Az elektromos ember

Ezúttal nem a felfokozott lelkiállapotról, hanem a szó igazi értelmében vett elektromos hatást előidéző, vagy feszültséget magában hordó, különös képességű emberekről lesz szó.

Mert bizony a jól ismert természetes és a technikai úton előállított, mesterséges elektromos áramon kívül létezik harmadik is: ez a bioáram, amely némely emberben olyan erős, hogy rajta kívül mások is érzékelhetik.

Előfordul, hogy valakinek – bizonyos betegség esetén – világítani kezd valamely testrésze, pedig ez a jelenség nem tartozik a betegség tünetei közé.

Másoknál csak alvás közben jelentkezik ez a fényjelenség, és ébredéskor rögtön el is múlik. Olyan is előfordult már, hogy órákig tartott a különös jelenség.

A legérdekesebbek azok a személyek, akikben valami módon “igazi” áram képződik. Ők folyamatosan töltődnek fel, és ha a kezükbe veszik a villanykörtét, akkor az olyan fényerővel világít, mintha a 220 voltos hálózatba lenne bekapcsolva.

Sok ember csak úgy érinthet meg másokat, hogyha előtte “leföldeli magát” nehogy a mit sem sejtő áldozatát megrázza. Ők kézfogás előtt kénytelenek valamilyen fémtárgyat megérinteni a feszültség kisütése érdekében. Ezeknek az embereknek szikra pattog a hajából, kezéből, és úgy viselkedik a szervezetük, mintha “áramot kapcsoltak volna rá”.

A természetben nem ismeretlen az élőlények elektromossága: elegendő csak az elektromos halfajokra (angolna, rája) vagy a világító rovarokra gondolni. A kutatók tehát először arra gyanakodtak, hogy a felvillanyozott személyek is a testükben gyűjtik az áramot. De mivel senkinél sem találtak erre utaló elváltozást, sem áramtermelő szervet, a rejtély továbbra is rejtély maradt. Idestova kétszáz éve gyűlnek a feljegyzések az “elektromos emberekről”; az első szakkönyv csaknem száz éve látott napvilágot.

Ma már tudjuk, hogy az idegrendszer termel elektromosságot, ám annak erőssége, feszültsége össze sem hasonlítható azzal, ami az említett esetekben tapasztalható. Tudnak olyan esetről is, amikor újszülött volt feltöltve elektromossággal, és mindenkit megrázott a szülészeten, aki csak kézbe vette.

A múlt század végén jegyezték fel azt az esetet, amikor a páciens hosszú évekig minden reggel annyira feltöltődve ébredt, hogy felkelés után nem is tudott megállni: mozognia, járkálnia kellett, hogy megszabaduljon az áramtól.

Ha előbb állt meg, mint hogy a töltés “kiment” volna belőle, akkor egyszerűen a padlóhoz tapadt, és segítség nélkül nem is tudott elmozdulni onnan! Számos olyan esetet is feljegyeztek, amikor egyesek bizonyos betegség – például ételmérgezés – közben, a lábadozás időszakában voltak csak elektromosan feltöltve, ám miután meggyógyultak, az elektromosság nyomtalanul eltűnt, és vissza sem tért többé.

Az orvosok nem keveset foglalkoztak a problémával, de igazán senki sem jutott el a megoldásig. Előfordul, hogy valaki, aki azelőtt soha nem érzékelt ilyesmit a testében, néhány napig vagy, hétig még nehéz, felfüggesztett vastárgyat is képes kilengetni a helyéből csupán azáltal, hogy a közelébe áll vagy odanyújtja a kezét.

Több kutató légköri hatásra gyanakodott – voltak ugyanis esetek, amikor a pácienseknél a jelenség az északi fény felbukkanásakor jelentkezett csak.

