Egy szellemvonat jár fel-alá Oroszországban, olyannyira elfajult, hogy már a Moszkvai Állami Egyetem tudósai is foglalkoznak vele. Legismertebb nevén ez az ún. "bolygó vonat".
A szerelvényen nincsen semmilyen tábla, mely az utazás célját jelölné.
Egy meglehetősen régi gőzmozdony vontat három vagont. Ezek üresek, mondják akiknek volt alkalmuk bepillantani. A fülkék ajtajai nyitva állnak, a legtöbb ablakon összehúzták a függönyöket. A mozdonyvezető kabinjában nincs egy lélek sem. Pedig állítólag valaki van a vonaton, legalább egy ember...
Az ukrán vasutasok ha meglátják, ijedtükben keresztet vetnek, mert szerintük maga az ördög utazik azzal a szerelvénnyel. Ez a vonat nem szerepel semmilyen menetrendben, nem reagál a szemaforok, lámpák jeleire. Nem áll meg az állomásokon, nem szállnak fel és le az utasai - ha vannak egyáltalán...
Története 1911. július 14-én vette kezdetét. A vonat Rómából indult Párizsba. Egy gőzmozdonyra kapcsolva három vagon, mivel minden jegyet eladtak, összesen 106 utasa volt, legtöbben a tehetősebb rétegekből, és néhány újságíró.
Minden utas a Sanetti utazási iroda szervezéséven került a vonatra.
A nekik tett ígéret szerint áthaladnak majd az akkoriban technikai újdonságnak számító 1 kilométer hosszú alpesi alagúton.
A vonat elhagyta Rómát, átzakatolt fél Itálián, majd Lombardiában az említett alagútba is belefutott - és nyomtalanul eltűnt! Egyszerűen nem jött ki a másik végén.
A két állomás között eltűnt szerelvényt már éjszaka elkezdték keresni, azonban semmi nyomát nem találták. Katasztrófa vagy bármi egyéb okra utaló jeleket nem találtak.
Hajnalban a kutatócsoport rálelt két rémült utasra.
Itt azonnal meg is kell, hogy említsem Gogol koponyáját:
Gogol Ukrajnában született, 1809-ben, és ott is nőtt fel, a családi birtokon.
A család eredeti neve Janovszkij volt, de a nagyapja a régi kozák őseire való tekintettel vette föl a Gogol nevet. Gogol aztán 1852-ben meghalt (addigra már őrült volt), és a moszkvai Szent Dániel kolostor temetőjében helyezték nyugalomba. Egyesek arról vannak meggyőződve, hogy élve temették el.
A pletykák szerint, amikor a kommunisták feltúrták a temetőt és Gogol sírját is megbontották, az író az oldalán feküdt és a koporsója belülről csúnyán össze volt karmolászva.
1931-ben Gogol földi maradványait áthelyezték a Novogyevicsi temetőbe, mert a kolostorból ifjúsági börtönt csináltak. De amikor az áthelyezéshez kibontották a sírt, a holttest ugyan megvolt, de a feje nem. Állítólag egy Alekszej Bakrusin nevű fickó tette rá a kezét, ő egyébként is színházi emléktárgyakat gyűjtött, színháztörténeti szakértő volt, és gyűjteményét Moszkva városának adományozta.
Állítólag még 1909-ben vette rá a temető őreit, hogy lopják el a koponyát.
Ezek a pletykák eljutottak Janovszkij hadnagyhoz is, Gogol rokonához. Megfenyegette Bakrusint, hogy lelövi, ha nem adja vissza a koponyát.
Bakrusin így hát elindult egy rózsafa dobozzal Szevasztopolba. Ott átadta egy olasz hajóskapitánynak, hogy kézbesítse a csomagot.
Vissza az eredeti szálhoz:
1911 tavaszán az olasz hajóskapitány hosszú útra indult. Az öccse pedig, aki egyetemista volt, a barátaival szállt vonatra, kirándulni.
Egy nagyon hosszú alagútnál viccből rá akart ijeszteni a barátaira. És ehhez magával vitte Gogol koponyáját. De még mielőtt a vonat beszaladt volna az alagútba, az utasok minden ok nélkül megrémültek. A 106 utasból csak kettőnek sikerült leugrania a vonatról, mielőtt az mozdonyostul, mindenestül örökre eltűnt volna. Az egyik megmenekült utas, a hajóskapitány öccse később aztán azt mesélte a riportereknek, hogy egy furcsa, fehér, nyúlós köd burkolta be hirtelen a vonatot, és az utasok mind halálfélelmet éreztek. Még azt is megvallotta, hogy elcsórta a rózsafa dobozt a bátyja dolgozószobájából.
