Fontos maja leletet találtak világvége-ügyben

Egy most előkerült, 1300 éves szöveg a második ismert lelet, amely utalást tartalmaz a "maja világvégéről", 2012. december 21-éről.

Ásatások La Coronában

Évtizedek óta az egyik legfontosabb lelet

Ahogy a mi naptárunkban az ezredforduló élénkítette meg sokak képzeletét, úgy az ősi kultúrák naptárainak fordulópontjai is felkeltették az érdeklődést, és időnként politikai célokra is felhasználták őket. A maják esetében éppen idénre esik egy ilyen naptári ciklus (baktun) vége, így ezt sokszor tévesen világvége-dátumként értelmezik. Valójában arról van szó, hogy egy 144 ezer napos naptári ciklus 2012. december 21-én érne véget az ősi maja civilizáció kalendáriuma szerint. A maja civilizációt azonban a spanyol hódítás eltörölte, így ma már sok olyan dolog misztikus fényben tűnik fel, ami akkoriban még hétköznapi dolog lehetett.

Az erre a végdátumra utaló régészeti bizonyítékok azonban mindenképpen fontosak. A guatemalai régészeti lelőhelyen, La Coronában dolgozó archeológusok egy 1300 éves maja-szöveget találtak. A második ilyen ismert lelet megtalálását most a guatemalai Nemzeti Palotában jelentették be. A phys.org tudományos híroldal szerint évtizedek óta az egyik legfontosabb leletről van szó, amely a hieroglifákhoz kapcsolódik. (A maják is nehezen megfejthető jeleket, hieroglifákat használtak, akárcsak az egyiptomiak.)

"Ez a szöveg inkább ősi politikatörténetről, mintsem jóslásról szól" - mondta a lelet kapcsán Marcello A. Canuto, az amerikai Tulane Egyetem Közép-amerikai Kutatóintézetének munkatársa, a La Corona-i ásatások (az úgynevezett PRALC-program) társigazgatója.

Nincs semmiféle apokaliptikus jóslat

Az új lelet is megerősíti azokat a nézeteket, melyek szerint a maja kalendáriumban szereplő 13. baktun (egy 144 ezer napos ciklus) kezdőpontja fontos kalendáriumi esemény lett volna a maják számára, és bizonyosan megünnepelték volna. Ugyanakkor semmiféle apokaliptikus jóslattal nem függött össze - nyilatkozta Canuto.

A mostani lelet akkor került elő, amikor idén Canuto és a PRALC-projekt társigazgatója, Tomás Barrientos elhatározták, hogy egy negyven évvel ezelőtt súlyosan megsérült épületet tárnak fel. Az épületben fosztogatók okoztak súlyos károkat. Már tavaly észrevették a tudósok, hogy egy fontos kőemléket a rablók a helyszínen hagytak, mert túlzottan erodálódott az idők során, így nehezen lett volna értékesíthető a feketepiacon.

Barrientos beszámolt arról, hogy idén további leleteket gyűjtöttek, tíz nagyobb, hieroglifákat tartalmazó követ találtak, és egy érintetlen lépcsőt is, ahol 12 további vésett kőre bukkantak, méghozzá azok eredeti pozíciójában. Összesen tehát 22 követ szedtek össze. A többi már meglévő lelettel együtt így 264 hieroglifát tartalmazó kődarabot gyűjtöttek, így a Guatemalában talált leghosszabb maja szöveget állították össze, amely világviszonylatban is terjedelmesnek számít.

Maja kódex (illlusztráció)

Politikai célból hangsúlyozhatták a naptárfordulót

A most megtalált kőlépcsők La Corona 200 éves politikatörténetét dolgozzák fel. Szövetségesek és ellenségek tűnnek fel itt, természetesen a maja uralkodók ábrázolásaival együtt. Egy másik lépcsősoron 56 vésett követ találtak. Ezek a korabeli fontosabb maja uralkodók egyikének, Yuknoom Yich'aak K'ahk'-nak, Calakmul királyának a látogatását örökítik meg Kr. u. 696-ban a La Corona helyén lévő maja városban.

E király használja fel a maja naptárfordulókat uralmának felmagasztalására. Miközben feltehetően súlyos harcokat vívott ellenfeleivel, egy rövidebb maja naptári ciklus, a 13. katun urának hívja magát. (A katun egy 7200 napos, mintegy húsz évet átfogó periódus.) A hetedik században ez a maja naptárban a 9. 13. 0. 0. 0. dátum volt. De a király még magasabbra tört, az örökkévalóságig nyúló uralmát akarta kifejezni a nagyobb naptári ciklus, a 144 ezer napos baktun fordulópontjának, 2012. december 21-ének emlegetésével. Ez ugyanis a nevezetes 13. 0. 0. 0. 0. lett volna a maják szerint, ehhez próbálta saját jelentőségét kötni a hetedik században élő, konfliktusoktól gyötört uralkodó - legalábbis a régészek legújabb hipotézisei szerint.

/origo.hu/

Tovább...

Blokkolja az UFO a kutatóhajókat

Stockholm — Még maga az X-akták Mulder ügynöke is kezét-lábát törné, hogy utána eredhessen a Balti-tenger mélyén heverő állítólagos ufó rejtélyének, főleg amióta újabb és újabb titokzatos hírek érkeznek a Botteni-öbölben elsüllyedt azonosítatlan tárgy felől.

A Csillagok háborúja legendás űrhajója, a Han Solo irányította Ezeréves Sólyom alakjára hajazó különös tárgyat tavaly májusban szúrta ki az egyik, a térségben pásztázó szonár, ám akkor a feltűnő hasonlóságon kívül még nem szóltak egyébről a hírek. Nemrégiben azonban a felfedezést tévő kutatócsoport, az OceanX kiszállt a helyszínre, hogy beazonosítsa a mélyben heverő feltételezett ufót, s beszámolóik egy sokkal nagyobb rejtélyre utalnak.

A titokzatos tárgy ugyanis gyakorlatilag bemérhetetlen, kétszáz méteres körzetben kioltja az összes radart, szonárt és még a búvárok elektronikus készülékeit, kameráit és műholdas telefonjait is működésképtelenné teszi. Az egyik búvár, Stefan Hogerborn élete legbizarrabb élményének nevezte a vak merülést.

A különös formájú tárgyhoz nem tudnak közel menni a búvárok

– Az összes elektromos műszerünk, még a műholdas telefonok is leálltak, ahogy a tárgy fölé értünk – mesélte a búvár az NDTV televíziónak. – Amikor kétszáz méterre eltávolodtunk, újra bekapcsolt minden, de amikor ismét megközelítettük a tárgyat, a műszerek megint elnémultak – magyarázta a különös jelenséget a szakember.

Az OceanX kutatói egyelőre semmilyen értelmes magyarázatot nem találtak a csaknem száz méter mélyen heverő, hatvan méter átmérőjű tárgy mibenlétére, mint ahogy arra a háromszáz méteres, egyenesre radírozott sávra sem, ami a jelenségig vezet a tenger fenekén, s ami leginkább egy leszállópályára, vagy épp egy lezuhanó tárgy által lesimított nyomvonalra emlékezteti a kutatókat.

– Száz százalékig meg vagyok győződve arról, hogy amit találtunk, az rendkívül egyedi dolog – mondta a csapat egyik tagja, Dennis Asberg. – Hogy ez egy meteorit, egy vulkanikus képződmény, egy hidegháborúban itt elsüllyedt orosz tengeralattjáró egy darabja, vagy épp egy földön kívüli űrhajó, azt egyelőre nem sikerült kiderítenünk.

A megoldásra persze számos elmélet született már, az ufókban kevésbé hívő kincsvadászok szívesebben vennék, ha egy középkori, aranyat rejtő hajóroncsra bukkannának a mélyben, ám egyelőre azt kell kitalálni, mi okozza az elektromos eszközök csődjét, azok nélkül ugyanis nincs biztonságos merülés.

K. Á.

/blikk.hu/

Tovább...

Hatalmas sötét lyuk tátong a Nap felszínén

Óriási koronalyuk tűnt fel központi csillagunk felszínén, melyből intenzív, Földünket is elérő napszél szabadult el.

A lyukról június 27-én készített képeket a NASA Napdinamikai Obszervatóriuma (Solar Dynamics Observatory, SDO).

A koronalyukak a Nap koronájának mágneses terének nyitott szerkezetének nyomai, ahonnan napszél szökik el a kozmikus térbe. A mostani lyukból kiszakadt szél a spaceweather.com szerint július 1-2-én érheti el a Földet, eredményeként pedig északi, illetve déli fényre lehet számítani.

/PecsiStop.hu/

Tovább...

