Az adriai Bermuda-háromszög

Eddig még nem találtak teljesen elfogadható magyarázatot azokra a jelenségekre, amelyek 1978 novemberében kezdődtek az Adriai-tenger egyik zónájában. 

1978. október 12-én a késő délutáni órákban eltűnt egy kis jacht, fedélzetén a martinsicurói 35 éves Ginfrancesco és a 37 éves Wittorio de Fulgertissal. Azon a szélcsendes délutánon egy zsebkendőnyi felhő sem takarta el a napot. A vitorlás hajó együtt haladt a tőle körülbelül 500 méter távolságra lévő halászhajókkal. Amint a hajók San Benedette del Tronto felé indultak vissza, még senki nem gondolta, hogy valami történt az új jachttal, hiszen a két testvér már régen vezetett különböző vízi járműveket, és remekül úsztak.

A halászhajók és a búvárok másnap hajnalban kezdték meg a nyomtalanul eltűnt jacht keresését. Egy búvár, Giuseppe Raso társainak így számolt be az áldozatok megtalálásáról:
"Azon a helyen alig két méter mély a tenger. Először a tenger fenekén megdőlve heverő hajót pillantottuk meg. Feltűnt nekem, hogy a hajó szinte teljesen sértetlen volt, csupán a kormány egy része görbült meg egy kicsit. A jachttól harminc méterre, egymástól körülbelül két méterre feküdt a két testvér teteme. Az egyik olyan helyzetben feküdt, mintha veszélyt próbált volna elhárítani."
Az orvosi vizsgálat eredményéről Benedetto del Trente rendőrtábornok később azt nyilatkozta:
"Eddig legalább száz vízbe fulladt embert láttam. Nemcsak én, hanem az orvosok is azt állítják, hogy a testvérek halálát sem megfulladás, sem sérülés nem okozhatta. Tüdejükben víz nem volt, testük felületén és belsejében sérülésre utaló nyomokat nem találtunk. A halál okát az orvosok nem tudták kideríteni. Az is rejtély maradt, hogy miként süllyedt el a hajó."


Egy kis motoroshajó kapitánya így írt le egy félelmetes jelenséget:
"A pedonói öbölben, a parttól körülbelül 150 méterre a tükörsima tengerben gyönyörködtünk, amikor hirtelen egy hét-nyolc méteres vízoszlop emelkedett villámgyorsan az ég felé. Miután magassága elérte a harminc-negyven métert, gombaszerű alakzatot öltött, majd szintén nagyon gyorsan eltűnt." 

Ez a jelenség többször megismétlődött halászhajók közelében. Felbukkanás előtt a hajók kis radarernyőjén olyan furcsa formák tűntek fel, amelyeket szabad szemmel és távcsővel nem észleltek. A nagyobb radarberendezések az alakzatok megjelenése előtt áramkiesés miatt nem működtek.
Fényjelenségek is sok meglepetést okoztak a tengerészeknek és a radarok kezelőinek. Egy giulinorai tengerész, Alberto Mirtucci szerint a radarjukat hullámok felett táncoló vakító fénysugár zavarta. A tengerészek meghökkenve vették észre, hogy a fénysugár egyáltalán nem verődik vissza a víz felszínén. Egy matróz arról számolt be, hogy rádió-összeköttetésük a parttal akkor szakadt meg, amikor erős fény villant fel tőlük néhány száz méterre. A jelenség helyszínén semmi különöset nem fedeztek fel.
Egy másik beszámoló megemlíti, hogy a csendes tengeren 600-700 méter átmérőjű körben fortyogni, sisteregni kezdett a víz. A kör közepén sötét valami hullámzott. A haditengerészet illetékesei semmitmondó nyilatkozatokkal próbálták kielégíteni az újságírók kíváncsiságát, de a titkos információk kiszivárgását nem tudták megakadályozni. Így például kiderült, hogy a specialisták műszerei erős elektromágneses hullámokat jeleztek abban a térségben.
Több jelenség 1979 januárjának utolsó napjáig megismétlődött, majd néhány hónapnyi szünet után újra titokzatos fények ejtették ámulatba a halászokat. Antonio Palesco több társával együtt egy ragyogó narancssárga és egy halványabb fehér fényt követett. A fények néhányszor a tengerbe merültek, majd még erősebben világítva ismét a felszínre jöttek, és megközelítették a halászhajót.
December 20-án két part menti város, Bellaria és Cesenetica apraja-nagyja este kilenc órától éjszaka fél kettőig nézett egy zöldes-narancssárga tárgyat az égen.
Egy hivatásos fényképész több felvételen megörökítette a jelenséget. Egyesek a NATO titkos fegyverkísérleteinek, mások szovjet tengeralattjárók manővereinek tulajdonították. Az utóbbi feltételezést Piero Gallera, a pescarai kikötő parancsnoka így cáfolta meg:
"A tengernek ezen a részén a víz 23 méternél nem mélyebb, tehát tenger alatti hadgyakorlatokra alkalmatlan".

/Ufó magazin/