de egyszer csak olyan manővert tesz a fehér gömb, amire egy ballon nem képes.


Időutazás - képzelet vagy valóság? - 1.rész

A szellemek létezésén kívül rengeteg olyan kérdése van az emberiségnek, melyekre talán soha nem fog biztos választ adni. Ilyen az ufók létezése, a túlvilág létezése és persze az időutazás kérdése. Sok hollywoodi rendező és irodalmár játszott már el azzal a gondolattal, hogy milyen lenne keresztül-kasul utazni az időben, egy pillantást vetni Kleopátrára vagy utazni a 4-es metrón. Bármilyen megdöbbentő is, a tudósok szerint fizikailag lehetséges az időutazás, igaz, a tudomány mai állása szerint csak a múlt irányába és technológiailag még megoldhatatlan. Vagyis az időutazás nem csak misztikum, tudományosan megoldható művelet, csupán az emberiség még nem fejlett rá – bár a jelenlegi lehetséges megoldások olyan körülményeket igényelnek, melyek szerint egy jó ideig nem is lesz elérhető a kaland senki számára, arról nem is beszélve, hogy sokak szerint ha lehetséges is lenne, morális okokból még a legmegbízhatóbb szakemberek számára sem engedélyeznék azt.

Vannak emberek, akik mégis megoldották a dolgot, bárminemű tudomány vagy feketelyuk nélkül. Önjelölt időutazók, akiknek történetei mesések, mégis van bennük valami hihető és valami hátborzongató. Elolvasva a történeteket akár jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: vajon az időutazás ezekben az esetekben valóban csak képzelet, vagy igazi, vérbeli valóság?

Repüljünk a jövőbe!
1935-ben a Brit Légierő pilótája, Sir Victor Goddard megdöbbentő élményt élt át Hawker Hart repülőgépén. Goddard a skóciai Edingburghből tartott az angliai Andoverbe, mikor úgy döntött, hogy átrepül Dremen, mely akkoriban egy elhagyatott repülőpálya volt. A területet benőtte a gaz, a hangárok romjai darabokban hevertek szerteszét, ahol pedig egykor repülőgépek parkoltak, most tehenek legelésztek. A szomorú látvány után Goddard repült tovább Andover felé, mikor is egy bizarr viharba keveredett. A felhők barnás-sárgák voltak, beléjük repülve pedig a nagy szél miatt a pilóta hamarosan elvesztette irányítását a gép felett ami spirális formában kezdett el forogni. A viharból Goddard olyan hirtelen keveredett ki, amilyen gyorsan belekerült. Mikor végre újra napfényt látott, a pilóta észlelte, hogy a vihar nemes egyszerűséggel megfordította a gépet és újra az elhagyatott Dremen felé tart. Ami viszont hirtelen egyáltalán nem volt elhagyatott. Goddard elmondása szerint a repülőtéren három gép is állt, melyek színe valamiért sárga volt az akkor megszokott szürke helyett. A hangárok teljesen épen álltak és vadiújnak tűntek, a helyszínen pedig nyüzsögtek a Légierő munkásai, akik nem a megszokott barna, hanem furcsán kék munkaruhában voltak – ami Goddard szerint igazán furcsa volt, hogy bár alacsonyan repült, látszólag senki nem vett tudomást jelenlétéről. Hazaérve, elmesélve történetét, senki nem hitt neki. Négy évvel később 1939-ben a Brit Légierő újjáépítette a dremeni repülőteret: ebben az időszakban festették le sárgára a repülőgépet és a munkások is új ruhát kaptak: a légierő barna helyett akkortól kezdve kék munkaruhával örvendeztette meg dolgozóit. Lehet, hogy Goddard a viharban hirtelen négy évet előreutazott az időben? Az adatok őt igazolják…

Ne lépj a 17-ik századba!
A következő történetet Dr. Raul Rios Centeno, paranormális aktivitással foglalkozó professzor osztotta meg a nagyérdeművel egy 30 éves pácienséről. A hölgy egy renkdívül súlyos betegséggel érkezett hozzá: hemiplegiával, melynek során az emberi test fele teljes egészében lebénul. A nő különös körülmények között betegedett meg, tragikus hirtelenséggel: “Markahuasi egyik táborában kempingeztünk a barátaimmal. – Markhausi fontos erdőség, a perui Limától 35 kilométerre – Késő éjszaka keltünk útnak, hogy felfedezzük az erdőt. A túra közben láttunk egy kis kunyhót, amiben furcsa zene szólt. Odamentünk és én bekukkantottam az ablakon. Egy csoportnyi táncoló embert láttam, akik 17-ik századi ruhában táncoltak. Bár ahogy közeledtem, valahogy egyre hűvösebb lett a levegő, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Be akartam lépni az ajtón, de a barátnőm kirántott, hogy inkább ne menjek be. Akkor a testem fele már a kis kunyhóban volt. Ebben a pillanatban bénult le a hölgy. A vizsgálatok szerint a hölgy agyának egyik fele nem funkcionál rendesen. Az EEG vizsgálat szerint olyan, mintha az agyat egy abnormális elektronikus feszültség érte volna. Talán a dimenzióváltás viselhette meg a nő testét?

A múlt főútja
Egy magát csak L.C.-ként identifikáló üzletember és társa, Charlie 1969-ben egy megmagyarázhatatlan dolgot éltek át Abbeville-ben, Louisiana államban, a 167-es főúton. Miközben az elhagyatott úton vezettek, lassan de biztosan beértek egy távolban lévő, rendkívül lassan haladó antik autót. A két férfit lenyűgözött a majd 30 éves modell látványa, mely teljesen újnak tűnt, gyönyörűen volt karban tartva, ráadásul rendszáma még 1940-ből volt datálható. Azt hitték, hogy az autó valamilyen, a közelben megrendezett antik autóshowból való. Miközben lassan lehagyták a szépséget, kicsit lelassítottak mellette, hogy jobban megnézhessék. Az öreg autó vezetője is tartogatott meglepetést: az autót egy fiatal hölgy vezette, akinek ruhája, sminkje és frizurája is a negyvenes éveket idézte. A hölgy egy gyerekkel utazott és mivel rendkívül feldúltnak és idegesnek tűnt, a két férfi átkiabált, hogy nincs-e szüksége segítségre. A nő bólogatott, mire L.C. és Charlie megkérték, hogy álljon le az út szélére. Ekkor lehagyták az autót, hogy ők is le tudjanak parkolni. Mikor viszont hátrapillantottak az előzés után, az autó teljesen eltűnt. Körülöttük csak kietlen terület volt, elágazás pedig nem volt a közelben. Miközben a két férfi megdöbbenten kémlelte a tájat magyarázatot keresve, feltűnt egy másik autó is, amelyik ugyancsak leparkolt és egy meglehetősen összezavarodott úr szállt ki belőle, azt kérdezve, a két üzletembertől, hogy mégis mi történt azzal az antik autóval, ami mögöttük volt, mert a távolból úgy tűnt, hogy az egyszer csak felszívódott a levegőben…

Mivel (a hivatalos tudomány állítása szerint -a szerk.) biztos technika még nincs az időutazásra, egy hetet úgy néz ki még várnatok kell a következő izgalmas történetekig. Addig is megéri elmélkedni azon, hogy hol a hiba ezekben a történetekben… Egyáltalán van-e hiba ezekben a történetekben? Vajon tényleg olyan elképzelhetetlen az elképzelhetetlen?

/Mosaic Online/