Óriási a médiacsend a Föld és a Hold keringésének változásával kapcsolatban, amit többen is szóvá tettetek már. Itt főleg a vidéken, a természethez közelebb élőkre gondolok, akik évtizedek óta tudják, hol kel és hol nyugszik általában a két fő égitest. Mostanában viszont sokan jelezték, hogy valami nem stimmel....
Bárkinek saját tapasztalata, észlelése van a Hold és Nap furcsaságaival, helyzetével kapcsolatban, legyetek szívesek jelezzétek, hogy összesíteni lehessen a Pro és Kontra érveket az igazság megtalálásához.... !!!
Manapság a Föld nagy változásokon megy keresztül. Los Angeles egy rekord hideg nyarat élt át és néhány nappal a nyár vége után rekord meleg következett (45 °C). Brazília és Bolívia egyes részeit rekord alacsony hőmérséklet rázkódtatta meg, hidegebb, mint az Antarktiszon volt július legnagyobb részében. Halak milliói, rengeteg aligátor és édesvízi delfin pusztult el. Az időjárás megbolondult az egész Földön de a fő médiumok legfeljebb éghajlatváltozásról vagy "globális felmelegedésről" beszélnek. Nem szólnak azonban az Igazi Okról, mert az szerintük túl ijesztő.
A világ minden részén egyre több ember lesz tanúja a nyári és téli napkelte és napnyugta helyének megváltozásának. Ennek a nyilvánvaló oka, hogy a Föld nyáron a korábbi ekliptika síkja alá, télen pedig fölé
kerül. A Hold szintén össze-vissza "rodeózik" az égen.
Hétköznapi emberek a világ minden részéről arról számolnak be, hogy a Nap és a Hold helyzete megváltozik az égen. És itt nem csak centiméterekről van szó. A változások enyhén szólva is elképesztőek.
Egy, az USA-ban élő imerős beszámolója szerint:
"A Nap évezredek óta legfeljebb a Ráktérítőig ment északra, ami Mexico középső részén húzódik. Manapság viszont a nyár elején Maine (északi állam az Egyesült Államok keleti partján) irányában kel és Seattle (nagyváros az Egyesült Államok nyugati partjának északi részén) irányában nyugszik."
A hivatalos tudomány szerint a legmagasabb pont, amit a Hold elér 28,5°, ehelyett, legalábbis az elmúlt pár évben jelentősen túllépte ezt a határt. "Bárki megfigyelheti, hogy a Hold lent dél-keleten kel és délnyugaton nyugszik, legalábbis onnan nézve, ahol én lakom, az északi szélesség 41 fokán az Egyesült Államok középnyugati részén. Aztán két hét múlva meg észak-keleten kel és észak-nyugaton nyugszik."
A WIRED magazin és más lapok szerint a tudósokat teljesen zavarba ejtik a megmagyarázhatatlanul magas dagályok és a "szemtelenül óriási hullámokról" szóló beszámolók, melyek csak úgy a nagy kékségből jönnek. A szökőárak és földrengések is egyre gyakoribbak a világ sűrűn lakott területein. A Nap és a Föld mágneses mezejének erőssége is szintén szédítő iramban változik manapság.
Bárki könnyen megfigyelheti, hogy a Nap túlságosan északon kel nyáron és túlságosan délen télen és ezek a változások maguk is folyamatosan változnak."
DAVID ICKE érdekes és a hagyományostól teljesen eltérő értelmezései a Holdról...:
Ha az elmélet igaz, akkor minden feltétel adott volt az élet születéséhez!
A Mars egy lapos, sík vidékét, amit a tudósok Hesperia Planumként emlegetnek, egészen idáig a bolygó legjobban ismert és legkevésbé érdekes területének tartották. A lávafolyamok nyomaival barázdált területtel az utóbbi időkig nem sok tudós akart foglalkozni, most azonban egy geológus olyan elmélettel állt elő, ami megváltoztathatja a vörös bolygó történetét. Tracy Gregg, a Buffalói Egyetem és a New York-i Állami Egyetem elismert tudósa, valamint tanítványa, Carolyn Roberts a síkság tanulmányozása közben érdekes anomáliára bukkantak.
- Mindenki azt gondolta, hogy a Hesperia Planum területén 3,7-3,1 billió évvel ezelőtt láva folyt keresztül, és ez hagyta a különös nyomokat, így nem sok tudós mutatott érdeklődést a terület iránt - mondta el Gregg a Sciencedaily.com-nak. - Amikor modern eszközökkel kezdtük el megvizsgálni a Hesperia Planumban található apró vulkán környékét, megdöbbentő dolgot vettünk észre: nincsenek se barázdák, se csatornák, amiket a vulkán vájhatott volna.
Semmi olyan, ami a Hesperia elváltozásaihoz hasonlítana. Kérdés viszont, hogy ha nem a vulkán, akkor mi okozhatta a néhány száz méter széles és akár több ezer kilométer hosszan is elnyúló csatornákat. Kézenfekvő megoldás lehetne a víz is, de Gregg és Roberts szerint a Hold felszínén is hasonló nyomok találhatók, amelyekről biztosan tudható, hogy nem a víz okozta őket.Ha mégis kiderül, hogy a barázdák keletkezésének idején víz csordogált a Mars felszínén, az nemcsak a bolygó történetét változtatná meg, de Gregg szerint az érdeklődés középpontjába állíthatná az elfeledett síkságot is, hiszen a vulkán közelsége, a víz és az ásványi anyagok sok tudós szerint az élet kialakulásának alapfeltételei, így, ha az elmélet beigazolódik, a kutatóknak alapos indokuk lesz a Hesperia Planum területén keresni az élet jeleit.
Emellett mi a valóság?
A valóság az, hogy 1962. Május 25-én ember landolt a Marson. Amerikai, orosz és kínai asztronauták.Aki érdeklődik a téma iránt, biztos találkozott már azzal a felvétellel, amit a NASA-tól még régebben "lopott ki" egy ott dolgozó ügynök. Ezen látható a landolás, 20C fok körüli hőmérséklet, és a legmegdöbbentőbb, egy föld alatt lévő valamilyen élőlény ahogy elmenekül az érkezők miatt...
Azóta kiderült, hogy igazi a videó és nem tagadják a felvétel eredeti voltát. Egyszerűen csak nem csapnak neki túl nagy reklámot. Pont ahogy a Roswell-nél lezuhant tárgyról (mivel azóta feloldották a titkosságát) is elismerték, hogy földönkívüli űrhajó volt és 60éven át hazudniuk kellett.
Mik derültek ki azóta: van víz a Marson, vízjég és nem Co2 alapú, egyáltalán nem csak vörös színű a bolygó, mint ahogy a retusált képeken láttatni akarják. Persze ez nem meglepő, hiszen a Holdról is tudjuk, hogy az sem kifejezetten szürke és sötét, hanem élénk és gyönyörű kékes színek is vannak rajta). A NASA szándékosan közöl mindent fekete-fehérben...A Marson kékes és fehér az ég, erdők is vannak és folyók. A marsi jégsapka megolvadásakor tengernyi árvizek alakulnak ki....
Továbbá ősi civilizációink is eljutottak már oda, aminek számos nyomát találták meg a bolygón (legérdekesebb az egyiptomi Királyok völgyében lévő hatalmas szobrokhoz hasonlító építmények a Marson....) Ezen meg sem kell lepődnünk, hiszen származásunk is földönkívüli eredetű. Van tehát minek utánanéznünk.
Nemrég a figyelmembe került pár érdekes videó (alul) olyasmiről amit eddig hátborzongató módon észre sem vettem.
A Föld több pontján felbukkannak különös octahedron (bal oldalt) alakú -talán nem földi eredetű- járművek.
Elgondolkodtató ez a piramisok szempontjából:
A gízai piramis járatai: A: Bejárat (Ez egy mesterséges vájat, az eredeti bejárat még ma is zárva van. Tehát még mindig vannak feltáratlan kamrák) B: Ereszkedő folyosó C: Emelkedő folyosó D: Nagy Galéria E: Elő kamra F: Királyi Kamra G: "Teherelosztó kamrák" H, I: "Szellőzőaknák" J: "Királynő Kamrája" K: "Kút-akna" L: Földalatti Kamra
A Földalatti kamrából lefelé még vezet egy járat, amit senki nem tud, hogy hová vezet. Leküldtek robotokat, de mindnek nyoma veszett, ezért embereket meg sem kíséreltek leküldeni. A kamrába még turista csoportokat sem engednek általában (1-2 különleges alkalmat leszámítva).
Felvet ez egy érdekes kérdést, amiről már nyilván mások is elgondolkodtak:
Talán a piramisok nem is piramisok, hanem félig földbe épített octahedron-ok?
Persze nem felejthetjük el, hogy több száz piramist találtak már a Földön, a Marson, és a Holdon is. Ezek az ismeretlen eredetű, lenyűgöző pontossággal épített megalitok kétségtelenül összefüggnek ezekkel az octahedron alakú járművekkel.
Az alábbi felvétel a paranormális jelenségeket kutató Mike Cohentől származik, akinek 2 brit turista adta át a filmet, melyet amatőrként Manaus mellett a brazíliai őserdőben rögzítettek.
A videón a háttérben észrevehető, ahogy egy (szürke) földönkívüli lény valamin ügyködik és valószínűleg a tőle jobbra látható fényes, kék színű villanással is kapcsolatban állhat.
Michael (http://www.allnewsweb.com/) elmondta, hogy
"Elég nehéz lesz ennek a videónak a hitelességét lejáratni."
"Egy olyan területen történt, ahol amúgy is elég gyakori UFO-aktivitás tapasztalható. Bár érthető is, hogy az idegenek érdeklődnek a terület biológiai sokfélesége miatt!"
A terület már korábban is a brazil kormány figyelmének középpontjába került és egy csapatot küldtek ide Operation Prato néven, melynek célja volt az idegen jelenlét felderítése a térségben. Persze a kormány tagadta mindaddig efféle program létét, míg el nem kezdtek kiszivárogni olyan anyagok, melyekben ennek az évekig tartó küldetésnek az adatai szerepeltek.
Van Oroszországban, azon belül is a Baskír Autonóm Köztársaságban egy kő, amely alapjaiban felforgathatja a történelmet. Olyan ez, mintha egy kalandos sci-fi vagy egy elejétől a végéig kitalált, felnőtteknek szóló mesefilm lenne.
A baskíriai Csandar nevű falu mellett 1999-ben orosz és kínai ősi kínai bevándorlók nyomait keresték. A régészek kőbe vésett kínai írásjelek után kutattak. Valaki jelezte, hogy a környéken számos ház alapjába és falába építettek be olyan kőlapokat, amelyeken különféle fura jelek láthatók. Az egyik helybeli lakos meg is mutatta a kutatóknak a saját háza falába épített, körülbelül másfélszer egy méteres kőlapot. A csaknem tonnányi lapot minimális rongálás árán sikerült kivenni a helyéről.
A különös, kínainak látszó írásjelek miatt a lapot további kutatás céljából egy darabban szállították az ufai egyetemre, ahol nagyon érdekes dolgok derültek ki róla. Először is az, hogy voltaképpen három rétegből áll, amiből csak az alsó lehetett természetes, arra vitték fel mesterséges úton a másik kettőt. Az információt hordozó második réteg üvegszerű anyag, ma még nem tudni, hogyan dolgozták rá az alsó dolomitra. A harmadik és legvékonyabb egy védőréteg, amely mindössze pár milliméter vastag és átlátszó.
A kőlap pedig nem más, mint az Ural-vidék háromdimenziós domborzati térképe!
A következő három évben ezt térképészek és más szaktudósok is igazolták. Az ismeretlenek által ismeretlen időpontban (korban) készített térkép döbbenetes pontossággal ábrázolta – ábrázolja – az Ural vidék hegyeit, völgyeit, folyóit. Ami még inkább meglepő: az a hegyek magassága. Még ma is komoly nehézségek, és intenzív számítógépes segítség kell ahhoz, hogy méretarányos domborzati térképeket készíthessenek, és ez a munka nem mindig jár sikerrel. Erős műszaki háttér kell hozzá és a gyártási eljárások sem mind kidolgozottak.
Döbbenetes pontosság
A térképészek szerint a mű annyira pontos, hogy azt földi mérésekkel nem is lehetett előállítani. Valószínű, hogy a valamikori térkép-készítők légi fényképezést alkalmaztak és valamilyen más, ismeretlen módon dolgoztak, csak így történhetett meg, hogy a ma is ismert hegycsúcsok, vonulatok, völgyek és fennsíkok magassága és mélysége a valós helyzethez és egymáshoz viszonyítva is hihetetlenül pontos!
De még ez sem minden. Ugyanis amiben ez a térkép mégsem „pontos”, az egy olyan nem a mai állapotokat mutatja. Némelyik folyó ma nem pontosan ott kanyarog, ahol a térképen látszik. Ennek több oka is lehet. Az egyik például az, hogy némelyik folyón keresztben gát is látható. De ma nincsenek ott gátak, és úgy tudjuk, hogy soha nem is voltak. Nos, a „soha” egy kicsit erős, mert hiszen a térkép szerint mégis voltak valaha. De mikor?
Azonfelül a mai valóságtól még két jelentős ponton eltér ez a kőtérkép. Az egyik a csatornák. Ugyanis több helyen szemmel láthatóan egyenes, mesterségesen épült csatornák kötik össze az egyes folyókat. Ma természetesen ezek sem léteznek.
A másik dolog egy kanyon, vagyis a talajba nagyon bemélyedt folyóvölgy. A térkép szerint ez a mai Ufa városától délre található. Nos, a térképen úgy ábrázolták, mintha létezne. Vagyis – akkor létezett, amikor a térképet készítették. De ma már nincs meg, viszont geológusok a kőtérképtől függetlenül évtizedekkel korábban megállapították egykori helyét!
Az évmilliókkal korábbi tektonikus törés a mai városok: Ufa és Sztyerlitamak között húzódott. Később újabb földmozgások miatt a föld ott összezárult és egy mai jelentéktelen folyó ágyát követi. Viszont a kőtérképen világosan látható, hogy ott valaha egy mély kanyon húzódott.
Az már csak „hab a tortán”, hogy a kőlapon (miként a környéken talált más köveken is látható) „kínai írásjelekről” egy erre felkért kínai egyetem tudósai megállapították: azok bizony nem kínaiak. Soha a múltban egyetlen kínaiak lakta vidéken, semmilyen törzs vagy népcsoport nem használt ilyen jeleket.
A jelek tehát más nép, más emberek írása volt. De mit lehet tenni, ha az nemcsak a kínaiakéhoz, ámde semmilyen más, a civilizációnkban valaha is használt jelrendszerhez, íráshoz nem hasonlít?
A kérdések szinte gépiesen merülnek fel. Ezek közül kettő a legfontosabb.
Mikor készülhetett ez a rejtélyes háromdimenziós térkép?
Az orosz kutatók kezdetben arra gyanakodtak, hogy maximum néhány ezer éves… Ám ennek rögtön számos részlet ellentmondott. Az egyik maga a kőlap a három rétegével. Itt jól látható, hogy nem egy természetes dolomit-, vagy gránit-, vagy márványlapra vésték rá a térképet. A körülbelül tizenöt centiméteres vastagságú dolomitlapot csupán alapnak, mondhatni hordozórétegnek használták. A második réteg, amibe magát a térképet belevésték, manapság diopszidüveg néven ismert.
A diopszid nagyon elterjedt pirozén ásványi anyag, vegyjele CaMgSi2O6. Kevés a vastartalma, zöldes színben játszik, kristályai oszloposak.
A fedőréteg egyfajta kalcium, amely a porcelán-réteghez hasonló bevonatot képez a térkép felületén. Mindössze pár milliméter vékony.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a térkép a maga rendkívüli földrajzi és méretarány-pontosságával nem készülhetett az emberi múltban, az eddig ismert múltunkban. Azért sem, mert elkészítéséhez a tudósok szerint légi fényképezésre volt szükség s csak a huszadik század végén értük el ezt a fajta pontosságot, amikor viszont a kőtérkép már régen be volt falazva egy ház alapjaiba.)
Van még érv a régi volta mellett. Például az, hogy a rajta jelölt kanyonok évmilliókkal korábban léteztek, ma viszont már nem láthatóak.
Tehát a „Mikor?” kérdésre a válasz: biztos, hogy nem az utóbbi pár ezer évben készült. Ezzel együtt azt is kimondtuk, hogy akik készítették, nem lehettek a mi ma ismert és fokról fokra fejlődő civilizációnk élőlényei, tagjai.
És ezzel el is érkeztünk a második, talán még fontosabb kérdéshez:
Kik éltek itt sok millió évvel ezelőtt és készítettek ilyen térképeket?
Lehet, hogy tényleg létezett egy (vagy több) emberiség előtti civilizáció?
„Jézus mondta: aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodákozni fog, és a mindenségen uralkodni…” – ez az idézet Tamás evangéliumában olvasható. Vagyis egy olyan könyvben, amit manapság nem ismernek el Szent biblia részeként. Olyan művek között szerepel (Hénokh könyve, Mózes apokalipszise, Ezdrás apokalipszise, A tizenkét pátriárka végrendeletei, Apokrif evangéliumok) – amelyek valaha részei voltak a bibliának, de időközben a hivatalossá váló, uralkodó egyház „kitiltotta” onnan. Pedig nemcsak az Apokrifek, de három világrész „bibliái” és öt világrész mondái, legendái között is feltűnően sok az olyan közös elem, amely túlmutat az általunk ismert emberiség történetén és eseményein. A tudomány persze ezeket az írásokat igyekszik „egy az egyben” a fantázia világába sorolni.
Mindenesetre egyre több bizonyíték van, ami amellett szól, hogy ősi múltunk valójában egészen más volt, mint eddig hittük, és mint ahogyan a nagy többség ezután is hinni fogja. Bizonyára sokakat meglep, hogy az ősi vallásos iratokban már két-három-négy-ötezer évvel ezelőtt teljesen mai, modern dolgokról szólnak.
Sőt, az is kiderül, hogy valaha az emberek repkedtek, a világűrt kutatták, kiterjedt tudományos tevékenységet folytattak, ismerték az egész Földet, talán jobban, mint ma.
Egyes nézetek szerint nem lehet olyan egyszerűen csoportosítani a tündéreket, hogy jók vagy rosszak, mert legalább annyiféle tündér létezik, ahány fajta ember. Legismertebbek a manók, koboldok, goblinok, gnómok, trollok, elfek, szilfek vagy pixie-k. Lehetnek szorgalmasak, félénkek, szemtelenek, de vannak köztük morcos, ellenséges fajták, akik nem szeretik az embereket, csak a kincsüket akarják. Ezek a kis, zöld lények a koboldok. Vannak segítőkész, védelmező tündérek is, például a manók, akik erdőkben, fák között élnek, vigyázva azokra. Ha egy fát nehéz kivágni, az azért van, mert egy manó védelmezi.
A tündérek talán a legtöbb különféle elnevezéssel illetett "természetfeletti lények. Skóciában, Írországban hívják őket Aprónépnek, Írországban Nemeseknek, Cornwallban Régi Népnek.
Azért itt van pár fajtájuk:
Bogie-k
Általános elnevezésként a bogie-t, általában különféle goblinfajtákra használják.
Az Awd Goggie a bogie-k egyik fajtája. Elvarázsolt erdőkben, gyümölcsösökben él, és gyermekeket rabol. Az okos gyerekek távol maradnak ezektől a helyektől, különben elviszi őket az Awd Goggie.
A Barguest egy szarvakat viselő, nagyfogú, karmos, tüzes szemű bogie-féle. Sok formát fel tud venni, de általában bozontos, fekete kutyaként jelenik meg. Ha valami híres személy hal meg, a Barguest üvöltő kutyákat vezet végig az utcákon.
A Bauchan-ok szintén bogie-félék, a hobgoblinok fajtájából. Mint a legtöbb tündér, nagyon szeretik a trükköket. Néha veszélyesek, néha segítőkészek, ahogy a kedvük tartja.
A Shellycoat egy skót bogie, aki patakokban él. Teste tele van kagylókkal, amikor megmozdul, a kagylók csörögni kezdenek. Sokszor viccel meg utazókat azzal, hogy tévútra vezeti őket, ha nem vigyáznak.
Ezt a videót fiatalok készítették mobiltelefonjukkal Argentínában.
Vélhetően egy, a fenti képen lévő lényhez hasonló Goblint filmezték le.
(legalábbis nagyon hasonlít)
Goblinok
A Goblinok fondorlatos tolvajok és gazfickók. Állatok képében jelennek meg, és tündérgyümölcsökkel csábítják el az embereket.
A Knocker-ek, a bányászgoblinok, bár elég rossz a hírük, segítőkészek is lehetnek. A bányákban hallható kopogó hangról ismerhetők fel, így keresik az érceket. Ha megfelelő élelmet hagynak hátra számukra, akkor nem bántják az embereket.
A Coblynau-k walesi bányatündérek, hasonlóak, mint a Knockerek. Jó jelnek számít, ha valaki találkozik velük, mivel ahol ők bányásznak, ott vannak a jó érclelőhelyek.
A Bogle-k a goblinok egyfajta megjelenési formája. Csak a hazugokkal és a gyilkosokkal szemben követik el gonosztetteiket.
A Phooka egy ír goblinfajta, aki különféle vadállatok alakját öltheti magára. Lehet kutya, ló, bika, vagy sas is, de mindig fekete, lángoló szemekkel jelenik meg. Kedvenc foglalatossága, hogy meglovagoltatja a fáradt utazókat. Kezelhető, kedves póninak mutatkozik, de amikor felszállnak rá, vad vágtába kezd, majd ahol neki tetszik, leveti magáról áldozatát.
A Redcap a leggonoszabb goblinok egyike. Előszeretettel lakik romos tornyokban, főleg azokban, amiknek rossz híre van. Vörös sapkája emberi vérrel van festve.
Hobgoblinok
A Hobgoblinok rossz hírnévnek örvendenek, a goblinok gonosz fajtájának tartják őket. Máshol barátságos Brownie félékként ismerik őket, akik segítőkészek de szeretik a tréfákat. Nem szabad bántani őket, mert gonoszkodóvá válhatnak.
Brownie-k
A Brownie-k apró, bozontos, ráncos, barna bőrű kis teremtmények. Vagy meztelenek, vagy rongyos, barna ruhácskákban járnak. Szeretnek házakba beköltözni, amikről azután gondoskodnak. Éjszaka elvégzik a munkákat, elrendezik a szarvasmarhák és jószágok dolgát. Ha lusta szolgáló van a háznál, őt bosszantják. Minden Brownie elvárja a tejszínt, a tejet és a mézes süteményt. Nem szabad ruhát és túl sok ételt elöl hagyni, mert ezt támadásnak veszik és elhagyják a házat. Gondoskodni kell róluk, nem kritizálni a munkájukat. Amikor egy paraszt kritizálta a kaszálást, akkor a brownie az egész termést bosszúból feldobta egy sziklaszirtre.
A Boggart a gonosz Brownie-k elnevezése.
A Bwca a brownie walesi fomája. Hajlamosak hisztizni, ha kritizálják a munkájukat. Megvetik a pletykákat és a nagyorrú embereket.
Fenoderee egy Man szigeti brownie. Imád segíteni a parasztoknak, ami nem mindig jó dolog. Egyszer becsapták azzal, hogy vizet kellett mernie egy szitával. Egykor nagyon dolgos tagja volt a Ferrishyn-nek, azaz a Man szigeti tündérek törzsének, de száműzték, mikor lekéste az őszi ünnepet, egy emberlány miatt, akinek udvarolt.
Killmoulis egy csúnya brownie, aki malmokban tanyázik. Hatalmas orra van és hiányzik a szája. Úgy eszik, hogy az ételt az orrlyukaiba tömi. Molnároknál dolgozik, de a segítség mellett gyakran követ el csínyeket, kellemetlenségeket.
Leprechaunok
A Leprechaun-ok olyan manók, akik mindig egyedül láthatók, egyik kezükben kis kalapáccsal, a másikban kulccsal. Fejükön háromszögletű kalapot viselnek és általában zöld ruhában járnak. Ők az ír tündérek cipészei. Amikor a tündérek a fizikai világban járják a táncot, mindig elkoptatják a cipőiket. A leprechaunok egy levél alatt üldögélve foltozzák meg ezeket a lábbeliket. Nagyon ravaszak, nehezen lehet őket nyakoncsípni. Egy kútba rejtve őrizgetik arannyal teli edénykéjüket. Ahhoz, hogy ezt megszerezzük, muszáj előbb meglátnunk őt, mint ahogy ő látna meg minket.
A Cluricaun, amikor befejezte a munkáját, leprechaunná változik. Borospincéket fosztogat és birkákat, juhokat kínoz azzal, hogy rajtuk lovagol fel és alá a holdfényben.
Szellem tündérek
A Banshee-k ír halálszellemek, általában női alakban jelentkeznek. Hosszú hajuk van, zöld ruhát és szürke köpenyt viselnek. Szemük vörösen izzik a folytonos sírástól. Kiáltásuk halált hoz arra, aki meghallja.
A Bean-Nighe a Banshee skót megfelelője. Az ír és a skót folyók, patakok mellett gyakori. Ő mossa azoknak az embereknek a vérfoltos ruháit, akik hamarosan meghalnak. Azoknak a nőknek a szellemei, akik szülés közben haltak meg. Addig kell mosniuk, amíg újra meg nem halnak.
A Sprite az apró szellem tündérek elnevezése.
Szerencsehozó, segítő tündérek
Az Arkan Sonney a Man szigetén élő tündér disznók, azaz szerencsemalacok. Szerencsét hoznak arra, aki el tudja őket fogni.
A Bean-Tighe jóságos, nagymamaszerű teremtmények elnevezése. Elvégzik a mindennapi házimunkát és vigyáznak a gyerekekre, egészen addig, amíg tejet és süteményt kapnak fizetségül.
A Bendith y Mamau Carmarthenshire-ben (Wales) a tündérek elnevezése. A név jelentése Az Anya Áldása. Ezt a kifejezést az átkok elleni védekezésül használják.
A Plant Rhys Dwfen a tündérek egyik törzse, akik egy apró, láthatatlan földön élnek, amin egy értékes gyógynövény terem. Rendkívüli szépségűek, de meglehetősen alacsonyak. Szeretnek licitálni, de becsületesek és kedvesek azokkal az emberekkel, akik velük kedvesek.
Rosszindulatú vagy csínytevő tündérek
A Fachan tündérek Skócia nyugati fennsíkjainak lakói. Egy szemük, egy kezük, egy lábuk van. Gonosz lények, akik szöges bunkókkal riasztják el az embereket. Az ír Fomoiriak megfelelői.
A Foawr a Man sziget kődobáló óriásai. Gyakran elragadják a jószágokat.
A Pooka (esetleg a Phooka) olyan tündér, aki magának követeli a Samhain után betakarítatlanul hagyott terményt. Azok a parasztok, akik ez után az idő után aratnak, az ő dühével kerülnek szembe.
A Pixie-k zöld tündérek, akik gyakran sündisznó alakját öltik magukra. Ismertek még csibész, pisgie, és piskie néven is. Cornwallból származnak. A kövek árnyékában táncolnak, csengettyűik hangját gyakran hallani a mocsárvidéken. Lovakat lopnak és élvezettel hajszolják őket. Szétdobálják a konyhások edényeit, serpenyőit. Ennek ellenére ritkán bántanak bárkit is, bár szívességük általában rosszul sül el.
A Fir Darrig nép szörnyűséges vicceket és tréfákat követnek el. Kedvesnek kell lenni velük annak, aki nem akar tréfáik középpontjában állni.
A Gwyllion a walesi hegyek tündéreinek neve, akik csak üldögélnek a sziklákon vagy az ösvényeken, és gonoszan bámulnak az arra menőkre.
Alakváltó tündérek
Corrigan éjjel gyönyörű szűzként, nappal ronda banya képében jelentkezik. Azt a napot várja, amikor egy ember beleszeret és követi őt a nappalba. Ekkor végleg asszonyi formát ölthet.
Őrzők
A Korred-ek különös kinézetű és szeszélyes, de rendszerint jó természetű lények, akik a britanniai állóköveket őrzik.
A Lunantishess (vagy Lunantishee) egy olyan csoport, akik a kökénybokrokat őrzik. Nem engedélyezik, hogy bárki ágat törjön erről a bokorról november 11-én, vagy május 11-én. Ha valaki ezeken a napokon vág vagy tör le egy ágat, szerencsétlenség éri.
A Spriggan mogorva és csúnya, nagyon kicsi teremtmények neve. Hatalmas méretűre fel tudják fújni magukat, és úgy gondolják, hogy óriások szellemei. Ők őrzik a dombok kincseit, de maguk is romboló, veszélyes tolvajok. Elrabolják a gyermekeket, és egy visszataszító Spriggan gyereket hagynak ott helyükben. Kirabolják a házakat, és elpusztítják a termést.
Vízben, vagy víz közelében élő tündérek
A Merrow-k az ír sellők. Vörös tollas fejfedőt viselnek. Ha a sapkájukat ellopják, akkor nem tudnak visszatérni a tenger habjaiba, ahol élnek. A női sellők nagyon szépek, de meglátni őket általában a vihar előjele. Gyakran szeretnek egymásba halászokkal, mert a férfi sellők elég visszataszító külsővel rendelkeznek, bár nagyon barátságosak. A parton sokszor mutatkoznak kis szarvatlan marhaként.
A Nuckelavee egy szörnyű, skót tengeri tündér, amelyik hatalmas ló formájában, lábán uszonyokkal, nagy szájjal és gonosz szemekkel jelenik meg. Nyaka alig bírja tartani óriási fejét. Nincs bőre, ezért kilátszanak sárga erei, és fekete vére. Izmai vörösek, inai fehérek. Utálja a folyóvizet, ezért ha valakit üldözőbe vesz, elég csak keresztezni egy kis patakot vagy átkelni egy folyón.
Peg Powler a folyótorkolatokban élő zöld, éles fogú, hosszú hajú vízboszorkány. Megragadja a bokáját annak, aki áll vagy gázol a vízben. Áldozatát lehúzza a víz alá és belefojtja a folyóba. Hasonló, mint Jenny Greenteeth.
A Gwragedd Annwn csodálatos, walesi vizi tündérlányok, akik néha emberekkel házasodnak.
A Tylwyth Teg a walesi tündérek egyik víz vagy föld alatt élő fajtája. Elrabolják a hosszú szőke hajú gyerekeket. A tündérlányok gyakran kötnek emberekkel házasságot. Tündérgyűrűben táncolnak. Sokféle gomba nő boszorkánykörben, ezekről úgy tartják, a táncoló tündérek lábnyomai. Egy másik walesi tündérnépről, az Ellyllon-ról úgy tartják, mérges gombát eszik. Valószínűleg ez is összefüggésben áll a gombakörökkel.
A Selkie-k (ír néven Roane) fókatündérek, akik az Orkney és Shetland szigetek körüli tengerben élnek. A női selkie-k le tudják vetni fókabőrüket, hogy csodaszép nőkként jelenjenek meg az emberek között. Ha egy ember megszerez egy ilyen üres fókabőrt, a selkie-nek muszáj feleségül mennie hozzá, de a férfinak el kell rejtenie előle a bőrt, mert ha megtalálja, azonnal visszatér a tengerbe. Az elhagyott férjnek ezek után megszakad a szíve és meghal. A férfi selkie-k képesek vihart támasztani, és felborítani a hajókat, hogy bosszút álljanak azokért a rokonaikért, akikkel emberi kezek végeztek.
A Glaistig csábító, női vizitündér. Kecsketestét hosszú, zöld ruha alá rejti. Táncra bírja az embereket, majd kiszívja a vérüket. Jóindulatú is tud lenni, gyakran ellátja a gyerekeket és az öregeket, vagy őrzi a parasztok állatait.
Urisk egy skót tündér, aki kedveli a kis tavacskákat. Nagyon magányos és próbál barátokat találni az emberek között, de általában elmenekülnek előle, mivel meglehetősen ijesztően néz ki.
A Well Spirit-ek elbűvölő tündérek, akik szeretik az embereket. Sokszor szép külsejű emberek képében jelennek meg, és akit sikerül átölelniük, azt behúzzák magukkal egy kútba, hogy ott örök életére társuk legyen.
A Kelpie-k skót vizitündérek, akik fiatal lovak képében vagy szőrös emberekként jelentkeznek legtöbbször. Folyók és patakok közelében élnek. Megengedik az embereknek, hogy felmásszanak rájuk, majd beszáguldanak velük a vízbe.
Az Each-Uisge hasonlóak a Kelpie-khez, de sokkal veszélyesebbek. Tavakban és tengerekben élnek. Miután szétmarcangolták áldozatukat, a mája kivételével megeszik a húsát. A szárazföldön lóként csak akkor tudnak közlekedni, ha érzik a tenger illatát.
Tuatha dé Danann
Daoine Sidhe a Tuatha Dé Danann (Danu istennő népe) elnevezése, miután Mil fiai a föld alá, a tengerek mélyére és a távoli nyugati szigetekre űzték őket Írországból. Királyuk Finvarra, akinek a Knockma domb alatti tündérkastélyban van a székhelye. Nagy fidchell játékos, még egy ember sem tudta megverni ebben a játékban. Nagyon szereti a nőket, gyakran rabol magának asszonyt az emberi világból. Népe nagyon szeret hurling -meccset (kb. a gyeplabda és a rögbi keveréke) játszani.
A Leanan-Sidhe is az ír tündérek egyik fajtája.
A Seelie Court a jó tündérek arisztokráciája, akik időnként hatalmas felvonulást rendeznek. Úgy hiszik, ők az utolsók a Tuatha dé Danann-ból. Gonosz megfelelőik az Unseelie Court.
Az Unseelie Court a gonosz, rosszindulatú tündérek elnevezése. Általában félhomályban látják őket. Olyan embereket rabolnak el, akik az útjukban vannak. Az áldozatokat elviszik, megverik, és gonosz terveik megvalósításában használják fel őket.
A mesékben többféle tündérről olvashatunk: vannak közöttük harcosok és szelídek. Létezik vízitündér, jó tündér, sőt fogtündér is. Közös jellemzőjük, hogy nagyon érzékenyek. Ha nincs számukra elég étel vagy ital, azt nagyon megsínylik.
A gyerekek képesek kommunikálni szellemekkel vagy manókkal, tündérekkel. Négy-öt éves kor körül ez a nyitottság általában megszűnik, hogy a fizikai világra összpontosíthassunk, pontosabban a szüleink és az oktatás nevelik belénk, hogy az ilyesmit felejtsük el, meg, hogy nem létezik. De vannak olyan emberek, akiknél a felejtési folyamat későbbre tolódik, nem teljes, vagy akár el is maradhat.
Felnőttként sokszor döbbenten tapasztaljuk, vannak népek, s nem is kevesen, akik hisznek bennük, sőt konkrét történeteket tudnak mesélni a régi korok tündérvilágáról.
Ha valaki komolyabban foglalkozik ezen elbeszélésekkel és nem hagyja figyelmen kívül a ma élő emberek érdekes tapasztalatait sem, látni fogja, a tündérek világa talán még mindig itt van köztünk.
Andersen, a híres dán meseíró egyszer tudomást szerzett egy írországi testvérpárról, akik tündérekkel találkozgatnak a lakóhelyükhöz közeli erdőben. Persze egyetlen felnőtt sem hitt nekik, kivéve őt. Az író felkereste a lányokat. Ő is látta a tündéreket, sőt, még le is fényképezte őket. Ám a lények nem örültek népszerűségüknek, inkább távolabbi vidékre költöztek. Az esetről film is készült, amit Egy igaz mese címmel nálunk is bemutattak.
1678 - Írország - Dromgreagh:
Ez a helyiség Dr. Moore szülőfaluja volt, ahová harminc év távollét után érkezett haza. A doktor állította, hogy gyermekként a tündérek gyakran magukkal vitték játszani, s most hazatértekor, mindjárt az első éjszaka ismét eltűnt a vendégfogadóból. Régi barátai tanúsították a meghökkentő eseményt, melynek akaratlanul szemtanúi lettek. A doktort ugyanis láthatatlan erők emelték a magasba, miközben velük iszogatott, s ők hiába próbálták lábánál fogva visszatartani, nem sikerült. A férfi csak másnap reggel tért vissza és elmesélte, hogy húsz tündér vitte el a tíz kilométerrel arrébb fekvő Danes Fortba, ahol háromszáz tündérrel kellett mulatoznia, táncolnia és szerelmeskednie.
A doktor története hamar szárnyra kelt, és az emberek elmentek arra a helyre, ahol az állítólagos mulatozás folyt. Meg is találták a letiport tisztást, s látszott, hogy nem sokkal előtte jókora tömeg mulatott ott.
1200 körül Skócia - Erceldoune:
Versfaragó Tamás néven élt egy fiatalember Erceldoune-ban. Egy nap, a vízparton heverészve, megpillantott és kilesett egy csodaszép tündérkirálynőt Maeve-ét, aki észrevette őt. Aznap együttháltak és a tündér elcsábította a fiút egy gyönyörű helyre, Tündérországba. Három napon keresztül mulatott a csodálatos országban, s amikor a tündér hazavitte, Thomas már birtokában volt a jövendőmondás képességének és egyéb különleges tulajdonságoknak, melyekre Maeve tanította.
Amikor Thomas a sajátjai közé visszakerült, rá kellett döbbennie, hogy a tündéreknél töltött három nap az emberek életében hét évet jelentett. Ettől kezdve csodálatos szépségű verseket írt és tévedhetetlen próféta vált belőle.
Napjainkban:
Magyarország: Barbara (24 éves): "Szegeden laktunk egy lakótelepen, ahol gyermekként bezárva éreztem magam. Szerettem volna sokfelé barangolni, de az óvodán és a közeli bolton kívül ritkán mentünk messzebbre. Négyéves lehettem, amikor a felnőttek nyitva felejtették az ajtót. Összeszedtem a bátorságomat, és elindultam világgá. Sok gyaloglás után egy parkba értem, ami tele volt csodálatos kék virágokkal. (Ma már tudom, hogy árvácskák voltak.) Leültem egy padra, és azon morfondíroztam, hogy ha hazamegyek, biztos nem dicsérnek meg kalandozásomért. Közben arra lettem figyelmes, hogy a virágok között apró emberkék nyüzsögtek. Nem csodálkoztam rajta, hiszen a tévében sokszor láttam már hasonló figurákat. A manók hoztak nekem egy csokor árvácskát, és azt mondták, adjam oda anyukámnak, akkor nem fog bántani. Hazaindultam ugyanazon az úton, amelyiken jöttem. Kezemben a virágcsokrot szorongatva csodálatos módon hazataláltam. Az anyukám tényleg nem bántott, annyira megörült nekem, hogy sírva ölelt magához. De a nagymamámra nem hatott a csokor… A manókról szóló beszámolómat nem hitte el soha senki, de ma már magam sem tudom, hogy tényleg láttam-e őket, vagy csak a fantáziám játszott velem."
Franciaország - Bretagne: Paul Whistler, egy 23 éves amerikai egyetemista, a barátaival Bretagne-ban nyaralt és Brest városából tűnt el tavaly nyáron. Az aggódó barátok jelentették Paul eltűnését a francia rendőrségen, akik nyomozni is kezdtek a fiú után. Hét nappal később az egyik autópálya melletti erdőben találtak rá eszméletlenül és ruhátlanul. A fiú semmire nem emlékezett, de két órán keresztül gael nyelven beszélt, amiről egészen addig azt sem tudta eszik-e vagy isszák. Miután derengeni kezdtek emlékképei, elmondta, hogy Brest kikötőjében kezdett szédülni, majd váratlanul egy erdős területen találta magát, ahol szőke hajú, barnabőrű, csupasztestű tündérek táncoltak egy tündérhalom körül. Paullal tündérbort itattak, majd szerelmeskednie kellett a szabad ég alatt velük. A mulatozás hosszú ideig tartott, Paul nagyon kifáradt. Megfigyelte, hogy két telihold függött az égen, a dolmen körüli bokrokon lángnyelvekhez hasonló virágok nyíltak, a fákon pedig acélkék levelek susogtak, míg a fűben fehér árvácskák tündököltek.
