Majdnem megtörtént a 20. század egyik legnagyobb paradigmaváltása, amikor egy olasz bencés tudósszerzetes több fizikus segítségével és a Vatikán finanszírozásával kifejlesztett egy időgépet, amit sikeresen ki is próbáltak. Ám a világraszóló szenzáció elmaradt. Vajon miért? Mi lett a létrehozott időgép sorsa? Mi lett volna, ha az „időnéző” tervei rossz kezekbe kerülnek? Cselszövések áldozatai lettek a feltalálók, vagy a Sors rendelte így? Hogyan fért volna össze a keresztény egyház dogmatikájával egy időgép?Ahol füst van, ott tűz is van – ez a mondás nagyon jól illik az olasz bencés tudós, Ernetti atya kronovizor nevű időgépére. Évtizedeken keresztül fejlesztette, 1972-ben mutatta be az első változatát, majd 1986-ban volt az időgép premierje a nagyközönség előtt, azután néma csend következett. Idő közben az atya és a fejlesztésekben résztvevő tudósok javarésze is jobb létre szenderült, ami csak tovább növelte a homályt az ügy körül.
Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a Vatikán bölcs előrelátása akadályozta meg e korszakalkotó vívmány sorozatgyártását. Ugyanakkor a konspirációs elméletek hívei feltételezik, hogy komoly cselszövések folynak a Vatikánban, esetlen egy titkos szerveződés munkálkodik a háttérben, s a legmagasabb keresztény hatóságok valamit elrejtenek előlünk. Kinek lehet igaza? Talán mindenkinek egy kicsit.
A kronovizort sosem találták meg! Így maradtak a találgatások. Egy névtelen személy, aki Ernetti távoli rokonának mondta magát, azt állította, hogy Ernetti atya a halálos ágyán töredelmesen bevallotta neki, hogy soha nem hozott létre időgépet és sohasem utazott találmányával az időben. A cáfolat azzal vált teljessé, hogy Ernetti maga magyarázta el a rokonának a Thyestes-szel (a múltból állítólagosan áthozott dráma egyik részletével) kapcsolatos rögeszméjét. – Mindez a kronovizorról szóló könyv utolsó fejezetébe került bele utólag „Gyónás a halálos ágyon” címmel.Több kutató elgondolkozott azon, hogy vajon Ernetti szavai voltak-e ezek és a szerzetes valóban csalt-e, vagy valami befolyásolta őt ebben, vagy talán nem is autentikus ez az életrajzi epizód. Ezt már aligha fogjuk megtudni. Gyanítható, hogy a halálos ágyon elmondott gyónás talán csak valamiféle elterelő hadművelet volt.
Mindenesetre François Brune, aki Rémy Chauvin társszerzővel elsőként publikálta Ernetti időgépének történetét Élet a túloldalról (En Direct de l’Au-Delà, 1994.) címmel, azon az állásponton van, hogy a múltból áthozott antik szövegrészlet – Quintus Ennius Thyestes c. műve – olyan minőségű, hogy azt még az elismert Ernetti sem alkothatta.
XII. Pius pápa örömmel konstatálta, hogy a kronovizor működött. Annál is inkább, minthogy benne az öröklét bizonyítékát látta először, s nem a veszélyforrást. Amikor azonban a kronovizorral már a jelen kor történelmi eseményeinek a kulisszatitkaiba is be tudtak pillantani, akkor nyilvánvalóan az alkotókban és az Egyház egyes köreiben is felsejlett egy rémes jövőkép: mi lesz, ha többet gyártanak a kronovizorból, elszabadul a pokol, s minden titok lelepleződik. Valahol érthető, hogy miért tiltották meg Ernettinek, hogy információkat közöljön a szerkezetéről, mivel elképesztő kockázatot jelentett volna mind az egyházi titkokra, mind a világpolitikai folyamatokra, mint a társadalmi berendezkedésünkre, mind a gondolkodásmódunkra nézve.
Ide kívánkozik, hogy a történelemben több hasonló találmány is volt már. Lásd: a Tesla-konvertert, vagy Thomas Edison ama berendezését, amely képes volt a halottakkal felvenni kapcsolatot.
Úgy hírlik, hogy az atyának voltak halál közeli élményei, amelyekből kiderült számára, hogy a kronovizort több korábbi életében is megpróbálta megalkotni. Egyik ilyen inkarnációjában maga Nostradamus, a híres látnok és alkimista jósolta meg neki, hogy találmánya megvalósítható. Ernetti pedig úgy vélte, hogy legalább még egy életre lesz szüksége, hogy készülékét megépítse.
Ebből viszont olyan dolgok következnek, mint például az, hogy a Benedek-rendi szerzetes hitt a reinkarnációban, továbbá jó kapcsolatot ápolt az okkultistákkal, akiket az eretnekvadászok előszeretettel bélyegeztek boszorkánynak és akiket módszeresen kivégeztek.
Ha a kronovizor ma is meglenne és működne, vajon mit árulna el a Biblia történeteiről? Ez főleg azután vetődik fel, hogy többször rápillantottak Jézus életére a kronovizorral és azt találták, hogy nem minden úgy történet, ahogyan az ma az Újszövetségben szerepel. Ezt vajon hogyan magyarázná ki az egyház? Vagy kiadnák a Biblia 2.0-ás új változatát?
Mi lett az időgép sorsa? Szétszedték, a fő alkatrészei a Vatikánban vannak, több kisebb részét a világ egymástól távol eső egyházi központjaiba szállíttatták és a mai napig ott őrzik. A tervrajzokat titkosították és a konstruktőröket titoktartásra kötelezték.
Talán a Sors avatkozott bele az időgép történetébe, mert nem a megfelelő kezekbe kerültek volna a tervei. Valószínűleg. Több kémügynökség is megkörnyékezte Ernetti atyát és a kutatás résztvevőit, hogy adatokat szedjenek ki belőlük. Állítólag többször is meg kellett akadályozni a titkos ügynökök behatolását Ernetti atya tartozódási helyeire. Az biztos, hogy felbecsülhetetlen értékű tudást halmozott fel a szerzetes és nagyon valószínű, hogy ez jól jött volna valamelyik nagyhatalomnak. Egyelőre azonban nem kell attól tartania az egyháznak, hogy egy időgép leleplezi a titkait és dogmatikájának hitelessége ily módon inog meg. Azonban, beérni látszik az idő, amely előbb vagy utóbb fellebbenti a fátylat a múltrejtélyéről, hiszen egyre többen kezdenek visszaemlékezni előző életeikre, egyre fejlettebb a kvantumfizika, egyre több égi csatornán keresztül nyilvánulnak meg magasabb rendű Intelligenciák, egyre több a csoda körülöttünk, egyre több a kiszivárogtatás a kormányintézményekből, így a palástolt igazságok kiderülésének esélye is nőttön-nő.
/Boldognapot.hu/
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése