A Los Angeles-i csata

Az Egyesült Államok titoktartás alól még régebben feloldott okmányai szerint a földi elhárító védelemnek az UFO-kkal történt fegyveres összecsapása a második világháborúban 1942. február 24-ről 25-re virradó éjjel, Los Angeles fölött történt.

Évtizedek múltán a Pentagon nyilvánosságra hozott dokumentumai, valamint fényképfelvételek, médiahíradások, helyszíni sajtóbeszámolók a Los Angeles-i légi csatát máig megmagyarázhatatlan esetként könyvelték el. Az ismert amerikai UFO kutató szervezet, az ICUFON évekig tartó munkája nyomán ma már meglehetősen pontosan rekonstruálható a 2. világháború legrejtélyesebb légitámadása.

1942. február 24.-én 19.00 órakor a Western Defense Command Los Angeles-i légi csata hivatalos jelentése szerint a Haditengerészet hírszerző szolgálata arról tájékoztatott, hogy az elkövetkezendő tíz órán belül a Csendes-óceán felől támadás várható.

Február 25.-én 2 órakor a Los Angeles-i radarállomások a Csendes-óceán irányából 120 mérföldre nyugatra tizenöt-húsz gépből álló ellenséges légikötelék közeledtét észlelték. A Nyugati Védelmi Erők Főparancsnoksága a légvédelmi tüzérség Green Alarm (Zöld riadó) készültséget rendelt el.

A védelem szempontjából súlyos hadműveleti mulasztásnak tűnik, hogy a felső vezetés az ellenséges repülőkötelék közeledésére a légierő vadászalakulatainál nem rendelt el riadókészültséget, hogy azok még a Csendes-óceán térségében bevetve, az ellenséget a nyugati partvidék elérése előtt feltartóztassák, szétszórják és visszafordulásra kényszerítsék.

2 óra 15 perc. A part menti légtérbiztonsági megfigyelő szolgálat San Diego és Los Angeles légterében laza kötelékben repülő, villogó fénypontok furcsa feltűnéséről és mozgásáról tájékoztatta a felsőbb vezetést.

2 óra 29 perc. Los Angelesben elrendelik a légiveszély-légiriadót és azonnal megkezdték az előírásoknak megfelelő intézkedéseket. Például a rádióállomások beszüntették adásukat.

2 óra 45 perc. Long Beach és Santa Monica között Los Angeles irányában 4000 méterig váltakozó magasságokban nem repülőgépekhez hasonló objektumok tűntek fel. Az objektumok kis csoportokba rendeződve főleg katonai létesítmények – épületek, barakktáborok, kikötő-és rakodóberendezések, olajtárolók, raktárak stb – fölött manővereztek.

3 óra 12 perc. “Los Angeles légtere pillanatok alatt kitörő vulkánhoz hasonlít” – állapította meg az összefoglaló jelentésében Dewitt vezérőrnagy, a 37. Parti Légvédelmi Dandár parancsnoka.

3 óra 12 perctől 4 óra 15 percig George C. Marshall tábornok, a vezérkar főnökéhez, F. D. Roosevelt elnökhöz intézett memoranduma szerint az “unidentified” (azonosítatlan) repülőgépekre 1430 lövést adott le a légvédelem, de egyetlen gépet sem lőttek le! (?) Viszont érthetetlen, hogy az “ellenség” bombát sehol nem dobott le és tüzet sem nyitott. Az anyagi kárt az épületekben, valamint a veszteségeket és sérüléseket a kíváncsiskodó lakosság soraiban a robbanó gránátok repeszdarabjai okozták.

A legsúlyosabb mulasztás: ha a felső vezetés az éjszakára való tekintettel eltekintett a vadászok bevetésétől az ellenség légi kötelékével szemben, úgy a hajnal beálltával dolga végezetten és veszteség nélkül a tengeri támaszpontjára visszatérő ellenséget miért nem üldözte el? A hadszíntérre irányított hajókonvojok biztonsága szempontjából tengeri támaszpontjaik felkutatása és megsemmisítése elvi fontosságú lett volna.

7 óra 30 perc:”A légiveszély elmúlt” – jelentették az újra üzembe helyezett rádióállomások.

Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a titkos katonai hírszerzésnek az “állítólagosan támadó villogó japán fénypontokról” szóló jelentéseit a washingtoni Védelmi Minisztérium hadműveleti osztálya azonnal összehasonlította az OSS európai hadszínteréről érkezett “foo fighters” és “kraut fireballs” felbukkanásairól szóló jelentésekkel is és ez kétségkívül bizonyította a villogó fénypontok ismeretlen eredetét.

A fénypontok közeledtével a megfigyelő állomások, a sajtó és a fotóriporterek, valamint a lakosság egybehangzóan állították:az alacsony magasságban kb. 200 mérföld óránkénti sebességgel zajtalanul repülő, ködfelhőbe burkolt, motor és szárnyfelület nélküli objektumok semmiféle földünkön ismert légijárműre – helikopter, léghajó stb – sem hasonlítottak! A 351-es légvédelmi fényszórós zászlóalj szerint a csillogó, ovális testek az összpontosított fénycsóvák és a légvédelem tüzében provokatív és méltóságteljes módon parádéztak! A Los Angeles Times hivatalos fényképeinek analízise pontosan mutatja, hogy a két balra és hátra lépcsőzött alakzatban repülő test elektromágneses sugárzása (szolarizációja) a már közismert diszkosz alakú UFO-kat rejti magában. Földi repülőgépnek egy lövés is elegendő a lezuhanáshoz. Ezúttal viszont az 1430 gránátból több is eltalálta a furcsa légikötelék gépeit, de azt mégsem érte veszteség…

A Haditengerészet minisztere, Frank Knox február 25.-i sajtótájékoztatóján politikai szellemességekbe csomagolt köntörfalazással bejelentette:

“A légitámadás nem volt egyéb; mint gyenge idegzetű emberek által beindított szükségszerű légiriadó”

Az Egyesült Államok vezető világlapja, a The New York Times a témát gunyoros megjegyzésekkel így tálalta tovább:

“A bejelentett inváziós légitámadásban láthatatlan ellenségre tüzelt Los Angeles légvédelme.”

Végül a Washington irányította hírmédia tájékoztatását Henry Stimson hadügyminiszter ravasz katonai filozófiával így foglalta össze:

“Mindig jobb egy kicsit megijedni – mint eléggé nem megijedni.”

George C. Mashall

Mindezek meglehetősen egyszerű magyarázatát adhatnák a fantom kötelék támadásának éa a Los Angeles-i légvédelem hatvanhárom perces akciójának. De vajon mit kezdjünk George C. Mashallnak – Roosevelt elnök vezérkari főnökének – 1942. február 20.-án az elnökhöz, mint a hadsereg legfőbb parancsnokához intézett jelentésével? Ezt a dokumentumot 32 évvel később oldották fel a titoktartás alól.

A memorandum első részében a nem azonosított repülő objektumokat az UFO és a repülő csészealj elnevezés hiánya miatt, még Unidentified Airplanes-ként említi és leszögezi, hogy azok három órán át méltóságteljes lassúsággal repültek át Los Angeles felett, ráadásul mindezt a légvédelem zárótüzének közepette veszteség nélkül megúszták.

A memorandum második része gyerekesen együgyű magyarázattal kíván rámutatni a probléma másik oldalára, egy esetleges pánik beláthatatlan következményeinek megelőzésére. Tanulságos konklúziója a következő: A vizsgálat tovább folyik. Amennyiben az Unidentified Airplanes-k valóban azonosíthatatlanok, úgy az a feltevés látszik elfogadhatónak, hogy azok ellenséges ügynökök vezette kereskedelmi gépek lehettek azzal a megbízással, hogy zavart keltsenek, a légvédelem ütegeinek állásait felderítsék, és az elsötétítéssel a hadipar teljesítőképességét lelassítsák. Ezt a megállapítást erősíti meg operatív műveleteik különfélesége és gyorsasága, valamint az a tény, hogy még bombát sem dobtak. – G. C. Marshall vezérkari főnök.

A háború végén a washingtoni hadügyminisztérium további vizsgálata (?), a titkosszolgálatok, a katonai hírszerzés (OSS,CIC) és a japán hadvezetés titkos okmányára csak a Pearl Harbour-i rajtaütést (1941.dec. 7.) és a haditengerészet egy tengeralattjárójának (1942.február 23.-án 6.16-kor) a kaliforniai Ellwood Bankline Oil Co. telepére tizenöt percen át leadott huszonöt ágyúlövést igazolta vissza, amelyek egy fúrótoronyban okoztak jelentéktelen károkat.

A Los Angeles-i Unidentified Airplanes-ek mibenlétére az eltelt évek alatt sem sikerült kielégítő magyarázatot találni, mint ahogy a 2. világháború rejtélyes foo-fighter-eire vagy épp napjaink UFO-ira sem.

Forrás

Tovább...

A rejtélyes fodrász

Hogy fodrász volt-e valóban, nem lehet tudni. Tény, hogy ezt a soha fel nem derített, máig ismeretlen személyt kizárólag a frizurák érdekelték. Neki köszönhető a történelem nem is egy rejtélye. Krisztus után 69-ben három hónapig tevékenykedett a görög Milétosz városában.

- levágta a hajukat! Méghozzá úgy, hogy közben soha senki nem látta. Ráadásul az első hét után - ahogy ma mondanánk - már nemcsak a női hajra "bukott", kíméletlenül megnyirbálta a fiúk és a férfiak sörényét is. Akkoriban arrafelé a férfiak is díszes frizurát, többnyire hosszú hajat hordtak. Mígnem találkoztak a titokzatos fodrásszal, akit soha senki sem látott. Rémisztő volt, hogy nemcsak éjszaka, a lakás mélyén vagy a sötét utcán támadt áldozataira, hanem világos nappal, akár a legforgalmasabb helyen is.

Később áttért a szakáll megnyirbálására. Oxidész, a híres filozófus is akkoriban élt a városban, és egyik délben a tanítványaival a helyi Akadémosz-kertben sétálgatva éppen filozófiai kérdésekről beszélgetett, amikor Oxidész a szakállához kapott... Senkit sem láttak mellette - a szakálla felerészt mégis eltűnt! Mintha valamely hozzá nem értő személy rossz ollóval vágta volna le a férfidísz egyik felét... Hasonló eset három hónapon keresztül sorozatban ismétlődött, utána soha többé. Legalábbis ott nem. 

Másutt és más korban ismét felbukkant a Láthatatlan Fodrász. Így 1876-ban a kínai Nankingban. Sorozatban vesztette el jellegzetes copfját a legtöbb császári hivatalnok, kikötői dokkmunkás, kereskedő és koldus. Hetekig éjjel-nappal verték a gongot, hogy elijesszék a "rossz szellemet", a szentélyben illatos fát égettek a papok, és szüntelenül imádkoztak a földöntúli hatalmakhoz. Eközben a Láthatatlan Fodrász tovább garázdálkodott, naponta újabb és újabb esetet jelentettek be. A korabeli sajtó is részletesen beszámolt a titokzatos eseményről. Végül a "fodrászt" elnevezték nankingi démonnak. Aztán ahogy elkezdődött, úgy hirtelen véget is ért az egész lázálomszerű ámokfutás.

A Láthatatlan Fodrász utoljára a huszadik században bukkant fel, ha egyáltalán ugyanarról a személyről vagy erőről van szó. Az Egyesült Államokban 1900 nyarán New Yorkban száznál is több lakos vesztette el a haját éppen olyan rejtélyes módon, mint az előző esetekben. Egyre-másra jelentkeztek nők, ritkábban férfiak, azzal, hogy rejtélyes módon valaki levágta a hajukat. A levágott hajat soha nem találták meg, akkor sem, ha a sajátságos "műtétre" a károsultak lakásában került sor. Minden jel arra mutatott mindhárom korban és helyszínen, hogy az illető nem engedelmeskedik a fizika törvényeinek, láthatatlan vagy talán valamely más tulajdonságú térből (dimenzióból) "nyúl át" ide, és a két világ határán követi el csínytevéseit. 

New Yorkban egyébként több száz rendőrt állítottak rá az ügyre, még az is megtörtént, hogy néhány nagy parókát viselő, nőnek öltözött rendőrt küldtek az utcára, mintegy provokálva a "Fodrászt", de minden kísérlet eredménytelen maradt.
Azóta nem jelentkezett, ám nincs kizárva, hogy valamikor a jövőben ismét előbukkan...

Nemere István

Tovább...

Napszárnyasok - egy műhold leírása Báruk Apokalipszisében

Azok az események, amelyek i.e. 597-ben a Közel-Keleten lezajlottak (örökösödési háborúk, lázadások és háború egy akkori szuperhatalommal, nevezetesen Babilonnal), romlásba taszították Izrael népét. Így nem csoda, hogy a Bibliában egyszerre négy prófétával is találkozunk, akik ebben az időszakban Jahve istenük nevében tevékenykedtek. Jeruzsálemben Jeremiás, Babilonban Dániel, Ezékiel és Báruk.

Ezékiel rendkívüli élményeiről Josef F. Blumrich NASA-mérnök és Hans Herbert Beier német mérnök részletes tanulmányokat készített.

Mindketten arra az eredményre jutottak, hogy az ótestamentumi próféta minden bizonnyal tanúja lehetett egy űrhajó landolásának és startolásának, amelyet aztán meglehetős részletességgel leírt kortársainak és az utókornak.

Mindenesetre elég pontosan ahhoz, hogy 2500 évvel később egy rakétamérnöknek sikerüljön rekonstruálnia az általa leírt repülő testet, és szabadalmat szereznie az űrkomp egyes részeire.

Josef F. Blumrich NASA-mérnök rekonstrukciója 

az Ezékiel leírása alapján látott UFO-ról

Báruk beszámolójában is csak úgy hemzsegnek a rejtett igazságok és a teológiailag túlzó elképzelések. Mégis mindketten, úgy Ezékiel, mint Báruk, nyilvánvalóan egy technológiailag magas szintű kultúrával történt találkozásukat írták le: Ezékiel a Földön, Báruk az űrben.

Ki volt Báruk? Ő Jeremiás titkárának nevezte magát. I. e. 597-ben Jojachin királlyal és Jeruzsálem politikai-vallási elitjével együtt, Nebukadnezár király parancsára Babilonba deportálták.

I.e. 591-ben “Isten” kinyilatkoztatta – hasonlóan, mint ugyanabban az időben Ezékielnek – Jeruzsálem hamarosan bekövetkező, végérvényes pusztulását. Ezután Báruk Babilonban megfogalmazta értelmező kánoni írását, amelyet ma is olvashatunk a Bibliában.

Ezt követően Nebukadnezár visszaküldte Bárukot a rablott templomi kincsekkel Jeruzsálembe. Ott írta meg “apokrif apokalipszisét”, a mennyei jelenéseket, amelyek nem találhatók a Bibliában (az is lehetséges, mint sok más apokrif szöveg esetében, hogy nem Báruktól, hanem egyik kísérőjétől vagy egy egészen más személytől származik; a szöveg üzenetén és tartalmán ez mit sem változtat).

Ma két változat is létezik ebből a Báruk-apokalipszisből: egy görög és egy szír. Ezekben a tanulmányokban számunkra nagyon érdekes, technikailag interpretálható részek is találhatók. Így például Báruknál látogatást tesz egy angyal, akit ő az “erő” szóval jellemez, majd így ír tovább:

• “És ő maga mellé vett és elvitt oda, ahol a menny rögzítve van, és ahol egy áramlat volt, amit senki sem bírt átlépni, még a legtávolabbi szellő sem az összes szelek közül, amelyeket Isten alkotott. És ő maga mellé vett és elvitt az első mennyig és mutatott nekem egy hatalmas óriás kaput. És így szólt hozzám: Akkor menjünk be ezen keresztül!”

Báruk nyilván egy orbitális pályán keringő űrhajón vagy űrállomáson tett látogatást ír le, amely ott a “mennyhez van erősítve”. Helyes a megfigyelése, hogy oda még a szellőnek sincs belépése. Különösen bámulatos a szöveg következő részlete:

• “És lám csak, egy madár közeledett a Nap felől, mint kilenc hegy, oly hatalmas. És én így szóltam az angyalhoz: Milyen madár az? És ő így válaszolt: Ő a földkerekség őre. Ez a madár elhalad a Nap mellett, és miközben kiteríti szárnyait, felfogja annak sugarait, amelyek a tűzhöz hasonlóak. Ha ugyanis nem fogná fel azokat, nemcsak az emberi nem pusztulna ki, de semmilyen más élőlény sem maradna életben. És a madár szétterítette szárnyait és én a jobb szárnyán hatalmas betűket láttam. És ezek arany betűk voltak.”

Ma nem jelent különösebb nehézséget egy ilyen “madár” értelmezése. Hatalmas műholdak és űrállomások köröznek a Föld körül, méghozzá olyan keringési pályán, amely lehetővé teszi, hogy állandó energiaforrásokhoz jussanak: napenergia által.

Az orosz ISS-modul, a Zaria. 2500 évvel ezelőtt
Báruk is hasonló látványról számolhatott be?

Erre a célra úgynevezett “napszárnyakkal” vannak ellátva, hosszú, kiterített és megtámasztott merevítőkre szerelt szolárcellákkal. Ezek begyűjtik a napsugarakat és saját energiaellátásukra hasznosítják.

A “földkerekség őrzője” talán egy műholdra vagy űrállomásra vonatkozik, amely elsősorban katonai célokat, azaz a Föld védelmét szolgálta. És a “hatalmas betűk”? A leírás elég világos. A mi műholdjainkon és űrállomásainkon is találhatók hasonló betűk: NASA vagy JPL, vagy USA, vagy USSR, vagy bármi más.

Így egyre világosabb, hogy az i.e. 590-es év körül nem csak fontos geopolitikai események játszódtak le a Közel-Keleten, hanem ezzel egyidejűleg a földönkívüli események aktivitása is világosan kimutatható.

Forrás

Tovább...

