Saint-Germain rejtélye

Halhatatlan gróf, vagy történelmi anomália? Esetleg egy ügyesen kihasznált genetikai visszaütések sorozata? Lehetséges-e, hogy egy egyszerű emberi lény elérheti a halhatatlanág „képességét”? Sok történet szól olyanokról, kik ezt már elérték, de velük a történelemben sose találkoztunk, mint újonnan felbukkanó személyek. Ám Saint-Germain-nal igen. A feljegyzések születési időpontját az 1600-as évek végére teszik, de vannak, akik hosszú életét Krisztusig is visszavezetik. Sokszor látták a történelem során, még nem is olyan régen, az 1970-es években is. A leírásokban mindig 45 év körüli férfinek írják le.
S e mellett sok híresnek mondható ember is ismerte, mint: Casanova, Madame de Pampadour, Voltaire, Anton Mesmer és még sokan mások.

Származás

Az ember, aki később Saint-Germain néven vált ismertebbé, nem tudni mikor született. A legtöbbek szerint az 1690-es években születhetett, de egy Annie Besant által írt genealógia (leszármazási rend, nemzedékrend) szerint Saint-Germain II. Rákóczi Ferenc fia volt, Erdélyi herceg. A nem annyira komolyan vett leírások között szerepel olyan is, aki Jézusig, s ő előttiig, a Kr.e. 3. századig mutat vissza a gróf jelenlétére.
Amiben mindenki egyetért, hogy Saint-Germain gróf rutinos lett az alkímia, a misztikus tudomány világában. Az első, s legfontosabb kutatásai között volt a bölcsek kövének létrehozása, amely alapvető fémeket, mint az ólmot, képes volt tiszta arannyá, ezüsté változtatni. Továbbá, ezt az erőt használhatta egy elixírben, mely képes volt örök életet biztosítani annak, aki megissza. Úgy hiszik sokan, hogy a gróf rájött e titkokra, s élt is velük.

Európa

Európában először 1742-ben emelkedett fel, az előkelőségek körébe persze. Éppen ez előtt töltött öt évet Perzsiában, hogy eltanulja az ékszerészi mesterséget. A felsőbb réteget kiválóan elszórakoztatta hatalmas tudásával a tudományról, s történelemről. Ehhez hozzájárult zenei tehetsége, személyes varázsa, s elméssége.
Ahogy 1760-ban a gróf megjelent Madame de Pampadour (XV. Lajos Francia Király felesége) előtt, a nő nem hitt a szemének, hisz ugyanezzel az emberrel már 1710-ben is találkozott (ez volt az oka, hogy udvarába hivatta). Megdöbbenésére gróf Saint-Germain egy percet sem öregedett utolsó találkozásuk óta. S így a madame megkérdezte a grófot, hogy vajon az édesapja volt-e, kivel Velencében talál okozott?

„Nem, Madame” válaszolta, „De én magam Velencében én az utolsó század vége felé, s ennek az elején, örömmel tölt el, hogy udvarodban vagyok.”

„Elnézését kérem, de ez lehetetlen!” mondta a grófnő „A Saint-Germain gróf akit én ismertem akkor, lgalább 45 éves volt. És maga, legalább annyi éves most”

„Madame, én nagyon idős vagyok” megjegyezte a gróf, ravasz mosollyal.

„De akkor magának legalább 100 évesnek kell lennie” mondta a megdöbbent grófnő

„Az lehetetlen” mondta a gróf, majd tovább bizonygatta, hogy ő ugyanaz az ember, ki 50 éve Velencében találkozott a grófnővel.

Örökké a jelenben, sose öregedve

A következő 40 évben a gróf bejárta Európát, s mind akik találkoztak vele csodálkoztak sokszínűségén. Virtuózként játszotta a hegedűt, rutinosan, szépen festett, bárhova ahova utazott, ott felállított egy laboratóriumot, valószínűleg az alkímiának szentelve ott töltött idejét. Tehetős embernek tűnt, de nem tudta senki, van-e bankba betett pénze, esetleg tartalékai valahol. Legtöbbször a barátaival étkezett, mivel élvezte társaságukat, de ritkán látták, hogy publikusan étkezett volna. Fennmaradt leírásokban, hogy zabkása diétán élt. Tökéletesen festett ékszereket, s több kis gyémántot állítása szerint képes volt egy naggyá egybeolvasztani. S ezek mellett sok titkos társasághoz fűzték a nevét, mint a Szabadkőművesek, llluminati, a Fény Lovagjai, stb.

A híres 18. századi gondolkodó, Voltaire ezt írta Saint-Germain-ról:
„Egy ember aki sosem hal meg, s mindent tud.”

A 18. században a gróf sok hasznát vette mérhetetlen tudásának, hiszen a világi politikában könnyen szerepet vállalt.
Az 1740-es években XV. Lajos Francia király diplomatája volt, s titkos küldetésekben vett részt számára Angliában.
1760-ban hasonló funkciót töltött be Hágában, ahol találkozott a rossz hírű szeretővel, Giacomo Girolamo Casanova-val. Casanova később ezt mondta Saint-Germain-ról:

„Ez a különleges ember..kétségtelenül mondta ki, hogy 300 éves volt, s ismerte az Univerzális Gyógyszert, magáénak tudhat egy természet feletti hatalmat, s meg tudja olvasztani a gyémántot...
…mindez, ahogy mondta, apróság számára.”

1774-ben visszatért Franciaországba, XVI. Lajos udvarába, őt és hitvesét figyelmeztetve a közelgő forradalomra.

1779-ben Hamburgba utazott, Németországba, ahol összebarátkozott az uralkodóval. Az elkövetkező 5 évben a herceg vendégeként élt, az Eckernförde-i kastélyban. Helyi feljegyzések szerint 1784 Február 27-én Saint-Germain itt hunyt el.

Vissza a sírból

Egy normális halandónak ez lenne a történet vége. De nem Saint-Germain grófnak.

Továbbá látták őt nem csak a 19. hanem a 20. században is!

1785-ben Anton Mesmer (az úttörő hipnotizőr) társaságában látták Németországban. (Páran állítják, hogy Germain volt az, aki felfedte az alapvető ötleteket a hipnotizálásról Mesmer-nek.) Hivatalos feljegyzések szerint a Szabadkőművesek őt választották képviselőnek egy 1785-ben megrendezett ülésre. Bastille eleste után,
1789-ben Comtesse d'Adhémar állította, hogy egy hosszú beszélgetést folytatott Saint-Germain gróffal. A férfi állítólag elmondta a hölgynek Franciaország közvetlen jövőjét, mintha tudta volna, hogy mi következik. 1821-ben d'Adhémar így ír róla: „Láttam megint Saint-Germain-t, mindig megdöbbent. Láttam, mikor a királynőt (Antoinette) meggyilkolták, azutáni napon, hogy meghalt d'Enghien (herceg), januárban, 1815-ben. S láttam még de Berry herceg meggyilkolásának előestéjén.” Az utolsó időpont, amikor a hölgy látta a grófot, 1820-ban volt. Leírása szerint sosem látszott többnek, mint egy férfi, aki a 40-es évei közepén jár.

Lehetséges, hogy 1821 után Saint-Germain új személyazonosságot vett fel.

Életrajzában Albert Vandam egy különös emberrel való találkozásról ír. Ez az ember meglepő hasonlóságot mutatott Saint-Germain-nal, de őt Major Fraser-nek hívták. Vandam ezt írta:

„ Major Fraser-nek hívta magát, egyedül élt, s sosem említette családját. Ráadásul bőkezűen bánt a pénzzel, bár szerencséjének forrása mindig is titok maradt mindenki számára. Hatalmas tudást birtokolt sok Európai országról, sok korból. Hihetetlen volt a memóriája, s érdekes megjegyezte mindig hallgatóinak, hogy amit tud, azt nem könyvből tanulta. Furcsa mosollyal arcán, sokszor elmondta, hogy biztos abban, hogy ismerte Nero-t, s beszélt Dante-vel. „

Major Fraser bármilyen nyom vagy jel nélkül, hirtelen eltűnt.

Az utolsó megjelenése (a leírtak szerint Saint-Germain volt) 1972-ben volt, Párizsban, amikor egy ember kijelentette, hogy ő volt a legendás gróf (a neve Richard Chanfray). Megjelent a francia televízióban, s hogy bebizonyítsa állítását, az ólmot arannyá változtatta, mindezt a kamerák előtt. Chanfray 1983-ban öngyilkosságot követett el.

Lehetséges lenne, hogy megtalálta az örök élet kulcsát, a port, a követ mely továbbfejleszti a fizikai, s szellemi valónkat? Vagy tényleg időutazó volt? Senki sem tudhatja biztosan, s azt sem, hogy 1983-ban meghalt. Hisz szerintem, aki egyszer feltámadt, még egyszer megtehette. Ráadásul különös módon mindig azután tűn el huzamosabb időre, miután rájöttek, hogy nem csak 45 éves, vagy éppen ő árulta el magát… számomra különös „egybeesés” ez is. S ráadásképp azt sem tudhatjuk biztosan, mikor is született…