A háromkaréjos lemez - Az ősi egyiptom magasan fejlett technológiájának bizonyítéka?

A Kairói Múzeum első emeletének egy szárnyában, két szoba között egy vitrinben kiállítva található egy titokzatos, három helyen meghajlított kerek lemez, melynek a hivatalos régészet a "lótuszvirág váza" nevet adta.

Valójában a tárgy egy úgynevezett "Oopart" (Out  of place artifact, vagy Oda nem illő lelet),

A tárgyat Sabu hercegnek, Anedjib fáraó fiának a sírjában találta Brian Walter Emery 1936-ban. (Anedjib az I. Dinasztia kormányzója volt ie. 3000-ben)

A tárgy korát is erre az időszakra datálják, de a kifinomult dizájnját a kutatók nem tudják összeegyeztetni az adott korral.

Ez a tárgy a mai napig ámulatba ejti azokat akiknek lehetőségük van komolyabban megvizsgálni.

A lelet átmérője 61 cm, a magassága a középpontjában 10 cm. Kvarcitból (metahomokkő) készült, ez az anyag egy NEM PALÁS metamorf kőzet, melyet az ősi Egyiptomban olyan tárgyak előállítására használtak, melyek faragás közben eltörnének. Valamiért mégis "pala-tál"-ként van bejegyezve.
Sok tárgy készült ebből az anyagból, mégis ez a lemez a legfurcsább mind közül.

A leletet úgy tervezték, hogy egy átmenő lyuk legyen a közepén, összességében egy három pengés légcsavarhoz hasonlít, a közepén lévő szabályos kör alakú lyuknak pereme van ami pedig arra enged következtetni, hogy a tárgy egy tengelyen forgó mozgást végzett.

Mi célt szolgálhatott? Több hivatalos egyiptológus egyetért abban, hogy nem használhatták kerékként, mert a kereket ie. 1640 előtt nem ismerhették.

Egy másik elképzelés szerint egyfajta hidraulikus propeller lehetett, ha így van, az egyiptomiak képesek lehettek olyan technológia előállítására ami elérhetővé tette számukra az elektromos motorokat. Vagy pedig egy elektromos áram termelésére szolgáló generátor alkatrésze.

Cyrill Aldred egyiptológus úgy hiszi, hogy függetlenül attól, hogy a tárgyat mire használták, ez a darab egy mintadarab. Ő úgy gondolja, hogy készülhetett ugyanilyen sokkal régebben, mégpedig fémből.
(megj: én felvetném azt az ötletet is, hogy nem mintadarab, hanem talán egy egyszer használatos öntősablon is lehetett, a belső részt kiöntötték fémmel, majd mikor kihűlt, a formát összetörték. - a szerk.)

Azonban mégis az igazi rejtély nem az, hogy mire használták, hanem, hogy kik voltak azok akiknek megvoltak a készségeik egy ilyen tárgy megalkotásához?

Még ma is szükségünk van komoly gépi berendezésekre ahhoz, hogy ilyen vékonyan és aprólékosan elkészíthessünk egy ilyen tárgyat. Persze ma a gyártási folyamat a három dimenziós tervezési és nyomtatási eljárásokkal jelentősen leegyszerűsödik. De ilyen technológia valószínűleg az ősi Egyiptomban nem lehetett jelen... Vagy mégis? Egy képzett kőfaragó 5000 évvel ezelőtt elérhetett ilyen eredményt egyedül réz és kő szerszámokkal?