6 jel, hogy időben észlelhess egy zombijárványt

Egyesek azt gondolhatják, hogy ezzel a cikkel túlságosan elszakadtunk a valóság talajától, és csak legyintenek, hogy "ugyan már baromság", majd továbbgörgetnek, de ki kell, hogy ábrándítsam a kedves olvasót. Sajnos, igenis valós, ám sajnálatos módon túlságosan alulértékelt veszéllyel állunk szemben ha a mai világot figyeljük.
Eddig egyáltalán nem foglalkoztunk ezzel a jelenséggel, de a popkultúra olyannyira rászállt a témára mint légy a... kekszre~. Szóval értitek, Zotyó már úgy az arcunkba vicsorít, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Több élőhalott járvány típus van, de egy közös jellemzője mindnek van kategóriától függetlenül: Mindnek van egy kezdete. Hiába ismerünk mindenféle világvége forgatókönyvet ha a legvalószínűtlenebbnek tűnő következik be véletlenül és nem vagyunk rá felkészülve. Mindössze figyelnünk kell a jelekre, amelyek fölött a gyakorlatlan szemlélő tekintete elsiklana. Felsorolom a 6 legvalószínűbb jelet ami egy kitörésre utalhat. (Egyáltalán nem biztos, hogy nálunk következik be először, aki komolyan veszi ás ráfekszik a témára, annak érdemes főként külföldi híreket figyelni. annak megfelelően lettek megfogalmazva a pontok (fegyvertartás, a helyi média magatartása, stb))

1. Rejtélyes gyilkosságok

Esetek ahol az áldozattal fejlövés vagy lefejezés végzett. Bármikor megtörténhet: az emberek észlelik egy járvány kitörését, és a popkultúrából vett módszerek segítségével megpróbálják a saját kezükbe venni az ügyet, Hősök akarnak lenni, talán sikerül is, de a hatóságok szinte mindig gyilkosokként kezelik őket és ennek megfelelően ítélik is el őket.

2. Eltűnések

Eltűnt személyek, főleg vadonban vagy lakatlan területen. Legyünk óvatosak ha arról hallani, hogy a keresőalakulat egy vagy több tagjának is nyoma veszett. Ha a sztori a televízióba is bekerül vagy híroldalon mutatnak képet, figyeljük meg a keresőosztag tagjainál lévő fegyvereket. Ha puskával vannak felszerelve a keresők vagy csapatonként egynél több puskát visznek magukkal, akkor valószínűleg több puszta mentőakciónál.

3. Erőszakos viselkedés/elmebaj

Esetek, ahol valaki a barátaira vagy családjára támad fegyver nélkül. Igyekezzünk megtudni, hogy a támadó megharapta-e vagy próbálta-e megharapni az áldozatokat. Ha igen az áldozatok kórházban vannak-e még? Próbáljuk megtudni, hogy hunyt-e el valamelyik áldozat rejtélyes körülmények között a támadást követő napokban.

4. Zavargások, rendzavarások

Olyan esetek melyek provokáció vagy egyéb logikus indok nélkül törnek ki. A józan ész azt diktálja, hogy minden csoportosan elkövetett erőszakos cselekedetnek van valamilyen kiváltó oka, úgy mint faji feszültség, politikai események, vagy jogi döntések.
Még az úgynevezett tömeghisztéria is visszavezethető valamire. Ha ezek közül egy sem áll fenn akkor a válasz máshol keresendő.

5. Betegségből eredő halálesetek

Azokról van szó, melyek oka bizonytalan vagy felettébb gyanús. A fertőzések okozta halálesetek a száz évvel ezelőtti állapotokhoz képest ritkák a fejlődő országokban. Ezért egy új járvány kitörése mindig rendelkezik hírértékkel. Figyeljünk az olyan esetekre, mikor a betegség pontos jellemzőit nem magyarázzák meg! Szintén gyanúsak az olyan elnevezések mint nyugat-nílusi vírus, kergemarhakór, vagy a mostanában igencsak divatos ebola is. Könnyen lehet, hogy másvalamit igyekeznek leplezni vele.

6. Hírzárlat
Az itt felsoroltak közül bármelyik, ha arról hírzárlatot rendelnek el. Sok országban kemény cenzúra működik a fősodrású médiában, ott bármikor hírzárlatot rendelhetnek el egy kitörés előtt, de az internet és a közösségi kommunikáció korában az alternatív média már nem így működik.
Mikor valamit el akarnak tussolni rendszerint a fősodrású elkezdi lejáratni az alternatív médiát. Rosszabb esetben központilag törölnek bizonyos cikkeket, oldalakat, videókat, amiket nem akarnak, hogy a nyilvánosság tudtára jussanak. Ha ez megtörténik, tekintsük úgy, mintha megszólalt volna egy vészcsengő. Természetesen más oka is lehet, nem csak az élőholtak támadása, De egy olyan esemény ami ennyire elővigyázatossá teszi a kormányokat, mindenképpen érdemes a figyelmünkre. Bármiről is van szó, az aligha lehet jó.

- Ha egy esemény felkeltette a figyelmünket, kövessük a róla szóló híreket míg el nem tűnnek! Jegyezzük meg a helyszínt, és mérjük fel milyen távolságra van tőlünk. Figyeljünk a hasonló vagy más, a listában szereplő incidensekre a környéken! Ha néhány napon vagy héten belül újabb esetek fordulnak elő, vizsgáljuk meg őket alaposabban! A rendfenntartó erők és egyéb kormányszervek reakciója mindig árulkodó. Ha minden újabb esetre egyre erőszakosabban reagálnak, akkor nagy valószínűséggel járványról van szó.

Tovább...

Őstörténetünk a hunokkal és a szkítákkal kapcsol össze bennünket!

Az oknyomozó történetírás mindenki számára megvilágíthatja hovatartozásunkat. Aki veszi a fáradtságot és megvizsgálja a magyar hagyományokat, megbizonyosodhat a felől, hogy nem vagyunk sehonnai bitangok, hanem tősgyökeres, sőt ősgyökeres nép vagyunk az emberiség történelmében. Ez a kijelentés pedig nem költői túlzás akart lenni. Alapinformációk következnek.

A saját hagyományaink meggyőztek engem arról, hogy mi, magyarok, a hunokkal kapcsolódunk össze, ha a honfoglalás előtti történelmünk és eredetünk nyomait kutatjuk.

Az olyan nem magyar források, mint amilyen többek között Josephus Flavius, 1. században élt zsidó történetíró, vagy Jordanes (vagy Iordanes) 6. századi gót származású, latinul alkotó itáliai történetíró, illetve Brémai Ádám (Adamus Bremensis) 11. századi német történetíró, teológus és földrajztudós nevével fémjelzett művek, amellett szólnak és arról tanúskodnak, hogy a magyarok sorsa a szkítákéval fonódik össze. Itt kell gyorsan megválaszolni azt, hogy régen szkítáknak nevezték a „Keletről jövő ismeretlen népet”. (A szkíta gyűjtőfogalom.)

A hun és a magyar rokonság tehát mindig is köztudott volt mind a külhoni, mind az itthoni történetírók előtt, de nem mindenki fogadta ezt el. Pontosabban az Osztrák Magyar Monarchia idején a 18. század második felétől indult el az a tendencia, amikor az önmagát „hivatalosnak” tituláló történetírás megtiltotta, elhanyagolta, illetve figyelmen kívül hagyta azokat a forrásmunkákat, amelyek ősi gyökereink feltárását, tanítását és átörökítését tűzte ki célul. Ez a megosztottság a mai napig fennáll annak dacára, hogy nincs olyan magyar szerzőtől származó középkori történeti irat, amely ne erősítené meg, hogy a magyarság a hunok rokona.

Meglátásom szerint a magyarság eredete, annak kutatása és feltárása nem sajátítható ki egyik ember számára sem, sőt, a magyarság eredetéről szóló nézetek kialakításának lehetősége minden honfit alanyi jogon megillet. Ezen túlmenően az eredetkutatás nem szorítható határok közé, értve ezalatt, hogy a filológiai szempontok mellett a néprajzi, az embertani, a szájhagyományon alapuló, a művészeti és a spirituális síkokat és vonatkozásokat is érdemes figyelembe venni. De ez csupán egy ajánlás a részemről.

Hun származásunk kérdése, ami a hun-magyar azonosságot, illetve a hunok és a magyarok meglehetősen közeli kapcsolatát takarja, a középkorban magától értetődő volt.

Indoklásként felhozható, hogy a 11-16. században a magyarokat sok helyütt Európában is hunoknak nevezték. Amúgy, ha például megvizsgáljuk a jelenkori német, a francia vagy az angol nyelvterületen Magyarország és a magyarok elnevezését, akkor ez egy csapásra világossá válik. (Ungarn, Honrois, Hungary stb.)

Középkor? Igen, a királyi krónikásaink Mátyás koráig, Antonio Bonfiniig teljesen egyértelműen vallották, hogy a magyarok hunok.

Ez egy uralmi, illetve dinasztikus folytonosságot is jelent: Atilla leszármazottja volt Árpád fejedelem.

A mondai hagyomány is megerősíti ezt, hiszen a székelyek (3000 ember) a hun nép Kárpát-hazában maradt részei a mai napig. És fordítva is igaz: Viterbói Gottfried a 12. században Atilláról a magyarok királyaként emlékezik meg.

Szent Lászlót egyebek mellett a „hunok királyának” nevezték a 11. században.

Anonymus királyi krónikás így ír a vezérekről:

„választása Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy Attila király földje, akinek ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott”

A Képes Krónikából idézek: „A magyarok, vagyis a hunok másodszor is elfoglalták Pannóniát”

Heltai Gáspár a 16. században erről így ír: „Az hunok, kiket mostan magyaroknak nevezünk”

J.W. Valvasor, szlovéniai tudós, történetíró, 1689-ben könyvében ezt jegyzi le „a hunok a magyarok egy népének tekintendők”, sőt ő még az avarokat is ide veszi, miként ezt teszi Paulus Diaconus a 6. században és II- Jenő pápa a 9. században.

A bizonyítékokat sorolhatnánk tovább.

Hol van itt a svindli? Hol van a történelmi fordulat?

A szemléletváltás a magyar-hun azonosság, illetve rokonság kérdésében a 18. század második felétől követhető nyomon, de egyértelművé a kiegyezés után vált. Ekkortól hivatalosan mindegy kettészakítják a nemzeti hagyományainkat és külön kezdik kezelni a magyarokat és a hunokat.

Innentől hiedelemmé degradálják a hun-magyar rokonságot és feláldozzák azt a finnugor származáselmélet oltárán.

Forrás

Tovább...

5 jel, amelyből megtudhatod, hogy raboltak-e már el az idegenek

Hipnózis alatt több ember is számolt be különös élményekről, amikről még csak nem is sejtette, hogy megtörtént vele. Olyanok is, akik a legkevésbé sem hisznek az idegenek létezésében – nem mintha ténykedésüket a hithez lehetne kötni – és, a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy bizony ők is áldozatul estek.

Megmagyarázhatatlan vérnyomok

A középkorú Sylvia Wineroth-ban egy napon felébredt A Gyanú, hogy az 1999-es nyáron elrabolták a kis szürkék. Úgy aludt el minden éjszaka, hogy nyakig betakarta magát, de reggelente mindig úgy ébredt, hogy a takarója felett feküdt. Ez persze lehetne simán az, hogy maga alá tornázta az éjszaka.

Ámde ezzel együtt minden reggel pici vörös pöttyöket talált a lábánál. Igen, vér volt, ellenben nem talált magán sérüléseket. Még az orvossal is megnézette magát, aki semmilyen magyarázatot nem tudott adni az esetre.

Ezért Sylvia egy rövidebb hipnózisnak vetette alá magát, hogy kiderüljön, nem csapják-e be a megérzései. Hát nem, ugyanis az idegenek rendszeres látogatói voltak és a későbbi orvosi vérvizsgálatból az is kiderült, hogy rengeteg vért vesztett az utóbbi időben, amelyet szédülés formájában érzékelt is.

Alvajárás

Az alvajárás tömegjelenség számít, amire természetesen a pszichológiának meg is van a tudományos magyarázata. De akiket már elraboltak, azok gyakran mesélték, hogy utóbb az derült ki, hogy öntudatlan állapotban egy kis éjszakai kiránduláson jártak és a családtagok sokszor elképesztő helyeken találják meg őket.

Az előbb említett Sylvia esetében is akadtak hasonló jelenségek. Fia, Brian elmesélte, hogy édesanyja hihetetlenül rémült arckifejezéssel járta végig a lakást, közben úgy dörzsölte össze a kezeit, mintha fázna, annak ellenére, hogy a házban meleg volt.

Minden éjjel a nappali szekrényébe indult a hálószobából, fia pedig próbálta visszaterelni az ágyába és közben az anyja azt motyogta: „Itt az idő, menni kell”. Aztán egyszer hagyta, hogy az anyja bemenjen a szekrényben, aki az alján kezdett matatni, mire egy kis ponton felnyitott egy kis reteszt, amiben egy kézitáska volt, indulásra készen. De hova akart menni?

Elveszett idő

Az elraboltak gyakran számolnak be az elveszett idő jelenségéről. Sokszor csak percek, de máskor akár órák is kiesnek az elrabolt emberek életéről, akár útban hazafele a kocsiban, otthon vagy bárhol.

De az extrém esetekben akár napokra is eltűnhetnek és a legváratlanabb helyeken tűnnek fel ismét, akár olyan helyen is, ahol még nem is jártak.

Sylvia ugyancsak tapasztalt ilyen jelenségeket. Elmondta, hogy egyszer az egyik régen nem látott barátnőjéhez indult, azonban csak az ajtóig jutott el. Délre indult volna ebédre, azonban 15:20 perckor ébredt fel otthon az ágyában. Hová lett az a három óra és mi történt az alatt?

Orvosi álmok

Az álmok olykor a valós eseményeket tárják fel az elraboltak előtt. Például megmutatják, hogy az valamilyen kezelés alatt állnak, amely sokszor fájdalmas és félelmetes.

Sylvia is nagyon erős, műtettel kapcsolatos rémálmokat látott, amit a gyomránál végeztek.

Semmit sem látott, sötét volt és csak suttogást hallott. Képtelen volt mozogni. Mikor felébredt elsírta magát, néha órákkal utána is fájt a hasa és többször is hányt. Máskor olyan álmai voltak, hogy a szemébe rengeteg tűt szúrtak és mikor felébredt, homályosan látott, de még a szemüvegének segítségével is.

Élénk fények

Hipnózis alatt a legtöbbször intenzív félelemről és erős, élénk fényekről számolnak be az elraboltak. Sylvia a hipnózis alatt erőteljes fehér fényre emlékezett és egy hideg műtőasztalra. Ráadásul idővel ezek a fények félelmet váltottak ki, mint amilyenek az utcai lámpák, a kivilágított plakátok, mind-mind szörnyű élményeket váltottak ki belőle és az volt az érzete, valami rossz fog történni vele.

Forrás

Tovább...

Vérszívó lény vadászik az állatokra Kínában

Egy aprócska kínai falu lakói rettegnek. Azt beszélik, egy rejtélyes vészívó lény felelős közel 200 csirke és kacsa lemészárlásáért.

faPudong élete alaposan felbolydult, mióta valami elkezdte tizedelni a háziállatokat a környéken. Egy ismeretlen ragadozó, amiről mindenki beszél, és mindenki fél tőle.

• A lény által hagyott nyomokból ítélve az állat négy lábujjal rendelkezik.

Talán a rejtélyes Chupacabra
tizedeli a falu állatállományát?

Egy alkalommal egy kerítést is átszaggatott, és egy hatalmas, focilabda alakú lyukat ütött rajta.

• Ami a legkülönösebb az egészben az az, hogy a lény úgy tűnik, nem eszi meg az áldozatait, hanem csak kiszívja a vérüket.

Rengeteg madártetemet találtak, melyekben egyetlen csepp vért sem találtak, mindössze néhány apró harapásnyomot.

Az eset annyira felkavarta a helyieket, hogy a rendőri erők is elkezdtek éjjelente járőrözni a településen.



Hogy mi is lehet valójában a rejtélyes támadó, arról még csak szóbeszédek vannak. A helyiek közül többen azt mondják, hogy a környező Sanghai Vadasparkból szökött ki valami, míg mások kóbor kutyákra gyanakodnak.

Azonban a vérszívást és a különös, teljesen vértelen tetemeket ezek egyike sem magyarázza.

Forrás

Tovább...

Cold Reading - A mentalisták technikája

Az úgynevezett Cold Reading (bár nincs bevett magyar megfelelője, szó szerint hideg olvasásnak fordítható) egy pár speciális technika használata, melynek segítségével jellemzően mentalisták, illuzionisták, jövendőmondók és médiumok képesek részletes információkat meghatározni egy másik személyről ezzel azt a látszatot keltve, hogy sokkal többet tudnak az adott témáról, mint valójában.

A technika gyakorlott használója akár minden korábbi előismeret nélkül (vö. hot reading) pillanatok alatt le tud olvasni jó néhány információt az alanyról pusztán a személy testbeszédéből, korából, ruházatából, hajviseletéből, neméből, szexuális beállítottságából, vallásából, etnikumából, műveltségéből, beszédstílusából, származásából stb..

A cold readerek (a továbbiakban „olvasók”) általában nagy valószínűségű találgatásokra építenek az adott témakörben, és folyamatosan igyekeznek leszűrni minden apró visszajelzést, hogy a jó irányban tapogatóznak-e, vagy sem. Ennek megfelelően megerősítik, kihangsúlyozzák, esetenként tovább is építik az alany által megerősített megállapításokat, illetve gyorsan témát váltanak, ha téves úton indultak el.

A bevett eljárás
Mielőtt hozzálátna a tényleges olvasásnak, a cold reader általában együttműködésre bírja az alanyt valami ehhez hasonló bevezetővel:

„Az előttem megjelenő képek néha igen homályosak, vagy olyanok, amik esetleg a számodra többet jelentenek, mint nekem. Ha hajlandó vagy segíteni, akkor közös erővel feltárhatjuk előtted a múltat és a jövőt.”

A hatásos cold reading legfontosabb eleme tehát maga az alany, aki lelkesen igyekszik valós témákhoz kötni vagy értelmezni a homályos kijelentéseket, hozzásegítve az olvasót a helyes megérzésekhez. Bár az eljárásban javarészt az olvasó beszél, valójában az alany tölti fel jelentéssel a kijelentéseket.

Miután nyugtázta, hogy az alany hajlandó együttműködni, az olvasó általában tapogatózó megállapításokkal vagy kérdésekkel kezd a lejjebb olvasható technikák valamelyikének segítségével. Ezekre az alany valamilyen visszajelzést ad a reakcióival, akár szándékosan, verbálisan, akár önkéntelenül nonverbálisan, melyekből az olvasó tovább építkezhet vagy korrigálhat. Az alany (és az esetleges avatatlan megfigyelők) számára úgy tűnhet, hogy a megállapítások az olvasótól származnak, holott a legtöbb ezekre vonatkozó információt az alany adta. Az olvasó csak becsomagolja ezeket, az apró nyomokat felerősíti, kihangsúlyozza, azt a látszatot keltve, hogy ő volt az, aki ezeket „meglátta”.

A legapróbb nyomok, mint például az arckifejezés vagy testtartás megváltozása is jelezheti, hogy az adott próbálkozás talált-e vagy sem. Ha az így szerzett információkat titkon szerzett tudással is ötvözik (hot reading), akkor az olvasó komolyan zavarba ejtheti az alanyt a misztikus tudásával. Mivel az idő zömében az olvasó a sikeres találatokat fejti ki vagy nyomatékosítja, és viszonylag hamar odébbáll a téves nyomokról, az alanyban azt a benyomást keltheti, hogy sokkal többet tud az érintett témákról, mint egy átlagos idegen.

Egyéb technikák

Az egyik legismertebb könyv a cold reading technikákról a The Full Facts Book of Cold Reading című kiadvány, melyet a híres brit illuzionista, Ian Rowland írt. Ebben a könyvben több mint húsz különböző technikát taglal, úgymint a „szivárványtrükköt” (Rainbow Ruse), a „finom hízelgést” (Fine Flattery) vagy a „Barnum-hatást”.

A különböző kiegészítők használata, mint például az alany tenyere, tarotkártyák, rúnák és egyéb jövendőmondó eszközök, nagyban hozzásegíthetik az olvasót, hogy elérje a kívánt hatást, miszerint ő nem az alany jelzéseiből, hanem valami misztikus, természetfeletti forrásból meríti a tudását.

„Én csak a kártyákat olvasom. Én csak egy felsőbb hatalom csatornája vagyok. Magam sem tudom, hogy működik.”

Az olvasó csak hosszú gyakorlás után sajátíthatja el ezeket a képességeket. A legjobb módszer kezdőknek, ha némán figyelnek idegen embereket, és a képzeletükben próbálnak olvasni nekik a látottak alapján.

A sörétes puska technika

A „sörétes puska” (angol Shotgunning) egy gyakran használt cold reading-technika, amit többek között a televíziós illuzionisták és médiumok használnak előszeretettel. A médium vagy olvasó nagyon általános dolgokkal kezdi a beszédet az egész közönség felé. A jelenlévők között szinte biztosan lesz valaki, akire teljesen vagy legalább részben illenek az elhangzottak. Az olvasó figyeli a nézők reakcióit (különös tekintettel a testbeszédre), és folyamatosan szűkíti a témát, melyekre pozitív visszajelzés érkezett. Gyakran érzelmi reakciókat kiváltó kijelentésekkel dolgozik, ami megkönnyíti a szűrést.

Ezt a technikát a sörétes puskáról nevezték el, mivel az sok apró sörétet lő ki, melyek közül néhány célt talál, néhány pedig nem. A kellően nagy számú közönségből is biztosan lesz egy-két találat: például egy idősebb hozzátartozó elvesztése vagy egy gyakori nevű ismerős.

A sörétes puska technika használata során ilyen homályos kijelentések hangozhatnak el:

„Szívproblémákat látok egy férfi hozzátartozónál, valaki apjánál, nagyapjánál, esetleg nagybácsijánál vagy unokatestvérénél… Határozottan érzem a mellkasi fájdalmat a családja férfiágán.”

„Egy nőt látok, aki nem vérrokon. Valakit, aki a közeledben volt, amikor felnőttél. Egy nagynéni, édesanyád egyik barátnője, esetleg mostohaanya. Fekete foltot látok a mellkasában… tüdőrák, szívbaj, mellrák…”
„Egy idősebb férfit látok az életedből, aki szeretné, ha tudnád, hogy bár sok nézeteltérésetek volt az életben, ő mindvégig szeretett.”

A Forer-hatás vagy Barnum-hatás

A Barnum-hatást P.T. Barnumról, egy amerikai showmanről nevezték el. Az ún. Barnum-állítások olyan kijelentések, amelyek személyesre szabottnak vannak beállítva, ám rengeteg emberre igazak. Bár látszólag konkrét és részletes információk vannak bennük, a megfogalmazás gyakran nyitott, hogy az alanyoknak a lehető legnagyobb mozgásterük maradjon a testre szabott értelmezésre. Kimondottan azzal a céllal készültek, hogy az alanyokból előhozzák az azonosuló reakciókat. Ezeket az állításokat hosszabb és kifinomultabb fejezetekké lehet bővíteni, azt a látszatot keltve, hogy rengeteg információnk van az alanyról. A hatásmechanizmus elsősorban az alanyok azon igyekezetére épül, amellyel próbálják kitölteni a részleteket az általános szövegben, illetve hogy kapcsolatokat keresnek az elhangzott szöveg és a saját életük között. (Gyakran az egész életüket lepörgetik a fejükben, hogy megtalálják ezt a kapcsolatot, és közben ha kell, többféleképpen is újraértelmezik a mondatokat, hogy alkalmazható legyen rájuk.)

Egy tehetséges vagy kellően erőszakos cold reader akár bele is beszélheti az alanyba, hogy az elhangzott mondat valamilyen vonatkozásban igaz rá. Van, hogy elegendő többször elismételni, hogy ismerjék be az összefüggést. Néha pedig az a célravezető, ha alanyt hibáztatják, hogy valószínűleg nem gondolkodik elég erősen, vagy elfojt valamilyen fontos emléket. A cél minden esetben az, hogy alany megadja magát, és kösse valami valós vagy megtörtént eseményhez az elhangzottakat.

A Barnum-állítások néhány példája:

„Úgy érzem, néha bizonytalan vagy. Főként olyan emberek között, akiket nem ismersz.”
„Van egy doboz valahol a házadban, tele vegyes fényképekkel.”
„Volt egy vízzel kapcsolatos baleseted még gyerekkorodban.”
„Problémáid vannak egy baráttal vagy hozzátartozóval.”
„Édesapád hasi vagy mellkasi betegség miatt hunyt el.”

Ami az utolsó kijelentést illeti, amennyiben az alany kellően idős, az édesapja már nagy valószínűség szerint elhunyt, valamint az állítás rengeteg lehetséges halálozási okot magába foglal, mint például szívproblémákat, tüdőgyulladást, cukorbetegséget és a legtöbb rákot, melyek nagyjából le is fedik a halálos betegségek zömét.

Warm reading

Az ún. warm reading (meleg olvasás) technikát a hivatásos mentalisták, médiumok vagy akár csalók használják. Míg az ún. hot reading (forró olvasás) előzetesen megszerzett tudást használ, a cold reading pedig a fentebb bemutatott általános feltevéseket és következtetéseket, melyeket a helyszínen von le az olvasó, a warm reading technika a Forer-hatás okos használatára épít.

Ha ezeket a pszichológiai trükköket ügyesen használja, a mentalista, médium vagy csaló azt a benyomást keltheti, hogy valamilyen természetfeletti adottságokkal rendelkezik. Valójában azonban az elhangzott állítások az emberiség 99%-ára igazak, nemtől, kortól, világnézettől, kultúrától vagy nemzetiségtől függetlenül.

A szivárványtrükk

A szivárványtrükk egy sajátosan megfogalmazott állítás, amely egy időben ruházza fel az alanyt egy bizonyos tulajdonsággal vagy személyiségjeggyel, valamint annak ellenkezőjével. Egy ilyen kijelentéssel a cold reader lefedhet minden eshetőséget, és úgy tűnhet az alanynak, mintha egy pontos következtetést vont volna le, holott az ilyen szivárványmondatok homályosak és gyakran ellentmondásosak. Ez a technika bátran alkalmazható, mivel a személyiségjegyek úgysem számszerűsíthetők, valamint a legtöbb ember az élete során már biztosan átélte egy adott érzelem mindkét oldalát.

Néhány példa ilyen mondatokra:

„Általában optimista vagy és vidám, ám volt idő az életedben, amikor nagyon zaklatott voltál.”
„Nagyon kedves és megértő ember vagy, de ha valaki visszaél a bizalmaddal, mély haragot érzel.”
„Úgy érzem, legtöbbször visszahúzódó és csendes vagy, de ha olyan a hangulatod, könnyen a figyelem középpontjába kerülsz.”

A cold reader sokféle tulajdonság közül választhat, kigondolja az ellenkezőjét, és összeköti a kettőt egy kellően homályos vagy általános mondatba különböző kitételekkel, úgy mint idő, kedv, lehetőség stb.

Előadóművészek hozzáállása

A bűvésztársadalom mentalista ágazata elfogadja az ilyen „olvasásokat”, ameddig azok szigorúan csak művészi szórakoztatásként vannak beállítva, és az előadó nem állítja, hogy természetfeletti erőkkel bír.

Néhány előadóművész őszintén bevallja, hogy a cold reading technikát használja. Lynne Kelly, Kari Coleman, Ian Rowland és Derren Brown mind így tettek, amikor privát jövendőmondó vagy nyílt halottidéző szeánszokat tartottak, mintha igazi médiumok lennének. Csak miután megkapták a nekik járó tapsot és elismerést, akkor fedték fel, hogy egyáltalán nem volt szükségük természetfeletti hatalomra az előadásukhoz. Elegendő volt a pszichológia, az emberi természet és a cold reading alapos ismerete.

Az Elme trükkje (Trick of the Mind) sorozat egy epizódjában Derren Brown bemutatta, hogy milyen könnyen is manipulálhatók az emberek a cold reading technikával. Ehhez Bertram Forer híres kísérletét használta fel, ami a személyes megerősítés téveszméjét használja ki.

Tudattalan cold reading

Karla McLaren, egy korábbi New Age spiritiszta így fogalmazott:

„Sokáig nem is tudtam, hogy egyfajta cold reading technikát használtam a saját praxisom során, és soha nem is szándékoztam bárkit is becsapni. Egyszerűen csak elsajátítottam a technikát a kulturális szűrőn keresztül.”

McLaren továbbá azt is megállapította, hogy mivel nagyon jó megfigyelő volt, könnyen kitalálhatta, milyen problémákat is hoztak magukkal az alanyai a szeánszokra. Hogy csökkentse eme szokatlan jártassága hatását, és elkerülje a felsőbbrendűség látszatát, a megfigyeléseit inkább kérdések formájában közölte, mintsem tényekként nyilatkoztatta ki. Később észrevette, hogy ez az – eredeti szándéka szerint – udvariassági gesztus lehetőséget adott neki, hogy a reakciók alapján még jobban elmélyüljön az olvasásban, és még pontosabb információkhoz jusson.

Miután valaki már túl van több száz olvasáson, a képességei odáig fejlődhetnek, hogy maga is elhiszi, hogy képes gondolatot olvasni, és nem biztos benne, hogy a sikerük kulcsa a pszichológia, a megérzés vagy valami misztikus képesség. Ezt a pontot néhány szkeptikus „a természetfeletti csábításának” nevezi. Milbourne Christopher, „mágiatörténész” és okkult nyomozó rámutatott, hogy ettől a ponttól akaratlanul is áteshetünk az értelem és racionalitás oldaláról az okkult hitek felé.

Filmes ábrázolások

-Óz, a csodák csodája (1939). Marvel professzor (Frank Morgan) cold és hot reading technikákat is alkalmaz Dorothyn (Judy Garland), hogy rávegye a hazatérésre.

-A sarlatán (Nightmare Alley) (1947). Az egykori mutatványos és kezdő szektavezető, Stanton Carlisle (Tyrone Power) egyéb mentalista trükk mellett cold reading technikát is használ, hogy meggyőzze az embereket, hogy képes kommunikálni a holtakkal. Bár a technika megjelenítése meglehetősen ügyetlen, a filmben nevén nevezik a cold readinget. A film William Lindsay Gresham azonos című regénye alapján készült.

-Páratlan prédikátor (Leap of Faith) (1992). A film elején a címszereplő prédikátor és hamis gyógyító Jonas Nightengale (Steve Martin) cold reading technikával beszéli le az őt leállító járőrt a bírságolásról.

-Vagányok – Öt sikkes sittes (Hustle) (2005 – sorozat). A sorozat egyik epizódjában Albert Stroller és Danny Blue a cold reading segítségével akar rászedni egy áldozatot.

-Psych – Dilis detektívek (2007). A sorozat főszereplője a cold reading segítségével elhiteti a nyomozókkal, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik, holott csak a logika és az éles esze segíti.

-A mentalista (The Mentalist) (2008 – sorozat). A főszereplő korábban a cold reading technikával médiumnak adta ki magát, ám a sorozatban különböző bűnügyek kinyomozása során kamatoztatja ezt a képességét.

/wikipédia/

Tovább...

A Szabadkőműves titkosírás

Nem valószínű, hogy igazi szabadkőművesek bármikor is az úgynevezett szabadkőműves titkosírással próbálták volna kódolni titkos üzeneteiket. Miért vonható ez kétségbe? Mert ez a titkosírás - még akkor is, ha grafikus jelekből áll - egyszerű behelyettesítéses titkosírás, egy betűnek egyetlen kódjel felel meg, nagyon könnyű megfejteni, komoly ember a 18. században már nem hihette, hogy fontos titkokat erre az eszközre bízhat.

A titkosírást eredetileg pigpen néven emlegették, mert a pontok úgy helyezkednek el a rácsvonalak közt, mint a disznók a karámban. A rendszer végtelenül egyszerű, bár több változata is fennmaradt. Az ábécé betűit kiismerhető rendben elhelyezzük két-két egymást metsző rácsvonal metszeteiben, és minden betű helyett azt a rácsvonal metszetet rajzoljuk le, amelyben található. Minthogy így csak az első 9 betűhöz rendeltünk grafikus jelet, a második 9 betűt ugyanígy helyezzük el, de minden "karámba" egy pontot is teszünk. Az ábécé utolsó betűi esetében pedig két pontot teszünk, vagy pedig - és itt térnek el egymástól az egyes verziók - a betűket ferde vonalak közé helyezzük.

A módszer általam ismert legkorábbi előfordulása éppen a magyar Mátyás királyhoz köthető. Mátyás egyik leveleskönyvében, amely a királyi kancellária 1460-as és 70-es években kibocsátott leveleit tartalmazza, a pigpen rendszer táblázatára lelünk, valamint – hogy a szöveg írója, valószínűleg Janus Pannonius, bemutassa a rendszer működését – egy háromszavas rejtjelezett szövegre: MATIAS SEX HUNGARIAE (helyesen: Matias rex Hungarie). Sajnos a kódex első, százhúsz évvel ezelőtti leírása óta komoly sérüléseket szenvedett, a titkosírást is tartalmazó kötéstáblája nem maradt meg, így csak egy 1891-es cikkből tudjuk, hogy valaha ott szerepelt benne a pigpen.

A következő századokban alaposan elterjedt a módszer: Magyarországon - pontosabban Erdélyben - alkalmazta Haller Gábor a naplójában, valamint Mednyánszky Jónás is II. Rákóczi Györgynek küldött leveleiben:

A pigpen használata az előbb részletezett sérülékenységéből fakadóan a legkevésbé sem tartozott a biztonságos módszerek közé.

Azonban bizonyos fokig mégiscsak jogos, hogy a szabadkőművesekkel hozták összefüggésbe. Ha nem is a legnagyobb titkaikat bízták a pigpenre, de szimbolikájukban fontos szerepet játszott. Jó példa erre az a New York Trinity Churchyardjában található sírkő, amelyen az 1794-ben meghalt James Leeson neve olvasható.

A sírkövön található jelsorozat így néz ki:

Jelkulcsa pedig így:

Az olvasóra bízom, hogy az enigmatikus üzenetet megfejtse: a leggyorsabb kommentelő legyen kedves megírni a megoldást. Amint Louis Kruh titkosírás-történész régen kimutatta, néhány tömbbel odébb, New York városának legrégibb középületének, a St. Paul's Chapelnek temetőjében egy másik sírkő (ezúttal az 1796-ban elhalálozott James Lacey kapitányé) egy kissé eltérő kódábécével ugyanezt az üzenetet hordozza:

A jelkulcs:

Aki az előzőt nem tudta megfejteni, most ugyanazt az üzenetet próbálhatja feltörni a némileg eltérő kóddal.

Mindkét sírkő tulajdonosáról tudható, hogy new york-i szabadkőműves páholyokban játszott szerepet. Az azonban nem valószínű, hogy sírkövükön ők vagy örököseik titkolózni szerettek volna. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a szabadkőművesekkel összefüggésbe hozott jelrendszer használata egyfajta nyílt elköteleződést jelentett, a könnyen megfejthető üzenet pedig nem a tanult kódtörőnek, hanem az átlagos temetőlátogatónak szólt.

/kripto.blog.hu/

Tovább...

Kik voltak a madárcsőr álarcos pestisdoktorok?

Az 1520-as években kitört pestisjárvány milliókkal végzett Európában. A legbátrabb emberek közül kerültek ki a pestisdoktorok, akik nem minden esetben voltak végzett orvosok, mint ahogy Nostradamus is csak a járvány elvonulta után fejezte be az egyetemi tanulmányait.

A pestisdoktor feladata valójában nem is a gyógyítás volt, hiszen a pestist nem tudták gyógyítani, hanem a higiéniai intézkedések, a járvány megfékezése, a tanácsadás, és a betegek szervezetének erősítése, illetve a hitük megerősítése, miszerint képesek legyőzni a betegséget saját szervezetük erejével. Nostradamus a pestis járvány kitörésétől egészen a végéig dolgozott a járvány sújtotta területeken, tanácsokat adott a helyi hatóságoknak abban, milyen gyorsan égessék el a halottakat, milyen illatos füveket égessenek, hogy elnyomják a járványt, milyen higiéniai intézkedéseket vezessenek be a továbbterjedés megakadályozása érdekében.


A pestisdoktorok jellemző öltözékét is egészen biztos, hogy viselte, hiszen túlélte a járványt. Ez a ruházat nagyon érdekes, mai szemmel szinte horrorisztikusnak nevezhető, leginkább a madárcsőrszerű arcvédő miatt, melynek szemnyílását üveggel fedték, és fertőtlenítő hatásúnak vélt balzsamokat, gyógynövényeket (főleg fokhagymalevelet) tartalmazott.

Az öltözék részét képezte egy olajokba és gyógyporokba áztatott ing, amire még bokáig érő csuklyás szattyánbőr kámzsát és széles karimájú kalapot, ezenkívül kesztyűt és bokáig érő cipőt húztak. Ez a viselet is a higiéniát szolgálta, reményeik szerint hermetikusan elzárta az utat a fertőzés elől.

Tudni kell, ahhoz, hogy valaki ezt a ruhát nyáron, a legnagyobb hőségben viselje, nem csak türelemre, hatalmas akaraterőre, de nagyon erős szervezetre is szüksége volt. Nostradamus a járvány végéig dogozott a legvégzetesebb területeken ebben az öltözetben, és nem betegedett meg, sőt, csodadoktornak hitték, és hírnevét alapvetően pestisdoktori működésével alapozta meg.


nokorszak.hu

Tovább...

Homo aquaticus, avagy elmélkedés a vízi emberről

Vannak olyan tudósok – mint például Jacques Mayol fejlődéstörténész vagy Claude Bernard és Émile Guillerm élettankutató -, akik meg vannak győződve arról, hogy több száz ezer évvel ezelőtt őseink úgy hagyták el a tengert, hogy magukkal hozták “saját akváriumukat”.

Ez lenne a sejtjeink belsejében lévő savó, amely az óceánok vizének vegyi összetételével azonos. Az elmélet azt feltételezi, hogy az emberi nem őse egy vízben élő emberfajta – az ún. Homo aquaticus – volt, mely a meleg tengerekben, illetve azok partjain élt, s kagylókkal, csigákkal és halakkal táplálkozott.

Sir Allister Hardy oxfordi biológus ezen “csupasz vízi majom” egykori létezésének bizonyítékául tartja számon a négyhetes emberi embrió egyik fejlődési fázisában megjelenő atavisztikus kopoltyúnyílásokat, a hatalmas, izmos farkat, majd az egész életen át megmaradó szőrtelen, zsírpárnás bőrünket, orrunk formáját és könnymirigyeinket.

Vannak egyébként olyan fejlődési rendellenességgel született csecsemők is, akik kopoltyúrésekkel születnek, s garatjukat hámsejtekkel borított cső köti össze nyakuk felszínével, akár a halakét. Ám teljesen egészséges csecsemők is mutatnak olyan meglepő viselkedési formákat, mely az egykor volt vízi életmód ösztönös emlékezetére utalnak.

Az újszülöttek például vízben úszó mozdulatokat tesznek és az orosz Igor Csarkovszkij meglepő kísérleteiből tudjuk, hogy azoknak az anyáknak a csecsemői, akik vízben szültek, szabályos “vízi emberekké” válhatnak. A magzat ugyanis anyja testén belül, a magzatvízben is “vízi életmódot folytat”, s ezért megnyugtatóan hat rá ez az ősi közeg.

A vízben született újszülöttek például képesek garatnyílásuk ösztönös elzárására, s így képesek szopni a víz alatt is. Még el is alszanak időnként így, de fejüket időről időre kiemelik a levegőre. Egy ilyen kislány hat hónapos korában nyugodtan játszott a víz alatt, s levegővételét másfél percig is képes volt visszatartani.

De nem csak az ember anatómiai felépítése és atavisztikus képességei emlékeznek erre a feltételezett Homo aquaticusra, hanem az ősi mítoszok és legendák is, amelyekben a vízből előbukkant, esetleg félig-meddig haltestű emberekről szóló leírásokra bizony igen sok helyen rábukkanhatunk.

Az akkád Dágón istent félig haltesttel ábrázolták, az európai népek kultúrájában pedig az ókori görög tengerek leányai – a néreidák – a legismertebbek, akiknek anyja Dórisz, apja pedig Néreusz tengeristen.

Nos ezektől a félig ember -, félig haltestű lényektől már csupán egyetlen lépés választja el az Európa-szerte ismert sellőket, akiknek legendás szépsége talán összefüggésben állhat a szépséges tengeristennők képzetével, amelyek közül a habokból kiemelkedő görög szerelemistennő, Aphrodité a legismertebb.

Magyar adatokat is felfedezhetünk a történelemben a “vízi emberekkel” kapcsolatban. Jól dokumentált tény, hogy 1749. március 15-én a Fertő-tó melletti Hanság – korabeli elnevezéssel Hany – mocsaras nádtengerében, a Király-tavon két pákász egy tíz év körülinek tűnő, meztelen, pikkelyes bőrű fiút fogott, akinek ujjai közt úszóhártya feszült.

Fogságba esése után a különös szerzetet egy évig a fertődi Esterházy-kastélyban tartották, ahonnan végül megszökött, hogy aztán soha többé ne adjon hírt magáról. ezt a Hany Istóknak elnevezett lényt örökítette meg jó száz év múltán a korabeli híradásokra támaszkodva Jókai Mór A névtelen vár című regényében, miután 1806-ban a Hazánk című újság 28. számában Magassy László, majd 1855-ben a Vasárnapi Újság 9. számában Zerpák Antal kapuvári plébános közölt róla cikket.

Forrás: Rejtélyek szigete

Tovább...

Korán ítélkezett a zsűri, megszólalni sem tudtak az éneke után (videó)

 Nem szokásom ilyen tehetségkutató műsorokról posztolni, még nézni sem szoktam, de eljutott hozzám ez a cikk, meghallgattam a dalt és úgy éreztem, hogy itt is meg kell osztanom -a szerk.)


Vannak hangok, akik gyógyítani jöttek a földre. Régen elfeledett, ősi érzéseket élesztenek fel a lelkedben, és egy pár percre újra eggyé válsz az Univerzummal. Egyszerűen képesek arra, hogy megnyissák benned azokat a zsilipeket, amitől jobbá leszel, mert kiürül belőle valami keserűség, és beáramlik helyére az emlékezés az egységre, az igazi szeretetre.


Íme itt a bizonyíték ismét, hogy nem érdemes első látásra ítélkezni. Jon Henrik Fjallgren nappal rénszarvas pásztor, szabadidejében pedig feltörekvő énekes, aki milliók szívébe lop fényt hangjával és zenéjével. Hanggal gyógyító ember Ő…

Jon nemrég jelentkezett egy svédországi tehetségkutatóba, ahol olyan varázslatosan szerepelt, hogy biztos vagyok benne, ő lett minden idők legszerethetőbb rénszarvaspásztora.

Jon pár évvel ezelőtt elvesztette legjobb barátját, a veszteség inspirálta azt a dalt, amelyben barátjáért imádkozik. Produkciója sokkolta a zsűrit, aki elsőre kétkedve fogadta a fura öltözetű férfit.

A rénszarvas pásztorkodás Svédországban kis ágazat, de annál fontosabb. A helyi gazdaságra nagy hatással van, emellett a helyi kultúrához is szorosan hozzá tartozik.

Jon Henrik Fjallgren annyira megfogta stílusával és egyszerűségével a svéd nézőket, hogy ő lett a Talang Sverige 2014 győztese.

Jon-t Kolumbiából adoptálták svéd szülei 3 hónapos korában,
ruháját anyja készítette számára.

Hallgassátok meg a könnyfakasztó produkcióját és ha nektek is tetszett ez a nagyszerű srác, mutassátok meg előadását barátaitoknak is.


Forrás: http://zacc.nlcafe.hu

Tovább...

Valódi sellőt találtak egy folyó partján Lengyelországban?

Egy bizarr felvétel jelent meg, melyen az látszik, hogy biológiai védelmet szolgáló öltözékben öt ember egy férfi kinézetű sellőt talál egy folyó partján. Ezután egy hordágyra fektetik, és elviszi egy titokzatos mentőcsapat.

A felvétel Lengyelországban készült, melyen egy csoport vegyvédelmi ruhába öltözött ember mentősökkel együtt visz el egy hatalmas farokúszóval rendelkező, és elsőre férfinak kinéző sellőt.

A két perces felvételen a védőruhás emberek a folyó partján hajolnak a sellő fölé, majd öten felemelik, és elindulnak vele a pár méterre tőlük várakozó mentősök felé.


Amikor felemelik, a sellő hal formájú farka is jól láthatóvá válik.

Ekkor a mentősök kicsit közelebb mennek a védőruhás emberekhez, akik a sellőt viszik, majd elhelyezik a hordágyon, ahol a sellőnek tisztán látható a hosszú szakálla, ami a mellkasán pihen.

A védőruhások ezután még visszamennek a folyó partjára, hogy megnézzenek valamit, majd a mentősnek látszó emberekkel együtt eltolják a szalaggal lezárt területről a furcsa, valószínűleg már halott lényt.

Az eset óta senki sem hallott semmit, és a sellőt egy ismeretlen helyre vitték.

Miután a felvétel megjelent, számos ember azt állította, hogy ez a bizonyíték a sellők létezésére, mások szerint viszont egy átverésről van szó, vagy egy film forgatása látható a képeken.

Mindenesetre nem egészen úgy tűnik, mintha ez utóbbiról lenne szó, mivel nem látszik megjátszottnak az emberek viselkedése, és hiányoznak a kamerák is.

/Új világtudat/

Tovább...

Egy város képe jelent meg az égen Kínában

A következő videót egy helyi lakos készítette, melyen egy titokzatos város látható felhőkarcolókkal együtt, felhőkön lebegve Foshan felett, Guangdong tartományban Kínában. A felvételt 2015 október 7-én készítették. 

Az elképesztő jelenség, amely csupán néhány percig tartott mielőtt teljesen eltúnt, több helyi lakost sokkallt. Több fórumon arra jutottak, hogy délibábról van szó, melyet természetes eredetű optikai csalódás okozott. A fénysugarak épp úgy esnek hogy távoli objektumok képét vetítik az égre. A másik lehetőség a Fata Morgana tipusú délibáb.


Egyesek szerint azonban ennek a jelenségnek a hátterében a Blue Beam projekt állhat, amit éppen teszteltek. A Blue Beam egy titkos amerikai holografikus technológia, amivel elképzelhető hogy azt tesztelték, hogyan reagál a lakosság a látottakra Fosham városában. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik szerint egy vortexet látunk egy párhuzamos univerzumból. A választ egyelőre nem tudjuk.

paranormal.hu

Tovább...

Elképesztő kódokkal és üzenetekkel telerakott videó most az internet legnagyobb és félelmetes rejtélye

Két hete került fel a Youtube-ra egy nem egészen kétperces, zavarba ejtő videó. Pont olyan, amilyennel a thrillerek szuperintelligens sorozatgyilkosai szoktak üzenni a politikusoknak, meg a rendőrségnek. Vannak, akik szerint azért, mert ez pontosan az: egy valódi őrült lángelme fenyegetése. Mások szerint csak ostoba vicc, megint mások pedig marketinges nagyágyúkat sejtenek a háttérben, és azon gondolkodnak, hogy melyik világmárka reklámja lehet. Végeláthatatlan viták folynak erről a közösségi portálokon.


Az alig két perc tele van jelekkel, kódokkal, rejtvényekkel. Valójában sokkal több van belőlük, mint amennyi elsőre látszik.

Feladványnak, vagy legalábbis nyomnak tűnik maga a cím is: 11B X 1371.
A videóban szereplő alak a reneszánsz Itália egyik jellemző figurájára, a pestisdoktorra hasonlít. Utóbbit tekintve többen attól tartanak, hogy a videó készítője egy járvány elszabadításával fenyegetőzik.

Nyilvánvalóan jelentősége van a hangnak is. Valaki szerint az „I would like to kill you” (meg akarlak ölni) mondat ismétlődik benne széttorzítva.

Egy Reddit felhasználó spektrográffal vizsgálta meg a hang frekvenciáját, így rejtett képeket talált: koponya számkódokkal, megkötözött meztelen nő és sikító női arc + különböző feliratok: „we are the antivirus” (mi vagyunk az antivírus), „you are already dead” (már halott vagy) tartalommal...



Nyom lehet a helyszín: az omladozó épület, a figura tartása és testbeszéde. A videó legelején látszik, ahogy a figura három, egy, majd két ujját mutatja fel, közben az ablakban betűsorok villannak fel. Később, az alak tenyerében felvillanó fény lehet morze vagy bináris kód, vagy valami egészen más. De ez csak néhány példa a kétperces felvételben megbújó rejtvényekből.

Rejtély ráadásul a videó felbukkanása is. Bár szeptember 30-án egy Parker Wright nevű felhasználó feltöltötte a Youtube-ra, ha a címre rákeresünk a Google-ban, találunk májusi bejegyzéseket is a videóval kapcsolatban.

A Daily Dot megtalálta a felvétel egy korábbi verzióját, amit május 9-én, egy „aetbx” nevű feltöltő tett fel a Youtube-ra , egy bináris kód kíséretében, ami egy spanyol szöveget ad ki. A cím: „muerte” (halál), a leírás: „te queda 1 año menos” (egy éved vagy még kevesebb van hátra).

Egy svéd techblog, a GadgetZZ azt írja, hogy ők egy feladó nélküli borítékban kapták egy DVD-lemezen, már hónapokkal ezelőtt, de csak nemrég bontották ki.

Maga a levél nem árult el csak annyit, hogy Lengyelországban adták fel, a lemezen pedig nem voltak rejtett fájlok, csak a videó. Egy hete írták meg a cikküket, és bár érkeznek megfejtésrészletek kommentekben, az összképpel kapcsolatban még mindig, mindenki tanácstalan.

Morzekódot és GPS-koordinátát találtak benne:

„RED LIPSLIKE TENTH” anagramma = "KILL THE PRESIDENT" 

Néhány megfejtő egy Obama elnök elleni merénylettől tart. Arra alapozva, hogy találtak a felvételen egy morzekódot, ami a „RED LIPSLIKE TENTH” betűsort adja. Ez pedig a „kill the persident” (öld meg az elnököt) mondat anagrammája. Felfedezhető ráadásul a videón egy négylépéses sakk-matt betűkódja, és a Fehér Ház GPS koordinátái is.

Pont ez az, ami miatt sokan úgy gondolják, hogy nem lehet szó reklámról: nincs cég, amelyik bevállalná, hogy egy elnök, ráadásul az amerikai elleni merénylettel fenyegetőzik egy kis hírverésért, ráadásul – írja a Vocativ. De még egy hollywoodi cégtől is kockázatos lépés lenne kínzó-pornóval és elnök elleni merényletre buzdító kóddal felfuttatni termékét....

Egyelőre részmegfejtések vannak, de valódi magyarázat nincs.... Illetve, ami eddig kijött, az mind elég rémisztő lehet, főleg ha valójában a jövőről vagy egy bekövetkező eseményről szóló figyelmeztetés.....

Forrás: Vocativ.vom / Reddit.com

Tovább...

Ismét feltűnt a "Fekete Lovag" elnevezésű rejtélyes idegen műhold

A Nemzetközi Űrállomás kamerája rögzítette az alábbi felvételt néhány napja:

Tovább...

Atlantisz a különféle kultúrák emlékezetében

Az Atlantisz nevet a görög-római világnak köszönhetjük, amelynek különböző szerzői ismerték az elveszett kontinens helyére vonatkozó elképzeléseket.

Az Atlanti-óceán partjai közelében élő északnyugat-afrikai törzsekről pl. mint “Atlantiak”-ról, “Atarantes”-ekről és “Atlantioi”-akról írnak és az úgynevezett atlanti kolóniák, illetve koloniális népesség maradványainak tekintik őket.

Az észak-afrikai berber törzsek megőrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

Az ősi gallok, csakúgy, mint az írek és a walesiek úgy hitték, hogy őseik egy, a Nyugati-tengerben elsüllyedt kontinensről érkeztek. Az utóbbiak eme elveszett paradicsomnak az Avalon nevet adták. A baszkok, akik faji és nyelvi szigetet képeznek Délnyugat-Franciaországban és Észak-Spanyolországban, úgy vélik, hogy ők az atlantisziak leszármazottai, akiket Atlaintika-nak neveznek.

őrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

A portugálok között erősen él az a hit, hogy Atlantisz (Atlantida) valamikor Portugáliához közel és annak részeként létezett, – s az Azori-szigetek a tengerszint fölé emelkedő hegycsúcsok.

Az ibériai népek, a spanyolok egyfajta atyafisággal viseltetnek Atlantisz iránt és egyre növekvő bizonyossággal vallják, hogy az egykori Atlantisz-birodalomnak ma is látható része a Kanári-szigetek. Az Atalaya név még ma is népszerű náluk, mint helységnév, s a szóban forgó hely eredeti lakossága felfedezése idején nyíltan hirdette, hogy ők az egyedüli túlélői egy világkatasztrófának.

A vikingek úgy vélték, hogy volt egy csodálatos föld nyugaton, az Atli, valamint, hogy a Valhallá-ban élő teuták hazája az önmegújító harcok, italok és ünnepek misztikus földje. A főníciai és karthágói hajósok beszámolói szerint létezik egy “boldog” nyugati sziget, amelyet ők Antilla-nak neveztek, de kereskedelmi és kolonizációs okokból titokban tartották ismereteiket.


Az ősi egyiptomi szövegek Amenti-t említik a Nyugat paradicsomaként, a halál lakóhelyeként és az isteni naphajó részeként. A babiloniak Arallu-nak nevezték a nyugati paradicsomot, míg az arabok által számon tartott ősi civilizáció az Ad-föld volt, amely a nyugati óceánban helyezkedett el. (Valaki azt mondhatná csodálkozva: vajon a Biblia és a Tóra Ádámról szóló leírásában nem tükröződik-e az Ad-tradíció? Nem allegorikus képviselője-e Ádám az Ad-Am-nak, az első civilizált fajnak?)

Az ősi indiai klasszikusoknál is találunk meglepő beszámolókat. A Puránák és a Mahábhárata szerint a “Fehér Sziget” egy kontinens, amely a nyugati óceánban fekszik – Attala. A régi hindu világismeret átszámításával az Attala földrajzi helye egy a Kanári-szigeteken és a Bahamákon keresztülhaladó szélességi kör, amely átmegy a legendás Atlantisz helyén is. Ezekben és más szövegekben is az Atyantika elnevezés egy végső és katasztrofális pusztulással kapcsolatban merül fel.

Amikor a spanyol hódítók Közép- és Dél-Amerikában elérték Mexikót, megtudták, hogy az aztékok szerint ők eredetileg Aztlán-ból érkeztek, egy szigetről, a számukra Keleti-óceánban. Az Aztek elnevezés maga is az Aztlán-ból származhat. Ez a felfogás arra utal, hogy a spanyolok el is fogadták az aztékok származására vonatkozó elképzeléseket, mivel sokan hitték közülük is, hogy az Újvilág lakossága az Atlantiszon született, hogy az ősi spanyolok maguk is szoros kapcsolatban álltak az egykori atlantisziakkal.

Mexikón át egészen a közép-amerikai partokig és Dél-Amerika északi partjaiig, mindenhol találkozunk az Atlantiszra utaló helységnevekkel: Mexikóban Tlapallan, Tollan, Azatlán és Aztlán. Még tovább délre, Venezuelában a hódítók találtak egy Atlán nevű települést, és “fehér indián”-nak nevezett lakosságot.

Észak-Amerika indián törzsei is őriznek olyan hagyományokat, amelyek szerint őseik egy atlanti-óceáni szigetről érkeztek, ezért gyakran alkalmaztak az Atlantiszhoz hasonló hangzású neveket. A korabeli felfedezők Wisconsin-ban találtak egy erőddel védett falut a Michigan-tó közelében, amelyet a lakói Azatlán-nak neveztek.

rejtélyek szigete

Tovább...