Az Apolló 13 valódi küldetése

Írta: Spirituális UFO-kutató 

Az alábbi videóban Robert Dean ufó-kutató, egy 2011-es kaliforniai előadásának végén, egy kérdésre - pontosabb egy megállapításra - válaszolva, megerősíti azt az évtizedek óta ismert tényt ( melyet minden komoly kutató már közhelyszerűen ismer, kivéve a magyar ufó-nemkutatókat ), hogy a Galaktikus Flotta őrjáratozott az Apolló-küldetések idején ( is ), hogy felügyelje és esetleg megakadályozza a földi hatalmak pusztító szándékait. 

A szóban forgó videóban kb. 4p 30mp-től 9p 45mp-ig nagyjából erről van szó : 

Vagyis ismét lelepleződik a kamu-űrkutatás egyik valós szándéka, tehát az, hogy atomrobbanással akarták ellenőrizni a Hold ( akkor már rég közvetett módon bizonyított ) üreges voltát és így a mesterséges eredetét is. 

Na, és épp ez az, amit a Galaktikus Szövetség soha sem fog engedni ( ahogy a hatvanas évektől már a Föld légkörében sem engedi az atomrobbantásokat ), annak ellenére sem, hogy Tellerék továbbnyomultak akkor egy még pusztítóbb lézer-űrfegyverkezés kifejlesztésének az irányába. 

És itt jön be a képbe a Keviczky Kálmán-féle kamu-ufókutatás is, akinek - szinte mondani sem kell - a magyar ufó-nemkutatás immár több, mint két évtizede 100%-ig az áldozatul esett! - A magyar nép pedig még mélyebb tudatlanságba ( különösen akkor, mikor a dicső "ufókutatók" a nagy semmiért évenként Keviczky Kálmán-díjakat osztogatnak egymásnak ) 

Nos, Keviczky úgy kellett Telleréknek, mint egy falat kenyér, hiszen "Kálmán bácsi" Ufó-kutató szervezete ( mely szervezet, ahogy Magyarországon is, valójában egy személyes /volt/ ) mindig arra fektette a hangsúlyt, hogy a Földet a földönkívüliek támadással fenyegetik! - Ez volt a fixa ideája, és ezt vette át 1989-től a magyar ufó-nemkutató vonal is! 

Így tehát Keviczky tulajdonképpen igazolta Tellék űrfegyverkezési programját, hisz az állandó riogatásaival pont azt az alapképletet valósította meg, mint amire az egész hazugság-világrendünk alapul : mindig a tolvaj kiált rablót! 

/spiritufo.ditro.hu/

Tovább...

Kísértet a partin

Egy angliai pub törzsvendégek szerint sikerült lefotózni azt a szellemet, mely állításuk szerint évek óta kísérti a helyet. Úgy vélik, a becsületsüllyesztő korábbi, elhunyt csaposa jár vissza.

A titokzatos jelenés a vendégek beszámolója szerint az angliai Southsea-ban álló Apsley House pubot kísérti. Úgy vélik, a nagylelkű kísértet - ami a hely korábbi csaposa - mindig feltölti az italukat. Egy nemrégiben zajlott buli során a személyzet egy tagja, Paul Morgan egy olyan képet készített, melyen véleménye szerint az italöntögető fantom arca is rajta van.

A 47 éves Paul rengeteg képet lőtt aznap este iPhone-jával. Mikor visszanézte őket, feltűnt, hogy az egyiken egy fura arc látszik a háttérben, mely a többin nincs. A férfi hozzátette: a "kísértetfotó" senkinek sem vette el a kedvét attól, hogy még egy kört hozzon. A kísértetet egyébként már megszokták, nélküle nem lenne olyan a pub, mint volt - számolt be az esetről a Daily Mail.

A hely bérlője, Paul Wicks még nevet is adott az állítólagos túlvilági látogatónak: a színész - egyben legendás ivó hírében álló - Oliver Reed után Reedynek keresztelte el. Reed egyébként a hatvanas években dolgozott a pubban, mely korábban egy lányiskolaként működött. Wicks szerint a vendégek azt mondják: látták a szellemet és még hideget is éreztek. Ő maga kissé szkeptikusan áll a dologhoz, de hogy mi lehet az ominózus képen, nem tudja eldönteni.

/Forrás: PécsiStop - Daily Mail/

Tovább...

UFO(k) az orosz főváros felett

Különös fényeket vettek videóra a napokban Moszkva felett. Az éjben négy, vörösen izzó fényforrással ellátott objektum tűnt fel, van aki szerint hétköznapi repülőgép, mások szerint viszont idegen űrhajó látszik a képsorokon.

A YouTube-ra feltöltött videó június 20-án készült.


/Forrás: pecsistop.hu/

Klub Myreality által kapott linkek az UFO előző évekből való aktivitásáról:
Kép
Videó
Cikk
/Forrás: kepfeltoltes.hu, youtube.com, myreality.hu/

Tovább...

Különös fények a farm felett

Texasban május 15-én éjfél körül egy hölgy készítette a felvételt, amikor egy állat legelő felett érdekes fényekre lett figyelmes. A felvétel meg lett gyanúsítva, miszerint a fények mezőgazdasági gépektől származnak, de később nappal készített fotók a felvétellel való összevetése után majdnem kizárható, hogy nem ilyen gépekről van szó, hacsak nem valami új fejlesztésű szupertraktorral/kombájnal állunk szemben. :D

Íme a videó:

/Forrás: youtube.com/

Tovább...

Az elveszett város

Írta: Nemere István 

Rejtélyes idegenek?
A történet erősen hasonlít egy krimire, hiszen vannak benne halottak, rejtélyesen eltűnt személyek és gyilkosságok áldozatai. Másrészről egyenesen a mi folyóiratunkba termett a sztori, hiszen ősi rejtélyek, UFO-k és mai kutatók, még műholdak is akadnak benne... Ráadásul a jelek szerint mindez igaznak tűnik.

MIT LÁTOTT A MŰHOLD? 

1975-ben történt. Az amerikai LandSat műhold tudományos kutatási célból poláris pályán kerülte meg a Földet. Ez azt jelenti, hogy függőlegesen haladt, átrepülte a Déli-sarkot, majd felfelé szállt és az Északi-sark fölött is elrepülve a túloldalon haladt lefelé. Mivel közben a Föld folyamatosan forog, hát ily módon a műhold berendezései aránylag rövid idő alatt lefényképezhették az egész bolygó felületét. A módszert annak idején főleg igen pontos térképek készítéséhez alkalmazták, de a tudósok remélték, hogy a nehezen megközelíthető helyekről is több információt szerezhetnek.
Nos, valóban így történt, mondhatni talán túl sokat is megtudtak néhány területről.
A műhold négy különböző hullámtartományban folyamatosan filmezte-fotózta Dél-Amerikát is. Az egyik, látható hullámhosszon készített és a hivatalos regiszteren C-S11-32W071-03 számmal jelölt filmrészleten különös, piramis alakú terepalakzatok jelentek meg. Minderre a Dél-Venezuelában lévő trópusi őserdő, a brazíliai Sierra de Roncador és a perui Andok-vidék között került sor. Ez az Amazonas forrásvidéke, amely mind a mai napig áthatolhatatlan trópusi őserdőt képez. Fehér ember számára a vidék gyakorlatilag járhatatlan nemcsak a terep nehézségei, hanem a kíméletlen éghajlat és leselkedő betegségek miatt is.
A piramisok amúgy nem ismeretlenek arrafelé, de az eddigieket kizárólag Közép-Amerikában lelték fel. Ez a táj viszont amazoktól az építményektől több ezer kilométerre délre található. Így mondhatni az űrből felfedezett piramisok alig valamivel kisebbek, mint a Kairó mellett látható egyiptomiak - ám akkora területen szóródtak szét, mint Machu Picchu romvárosának háromszoros kiterjedése. Hogy miről is van szó, máig nem dőlt el. Negyedszázad óta ugyanis senki sem jutott el arra a vidékre! Így tehát a piramisok lehetnek éppenséggel természetes alakzatok - a kutatók egy része a fotók alapján rögtön kijelentette ezt - míg mások úgy vélik, lehetnek éppenséggel amerikai piramisok, amelyeket egy ősi és ma már talán nem is létező nép emelt.
De kik, mikor, és miért? 

IRÁNY AZ ELVESZETT VÁROS! 