De ez is zsákutcának bizonyult. A nagy “áramtermelők” feltöltődésével kapcsolatban sokan a földmágnesességre is gyanakodtak. Mindeddig azonban egyik elméletet sem sikerült bizonyítani. Csak annyit mondhatunk el ismét: az ember és az őt körülvevő világ sokkal bonyolultabb annál, mint hisszük…

forrás: nemere.hu

Megalitikus emlékek – Az istenek kincsei

Mi történt az izraeliták titokzatos szövetségi ládájának maradványaival? 
A mitológiai hagyományok szerint az Axum nevű etióp város Mária-katedrálisának padlója alatt rejtőznek.

Miféle történelem előtti hatalom építette a gigantikus föld alatti labirintusokat, az úgynevezett chinkanákat a perui város, Cuzco alatt? 
Bár a hatalmas építménynek legalább egy bejárata pontosan a Santo Domingo-templom alatt van, senki sem foglalkozik a feltárásával.
Miféle talányos épületek álltak valaha a Cuzco melletti Sacsayhuaman inka erődítmény fölött?



Mára a dombokon csupán sima, lekopott vagy ég felé törő, különös alakú sziklák maradtak. Miről árulkodnak az angliai, skót és máltai talányos megalitkultúrák? Miféle üzenetet hordoznak magukban a franciaországi Bretagne szabályosan elrendezett menhirei?

A világ egyik leghíresebb megalitikus emléke a Dél-Angliában található Stonehenge. Építői nem lehettek egyszerű földművesek. Ügyességük és jártasságuk kimagasló tudásról árulkodik. A gondos tervezés és kivitelezés is bizonyítja, hogy Stonehenge egykor fontos létesítmény volt. Valaha talán a mai obszervatóriumok elődjeként funkcionált, és jelentős asztronómiai események előrejelzésére szolgált.

Bretagne-ba (Franciaország) évszázadok óta érkeznek utazók – ma turistáknak hívjuk őket -, hogy megtekintsék az itt található sok ezer menhirt, melyek az elképzelhetetlenül távoli múlt kővé váll kihívásaiként uralják a vidéket.

A Carnac környéki rengeteg mesterséges domb, kő sugárút, dolmen és különálló kő a világ egyik legnagyobb megalit emlékegyüttese. Több részletéről kiderült már, hogy asztrológiai megfigyelések alapján épült, ám a többi valódi rendeltetését homály fedi.

Málta szigete 25 km hosszú és 12 km széles. Kis területén 30 megalitikus templom kapott helyet. Óriási kőtömbökből és menhirekből építették fel őket. Tarxien létesítménye Paola közelében áll, Hagar Qim monolittemploma csupán néhány száz méterre található a sziget déli partján fekvő Mnajdrától, miközben Málta prehisztorikus, monumentális építménye, Ggantija temploma az északi szigetszomszédon, Gozón keresendő. Kik voltak vajon az építőik?

Máltát különleges „keréknyomok” hálózzák be, a helyiek ezeket „cartruts”-nak nevezik. A talajba vésett nyomok völgyeken vezetnek át, hegyekre „másznak” fel, gyakran több is fut egymás mellett. A barázdák néhol meglepő módon olyan kétnyomú szakasszá egyesülnek, mint a vasúti sínek, hogy aztán váratlanul elkanyarodjanak és nyílegyenesen torkolljanak bele a Földközi-tengerbe.

Más keréknyomok hirtelen „nekimennek” egy meredeken emelkedő szirtnek. Ezek a páratlan dokumentumok nem sokáig lesznek már láthatók, a máltai kormány semmit nem tesz a megmentésük érdekében. A főváros, Valletta közelében egy másik megalitikus szenzáció. Hal Saflieni Hypogeuma (a görög szó jelentése földalatti terem) döbbenti meg a látogatókat.

A háromszintes létesítmény 12 méter mélyen nyúlik a földfelszín alá. A központi csarnok bemélyedései és oszlopai, a különböző járatok valamint kamrák tökéletes tervezésről és kivitelezésről árulkodnak. Mely kőkorszaki nép lehetett képes ilyen teljesítményre?

