Az összeesküvéselméletek egyik alaptézise, hogy bolygónk valamennyi lényeges (és általában negatív) eseménye mögött egy jól szervezett, önös érdekek által vezérelt, rettenetesen titkos társaság áll. A merítés igen bőséges, az ötletek kimeríthetetlenek: felbukkannak a zsidók, a szabadkőművesek, az ufók, az illuminátusok, de tán még a Simpson-család is.
Mai posztunkban egy nagyon is létező szervezetről mesélünk egy kicsit nektek, amely az elmúlt hetekben (rengeteg egyéb, feltételezett disznóság mellett) még a sertésinfluenza kidolgozójaként is felmerült. Lássuk, mi is az a
Bilderberg-csoport, a földkerekség talán legbefolyásosabb nemzetközi klubja.
A második világháború utáni kettéosztott Európában vagyunk; a hidegháború tombol, Amerika Koreában erősen szív: az ilyen időket az isten is arra teremtette, hogy okos, befolyásos és dinamikus emberek összeüljenek és számtalan kávé, cigaretta és pusmogás közepette megpróbáljanak valami ütőset kitalálni a roppant gáz helyzet kezelése érdekében.
Washingtonban asztalhoz telepszik tehát pár nagyfejű és elkezdenek gondolkozni azon, mi a teendő. Az ötletgazda nem más, mint
John McCloy (itt balra), a
Világbank és a
Chase Manhattan Bank volt elnöke, a
Rockefeller Alapítvány első embere, öt amerikai elnök tanácsadója, a Kennedy-gyilkosságot vizsgáló
Warren-bizottság későbbi tagja, a Pentagon épületének ötletgazdája – és csak azért nem folytatom címei és beosztásai felsorolását, mert ez egy önálló posztot érdemelne.
A másik kezdeményező
Charles Douglas Jackson (itt jobbra), aki – sok más egyéb mellett – Eisenhower elnök pszichológiai hadviselés-ügyi szaktanácsadója volt, s aki a második világháborúban a CIA elődjénél, az OSS-nél szerzett elévülhetetlen (és azóta is csak kevesek számára hozzáférhető részletezettségű) érdemeket.
McCloy és Jackson (valamint még körülbelül egy tucatnyi stratéga) megállapodnak abban, hogy létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely Nyugat-Európa és az USA gazdasági, politikai és katonai érdekeit szem előtt tartva mindent megtesz (hangsúlyozom:
mindent megtesz) annak érdekében, hogy a világ a számukra legmegfelelőbb (hangsúlyozom:
a számukra legmegfelelőbb) irányba haladjon.
Egy ilyen gigantikus terv életbeléptetéséhez befolyásos és gazdag (ami talán szinonima…) európai és amerikai szövetségesekre van szükség, úgyhogy körülnéznek az öreg kontinensen is. Elméletük magja termékeny talajra hull: a
Rockefeller és a
Rothschild családok mellett (elvégre Európában vagyunk, ahol a történelmi arisztokráciának még mindig vannak húzónevei)
Joseph Retinger (lengyelországi német nemesi családból származó politikus), továbbá a holland uralkodóházból
Bernát herceg vállalkozik arra, hogy megszervezi az új csapat alakuló ülését. Élénken érdeklődik a tervek iránt a CIA egykori igazgatója, az amerikai külügyi államtitkár,
Walter Bedell Smith is, aki itt balra látható (a lóvét az első összejövetelre amúgy is az Ügynökség adta).
A választás egy oosterbeeki szállodára, a
Hotel de Bilderbergre esett (innen a név; a szálloda itt alul, mostani pompájában), ahol 55 évvel ezelőtt, 1954. május 29-én összeül mintegy ötven öltönyös figura, akik a politika, a gazdaság és a hírszerzés nagyágyúinka minősülnek. A meghívottak listáját szándékosan úgy állították össze, hogy (a szervezőkön kívül) minden országból két-három arc jelenjen meg, akik a liberális és a konzervatív ideológiai vonalat képviselik.
A megbeszélés olyan jól sikerült, hogy megállapodtak az éves rendszerességű összejövetelekben. Hogy pontosan kinek a szájából mi is hangzott el, nem lehet tudni, mert a Bilderberg-csoport (a továbbiakban: BCs) haladó hagyományai közé tartozik, hogy sem az alakuló ülésen, sem pedig azóta nem készülnek jegyzőkönyvek – legalábbis nyilvánosak nem, és azok az oknyomozó újságírók, akik megpróbáltak mégis kiszimatolni valamit, elég gyorsan abbahagyták. Az összefoglaló emlékeztetők pedig, amelyeket utólag oda szoktak dobni a sajtónak, olyan semmitmondóak és közhelyszerűek, hogy még a hetvenes évek moszkvai tudósítói is csettintenének az elismeréstől ezek olvastán.
A BCs szigorúan meghívásos alapon működik, tehát lebeszélném a kedves olvasót, hogy például tíz nap múlva (vagyis 2009 májusának közepén) bekopogjon az Athéntól mintegy 25 kilométerre fekvő
Vouliagmeni település
Naussika Palace nevű szállodájába és megpróbálja regisztráltatni magát az idei BCs-összeröffenésre; nem nagyon fog sikerülni – és ezzel nagyon finoman fogalmaztam.
A csoport befolyását egyszerűen nem lehet eltúlozni. Korántsem a teljesség igényével, mindössze példálózó jelleggel álljon itt pár név azok közül, akiknek gazdasági és/vagy politikai karrierje az után kapott új lendületet, hogy a BCs nagykutyái előtt volt alkalmuk beszédet tartani (közülük sokan állandó tagok is lettek):
Tony Blair brit miniszterelnök,
Bill Clinton amerikai elnök,
Henry Kissinger amerikai külügyminiszter,
James Wolfensohn világbanki elnök,
Colin Powell amerikai tábornok és külügyminiszter,
Franz Vranitzky osztrák kancellár. És hogy a hazaiakat se kíméljük: fellépett már BCs-rendezvényen
Bokros Lajos,
Járai Zsigmond és
Surányi György is, hogy
Martonyi Jánosról ne is beszéljünk.
Ápdét: Jelen állás szerint (2011 tele) Martonyi a második Orbán-kormány külügyminisztere, Surányi pedig a Magyar Nemzeti Bank - állítólagosan - következő elnöke.
Vannak találgatások, amelyek szerint nem lehet valaki a Fehér Ház főbérlője a csoporthoz való tartozás nélkül.
George W. Bush így győzte le a BCs-ellenes
Al Gore-t 2000-ben, de apja például 1992-ben kétszer is elítélően nyilatkozott a befolyásos társaságról, s ily módon vesztett Bill Clintonnal szemben (aki egy évvel korábban tartott egy - állítólag nagyon sikeres - beszédet a bilderbergesek németországi ülésén).
A BCs-t sokan összemossák más (többé-kevésbé titkos, de úgyszintén nagyon befolyásos) társaságokkal, például a
Világgazdasági Fórummal vagy a
szabadkőművesekkel – ebben annyi ráció mindenképpen van, hogy számos BCs-tag egyúttal az említett két szervezet tagja is - még ha ezt fennen nem is hirdetik.
A politikusokon kívül a bankárok és más pénzemberek kétségtelenül a legerősebb kártyák a BCs asztalán: a
Goldman Sachs igazgatótanácsának vezetője például az 1999-es ülés levezető elnökeként tevékenykedett, de a gyűlések állandó résztvevői az olyan világcégek első emberei is, mint a
Nokia, az
IBM, a
British Petroleum, a
Xerox vagy a
Royal Dutch/Shell.
Egyes konteósok szerint a BCs áll az 1957-es Római Szerződések mögött is, amelyből később az Európai Unió, illetve az euró-zóna is kinőtte magát. Szerb újságírók mérget mernek venni arra, hogy a koszovói zavargások, majd háború hátterében is ők állnak. Mindenesetre érdekes, hogy 1999. június 3 – 5 között volt a BCs portugáliai ülése, majd öt nappal később (!) a Biztonsági Tanács 1244-es határozata a tartományt ENSz-gyámság alá helyezte és a szerb csapatoknak távozniuk kellett Koszovóból. Ugyanezen források állítják, hogy az oroszok kiállása Szerbia mellett (Koszovóval szemben) nem is az albánok, hanem inkább a bilderbergesek ellen történő - amúgy nem túl eredményes - fellépés.
A BCs olyan diszkrét, hogy talán az egyetlen olyan nemzetközi szervezet, amely még honlapot sem tart fenn (
ez itt egy, velük szemben roppant ellenséges érzülettől áthatott olyan honlap, ahol a csoporttal kapcsolatos valamennyi konteó olvasható; szó mi szó, eléggé zavaros és inkoherens formában…
A másik egy kicsit kevésbé necces, de azt sem valami túlságosan kiegyensúlyozott szerkesztők írják…).
Költségvetése nincs (vagy titkos), az általuk megtárgyalt témák bizalmasak, a néha nyilvánossá váló telefonszámokon kizárólag üzenetrögzítő működik, a jegyzőkönyvek hiányáról már tettem említést, a résztvevők hallgatási fogadalmat tesznek és - nevetgélve, az összeesküvéselméletek orvosi esetként történő bemutatásával - igyekeznek elbagatellizálni a dolgokat.
Minden összejövetelük olyan biztonsági intézkedések közepette zajlik, amelyek mellett egy NATO-csúcstalálkozó, vagy egy pápa-amerikai elnök-izraeli miniszterelnök hármas randi átjáróháznak minősülhet; nemcsak a százas nagyságrendű létszámmal felbukkanó biztonsági őrök, hanem (érdekes módon) a találkozó mindenkori helyszíne szerinti államhatalom fegyveresei (rendőrök, csendőrök, esetenként katonák), továbbá az illetékes titkosszolgálatok gumitalpúinak garmadája is ott szokott nyüzsögni a környéken, ami egy „informális, gazdasági szakemberek kis csoportja által tartott kötetlen beszélgetéshez” képest legalábbis furcsa és elgondolkodtató.
Ha a kíváncsiság túlbuzogna benned, írhatsz nekik és további információkat kérhetsz. Európai központjuk postacímei (mert ők ilyen konzervatívok, csak a csigapostában hisznek):
Bilderberg Secretariat
1 Smidswater
The Hague
The Netherlands
vagy
Bilderberg Meetings
Amstel 216
1017 AJ
Amsterdam
The Netherlands
Ha Amerikából szeretnél infót:
The American Friends of Bilderbergs
477 Madison Avenue
6th Floor
10022 – New York
USA
Ha válaszolnak, térj vissza és oszd meg velünk élményeidet a kommentekben. Ja, és kérlek: tagadd le, hogy ismernéd jelen poszt íróját! Ő le fogja tagadni, hogy ismer téged.
A legkeményebb elméletek szerint a BCs (és csatolt részei – ezekről talán majd egyszer szintén írunk) az úgynevezett
Új Világrend (New World Order) bevezetésén és fenntartásán munkálkodik. Ennek előmozdítása érdekében tagjai és szimpatizánsai:
1.) Határozottan fellépnek a Föld túlnépesedése ellen, de nem óvszer-osztogatással ám, hanem világméretű járványok és egyéb, egészségügyi problémák keletkeztetésével (az AIDS például az ő művük, a madárinfluenza is az általuk finanszírozott laborok terméke, de
a legújabb mexikói sertésinfluenza gyökereit is náluk, illetve a hozzájuk közelállóknál kell keresni); ez utóbbi linkért köszönet
JClayton olvasónknak;
2.) Véres háborúkat kezdeményeznek, amelyeknek (az azonnali hatásként regisztrálható népességcsökkenési következményen túl) az is a céljuk, hogy a potenciális gazdasági, katonai és/vagy ideológiai versenytársakat (például az iszlám, Oroszország vagy Ázsia) féken tartsák: gondolunk itt az iraki és afganisztáni háborúkra, a kínai-indiai,
indiai-pakisztáni, illetve a kínai-orosz ellentétek szinten tartására, esetenként a lokális afrikai vagy ázsiai mészárlások kirobbantására és diszkrét finanszírozására, a palesztin feszültség konzerválására, Irán és Észak-Korea folyamatos fenyegetésére, stb.;
3.) Szorgoskodnak az európai (fél)periféria minél szorosabb odaláncolásán Amerikához és Nyugat-Európához, továbbá ezen államok gazdasági kiszolgáltatottságának folyamatos növelésén (tájékoztatásul: számukra minden olyan európai ország periféria, amely kívül esik a klasszikus London-Berlin-Róma-Madrid-Párizs ötszögön, tehát már Ausztria, Portugália és Skandinávia is, hogy magunkról vagy pláne mondjuk Ukrajnáról ne is beszéljünk). Mindezek érdekében a globalizáció legnagyobb harsonásai és zászlóvivői;
4.) Minél nagyobb befolyást igyekeznek szerezni a nemzetközi (politikai, gazdasági és katonai) szervezetekben. Ebbéli igyekezetük világosan tettenérhető és az ENSz, a NATO, az EU, az EBESz és még további szervezetek tevékenységét vizsgálva, s megállapítható, hogy máris hozott gyümölcsöket;
5.) Időről időre ők (illetve eszmei elődeik – lásd még szabadkőművesek, Cion bölcsei, satöbbi) idézik elő a regionális és globális gazdasági válságokat annak érdekében, hogy – egyfajta szociáldarwinista megközelítéssel – a leggyengébbek (cégek, kormányok, államok, esetleg egyének) elhulljanak; ez annak az ősi mezőgazdasági megfigyelésnek a korszerűsített változata, mely szerint a tarlót időről időre fel kell perzselni ahhoz, hogy a későbbi termés hozama nagyobb legyen, és a föld pihenjen egyet; az ázsiai, az orosz, a dél-amerikai pénzpiacok és tőzsdék elmúlt években-évtizedekben tapasztalt válsága mind-mind az ő művük volt, nem beszélve a mostani világszintű balhéról.
6.) Természetesen a kezükben vannak a világ leghatékonyabb és legjobban fizetett hírszerző szolgálatai (CIA, Moszad,
MI6, DGSE, BND, stb.), és senkit nem lepek meg azzal a hírrel, hogy ők finaszírozzák
a globális elektronikus Nagy Testvért, az Echelont is;
7.) A befolyásos nemzetközi sajtó úgyszintén a kezükből eszik, és itt nem csak az irányított cikkekre, a BCs-vel szembeni pozitív reakciók kiváltására alkalmas írásokra gondolok ; mert ne mondja nekem senki, hogy tökös újságírók annyi mindent kiderítettek és felfedtek már az elmúlt évtizedekben, de egy rohadt rejtett mikrofont nem sikerült még beszerelniük egyetlen BCs-mítingre sem és egyetlen, szexuálisan elhanyagolt középkorú titkárnőt sem sikerült még gerincre vágniuk – hacsak nem fűződik (anyagi vagy más) érdekük ahhoz, hogy a titok valóban titok maradjon.
Ennyit a mára rendelt konteóból. Saját élményeket, esetleg a mégiscsak létező, és mindeddig valamely magyar íróasztal fiókjának mélyén pihenő hangfelvételek szó szerinti átírását szívdobogva várjuk a kommentek közé.
Ez a poszt 2009. május 4-én jelent meg először egy másik blogszolgáltatónál. / konteo.freeblog.hu
