Newgrange - Mágusok, Tündérek, Istenek és Királyok otthona

Az írországi Meath megyében található, a Boyne folyó kanyarulata által közrezárt 780 hektáros völgyterületben, 12 kilométerre Drogheda városától hozzávetőlegesen negyven neolitikus, körülbelül ötezer éves kamrasír található. Brú na Bóinne jelentése „Boyne menti szálláshely”, angol neve: Bend of the Boyne, azaz „Boyne-kanyarulat” nemzetközi viszonylatban is rendkívül jelentős régészeti együttes. A kamrasírok közül a legismertebb a folyosós Newgrange. A kelta királyok tradicionális temetkezési helye. A Brú na Bóinne-i komplexum 1993 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

Az ír mondákban ezen a helyen találkozgattak egymással a mágusok és a tündérek. Még ma is beszámolnak róla a látogatók, hogy a sírdomb környékén kora reggel és késő este szokták látni a Tündérek királynőjét az alattvalóival. Sok kutató szerint csillagászati jelentősége is van a komplexumnak. Bár az évek során több ásatást is végeztek, még mindig rengeteg titkot rejt.

Newgrange ie. 3300 és 2900 között, feltehetően ie. 3100 körül épült. Az oválishoz hasonlító alapjának átmérője 79 és 85 méter között változik, a kamrasír feletti halom magassága 11 méter. A halmot kilencvenhét szegélykő veszi körbe, nagy részük díszített, a legékesebbik, hármas spirálmintákkal borított kő a sír bejáratát díszíti.

Európa legszebb folyosósírjának a bejárata délkelet felé néz, pontosan a déli napforduló napkeltéjének irányába. A bejárattól 19 méteres folyosó három kis kamrában végződik, amelyekben hatalmas kőmedencék foglalnak helyet.

A romos és kifosztott sírt 1699-ben fedezte fel Edward Lhuyd (1660-1708), walesi régiségbúvár. Így írt róla:

 "Amikor először beléptünk, kúszva kellett beljebb nyomakodnunk. De ahogy továbbhaladtunk, kétoldalt a pillérek egyre magasabbak lettek. Aztán elértük a barlangüreget, amely már 20 láb magas volt. A folyosó mindkét felén találtunk egy-egy cellát, szemben pedig egy harmadik húzódott."

A fő kamra szabálytalan kereszt alaprajzú és 6 méter magasságba ívelő boltozatos tetővel rendelkezik. A mintegy 100 tetőkövet olyan pontosan illesztették egymás fölé, hogy mindenféle kötőanyag nélkül is masszívan tartanak. Az 5000 év alatt mindössze két kő tört össze. Ez tökéletes kivitelezésről és fantasztikus szakemberekről tanúskodik. A kamra közepén egy hatalmas kőtálat, benne égett emberi maradványokat találtak. Ebből arra következtettek a tudósok, hogy a newgrange-i sírnak kiemelkedő jelentőségűnek kellett lennie a többi temetkezési helyhez viszonyítva.

A dombban talált római kori arany ékszerek (British Múzeum)

A sírkamráig vezető hosszú folyosót és a kamrát is a megalitikus korra jellemző, geometrikus motívumokkal díszített kövek díszítik. A Triszkelész szimbólum a legnépszerűbb minták egyike. Sok tetőlap és gyámkő is faragott. Kívül is rengeteg járdaszegélykövet munkáltak meg, ezeknek gyakran a belső, láthatatlan fele a faragott.

Bizonyos hiedelmek szerint ez volt a legerősebb Tuatha otthona (Ír istenségek egy faja, akiket Danu istennő irányít) A 11. század Lecan Könyve szerint Dagda élt ott feleségével Boann-al és három gyermekével. A Leinster Könyve is tartalmaz egy történetet az egyik fiáról Aengus-ról, aki szintén birtokolta Brú-t.

Tuatha Dé Danann (John Duncan festménye)

A korai archeológusok, mint a dublini Trinity College 18. századi jeles professzora, Thomas Molyneux, csupán „barbár faragványoknak” titulálta. Mostanság jelentős vizsgálatok folynak, hogy kiderítsék a vonalak jelentését. A terület egyik leghíresebb kutatója Martin Brennan, aki több mint 700 faragott követ elemezett már. Véleménye szerint a legtöbb motívum asztronómiai és kozmológiai megfigyeléseket tükröz. "A Boyne-völgyi embereknek nagyon fontos volt a Nap mozgásának tanulmányozása. Ők voltak az újkőkorszak legügyesebb napórakészítői" - állítja Brennan. Így a Newgrange több érdeme mellett a legrégebbi és legnagyobb napóránk.

Emellett a sírkamra rituális jelentősége is kiemelkedő, ugyanis a délkeleti bejárat fölött található nyitott fülkén keresztül a téli napforduló idején tizenhét percen át besüt a nap, s fényével bevilágítja a sírkamrát. A folyosósírok belső szentélyét csak ekkor „éri” napfény. Míchael O'Kelly, a Cork Egyetem archeológiaprofesszora – aki feltárta a kamrát – 1969. december 21-én épp a folyosósírban tartózkodott, és szemtanúja volt a varázslatos jelenségnek. Tapasztalatait az alábbiakban összegezte:

"Pontban reggel 9 óra 54 perckor a napkorong felső széle megjelent a horizonton, 9 óra 58 perckor az első fénysugár áthatolt a résen, és végigpásztázta a folyosót. Majd bevilágított a sírkamrába, végül eljutott a leghátsó kamra medence alakú kőtömbjéig. A kezdetben még vékony fénysugár közben 17 cm-esre szélesedett, és amikor a kamra padlójára tűzött, drámai módon szinte lángba borította az egész sírkamrát. Tisztán megvilágította a többi kamrát, így láthatóvá váltak a gyámköves tető apró részletei is, 10 óra 4 perckor a fénynyaláb keskenyedni kezdett, 10 óra 15 perckor pedig eltűnt."

Az évente egyszeri, döbbenetes jelenség bárki számára megtekinthető, de ezen alkalmakra jegyek csak elővételben kaphatók, s az érdeklődőknek tíz-tizenöt évet is várniuk kell, mire sorra kerülnek.

A téli napforduló az év legrövidebb napja, a természeti újév kezdete, az alvó föld ébredése. A sír bejáratát díszítő kő mintázata háromszoros spirál, a Triszkelész. A belső spirál jelképezheti a lélek, halál utáni útját, a külső pedig az újjászületést. Ha ez a feltételezés helyes, akkor ez a kozmikus tojás a termékenység jelképe lehet, benne pedig az élet és halál örök körforgása. A prehisztorikus kor papjai a kamrák kőmedencéibe valószínűleg a legtiszteletreméltóbb ősök maradványait helyezték, így biztosították számukra a fénysugarak éltető ereje által családfájuk továbbélését…

Newgrange ma hivatalosan is Írország legnagyobb kincse. Számos elbecsülhetetlen értékű kelta leletet adott a világnak. És ez az ősi sírdomb egyben Írország történelmének legnagyobb kulturális központja is egyben.