Az egymással kapcsolatban nem lévő kultúrák vajon miért készítettek hatalmas rajzokat a talajon, melyeknek összessége csupán magasan a levegőből látható? A világhírű Nazca-fennsík rajzaival és leszállópályára emlékeztető vonalaival nem egyedüli helye Földünknek, ahol az emberek rajzokat készítettek az istenek számára.

A dél-perui Mollendo város közelében – Nazcától légvonalban 400 kilométerre – egészen a chilei provincia, Antofagasta pusztaságaiig és hegyeiig a lejtőkön óriási jelek láthatók, melyeknek értelmét és célját mind a mai napig nem sikerült kideríteni, köztük egy 121 méter magas robotszerű alakét sem. Los Angelestől délkeletre, nem messze a Colorado folyó menti Blythe városkától óriási ember- és állatfigurák tűnnek föl a part feletti kőszirteken.

Coloradótól le Mexikóig, de a Rocky Mountaintól az Appalache-hegységig is kereken 5000 úgynevezett „képdomb“, vagy „Indián Mound” található, melyek bölény, madár, kígyó, medve és gyík formájúak. A mesterségesen kialakított dombok gyakran – nem mindig! – sírokul szolgáltak, de a Nazca-fennsíkon lévő rajzokhoz hasonlóan összességük csupán a levegőből ismerhető fel.

Ember alakú dombokat is láthatunk, ezek gyakran kavicsból állnak, mint például a manitobai (Kanada) Whiteshell Tartományi Parkban lévők. Még a Mexikói-sivatag kiterjedt lávaterületeit is hatalmas, ég felé törő jelekkel látták el. A rajzok imént említett jelensége nem korlátozódik csupán az amerikai kontinensre. Mintha valamiféle nemzetközi csoport irányította volna a népek munkáját.

Berkshire angol grófságban, Uffington mellett található a híres, 110 méter hosszú Fehér Ló, ami a gyeptégláknak a dombos területből való kiemelésével keletkezett. Kora körülbelül 2000 év. Szintén Angliában van a 70 méter magas wilmingtoni Hosszú Ember (Sussex) valamint a 25 méteres Cerne Abbas-i óriás (Dorset).

Szaúd-Arábiában, 200 mérföldre délre Tabuktól egy gigantikus, 800 méter magas piramisszerű háromszöget véstek a sziklába, majd kövekkel rakták ki. A háromszög csúcsa „kéménybe” torkollik, ami öt egyforma szektorra tagolódik.

A „kéményt” fekete kőgyűrű övezi, melynek átmérője nagyobb, mint a piramislábazat. A kör közepét fekete pont jelöli. Nem tudjuk ki készítette, és miért. Csupán az nem vitatott, hogy csak a levegőből kivehető.

Szovjet archeológusok az Aral-tó körüli terület műholdfelvételeinek kiértékelése során döbbenetes felfedezést tettek: a talajon több száz kilométeren át szinte folyamatos láncban óriási háromszögek, ovális és egyéb geometriai formák sorakoznak. A „Szovjet Kultúra” című lap írja:

„A létesítmény óriási méretei az emberi mértékek szempontjából nézve teljességgel érthetetlenek. Reliefje olyan sima, hogy több száz jelen keresztül lépkedhetünk anélkül, hogy észrevennénk, micsoda archeológiai emlékmű terül el talpunk alatt. A rendszert eddig 100 km hosszúságban kutatták. A tudósok vélemény szerint Kazahsztán területén húzódik tovább a jelsorozat, és kiterjedése nagyobb, mint a világhírű Nazca-fennsík rajzainak mérete…”

Az ilyesfajta kuriózumok sokaságát tekintve meg kell kérdeznünk: miért emeltek az emberek a Föld különböző részein óriási, ég felé törőjeleket, amelyeket ők maguk sohasem tudtak áttekinteni?

Forrás: Rejtélyek szigete/ Erich von Däniken: Die Spuren der Auberirdischen

Shi Cheng – Az elsüllyesztett kínai város

Faragott lépcsősorok, érintetlen fagerendák és gyönyörű épületekből álló ősi kínai város, amelyet ötven éve süllyesztettek el egy tóban. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel magának a kínai Atlantiszt.

