Önbeteljesítő jóslatnak nevezzük az olyan jóslatokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve valóra váltja önmagát. Önbeteljesítő jóslatokkal mindenhol találkozunk koroktól és népektől függetlenül, minthogy ez az emberi psziché egyik jellegzetes terméke. Meghatározására és részletes leírására Robert K. Merton szociológus vállalkozott, maga az elnevezés is tőle származik: „önbeteljesítő jóslat”.
„Az önbeteljesítő jóslat egy kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben és ez a változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja.”
Az önbeteljesítő jóslat, noha teljességgel valótlan, mégis beváltja magát, minthogy igazságként kezelik. A legtöbbször valamilyen fajta félelem vagy logikai zavarodottság áll a hátterében, s ez készteti az embereket arra a reakcióra, hogy a hamis jóslat szerint cselekedjenek.
Robert K. Merton „önbeteljesítő jóslat” fogalma a Thomas-tételből ered. Eszerint “Ha az emberek egy szituációt valósként határoznak meg, akkor annak következményei valósak lesznek.” A Thomas-tétel éppen arra mutat rá, hogy az emberek sokszor nem csak az adott helyzetükre reagálnak, hanem általuk a szituációhoz kapcsolt belső értelmezésekre és érzelmi reakciókra is válaszolnak. Ezért az emberek viselkedését túlnyomó részben nem is annyira maguk a helyzetek, hanem sokkal inkább a helyzetek szubjektív értelmezése, a helyzetekhez való belső viszonyulás és a helyzeteknek tulajdonított sajátos értelmezés (felfogás) határozza meg. Így sokszor nem egy szituáció valódiságára reflektálunk, hanem a valósnak vélt hatásokra válaszolunk magatartásunkkal. Ezzel együtt a válaszreakcióink tényleges intézkedéseket fognak eredményezni.
Merton a Társadalomelmélet és társadalmi struktúra című könyvében egy fiktív példán keresztül szemlélteti az önbeteljesítő jóslat működési elvét. Íme: A Cartwright Millingville bank egy jól menő üzleti vállalkozás, amely teljesen stabil alapokon nyugszik, jó a menedzsmentje és a beosztottak, valamint az ügyfelek is maximálisan elégedettek vele. Hiba tehát nincs. Mint minden banknak, ennek is csak csekélyke készpénze van, mert a legtöbb értéke különböző vállalkozásokban fekszik. Egyik nap váratlanul sok ügyfél jelenik meg a bankban. A többi ügyfél aggódni kezd a sok új ügyfelet látva a bank körül. Hamis pletykák kelnek szárnyra, hogy valami nincs teljesen rendben a bank körül, így aztán az ügyfelek rohannak a bankba és mihamarabb kivegyék a pénzüket. Ez elindít egy visszafordíthatatlan folyamatot: egyre több ügyfél követeli vissza a pénzét, ugyanakkor a bankban dolgozók is egyre idegesebbek. Ez olaj a tűzre, mert a hamis pletykákat tovább gerjeszti és egyre többen megerősítve és visszaigazolva látják az amúgy hamis híreszteléseket. Erről a lavináról szól a történet, amely végül is maga alá temeti az amúgy jól működő bankot.
A bank a nap elején még szuperül működött, aztán szárnyra kaptak a fizetésképtelenségéről és a közelgő csődről szóló híresztelések. Ez beindította az ügyfelek félelmeit, akik fejvesztve rohantak a bankba, hogy visszaköveteljék a pénzüket. De ezt a bank a kevéske rendelkezésre álló készpénzéből nem tudta hirtelenjében kielégíteni. Így végeredményben a bank ténylegesen fizetésképtelenné válik és csődbe jut.
A bank a nap elején még szuperül működött, aztán szárnyra kaptak a fizetésképtelenségéről és a közelgő csődről szóló híresztelések. Ez beindította az ügyfelek félelmeit, akik fejvesztve rohantak a bankba, hogy visszaköveteljék a pénzüket. De ezt a bank a kevéske rendelkezésre álló készpénzéből nem tudta hirtelenjében kielégíteni. Így végeredményben a bank ténylegesen fizetésképtelenné válik és csődbe jut.
Az önbeteljesítő jóslat működése
Vegyük észre az önbeteljesítő jóslat jelenségének működési mechanizmusát! Abból indul ki az egész, hogy egy szituációt hibásan értelmezünk. Ez a hibás értelmezés olyan viselkedést vált ki belőlünk, amelynek következtében az eleinte hamis értelmezés igazzá válik. Tehát mi magunk tesszük azzá. Másik oldalról megközelítve. Ha én egy adott helyzetbe már eleve meghatározott elvárásokkal állok hozzá, akkor hajlamossá válhatok olyan viselkedést produkálni, hogy az elvárásaim valóra váltsák önmagukat.
Konkrétabban ez azt jelenti, hogy amit önmagunkról vagy másokról gondolunk vagy hiszünk, az sokszor valóra válik.
Vegyük észre az önbeteljesítő jóslat jelenségének működési mechanizmusát! Abból indul ki az egész, hogy egy szituációt hibásan értelmezünk. Ez a hibás értelmezés olyan viselkedést vált ki belőlünk, amelynek következtében az eleinte hamis értelmezés igazzá válik. Tehát mi magunk tesszük azzá. Másik oldalról megközelítve. Ha én egy adott helyzetbe már eleve meghatározott elvárásokkal állok hozzá, akkor hajlamossá válhatok olyan viselkedést produkálni, hogy az elvárásaim valóra váltsák önmagukat.
Konkrétabban ez azt jelenti, hogy amit önmagunkról vagy másokról gondolunk vagy hiszünk, az sokszor valóra válik.
Ez az emberi elme működésével magyarázható. Az önbeteljesítő jóslat vagy Pygmalion-hatás spirituális szemszögből azzal magyarázható, hogy a gondolatainknak és az érzéseinknek teremtő ereje, illetve energiája van. Ebben a folyamatban nem annyira számít az előjel, tehát a jó vagy a rossz, a pozitív és a negatív, mint ahogyan az autó fék- és gázpedálja is önmagában még nem okoz semmit egészen addig, amíg nem párosítjuk valamilyen erőhatással. A személyes valóságunk sokszor mi teremtjük, mi alakítjuk olyanná, amilyen. Sokszor nem egy külső erő, hanem a belső erőink – hitünk, felfogásunk, valósnak vélt feltevéseink, eszméink, elveink, érzelmeinkkel átitatott gondolataink – teremtik meg a valóságunkat és ezzel tulajdonképpen befolyásolják a jelen pillanatot.
Az önbeteljesítő jóslatokban rejlő erőket számos ezoterikus és alternatív módszertan felhasználja. A napi önmegerősítő szertartások, a pozitív sorsprogramozások, az önszuggesztiók és egyes jóslások hátterében a Pygmalion-hatás áll. Ezek a módszerek éppen azért lehetnek sikeresek, mert az elme teremtő erejét hozzák működésbe.
Mire figyelmeztet az önbeteljesítő jóslat?
Az ember alapvetően hajlamos arra, hogy egy személyt vagy egy helyzetet úgy kezeljen, hogy az elvárásait, az előítéleteit, a saját pszichéjéből kivetített tulajdonságait (aggodalmait, félelmeit) aggassa rá. Egyszóval a hitének megfelelően reagál a jelenségekre. Ez azonban legjobb esetben is csak személyes, önmagunk alkotta „valóság”, azaz illúzió marad. Veszélyessé és rombolóvá csak abban az esetben válhat, ha az ember belegabalyodik a saját igazainak, téveszméinek és önigazolásainak a hálójába. Ilyenkor az emberi psziché felépíti a saját kis virtuális világát, amely mint ahogy neve is sejteti, elrugaszkodik a realitásoktól.
Milyen haszna lehet az önbeteljesítő jóslatoknak?
Másfelől a pedagógiában hasznos funkciót is betölthetnek az önbeteljesítő jóslatok. Megfigyelések igazolták, hogy amikor a tanárok tudatosan dicsérték vagy okosnak minősítették a tanulókat, akkor a diákok valóban sokkal szorgalmasabbá váltak és korábbi átlaguk felett teljesítettek. Ugyanakkor ez a metódus ellenkező irányban is működött. Amikor valakiben rendszeresen hibát találtak és butábbnak, lustábbnak titulálták, akkor ők ennek megfelelően kezdtek viselkedni. Holott mindkét esetben a tanárok tudatos gondolati konstrukcióiról volt szó és a valósághoz semmi közük nem volt az ítéletalkotásaiknak. Mit bizonyít ez a tény? Azt, hogy a kimondott szavaknak hatalmas megvalósító erejük van. A diákok akaratlanul is megfeleltek a feléjük sugallt elvárásoknak és a „követelményeknek”. Így váltak valóra a jóslatok.
Mire figyelmeztet az önbeteljesítő jóslat?
Az ember alapvetően hajlamos arra, hogy egy személyt vagy egy helyzetet úgy kezeljen, hogy az elvárásait, az előítéleteit, a saját pszichéjéből kivetített tulajdonságait (aggodalmait, félelmeit) aggassa rá. Egyszóval a hitének megfelelően reagál a jelenségekre. Ez azonban legjobb esetben is csak személyes, önmagunk alkotta „valóság”, azaz illúzió marad. Veszélyessé és rombolóvá csak abban az esetben válhat, ha az ember belegabalyodik a saját igazainak, téveszméinek és önigazolásainak a hálójába. Ilyenkor az emberi psziché felépíti a saját kis virtuális világát, amely mint ahogy neve is sejteti, elrugaszkodik a realitásoktól.
Milyen haszna lehet az önbeteljesítő jóslatoknak?
Másfelől a pedagógiában hasznos funkciót is betölthetnek az önbeteljesítő jóslatok. Megfigyelések igazolták, hogy amikor a tanárok tudatosan dicsérték vagy okosnak minősítették a tanulókat, akkor a diákok valóban sokkal szorgalmasabbá váltak és korábbi átlaguk felett teljesítettek. Ugyanakkor ez a metódus ellenkező irányban is működött. Amikor valakiben rendszeresen hibát találtak és butábbnak, lustábbnak titulálták, akkor ők ennek megfelelően kezdtek viselkedni. Holott mindkét esetben a tanárok tudatos gondolati konstrukcióiról volt szó és a valósághoz semmi közük nem volt az ítéletalkotásaiknak. Mit bizonyít ez a tény? Azt, hogy a kimondott szavaknak hatalmas megvalósító erejük van. A diákok akaratlanul is megfeleltek a feléjük sugallt elvárásoknak és a „követelményeknek”. Így váltak valóra a jóslatok.
Ugyanez megfigyelhető a mindennapi életben is. Ha egy hölgyet megdicsérnek a szépsége miatt, bókolnak neki és sokszor kap pozitív visszacsatolásokat, akkor megfigyelhető, hogy a nőknek nő az önbecsülésük, fejlődik az önértékelésük, büszkébben kezdenek el viselkedni és boldogabbak lesznek, továbbá elégedettség sugárzódik a magatartásukból. S fordítva, ha valakit sokat sértegetnek, elnyomnak és lebecsülnek, akkor az valóban igénytelenebbül kezd öltözködni, a viselkedésében is érezhető, hogy elhanyagolja magát és az önkifejezése is devalválódik (veszít az értékéből), mert a külső nyomás hatására sérül az önmagáról alkotott képe (énképe).
Én-kép és Én-ideál
Roppant fontosságú, hogy az ember az önbeteljesítő jóslatokat felhasználhatja saját énképének fejlesztésében is. attól függően, hogy egy személynek vagy egy helyzetnek mekkora és milyen jelentőséget tulajdonít, mit vár el tőle, hogyan értékeli magában, mit érez azzal kapcsolatban, befolyásolhatja a sikerességét. A „meg tudom csinálni” és az „úgysem fog sikerülni” egyaránt működhet önbeteljesítő jóslatként. Az ember doppingolhatja, felspanolhatja magát, ugyanakkor lerombolhatja és az aggodalmaival és a kudarcainak a rémképeivel aláaknázhatja saját sikerességét pusztán azzal, hogy hogyan áll hozzá az élete bizonyos szereplőihez, az adottságaihoz és a lehetőségeihez. Kitűzhet maga elé például bizonyos meghatározott eszméket (ideálokat), amelyekre úgy tekint, mint vezérelvekre és mint olyan célokra, amelyeket minden körülmények között meg akar valósítani. Bár jelen helyzetében nem rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, mégis a napi szintű önfejlődésével, a mindennapi szituációkban meghozott döntéseivel szinte átalakítja a sorsát és bevonzza, illetve megteremti az én-ideáljának a főbb vonásait. Mihelyst közelebb kerül a valóságban az önmagáról alkotott képe az én-ideáljához, annál nagyobb lesz benne a harmónia és az elégedettség, amiből pedig újabb erőket tud meríteni a további fejlődéséhez, vagyis az önmegteremtéséhez.
Amit mindenképpen meg kell értenünk: az önbeteljesítő jóslatoknál még nem történt meg az előre megsejtett hatás vagy változás, de azáltal, hogy mi rákoncentrálunk és energiáinkat arrafelé fordítjuk, megteremtjük, produkáljuk, valósággá alakítjuk az eseményeket.
