A Denveri repülőtér titkai

A Denveri repülőtér nem egy átlagos létesítmény, hogy őszinte legyek egyenesen hátborzongató.

Kialakítása, és berendezése egyaránt sok furcsaságot hordoz magában, de ez nem az egyetlen ami félelmetessé teszi, hanem az a márványtömb (emlékmű) amin -mondhatni- nyíltan beismerik, hogy a szabadkőművesek építtették. És mint tudjuk, amiben a szabadkőművesek benne vannak, az sosem egy szép dolog, ahogy ez a repülőtér sem az.

Rémisztő és ijesztő helyek minden országban vagy akár városban vannak. Csak amit legtöbb helyen egy sötét erdő vagy egy kihalt sikátor testesít meg, Denverben a repülőtér. Amerika legnagyobb (és a világ harmadik legnagyobb) repülőtere körül elég sok titok lappang… és nem csak a designra gondolok.

Kezdjük rögtön az építkezés elejénél. A repülőtér 1995-ben épült, amikor is Denvernek már volt egy felkapott és jól működő reptere. Egy szélcsendes helyen, ami ugye nem elhanyagolható szempont egy légikikötő esetében. De építettek egy újat, kevesebb kifutópályával és széljárta helyre (ami már több balesetet is okozott – a nagy szél), egy akkora területre, ami indokolatlanul nagy egy ekkora forgalmat lebonyolító reptér számára. Az építkezés a tervek szerint 1,7 milliárd dollárba került volna, de a végösszeg mégis 4,8 milliárd lett. Olyan 4-es metró-féle építkezés… a kivitelezők persze nem tudtak választ adni sem a nagy költségekre, sem az időbeli csúszásra.

A bevezetőben említett márvány emlékmű
a szabadkőműves szimbólummal
Mellette alul:
(bal oldalt) Sr. Claude W. Grey Nagymester
(jobb oldalt) Benjamin H. Bell Jr. Nagymester

Az építéshez kötődik még, hogy a munkásokat szinte hetente cserélte a kivitelező, így mindegyik csak az munka egy kis szegletébe kapott betekintést. Ám elmondások alapján a munka nagy része a föld alatt folyt, mintegy hat emelet mélységben. És noha a terület már az építkezés előtt is teljesen sík volt, a munkálatok alatt mégis 110 millió köbméter földet mozgattak meg, dombokat és mélyedéseket alakítottak ki a területen.

A tartályokban több mint 2,73 millió gallon (10,3 millió liter) kerozint tudnak eltárolni, a szivattyúk percenként 1000 gallont (3785 liter) hajtóanyagot tudnak áttermelni A pontból B-be. Normális körülmények között ekkora teljesítményre egy reptérnek sincsen szüksége. Normális körülmények között… a nagy számok közé tartozik még az 5300 mérföld (8529 km) hosszú optikával és a 11365 mérföld (18290 km) hosszú rézkábellel kialakított kommunikációs rendszer.

A reptér tetőzete teflonnal borított, visszatükrözi a napfény 90%-át, nem vezeti a hőt, így sem radarral, sem hőérzékelő műszerrel nem lehet belátni az épület belsejébe. A központi folyosó padlóját gránittal burkolták a világ minden tájáról, ami igen csak megdobta a költségeket… hát innen ered a nagy aktiválási költség.

A hírek szerint a CIA több milliót fizetett a városnak, hogy megkaphassa a területet és az építési engedélyt. A lakosok nem tudják mire vélni a reptérre vezető 8 sávos autóutat (hol van nálunk ilyen…), ugyanis a forgalom egyáltalán nem indokolja ilyen kaliberű sztráda meglétét. Az út mellett láthatják az arra közlekedők a földalatti épület szellőző berendezéseit, ám a reptér vezetősége ezek meglétét cáfolja. Továbbá a reptér területén belül vannak olyan részek, amiket külön szögesdrót határol… azonban nem a bemenetelt próbálják megakadályozni… arra hivatottak, hogy a kiszökni akaró személyeket tartsák távol…

És akkor még nem is szóltunk a reptér belső falát „díszítő” képzőművészeti alkotásokról.

Valójában ezek a képek sokkal inkább hátborzongatóak, semmint szemet gyönyörködtetőek. Minden freskó a világvége hangulatában készült, vagy a világvége utáni új világrendet akarja megjeleníteni.

Az első képen talán egy temetés jelenik meg, három koporsóban három női alakkal, egy amerikai, egy nyugati és egy színes bőrű nőt temetnek. Körülöttük gyerekek és állatok állnak. A háttérben egy lángoló város képe fedezhető fel. Pusztítás, keserv, kilátástalanság képei fogadják a szemlélőt. A koporsók mögött egy lány egy táblát tart, melyen az ötödik nap alkonyatát ábrázolta a festő. A Maja hagyományok szerint ez az a pillanat, amikor a bolygó szintű kataklizmák (katasztrófák) kezdődnek, 2012-re várható.

A második képen egy katona látható szuronyos fegyverrel és karddal a kezében, kardjával egy galambot készül elpusztítani. A háttérben elpusztult város, halottak, romok.

A harmadik falfestményen már örömünnepet tartanak a gyerekek (a Föld népeit képviselik), a fegyvereket középre hordják, ahol egy német árja kinézetű fiatal szétrombolja azokat. A galambot leszúró katona már élettelen testtel hever, rajta egy csapat gyerek tapos.

Az utolsó jelenetben egy varázsló mutat be áldozatot, köszönti az új, békés világot, mely a fegyverek összetörésével és a katona halálával beköszöntött.

Furcsaság lengi körül még a szobrokat is. A reptér előtti téren egy kék démoni ló áll, vörösen izzó szemekkel. Az ezt megalkotó művész (Luis Jimenez) halálát köszönhette a lónak. Történt ugyanis, hogy amikor a helyére akarták emelni az alkotást, a tartókötelek mindmáig megmagyarázhatatlan okból elszakadtak, és a szobor ráesett alkotójára.

Végül egy másik megmagyarázhatatlan baleset. 2007. Február 19-én három és fél óra leforgása alatt 26 ablak repedt meg 1 repülőgépen… és hát a repülőgépek ablakai nem éppen papírvékonyak. A nyomozás során nem találtak indokot, ami megmagyarázná a furcsa történéseket, ráfogták arra, hogy az erős szél nagy szemcséjű homokot szórt az ablakoknak. És az megrepesztette őket. Ennyit a hivatalos állításról, független vizsgálatok szerint egy nagyon magas vagy alacsony frekvenciájú hang lehetett a probléma forrása. Ezt a hangot többször is sikerült bemérni a reptér közelében, és állítólag a föld alól ered. Gyanítják, hogy ezek a rezgések a felelősek a reptéri dolgozók gyakori fejfájásaiért is.

Vajon miért épültek szvasztika formára a kifutók?

/gepnarancs.hu/