Thot vihara: új bizonyíték arra, hogy az ókori egyiptomiak Írországba is eljutottak

A Lia Fáil (Végzet Köve) a Tara domb tetején,
Meath Megye, Írország. ( CC BY 2.0 )

Amikor az ókori Egyiptomról és Írországról egy füst alatt esik szó, akkor általában forgatni kezdik a szemeiket, udvariasan félreállnak, majd áltörténelmi és „new age”-es fecsegés moraja töri meg a csendet. Legalábbis ez szokott történni. A DNS kutatás legfrissebb felfedezései pedig kiegészítették a már igazolt régészeti leleteket, amelyek egy olyan forgatókönyvet tárnak elénk, melyet most már nehéz figyelmen kívül hagyni.

A Tara domb egyike Írország legősibb szent helyeinek. Számos más neolitikus földmunka, sír övezi, s bár gyakran a keltákkal hozzák összefüggésbe, a hely évezreddel korábbi időkre tekint vissza a kelták megjelenéséhez képest.

A legenda szerint ez az a hely, ahol Tuatha De Danann uralkodott. Ők istenszerű emberek voltak, akikről azt beszélik, hogy rejtélyes hajókon érkeztek Írország földjére és mágikus hatalom birtokában voltak.

Dagda tálja, ami a Tuatha Dé Danann legendás tagjai ábrázolja.

Rituális sírok és rejtélyes csontok

A friss és igen ellenmondásos, Tara közelében folytatott ásatások során napvilágot látott egy különös csontvázról szóló elbeszélés, amire a Lismullin Henge-nél ásó munkások bukkantak. Néhányan kutya maradványainak hitték, mások borzra gyanakodtak. Ámde, a legkülönösebb dolog néhány szemtanú állítása volt, akik szerint a maradványok valójában majomtól származnak.

Ahogy Con Connor, az Írországi Kelta Druida Templom Fődruidája , megfogalmazta: „Miért nem került a kutatás fókuszába egy ilyen királyi birtokon talált rituális sír?”

Munkájában, mely A szigorú és fáradságos vizsgálatok kurzusa címet viseli, Lynn Brunet azt írja, hogy „Ráadásul, az ír szabadkőműves szerző, J. A., Penny megjegyzi, hogy egy berber-majom csontvázára leltek Tarában, Írország misztikus centrumában, a Főkirály székhelyén.”

Azonban, miért áshatták el ezeket a furcsa csontokat ezen a helyen? Ezek a főemlősök nem őshonosak Írországban és a Tarát övező régészeti komplexum több ezer évre tekint vissza. Amennyiben egy majom csontját találták volna meg bárhol is, akkor az precedensként szolgálna arra, hogy Írország legősibb szakrális helyeik közül máshol is lehetnek ilyen sírok?

Valójában igen. Az Eimhain Macha-nál (Navan Fort), Armagh megyében végzett ásatásokon egy berber-majom koponyát fedezték fel. A szénizotópos kormeghatározás durván 2500 évesre becsülte a korát. Sok archeológusban legeslegelőször az a kérdés fogalmazódott meg, hogy hogyan került Írországba, viszont egy még érdekesebb nyomozás deríthetne csak fényt a miért megválaszolására.

Az ír-egyiptomi kapcsolat

Az egyik legvitatottabb teória szerint az ír nép eredete összekapcsolódik az ókori egyiptomiakkal. Bár sok Tarát és az Egyiptomi Királyságot összekötő legenda létezik, ezeket lehetetlen volt eddig bizonyítani.

A felvetések közül az egyik legérdekesebb példát egy 15 éves fiú csontvázának felfedezése szolgáltatta a Tara közelében lévő The Mound of the Hostages-nél, amely Dr. Sean O Riordan nevéhez fűződik (Trinity College). A kormeghatározás kimutatta, hogy körülbelül 3800 évesek a maradványok. A csontvázon talált nyaklánc fajanszgyöngyökből készült és hasonlított az egyiptomi kézműiparhoz és dizájnhoz.

Tara Dombja egy olyan régészeti komplexum, amely számos ősi műemlékkel büszkélkedhet, mint milyen a fent látható Mound of Hostages. Tara Dombja a hagyomány szerint Írország Nagy Királyainak a székhelye.

Skócia, Egyiptomi Királyság

Skócia királynőjéről szól az egyik híres legenda, aki egy egyiptomi hercegnő, vagy királynő volt, attól függően, hogy a legenda melyik változatát olvassuk, akiről az a hír járta, hogy Kr.e. 1700-ban érkezett Írországba és egy nagy csatába a Tuatha De Danann-t (Danu isten törzseit, akik egy természetfeletti fajt alkotnak az ír mitológiában) megölték.

Felételezett sírját egy óriási feliratos kővel jelölték meg Kerry Megyében, s fontosságát mutatja, hogy a helyi politikusok kiálltak a megóvása mellett.

Scota utazása Egyiptomból induló utazásának 15. századi ábrázolása.