A kínai Zhejiang tartományban található Shi Cheng városát korábban Oroszlánvárosként ismerték. Nevét az Öt oroszlán-hegységről kapta, amelynek völgyében a települést 2200 évvel ezelőtt még az első hosszabb uralkodású császári dinasztia alapította.

Amikor azonban 1959-ben a kínai kormány egy vízi erőmű és egy új gátrendszer építésébe kezdett, a területet elárasztotta a víz, az ősi kínai város maradványait elnyelte a mesterségesen kialakított tó. A város romjai ma az Ezer sziget tavaként is emlegetett Qiandao tó mintegy 25–40 méteres mélységében fekszenek.

A víz alatti városról hosszú időre elfeledkeztek. A kétezres évek elején aztán egy kutató búvárcsoport és egy filmes stáb merült le a romokhoz, akik gyönyörű lépcsőket, fagerendákat, épületeket találtak, és a tó által elnyelt város érintetlenségét. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel újra az ősi város víz alatti romjait, és lassan a hely tóparti turizmusa is erre épül. Idővel talán a Machu Picchu mellett a kínai víz alatti romváros beúszása is felkerül a bakancslistákra.

Egy kínai merüléseket szervező oldal már 120 ezer forinttól kínál kétnapos merülő túrát a Qiandao tó partjára, ahol a turisták vezetett útvonalon az ősi víz alatti romváros még érintetlen darabjait fedezhetik fel. A tavat persze ettől függetlenül is sokan keresik fel kristálytiszta – a helyiek szerint – iható vize miatt, de a tóban található olyan különleges egzotikus erdővel borított szigetei miatt is, mint a Majomsziget, a Madársziget, a Kígyósziget vagy a Sziget, amely gyerekkorodra emlékeztet fantázianevet kapta.

Forrás: http://travelo.hu/tavol/2014/02/17/viz_alatti_varos_egy_kinai_toban/

Jövőérzékelés -avagy: befolyásolható-e a jövő?

Írta: Gőz István

“A jövőérzékelés, a tudományos parapszichológia érzékszerveken túli észleléseknek (ESP) nevezett csoportjába tartozik. A pontos definíció szerint a prekogníció olyan jövőbeli információk észlelését jelenti, amelyekhez logikai következtetés útján nem juthatunk.

Az tehát, ha valaki megjósolja, hogy holnap reggel felkel a nap, nem tűnik különösebben szenzációs parajelenségnek, míg ha valaki egy konkrét repülőszerencsétlenséget álmodik meg előre, már igencsak a prekogníció működését sejteti. Természetesen a kísérleti módszerek ennél jóval egyértelműbb bizonyítékot nyújtanak. Saját laboratóriumi kísérleteink az alábbiak szerint zajlanak.

A kísérletben résztvevő alanynak egy olyan képről kell előzetesen papírra írnia, rajzolnia, amelyet csak a kísérlet végén fognak neki megmutatni. A bemutatott képet a kísérlet végén, egy számítógép véletlenszerűen választja ki száz kép közül, amelyeket a kísérlet alanya szintén nem ismer.

A képek ötösével vannak összeválogatva oly módon, hogy közülük egyik sem hasonlít különösebben a másikra, hogy a képről kapott prekognitív leírások melyik képre illenek leginkább, azt még az eredmény vagyis a kiválasztott kép ismerete előtt egy zsűri értékeli. Ha csak a véletlen működne ezekben az esetekben, akkor minden ötödik kísérletben hibázhatna rá az alany a számítógép által kiválasztott képre, vak tyúk is talál szemet alapon. A kapott eredmények azonban mást mutatnak.”

– Pauilinyi Tamás

A jövőérzékelés ma még a misztikumok világába tartozó különleges képességnek tartott Isteni adomány számba menő jelenség, mellyel csak kevesek rendelkeznek, mint például Nostradamus.

