A láthatatlanná tévő köpeny ezúttal nem a teret fedte, hanem az időből takart el egy darabkát, pontosan a másodperc 40 billiomod részét. Az esemény, ami ez alatt történt, kívülálló számára olyan, mintha meg se esett volna, kamerával is detektálhatatlan. Korábban a fizikusok úgy tettek láthatatlanná egy-egy tárgyat, hogy a fénysugarakat a szokásos három térbeli dimenzióban térítették el. A Cornell fizikusai azonban nem a fényáram helyét változtatták meg, hanem a sebességét, így a változás az időben történt, nem a térben.
Moti Fridman fizikus magyarázata szerint a történés lezajlik, benne van a filmben, ám az alkalmazott trükk miatt a néző számára láthatatlan. A módszer lényege, hogy a fénysugár egyik részét felgyorsítják, miközben a másikat lelassítják, és a kettő között így létrejövő időrés fedi el a történést.
„Mintha lyukat hoznánk létre az időben, ahol az esemény megtörténik. Egyszerűen nem tudod, hogy bármi történt volna" - tette hozzá Alexander Gaeta, a tanulmány társszerzője, a Cornell alkalmazott és mérnöki fizikai iskolájának igazgatója. A kísérleti száloptikai műszerben hajszálnál vékonyabb szálakon haladnak különböző sebességgel több forrásból indított fénysugarak. Az egész szerkezet szálkötegek összevisszasága egy hosszú asztalon, úgy néz ki, mint egy nagy halom spagetti.
Ez az első alkalom, hogy fizikusoknak sikerült elfedniük egy eseményt az időben. Martin McCall, az Imperial College London fizikusa volt az, aki elsőként megfogalmazta a téridőálca létezésének elméletét, a Cornell kutatói pedig most közzétett tanulmányukkal a gyakorlatban igazolták az elgondolás helyességét.
 |
| Katt a képre a nagyításhoz |
A cikket kivettem a Nature-ből, itt angolul elolvashatjátok:
/Világ helyzete/
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése