Mindannyian emlékszünk gyerekkorunk rémisztő alakjaira, például a tündérekre, szörnyekre, küklopszokra, vagy épp a hős megmentőkre, mint amilyen a lámpából előcsalható dzsinn.Vajon van-e valóság alapja ezeknek a lényeknek: léteztek-e hozzájuk hasonlók valaha?
Tény, hogy az ember nem tud olyat kitalálni, amit nem látott, nem hallott, vagy amiről nem olvasott legalább, ebből következik, hogy amit kitalál, az nem is kitaláció, hanem létező, legalább is valamilyen formában létező.
Columbus láthatatlan hajói
Beszélnek egy legendáról például Columbus hajóiról, amelyek láthatatlanok voltak az amerikai őslakosok számára, hiába közelítették meg a partjaikat. Az őslakosok csak annyit láttak, hogy furcsán fodrozódik a tenger, pedig szélcsend van, és nem értették az okát. A fodrokat okozó hajókat viszont képtelenek voltak meglátni, mert még soha nem hallottak ilyesmiről. Csak a sámán látta meg a hajókat, és ő figyelmeztette a bennszülötteket, hogy ami a vízen a tajtékokat okozza, azok bizony hatalmas hajók.
Ha ezt az anekdotát vesszük alapul, el kell gondolkodnunk azon, vajon a dzsinnek, démonok, manók valóban a képzeletünk termékei-e, vagy igenis léteztek egyszer valahol, valamikor, és azóta szájról szájra terjed a történetük – persze kicsit eltúlozva, nagyítva, színezve, ahogy ez a sokadszorra elmesélt történetekkel lenni szokott. Amit nem látunk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is létezik.
A lámpa dzsinnjeiA dzsinnek leginkább az ókori arabok történeteiből ismertek. Ezek az őseik szellemei voltak, és hajnalban, a napfelkeltével együtt jöttek elő. Bármilyen alakban képesek voltak megjelenni, sőt, még láthatatlanokká is tudtak válni. A dzsinnek alapvetően nem voltak jó szellemek, mint a mesében Aladdin dzsinnje, féltek tőlük, és az ő gonoszságuknak tulajdonították a betegségeket, sőt, az elmezavart is.(Érdekesség: Az Ezeregy éjszaka meséi szerint Aladdin eredetileg egy kínai kisfiú volt. AWalt Disney-s változatban kicsit indiainak tűnik mivel Agrában van a palota. Agrában pedig a Taj Mahal van.)
Egyeseknek férfi, másoknak női természetet tulajdonítanak (így például női természetû a Gul, a Silat, az Ifrit vagy az Azabb - ez utóbbinak több névváltozata van). Ez nagy hasonlóságot mutat a Succubus nevezetű démonnal(jobbra).
Iszlám démonológia
Az iszlám elõtti kor és a kora iszlám démonológiája sok tekintetben homályos, mivel Mohamed démonfelfogása - részben zsidó-keresztény hatásra - jelentős változásokon ment át, s ez befolyásolta a korábbiak átszűrését is.
A dzsinn a "démon" összefoglaló arab kifejezése ( a latin genius-ból való, ma is elõforduló származtatása hamis - ezt már Nöldeke és Wellhausen bebizonyították). Eredetileg az emberivel (ins, basar) párt alkotott (lásd a Korán 55 : 31 at-taqalan kifejezését!), és a héber basar = "hús" jelentésébõl és a ginn-nel etimológiailag összefüggő arab ganan = "belsõ rész", "rejett lényeg" jelentéseibõl következtetve) a hús-vér anyagi rejtett szellemi ellentétpárját alkotta. A törzsi társadalomnak megfelelően egyéniséget nélkülöző, csoportos lény, morálisan közömbös, s az isteni és az emberi közötti átmenetet képviseli. Számos dzsinn-fajtáról találunk említést, ezek neve néha állatot, időjárási jelenséget vagy általában szerencsétlenséget jelent. A késői muszlim népi démonológia bizonyos hierarchiát konstruált az egyes dzsinnek között, amelyben maga a Dzsinn lett a legalacsonyabb rangú démon (szinonímája a saytan), hatalmasabb az Ifrit és még hatalmasabb a Marid.
Azért veszélyesek az ember számára, mert sokkal nagyobb energiával bírnak, és míg ők láthatatlanok előttünk, az ő számukra az ember szabad préda.
Az iszlám szerint szerencsére létezik olyan varázslat, amivel az ember megbéklyózhatja a dzsinneket: tárgyakhoz kötheti őket. Így történhetett, hogy Aladdin lámpájában épp lakott egy, és bármit megtett volna azért, hogy kiszabadulhasson. De olvashatunk tengerbe vetett palackba, vagy eltemetett faládába zárt dzsinnről is.
"A valóság sokkal hihetetlenebb tud lenni mint bármilyen fikció."
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése