Érthető, hiszen azért töltötted le, mert szükséged van rá, és installálni akartad, tehát muszáj volt egyetértened a szerződés feltételeivel. És valahányszor egyetértettél, annyiszor egyeztél bele abba, hogy az illető cég, vállalat, szolgáltató, szoftverfejlesztő stb. nyugodtan és gátlástalanul kitoljon veled.Nem azt állítjuk, hogy ezek a cégek át akarnak verni, hanem csak azt, hogy jogászaik rengeteg munkát fektettek abba, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, hogy ha és amennyiben esetleg át akarnának verni, akkor nyugodtan megtehessék.
A te fotód az ő tulajdonuk
A fotós közösségi portálokban (Flickr, Twitpic, Instagram stb.) az a jó, hogy megoszthatod másokkal a barátaiddal együtt töltött kellemes pillanatokat, illetve hogy tudtodon kívül akár egy alkoholizmus-ellenes, elriasztó példákat bemutató reklámkampány arcává is válhatsz.
Az a helyzet ugyanis, hogy nagyjából minden közösségi portál felhasználói szerződésének valamelyik bugyrában ott szerepel, hogy feltöltött fotóidat a portál kereskedelmi célokra is felhasználhatja. Ezzel te magad is egyetértettél, amikor OK-t nyomtál a szerződésre.
Lehet, hogy valamelyik strandolós képed felkerül egy „Ilyen egy rondán elhízott ember” feliratú, fogyókúrás tablettákat reklámozó óriásplakátra, de biztos lehetsz benne, hogy neked egy vasat sem fognak fizetni érte, és fel sem jelentheted őket. A fotó persze továbbra is a tied. Ami azt jelenti, hogy a portál van annyira kegyes, hogy nem fog beperelni téged, amiért a saját képedet máshol is használod.
Az sem oldja meg a helyzetet, ha minden fotódat törlöd a rendszerből. A szerződésben ugyanis az áll, hogy képeidet törlés után is addig tárolhatják, míg egy „kereskedelmi szempontból ésszerű” („commercially reasonable”) idő el nem telik, bármit is jelentsen ez.
Amiért fizetsz, az nem a tied, amiért nem fizetsz ott te vagy a termék.
Legtöbben úgy fogjuk fel a vásárlást, hogy van egy áru, azt kifizetjük, és attól fogva a mienk. Az eladó nem fogja berúgni az ajtónkat, hogy bocs, de meggondolta magát, majd szétverni a lakásunkat, és elvinni tőlünk a terméket. Hiszen, hangsúlyozzuk még egyszer, az a mienk.Szoftverek esetében azonban ez nem egészen így van. A legtöbb felhasználói szerződésben ugyanis nem az áll, hogy megvásároltad a terméket, hanem hogy megvásároltad annak a jogát, hogy használhasd a terméket.
Az ő terméküket. Ami sosem lesz a tied. A licencért fizetsz, nem a cuccért.
Továbbá az is szerepel a legtöbb szerződésben, hogy szabadon megváltoztathatják vagy törölhetik a termék bármelyik elemét. Mármint a te saját gépedről akár a teljes szoftvert is megsemmisíthetik, ha úgy tetszik. Ezért teheti meg az Amazon, hogy kérdezés nélkül törli az összes e-könyvedet, ha valami gyanúsat észlel, és nem érdekli, hogy több száz eurót fizettél az egész nyomorúságért.
Többé nem egy "nyájas olvasó" vagy, hanem egy potenciális bűnöző, aki nem érdemli meg, hogy könyveket birtokoljon.
Okostelefonból meghülyült telefon
A személyi számítógépre sokan úgy tekintenek, mint az autóra: személyre szabhatom, tuningolhatom, átalakíthatom, ahogy nekem tetszik. Ha úgy akarom, csak beütök egy kódot, és meztelen figurákkal játszom végig a Skyrimet (tényleg van ilyen). Ezért aztán amikor megjelentek az okostelefonok, sokan úgy hitték, ez is ugyanaz a mese. De nem.
Illegálisnak éppen nem illegális, ha hozzápiszkálunk a saját telefonunk kódjához, csak éppen – akárcsak szandálban fehér zoknit viselni – nem biztos, hogy jó ötlet.
A legtöbb okostelefon-gyártó belefoglalta a szerződésbe, hogy a felhasználó ne nagyon piszkáljon a szoftverhez, vagy ha igen, akkor a gyártónak joga van rászabadítani a poklot. Programok garmadáját kezdik el futtatni a telefonodon, ezek keresni kezdik a feltört kódokat, millió hibaüzenetet írnak ki, és elkezdik installálni a legújabb, feltörhetetlen verziót.
Játékkonzolok esetében sokkal súlyosabb a helyzet. A Nintendo blokkolja a rendszert, amint feltört játékot fedez fel, a Microsoft pedig örökre megakadályozza, hogy internetre csatlakozhass.
Mindent tudnak rólad
Az iTunes felhasználói szerződése durván 55-60 oldalas, attól függően, hogy melyik héten töltöd le, ugyanis folyton változtatják (szerintük pontosítanak rajta). Mire végigolvasod, már egy másik szerződés érvényes, annyira hosszú, hogy egy South Park-epizódot is szenteltek neki. De nem ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy az Apple arra használhatja az iTunes-t, hogy mindent megtudjon rólad.A szerződés elfogadásakor beleegyeztél az úgynevezett geotrackingbe, vagyis a telefonod segítségével az Apple mindig tudni fogja, hogy éppen hol tartózkodsz. Szuper, mindig is erre vágytál.
Vagy talán nem tetszik, hogy egy mammutvállalat minden lépésedet követheti, csak azért, mert megvásárolod (bocs, fizetsz a lehetőségért, hogy meghallgathasd) Madonna új számát? Semmi gond. Csak akkor soha többé nem tölthetsz le zenét az okostelefonodra. Az iTunes Store-on keresztül biztosan nem.
De mi a helyzet olyankor, ha nem használsz iPhone-t, csak szereted igénybe venni az iTunes szolgáltatásait? Tökmindegy. Az Apple akkor is le tud követni, ha egy darab traktorgumival töltöd le Madonna új számát. GPS sem kell hozzá. Egyszerűen tudják, hol vagy, mert lehívják az adatait annak a számítógépnek vagy eszköznek, amit éppen használsz. Benne van a szerződésben, hogy megtehetik.
Egyébként biztos lehetsz benne, hogy ezt nem csak az Apple csinálja. Hol vagy, mit töltesz le, milyen szolgáltatásokat keresel szívesen, mi érdekel – ezek olyan értékes információk, amelyekért sok nagyvállalat és titkosszolgálat hajlandó fizetni.
/paramoral.eu/
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése