A Tunguzka esemény

1908 június 30-án a Szibéria belsejében lévő Köves-Tunguzka patak közelében valami történt. Leégette az erdőket, az elszenesedett fákat harminc kilométeres sugárban szórta széjjel. Az embereket a földhöz vágta, és még nyolcvan kilométerrel arrébb is kitörte az ablakokat. Százhatvan kilométerrel távolabb a szemtanúk azt állították, hogy hatalmas fekete felhőt láttak, majd irtózatos robajt hallottak. A fülsiketítő zajt még ötszáz kilométerrel arrébb is lehetett hallani, és a tudományos műszerek a világ minden pontján különleges eseményeket észleltek Észak-Oroszországba. A növény- és állatvilágban a mai napig furcsa jelenségek tapasztalhatóak. De mi is történt pontosan Tunguzkában azon a napon?
Az első tudományos vizsgálat csaknem harminc évvel az esemény után történt.

Tunguzka a szibériai tajga szívében található, azaz a semmi kellős közepén. A legközelebbi nagyváros, Krasznojarszk 600 kilométerre található. Európából a modern repülőgép közlekedés igénybevételével is legalább két nap, mire egyáltalán megközelítheti az ember. Ameddig a szem ellát fenyőerdők minden irányban, az egyhangú látképet csak egy kanyargó csík, a Kimcsu folyó töri meg.

A robbanás helyszínéhez legközelebbi szemtanúk az epicentrumtól negyven kilométerre lévő rénszarvas pásztorok voltak. Éppen a sátraikban aludtak, amikor valami irtózatos erő a levegőbe röpítette őket. Az egyik férfi állítólag meghalt, mások eszméletüket vesztették. Amikor magukhoz tértek, azt látták, hogy körülöttük elpusztult, leégett az erdő. A robbanástól déli irányban nyolcvan kilométerre lévő vanavrai kereskedelmi állomáson a szemtanúk azt látták, hogy az égbolt kettőbe hasadt, és az északi részét lángok borítják. A robbanás olyan forró levegőt lökött feléjük, hogy úgy érezték, mintha a ruháik meggyulladtak volna. Fel is dobta őket a levegőbe 5-6 méter magasba, és amikor túl voltak az első megrázkódtatáson, rettenetes robajt hallottak, majd olyan hangokat, mintha kőzuhatag hullana a földre.

Az esemény szeizmikus rezgést idézett elő, melyet Moszkvában, Párizsban, Londonban, de még Washingtonban, a bolygó másik oldalán is észleltek. A lökéshullám kétszer kerülte meg a Földet, mielőtt elenyészett volna. Heteken át lebegett a por és a törmelék a teljes égbolton.

 Egy asszony éppen akkor ment a forráshoz vízért:  
"Láttam, amint északon az ég kettéhasadt a föld színéig, és lángok törtek elő. Azt gondoltuk, az égből hullottak a kövek, így hát hanyatt-homlok menekültünk a rémülettől. Amikor elértük a házunkat, látom, hogy az apám Szemjonov eszméletlenül fekszik a csűr közelében. A tűz fényesebb volt a Napnál. A dörejek idején rettenetesen remegett a föld az összes kunyhókról pedig göröngyök peregtek le."


A távoli kisvárosok lakói észrevették, hogy egy "tűzgolyó", s utána egy irizáló csík hasít végig a hajnali égen. Sokan hitték azt, hogy ez az apokalipszis kezdete.

A kutatók azóta sem tudtak egyértelmű magyarázatot adni a hatalmas robbanás okára, ami a későbbi számítások szerint ezerszer több energiát szabadított fel, mint a Hirosimára ledobott atombomba, nem is beszélve a különös fényekről és a talajon végzett pusztítás szokatlan módjáról. Elmélet számtalan akad a gigantikus gázkitöréstől egy miniatűr fekete lyuk felbukkanásán át egészen az idegenek látogatásáig. Az általánosan elfogadott nézet szerint a Tunguzka eseményt egy bolid okozta, egy jókora űrkőzet, ami heves reakciók közepette még a légkörben megsemmisül.

Tunguzka az idő előrehaladtával egyre titokzatosabbá válik, egyre több az elmélet, melyek egyike sem bizonyítható perdöntően. Mindezek mellett újra előtérbe került egy kis tó, a Cseko-tó. Ez azonban nem akármilyen tó, amennyiben egy olasz kutatócsoportnak igaza van, üledékeiben egy földönkívüli objektum maradványai rejtőznek, ami választ adhat egy évszázados rejtélyre.

