A nagyenyedi alumínium lelet

Posztoltam már erről, több mint egy éve, de sajnos csak egy rövid "hír24/MTI" kaliberű bagatell cikket.
Íme egy kicsit bővebben kifejtve, és az azóta történt fejlemények: 

Nem kell az Egyesült Államokig vagy Afrikáig mennünk, ha furcsa, időben és térben nem kimondottan odaillő tárgyakra vagyunk kíváncsiak. Mai posztunk témája egy kis egészséges trianonozással akár magyarnak is tekinthető, vagyis a miénk.

A helyszín ezúttal az erdélyi Nagyenyed, egészen pontosan a város melletti egyik homok-kitermelő, amely a Maros partján található. 1973-at írunk.

A markoló javában dolgozik, s egyszer csak – úgy tíz méternyire a felszíntől – kifordít három, első körben megkövesedett homoknak látszó amorf testet. Mivel a környéken több, római korból származó szobortöredéket, edényeket és más használati cikket is találtak már (s mivel a római leletek a román pártállam hivatalos kontinuitás-elméletét voltak hivatottak bizonyítani), az ilyenkor nagyon szigorúan betartott protokoll szerint azonnal muzeológust és régész-szakértőt kell hívni. A melósok nem akarnak problémát, ezért a kitermelést felfüggesztik, telefonálnak Kolozsvárra, ahonnan (az Erdélyi Nemzeti Múzeumból) lóhalálában meg is érkezik egy specialista-csoport. A szakemberek viszonylag gyorsan lefejtik a megkövesedett homokréteget a három amorf testről, s megállapítják, hogy kettő közülük masztodon-csontokat tartalmaz (más források gyapjas rinocéroszt említenek), ráadásul ugyanazon egyed comb- és medencecsontjait, valamint fogazatát.

A harmadik „csomag” azonban egy sokkal érdekesebb meglepetést tartogatott: egy teljesen egyértelműen fémből készült, mesterséges tárgyat, amit a helyszíni, elsődleges szakvélemény egy szerszám fejeként azonosított, amellyel – valószínűsíthetőleg – az egykori vadász az ormányosok és más zsákmányállatok életét keserítette. A leleteket beszállítják a múzeumba, ahol elkezdődik a részletes vizsgálat, amely minimum meglepőnek nevezhető eredményeket hozott.

A csontok korát 20 ezer és 80 ezer év közöttire lőtték be, az üledékes rétegből nyert adatok szerint a legvalószínűbb a 30 ezer év, de volt olyan szakvélemény, amely egymillió évesre saccolta. Ami a 20 x 12 x 7 centis, két és fél kilós fémtárgyat illeti, sokkal érdekesebb információk kerültek napvilágra.

Először is a kémiai összetételről pár szót, amit először egy kolozsvári, másodszor egy bukaresti, harmadszor egy svájci kohászati kísérleti labor állapított meg, viszonylag egybehangzóan. Nos, a lelet 80-90 százalékban alumíniumból áll, a maradékot különböző adalék-, illetve ötvözőanyagok jelentik: réz (5%), szilícium (2%), cink (1%), ólom (0,5%), továbbá (nyomokban) ón, ezüst, nikkel, kobalt, magnézium, vas, kadmium, cirkónium, bizmut. Magyarán: gyakorlatilag egy alumíniumtárgyról van szó. Ezt azért is kell hangsúlyoznunk, mert az alumínium (ami mellesleg a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme) ilyen tisztaságban (rendkívüli vegyi reakcióképessége miatt) a természetben gyakorlatilag nem fordul elő. Mindössze 190 éve rendelkezünk azzal a meglehetősen komplikált technológiával, amely előállítását lehetővé teszi (lásd még a roppant energiaigényes bauxitos-timföldes elektrolízist), s nagyipari mértékben 1883 óta áll rendelkezésre.

A másik különlegesség a tárgy felületén kialakult, közel két milliméteres alumíniumoxid-réteg. Talán még emlékszünk a sulibeli kémiaórákra, ahol azt tanultuk, hogy az alumínium friss felületén gyakorlatilag órák alatt kialakul ez a pár mikronnyi védőréteg, amely (emberi időléptékkel mérve) lehetetlenné teszi a további oxidációt. Ezért nem súroljuk az alumíniumedényeket; nincs sok értelme, mert az ezüstös, az újszerűség látszatát adó csillogás pár nap alatt szinte teljesen eltűnik. Ahhoz, hogy az alumíniumoxid normál körülmények közepette másfél-két milliméteressé hízzon, sok száz (ha nem több ezer) évre van szükség.

A felületén olyan nyomok láthatók, amelyek arra engednek következtetni, hogy a tárgy többször nagyon komoly dinamikus fizikai hatásoknak volt kitéve, egyszerűbben fogalmazva: erős ütéseket kapott. A rajta látható lyuk, illetve mélyedés arra utal, hogy alkatrészről van szó, amely egy vagy több tengellyel (rúddal) kapcsolódott más részegységekhez.

A „szerszám” eredeti rendeltetését is sokan megpróbálták kitalálni. A kutatók másolatokat készítettek róla, s (a feltalálás pontos körülményeit eltitkolva, egyfajta vaktesztként) megkerestek mérnököket, régészeket, történészeket, etnográfusokat, ipari formatervezőket, ergonómusokat, fegyverszakértőket, tán még klasszika-filológusokat is, de mindenki csak a vállát vonogatta, mert ilyet még nem láttak.Egyetlen kivétel volt csupán: egy repülőmérnök tétován annyit mondott, hogy el tudna képzelni egy olyan, függőlegesen le- és felszállni képes repülőalkalmatosságot, amelynek a talpai (futóműve?) ilyen végződésekkel rendelkeznek. Mit például a Viking szondák leszállóegységei – mondta a fejét vakargatva a szakember, valamikor a nyolcvanas évek elején… Aztán amikor megtudta, hogy mi is a tárgy valódi háttere, gyorsan meakulpázott egyet.

A nagyenyedi leletről továbbra sem lehet tudni, hogy pontosan mi a fene lehet, s azt sem, hogy milyen idős. Mivel nem igazán lehetne mit kiírni a tájékoztató táblára, s mivel a kolozsvári muzeológusok nagyon óvatosak (hivatalosan nem minősül ugyanis archeológiai leletnek), nem állították ki; a mai napig ott pihen valamelyik raktárukban. Amikor a nyolcvanas években az Erich von Däniken neve által fémjelzett Ancient Astronaut Society kölcsön akarta kérni, hogy további vizsgálatokat végezzenek, a román állami és pártvezetés (a Román Régészszövetség javaslatára) elutasította a kérést, mert nem akartak közösséget vállalni az általuk kóklernek tartott svájci ufópápával. Vagy talán tartottak a lehetséges következtetésektől.

2001-ben egy dr. Mihai Wittenberger nevű kolozsvári muzeológus azt a meglátását hozta nyilvánosságra, mely szerint a tárgy nagyon hasonlít egy második világháborús Messerschmitt Me 262 vadászgép futóművéhez tartozó elsőkerék-blokkoló szerkezet egyik alkatrészéhez. Megkeresték a jogutód EADS-ot, ahonnan (tudomásom szerint) az elméletet cáfoló válasz érkezett: az izé hasonlít ugyan a hírbehozott kerékblokkolóhoz, de kategorikusan nem az.

Végezetül az egyik bukaresti kohászati szakértő véleményét idézem (aminek értelmezéséhez az én metallurgiai ismereteim kevesek, de talán valaki az olvasók közül elmagyarázza, hogy pontosan mit is jelenthet): Ami talán a legfurcsább a vizsgált tárgy vegyi összetételben az az, hogy a fő alkotóelemként szereplő alumínium teljesen „elöregedett”, s ezzel párhuzamosan az ötvözőanyagok egy része mintha visszanyerte volna eredeti struktúráját.

Vajon mi a szösz lehet ez a tárgy? Fegyver lenne, netán tényleg valami leszállóegység részegysége? És mit keresett egy masztodon azokon a belsőerdélyi tájakon 10-20-50 ezer évvel ezelőtt, amikor onnan elvileg már több millió éve kihalt? Valakik netán újra akarták telepíteni? És ezek a valakik vajon emberek voltak, vagy „mások”?

És akkor az általános kérdések, amelyekkel nem először szembesülünk ezeken az oldalakon: volt-e a mostani emberi civilizációt messze megelőző elődkultúra, melynek apró jelei elő-előbukkannak? Vagy időutazásra utaló momentumok tanúi vagyunk? És ezek spontán vagy megtervezett utazások voltak? Netán időlyukak keletkeznek a térben (lásd még a nyom nélkül eltűnő kulcsok, zoknik és más rejtélyes események, amelyekkel minden háztartásban szembesülünk), időlyukak, melyeken keresztül random módon távoznak bizonyos tárgyak (vagy emberek)? És miért ez a hihetetlenül heves, makacs ellenállás, amit a hivatalos tudóstársadalom felmutat minden olyan esetben, amikor hasonló leletekről esik szó? A mundér becsületét védik, vagy mást?

Forrás: konteo.blogrepublik.eu

Kapcsolódó (csak egy kis emlékeztető ismétlés):
Tiltott régészet
Istenek az égből
A Philadelphia kísérlet és a Montauk projekt
Az emberi faj rejtélyes múltja
Az első űrrepülőtér
Ókori nukleáris technológia és az istenek földön vívott háborúi
A máltai keréknyomok
Svájci óra egy 400 éves sírban
Betiltott történelem, eltitkolt bizonyítékok
Földönkívüliektől származó alumíniumot találtak?
Acambaro-i leletek
Az Ica kövek rejtélye
Az emberi faj rejtélyes eredetének bizonyítékai
300 millió éves gép alumínium darabjait találták meg Oroszországban