A prekognitív képesség azonban mindenkiben megtalálható, a megnyilvánulási formák és az érzékelés szintje rendkívül változatos. Van, aki megérez dolgokat, történéseket tökéletesen éber tudatállapotban. Megjelenik egy érzés, mely gondolattá formálódik a másodperc tört része alatt.

Ezek a megérzések többnyire elválaszthatók a vágyaktól és normál gondolatoktól. Egy hétköznapi példa, amely sokunkkal megtörtént már bizonyosan: gondolsz valakire, és az illető szinte rögtön, vagy rövid időn belül felhív, vagy üzenetet kapsz tőle, esetleg önkéntelenül nyúlsz a telefon után és abban a pillanatban megcsörren, az a személy hív, akire gondoltál.

Ilyenkor tulajdonképpen két elmélet elmélet gyakorlatban való megnyilvánulása történik. Az első a prekogníció, a második pedig a ráhangolódás.

Ha a jövőérzékelés elméletén keresztül nézzük a fenti példát akkor információt kapunk a még meg nem történt jövőből. Ez a tény arra enged következtetni, hogy az idő egyáltalán nem lineáris, mi több, információ áramlás és csere történik a jelen és a jövő között.

A kvantum-fizika ide vonatkozó megállapításai azt sejtetik, hogy a visszaható hullámokat “el lehet kapni” ha azon a frekvencián rezgünk, amely megfelel az adott visszaható hullám rezgésének. Olyan esetek is ismeretesek szép számmal, amikor az illető erős álmokat él meg és igazolhatóan egy jövőbeli eseményt lát annak megtörténte előtt.

A személyes közvetett tapasztalataim és az ide vonatkozó dokumentált esetek azt mutatják, hogy legtöbbször negatív eseményeket álmodnak meg előre. Baleset, haláleset, katasztrófa, veszekedés, stb. Ami szintén érdekes ezzel kapcsolatban, hogy a megálmodott eseményeket időben nem lehet elhelyezni, míg az éber tudatállapotban történő ráérzések jellemzően az esemény bekövetkezte előtt nem sokkal, de legalábbis belátható időn belül megtörténnek.

Ébrenlétre a nagyobb frekvenciájú hullámok (alfa és béta hullámok), felszínes alvásra a lassabb hullámtevékenység (théta hullámok), míg mély alvásra az egészen lassú hullámtevékenység (delta hullámok) jellemzőek. Ez ismerős lehet azoknak, akik kapcsolatba kerültek az agykontrollal például, de ezek a hullámok és hozzájuk tartozó tudatállapotok jellemzik a meditációt is. Az gondolom, hogy azoknak, akik már megálmodtak előre eseményeket érdemes lenne elsajátítaniuk a tudatos álmodás módszerét, amely nagyon hasonlít a Da Silva féle agykontrollban ismert és elismert technikákhoz.

Elsajátítása nem nehéz, csak -mint mindent- gyakorolni kell. Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az eseményeket előre megálmodó személyek teherként és átokként élhetik meg e képességüket, ezáltal sokszor altatókhoz nyúlnak vagy hagyományos orvosi segítséget kérnek, de ez zsákutca, mert csak gyógyszerek által elnyomott állapotot hoznak létre a személynél, aki nem érzi jobban magát, sőt.

A megoldást az ő esetükben azt gondolom a képességük mélyebb megismerése és irányításának megtanulása hozhatja, mi által akár pozitív eseményeket is láthatnak előre, avagy a történés időpontjára vonatkozó információkat nyerhetnek, ami adott esetben elkerülhetővé tesz például egy balesetet.

Ami az éber prekogníciót illeti, mindenkinek módjában áll fejleszteni, erősíteni magában ezt a képességet. A módszerek változatosak. Agykontroll, meditáció, jóga, és minden olyan módszer, ami a tudat lenyugtatására, megismerésre irányul. Ugyanis a jövőérzékelés szorosan köthető az intuícióhoz, ami nem más, mint a lelkünk hangja, szívünk szava, önvalónk, ahogy tetszik.