Aki ilyen érdeklődési körrel érkezik Dél-Amerikába, különösen Peruba vagy más, Andok-béli országba, azt a helybeliek megnyugtatják: jól hiszi, az ősi időkben az itteni civilizációk igenis kapcsolatban álltak az űrbéli Idegenekkel. Hogy aztán ebben mennyi a lélektan szerepe - a pénzéhes idegenvezetők üzletet szimatolnak a tehetős európaiakban, amerikaiakban és igyekeznek őket rávenni, minél tovább kutassanak a néptelen terepen, és persze ez alatt minél több pénzt hagyjanak az országban - és mennyi lehet az igazság, ma még kideríthetetlen.
Tény viszont, hogy Latin-Amerikában - csakúgy, mint a földrész északi felén, különösen az Egyesült Államok területén - hétről hétre sok UFO-t látnak. Nappal és éjszaka száguldoznak el az égen, vagy szállnak alacsonyan az őserdők fölött. Az Andok, ez a titokzatos hegység is vonzza őket a jelek szerint.
Valaminek kell lennie a dologban, mert az errefelé élők legendáinak szerves részei a valaha - sok ezer évvel ezelőtt - már ideérkezett Idegenek. Maguk az inkák is szentül hitték, hogy őseik egyenesen az égből jöttek, és ők tanították meg a korabeli embereket számos tevékenységre és tudásra. Ezen felül a földrészen találunk gyanús jeleket. Néhány, megközelíthetetlen függőleges sziklafalakon több száz méteres bevésett jelek tanúskodnak egy másfajta technikáról. Vagy hatalmas kőteraszokat láthatunk nehezen megközelíthető hegyoldalakon, ahol sem a múltban, sem ma nincsenek városok, falvak vagy utak, de még folyók sem. Vagyis nehezen hihető, hogy ezeket emberek építették volna - mert hogyan és mi célból? A hatalmas, itt-ott kormosra pörkölődött kőlapok inkább egykori rakétaindító terepre emlékeztetnek ma bennünket...
Soha nem fogynak el a kíváncsi európaiak, akik az Andok titkait fürkészik. Pedig nem mindig járnak jól. Itt volt például Karl Brugger német tévériporter és amatőr kutató, aki egy tévétársaság megbízásából kerekedett fel. Azt állította, olyan nyomokra bukkant, amelyek egyértelműen bizonyítanák a régi legenda igazát: az Amazonas fonásvidéke alatt és a régi híres perui inka városok között több ezer kilométeres alagutak teremtettek összeköttetést. Ezzel egykoron Däniken is előállt, de végül nem bizonyította. Megfenyegették netán?
Brugger rosszabbul járt. Amikor bejelentette, hogy felfedezéséről könyvet fog írni, egy ismeretlen tettes agyonlőtte.
De mások is életüket adták már a Ciudad Perdida, vagyis az Elveszett Város kutatásáért. A legismertebb közöttük Percy Fawcett ezredes, a századelő híres utazója volt. Befejezetlen naplója évtizedekkel ezelőtt magyarul is megjelent. Fawcett is egy elveszett várost keresett, amelyről azt állították neki, hogy ott fehér bőrű indiánok, egy idegen civilizáció leszármazottai élnek. 1925-ben hallottak róla utoljára - aztán soha többé semmit. Bár évtizedeken át keresték őt és csapatát, mind a mai napig nem derült ki, mi lett velük.
Nem kell okvetlenül a legrosszabbra gondolni. Lehet. hogy Fawcett és társai megtalálták a fehér indiánokat és... velük maradtak! Vagy saját akaratukból, vagy kényszer hatására. Ki tudja, miféle hatalmas titkok birtokába jutottak és ezért talán lemondtak a mi civilizációnkról? Egy sokkal érdekesebb, ősibb, vagy nagyobb tudású kis társadalom tagjaivá válhattak..?
A hivatalos régészet azt állítja, hogy az amerikai kontinensen 20-30 ezer évvel ezelőtt jelent meg az első ember, a Bering-szoroson Ázsiából átjött ősemberek lehettek ezek, akik aztán a következő évezredek alatt lefelé, délre haladva lassan belakták a földrészt. Az akadémikusok soha nem vettek tudomást azokról a sírokról és régészeti leletekről, amelyek ennél jóval idősebb emberekre, sőt kultúrákra utaltak volna. (Elég, ha Michael Cremo Tiltott régészet című szenzációs könyvének adataira gondolunk...)
Nem hivatalosan persze - a legendák és konkrét leletek alapján is - nem egy kutató állítja: az inkák előtt akár tízezer (!) évvel is létezhetett már azokon a földeken legalább egy magas szintű kultúra, amely tudását aligha a Föld többi lakójától vette. De az is nehezen hihető lenne, hogy önmaga fejlesztette ki olyan primitív körülmények között. E kutatók úgy vélik, hogy 8-10 ezer évvel ezelőtt Dél-Amerikában még nagyon másféle hidrogeológiai, időjárási és etnikai körülmények léteztek a földrészen. Mára elveszett civilizációk éltek olyan fejlett városokban - és a föld alatt - amelyeket vagy romba döntöttek a változások, és/vagy elnyelte őket a dzsungel.
Az említett LandSat műhold 1975-ben mást is felfedezett, no, nem az Elveszett Várost vagy városokat - sajnos - hanem egyéb civilizációra utaló jeleket. Az Amazonas kutathatatlan forrásvidékén, konkrétan a Pini-Pini folyó mentén, attól pár kilométerre egy fennsíkot filmezett le a műhold. Ezt a területet a jelek szerint valakik mesterségesen megtisztították a kövektől és a növényzettől, majd ellipszis alakúra formázták. A műhold 900 kilométer magasan haladt, és az 1970-es években az akkori kamerák felbontóképessége még nem érte el a maiakét. Ezért csak annyi állapítható meg a felvételekről, hogy a rejtélyes ellipszis alakú területen fekete pontok sorakoznak kettős sorokban. Azt árnyékokból derült ki, hogy 'ezek is piramisok,' csak kisebbek.
Bár a dolog nagyon egyértelműnek látszik - akadtak kutatók, akik a felvételek láttán itt is a természetes alakzatokhoz ragaszkodtak. Nos, szerintem kevéssé hihető, hogy a dzsungel kellős közepén a természet valamilyen okból ellipszis alakban megtisztítja a felszínt, majd szépen kettős sorokban piramisokat ültet el vagy farag ki a felszíni sziklából, esetleg odahordja a szél. Ezen urak egyike volt McKeon amerikai geológus, aki a felvételek alapján nyilvánosan kijelentette, hogy itt egy különös szeizmikus jelenség eredménye látható. Valóban, igén különös jelenség lehetett, amikor a földmozgások létrehozták az ellipszist. Akkor megkérdezném: másutt, a Föld egyéb pontjain miért nem csinált ilyet a természet? Ha valami természetes jelenség, akkor sok száz millió év során egy ilyen nagy bolygón nyilván időben és térben többször kellett, hogy ismétlődjön!
Arról nem is szólva, hogy itt is történtek rejtélyes dolgok-manapság.
Egy francia expedíció a Herbert és Nicole Cartagena házaspár vezetésével még 1979-ben indult felkutatni az Elveszett Várost. Akkoriban Peruban és a környező országokban ismét mindenki két dologról beszélt. Az egyik a jelenhez kapcsolódott: úgy az Andokban, mint az Amazonas forrásvidékén nagyon sok UFO-t láttak. A másik téma ismét a fehér bőrű indiánok voltak.
Akkoriban ugyanis néhányan ismét állították, hogy valahol az őserdőben igaz, messziről - látták őket. Mindenki azt állította, hogy két méternél is magasabb, teljesen fehér bőrű emberek; akik sem külsejükben, sem viselkedésükben nem hasonlítanak a tágasabb környéken (sok százezer négyzetkilométeren) élő indiánokhoz.
A francia expedíció négy hónapig kutatott utánuk, közben a cuzcói rádióamatőr klubbal tartották a kapcsolatot az éteren keresztül. Négy hónapig a franciák nem jutottak a fehér bőrűek nyomára, majd a peruiak egy napon váratlanul elvesztették a kapcsolatot a franciákkal. Csak annyit lehetett tudni róluk, hogy a különösen egészségtelennek és veszélyesnek tartott Madre de Dios- tartományba hatoltak be Cartagenáék. A perui ajtó akkoriban heteken át arról cikkezetett, hogy a franciák alighanem megtalálták a különös indiánokat, azért nem jöhettek vissza.
Arról is beszéltek - ami a dél-amerikai történelem ismerői számára teljesen kézenfekvő - hogy nem egy, hanem több elveszett várost kellene kikutatni, piramisokkal vagy a nélkül. Azt sem titkolták sokan, hogy a fehér bőrű indiánokat azért nem találja meg senki, mert ha szorult helyzetbe kerülnek, egyszerűen lemennek valamelyik földalatti járatba. És attól kezdve itt a felszínen nyomuk vész, majd felbukkanhatnak sok száz vagy ezer kilométerrel távolabb. Mondták, ezeket a földalattijáratokat már a hatszáz-hétszáz évvel ezelőtti inkák is ismerték és használták, de soha nem árulták el a spanyoloknak. Ezért nem tudunk róla mi sem, manapság. Az alagutakat nem az inkák vagy elődeik, hanem égből érkezett Idegenek - atlantisziak - építették. Természetesen ellátták szellőzőnyílásokkal is és bennük fáklyát hordozva, a kivésett, egyenletes terepen sebesen haladhatnak az emberek.
A Cartagena-expedíció Praitl városát kereste, amelyről szintén csak beszéltek, de senki sem látta. A franciáknak 1979-ben veszett nyomuk. Egy évvel később az olasz Giancarlo Ligabue szervezett expedíciót erre a környékre. Ő és társai élve jöttek vissza és a Madre de Dios folyó környékén egy hatalmas függőleges sziklafalat láttak, amelyen furcsa vésett ábrákat és jeleket találtak. Az egész olyan volt, akár egy térkép.
Ám amikor az olaszok visszajöttek, megtudták, mit talált évekkel korábban a LandSat műhold. A piramisok - mondanom sem kell - nagyon érdekelték őket és sikerült kibérelniük egy helikoptert. A műholdfelvételeket többé-kevésbé pontos térképekkel hasonlították össze. A járhatatlan vidéken nem juthattak oda, viszont a légi jármű valamelyes sikerrel kecsegtetett. És ekkor érdekes dolog történt: Ligabue, aki megszállottan hitt az idegenek egykori jelenlétében és abban, hogy ma még rejtett kultúrák is létezhetnek azon a titkokkal teli hatalmas földrészen - elrepült a műhold-látta piramisok fölött és visszatérve azt állította: ezek nem mesterséges építmények, hanem természetes formációk!
Mások úgy vélik: amíg csak levegőből láthatták néhányan a piramisokat, nem lehet kötelező érvényű megállapítást tenni. Merthogy egy perui expedíció ugyan elindult nem sokkal a felvételek nyilvánosságra kerülése után, de nem jutott el a piramisokig - a csapat egyik tagja útközben meghalt, ezért visszafordultak.

