Amit a Nagy Piramisról nem mondanak el!

Az ilyen típusú információktól megkímélik az érdeklődőket: Amikor a király a piramisokat építette, a nagy köveket távoli kőbányákból szállították ide. Azokat speciális jelekkel ellátott papiruszokra helyezték és egy pálcával megütötték. Ennek hatására a kövek megemelkedtek, s egy kilőtt nyílhoz hasonlóan tették meg az útjukat. Így kerültek a kövek azokra a helyekre, ahol ma a piramisok állnak.

Nem vagyok benne biztos, hogy helyénvaló bizonyos információkat elzárni a nagyközönség elől, vagy elbagatellizálni azzal, hogy mesébe illőek és csak az emberi fantázia szüleményeiről lehet szó. Ki hallott még olyat, hogy mágiával építkeztek volna az ősi egyiptomiak? Hát, természetesen mi.

Nem ez az egyetlen arab leírás, amely csodákról szól. A levitációnak, avagy a gravitáció legyőzésének a titkát különböző korokban újra meg újra alkalmazták a Földön, ezért az emléke fenn tudott maradni. Sőt, egyes guruk a mai napig szívesen be is mutatják tudományukat a nagyközönségnek. Eltekintve a „mutatványoskodástól”, a nehézségi erő titkát Tibettől Peruig ismerték a beavatottak, akik nem akarták meggyőzni az alacsonyabb tudatszinten álló embereket természetfeletti tudásukról, sőt igyekeztek azt elrejteni a moralitás alacsonyabb síkján álló haszonlesőktől.

A Nagy Piramisról tudni véljük, hogy közel 150 méter magas lehetett, alapja egy kb. 230x230-as négyzet volt, és nagyjából 2,3 millió kőtömbből épülhetett. Félretéve az ilyen adatokat, ma nem ez jelenti a legfőbb titkot, hanem az, hogy kik, mikor és hogyan építették ezt a szentséges gúlát és társait. Lássunk pár ehhez kapcsolódó, nem túl gyakran közölt adatot.

Ha az egyiptomiak grafománok voltak, vagyis imádtak minden apró részletet leírni, akkor vajon hol volt a szenvedélyük, amikor a piramisok korának, az építők kilétének és az építési technikának a megörökítésére került volna sor? Vagy leírták, sőt lerajzolták, csak esetleg az iratok, képek, reliefek köddé váltak? Nehezen hihető, hogy egy ennyire fontos eseményt, sőt eseménysort – tekintve, hogy egyes források 114 piramist ismernek, amelyeket évszázadokon keresztül kellett építeniük – ne akartak volna papiruszra vetni, kőbe vésni, megfesteni az istenkirály dicsőségére és tiszteletére. Akkor vajon mi lett ezekkel az emlékekkel?

Nos, tudjuk, hogy a piramisokat többször kirabolták és kirámolták. A kincsvadászok egészen biztosan elvitték a piramisokat és az obeliszkeket borító aranyat, a piramisokban talált szobrokat, kegytárgyakat és minden mozdítható dolgot. Nyilvánvalóan feltűnt a laikusoknak is, hogy a Nagy Piramis gránitterméből valami hiányzik. Például a szarkofág fedele! Sőt a szarkofág oldalának egy darabja is. A gond csak az, hogy szarkofág méretei akkorák, hogy nem fértek volna be a jelenlegi bejáraton, így vagy másik bejáraton kellett bevinniük az ősi építőknek, vagy menet közben kellett belehelyezniük, beleépíteniük a piramisba. Ebből következik, hogy aki nem ismeri a szarkofág rejtélyét, az nem tudja onnét kivinni egy darabban. Persze a vandalizmus és a sírgyalázás egyeseknek nem volt kérdés.

Az sem mellékes, hogy az egyes kamrákat több mint 100 méteres, felfelé és lefelé vezető, igencsak szűk folyosókon keresztül lehet csak megközelíteni. S azt is csupán a modern időkben eszkábált fa feljárókon keresztül lihegve és nehézkesen. Aligha hihető, hogy a fáraó és a magas rangú beavatottak, akik innen tettek testi és tudati utazásokat más bolygókra és csillagrendszerekbe, s utána ide érkeztek vissza, útjuk végén kínlódva, görnyedve és zihálva szerettek volna kikászálódni a piramisnak becézett kvantumgépezetükből. (A piramis helyesebb elnevezése a felemelkedés helye vagy az égbe vezető lépcső.)

A Nagy Piramis eredetileg fehér kőlapokkal fedett, hieroglifákkal borított volt, amelyen a véseteket arannyal öntötték ki, illetve amelynek a süvegét, a piramidiont aranylemezekkel borították, csakúgy, mint az obeliszkekét. A piramisok és az obeliszkek közötti összefüggés abban keresendő, hogy mind a kettő forma a Naphoz és a Napistenhez kapcsolódó energetikai funkciókkal rendelkezik. Tehát nem csak a szépségre mentek, hanem a praktikusságra is, jóllehet a hajnali nap első sugarai szemkápráztató módon tükröződtek a piramisok és az obeliszkek nemesfémborításán.

Sakuji Yoshimura professzor a tokiói Waseda Egyetemről úttörőnek számított, amikor megpróbálta kézi erővel, emelőkkel, kötelekkel és az 5 ezer évvel ezelőtti rézszerszámokkal, valamint fagörgőkkel rekonstruálni a Nagy Piramis kicsinyített (!) modelljét. Stábja egy 12 méter magas piramismodellt kívánt összehozni, azonban a munkálatok csakhamar elakadtak, mert statikailag nem tudták biztosítani a piramis szerkezetét, a kőtömbök kézi megmunkálása teljes kudarcba fulladt, miként a fa görgők sem bírták el a monumentális kövek súlyát.

Az elmúlt negyven évben több hasonló kísérletre is sor került, s mindegyik nagyjából hasonló eredményekkel végződött: a kor technikai színvonalán lehetetlen lett volna felépíteni az ókori világ egyetlen, viszonylagos épségében fennmaradt csodáját. Ennek ellenére ma a régészek egy része még mindig ragaszkodik az emberi és állati erővel, darukkal és rámpákkal való piramisépítkezés ódon fikciójához. Lelkük rajta!

Azután ott van a rendeltetés kérdése is: vajon ténylegesen temetkeztek a piramisokba az Óbirodalom fáraói? Nos, a válasz egyértelmű nem. Korhű múmiát egyetlen piramisban sem találtak, csak néhány olyat, amelyet később helyeztek el bennük. Hérodotosz úgy tudta, hogy Kheopsz 40 évig uralkodott és a népe nem igazán rajongott érte. Más források szerint csak 23 évig uralkodott ez a fáraó. Ha kiszámoljuk, hogy ilyen rövid idő alatt kellett összehozni egy ekkora piramist, akkor szinte biztosan állítható, hogy ez a vállalkozás a rézkori emberek szintjén lehetetlen volt.

De ha Kheopsz lett volna a legnagyobb piramis építtetője, akkor sem hagyott maga után semmi egyéb maradandót. Így sokkal valószínűbb, hogy legfeljebb ő és néhány utódja esetleg felnyittatta a piramist és átmenetileg birtokolta, illetve bitorolta e szakrális remekműveket. Avagy az is lehet, hogy a későbbi korok papjai és a valódi istenfáraók olykor-olykor arra használták a piramisokat, amire eredetileg is ki lettek találva: hangolásokra, beavatásokra, testből való kilépésre, kozmikus utazásokra, csillagkapuként és túlvilági barangolásokra, de semmiképpen sem egyetlen múmia tárolására. Ahhoz voltak masztabák és egyéb sírok.

Ha nem is ért mindenki egyet az előbb említett funkciókkal, abban megegyeznek az álláspontok, hogy csakis spirituális és a magasabb világokkal összefüggő funkcióik lehettek a piramisoknak, amelyek közül nincs két egyforma! Ha pedig nincs két ugyanolyan, akkor annak oka is van. Mint ahogy annak is nyomos oka lehetett, hogy a piramisépítés titkos kulcsai a későbbi korok számára elvesztek, vagy talán nem vesztek el, csupán eltüntették őket.

/boldognapot.hu/