Giuseppe Longo, az olasz Bolognai Egyetem kutatója is részt vett ezekben a keresésekben, az igazi felfedezést azonban nem a terepen érte el. A '90-es évek végén rátalált egy 1960-ban készült orosz tanulmányra, ami a Cseko-tavat feltételezi becsapódási kráterként. Ezt a feltevést korábban több kutató is elvetette, mivel szerintük a tó üledéke túl mélyen van, ami 100 évnél régebbi eredtre utal. Mindezek ellenére a teória nem hagyta nyugodni Longót és 1999-ben két társával az egyetem tengergeológiai tanszékéről nekivágtak, hogy maguk vegyék szemügyre a tavat. 1999 júliusában érkezett a helyszínre Luca Gaspereni és Enrico Bonatti társaságában, ahol mintákat vettek a meder felső 2 méterén található üledékéről, a tavat pedig egy szonár segítségével feltérképezték.

Mire a kutatás végére értek az egész eset még rejtélyesebbé vált. A területen található tavak többsége lapos mederrel rendelkezik, a Cseko azonban kúp alakú, ami középpontjánál eléri az 50 méteres mélységet, ahol pedig valami egészen sűrű anyag rejtőzik.

Kulik számításai szerint a légrobbanás a Cseko tótól körülbelül 8 kilométerre következett be. Ezek fényében Gasperiniék meggyőződése, hogy a tavat az eredeti bolid egy darabja hozta létre, ami a robbanáskor leszakadva tovább folytatta útját nagyjából ugyanazon az észak-nyugati pályán amin a teljes test megközelíthette a felszínt. Ha 45 fokos szögben haladt, akkor nagy valószínűséggel a Kimcsu folyóba csapódott be,a létrejövő kráter pedig igen hamar megtelhetett vízzel.

Az olaszok számításai szerint egy megközelítőleg 10 méter átmérőjű, 1-10 km/s sebességgel haladó test a mai tó felének megfelelő méretű krátert ütött volna. A víz beömlésével a kráter körül elhelyezkedő fagyott altalaj megolvadhatott, különböző gázokat, például metánt szabadítva fel, kiszélesítve a tavat jelenlegi méretére. A folyamatban létrejöhetett az a vastagságú üledékréteg, amit egy ilyen fiatal tótól nem feltételeznek. Gasperini és kollégái eredményeiket a Terra Nova szaklap tavaly év végi számában tették közzé, az ügy azonban ezzel még koránt sem zárult le.
Ez az elmélet több sebből is vérzik:

Gareth Collins, a londoni Imperial College geofizikusának expedíciója is elérte a szibériai helyszínt és a Terra Nova következő számában határozottan cáfolta az olaszok elméletét. "Nem hiszem, hogy ez bármilyen tekintetben is egy becsapódási kráter lehetne" - összegez Collins, aki leginkább a kráterperemet hiányolja. "Legrosszabb esetben is a területet a becsapódás következtében kilökődött földnek kellene körülvennie" - magyarázta Collins, erre azonban semmi nem utal, teszi hozzá. Emellett azt is kiemeli, hogy a tavat 100 évnél idősebb fák veszik körül, amiknek szintén ki kellett volna dőlniük vagy legalább égésnyomok lehetnének rajtuk a becsapódás következményeként.

A helyi szóbeszéd szintén Collinst igazolja. A helyiek szerint a Cseko-tó már 1908 előtt is létezett, ami végleg romba dönti az egész elméletet.

A tó helikopterről nézve valóban nem hasonlít kráterre, gyakorlatilag ugyanolyan mint a területet pettyező többi holtág tavacska - ismeri el David Cohen, a New Scientist londoni munkatársa - alakja pedig elliptikus, szemben a krátereket jellemző kör alakkal. Sokak számára a fenti vita a bolid hipotézis elvetését jelenti. "Nincs bizonyíték semmilyen földönkívüli anyagra, ami azt jelenti hogy földi magyarázatot kell keresnünk" - állítja Wolfgang Kundt, a Bonni Egyetem fizikusa.

Jason Philops Morgan,  a Cornell Egyetem geofizikusa azonban úgy véli, egy szuperszonikus gázkitörés lökéshulláma is alkalmas a feladatra.

Morgan "Verneshot-ként", a széndioxid vulkanikus kitöréseként írja le a folyamatot, bár még soha nem sikerült bizonyítani, hogy ilyen esemény valaha is végbement. A magma felemelkedésével a Föld kérgén keresztül elkezd lehűlni, széndioxidot bocsátva ki, ami felgyülemlik a felszín alatti zsebekben, körülbelül 80 kilométeres mélységekben. Amikor a kéreg már nem képes tovább visszatartani a nyomást, a gáz kitör, kőzeteket és gázt lövellve a levegőbe. Morgan szerint egy Verneshot a felelős a perm-triász tömeges kihalásért körülbelül 250 millió évvel ezelőtt.

A fenti elméleteket földtani bizonyítékok is alátámasztani látszanak. A Tunguzka robbanás területén található egy megközelítőleg 10 kilométer átmérőjű ősi vulkán, a Tunguzka-árok.

Borisz Rogyionov, fizikus például, azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a robbanást Nikola Tesla (1856-1943) szerb származású amerikai fizikus okozta, aki ezt a föld alatti vulkánt robbantotta fel Szibériában - a New York környéki laboratóriumából azáltal, hogy "befogta" a légköri elektromosságot.

Antianyag is lehetett:
Az Európai Nukleáris Kutatóközpontban (CERN) kb. tizenkét éve állítanak elő antihidrogén-atomokat, amelyek (a normál hidrogén egy protonjától és az akörül keringő egyetlen elektronjától eltérően) egy antiprotonból és a körülötte mozgó egy darab pozitronból állnak. Na, kérem, az antianyag-rajongók szerint egy aprócska ilyen izé száguldott végig a szibériai reggelen. Elméletük mellett szól, hogy Tunguzka környékén jelentős mennyiségű és koncentrációjú radioaktív szénizotópot (a sokszor emlegetett C14-est) sikerült kimutatni.

103 év távlatából, még manapság sem tudjuk, hogy ténylegesen mi történt Tunguzkában. A mainstream tudomány magyarázatai egy meglehetősen különös összetételű, feltételezhetően kemény kőzetből álló meteoritról szólnak, vagy a kor szemtanúinak beszámolóihoz hűen egy kisebb üstökösről. De az elmélet forrásából adódóan a rejtély megoldásához egy centivel se kerültünk közelebb.

Jelenleg az egyik legjobb bizonyíték a szemtanúk vallomása:

A helyi újság, a Szibir arról számolt be, mit lehetett látni a robbanástól 350 kilométerre lévő Nyizsne-Karelinszk falucskában.

"A parasztok egy vakítóan ragyogó testet láttak, amit kékes-fehér fény borított. Körülbelül tíz percen keresztül lefelé mozgott. A testnek olyan formája volt, mint egy pipának. Az égen nem voltak felhők, eltekintve attól, hogy ott, ahol a ragyogó testet észrevették, mélyen lent a láthatáron, egy kicsi fekete felhő vált láthatóvá. A levegő forró volt és száraz, s amikor a ragyogó test a föld felé közeledett, egyszer csak szétporladt. A helyén óriási fekete füstfelhő jelent meg, majd hatalmas, mennydörgéshez nem hasonlítható robaj hallatszott - olyan volt inkább, mintha kövek zúdultak volna a földre, vagy több száz gépfegyver kezdett volna el egyszerre dörögni. Az épületek megrázkódtak, lángnyelv csapott ki a felhőből. Az öregasszonyok zokogtak, mindenki azt hitte, közeleg a világvége."

Mi lehetett az a kékes-fehér fényben izzó "pipa alakú" tárgy ami kb. 10 percen keresztül  mozgott lefelé, majd egy csapásra hatalmas robaj közepette csak úgy "szétporladt"?
Ha egy meteor vagy üstökös robbant volna fel, a darabjai puskagolyó módjára repültek volna a szélrózsa minden irányába, de darabokat nem találtak a helyszínen, sem a közelében.

Ha nagyon bele akarnék menni a legfanatikusabb UFO elméletekbe azt mondanám, hogy egy légkörben hipertér ugrást végrehajtó űrhajó lehetett, persze azt kell mondjam, hogy ezt se zárhajuk ki, amíg nem találunk meggyőzőbb bizonyítékot, de az antianyag elmélet, így a helyszínen talált radioaktív szénizotópok bizony emellett is szólhatnak.

Annyi biztos, hogy a robbanás ereje ezer, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba pusztító erejének felelt meg. Rémisztő előzetese volt ez annak a borzalomnak, amit az ember saját maga vitt véghez néhány évtizeddel később. Az emberi faj intő jelnek vehette volna.

forrás részben: scifi.hu