UFO jelenségekkel foglalkozó amerikai blogokat figyel az USA haditengerészete?

Egy különösen képzett szakemberekből álló katonai szerv végzi a megfigyeléseket - állítja egy érintett kutató.
Főként a kiszivárgott titkos információk és az állítólagos UFO szerencsétlenségekkel kapcsolatos anyagok érdeklik őket.

Hivatalosan alig ismert az az amerikai Haditengerészet által létrehozott ügynökség, amelynek védőszárnya alá gyűjtötték össze az Egyesült Államok legjobb információ-technológiai szakembereit, akiknek a feladatához tartozik, hogy rendszeresen monitorozzák az UFO jelenségekkel foglalkozó angol nyelvű honlapokat.

Ezt állítja az egyik legismertebb amerikai UFO kutató, Anthony Bragalia, akinek elmondása szerint a saját blogjait is többször felkeresték már a katonasághoz köthető látogatók. Bragalia szerint az elmúlt öt évben számos, a földönkívüliek állítólagos tevékenységével foglalkozó szerző, blog és fórum került az ügynökség látóterébe, amelyeket rendszeresen és visszatérően látogatnak a szervezet szervereiről.

A kutató ennek alátámasztására több esetet is felsorol, amikor az adott oldal naplója rögzítette a Haditengerészeti Információs Hálózati Központ (Navy Network Information Center - NNIC) nevű katonai szervezet jelenlétét:

Az UFO-Blogger.com honlap mögött futtatott speciális, a látogatókat és azok tevékenységének részleteit is rögzítő rendszer 2010. december 8-án észlelte az NNIC látogatását. Az adatok szerint az ügynökség szervereiről három oldalt töltöttek le és összesen 1 perc és 22 másodpercig voltak jelen. A kifejezések pedig, amelyekre rákerestek a következők voltak: "WikiLeaks UFO Disclosure" (WikiLeaks UFO nyilvánosságra hozatal) és "Claims Assange"(Assange állításai).

Mel Fabregas, a VeritasRadio.blogspot.com bloggere 2009. január 29-én észlelte az NNIC látogatását, amely másodpercekkel azután történt, hogy posztolták az "UFO észlelés Barack Obama elnök beiktatási ünnepségén" című írásukat.

2008. július 5-én pedig az OpenMinds említi az egyik írásában, hogy az állítólagos Reagan tájékoztatót és a hozzá kapcsolódó kozmikus csereprogramot a világ elé táró weblap elindulását követően az első látogatók egyike is az amerikai NNIC volt.

Az UFO témájú weblapokat megfigyelő Haditengerészeti Információs Hálózati Központról azonban meglehetősen kevés hivatalos információ áll rendelkezésre. Az amerikai ufológusnak annyit mégis sikerült kiderítenie, hogy szigorúan titkos hozzáférésekkel rendelkező személyeket alkalmaznak, akik az USA Haditengerészetéhez tartozó szerverrendszereket üzemeltetik.

A teljes IP adatbázis mellett ők felügyelik a közvetlen és titkos telekommunikációs hálózatokat is, de főszerepük van a komputeres védelemre és a számítógépes hadviselésre létrehozott projektekben is. Emellett más kormányzati ügynökségek hálózataihoz is hozzáférhetnek, így többek között a NASA egyes szervereihez is. Ezen kívül szorosan együttműködnek az amerikai Védelmi Minisztériummal és a nemzeti hírszerzéssel.

Az NNIC éves költségvetése állítólag meghaladja a 300 millió dollárt, a főhadiszállása pedig minden bizonnyal Norfolkban lehet. Erre konkrét IP címekből szerzett információk visszafejtéséből nyert adatok utalnak, de az USA szinte valamennyi részén vannak további alközpontjaik.

Bragalia elmondta még, hogy az NNIC mellett más amerikai kormányzati ügynökségek is gyakran látogatják az UFO jelenségekkel kapcsolatos civil oldalakat - ilyenek a NASA, vagy az Amerikai Külügyminisztérium - ám mindig van egy rendszeresen feltűnő látogató, amely szinte minden alkalommal megelőzi a többi kormányzathoz köthető szerv megjelenését, ez pedig az NNIC.

Bragalia végül hozzátette, természetesen nem lehet kizárni, hogy bizonyos esetekben csupán arról van szó, hogy egy-egy alkalmazott a pillanatnyi szabadidejét kihasználva, a munkahelyéről keresi fel az őt érdeklő témával foglalkozó internetes oldalakat, de a látogatások mennyiségéből, intenzitásából és módjából egyértelműen az látszik, hogy többségében tervszerű és meghatározott mintákat követő megfigyelésről van szó.

/ittvannak.hu/

Tovább...

Mintha kialudt volna a Nap - elképesztő videót lőtt a NASA műholdja

Hatalmas koronalyukat figyelt meg a Napon a NASA szondája. A sötét képződmény miatt úgy tűnik, mintha kialudt volna a csillag északi régiója.

A videót a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal napfigyelő műholdja, az 1995-ben indított Solar And Heliospheric Observatory (SOHO) készítette július 13 és 18 között - adta hírül a space.com.


A koronalyukak olyan helyek, ahol a Nap mágneses mezeje szétnyílik, szabad utat engedve a napszélnek, mely így a csillagközi térbe áramlik. A mostani koronalyukból kiszökött napszél a becslések szerint július 19-20-án éri el a Földet, geomágneses viharokat, sarki fényt idézve elő.

/pecsistop.hu/

Tovább...

Elképesztő fényfelhők a sötét égen, a lámpákat is túlragyogták

A sötét égbolton gyöngyházfénnyel ragyogó felhők tűntek fel a napokban az argentínai Tierra del Fuego felett naplemente után egy órával. A jelenség olyan fénnyel tündökölt, mint az utcai lámpák.

A július 24-én megfigyelt képződmények poláris sztratoszférikus felhők voltak - írja a spaceweather.com. Az ilyen típusú felhők 15-25 kilométer magasan jönnek létre, napnyugta előtt kicsivel látszanak a legjobban, de még utána két órával is megfigyelhetőek. Főként jég és salétromsav alkotja őket. Elsősorban a bolygó északi területeiről szoktak ilyen felhőkről beszámolni, az argentin észlelés igazi ritkaságszámba megy.

Argentína

A zivatar.hu szerint A poláris sztratoszférikus felhőknek két fő típusa van. Az első kevésbé látványos, -78 °C környékén alakul ki. Az anyaga HNO3 x 3 H2O, és különböző nitrogéntartalmú savak. Ez a fajta károsítja az ózonpajzsot. A második a gyöngyházfényű felhő, kialakulásához hidegebb kell, nagyjából -85 °C. Csak tiszta, 10 mikrométer alatti szemcseméretű jégkristályokból áll.

Poláris sztratoszférikus felhők a sarkvidéken

A poláris sztratoszférikus felhők nagy hatással vannak az éghajlatra. A felületükön képződnek a klórgyökök, amik tavasszal az Antarktisz területén (illetve a polárfronton belül, a légkörzéstől elzárt részen) erősen bontják az ózont. Ezt láncreakcióként addig folytatják újra meg újra, amíg nem lesz túl meleg, ugyanis bár a reakció napfényt igényel, viszont a klórgyök csak hidegben stabilis.

/pecsistop.hu/

Tovább...

A Csendes zóna titka

A világon meglepően sok olyan rejtélyes hely létezik, melyek esetében olyan természeti, környezeti rendellenességek tapasztalhatóak, amiket (legalábbis egyelőre) a tudomány nem tud érdemlegesen megmagyarázni, vagy egész egyszerűen nem ért. E helyek gyakran jelennek meg már az ősi civilizációk kultúrkörében is, misztikus, szent helyekként emlegetik őket. Paranormális tevékenységekről, földön kívüli istenségekről tesznek említést e térségekben. Az egyik ilyen terült a Mexikóban lévő úgy nevezett "Csendes Zóna".

Észak-Mexikóban, Ceballos városától körülbelül 40 km-re nyugat, északnyugati irányba van egy elhagyatott félsivatagos terület, melyet "Zona del Silencio"-nak (angolul: Zone Of Silence, vagyis "Csendes zónának") neveznek. A terület elnevezése abból adódik, hogy a zónán belül a rádióhullámok nem továbbíthatóak, feltételezhetően a környéken tapasztalható különösen nagy mágneses erőnek köszönhetően.

A sivatag ezen elhagyatott része azonban nem csak ettől különleges. A beszámolók szerint a környéken számos ritka, mutáns állatfaj él, melyek kizárólag csak itt találhatóak, mint például egy lila kaktuszféle, vagy a sivatagi teknősnek egy mutálódott változata, továbbá a megfigyelések alapján kiemelkedően magas a világűrből becsapódó meteoritok aránya is más területekhez képest, mintha valami "odavonzaná" őket a körzethez. Elsőként a sivatag ezen részén tapasztalható furcsa jelenségekről 1930-ban Francisco Sarabia mexikói pilóta számolt be, akinek a terület felett repülve minden ok nélkül egyik pillanatról a másikra kikapcsolt a rádiója.

Ezt követően azonban a figyelem középpontjába akkor került tartósan a zóna, amikor 1970. július 11-én az Egyesült Államok légierejének Utah állambeli Green River-i katonai támaszpontjáról a NASA fellőtt egy Athena hordozórakétát. A rakétának 1100 km megtétele utána az új-mexikói White Sands Rekéta Lőtéren kellet volna földet érnie, ám máig tisztázatlan okokból, több száz kilométernyire eltért a céltól és végül a zónában csapódott be, ezzel igencsak letérve pályájáról és jócskán túlrepülve eredeti érkezési pontjától. Lényegében tehát úgy viselkedett, mintha odavonzotta ("odahúzta") volna valami a zónába. Ezt az esetet egyes feltételezések szerint az okozhatta, hogy voltaképpen a Csendes zóna nem más, mint egy nagy erejű energiaörvény, mely mágneses erejével magához vonzza a fémtartalmú, nagyobb méretű komplexumokat, mint például a magas vastartalmú meteoritokat, az űrszemetet, vagy a rakétákat.

A tudomány mai állása szerint a Föld mágneses mezeje a bolygó különböző pontjain néhány százalékkal eltér, mely magyarázatként szolgálhat a rendkívüli jelenségekre. Ténylegesen tapasztalható, hogy erős mágneses tér uralkodik a környéken, az iránytű nem működik megfelelően, csakúgy, mint a mobiltelefonok, rádiók, stb., melyek lényegében használhatatlanok a zónán belül.

Az itt élő endemikus fajok, mint például a lila sivatagi kaktusz szokatlan módosulásainak is magyarázata lehet a körzetet érő erősebb napszelek hatására intenzíven elhasználódott rétegek elszíneződése.

Ez azonban nem minden. Az 1900-as évek elejétől kezdődően egyre gyakoribbak a térségben az UFO észlelések is, melyek oka egyes elképzelések szerint az, hogy a terület lényegében egy tájékozódási pont, vagy kapu a földönkívüliek számára. Az idegen bolygóról érkező látogatók a Föld felszínén való tájékozódáshoz könnyedén használhatják a Föld mágneses terének eltéréseit, csakúgy, mint mi a "normál" helyeken az iránytűt.

További érdekesség, hogy a Zona del Silencio a huszonhatodik és a huszonnyolcadik szélességi körön található, tehát pontosan egyvonalban a Bermuda-háromszög belső területeivel és az egyiptomi piramisokkal, melyek szintén bővelkednek megmagyarázhatatlan rejtélyekben, paranormális tevékenységekről szóló beszámolók sokaságában.

Forrás:bestofcafe.hu

Tovább...

UFO videók - TOP 100

Az UFOTVstudios összevágta minden idők 100 legjobb UFO felvételét egy másfél órás filmbe.

Nem épp rövid, úgyhogy popcorn-t az ölekbe, villany lekapcs, mert egy egész estét kitöltő UFO özönt kaptunk. Van közte néhány igencsak mókás. Jó szórakozást hozzá! :D

Tovább...

Új webkamera az oldalon!

Volt egy kis időm pepecselni a html kódokkal, úgyhogy feltettem a Popocatepetl vulkán webkameraképét.

Mivel egyre aktívabb, és ezt minden bizonnyal a megnövekedett UFO aktivitásnak köszönheti, érdekes eseményeknek lehetünk időnként tanúi.

Nagyobb méretben elérhetitek az alábbi oldalon:
KATT IDE

Tovább...

Az annunakik technikai fejlettsége régen és ma

Kb. 450.000 évvel ezelőtt az annunakik hasonló technikával rendelkeztek, mint amivel mi is rendelkezhetnénk, ha kissé tökéletesítenénk a jelen eszközeinket, mondjuk a háborúk és a gazdasági sanyargatások helyett. Tehát nem voltak ők annyira előrébb.

Hasonló hajtóművekkel rendelkeztek, meglepte őket a Föld gravitációja (első alkalmakkor itt hagyták a fegyvereiket, mert azok súlyával nem tudtak felszállni), a Földre való leszállás térképe részletesen leírja, hogy mikor milyen hajtóművet kell beindítani, stb. A Földre leszállni csak akkor tudtak, mikor a Nibiru erre járt, ilyenkor időben elindultak, megelőzték a bolygójukat, leszálltak a Földre, itt éltek néhány évet, évtizedet, majd indultak vissza, hogy elérjék a már visszafele haladó bolygót.

Ha nem sikerül elérni a Nibirut, akkor itt maradnak 3.600 évig. A leírásokban szerepel olyan eset is, mikor az egyik űrhajó megsemmisült, és minden űrhajós meghalt. Ez nagy gyász volt. Úgy tűnik, amikor a Földre szálltak, az volt az űrutazás hőskora az annunaki történelemben. Ez valahol logikus is, hiszen ha hamarabb tudtak volna jönni a Földre, ha képesek lettek volna rá techniaki szinten, akkor minden hamarabb történt volna akár egy-két millió évvel.

Aztán a rutinná váló repülések révén sokat fejlődtek, hajtóműveik erejét először négyszeresére emelték, majd a Vízözön körül már többszörösére. A fejlődésük töretlen volt, hiszen ott voltak a Marson, illetve néhány száz fős legénység (Igigi) volt a Föld körül keringő bázison, ahol például átvészelték a Vízözön eseményét. Tehát hasonló technikából kiindulva mint a miénk, létre hoztak egy fenntartható bolygóközi űrállomást. A Vízözön leírásából tudjuk, hogy ez az állomás nem volt túl nagy, és nem is lehetett ott túl sokáig tartózkodni, mert a Vízözön lezajlása után mikor visszajöttek a Földre, eléggé megviseltek voltak fizikailag (mozgáshiány) és az élelmiszerhiány miatt majdnem éhen haltak.

Ami szintén kb. 400.000 évvel ezelőtt kezdett fejlődni az a genetika volt. Hiszen kb. 150.000 év kellett ahhoz, hogy kikísérletezzék a homo sapiens genetikai ugrását. Eleinte a görög mitológiából ismert szörnyszülöttek keltek életre, ló fejű ember, emberfejű oroszlán, és egyéb emberi nyelven beszélő, valamilyen kezdetleges tudattal rendelkező ember-állat keverékek. Több helyen meg van említve, hogy néhány ilyen szörnyszülött megértette, hogy ő csak egy genetikai kísérlet rosszul sikerült eredménye, és hamarosan meg fog halni. Ilyen beszélgetések után az annunakik mindig szomorúak voltak.

Aztán ez a tudás magas szintre fejlődött. Isis nagyon szerette férjét Osiris-t, és még nem volt gyermekük, ezért rögtön férje halála (Seth megölte) után apjához, Toth istenhez fordul, aki az „isteni tudás birtokosa”, azaz mai nyelven génsebész volt. Ő a halott Osiris DNS-ét felhasználva, valamilyen máig még nem értett technológiával (klónozás?) áldott állapotba hozza lányát, Isis-t. A beavatkozás sikerül, Isis istennőnek fia születik, akinek a Horus nevet adják. Horus egy az egyben úgy néz ki mint apja Osiris, éppen ezért titokban, a világ és főleg Seth isten elől elrejtve nevelik fel.

Az annunaki világ nyersanyag függő volt, hiszen a már meglévő űrtechnikát felhasználva éppen ezért jöttek a Földre. Tény hogy aranyat kerestek és találtak. Megtalálták a Föld legjobb aranylelő helyeit és az aranyat olyan minőségben tudták feldolgozni, amire éppen csak most vagyunk képesek. Arra vonatkozólag, hogy miért pont az aranyat keresték több elmélet is született már, szerintem e legbiztosabb választ tőlük kapnánk, mert mi csak találgatunk.


A Földön első bázisaikat a már ismert területeken alapították részben a melegebb klíma, az élhetőbb élettér miatt, azonban nagy örömükre szolgált, hogy itt egyben a kőolaj úgy magától tört a felszínre, mint nálunk a vízforrások. Az elején hajtóműveik biztosan kőolaj származékkal működtek. A Vízözön körül már fejlődtek ezen a téren is. Egy Sitchintől származó információ szerint ekkor már vízzel hajtották a rakétáikat. Ezekről valamilyen szintű leírás fennmaradt. És láss csodát, a NASA is pont ilyen hajtóművekkel kezdett kísérletezni évekkel ezelőtt. Lehet, hogy ők is olvasták az ősi műszaki leírást?

Másik érdekesség, hogy másképp telik az idő a Nibirun és másképp a Földön, az eltérő csillagászati periódus miatt. Aki a Nibiruról ide költözik, annak a Nibiru szerint telik az ideje, majd hosszas itt tartózkodás után, kezd átállni a Földi ciklusra. Eleinte csak napokig nem aludtak, míg a végén több annunaki már nem tudott elmenni, számukra értelmetlen lett volna a távozás. Az a néhány százezer év amit az annunaki genetikai kísérletezés hőskorának tekinthető, szerintem nálunk néhány évtized lenne, ha igazán akarnánk és foglalkoznánk vele. Ha megnézzük az ember mellett élő kutyát, azt szokták mondani, hogy hétszer gyorsabban él.

Egy embert több kutya is kiszolgál. Egy annunaki mellett sok emberi generáció meghal. Mindenkinek a saját ritmusában telik az élete, a saját időmértéke alapján. Tehát eléggé rövid idő alatt bizony utol lehetne őket érni, sőt meg is előzhetnénk, ha addig nem pusztítjuk ki saját magunkat.

Az annunakik ismerték az UFO-kat, például dolgoztak együtt szürkékkel. Bio robotoknak nevezték. Nem tudni, hogy ezek azok a szürkék, akik erre járnak, vagy másik faj. Egy dolog biztosnak tűnik, az annunakik úgy mondták, hogy a szürkéket nem ők hozták létre, csak azok szolgálják őket. A szürkék nem jelentettek nagy létszámot, időnként felbukkant egy-egy egyik-másik űrhajón, de legfőképpen a Nibirun.

Az annunakik hasonló fizikát tudhattak mint mi. Pontosabban mi fejlődünk hasonló módon mint ők, lévén a bennünk lévő, tőlük származó genetika. A leírásokban sehol sem szerepel tér-idő ugrásnak még csak a gondolata sem. Hasonló módon, mint mi, mindig belefutottak a háromdimenziós világ korlátaiba, a térbe és időbe.

Forrás: Rejtélyek szigete

Tovább...

Újabb hivatalos hazugságokon alapuló nem hivatalos oltásbotrány

Aki kénye kedve szerint alakíthatja a szavakat és a számokat, az bármilyen botrányt elrejthet, anélkül, hogy büntetéstől kellene tartania és persze milliárdokat kereshet a módszerrel.
Ilyen eszközök birtokában egy egész ágazatot képesek büntetlenül működtetni.

A módszer rendszeres alkalmazása az Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ, a CDC esetében a legszembetűnőbb.

A járványmanipulálási központ találóbb elnevezés lenne, hiszen ez legfőbb profiljuk. Úgy alakítják a szavakat és a számokat, hogy a megrendelt képet közvetíthessék a nyilvánosság felé.

A CDC nem egyéb, mint az adófizetők pénzéből finanszírozott orvosi kartell.

Lássuk legújabb akciójukat.

Immár 25 éve, 1988 óta írok a hamis oltástudományról, és azt hittem már mindent láttam: téves állítások az immunitásról, elhallgatott információk a vakcinák mérgező összetevőiről vagy a megfelelő klinikai kísérletek hiánya.

Dr. Peter Doshi, a Brit Orvosi Folyóiratban megjelent cikkében azonban egy újabb hazugságra hívja fel a figyelmet, aminek alapja, hogy a legtöbb influenzás megbetegedésként diagnosztizált esetnél egyáltalán nem az influenza vírusról van szó.

Kérem koncentrálni, mert még elveszítik a fonalat!

Dr. Doshi leírja, hogy évente több százezer mintát vesznek az „influenzás” betegektől az Egyesült Államokban és ezeknek csupán nagyon kis százalékánál mutatják ki magát az influenza vírust.

Tehát még érthetőbben: a legtöbb influenzával diagnosztizált beteg szervezetében nem találtak influenza vírust. Ergo, nem influenzásak.

Tehát még ha az influenzaoltások hatékonyak és biztonságosak lennének is, akkor sem előzhetnék meg ezeket a betegségeket, mivel nem az influenza vírus okozta őket.

Az oltásokat nem az álinfluenza megelőzésére fejlesztették ki.

A legtöbb influenzaként diagnosztizált betegség bakteriális eredetű, illetve sokszor étel, lég és egyéb szennyeződés vagy GMOk fogyasztása által kiváltott megbetegedésekről van szó. Akármiről is, de nem influenzáról.

Néhány szemelvény Dr. Doshi „Influenza: vakcina marketing a betegség marketingjén keresztül” című írásából:

„Az influenza marketingjének talán legleleményesebb stratégiájának középpontjában az a megközelítés áll, hogy az „influenzás tünetekkel járó betegségek” és az influenza egy és ugyanaz. A különbség igen körmönfont és kizárólag jelentéstani eltérésen alapul. Az ismeretek általános hiánya lehet a legfőbb oka annak, hogy az emberek nem tudják, hogy még a legideálisabb influenza védőoltás is, ami pontosan megfelel az éppen körbejáró vad vírustörzseknek és így elvileg képes lenne megállítani minden influenzavírust, csupán az „influenzás megbetegedések” nagyon kis százalékában használ, mert a legtöbb esetben szó sincs influenzáról. Évente több százezer légúti mintát vesznek a páciensektől az Egyesült Államokban és ezeknek csupán 16 százalékánál találnak influenzavírust.”

Egy etikus világban a kutatók és a bürokraták megkongatnák a vészharangot és felhívnák a figyelmet arra, hogy az „influenzás megbetegedések” jelentős hányadában nem is influenzáról van szó.

Ez persze nem történik meg. Túl sok pénz és túl sok hírnév forog kockán.

Ehelyett a beteg elmegy az orvoshoz. Rosszul érzi magát, köhög, lázas és fájnak az izmai. Az orvos közli vele, hogy influenzás és szigorú tekintettel megkérdezi, hogy beoltatta-e magát az idén.

„Nem,” válaszolja a beteg. „Látja, látja!” – mondja elmarasztalóan az orvos. „Most persze beteg lett! Az oltással ezt bezzeg elkerülhette volna.”

Tévedés. Még az oltáshívők is kénytelenek belátni, hogy az influenza védőoltás nagyon kis százalékban válhat bárki hasznára, mert a legtöbb ember nem az influenzavírustól betegedik meg.

A legtöbb orvos éppen csak rápillant a betegre. A szokásos tünetek megvannak, ráadásul influenza szezon van, tehát a beteg influenzás. Kész.

A folyamatos és agresszív pszichológiai marketing eredményeként a legtöbb emberből komoly érzelmeket váltanak ki a reklámkampányok. A módszer működik.

A másik propagandafogás, amit a hatóságok az emberek megfélemlítésére és az influenzaoltások eladásának növelésére használnak, az annak rendszeres hangoztatása, hogy évente 36 ezer ember hal meg influenzában az Egyesült Államokban. Biztosan mindenki hallotta már ezt a számot.

Ez egy igen hasznos statisztikai „adat”, de sajnos a legtöbb ember nem érti, hogy ez is csak egy hamis reklámfogás. Egy szándékosan előállított téveszme, aminek köze sincs a valósághoz.

A Brit Orvosi Folyóirat 2005. decemberi számában Dr. Doshi egy másik hasonlóan értékes cikkében erről is írt:

[Az Amerikai Járványügyi Központ (CDC) statisztikái szerint] az „influenza és a tüdőgyulladás” 62.034 életet követel 2001-ben, amelyből 61.777 tüdőgyulladás volt, 257 pedig influenza, de csupán 18 esetben voltak képesek egyértelműen kimutatni az influenza vírust.

A CDC egy kategóriába sorolja a tüdőgyulladás és az influenza okozta haláleseteket, abból indulva ki, hogy a tüdőgyulladásból eredő elhalálozásokat az influenza komplikációi váltják ki. Ez egy teljesen abszurd feltételezés, mert a tüdőgyulladást számos egyéb tényező is előidézheti.

Ami persze ennél is rosszabb, hogy összesen 18 esetben tudták kimutatni az influenza vírus jelenlétét. Ebből kiindulva csupán 18 esetben mondhatnák ki teljes bizonyossággal, hogy a halál oka az influenza vírus volt. Nem 36 ezer. Tizennyolc.

2009-ben, a 6-os szintű globális sertésinfluenza járványról is kiderült, hogy csupán a hatóságok által generált propagandáról volt szó. Sharyl Attkisson, a CBS News-tól rávilágított, hogy a CDC felhagyott a sertésinfluenzás esetek számolásával, méghozzá azért, mert túlságosan sok esetben derült ki, hogy a betegek egyáltalán nem influenzásak.

Attkisson cikke nagy port kavart fel akkor. A CDC azzal vágott vissza, hogy egészen bizonyosan több tízmillió sertésinfluenzás eset lehet az Egyesült Államokban, pedig „hivatalosan” néhány ezret tartottak számon. Ez körülbelül olyan, mintha egy kisváros kiszáradt patakjáról kijelentenék, hogy az tulajdonképpen a Mississippi.

Látható tehát, hogy a CDC legfőbb feladata a szavak és számok igény szerinti csűrése-csavarása.

Forrás: Activist Post / Idők Jelei / Rejtélyek szigete

Tovább...

Több piramist és szfinxet találtak a Bermuda háromszög térségében az óceánban

Paul Weinzweig és Pauline Zalitzki tudósok Kuba partjainál mélytengeri kutatórobotokkal vizsgálják az óceánokat.
A Bermuda háromszögben egy hatalmas város van az óceán alján. Ez egy ősi város lehet, amely magában foglal több szfinxet, és legalább négy óriási piramist és egyéb építményeket.

A régikori épületek 600 méterrel vannak a tengerszint alatt. A tudósok azt állítják, hogy ez a település lehetett Atlantis.
A piramisok és szfinxek nagyobbak, mint az Egyiptomban találhatóak, és ősi szimbólumokat és piktogramokat fedeztek fel rajtuk.

A régészeti lelet beindította rengeteg embernek a fantáziáját, hiszen egy komoly történelmi jelentőségű bejelentésről van szó.

forrás:/hir.ma/

Tovább...

Van logika a világ legrejtélyesebb szövegében

A Voynich-kézirat közel 101 éve okoz álmatlan éjszakákat a kódfejtés és a rejtélyek kedvelőinek. A legújabb statisztikai elemzés szerint a szövegnek kell hogy legyen jelentése, már csak az a kérdés, mi lehet az. A Voynich-kéziratot 1912-ben fedezte föl és hozta nyilvánosságra Wilfried Voynich régiségkereskedő. Voynich a római Collegio Romanótól vásárolta meg a kódexet, amely végül 1969-ben a Yale University kézirattárában kötött ki.

A

Voynich-kézirat egyike az írástörténet legnagyobb rejtélyeinek, ugyanis a kötet egy számunkra ismeretlen nyelven, ismeretlen írásrendszerrel írt szöveget tartalmaz. Közel 250 oldal terjedelmű, és közelítőleg 200 000 karakternyi szöveget tartalmaz. További érdekesség, hogy igen gazdagon illusztrált: jelentős részében például olyan növények képei találhatóak, amelyeket eddig semmilyen ismert fajjal nem sikerült azonosítani.

A kéziratot alkotó borjúbőrt (vellum) C14-es kormeghatározás segítségével a 15. század első három évtizedére datálják. Ez persze nem teszi egyértelművé azt, hogy a szöveg is ekkor keletkezett, ám az anyag drágasága arra utal, hogy elkészítése után nem sokkal teleírták a furcsa jelekkel.

Későbbi története is homályos: állítólag II. Rudolf császárnak is köze volt hozzá, miként a 17. század más híres alkimistái is birtokolták a könyvet.

A kötet tartalmában az illusztrációk adnak némi támpontot. A kézirat kutatói a szépséges rajzok és a szövegek elrendezése alapján öt részre osztják a könyvet: növénytani, asztronómiai, biológiai, gyógyszerészeti és valamiféle recepteket tartalmazó fejezetre. A kötet ennek alapján talán orvoslással vagy gyógyszerek készítésével kapcsolatos tanácsokat tartalmazhat.

A kötetet a kézírás tanulmányozása alapján balról jobbra írhatták, a jeleket jól láthatóan szóközök osztják szavakra és mondatokra, a hosszabb részek pedig bekezdésekre oszlanak. Nem egyértelmű, hány jel alkotja a kötetben használt abécét, hiszen egyes jelek esetében nem világos, hogy csak alakváltozatokról vagy éppen különböző jelekről van szó. Összesen nem lehet több negyvennél a jelek száma – közülük tucatnyi csak néhányszor fordul elő –, ez pedig akár hangjelölő írásrendszerre is utalhat.

Mit lehet ilyenkor tenni?

A régi írások megfejtéséhez általában az nyújt segítséget, ha valamilyen kétnyelvű felirat áll rendelkezésre, miként az történt Champollion és az egyiptomi hieroglifák esetében. A megfejtés kiindulópontjául szolgáló rosette-i kő ugyanis ugyanazt a szöveget tartalmazta hieroglif és démotikus írással, valamint a Champollion által is ismert ógörög nyelven és írásrendszerrel. A kiindulópontot az a feltételezés jelentette, hogy a három szöveg ugyanazt jelenti, ráadásul az egyik – a görög – érthető és lefordítható volt.

Bonyolultabb a helyzet, ha egy szöveg esetében mind a nyelv, mind az írásrendszer ismeretlen - mint a Voynich-kéziratnál -, ráadásul kétnyelvű szöveg sem segíti a megfejtést. Ilyen esetben kevés példa van a sikeres megfejtésre, közülük a legismertebb Michael Ventris nagyszerű szellemi teljesítménye, aki az 1950-es évek elején bizonyította, hogy a Krétán és Görögországban talált lineáris B-táblák görögül vannak megírva. Ventrisnek szerencséje volt: egyrészt zseni volt, másrészt végül is a táblák egy ismert nyelven íródtak.

Vannak azonban olyan szövegek, amelyek máig megfejtetlenek. A 20. század elején a krétai Phaisztosz ásatásán talált híres phaisztoszi korong például nem adta még meg magát. A 15 cm átmérőjű agyagkorong mindkét oldalán tartalmaz karaktereket. Az írásrendszer és a nyelv is ismeretlen, megfejtésére pedig újabb leletek híján semmilyen esély nincs.

Ventrisnek ugyanis – noha nem volt kétnyelvű szövege a lineáris B megfejtéséhez – nagy mennyiségű szöveg állt rendelkezésére ahhoz, hogy a kódfejtés módszereivel, statisztikai elemzéssel álljon neki ismétlődő elemeket keresni az ismeretlen jelek között. Az ismétlődő, szabályos elemek szép lassan kirajzolták a keresett nyelv rendszerét.

Lépés a megfejtés felé

A Voynich-kézirat esetében is alapvetően a statisztikai elemzés módszerei jelenthetik a megfejtés lehetséges útját.

A hatalmas mennyiségű szöveg digitalizálása és az ismétlődő elemek felkutatása közelebb vihet a megoldáshoz. A kutatók már korábban is tisztában voltak azzal, hogy a szavak eloszlása megfelel az ismert természetes nyelvekének: közel 35 000 ezer szó van a kéziratban, közülük sok természetesen gyakran ismétlődik.

A szövegnek van néhány fura vonása: bizonyos szavak kétszer vagy akár háromszor is gyakran ismétlődnek egymás után, ez ritkán jellemző az ismert európai nyelvekre. Az is szokatlan, hogy lényegében nincsen két karakternél rövidebb és tíznél hosszabb szó a szövegben. Furcsa az is, hogy bizonyos betűk csak a szavak elején vagy éppen közepén vagy végén fordulnak elő; ez megint csak idegen az európai hangjelölő írásrendszerektől.

A megfejtésre természetesen számtalan teória született. Ismert európai nyelvvel nem sikerült azonosítani a szöveget, ezért fölmerült az a lehetőség, hogy esetleg valamilyen egzotikus, akár távol-keleti nyelv erre a célra készített ábécével történő lejegyzésével van dolgunk. Fölvetették azt is, hogy esetleg egy mesterséges nyelvvel állunk szemben, ennek azonban ellentmond az, hogy a kreált nyelvek ötletének fölvetése előtt jó kétszázzal keletkezett valószínűleg a mű. E próbálkozások egyike sem segített eredményes fordításhoz.

Ez vezetett több tudóst arra, hogy a kéziratot valamilyen tréfának vagy csalásnak tartsák. Az írásrendszer és az ábrák néhány föntebb ismertetett furcsa vonása alapján vonták le ezt a következtetést. A teória támogatói úgy vélik, hogy ha lett volna értelme a Voynich-kéziratnak, az már vélhetően kiderült volna. Luigi Serafini olasz képzőművész műve bizonyíthatná ezt: a hetvenes évek végén egy elképzelt világ olyan enciklopédiáját publikálta, amelyben a képekhez látszólag szöveg tartozik, ám a karakterhalmaznak a művész szerint nincs semmilyen értelmes jelentése. (A Voynich-kézirat természetesen az ufóhívőknek is nagy kedvence.)

Sokak szerint azonban a szöveg túlságosan is kifinomult ahhoz, hogy csak egy tréfa legyen. Azt már a korábbi elemzések is kimutatták, hogy a szöveg a létező nyelvekre jellemző statisztikai sajátosságokat, eloszlásokat mutat. Az pedig valószínűtlen, hogy a trükkös csaló olyan kifinomult trükköket helyezett el a szövegben, amit csak a modern kor módszereivel lehet fölfedezni.

A modern számítógépes analízis is azt erősíti, hogy a szöveg nem csalás, hanem van valamilyen számunkra még föl nem tárt jelentése. Idén június végén publikálták Marcelo Montemurro és Damián H. Zanett a Plos One online folyóiratban több éves kutatásaik eredményét, amiben a modern információelméletekből kiinduló statisztikai módszerekkel igazolják, hogy a rejtélyes kéziratnak kell hogy legyen értelme.

Marcelo Montemurro, aki egyébként a manchesteri egyetem elméleti fizikusaként dolgozik, abból a minden érettségiző számára ismert tényből indult ki, hogy minden szöveg tartalmaz kulcsszavakat. Egy szöveg bizonyos részében tehát vannak olyan kifejezések, amelyek gyakrabban bukkannak föl, mint más szövegekben vagy éppen a szöveg más részeiben. Ez a cikk például témájánál fogva az átlagosnál gyakrabban használja a szöveg szót. Más szavak viszont – például a magyarban a névelők, igekötők, általánosabb jelentésű igék és főnevek – arányosabb eloszlásban fordulnak elő a szövegben.

Az ismétlődések kutatására épülő módszerük segítségével tehát úgy is lehet kulcsszavakat keresni egy szövegben, hogy egy kukkot sem értünk az egészből. Frissen publikált eredményeik pedig azt mutatják, hogy a szöveg bizonyos részeiben kimutathatók gyakrabban ismétlődő szavak, amelyek aztán más részekből viszont teljesen hiányoznak, míg más szavak arányosan oszlanak el az egész szövegben. A kulcsszavak előfordulási sűrűsége pedig jellemzően az illusztráció változásával korrelál: ha változik a kép jellege, bizonyos szavak nem fordulnak elő többet. Jellemző például, hogy a szöveg kulcsszórendszere leginkább a növénytani és a gyógyszerészeti részben mutat hasonlóságot.



A megfejtés tehát egyelőre még várat magára. Az új eredmények azt viszont valószínűsítik, hogy a szövegnek kell hogy legyen jelentése, hiszen a valódi információt hordozó kulcsszavak és az általános jelentésű, mindenhol egyforma arányban megjelenő szavak előfordulási aránya megegyezik azzal, amit a természetes nyelvekben találunk.

Rejtvényeket kedvelő olvasóink innen tölthetik le a Voynich-kéziratot. Az elkészült fordításokat örömmel fogadjuk.

/origo/

Tovább...

2013 Júniusi UFO felvételek

Megint megjött a szokásos havi UFO video adag. Nézegessétek:

Tovább...