REJTÉLYES IDEGENEK?

Már a Kolumbuszt követő időkből, az első spanyol hódítók köreiből is csurrantak-csöppentek olyan információk, amelyek arról szóltak, hogy él valahol a kontinensen egy nép, amely nem hasonlít az itteni őslakosokhoz. Mások hozzátették, hogy nyilván ezek ősei emelték Tiahuanacót, amely sok tízezer éves nagy központ lehetett.
Miután ötszáz éven át nem csitultak a suttogások és találgatások, a huszadik században többen - Fawcett, a Cartagena-házaspár és mások - az életüket is feláldozták, csakhogy megtudjanak valamit a fehér indiánokról.
Nem haladtunk eddig időrendben, mert az olasz lap, a Nexus Internazionale, amelyből anyagunkat vettük szintén csak később szerzett tudomást a korábbi francia expedícióról. Nemrégen derült ki, hogy egy Serge Debru nevű francia kutató már 1970-ben szervezett egy expedíciót. Akkor még senki sem tudhatott a műholdas felfedezésről és a Debru-expedíció célja nem is rejtélyes piramisok vagy elveszett városok - inkább kizárólag a fehér indiánok voltak.
Az expedíció elindult, de soha nem tért vissza. Máig nem tudható, mi történt velük. Elvonultak a dzsungelbe és - ennyi. Mivel azóta harminc év telt el; nem gondolhatjuk komolyan, hogy máig ott tévelyegnek, de azt sem, hogy sikerrel jártak. Vagy megtalálták ugyan az indiánokat, de éppen azok végeztek: velük? Vagy magukkal vitték őket valahová a föld alá? Esetleg egy UFO-n szálltak el az idegenek földönkívüli támaszpontjaira? A leginkább fantasztikus feltételezés sem lehet eléggé vad a valósághoz képest!
Két olasz, Mario Ghiringhelli és Marco Zagni sok éven át készültek egy expedícióra. Őket elsősorban a piramisok érdekelték, már-már elszánták magukat arra is, hogy elrepülnek arrafelé és a rejtélyes ellipszis fölött ejtőernyővel, kiugranak. Ám végűl is a visszatérésre nagyon kevés esélye lehet olyan embernek, akik nem a dzsungelben nőttek fel - ezért lemondtak a dologról. Inkább úgy döntöttek, előbb egy sajátos edzést tartanak. 1984-ben Francia Guyanában majdnem egy teljes, évig gyakorolták az életet a dzsungelben, kitanulták a túlélési technikákat. De mire ezzel végeztek, kiderült, hogy nincsenek szponzorok - ami a legreményteljesebb expedíciót is megölheti; még mielőtt az igazából elindulhatott volna. 1988-ig vártak, akkor ismét ejtőernyős ugrásokra gondoltak. De ahol több mint 50 méteres fák állnak, ott az ugrás majdnem egyenértékű lenne az öngyilkossággal.
Aztán Ghiringhelli életét vesztette Indonéziában, Marco Zagni viszont nem adta fel - mindmáig. Az utolsó híradásunk 1999-ből származik, akkor még mindig tervezgette a következő perui expedíciót. Zagni ugyanúgy, mint mások, meg van győződve arról, hogy legalább hatezer évvel Krisztus előtt Dél-Amerikában létezett egy civilizáció, amely a mai Cuzcótól északra az Andokban és az Amazonas forrásvidékén élt, persze akkor még más klimatikus viszonyok között. És ahogyan 1911-ben Machu Picchut is szinte a véletlennek köszönhetően fedezték fel úgy még ma is lehetne találni számtalan elveszett várost arrafelé. És talán a kétméteres, fehér bőrű indiánokról, szóló történetek sem csupán egy mitológia részei lehetnek...

Forrás: (Színes UFO 2000/06)

Tovább...

Hihetetlen gabonaköröket találtak Nagy-Britanniában

Új gabonaköröket fedeztek fel két héttel ezelőtt Nagy-Britanniában. Ezeket biztos nem gyerekek taposták ki.

A gyanús ábrákat a témával foglalkozó szakértő, Lucy Pringle találta meg. A nő a felfedezés után repülővel emelkedett a magasba a Woodborough Hill közelében lévő mezők felett, hogy felülről is is tudja fotózni a különleges képződményeket. Ekkor derült ki, hogy az egyik ábra egy egyszerűbb, kör alakú alkotás, a többi azonban mélytengeri élőlényeket idéző, rendkívül összetett, körülbelül 73 méter átmérőjű alakzat.

A naphalra emlékeztető gabona-formációk (Northfoto)

A szakértők szerint a matematikai és geometriai minták és kódok már régóta fontos tényezői a gabonakörökkel kapcsolatos vizsgálatoknak. Néhány ilyen ábráról sosem derült ki, hogyan keletkezett, a legtöbbről azonban bebizonyosodott, hogy mániákus UFO-hívők, vagy éppen művészek csinálták őket, néha pedig egyszerű gyerekcsínyről volt szó.

Ívekre osztott kör (Northfoto)

/Rejtélyek szigete / blikk.hu/

Tovább...

Chemtrail jelentés 2.

Speni nevű olvasónk küldte be az alábbi képeket. 2012. június 23-án készültek Hatvanban. 
Szerintem felesleges kommentálnom, a képek eleget mondanak.

Tovább...

UFO az úton: hülyének nézik a polgárokat

Sokkot kaptak a washingtoniak, amikor az internetet elárasztotta az információ: többen is szemtanúi voltak, ahogy a csütörtök késő esti órákban egy katonai járművön egy földönkívüli űrhajóra emlékeztető tárgyat szállítottak közúton.

Több száz ember posztolt ki fotót közösségi portálokra a látottakról, amiből kiderült, hogy a filmekben is láthatóhoz hasonló csészealj formájú fehér járműszerűséget szállítottak egy katonai járművön. A megdöbbent lakosok lenyugtatására a Maryland állami rendőrség közleményt adott ki...

...hogy az idegen jármű valójában egy katonai távirányított repülőgépet költöztetnek Nyugat-Virgiából a Dél-marylandi NAS Pax River bázisra.

Jamie Cosgrove a Haditengerészet szóvivője tájékoztatásul közölte: a pilóta nélküli légi harcokban bevethető X-47B nevű repülőt egy kaliforniai légi bázison tesztelték februárban és új helyén is újabb repülési teszteket végeznek vele – jelezték, mielőtt a lakosság újra ufót kiáltana.

És hogy hogyan néz ki az X47-B Northrop Grumman? Így:

Ez szerintetek azonos azzal, mint ami a fenti képen látható?

/Paranormal.hu/

Tovább...

A helyes hozzáállás kritériumai

Szerző: Száraz György 

Sokan felteszik nekem a kérdést, hogy vajon hogyan viszonyuljanak az élethez, a spiritualitáshoz, az akadályokhoz és a pozitív lehetőségekhez. Nyilvánvalóan senki sem szeretne túl sokat hibázni, felesleges tyúkköröket futni, ugyanakkor csalódni sem. Úgy vélem, van néhány jó tanács, amelyet betartva öles léptekkel bontakoztathatjuk ki a bennünk rejlő potenciálokat.

 Az első és legfontosabb dolognak azt tartom, hogy mindig megmaradjunk azok, akik valójában vagyunk. Erre mindenki rávághatná, hogy miért, most nem vagyunk önmagunk. Én erre azt válaszolom, hogy nem, mert álarcok tömkelegét viseljük. Az „önmagamnak lenni” első megközelítésben nem is annyira az álarcra, mint inkább az álarc mögötti valóságra kíván rámutatni: a hibáinkkal és kudarcainkkal együtt élő énünkre. Valljuk be magunknak, hogy nem vagyunk tökéletesek – ezt rajtunk kívül mindenki bármikor készséggel elismeri rólunk. Ezt azért hangsúlyozom, mert én azt látom, hogy az emberek bele vannak szerelmesedve önmagukba, egyszóval imádják a saját gondolataikat, éppen ezért parttalanul hangoztatják is azokat, ebből kifolyólag imádják a saját hibáikat.

Ahhoz, hogy mi mindig fel merjük vállalni a gyengécske önmagunkat, egyszerű döntést kell meghoznunk: nem akarunk másoknál többnek látszani, s nem akarunk senkit sem elkápráztatni önmagunkkal. Akkor mi volna a helyes hozzáállás?

A helyes attitűd véleményem szerint az volna, ha belátnánk, hogy mindenkoron tanulók vagyunk. Nem jobbak és nem is rosszabbak a többi tanulónál. Megvannak a sajátosságaink: erősségeink és gyengeségeink, és pont. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, lehet kritizálni és példaként állítani, de mi momentán olyanok vagyunk, amilyenek.

A tanulói hozzáállás következő lényeges állomása, hogy kérlelhetetlenül pozitívan viszonyuljunk az életnek akár a legnehezebb dolgaihoz is. Sokaknak kissé már elcsépelten hangzó dolog a pozitív gondolkodásról és beszédről értekezni, de szerintem van még hova fejlődnünk e téren. Ingatag lelkivilágunkat könnyen traumatizálják a változások, különösen, ha azok váratlanul érkeznek. Jómagam az abszolút pozitív szellemi viszonyulást teszem követendő direktívává, mely minden esetben egy tudatosságot feltételez.

Az természetes és senki ne ítélje el magát azért, hogy egyes tudatszinteken bizonyos dolgokat másképpen lát. Ez egy lehetőség arra, hogy a dolgokra egy idő után már ne csak a pozitív és a negatív jelzőket aggassuk rá. A titok a jelenben lét. A legtöbb esetben az ember nem számol azzal, hogy a velünk éppen „itt és most” történő dolgokhoz fűződő szellemi viszonyulásunk indít el a Sorsban különböző folyamatokat. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy mi magunk váltjuk ki és határozzuk meg, hogy milyen információkat és energiákat kaphatunk meg az Univerzumtól, s milyeneket nem. A Mindenség törvényei automatikusan működnek, nem nézik a rangot, a státuszt, az ideológiát, a nemet, a fajt, a kort stb., hanem végzik a dolgukat. Ettől egyetemesek ezek a törvények.

Innentől válik igazán izgalmassá a lélek fejlődése, ugyanis kiderül, hogy a hozzáállásainkon és a viszonyulásainkon múlik, hogy milyen létállapotot célozhatunk meg, illetve hogy milyen tudatszintekre vágyhatunk egyáltalán. Mi több, azt is mi határozhatjuk meg, hogy a jövőbeli fejlődésünkben – életszakaszunkban – milyen események fognak megtörténni és milyenek nem.

Ez egyfajta differenciálódás, ami persze az emberi elme számára nem tetsző. Voltaképpen jelenlegi alacsony tudatszintünkön óhatatlan, hogy a differenciálódás különböző érzelmeket váltson ki a tanulókból (belőlünk), ami nem feltétlenül előnyös, mert sokszor rossz irányba vezethet tovább bennünket: igazságtalanságot, méltatlanságot, dühöt, csüggedtséget, tétlenséget stb. generálhat az emberben. Jelenleg ezeken a felesleges érzelmi hullámokon kellene túllendülnünk.

Amikor valakinek a hozzáállásáról és valamilyen tudatszintjéről van szó, akkor eldöntendő kérdésekkel szembesülünk. Ezek az igenek és a nemek játékai. Alkalmas vagyok-e egy spirituális fejlődési út teljesítésére, vagy ez csak egy sokadik állomása lesz útkereső életpályámnak? Vajon felébreszthető-e a lelkem, avagy sem, mert jobb hagyni, hogy tovább vándoroljon, tovább tévelyegjen a különböző hiedelmek és világok útvesztőiben? Mennyiben van szabad akaratom? Feleslegesen töröm-e magam a spirituális céljaimért és fektetem bele az energiáimat a jövőmbe?

Itt a fő hiba az összehasonlítás, amit csak az ember végez. Isten nem hasonlít össze senkit senkivel. Ez csak rajtunk múlik, önmagunk vagyunk a mérce. Hogyan? A rendszeresen megélt, szüntelenül zajló mindennapi életünk termeli és mutatja, hogy egyes értékeket komolyan hiszünk-e és vallunk-e, vagy ezen értékek hiányával küszködünk.

Aki az Élet előtt alázattal meghajlik (odaadó, befogadó és felkészült), az előtt az Élet is kegyet gyakorol, s mindent a lábai elé helyez. Ma már minden elérhető, adott, biztosított, ami a spirituális fejlődéshez szükséges. Mi magunk határozzuk meg az ütemet, a sebességet, azonban az irányt nem. Hiszen ha csupán az ember határozná meg az irányt útmutatás nélkül, rendszerint rossz irányba futna tovább. Ezért is felbecsülhetetlen érték a kontroll és a vezetettség alatt történő fejlődés, amelyre mindenkinek meg kell érnie egyénileg.

/Forrás: www.boldognapot.hu - online ezoterikus magazin/

Tovább...

Az emberi faj rejtélyes eredetének bizonyítékai

Ehhez szerintem nem sok dolgot kell fűznöm :)

Tovább...

Tudati frekvencia

írta: Indi Attila

Egy rádióinterjú margójára

Az egyik rádió reggeli műsora telefoninterjút kért tőlem. Kérdéseikből leginkább azt vettem ki, hogy valamilyen konkrét bizonyítékot vártak tőlem, amivel a szkeptikusokat meg lehet győzni a Földön kívüli civilizációk létezéséről.

Azt próbáltam megértetni, szerintem erről senkit sem kell meggyőzni! Egyáltalán nem fontos, hogy valaki elhiszi ennek a jelenségnek vagy inkább ténynek a létezését, vagy a tudatlanság langyos vizében ücsörög.

Elmondtam, hogy magam is a szkeptikus oldalról indultam el csaknem negyven éve, de ez idő alatt eljutottam oda, hogy nem hiszem, hanem tudom, hogy számos civilizáció létezik az univerzumban. Ezek kivétel nélkül érdeklődnek minden más életforma iránt, de nem azonos szándékkal. Az én szkepticizmusom csak annyiban igaz, miszerint minden jelenséget logikus és ismert evilági okra akarok visszavezetni.

Amikor ez nem lehetséges, akkor kezdem keresni a lehetséges egyéb okát, és eddig még kivétel nélkül a Földön kívüli civilizációk valamilyen tevékenységéhez jutottam el. Ez így nem sokat mond, de talán egy példán át közelebb kerülünk a dolog logikájához.

Több beszámolót hallgattam végig, melyek olyan eseményekről szóltak, amit azonos térben tartózkodók közül néhányan láttak vagy látni véltek, ugyanakkor a társaság más tagjai semmit sem érzékeltek. Azt sohasem tételeztem fel, hogy valaki "lódítana" egy ilyen furcsaság kapcsán, de amikor három-négy ember egybehangzóan és egymástól függetlenül a legapróbb részletekig azonosan ír le egy látványt, akkor a "nagyotmondás" alternatívája be sem jön a képbe. Ugyanakkor mások, akiknek feltétlenül látniuk kellett volna, határozottan állítják, hogy semmit sem láttak. Ez egy nyilvánvaló ellentmondás, amit sokáig fel sem tudtam oldani. Rejtély maradt mindaddig, míg egy eltérítési eset kivizsgálásánál nem találkoztam egy érdekes utalással. Az eltérített különböző eseménysorokat látott az ufo belsejében, amelyeket ott sem a tér, sem a körülmények miatt nem láthatott volna. Ezt követően szinte agresszívan tette fel a kérdést a magas, szürke overallos ufonautának: "Ezt hogy csináltad?"

A válasz, ami érdekes volt: "Kiválasztottam a saját emlékképeimből a kívánt részleteket, és ezek jelsoraival ingereltem a látóidegeidet. Erősebbre állítottam az intenzitást a saját szemedből érkező jeleknél, ezért a te látványod eltűnt, és helyette az általam küldött képek futottak."

Itt vált érthetővé és oldódott fel a korábbi ellentmondás. A földönkívüliek - vagy legalábbis egy részük - úgy bánik az agyával, mint mi a számítógépeinkkel. Képesek benne "fájlokat" kijelölni, és más szenzorhoz, például egy kiszemelt ember idegrendszeréhez elküldeni. Valószínűleg az adott ember, emberek tudati frekvenciája határozza meg, hogy érzékelik-e a jelenséget vagy sem. Valószínű, hogy akik a korábbi esetben láttak egy jelenséget, azonos frekvencián voltak, akik nem látták, azok frekvenciája eltért az észlelőkétől.

Hát ilyen a mi világunk. Nagyon sokat tudunk róla, de ennél sokkal több dolgot nem tudunk ahhoz, hogy minden létezőt felfogjunk és megértsünk. Ezért sokan - élükön a Tudományos Akadémiával - a könnyebb utat választják.Amit nem tudnak megmagyarázni, az nem létezik. Ez a szkeptikusok álláspontja. Együtt érzek velük, még inkább akkor, ha majd kénytelenek lesznek tudomásul venni a magamfajta elfajzott kutatók eredményeit.

/Rejtélyek szigete / ufómagazin/

Tovább...

NASA's Unexplained Files

(Csak az nézze meg aki látni akar pár unalmas UFO "kutatós" klisét. Igazából szívem szerint most hogy láttam végig, nem ajánlom)

Tovább...

Chemtrail jelentés

Arbilac nevű olvasónk észlelte a nyugati határszélen a jelenséget, melyről több fényképet is készített.

Elmondása szerint minden péntek délután megfigyelhető a permetezés, ami egy rendszerességre enged következtetni.

"Már több hete megy. És mindig ugyanabban az irányban, az égbolt nyugati felén. Láttam egy olyan esetet, hogy ment a repülő és húzta csíkot, majd egyszer csak megszűnt a csík, megfordult a repülő és utána már normál kondenzcsíkot húzott." -írja Arbilac.

Valószínűleg kifogyott az anyag, és visszafordult utánpótlásért.

(nagyításhoz katt a képekre)

Tovább...

Búvárok merültek a rejtélyes vízalatti tárgyhoz a tengerfenékre

Tavaly nagy vihart kavart, mikor egy csapat kutató egy rettentően fura, valamiféle lezuhant járműre emlékeztető tárgyat talált a Balti-tenger fenekén, nem messze Svédország partjaitól. 

A gárda, az Ocean X nevű cég egy olyan vállalat, mely elsüllyedt hajókat hoz felszínre – természetesen kőkeményen profitért, tehát még azt sem lehet mondani, hogy hangyásokról van szó, kik mindenütt űrlényeket vízionálnak. A hét folyamán lemerültek a tárgyhoz, es beszámolóik szerint érdekes látvány tárult eléjük.

“Messzriől tényleg olyan, mint egy nagy, sima szikla” – mondta el Stefan Hogeborn, az expedíció vezetője. 

“Közelebb érve azonban feltűnt, hogy az alakja rettenetesen szabályos, és mögötte vagy 200 méternyi, simára gyalult tengerfenék van – mintha a becsapódásnál tarolta volna le azt a tárgy. Húsz éve búvarkodom, de ehhez hasonlót még sosem láttam. A tárgy maga olyan, mint egy gomba, a tetején pedig egy tojásalakú nyílás látszólag a belsejébe vezet. Válaszokért merültünk le ilyen mélyre, de csak több kérdésem lett.”

A gárda elmondta, hogy nem gondolják, hogy idegen űrhajóról van szó, azt azonban nem tudják, mi is lehet a furcsa képződmény. Érdemes azonban fejben tartani, hogy az Ocean X egy profitorientált szervezet, akik talán megérezhették, hogy a tavalyi sztori sokat hozhat a konyhára – hiszen a mostani merülésről nem tettek nyilvánossá tengeralatti fotókat, és a beszámoló is gyanúsan hiányos.

/machopoker.hu/

Friss: Az első képek a felfedezett objektumról:

Tovább...

Titokzatos felvétel - UFO-t videóztak?

A youtube-on találtunk rá egy furcsa felvételre, a leírásban csak annyi olvasható, hogy június 14-én látták a videón található tárgyat, ami a Föld felől haladt a világűr irányába.
(Felénk ilyet naponta lehet látni ha kimegy az ember éjszaka. -a szerk.)

Tovább...

Szellemet vett fel a biztonsági kamera a könyvesboltban?

Rendkívül rémisztő felvétel került fel a youtube-ra, a leírás alapján a biztonsági kamera 2010 májusában rögzítette a felvételt egy londoni boltban. Annyi biztos, hogy egy könyvet valami felemeli, kinyitja, majd az asztalra helyezi....

...És ő nem látszik a videón.

Tovább...

Bola de fuego - Izzó tűzgömb Mexikó egén

Zuhanó, majd darabjaira hulló, fehéren izzó tűzgömbszerű jelenséget láttak a közelmúltban Mexikóváros felett. A szemtanúknál szerencsére kamera is volt.

A világhálóra a napokban felkerült felvételhez csatolt szöveg szerint a videót egy családi összejövetel egyik tagja készítette. Először egy repülőgépet vesz a kamera, majd balra fordulva egy látszólag fehér fénnyel izzó, lassan zuhanó objektum tűnik fel, mely pár másodperc múlva darabjaira hullik szét. A mindössze félperces videóból nem derül ki, hogy milyen égi jelenség is borzolta a kedélyeket.

Ön szerint mi látszik a felvételen?

/PécsiStop/

Tovább...

A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója...

Kevesen tudják, hogy Einstein olykor kapott sugallatokat a szellemvilágból ahhoz, hogy ráébredjen az élet néhány titkára. A nagy fizikus elgondolásait időnként még a legközelebbi tanítványai is megkérdőjelezték. Ha megismernénk ezeket a gondolatokat, bizony átértékelnénk Einstein munkásságát és sokat tanulhatnánk belőle. Lássuk, mi mindent!

“A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.”

A spirituális források némelyike – például az Akasha Krónika – szerint Einstein több alkalommal kommunikált magasabb rendű lényekkel. Tőlük tanulta meg, hogy az élet spirituálisnak nevezett oldala nem mond ellent a fizikának és fordítva, a természettudománynak nem feltétlenül kell szemben állnia a szellemi tanításokkal.

Einstein egy ízben arról beszélt, hogy anyag valójában nem is létezik és hogy a világegyetem csupán valakinek az álma, és minden figura csupán az álom része. Több tanítvány is vívódott magában, nem akarták elfogadni ezeket a szavakat, de csendben maradtak, mert nem tudták megcáfolni, amit a zseni mondott.

Nos, amíg a magasabb intelligenciák meglátásait, melyeket a fejlődésünkkel kapcsolatban elénk tárnak, nem tudjuk megcáfolni, addig nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy tanuljunk belőlük. Ez ilyen egyszerű – volna. Csakhogy az ember ezt túlbonyolítja.

Sajnálatos módon nem megy minden egyszerűen. Olykor plasztikusan kell gondolkozni, mert az élet képlékeny és ezért formálható. Az életünket, a megélési lehetőségeinket a gondolataink befolyásolják. Ehelyett a hétköznapi hozzáállásunkra gondolok, amelyen oly sok minden múlik. Azonban, ha mi már eleve kétkedünk és okosabbnak hisszük magunkat a sorsunkat irányító lényektől vagy a beavatottaktól – a példában ez Einstein –, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy egy idő után megrekedünk és bekrepál az életünk.

Az ember szinte mindig elhiteti magával, hogy amit aktuálisan tud, az helyes és egyike a legjobb választásának. Ez hiba. Valójában az ember nem tudja, mi végre hajtja végre a „fontosnak” ítélt cselekedeteit. Legtöbbször nem vesszük észre, hogy milyen tudatalatti ösztönök, elfojtott vágyak és kivetítések hatására érzünk vagy gondolunk valamit, ám egónk addig csűri-csavarja a dolgokat, mígnem önmagát hozza ki győztesen. De valóban győztes az ilyen ember?

Az eredményért küzd minden ember, azért, hogy elérjen valamit. Ezek az egyéni kicsiny céljaink. Ebben vannak nehézségek és sok minden egyéb. Az élet visszaigazoltan be fogja bizonyítani mindenkinek, hogy jó irányba vezeti-e a saját sorsát vagy sem. Más kérdés, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de legalább így tanulhatunk a hibáinkból.

A mai korban a Földön sokkal jobbak az önmegvalósító lehetőségeink, mint száz vagy ezer évvel ezelőtt voltak. A korszakváltás pedig sok új energiát hoz majd el, amelyek mindenkit át fognak járni.

De ki is az az „Én”, aki meg akarja valósítani önmagát, aki a készülődő új korszak energiáiból profitálhat? Jung a következőket írja: „Az ember olyan pszichikus folyamat, amely fölött neki magának vagy nincs, vagy csak kis részben van hatalma.” Teljes mértékben egyetértek vele.

Az ember úgy haladt eddig a tökéletesedés útján, hogy szinte esélye sem volt a valódi önismeretre. Most más a helyzet: van lehetősége, de nem él vele. Az ember nem figyel a kimondott szavakra, a kifejezésre juttatott érzelmek tartalmára, amelyek olyan hullámokat keltenek, hogy azoknak még jóval később is érzékelhető a hatásuk az életében. Így voltaképpen a gyakorlat szolgáltatja a cáfolatot, amelyet tekinthetünk tükröződéseknek. Tegyük fel magunknak a kérdéseket, hogy a jelen pillanatunkban milyen motivációk tükröződnek! Legyünk nagyon őszinték önmagunkhoz és valljuk be, hogyha hibáztunk! Ne tiltakozzunk esztelenül, ha valami az életünkben nem működik, mert annak okai önmagunkban keresendő!

A tökéletesedés irányába haladó út arról szól, hogy követjük azoknak a mintáit, akik előttünk járnak és kitaposták az ösvényt számunkra.


/Forrás: www.boldognapot.hu/

Tovább...

A magyar ősvallás jelképe a boszniai Nap piramisban

Bár a tudományos körök mindent megtettek és megtesznek annak érdekében, hogy hiteltelenítsék és nevetségessé tegyék a Visokó mellet magasodó piramisok feltárásainak eddig elért eredményeit, a Semir Osmaganic által 2005-ben elindított munka, a heves támadások kereszttüzében, mégis tovább folyik. A piramisvölgyben elvégzett próbaásatások, melyekkel gondosan kikövezett utakra, párhuzamosan, több rétegben egymásra helyezett, megmunkált, azonos méretű homokkőlapokra valamint több tonnás kőtömbökre bukkantak, már korábban egyértelművé tették, hogy ezt a területet nem a természet, hanem az emberi erő és elme formálta, alakította át. A világ eddigi legnagyobb, 220 méter magas Nap piramis három oldala, a légi- és űrfelvételek, a geometriai mérések, geodéziai topográfiai rétegrajz elemzések alapján, teljesen szabályos, azonos méretű és dőlésszögű háromszögformát alkot. A Nap piramis északi és keleti oldalának feltételezett találkozásánál elhordták az idők folyamán lerakódott 70 cm-es földréteget és meg is találták az építmény ezen élét.

Még 2007-ben Harry Oldfield brit biológus és feltaláló az elektromágneses mezők rögzítésére alkalmas eszközzel térképezte fel a piramis energiamezőjét és megállapította, hogy azt a közeli dombokkal ellentétben, folyamatosan mozgó, függőleges erővonalak veszik körül. A további vizsgálatok eredményei szerint a Nap piramison kívül még legalább négy kisebb-nagyobb építmény rejtőzik a földtakaró alatt. Ezek közül némelyik lépcsős szerkezetű és sík felső résszel rendelkezik. Német kutatók talajradar készülékkel lépcsőket, átjárókat és a Nap piramisban az eltérő talajszerkezet alapján folyosókat is találtak. A piramisvölgyet behálózó alagútrendszer –mely az összes építményt összeköti– bővítése közben a járatokat kitöltő üledékes kőzet között egy fadeszka darabra bukkantak.

Az ebből nyert mintát kormeghatározás céljából egy német és egy lengyel laborba küldték. A Kiel-i Christian-Albrechts Egyetem Radiometrikus Kormeghatározó és Stabil Izotóp Kutató Leibniz Laboratórium Vizsgálata alapján a fatörmelék korát 30.600 (+/– 540 év), a gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem elemzése pedig 34.000 (+/– 1500 év) évesnek tartja. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az építmények kora azonos a fadarab korával, hiszen nem tudható, hogy az mikor került az alagútba. Az idők folyamán a piramisokra lerakódott földréteg vastagságából viszont nagyjából meghatározható az az időszak, amikor az építők elhagyták a helyszínt. Minden 1 cm talajréteg képződéshez 300 év szükséges. Az oldalakat fedő földréteg átlagosan 40-50 cm vastag, tehát a piramisok 12-15 ezer évvel ezelőtt épültek.

 A feltárások során talált 6-7 ezer évesre becsült agyagpiramis

Az alagútrendszerben felhalmozódott hordalék –a járatokat valószínűleg egy hatalmas erővel lezúduló víztömeg töltötte fel– eltávolítása közben kisebb-nagyobb csiszolt rovásjeles homokkő tömböket találtak, melyek közül a legnagyobbak súlya a 8 tonnát is meghaladja. A legfigyelemreméltóbb, és nagy jelentőséggel bíró lelet az a rovásbetűs kőlap, amit a Nap piramis belsejében találtak. A megtalálás helyszíne azonban nem egyértelmű, mert azt egyes források a piramison kívülre teszik, míg Osmanagic egyik előadásában azt állítja, hogy a kőlapot a Nap piramisban találták.

Ezen a kőlapon, a betűk formája alapján nem egy, hanem több,  különböző kultúrák írásjelei vannak. Viszont van egy véset, ami szinte a kő egész felületét betölti, tehát méretében kiemelkedik a többi rovás közül, ami azt valószínűsíti, hogy ez volt a kőlap legelső rovása. Az összes többi csak utólagos –a jelek összevisszasága, és a vonalkereszteződések is ezt mutatják– rárovásos „rongálás”. Az összerovás bemutatásához és elolvasásához a világhálón megtalálható, helyenként hibásan berajzolt képet, 90°–al balra kell fordítani.

A kőre a magyar rovás abc –„J”, „S” (alább ki fogom fejteni, hogy a háromágú villára hasonlító jel miért ezt a hangot jelöli), „TEN”, „TY”– jeleiből álló, ősvallási jelképet rótták. Ezekből a betűkből, a várdombi amuletten és a bánáti pecsétnyomón is megtalálható „Jó ős Ten Atya” mondat olvasható ki.

J, S, TEN, TY:  Jó Ős Ten Atya

Ezen jelcsoport fölött, kissé jobbra egy ezzel teljesen megegyező jelkészletű, de erősen megkopott és méretében kisebb összerovás látható, melynek felső része, azaz a „J” hang rovásjele hiányzik (letört).

 Az énlakai „Egy Usten” 1668-ból, és a boszniai „Jó ős Ten Atya” a kőkorszakból

Persze lehet arra hivatkozni, hogy nem tudható mi volt ezeknek a betűknek a hangértéke, és a rovók akkori szókincse sem ismert. Viszont a visokói Istenkő jelei, a korábban már bemutatott emberalakot formáló szobrokon is szerepelnek (tordasi istenanya, pártai szobrok, kisunyomi szobortöredék, Tordas-vinca szobor) „Ég Atya”, „Ős Ten Anya” és „Ős Ten” olvasattal. Rögtön felmerül a kérdés. Mit keres egy magyar nyelven értelmezhető jelcsoport a több ezer évvel ezelőtt épült piramis belsejében? Egyáltalán mikor kerülhetett oda? Választ talán a vájatban képződött cseppkövek kormeghatározása adhat. A gliwicei Sziléziai Műszaki Egyetem vizsgálata alapján az alagút cseppkövei 5080 (+/–75 év) évesek, a járatokat ekkor vájhatták ki, tehát a kő is ebben az időszakban vagy ennél korábban kerülhetett a megtalálási helyére.
Az alábbi képen lévő, az alagútrendszerben fellelt kőtömb valamennyi rovásjelének helyes megállapítását a képek rossz minősége és a helytelen fényképezési mód sajnos nem teszi lehetővé.

A rovásjeles kő kibontás előtt

Néhány rovásjel a rossz fényviszonyok ellenére is felismerhető. (Középvonalban: „K”, „M”, „U”)

Az viszont egyértelmű, hogy ezek jelek, a többi kőtömbön látható jelekhez képest nem különállóak, hanem összetartoznak és szavakat vagy akár egy mondatot is alkothatnak. Mivel ezek a rovásleletek természetes fénytől elzárt helyen vannak, a jó minőségű kép eléréséhez központi irányfény nélkül és a fényképezőgép villanó fényének kikapcsolásával, a kőtömböt, felületének síkjában minden oldaláról egyenként megvilágítva kell megörökíteni. A kőbe vésett mély barázdák így árnyékot vetnek és kirajzolódik a teljes írás. Persze a helyszíni vizsgálat még ennél is biztosabb eredményt hozhatna.

A járatrendszer bejáratánál talált kőtömb rovásjelei. („A” vagy „M”, „R”, „U”,„ZS”)

Beszterce völgyi szerencse- és varázskövek

2009 májusában a Farkasa nevű kis falu közelében, az Aranyos-Beszterce folyó áradása egy emberi fejet formáló, a boszniai kőlapon lévő jellel szinte teljesen azonos ábrázolással ellátott, a kőkorszakból eredeztetett tárgyat mosott ki a talajból. A rovásjeles kő átmérője 8x7,5 cm, súlya pedig 300 gramm.

Az összerovás betűit külön színnel jelöltem, melyek közül a sárga színű jel a „S”, a piros a „TEN”, melynek oldalsó, csigavonalban meghajló szárait a szemek helyettesítik. A sötétkék szín a „TY” hangértékű rovásbetűt jelöli. Fent világoskékkel jelölve a Beszterce völgyi pecsételőn is megtalálható „G-Ö” összerovást, mellette jobbra pedig talán a „G” vagy a „GY” rovásjelét nyomták a puha agyagba. A fejtetőre helyezett, fésűre emlékeztető jel ebben az esetben a termékenység, az eső és a napkelte jelképe is lehet. „A fejre helyezett fésű a természetfeletti erőkkel való kommunikáció módja. A fésű fogai az égi fény sugarait jelentik, amelyek a fejtetőről hatolnak be az Énbe. Ez a fény tartja egyben a hajat, azaz az egyén alkotórészeit ereje, nemessége és lelki felemelkedésére való képessége foglya össze.” /Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár/
Az alsó összerovás jeleiből, számos kőkorszaki lelethez hasonlóan, az ősvallás egyik gyakran előforduló szófordulata az „Ős Ten Atya” olvasható ki.
A következő folyóparti leletet két furattal látták el, amiből az következik, hogy azt felfűzve a nyakban hordták. Éppen ezért úgy, mint a karcagi karika esetében ezt a tárgyat is furattal lefelé, viselőjének szemszögéből kell megvizsgálni.

Az olvasás a megszokottak szerint balról-jobbra halad és a háromágú villa alakú jelnél kezdődik. Ez a rovásjel hasonlít ugyan a mai rovásábécénk „ZS” hangértékű jelére, mégsem azonos vele. Sokáig töprengtem azon, hogy milyen hangot jelölt ez a közösség ezzel a betűvel. Mert az nem lehet, hogy az „S” hang jelölésére a rovásábécénk „ZS” betűjét használták és mai hangértékének megfelelően is ejtették. (pl. őzs Atya, őzs Ten, égi őzs) Végül ez az apró kis tárgy segített megválaszolni a kérdést. A rovásjeleink valamilyen tárgy, állapot vagy cselekvés leegyszerűsített képi ábrázolásai, szójelei, mint például az SZ rovásjele, ami a növényi szár, az M, ami a mell vagy régebbi jelöléssel a mász(ik), az S, ami a sánc vagy sátor és a V, ami a völgy vagy vág jelentését hordozza magában. A villa alakú jelnek csak meg kellett találnom a képi megfelelőjét, ami leginkább egy cselekményre, valamilyen tárgy kettéhasításának a folyamatára hasonlít. A középen lévő függőleges vonal „I”a vágóeszköz, ami lehet egy kés pengéje vagy akár egy fejsze foka is, a „V” alakú jel pedig egy hosszára állított farúd, amit az éles vágóeszköz éppen két részre vág, így az kétfelé hajlik. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a rovásjel a sar ősgyök szójele, „melyből sarab, sarabol, saraboló, sarj, sarjaz, sarol, sarló, mind metszésre vonatkozó származékok erednek.” /Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára/ Ebből következik, hogy az égetett agyagtárgy villa alakú jele, a szó eleji „S” hangot jelöli, –javítva a korábbi hibákat– az összes olyan rováslelettel együtt, (magurai pecsétnyomó, Beszterce völgyi pecsételő, bánáti pecsétnyomó) melyekre ugyanezt a jelet rótták. Ez a betű a sidoni és az arámi ábécében is megtalálható és szintén az „S” hangot jelöli. Véleményem szerint az etruszk ábécé M betűre hasonlító, „S” hangértékű írásjele is a sar szójele. Képileg ugyanazt a cselekményt ábrázolja, de itt a két függőleges vonal egy farönk, a közöttük lévő „V” alak pedig a vágást, metszést, azaz a „S”art jelenti. Érdekes, hogy a mai magyar rovás ábécében ennek a jelnek (M) a hangértéke „V”, ami képileg szintén visszavezethető a vágás vagy vájás folyamatára. A rovás második betűje az „E”, amit a „G” és a „J” hang rovásjele követ. Ebből a négy jelből „SEGEJ” vagy „SEGÉJ” szó olvasható ki, ami egyenértékű a ma használt segíts szóval.

S, E, G, J: Segéj-Segíts

Ezt a szót hangilag még ma is teljesen megegyező módon ejtjük, például a fogadalmat lezáró „Isten engem úgy segéljen” (ejtve: SEGÉJJ-en) mondatban. Nyilvánvaló, hogy viselője a mindennapi élet nehézségeinek átvészeléséhez, testi épségének megőrzéséhez kért és remélt segítséget, védelmet ettől a varázserővel felruházott apró tárgytól. A leletet egy keresztirányú vonal osztja ketté, mely fölött három rovásjel, alatta pedig valószínűleg egy csillag rajza látható. Az írást balról-jobbra olvasva az „I”, a „K” és az „R” hang rovásjeleit állapítottam meg. A rovás szabályai szerint a vonal fölött az „IKIR” szó olvasható, ami azonos az iker szavunkkal. „(ik-ěr, mongolul ikiri, törökül ikiz vagy némelyek szerént: jigiz, és a ,húszat’-at jelentő szóban igir-v. jigir-[mi]; ide tartozik a ,kettő’ jelentő mongol kjuhar is” /Czuczor-Fogarasi/. Ha az olvasat helyes, akkor a tárgyon lévő csillag a Napot, a két furat (a felfűzéshez egy is elég lenne) pedig az Ikrek csillagkép két tagját, a Kasztor és a Pollux nevű csillagokat jelöli, melyek a Nap, az égbolton egy év alatt megtett látszólagos útjának a közelében találhatók meg. Az írás alá húzott vonal pedig pontosan ezt az utat, a Napunk égi pályáját jelöli. Mindebből az vonható le, hogy kőkorszaki őseink nemcsak a csillaghalmazok felépítését, alakját, hanem a Nap égi útjának fontosabb állomásait, az égövi jegyeket is ismerték. Egynek, az Ikrek csillagképnek az ősi nevét (Ikir) pedig a leletnek köszönhetően már tudjuk is.
A leomló folyóparton eddig kb. 120 darab, bekarcolt jelekkel ellátott, különböző nagyságú és formájú, égetett agyagtárgyat találtak. Eddig sajnos csak erről a két tárgyról közöltek képet.

Rovásjelek a Pilisben

A titokzatos Pilis hegység erődítményének egyik megmaradt falán egy rendkívül fontos rovás látható, melyet tévesen az „R” és az „A” betűk összerovásának gondolnak.

Az ősi jelet megpróbálták eltüntetni

Hibás az olvasat azért, mert nem veszik figyelembe a nagyrészt függőleges irányú, az eredeti rovás eltüntetését célzó vésett vonalakat. A rongáló pontosan tudta, hogy egy „pogány”, őseink vallásának egyik gyakran használt jelképét semmisíti meg, azonban szerencsére sietős dolga lehetett és csak részben sikerült elpusztítani ezt az ősi jelet. A rovás keletkezésének pontos idejét ugyan nem lehet megállapítani, de szinte biztos, hogy az a kereszténység elterjedése előtti időkre tehető.
A rávésett vonalak eltávolítása után a kövön, habár a megrongált jelek egy részét a természet pusztító ereje is megkoptatta, a boszniai kőlapon és a Beszterce völgyi szerencsekövön lévő, azzal szinte teljesen megegyező összerovás látható, „JÓ ŐS TEN ATYA” olvasattal.

Az ősvallási jelkép

Az egykori magyar királyi központban, a Pilisben lévő rovásos kő, az erdélyi és a délvidéki leletek azonos jelkészlete és olvasata azt valószínűsíti, hogy a Kárpát-medence területe már a kőkorszakban is egy egységet alkotott, népességének azonos szokásai voltak, ugyanazt a vallást gyakorolták, az Ős Tent, az Ős Ten Anyát és Atyát tisztelték. A boszniai piramisvölgy pedig talán, a szakkarai lépcsős piramishoz hasonlóan, egy vallási– és gyógyító központ lehetett.

/Magyar Paleoasztronautika Oldal/

Tovább...