Egy rádióinterjú margójára
Az egyik rádió reggeli műsora telefoninterjút kért tőlem. Kérdéseikből leginkább azt vettem ki, hogy valamilyen konkrét bizonyítékot vártak tőlem, amivel a szkeptikusokat meg lehet győzni a Földön kívüli civilizációk létezéséről.
Azt próbáltam megértetni, szerintem erről senkit sem kell meggyőzni! Egyáltalán nem fontos, hogy valaki elhiszi ennek a jelenségnek vagy inkább ténynek a létezését, vagy a tudatlanság langyos vizében ücsörög.
Elmondtam, hogy magam is a szkeptikus oldalról indultam el csaknem negyven éve, de ez idő alatt eljutottam oda, hogy nem hiszem, hanem tudom, hogy számos civilizáció létezik az univerzumban. Ezek kivétel nélkül érdeklődnek minden más életforma iránt, de nem azonos szándékkal. Az én szkepticizmusom csak annyiban igaz, miszerint minden jelenséget logikus és ismert evilági okra akarok visszavezetni.
Amikor ez nem lehetséges, akkor kezdem keresni a lehetséges egyéb okát, és eddig még kivétel nélkül a Földön kívüli civilizációk valamilyen tevékenységéhez jutottam el. Ez így nem sokat mond, de talán egy példán át közelebb kerülünk a dolog logikájához.
Több beszámolót hallgattam végig, melyek olyan eseményekről szóltak, amit azonos térben tartózkodók közül néhányan láttak vagy látni véltek, ugyanakkor a társaság más tagjai semmit sem érzékeltek. Azt sohasem tételeztem fel, hogy valaki "lódítana" egy ilyen furcsaság kapcsán, de amikor három-négy ember egybehangzóan és egymástól függetlenül a legapróbb részletekig azonosan ír le egy látványt, akkor a "nagyotmondás" alternatívája be sem jön a képbe. Ugyanakkor mások, akiknek feltétlenül látniuk kellett volna, határozottan állítják, hogy semmit sem láttak. Ez egy nyilvánvaló ellentmondás, amit sokáig fel sem tudtam oldani. Rejtély maradt mindaddig, míg egy eltérítési eset kivizsgálásánál nem találkoztam egy érdekes utalással. Az eltérített különböző eseménysorokat látott az ufo belsejében, amelyeket ott sem a tér, sem a körülmények miatt nem láthatott volna. Ezt követően szinte agresszívan tette fel a kérdést a magas, szürke overallos ufonautának: "Ezt hogy csináltad?"
A válasz, ami érdekes volt: "Kiválasztottam a saját emlékképeimből a kívánt részleteket, és ezek jelsoraival ingereltem a látóidegeidet. Erősebbre állítottam az intenzitást a saját szemedből érkező jeleknél, ezért a te látványod eltűnt, és helyette az általam küldött képek futottak."
Itt vált érthetővé és oldódott fel a korábbi ellentmondás. A földönkívüliek - vagy legalábbis egy részük - úgy bánik az agyával, mint mi a számítógépeinkkel. Képesek benne "fájlokat" kijelölni, és más szenzorhoz, például egy kiszemelt ember idegrendszeréhez elküldeni. Valószínűleg az adott ember, emberek tudati frekvenciája határozza meg, hogy érzékelik-e a jelenséget vagy sem. Valószínű, hogy akik a korábbi esetben láttak egy jelenséget, azonos frekvencián voltak, akik nem látták, azok frekvenciája eltért az észlelőkétől.
Hát ilyen a mi világunk. Nagyon sokat tudunk róla, de ennél sokkal több dolgot nem tudunk ahhoz, hogy minden létezőt felfogjunk és megértsünk. Ezért sokan - élükön a Tudományos Akadémiával - a könnyebb utat választják.Amit nem tudnak megmagyarázni, az nem létezik. Ez a szkeptikusok álláspontja. Együtt érzek velük, még inkább akkor, ha majd kénytelenek lesznek tudomásul venni a magamfajta elfajzott kutatók eredményeit.
/Rejtélyek szigete / ufómagazin/
Medig kell meg bizonygatni meg a sok idiotanak a kesz tenyeket?????!!!!!!!!!!
VálaszTörlés