Ha megtanuljuk használni intuitív képességeinket, azzal együtt megtanuljuk irányítani a gondolatainkat is ami végső soron azt eredményezi, hogy megtanulunk teremteni is, hiszen a gondolatok teremtik a jövőnket. Szóval ha tudatosak vagyunk, figyelünk a belső hangra, akkor olyan jövőt teremtünk, amilyet csak akarunk, hiszen nincs előre rögzített jövő. A lehetőségek száma végtelen, rajtad áll, mit választasz…itt és most.

/rejtélyek szigete/

A háromkaréjos lemez - Az ősi egyiptom magasan fejlett technológiájának bizonyítéka?

A Kairói Múzeum első emeletének egy szárnyában, két szoba között egy vitrinben kiállítva található egy titokzatos, három helyen meghajlított kerek lemez, melynek a hivatalos régészet a "lótuszvirág váza" nevet adta.

Valójában a tárgy egy úgynevezett "Oopart" (Out  of place artifact, vagy Oda nem illő lelet),

A tárgyat Sabu hercegnek, Anedjib fáraó fiának a sírjában találta Brian Walter Emery 1936-ban. (Anedjib az I. Dinasztia kormányzója volt ie. 3000-ben)

A tárgy korát is erre az időszakra datálják, de a kifinomult dizájnját a kutatók nem tudják összeegyeztetni az adott korral.

Ez a tárgy a mai napig ámulatba ejti azokat akiknek lehetőségük van komolyabban megvizsgálni.

A lelet átmérője 61 cm, a magassága a középpontjában 10 cm. Kvarcitból (metahomokkő) készült, ez az anyag egy NEM PALÁS metamorf kőzet, melyet az ősi Egyiptomban olyan tárgyak előállítására használtak, melyek faragás közben eltörnének. Valamiért mégis "pala-tál"-ként van bejegyezve.
Sok tárgy készült ebből az anyagból, mégis ez a lemez a legfurcsább mind közül.

A leletet úgy tervezték, hogy egy átmenő lyuk legyen a közepén, összességében egy három pengés légcsavarhoz hasonlít, a közepén lévő szabályos kör alakú lyuknak pereme van ami pedig arra enged következtetni, hogy a tárgy egy tengelyen forgó mozgást végzett.

Mi célt szolgálhatott? Több hivatalos egyiptológus egyetért abban, hogy nem használhatták kerékként, mert a kereket ie. 1640 előtt nem ismerhették.

Egy másik elképzelés szerint egyfajta hidraulikus propeller lehetett, ha így van, az egyiptomiak képesek lehettek olyan technológia előállítására ami elérhetővé tette számukra az elektromos motorokat. Vagy pedig egy elektromos áram termelésére szolgáló generátor alkatrésze.

Cyrill Aldred egyiptológus úgy hiszi, hogy függetlenül attól, hogy a tárgyat mire használták, ez a darab egy mintadarab. Ő úgy gondolja, hogy készülhetett ugyanilyen sokkal régebben, mégpedig fémből.
(megj: én felvetném azt az ötletet is, hogy nem mintadarab, hanem talán egy egyszer használatos öntősablon is lehetett, a belső részt kiöntötték fémmel, majd mikor kihűlt, a formát összetörték. - a szerk.)

Azonban mégis az igazi rejtély nem az, hogy mire használták, hanem, hogy kik voltak azok akiknek megvoltak a készségeik egy ilyen tárgy megalkotásához?
Még ma is szükségünk van komoly gépi berendezésekre ahhoz, hogy ilyen vékonyan és aprólékosan elkészíthessünk egy ilyen tárgyat. Persze ma a gyártási folyamat a három dimenziós tervezési és nyomtatási eljárásokkal jelentősen leegyszerűsödik. De ilyen technológia valószínűleg az ősi Egyiptomban nem lehetett jelen... Vagy mégis? Egy képzett kőfaragó 5000 évvel ezelőtt elérhetett ilyen eredményt egyedül réz és kő szerszámokkal?