Az alagutat megvizsgálták a helyi hatóságok is, de még koromnyomokat sem találtak, amit a mozdony hagyhatott volna. Az alagút bejáratát befalazták, aztán a II. Világháborúban bombatalálat érte.
A vonatról azután nem is hallottak…
…egészen 1955-ig.
A szerelvény akkor a Szovjetunióban tűnt fel.
1955. október 28-ról 29-re virradó éjjelen Pjotr Usztyimjenko bakter a Krím-félszigeti Balaklava környékén volt szolgálatban. Hirtelen azt látta, hogy Gaszfort felől jön egy kis szerelvény minden kivilágítás nélkül, majd kikanyarodik egy mellékvágányra. Csak az volt a baj, hogy Gaszfort felől oda nem is vezettek sínek. Ahová pedig a szerelvény elkanyarodott, ott a valaha volt síneket már évtizedekkel korábban felszedték!
Ennek ellenére a döbbent bakter tisztán hallotta, hogy a váltók kattognak a kerekek alatt… Másnap reggel kénytelen volt megállapítani, hogy a füvön nyoma sincs az éjszakai „vonatnak”, pedig tisztán látta, hogy ott robogott el.
Ugyanezt a vonatot látták aztán 1958-ban Vjatkában, 1963-ban a kermi körzetben, 1972-ben.
Kétszer bukkant fel a kijevi metróban. Egyesek szerint 1975-ben és 1981-ben a szellemvonat miatt állt le az egész metró.
1991 augusztusában a poltavai terület zavalicsi vasútállomásán haladt keresztül a szerelvény, ezt az állomás szolgálatvezetője jelentette a központnak. Az esetet megírta egy Krím-félszigeti újság augusztus 12-én.
Az eltűnt tudós:
Természetes módon ez a dolog elkezdte érdekelni egyfelől az újságírókat, az akkori média embereit, de néhány nyitottabb gondolkodású tudóst.
Az Ukrán Tudományos Akadémia paranormális jelenségeket kutató bizottságának vezetője Vaszil Lescsatíj talán egyenesen kötelességének érezte, hogy megismerkedjen az esettel. Nem volt könnyű dolga, hiszen senki nem tudhatta, mikor és hol bukkan fel ismét a kísértetvonat. Addig legtöbbször Ukrajnában, és nem is egyszer éppen a Krím-félszigeten látták. Kicsit utánaolvasva a dolognak Lescsatíj már sejtette, hogy ez csakis az a vonat lehet, amelyik 1911-ben tűnt el egy olasz alagútban.
Egy régi újságcikkekre bukkant az 1940-es évekből. Az írások szerint a helyi pszichiátriai intézetben kezeltek egy darabig pontosan 104 olasz embert, akik egyhangúan, kivétel nélkül azt állították, hogy Itáliából érkeztek Mexikóba vonattal.
A 107. utassal mi történhetett? … A mozdonyvezető sorsára már talán soha nem terül fény.
Az ukrán tudós nagyon akart találkozni a vonattal. Munkahelyén szabadságot vett ki és hetekig járkált azon a környéken ahol a legtöbbször látták a vonatot, mire 1991. szeptember 25-én meglátta a szerelvényt, és sikerült felugrania az utolsó vagon lépcsőjére. A tudóst soha többé nem látták.
Érdekes események zajlottak le pár évvel később Anton Gnatyuk zászlóssal is, aki 1995. július 14-én fejezte be szolgálatát a poltavai katonai repülőtér légvédelmi alakulatánál ahol radarkezelő volt.
Vidéken lakott, ás későn ért a pályaudvarra, és csak reggelre kapott jegyet. Mivel szállodára nem volt pénze, gondolta elmegy az állomás hátsó részébe, hogy majd egy álló vonat fülkéjében elszundikál reggelig. Talált is egy rendkívül öreg, kopott szerelvényt, egy gőzmozdonyból és három vagonból állt.
Mikor megérintette az egyik ajtó kilincsét, olyan erős áramütés érte, hogy csak a kórházban tért magához. Olyan erős elektrosokkot kapott, hogy a következő hetekben Gnatyuk zászlós elkezdett furcsa dolgokat látni: a második vh. eseményeit, bombázásokat, légi csatákat. Emiatt nem volt képes ellátni a szolgálatát, le is váltották a radarok mellől.
Ezután pszichológiai kezelésre szorult. A kezelések során derült ki, hogy a férfi nemegyszer azt látja, ami a poltavai reptér környezetében történt - 1944-ben! Amikor az öreg katonákkal szembesítették, azok döbbenten ismerték fel a fiatal katona előadásában a régi eseményeket.
A titokzatos szerelvényről szóló legutóbbi –bizonyára nem utolsó- jelentés 2002-ből származik.
Szintén Ukrajnában, Zaporozsje város mellett látták. Február 2-án az egyik ukrán tévécsatorna operatőre, Vjacseszlav Formijenko este 11 óra tájban horgászásból ballagott hazafelé.
Körülbelül 50 méterre járhatott a Plavnyi vasútállomástól, mikor észrevette, hogy az egyik vágányon a szeme láttára, a semmiből hirtelen megjelent egy különös régi típusú vonat.
Gőzmozdonyból és három vagonból állt. Azonban Formijenko észrevette, hogy ugyanazon a vágányon jön szembe egy tehervonat. ám ahelyett, hogy összeütköztek volna, a kísértetvonat abban a pillanatban eltűnt, olyan hirtelen és érthetetlen módon, ahogy megjelent.
Lehetséges magyarázatok:
A „nagy” vonatrablás:
Nem szeretem gyorsan lelőni a poént, nem is vagyok szkeptikus, de laikusként azt állítanám, hogy mivel elég gazdag utasokat szállított, nagy valószínűséggel lehetett egy bonyolult, de jól kivitelezett vonatrablás. Az 1 kilométeres alagútnak akkoriban elég újonnan kellett épülnie, viszonylag a kor csúcstechnológia volt.
Elképzelhető, hogy a hegyben később kifúrtak egy mellékalagutat az építők, ahova a mozdonyvezető a vonattal beállhatott. A későbbi események tudatában nem csoda hogy nem lett meg a vonat, és hogy miért tűnt el a vezető. Talán az egész vonatot megtalálnák, ha kiásnák a volt alagutat.
Sajna ez a vonat örökös világ körüli útjára nem ad magyarázatot, sem pedig a hajóskapitány öccsének állítására, miszerint a vonatot egy fehér köd borította be az alagútba való belépés előtt, és legfőképp arra nem, hogy a 104 utas mit keresett Mexikóban.
Zakatolás téren és időn át:
Mikolaj Cserkasin –szintén Ukrajnából kijelentette, hogy a kísértetvonat valamiféle téridő lyukakon keresztül vándorolhat.
Úgy véli, ideje nagy részét egy párhuzamos földi világban tölti, de bizonyos lyukakba kerülve időről-időre csak percekre vagy órákra ismét átjön ebbe a valóságba.
Cserkasin szerint egy-egy nagyobb földrengés alkalmával megbolydulnak a Föld mágneses vonalai, és egy-egy ilyen nagy energiájú esemény újabb és újabb lyukakat hozhat létre a téridő szövetén.
Ivan Pacej matematikus-kandidátus szerint az egész világot behálózó vasúti sínek a legnagyobb építmény, amit ember készített a Földön. Ennek a gigantikus, fél bolygót behálózó fémszerkezetnek akkorák a méretei, hogy az már képes megváltoztatni bolygónk geofizikai terét, a mágneses mezőket, és ezáltal a téridőt is.
Irodalmi quantum ugrás:
Az előző az 1995-ben Gnatyuk zászlóssal történteket nem magyarázza. Az, hogy az állomás hátuljában állt(!) a vonat, azt jelentheti, hogy a szerelvényt mégis valamiféle intelligencia vezérli. Mégpedig legtöbbször Oroszországban és Ukrajnában látták, a Gogolhoz közelebb álló országokban.
Gogol koponyája elég fontos helyet foglal el a történetben, kíváncsi vagyok, ha a koponya nem lett volna a „fedélzeten”, vajon megtörtént volna-e ez az egész? Talán túl messzire megyek, de meg merem kockáztatni, hogy a koponya, vagy legalábbis Gogol szelleme vezérli a vonatot a térben és időben.