Egy érdekes megjegyzés, hogy Scota sírja nincs messze a Skelling Michael-szigettől, ami egy kereszténységet megelőző hely, illetve egy későbbi monostor otthona.

A 11. századi Lebor Gabála Érenn (Inváziók könyve) szerint, Milesius, Írország meghódítóinak egyik legnagyobb vezetője Kr.e. 1400 környékén elvesztette két fiát, amikor a Tuatha De Danann által keltett mágikus vihar elsüllyesztette a hajóikat.

Írország partjairól ilyen látványt nyújt a fenséges és elkülönült Skelling Michael.

A legendák ellenére egészen a közelmúltig roppant csekély tudományos bizonyíték került elő, amely Írországot az alsóbb Mediterráneummal kapcsolta össze. 2015 decemberében azonban mindez megváltozott!

Thot, az ókori egyiptomi isten,
akit gyakran íbiszfejű emberként
ábrázoltak

Korszakalkotó DNS felfedezések

A dublini Trinity College és a belfasti Queen’s Egyetem tudósai új felfedezéseket közöltek le a Nemzeti Tudományos Akadémia Konferencia Előadásai című szaklapban. Igazolást nyert, hogy az ősi írek nem csupán kapcsolatban álltak a dél-európai emberekkel, hanem még a Közép-Kelettel is tartották a kapcsolatot.

Ezzel az új fejleménnyel izgalmas magyarázat kínálkozik az ősi Írországban talált majomkoponyára, egyúttal ez egy kapocs lehet egy korábban felfedezetlen etimológiai összefüggésre Tuatha De Danann-nal.

Általában e rejtélyes fajról azt állítják, hogy Danu Népe, aki az ír mitológia egyik istenasszonya. Mindazonáltal, Tuatha legkorábbi elbeszélései nem tartalmazzák a Danann szót, helyette Tuatha De vagy Tuatha Di írás szerepel. Valójában csak a 19. századtól kezdve nyert szélesebb körben is elfogadást Danu jelenlegi írásmódja tudós körökben.

Talán ezek után ideje volna vizsgálat alá venni ezt a népet azon új információk tükrében, amiket a gyökereikről megtudtunk, s ami a legfontosabb, ugyanezt megtenni az általuk mélyen tisztelt és imádott istenekkel.

Thot páviánként ábrázolva,
Kr.e. 1400 körül

Az egyik legfontosabb egyiptomi istenség Thot volt, akit később Hermész névvel illettek a görögök. Thot egy holdisten volt, akiről azt beszélték, hogy a bölcsességet és az írást adományozta a világnak. Gyakorta jelképezték őt páviánnal vagy észak-afrikai majommal. Vajon ez lehetett az ír lelőhelyeken talált majomcsontok egyik magyarázata?

Még érdekesebbek Thot nevének elsikkadt etimológiai változatai: Thoout és Thaut. Amikor hangtani összehasonlításokat végzünk az egyiptomi hieroglifeken belül, megtaláljuk Tuatha De Danann Írországba történő érkezésének nagyon is megfelelő leírásait.

Thoout Dai lefordítva: Thot átkelése, Thoout Dat lefordítva: Thot utazása hajóval, és Thoout Da lefordítva: Thot vihara. (Lebor Gabála Érenn szerint, Tuatha „sötét felhőkben” jött Írországba.)

Mindezen fonetikai hasonlóságok kapcsolatban állnak e legendás emberek leírásaival és Írországba való megérkezésük mikéntjével.

Az íbiszfejű Thot és a pávián főemlős illusztrációja a hajóban.

A 19. századi tudósok fordításainak hiányosságában szerepet játszó másik beszédes tényező az, hogy a Rosette-i kő és a hieroglifikus írás Champoliion-féle megfejtésére csupán a 1820-ban került sor. Azoknak a korai keresztény szerzeteseknek, akik elsőként jegyezték le ezeket a történeteket, nem volt semmiféle tudomásuk ezekről a fonetikus fordításokról.

Valójában az ír mitológia legtöbb 19. századi tudósa minden bizonnyal szintén nem volt tudatában Champollion munkájának. A legtöbben azt hitték, hogy a Danann a védikus Danu istennő nevéből ered.

Amikor eltávolítjuk a mítosz és a tan legkülönösebb elemeit, még akkor is számos megválaszolatlan kérdésünk marad, melyeket fel kell tennünk magunknak az új tudományos bizonyítékok alapján. Néhány válasz már megdöntötte a túl korai akadémikus véleményt és minden általunk felfedezett technológiai áttörés megköveteli, hogy mélyebbre ássunk a múltunkban.

Jóllehet egy Írország és Egyiptom közötti ókori kapcsolat egykor még túlzásnak számított és az elfogadott tudományos birodalmon kívül esett, most már minden eddiginél több okunk van arra, hogy megvizsgáljuk ezeket a kapcsolódásokat és ismét eltöprengjünk Tuatha De-ről, vagy esetleg Thot viharáról.

Forrás