Paul szavaiban könnyedén lehet kételkedni, de a fiú azt állította, soha nem érdekelte őt a kelta kultúra, a realitások talaján állt mindig, lévén fizika szakos hallgató. A tündérekről pedig csak annyit tudott, amennyit A Gyűrűk Urában látott. Előkerülése után a szervezetében találtak ugyan kevéske hallucinogén anyagot, de ez kevés bizonyíték volt arra, hogy eltűnése idején is kábítószer hatása alatt állt. Ráadásul, még ha droghatás alatt állt is volna, az sem indokolja képzelgéseit, már amennyiben valóban nem tudott semmit a tündérvilágról.
"Táplálékra és alvásra egyaránt szükségük van. Könnyen megbetegednek, de akár meg is ölhetik őket.
Gyakran töltik szövéssel, fonással az idejüket. Szerveznek maguknak vásárokat, piacnapokat, lovasfelvonulásokat, kedvelik a vidám tivornyákat, vadásznak vagy sportjátékokat játszanak (szeretik pl. a jéghokit). Kedvelik a zenét és a táncot. Játszanak pánsípon, dudán, cimbalmon, tamburinon, hárfán, sípon és dobon. Szeretik a rendet, a titoktartást és a nagylelkűséget. Hálásak, ha az emberek friss vizet hagynak nekik, de jó szívvel fogadják a tejet, sajtot, kenyeret, de a bor és a sütemények rituális felajánlása is hozzásegít a tündérek barátságának elnyeréséhez. De kedvelik például a gyömbért is. Az áldozatot a szabadban kell elhelyezni, lehetőleg zöld növények vagy fák közelében. Azonban ne várjuk, hogy a felajánlott ételnek, italnak másnapra lába kelljen. A hagyomány szerint a tündérek és a hozzájuk hasonló szellemi lények mindössze az emberi táplálék belső lényegét veszik magukhoz, a külső formát hátrahagyják. A legtöbb tündért meg lehet idézni különböző szertartások alkalmával, kérhetjük a segítségüket, parancsolni azonban nem szabad nekik, azt ugyanis nem tűrik. A tündérek pedig szinte mindig megtorolják sérelmeiket. Nem állhatják még a hideg vasat, nem mernek átugrani a folyóvizek fölött sem. Megijednek a sótól, csengőktől, a lópatkótól, a füttyszótól, az ujjpattintástól és a kifordított ruhától. Nem kedvelik az orbáncfüvet, a piros verbénát, a százszorszépet, a madárberkenyét, de a legkönnyebben talán egy négylevelű lóherével tarthatjuk magunktól távol őket. Aki átnéz egy kőbe fúrt lyukon, állítólag könnyűszerrel megláthatjuk a tündéreket. Úgy tartják, aki az óramutató járásával ellenkező irányban háromszor megkerül egy tündérhalmot, az megnyitja előtte kapuit."
/Kelta Mágia - D.J. Connway/
A fenti képen egy állítólagos tündér múmiája látható. A test alapjaiban humanoid, de a fej nagyon eltér az emberitől, a szárnyakat nem is említve, melyek -gondolom- az evolúció révén jöttek létre, kompenzálandó a kis méretből adódó hátrányokat, pl.: a nagyobb távolságok nehézkes leküzdését.
Törpék és egyéb kis méretű emberkék nem csak a mesekönyvek lapjain léteznek,hanem számos nép legendájában,mondájában és mitológiájában is. Ezeket három részre bonthatjuk le: A törpék legfőbb eredeztetése kelta legendákra épül,hagyományos módon itt csúcsosodik ki a törpe mítosz. Az angol és ír feljegyzésekben,különböző írásokban találjuk meg e kis méretű lényekre vonatkozó legteljesebb utalásokat és hivatkozásokat. Írország a legfőbb bástyája ezen mítoszok összességének. Ám nagyon gyakori említések találhatók a skandináv népek emlékirataiban is. A norvég,svéd,de még a germán népek is rengetegszer említést tesznek egy apró népcsoportról,akik a föld alatt élnek. Végül a görög,római és egyiptomi feljegyzések,gyűjtemények tesznek kisebb említést róluk. Ezekben száz számra hevernek a törpékről,koboldokról és manókról szóló történetek.
A történeti kutatások alapján elmondhatjuk azonban,hogy e-kis termetű lények sokkal régebben még nagyon sokan voltak,és a föld fölött éltek. Az ember megjelenése,térnyerése és hódító törekvése azonban visszahúzódásra késztette a törpéket,akik ezután jobbára a föld alatt éltek,vagy máshol elbújva az emberi civilizáció elől. A törpék leginkább az öreg kontinensen voltak honosak,ám kisebb kolóniákban éltek Amerikában és Ausztráliában is. A legendák szerint egyes törpék,illetve koboldok mágikus varázserővel rendelkeztek. Alapjában véve nem voltak gonosz természetűek,azonban az emberrel szemben kialakult ellenségeskedés arra motiválta őket,hogy kisebb gonoszkodással,ijesztgetéssel és gyerekek elrablásával gyakoroljanak nyomást az emberre,így szerezve maguknak presztízst.
Mivel a mitológia alapjaiban véve reális kiindulóponton nyugszik feltételezhetjük,hogy ilyen vagy ehhez hasonló lények valóban léteztek. Egyesek számára ez már egyáltalán nem is kétséges,főleg ha betekintést nyerünk néhány történetbe. Az egyik a XVII. századi Magyarországon történt. Selmecbányán szokás szerint jó pár ember minden nap a bányába indult dolgozni,hogy megfelelő mennyiségű színes és nemes-ércet nyerjen ki. Azonban egy napon nem mást láttak odaérkezésükkor mint néhány törpét,akik nagyon apró,3-4 ökölnyi méretűek voltak,vén arcúak,és bányász módra öltözködve kezükben tartottak néhány csákányt és lámpát. Az óvatlan törpék – az emberek megjelenésekor – azonnal elillantak.
Egy másik eset 1138-ban egy német kolostorban történt. Egy pap szentmise után különös alakot pillantott meg egy nagy,tátongó,falba vésett lyuk mellett. Ez a törpe korom fekete színű volt,semmilyen nyelven nem beszélt. A pap miután elkapta,alaposan végignézte,majd elengedte,a törpe pedig villám gyorsan visszamászott abba a bizonyos lyukba. Soha többé nem látták.
1932-ben Amerikában egy újabb törpékkel kapcsolatos hihetetlen felfedezés borzolta és ejtette ámulatba a megdöbbent embereket.Egy sziklahasadék tövében olyan halott törpére bukkantak kalandozók,amely törökülésben ült,35 cm magas volt, és mumifikálódott testén,az arca ráncos volt és barna,orra lapos formájú,homloka alacsony és szája széles volt. A nézelődés után otthagyták.
Manókról, koboldokról az észak-európai népek legendái mesélnek. A régi magyar szájhagyomány szerint Erdélyben és Csallóközben száz éve nem számított ritkaságnak, hogy tündérek köszöntek rá a természetben vándorlókra.
Nos közvetlen bizonyító erejű dolgokkal nem szolgálhatok,ám érdemes elgondolkodni az alábbi néhány fontos és lényeges jellemzőn,momentumon,ami a bizonyítás,hit,kételkedés megállapításához szükséges.
Az alábbi jellemzők és tények a manók,törpék,tündérek és koboldok létezését bizonyíthatják.
Elsőként mindjárt ide is sorolhatjuk a különböző népek mitológiájában,legendáiban,mondáiban lejegyzett történeteket és meséket. Ezek mindig a valóságból indulnak ki,csak éppen színesítik őket,hogy hitelesebb és fantáziadúsabb történet kerekedjen ki belőle. Másodsorban szemtanúk és egyéb beszámolók tanúskodnak arról,hogy ezek a lények bizony léteznek,léteztek ma is. Továbbá a föld alatt rengeteg kis méretű,szűk járatokat találtak emberek ásatások során. Föld alatti,bányák alatti alagutak,járatok is a létezésüket támasztják alá. Másrészt ezekben a járatokban olyan apró munkaeszközöket találtak a régészek,amelyek csupán pár centisek voltak. Törpe szerszámok ? Másrészt a törpék létezése anatómiailag,biológiailag is lehetséges,hiszen napjainkban is találunk olyan népcsoportokat a földön,amelyek sokkal kisebbek egy átlagembernél. Ott vannak például a pigmeusok,de említhetnénk az evolúcióra épített tudományos magyarázatokat is. A fejlődés szerepe így mérvadóvá válik,felértékelve a biológiai és fizikai fejlődési szakaszokat. De a törpék megtalálhatóak a kulturális emlékek közt is: az ősember kultuszában domborműveken,sziklarajzokban is fellelhetők ezek művészi stílusban alkotott források révén. Sőt,vallási eredetű filozófiai tézisek is születtek erre vonatkozóan. Az özönvíz idején az emberek éheztek,szomjaztak,így az utódok egyre inkább visszafejlődtek,alkalmazkodtak a kicsi igényekhez,ez pedig olyan evolúciós fejlődést produkált aminek eredményeképpen egyre kisebb gyerekek születtek.
Talán a közeljövőben majd ismét felbukkannak ezek a rejtélyes lények,és akkor bizonyító erejű felvételt is készíthetünk róluk, így azután már nem csak a mesékben fogjuk látni őket,hanem valódi természeti környezetükben is…
Az Elenin üstökösről már többször is szó volt a világsajtóban és itthon is. Több csillagász és UFO kutató megerősítette, hogy valami nem stimmel vele. Távcsöveken úgy tűnt mintha követné valami, pályája sem a megszokott, többször furcsa kanyarokat vett.
Az üstökösről nem csak furcsa megfigyeléseket végeztek, hanem hangokat is rögzítettek az irányából, melyek szintén földönkívüli intelligenciára utalnak. Számos eseményt társítanak továbbá az üstököshöz, amely szerint megkezdődhetett volna a 2012-es Felemelkedés Első Hulláma egy magasabb dimenzióba, ám a tegnapra várt érkezése számunkra ismeretlen/ismert okokból elmaradt.
A Magyar Csillagászati Egyesület tájékoztatása szerint az Elenin üstökös már szeptemberben elporladt és eleve nem is érkezhetett Október 16-án a Föld közelébe.
Ezek szerint a megfigyelések, és a rögzített hangok mind hazugságok voltak? Nem szokásom mindenben az összeesküvést keresni, de a hülye is látja, hogy valamit nyilvánvalóan nem mondanak el róla.
A hivatalos tudománynak bevett módszere így elbagatellizálni az ehhez hasonló ügyeket.
Gondoljuk végig: hónapokon keresztül(szeptemberben is!!) nyál csorgatva figyelték az üstököst, hogy most merre halad, mi a helyzet vele? Erre mire ideér, bejelentik, hogy "hoppá! bocs, mégsem lesz itt semmi".
Nem mondok most erről véleményt, mindenkinek a maga dolga, hogy vélekedik. Minden esetre nekem bűzlik az egész ügy.
Eszméletlenül megdöbbentő, alapos és egyben hiteles munka! Szimbólumok és olyan üzenetek, amit csak külföldi filmekben, ősi szimbólumokban láttam eddig. Köszönettel tartozom a "pirospirula" csapatnak ezért az ÓRIÁSI LELEPLEZÉSÉRT!
Csak akkor kezdd el, ha oda is tudsz figyelni, mert a végére feláll a szőr a hátadon!
Eddig is tudtuk ezt, hisz körös-körül körbevesznek minket a szimbólumaik és a jelek...de mégsem látjuk, mert az agyunk nem fordítja le. Viszont az adást nagyon is veszi!
Egy bibliai idézettel jól összefoglalható:
"Embernek fia! Van szemed, de mégsem látsz, van füled, de mégsem hallasz..."
Remélem mindenki megfogadta a Vodafone reklám tanácsát, és "kiélvezte a nyarat"... ami egyébként szerencsére elég hosszúra sikeredett az idén.
Már csak azért is mondom ezt, mert könnyen elképzelhető, hogy nemsokára elég borús időknek nézünk elébe!
Aki szeretné érteni, hogy miről beszélek, annak hadd ajánljam figyelmébe a Piros Pirula Projekt első saját gyártású filmjét, melynek címe "Az Üzenet".
Nagyon sok időt és energiát öltünk ebbe a filmbe, mert nagyon fontos információkat tartalmaz. Természetesen ez is csak erősebb idegzetűeknek ajánlott, mert mint mindig:
"Amit kínálok, az csupán az igazság, semmi több!
És az igazság néha elég zord tud lenni."
A film első részét itt tekintheted meg, a következő részekre vezető linkek pedig mindig ott vannak a video alatt. MEGDÖBBENTŐ SZIMBÓLUMOK és ÜZENET...
De egyenesen is ugorhatsz részekre az alábbi linkekkel:
Chi Pu Tei, a Beijing egyetem régész professzora vezette hallgatói egy csoportját, hogy feltérképezzék a Himalája hegyeiben az összekapcsolódó barlangrendszereket. A beszámoló szerint, a barlangok belsejét mesterségesen faragták ki, és több lehetett, mint földalatti csatornák és barlangszobák mesterséges rendszere.
A falak derékszögűek és lesimítottak, mintha valami különösen meleg hőforrás hevével vágták volna bele a hegybe. A barlangok belsejébe számos ősi, szépen rendezett temetkezési fülkét vájtak, amikben különös emberek csontvázai maradtak fenn. A csontvázak kicsivel több, mint 4 láb (130 cm) magasak, törékenyek és vékonyak, aránytalanul nagy koponyával.
A régész csoport egyik tagja először úgy feltételezte, hogy egy eddig ismeretlen hegyi gorilla fajtát találhatták meg, de Chi Pu Tei professzor így válaszolt:
"Hallott már valaki arról, hogy egy majom-ember eltemeti a társát?"
"Itt inkább az lesz a kérdés, hogy milyen emberfajtához tartoztak ezek a lények?"
Később több felfedezést tettek a barlangokban, de mindenki elutasította azt az ötletet, hogy ezek majomemberek voltak. A falakra az egek képei voltak festve: a Nap, a Hold, csillagok, és a Föld, a pontokat vonalakkal kapcsolták össze. Aztán a csoport egy mindannyiuk számára hihetetlen felfedezést tett. A barlang poros aljzatán egy félig eltemetett kő korong párt találtak, nyilvánvalóan egy intelligens kultúra keze munkája. A korong kb. 23 cm átmérőjű, és 2 cm vastag. Pontosan a közepén egy tökéletesen kerek, 2 cm-es lyukkal, a felszínén pedig közepéből kiindulva, a karimáig finom spirál barázda volt belemarva, melytől a kő úgy nézett ki, mint egy idő előtti fonográf lemez. A lemez korát 10.000 és 12.000 év közé becsülték.
Ez fantasztikus felfedezés volt, de a csoda még megsokszorozódott. Összesen még 716 ilyen korong került elő. És mindegyik hihetetlen titkokat tartogat. A barázda, további vizsgálatok alapján, egyáltalán nem tűnt barázdának, hanem különös hieroglifák folyamatos vonala, vagyis egyfajta írás!
A kicsiny, majdnem mikszoszkópikus méretű betűk egy eddig nem ismert nyelven íródtak. 1962-ben egy másik kínai tudós dekódolta a kőkorongok üzenetét.
Dr. Tsum Um Nui kezében érezve a győzelmet a korong sima, csiszolt felületét vizsgálta. "Mi lehet ez a korong?" - tűnődött magában.
Ismerte a korong történetét, hogyan fedezte fel 1938-ban egy kínai régész a Himalája magasan fekvő barlangjában, hogy még több mint 700 hasonló korong létezik; hogy mellettük különös, kicsi emberek eltemetett csontvázait találták, hogy mindegyik kőkorong felületén vékony spirálvonallal írt ismeretlen hieroglifák vannak.
Azt is tudta, hogyan néz ki a korong, hogy milyen figyelemreméltó, és hogy 20 éve a Beijing egyetemen csak felcímkézték és elraktározták, mint egy expedíció által talált dolgot. Ezen időszak alatt már mások is megpróbálták megfejteni a különös írásjeleket, de sikertelenül. Talán most, 1962-ben majd ő megfejti. A professzor a korongról lelkiismeretesen papírra másolta a betűket.
Az írás olyan kicsi volt, hogy tisztán csak nagyítóval tudta tanulmányozni. De a köveket legalább 12000 évesnek becsülték. A hieroglifák nagy részét nagyon bonyolult volt kibetűzni, illetve a természet erői is koptatták.
Ahogy dolgozott a professzor, rengeteg kérdés merült fel benne. Ezek a primitív emberek hogyan tudták ilyen pontosan kidolgozni ezeket a köveket Hogyan tudták belevésni ezeket a majdnem mikroszkópikus betűket? Kik lehettek ők és mi volt a céljuk ezzel a sok száz kőkoronggal? Dr. Tsum Um Nui elkezdte átmásolni a jeleket papírra és hozzákezdett az üzenet megfejtéséhez.
Végül is elkezdett vele haladni. Egy szó kezdett nyilvánvalóvá válni, aztán egy másik is. Egy kifejezés elkezdett érthetővé válni, aztán egy egész mondat. Megfejtette a kódot. Felismerte, hogy a kövekre írt üzenetben az emberek dropáknak nevezik magukat. De ez az üzenet 12 ezer évvel később érthetetlen volt számára.
Amit a Dropák a kőbe írtak, vajon kultúrájuk, mitológiájuk rész volt, vagy egy prehisztorikus vallási szertartás része?
Amikor elkészült a fordítással, visszadőlt a karosszékébe, és nem hitt a szemének. A dropák története nem volt meglepően rövid.
Vajon hogy reagálnak majd a kollégái? Mi lesz a világon a visszhang, igaznak gondolják-e ezt a történetet? A professzor leírta felfedezését és benyújtotta az egyetemnek publikálásra. Válaszuk gyors és határozott volt: a felfedezés nem publikálható. A Prehisztorikus Akadémia is gyorsan megtiltotta neki, hogy publikálja sőt, hogy akár beszéljen a munkájáról.
Az akadémia elrendelte, hogy a világ nem tudhat a dropákról, és az ő végzetes utazásukról a Föld bolygóra!
Dr. Tsum Um Nui felfedezéseit végül is nyilvánosságra hozták. Két évvel később publikálta ezzel a címmel: "Űrhajók kőkorongokba vésett története, melyek 12 ezer éve érkeztek a Földre". Néhány beszámoló szerint az akadémia megkönyörült és engedélyt adott a professzornak felfedezései publikálására, más forrás alapján a professzor maga publikálta a hivatalos tiltás ellenére.
Bárhogy is történt, teóriája és fordítása a régészeti testületek gúnytárgya lett. A fordítás töredékes volt ahhoz, hogy értékes történelmi ténynek tartsák. Ez nem lehetett igaz. Megváltoztatott volna mindent, amit eddigi történetünkről és az emberiség világegyetemben betöltött helyéről tudtunk.
Miről tesznek tanúbizonyságot ezek a kövek?
A Dropa-korongok történetet mesélnek nekünk egy távoli planétáról érkezett űrhajóról, mely lezuhant a Himalájában a Baian-Kara-Ula hegyekben. A dropák, az űrhajó utasai menedéket találtak a hegyek barlangjaiban. Békés szándékuk ellenére a Himalájában élő ham törzs, akik a szomszédos barlangokban éltek, félreértette és elkezdte vadászni az idegeneket. Sokakat meg is öltek közülük.
A fordítás egy szakasza így szól: "A dropák a felhők közül érkeztek űrhajójukon. A férfiak, asszonyok és gyerekek a barlangok mélyén bújtak el napkelte előtt 10 alkalommal. Amikor végül megismerték a dropák nyelvét, akkor értették csak meg, hogy a jövevények békés szándékúak".
A kövek aztán azt beszélik el, hogy a dropák nem tudták megjavítani űrjárművüket, így nem tudtak visszatérni bolygójukra és itt maradtak a Földön. Amennyiben ez igaz, élnek-e még a leszármazottaik? Manapság, ezt a megközelíthetetlen területet két törzs lakja. És az a tény, hogy ők magukat dropáknak és hanoknak nevezik.
Az antropológusok pedig nem tudták egyik törzset sem azonosítani semmilyen ismert fajhoz sem. Nem kínaiak és nem tibetiek.
Mindkét törzs apró termetű, a felnőttek átlagos mérete 3 és 6 láb között van, testük súlya 38 és 52 font között (1 kg = 2,2 font). Sárga bőrűek, vékony a testük, és aránytalanul nagy a fejük, ami megegyezik az 1938-ban a barlangokban talált csontvázak arányaival.
Ritka a hajzatuk, és nagy a szemük, amik nem azonosak a ázsiai fajjal, de halvány kék a szemük szivárványhártyája.
Feltehetően még van egy ősi kínai történet, mely megerősíti a dropák állításait. A történet összefügg a kicsi, gyenge, sárga bőrű emberkékről szóló mesével, akik a felhők közül érkeztek a Földre, és elbújtak mindenki elől csúnyaságuk miatt. 1968-ban egy orosz természettudós, W. Saitsew felfigyelt a dropa kőkorongokra, aki újra kiadta Tsum Um Nui munkáját, és vizsgálatot folytatott a korongokon. A gránit kövek nagy koncentrációban tartalmaztak kobaltot és más fémeket - egy nagyon kemény fajta kőbe csakugyan nehéz lehetett egy egyszerű embernek belekarcolni valamit, különösen ha azok nagyon kicsi betűk.
Amikor oszcillográfon tesztelték a kőkorongot, egy meglepő rezgésű ritmust rögzítettek, ami - ahogy a tudós mondta - egy elektromos töltés vagy elektromos vezetőként működött. Bármi legyen is az igazi természete, eredete, vagy jelentése, a Dropa kövek egy szövevényes kirakósjátékot jelentenek a régészek és antropológusok számára.
Van egy kép amit a végére tartogattam, mert kicsit részletesebben akarom bemutatni.
Íme:
A korongon láthatunk egy pár rajzot. A kép közepén láthatjuk a Napot amibe egy spirál megy bele (vagy jön ki belőle). A spirál belsejében több rajz található, ami kívülről kezdve egy hüllővel kezdődik ami szerintem egy kaméleon lehet. A második nagyon furcsa, a leginkább egy poliphoz tudnám hasonlítani, de lehet, hogy nem is élőlény. A harmadik egyértelműen egy humanoid. Leginkább egy földönkívülire hasonlít. Tipikus a nagy fej és a vékony testalkat (egy átlagember alapból ilyennek képzeli a földönkívülieket). A következő egy szöveg, ami valamilyen ékírásra hasonlít. Aztán van egy "izé", fogalmam sincs mi lehet ez. Egy ufo-ra hasonlít, de lehet, hogy csak túl sok filmet nézek. Utána ismét egy szöveg, és végül az utolsó, egy emlős. Véleményem szerint egy rágcsálóra hasonlít, leginkább egy mókusra, talán a széles farka miatt. Ez a kő tisztára olyan mintha egy időrendi sorrendet mutatna. Lehet, hogy rosszul gondolom de egyenlőre semmi egyéb nem jutott eszembe arról, hogy mit is ábrázolhat ez a korong.
A lényeg, hogy ez a kis történet ismét bizonyítékként szolgál a paleoasztronautika híveinek, ráadásul több száz különös tárgyi bizonyíték is ránkmaradt a távoli múltból.
Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.
Maga az Illuminati elnevezés a latin illuminatus (felvilágosodott, megvilágosodott) főnév többes száma.
A kezdetek
A történelemben legalább négy, önmagát így nevező titkos társaság létezett; közülük a legelső a XV.-XVI. század fordulóján Spanyolországban (pontosabban Kasztíliában) megalakult, és gnosztikus alapokon nyugvó Los Alumbrados, melynek vezetője (kvázi a női emancipáció előhírnöke) egy nő volt, bizonyos María de Santo Domingo. Ők azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az emberi lélek közvetlenül is tud kommunikálni Istennel, nincs szükség sem papokra, sem intézményes egyház. Ehhez a formabontó teóriához természetesen a Szent Inkvizíciónak is volt egy-két szava;
Az alumbrados-elmélet hamarosan átjut a Pireneusokon, s francia földön is létrejönnek hozzájuk hasonló társaságok, amelyek önmagukat már illuminés-nek nevezik. Az egyik legjelentősebb ilyen csoport a pikárdiai Pierre Guérin atya által 1625-ben megalapított guerenisták, illetve a Joachim Martinès de Pasqually nevével fémjelzett (és a szabadkőművesekhez ezer szállal kötődő) martinisták, másfél évszázaddal későbbről. Misztikus és ezoterikus tanokat hirdettek, s bizony a fehér mágiával is kacérkodtak, állítólag eredményesen.
De hagyjuk a dicső, ám szinte elfeledett elődöket, hiszen ha napjainkban az illuminátusokról hallunk, száz ember közül kilencvenkilencnek a bajor gyökerű társaság ugrik be. Tekintsük át, kik is ők, honnan jöttek és mit akarnak.
A bajor szál
1776-ot írunk. Bajorország szívében, Ingolstadtban járunk. A kisváros még 135 évre van attól, hogy az Audiról, s kétszázra, hogy a Media Marktról legyen nevezetes, de a helyi egyetem gőzerővel működik, s jobbnál jobb fejek fordulnak meg a környékén.
Biztosan tudjátok, de emlékeztetőül leírom: Victor Frankenstein, az alkémia és a vegytan mestere ingolstadti laboratóriumában alkotja meg azt a szörnyet, aki végül – roppant igazságtalanul – létrehozója nevén vált világhírűvé.
De térjünk vissza az egyetemre, ahol egy 28 éves, Johann Adam Weishaupt nevű teológiatanár, a kánonjog szakértője (nem mellesleg kikeresztelkedett zsidó) 1776. május elsején (!) megalapítja a Bund der Perfektibilisten (A Tökéletességre Törők Szövetsége) nevű társaságot. Alapjaiban egy egalitariánus, jezsuita-ellenes, antimonarchista szervezet volt, nyakonöntve jókora adag szabadkőműves ideológiával és ezoterikus szimbolizmussal. A maszonikus vonal nem meglepő, hiszen Weishaupt mester maga is vezetőségi tagja volt az egyik müncheni páholynak.
Az Illuminátusok Társasága (mert végül ezen a néven csináltak karriert) eleinte igen szerényen indul: mindössze öt alapító tagból állt, akik valamennyien ugyanabból a páholyból származtak, de meglehetősen zavarta őket a szabadkőműveseket övező egyre nagyobb nyilvánosság. Adam (és jobbkeze, bizonyos von Knigge báró) jó szervező volt: a társaság egy év múlva már több száz taggal rendelkezett, s 1780-ra kétezren voltak, akkor még főleg német nyelvterületen.
A németek genetikusan vonzódnak az olyan titkos társaságokhoz, amelyekben kiélhetik a nyirkos germán erdőkben egykoron élt őseiktől örökölt, miszticizmus iránti rajongásukat. Legyen fáklyás félhomály és éjféli eskü, hemzsegjenek a rejtett, ősi és titokzatos szimbólumok, lehessen jóízűen konspirálni, na és természetesen minimum az emberiség jövője legyen a tét.
A fekete egyenruhára meg a Lebensraum-elméletre még másfél évszázadot kellett várni.
Az ideológiának van egy olyan tulajdonsága, hogy nem vesz tudomást az országhatárokról, nem kell ehhez Schengen; szerte Európában alakulnak illuminátus-körök: 1783-ra Franciaország, Németalföld, Svédország, Lengyelország és Magyarország is feliratkozik a listára. Egyre erősebbek és befolyásosabbak, s egyre komolyabban idegesítik a katolikus egyházat – no meg azokat a világi uralkodókat, akik tanácsadói között még ott voltak az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend egykori tagjai.
A jezsuiták valami miatt nagyon csípték a szabadkőművesek (és az illuminátusok) szemét. Sokan állítják, hogy a Jézus Társaság XIV. Kelemen pápa általi feloszlatása a szabadkőművesek egyik legnagyobb sikere volt. A pápa kereken egy évvel élte túl ezt az intézkedését, a jezsuita rend viszont még negyven évet volt kénytelen várni arra, hogy ismét engedélyezzék működését.
Weishaupt radikalizmusa, egyre keményedő állam- és egyházellenes szókimondása, no meg a társaság növekvő súlya kiveri a biztosítékot a bajor választófejedelemnél, Károly Tivadarnál, aki 1784 nyarán uralkodói rendeletben tiltja be az összes titkos társaságot, majd (ha valaki nem értené) egy újabb, egy évvel később kiadott utasítással nevesítve is törvényen kívül helyezi az illuminátusokat (és a szabadkőműveseket) egész Bajorországban, Weishauptot pedig nemcsak az egyetemről, hanem az országból is száműzik. Türingiában telepedik le és a távolból szemléli az általa létrehozott társaság utóéletét.
A történelemből tudjuk, hogy az izomból való betiltás elég alacsony hatásfokkal működik; az illuminátusok hírnevének és tekintélyének tán még használt is egy kicsit. A nemzetközi tagságból lemorzsolódnak ugyan pár százan, de a társaság elit-jellegét ez még erősíti is.
Cagliostro gróf színre lép
Nem kell túl sokat várni az első komoly konteóra, ami az illuminátusokhoz fűződik. 1789 decemberében Rómában őrizetbe veszik a kor egyik legnagyobb kalandorát, a híres okkultistát, kabbalistát, szellemidézőt és gyógyítófenomént, Giuseppe Balsamo-t, aki Alessandro Cagliostro gróf néven olyan halálos ellenségeket szerzett magának, mint Nagy Katalin cárnő, XVI. Lajos francia király, VI. Piusz pápa, vagy kollégája, Giacomo Casanova.
Cagliostro (akiről egyesek szerint Mozart A varázsfuvola egyik főszereplőjét, Sarastrót mintázta) bizonyíthatóan szabadkőműves, ami akkoriban a pápai államban főbenjáró bűnnek számít és halálbüntetést von maga után. Az álgróf vélelmezhetően vádalkut köt a római inkvizícióval: börtönbüntetés fejében hajlandó „feltáró jellegű, beismerő vallomást” tenni nemcsak a szabadkőművesekről, hanem az illuminátusokról is. Jegyzőkönyvbe mondja, hogy ez a két titkos társaság világrengető akciókra készül, melyek keretén belül a Bourbon-ház trónfosztása mellett a katolikus egyház (s ezen belül a pápaság intézményének) megszüntetésén munkálkodnak.
A biznisz az biznisz: a részletes, több száz oldalas tanúvallomásért cserébe VI. Piusz eltekint az akasztófától és az eretnek grófot mindössze életfogytra ítélik; egy sikertelen szökési kísérletet követően a Forte di San Leóban hal meg tüdőgyulladásban, 1795-ben.
Európa monarchiáinak és az egyházi államnak nem kell több: az illuminátusok feketelistára kerülnek, amit csak megerősít Augustin Barruel francia abbé 1797-ben napvilágot (és nyomdafestéket) látott visszaemlékezés-sorozata, amelyben a derék jezsuita pap (bármelyik profi konteóst megszégyenítő módon) levezeti, hogy az 1789-es francia forradalmat a jakobinusok és az illuminátusok találták ki, szervezték meg és bonyolították le. Talán mondanom sem kell, Barruel abbé szerint Robespierre, Danton és Saint-Just valamennyien illuminátusok voltak.
Ha egy üzlet beindul
A XIX. század beköszöntével nem nagyon lehet olyan világtörténelmi eseményt találni, amely mögött ne az illuminátusok sejtelmes árnyát vélnék felfedezni az erre fogékonyak. 1803-ban egy kiugrott szabadkőműves, bizonyos Johann August von Starck filozófus és hittudós megjelenteti a Triumph der Philosophie im achtzehnten Jahrhunderte (A filozófia diadala a XVIII. században) című munkáját, amelyben kristálytiszta logikával (?) levezeti, hogy a Gonosz milyen megnyilvánulási formákat öltött az antik Görögországtól kezdve a középkor eretnekségi mozgalmain keresztül egészen az illuminátusokig. John Robison skót akadémikus pedig egy beszédes című (Proof of Conspiracy – Az összeesküvés bizonyítéka) dolgozatban ragyogóan felvázolt elméletet tár a publikum elé, amelyben felfedi Weishaupték tervét egyfelől a szabadkőművesek behálózására, másrészt pedig a világhatalom átvételére.
Az Újvilág sem marad érintetlen az ügyben. Egyes konteósok meg mernének esküdni arra, hogy Weishaupt és társai száműzetésük után nem Türingiába vagy Szászországba távoztak, hanem meg sem álltak Észak-Amerikáig, ahol George Washington meghívta őket a Mount Vernon-i ültetvényére. Itt ők készítették fel az USA majdani első elnökét arra, hogy az új államot az illuminátus elvek szerint irányítsa. Tény, hogy a harmadik elnök (Thomas Jefferson) deklaráltan csodálta Weishauptot és csodálatát fejezte ki, hogy „ez a nagyszerű ember az őt körülvevő világi és egyházi zsarnokság ellenére” kitartott csodálatos eszméi mellett.
A 20. század
A két világháború közötti ingatag békeévekben az illuminátusok ár-már felszusszanhattak, hiszen minden jel arra utalt, hogy a feledés homályába merültek, amikor hirtelen felbukkant egy Nesta Helen Webster nevű brit történész (nem mellesleg a közép-angliai rendőrség főkapitánya, Arthur Webster felesége, és ugyancsak nem mellesleg a Brit Fasiszta Párt lelkes tagja, később az 1935-ös nürnbergi törvények szurkolója), aki 1921-ben és 1924-ben a következő címekkel jelenteti meg kutatásai eredményét: World revolution: the plot against civilization (A világforradalom: összeesküvés a civilizáció ellen), illetve Secret societies and subversive movements (Titkos társaságok és felforgató mozgalmak).
Nos, Helen nagyságos asszony keményen belecsap a lecsóba: túl azon, hogy a zsidók is megkapják tőle a magukét, a szerző az elmúlt kétszáz év legkellemetlenebb eseményeiért egyértelműen az illuminátusokat teszi felelőssé: a francia forradalom, az USA megalakulása és függetlenségi háborúja, Napóleon felbukkanása és pályafutásának kezdeti sikerei (ne feledjük, mégiscsak egy brit hölgyről beszélünk…), na és természetesen a bolsevikok oroszországi forradalma. És az sem meglepő, hogy a tizenkilencedik-huszadik század három legriasztóbb ideológiájáért (úgymint pángermán eszme, cionizmus és kommunizmus) ugyancsak Weishaupték a felelősök.
Helen máskülönben sem volt egy unalmas figura: meg volt győződve például arról, hogy egyik előző életében francia hercegnő volt, akit 1789-ben a párizsi forradalmárok guillotine alá hurcoltak; az eseményről élénk emlékei maradtak, amelyeket nem habozott megosztani az arra érdemesnek tartott hallgatósággal.
Nem hagyhatjuk szó nélkül Milton William Cooper munkásságát sem, aki obsitos amerikai haditengerészeti hírszerzőként 25 évet szánt az életéből arra, hogy a legváltozatosabb konteókkal szórakoztassa olvasóit, illetve hallgatóságát (Milton ugyanis rádióműsorokat is vezetett). Szemében az illuminátusok egy, az egész Földet behálózó összeesküvés agyát működtetik, aminek a végén a többek által emlegetett Új Világrend körvonalai sejlenek fel. Cooper kolléga meggyőződése, hogy a szabadkőművesek csak az illuminátusok bábjai, s a világon semmi nem történhet anélkül, hogy ezek (mármint Weishaupt leszármazottai) előzetesen rá ne bólintanának. Természetesen nem minden szabadkőműves tudja, hogy az illuminátusok lényegében az ő vezérkaruk, hiszen csak a 32. fokozatot elérő maszonokat avatják be a Nagy Titokba.
Milton barátunk még az ufókat is bevonja a nagy illuminátus-összeesküvésbe, csak ott mond ellent önmagának (többször is), amikor az ok-okozat összefüöggéseket vizsgálja: egyszer azt vezeti le, hogy az ufókat az illuminátusok irányítják, másszor pedig azt a verziót erőlteti, mely szerint Weishauptékat a földönkívüliek ültették az emberiség nyakára.
Az Illuminátus Társaság alaptézisei Cooper (valamint sok más teoretikus) szerint az alábbi pontokban foglalhatóak össze:
Minden intézményes (világi és egyházi) hatalom jogutód nélküli megszüntetése
A közösségi tulajdon bevezetése (a magántulajdon megszüntetése)
A nemzetekfelettiség propagálása, a nemzeti érzések visszafejlesztése
A házasság intézményének eltörlése, kommunák létrehozása
Az Új Világrend (s ezen belül egy világkormány) létrehozása, ami fölött természetesen ők gyakorolnak ellenőrzést
Cooper amúgy szomorú véget ért: 2001-ben lövöldözésbe keveredik a helyi (Apache megye, Arizona állam) seriff embereivel, akik egy hatályos elfogatóparancs értelmében érte jöttek, nem ellene. Ő félreérti a dolgokat (vagy nem), és tűzpárbaj alakul ki, melynek következtében Milton több golyóval a testében végzi.
Egy volt titkosszolgálati szakemberrel, bizonyos John Colemannel zárjuk az illuminátus-összeesküvés prófétáinak sorát. John a brit MI-6-nek dolgozott, és (legalábbis állítása szerint) ott bukkant rá annak az összeesküvésnek a bizonyítékaira, amelyről a The Committee of 300 (A háromszázak Bizottsága) címmel könyvet is írt. Rutinos konteósoknak nem lesz meglepetés a tartalma: Coleman egy 1727 óta működő, 300 főből álló überszuperhipertitkos szervezetről rántja le a leplet, amely a világuralomra tör – természetesen ebben is az illuminátusok mocskos keze van, de Rotschildék sem hiányoznak. Pikáns része a teóriának, hogy a Muszlim Testvériség nevű közel-keleti szervezetet (vagy inkább szervezet-konglomerátumot) is az illuminátusok alapították, olyan megfontolásból, hogy legalább egy transznacionális muzulmán tömegszervezet az ő ellenőrzésük alatt álljon.
És mivel minden mindennel összefügg: Coleman kolléga abban is biztos (sőt: bizonyítékai vannak), hogy az illuminátusok tartják kézben nemcsak a szabadkőműveseket, hanem a Bilderberg-csoportot, no és a Council on Foreign Relations-t is.
És igen, tudom: igazságtalanul (továbbá szándékosan) kihagytam Umberto Eco művét, A Foucault-ingát, Robert Shea és Robert Anton Wilson Illuminatus! című trilógiáját, valamint az őskonteós Robert Icke (remek)műveit, és nem tettem említést az egyetlen dokumentált halhatatlanról, Saint Germain grófról sem, aki szintén az ő soraikat erősítette erősíti.
Óriási a médiacsend a Föld és a Hold keringésének változásával kapcsolatban, amit többen is szóvá tettetek már. Itt főleg a vidéken, a természethez közelebb élőkre gondolok, akik évtizedek óta tudják, hol kel és hol nyugszik általában a két fő égitest. Mostanában viszont sokan jelezték, hogy valami nem stimmel....