Az önbeteljesítő jóslatok jelenségét felhasználhatjuk arra, hogy szeretteinkből, barátainkból és kollégáinkból a legjobbat hozzuk ki. Ha már eleve úgy közeledünk hozzájuk, mint akik rendelkeznek bizonyos jó tulajdonságokkal, ha úgy kommunikálunk velük, hogy éreztetjük velük a szándékolt tulajdonságokat, akkor egy idő után meglepve fogjuk észrevenni, hogy az illető abba az irányba változott, amilyen irányba tereltük őt.
Amikor te vagy az önbeteljesítő jóslat alanya, akkor mindig mérlegelt, hogy a rád kivetített tulajdonsággal óhajtasz-e azonosulni, vagy sem. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy neked (énednek) megfelel-e, tetszik-e az adott tulajdonság, s ha igen, akkor hagyd magadra hatni. Ezzel ugyanis szabad utat engedsz a tulajdonság kifejlődésének. Ha viszont azt tapasztalod, hogy a környezeted olyan tulajdonságokkal akar téged felruházni, amilyen nem szeretnél lenni, akkor bátran, karakánul jelentsd ki, hogy te nem kívánsz olyanná válni.
Anekdoták az önbeteljesítő jóslatokra
Én-kép és Én-ideál
Roppant fontosságú, hogy az ember az önbeteljesítő jóslatokat felhasználhatja saját énképének fejlesztésében is. attól függően, hogy egy személynek vagy egy helyzetnek mekkora és milyen jelentőséget tulajdonít, mit vár el tőle, hogyan értékeli magában, mit érez azzal kapcsolatban, befolyásolhatja a sikerességét. A „meg tudom csinálni” és az „úgysem fog sikerülni” egyaránt működhet önbeteljesítő jóslatként. Az ember doppingolhatja, felspanolhatja magát, ugyanakkor lerombolhatja és az aggodalmaival és a kudarcainak a rémképeivel aláaknázhatja saját sikerességét pusztán azzal, hogy hogyan áll hozzá az élete bizonyos szereplőihez, az adottságaihoz és a lehetőségeihez. Kitűzhet maga elé például bizonyos meghatározott eszméket (ideálokat), amelyekre úgy tekint, mint vezérelvekre és mint olyan célokra, amelyeket minden körülmények között meg akar valósítani. Bár jelen helyzetében nem rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, mégis a napi szintű önfejlődésével, a mindennapi szituációkban meghozott döntéseivel szinte átalakítja a sorsát és bevonzza, illetve megteremti az én-ideáljának a főbb vonásait. Mihelyst közelebb kerül a valóságban az önmagáról alkotott képe az én-ideáljához, annál nagyobb lesz benne a harmónia és az elégedettség, amiből pedig újabb erőket tud meríteni a további fejlődéséhez, vagyis az önmegteremtéséhez.
Amit mindenképpen meg kell értenünk: az önbeteljesítő jóslatoknál még nem történt meg az előre megsejtett hatás vagy változás, de azáltal, hogy mi rákoncentrálunk és energiáinkat arrafelé fordítjuk, megteremtjük, produkáljuk, valósággá alakítjuk az eseményeket.
Az önbeteljesítő jóslatok jelenségét felhasználhatjuk arra, hogy szeretteinkből, barátainkból és kollégáinkból a legjobbat hozzuk ki. Ha már eleve úgy közeledünk hozzájuk, mint akik rendelkeznek bizonyos jó tulajdonságokkal, ha úgy kommunikálunk velük, hogy éreztetjük velük a szándékolt tulajdonságokat, akkor egy idő után meglepve fogjuk észrevenni, hogy az illető abba az irányba változott, amilyen irányba tereltük őt.
Amikor te vagy az önbeteljesítő jóslat alanya, akkor mindig mérlegelt, hogy a rád kivetített tulajdonsággal óhajtasz-e azonosulni, vagy sem. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy neked (énednek) megfelel-e, tetszik-e az adott tulajdonság, s ha igen, akkor hagyd magadra hatni. Ezzel ugyanis szabad utat engedsz a tulajdonság kifejlődésének. Ha viszont azt tapasztalod, hogy a környezeted olyan tulajdonságokkal akar téged felruházni, amilyen nem szeretnél lenni, akkor bátran, karakánul jelentsd ki, hogy te nem kívánsz olyanná válni.
Anekdoták az önbeteljesítő jóslatokra
Amikor 1969-ben Neil Armstrong a Holdra lépett, elhangzott egy mondat a szájából, amit azóta az egész világ megismert: “Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek!”
Ezután nem sokkal mondott még valamit: “Sok szerencsét Mr. Gorsky!”
Mindenki értetlenül állt a történtek előtt. Senki nem értette, mit akar ez jelenteni. Szinte nemzetbiztonságukat látták fenyegetve az amerikaiak, mert nem tudták mire vélni ezt a „kódolt” üzenetet. Egyik nyilvántartásban sem találták nyomát Mr. Gorszkynak.
Amikor Armstrong visszatért, azonnal vallatóra fogták, de az űrhajós nem árulta el a titkát. Ugyanezt a kérdést még vagy ezren szegezték neki, de végül senki nem tudott meg semmit erről a titokzatos Mr Gorszkyról.
1995-ben egy riporter újra feltette a kérdést Armstrongnak, aki váratlanul így felelt: Mivel az érintettek már minden bizonnyal nem élnek, elmeséli a történetet. Mr. Gorsky és felesége a szomszédjuk volt. Egyszer gyerekkorában épp az iskolatársával baseballozott a kertben, amikor a labda véletlenül átrepült Gorskyék kertjébe. Armstrong átmászott a labdáért és ekkor hallotta, hogy Mrs. Gorsky azt kiabálja a férjének, hogy „Orális szexet akarsz? Majd akkor lesz orális szex, ha a szomszéd gyereke a Holdon sétál!”
Hát, ennyit az önbeteljesítő jóslatokról.
Vegyük észre, hogy sok ember azért viselkedik velünk barátságosan vagy éppen gorombán, mert mi valamilyen szinten ezt várjuk el tőlük. Tehát mivel mi előre feltételezzük valakiről, hogy így vagy úgy fog viselkedni, s mi ennek megfelelő magatartást veszünk fel, ezért a másik érezvén ezt már kapásból úgy viselkedik, ahogy mi elvártuk tőle. Ezt a túlzott tudatosságot vagy megtervezett viselkedést érdemes tompítani. Ha ösztöneinknek picit több teret engednénk az életünkben, valószínűleg megteremthetnénk személyiségünkben a harmóniát és kevesebb negatív önbeteljesítő jóslattal kell szembesülnünk az életünkben.
Ezután nem sokkal mondott még valamit: “Sok szerencsét Mr. Gorsky!”
Mindenki értetlenül állt a történtek előtt. Senki nem értette, mit akar ez jelenteni. Szinte nemzetbiztonságukat látták fenyegetve az amerikaiak, mert nem tudták mire vélni ezt a „kódolt” üzenetet. Egyik nyilvántartásban sem találták nyomát Mr. Gorszkynak.
Amikor Armstrong visszatért, azonnal vallatóra fogták, de az űrhajós nem árulta el a titkát. Ugyanezt a kérdést még vagy ezren szegezték neki, de végül senki nem tudott meg semmit erről a titokzatos Mr Gorszkyról.
1995-ben egy riporter újra feltette a kérdést Armstrongnak, aki váratlanul így felelt: Mivel az érintettek már minden bizonnyal nem élnek, elmeséli a történetet. Mr. Gorsky és felesége a szomszédjuk volt. Egyszer gyerekkorában épp az iskolatársával baseballozott a kertben, amikor a labda véletlenül átrepült Gorskyék kertjébe. Armstrong átmászott a labdáért és ekkor hallotta, hogy Mrs. Gorsky azt kiabálja a férjének, hogy „Orális szexet akarsz? Majd akkor lesz orális szex, ha a szomszéd gyereke a Holdon sétál!”
Hát, ennyit az önbeteljesítő jóslatokról.
Vegyük észre, hogy sok ember azért viselkedik velünk barátságosan vagy éppen gorombán, mert mi valamilyen szinten ezt várjuk el tőlük. Tehát mivel mi előre feltételezzük valakiről, hogy így vagy úgy fog viselkedni, s mi ennek megfelelő magatartást veszünk fel, ezért a másik érezvén ezt már kapásból úgy viselkedik, ahogy mi elvártuk tőle. Ezt a túlzott tudatosságot vagy megtervezett viselkedést érdemes tompítani. Ha ösztöneinknek picit több teret engednénk az életünkben, valószínűleg megteremthetnénk személyiségünkben a harmóniát és kevesebb negatív önbeteljesítő jóslattal kell szembesülnünk az életünkben.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése