Homo aquaticus, avagy elmélkedés a vízi emberről

Vannak olyan tudósok – mint például Jacques Mayol fejlődéstörténész vagy Claude Bernard és Émile Guillerm élettankutató -, akik meg vannak győződve arról, hogy több száz ezer évvel ezelőtt őseink úgy hagyták el a tengert, hogy magukkal hozták “saját akváriumukat”.

Ez lenne a sejtjeink belsejében lévő savó, amely az óceánok vizének vegyi összetételével azonos. Az elmélet azt feltételezi, hogy az emberi nem őse egy vízben élő emberfajta – az ún. Homo aquaticus – volt, mely a meleg tengerekben, illetve azok partjain élt, s kagylókkal, csigákkal és halakkal táplálkozott.

Sir Allister Hardy oxfordi biológus ezen “csupasz vízi majom” egykori létezésének bizonyítékául tartja számon a négyhetes emberi embrió egyik fejlődési fázisában megjelenő atavisztikus kopoltyúnyílásokat, a hatalmas, izmos farkat, majd az egész életen át megmaradó szőrtelen, zsírpárnás bőrünket, orrunk formáját és könnymirigyeinket.

Vannak egyébként olyan fejlődési rendellenességgel született csecsemők is, akik kopoltyúrésekkel születnek, s garatjukat hámsejtekkel borított cső köti össze nyakuk felszínével, akár a halakét. Ám teljesen egészséges csecsemők is mutatnak olyan meglepő viselkedési formákat, mely az egykor volt vízi életmód ösztönös emlékezetére utalnak.

Az újszülöttek például vízben úszó mozdulatokat tesznek és az orosz Igor Csarkovszkij meglepő kísérleteiből tudjuk, hogy azoknak az anyáknak a csecsemői, akik vízben szültek, szabályos “vízi emberekké” válhatnak. A magzat ugyanis anyja testén belül, a magzatvízben is “vízi életmódot folytat”, s ezért megnyugtatóan hat rá ez az ősi közeg.

A vízben született újszülöttek például képesek garatnyílásuk ösztönös elzárására, s így képesek szopni a víz alatt is. Még el is alszanak időnként így, de fejüket időről időre kiemelik a levegőre. Egy ilyen kislány hat hónapos korában nyugodtan játszott a víz alatt, s levegővételét másfél percig is képes volt visszatartani.

De nem csak az ember anatómiai felépítése és atavisztikus képességei emlékeznek erre a feltételezett Homo aquaticusra, hanem az ősi mítoszok és legendák is, amelyekben a vízből előbukkant, esetleg félig-meddig haltestű emberekről szóló leírásokra bizony igen sok helyen rábukkanhatunk.

Az akkád Dágón istent félig haltesttel ábrázolták, az európai népek kultúrájában pedig az ókori görög tengerek leányai – a néreidák – a legismertebbek, akiknek anyja Dórisz, apja pedig Néreusz tengeristen.

Nos ezektől a félig ember -, félig haltestű lényektől már csupán egyetlen lépés választja el az Európa-szerte ismert sellőket, akiknek legendás szépsége talán összefüggésben állhat a szépséges tengeristennők képzetével, amelyek közül a habokból kiemelkedő görög szerelemistennő, Aphrodité a legismertebb.

Magyar adatokat is felfedezhetünk a történelemben a “vízi emberekkel” kapcsolatban. Jól dokumentált tény, hogy 1749. március 15-én a Fertő-tó melletti Hanság – korabeli elnevezéssel Hany – mocsaras nádtengerében, a Király-tavon két pákász egy tíz év körülinek tűnő, meztelen, pikkelyes bőrű fiút fogott, akinek ujjai közt úszóhártya feszült.

Fogságba esése után a különös szerzetet egy évig a fertődi Esterházy-kastélyban tartották, ahonnan végül megszökött, hogy aztán soha többé ne adjon hírt magáról. ezt a Hany Istóknak elnevezett lényt örökítette meg jó száz év múltán a korabeli híradásokra támaszkodva Jókai Mór A névtelen vár című regényében, miután 1806-ban a Hazánk című újság 28. számában Magassy László, majd 1855-ben a Vasárnapi Újság 9. számában Zerpák Antal kapuvári plébános közölt róla cikket.

Forrás: Rejtélyek szigete

Tovább...

Korán ítélkezett a zsűri, megszólalni sem tudtak az éneke után (videó)

 Nem szokásom ilyen tehetségkutató műsorokról posztolni, még nézni sem szoktam, de eljutott hozzám ez a cikk, meghallgattam a dalt és úgy éreztem, hogy itt is meg kell osztanom -a szerk.)


Vannak hangok, akik gyógyítani jöttek a földre. Régen elfeledett, ősi érzéseket élesztenek fel a lelkedben, és egy pár percre újra eggyé válsz az Univerzummal. Egyszerűen képesek arra, hogy megnyissák benned azokat a zsilipeket, amitől jobbá leszel, mert kiürül belőle valami keserűség, és beáramlik helyére az emlékezés az egységre, az igazi szeretetre.


Íme itt a bizonyíték ismét, hogy nem érdemes első látásra ítélkezni. Jon Henrik Fjallgren nappal rénszarvas pásztor, szabadidejében pedig feltörekvő énekes, aki milliók szívébe lop fényt hangjával és zenéjével. Hanggal gyógyító ember Ő…

Jon nemrég jelentkezett egy svédországi tehetségkutatóba, ahol olyan varázslatosan szerepelt, hogy biztos vagyok benne, ő lett minden idők legszerethetőbb rénszarvaspásztora.

Jon pár évvel ezelőtt elvesztette legjobb barátját, a veszteség inspirálta azt a dalt, amelyben barátjáért imádkozik. Produkciója sokkolta a zsűrit, aki elsőre kétkedve fogadta a fura öltözetű férfit.

A rénszarvas pásztorkodás Svédországban kis ágazat, de annál fontosabb. A helyi gazdaságra nagy hatással van, emellett a helyi kultúrához is szorosan hozzá tartozik.

Jon Henrik Fjallgren annyira megfogta stílusával és egyszerűségével a svéd nézőket, hogy ő lett a Talang Sverige 2014 győztese.

Jon-t Kolumbiából adoptálták svéd szülei 3 hónapos korában,
ruháját anyja készítette számára.

Hallgassátok meg a könnyfakasztó produkcióját és ha nektek is tetszett ez a nagyszerű srác, mutassátok meg előadását barátaitoknak is.


Forrás: http://zacc.nlcafe.hu

Tovább...

Valódi sellőt találtak egy folyó partján Lengyelországban?

Egy bizarr felvétel jelent meg, melyen az látszik, hogy biológiai védelmet szolgáló öltözékben öt ember egy férfi kinézetű sellőt talál egy folyó partján. Ezután egy hordágyra fektetik, és elviszi egy titokzatos mentőcsapat.

A felvétel Lengyelországban készült, melyen egy csoport vegyvédelmi ruhába öltözött ember mentősökkel együtt visz el egy hatalmas farokúszóval rendelkező, és elsőre férfinak kinéző sellőt.

A két perces felvételen a védőruhás emberek a folyó partján hajolnak a sellő fölé, majd öten felemelik, és elindulnak vele a pár méterre tőlük várakozó mentősök felé.


Amikor felemelik, a sellő hal formájú farka is jól láthatóvá válik.

Ekkor a mentősök kicsit közelebb mennek a védőruhás emberekhez, akik a sellőt viszik, majd elhelyezik a hordágyon, ahol a sellőnek tisztán látható a hosszú szakálla, ami a mellkasán pihen.

A védőruhások ezután még visszamennek a folyó partjára, hogy megnézzenek valamit, majd a mentősnek látszó emberekkel együtt eltolják a szalaggal lezárt területről a furcsa, valószínűleg már halott lényt.

Az eset óta senki sem hallott semmit, és a sellőt egy ismeretlen helyre vitték.

Miután a felvétel megjelent, számos ember azt állította, hogy ez a bizonyíték a sellők létezésére, mások szerint viszont egy átverésről van szó, vagy egy film forgatása látható a képeken.

Mindenesetre nem egészen úgy tűnik, mintha ez utóbbiról lenne szó, mivel nem látszik megjátszottnak az emberek viselkedése, és hiányoznak a kamerák is.

/Új világtudat/

Tovább...

Egy város képe jelent meg az égen Kínában

A következő videót egy helyi lakos készítette, melyen egy titokzatos város látható felhőkarcolókkal együtt, felhőkön lebegve Foshan felett, Guangdong tartományban Kínában. A felvételt 2015 október 7-én készítették. 

Az elképesztő jelenség, amely csupán néhány percig tartott mielőtt teljesen eltúnt, több helyi lakost sokkallt. Több fórumon arra jutottak, hogy délibábról van szó, melyet természetes eredetű optikai csalódás okozott. A fénysugarak épp úgy esnek hogy távoli objektumok képét vetítik az égre. A másik lehetőség a Fata Morgana tipusú délibáb.


Egyesek szerint azonban ennek a jelenségnek a hátterében a Blue Beam projekt állhat, amit éppen teszteltek. A Blue Beam egy titkos amerikai holografikus technológia, amivel elképzelhető hogy azt tesztelték, hogyan reagál a lakosság a látottakra Fosham városában. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik szerint egy vortexet látunk egy párhuzamos univerzumból. A választ egyelőre nem tudjuk.

paranormal.hu

Tovább...

Elképesztő kódokkal és üzenetekkel telerakott videó most az internet legnagyobb és félelmetes rejtélye

Két hete került fel a Youtube-ra egy nem egészen kétperces, zavarba ejtő videó. Pont olyan, amilyennel a thrillerek szuperintelligens sorozatgyilkosai szoktak üzenni a politikusoknak, meg a rendőrségnek. Vannak, akik szerint azért, mert ez pontosan az: egy valódi őrült lángelme fenyegetése. Mások szerint csak ostoba vicc, megint mások pedig marketinges nagyágyúkat sejtenek a háttérben, és azon gondolkodnak, hogy melyik világmárka reklámja lehet. Végeláthatatlan viták folynak erről a közösségi portálokon.


Az alig két perc tele van jelekkel, kódokkal, rejtvényekkel. Valójában sokkal több van belőlük, mint amennyi elsőre látszik.

Feladványnak, vagy legalábbis nyomnak tűnik maga a cím is: 11B X 1371.
A videóban szereplő alak a reneszánsz Itália egyik jellemző figurájára, a pestisdoktorra hasonlít. Utóbbit tekintve többen attól tartanak, hogy a videó készítője egy járvány elszabadításával fenyegetőzik.

Nyilvánvalóan jelentősége van a hangnak is. Valaki szerint az „I would like to kill you” (meg akarlak ölni) mondat ismétlődik benne széttorzítva.

Egy Reddit felhasználó spektrográffal vizsgálta meg a hang frekvenciáját, így rejtett képeket talált: koponya számkódokkal, megkötözött meztelen nő és sikító női arc + különböző feliratok: „we are the antivirus” (mi vagyunk az antivírus), „you are already dead” (már halott vagy) tartalommal...



Nyom lehet a helyszín: az omladozó épület, a figura tartása és testbeszéde. A videó legelején látszik, ahogy a figura három, egy, majd két ujját mutatja fel, közben az ablakban betűsorok villannak fel. Később, az alak tenyerében felvillanó fény lehet morze vagy bináris kód, vagy valami egészen más. De ez csak néhány példa a kétperces felvételben megbújó rejtvényekből.

Rejtély ráadásul a videó felbukkanása is. Bár szeptember 30-án egy Parker Wright nevű felhasználó feltöltötte a Youtube-ra, ha a címre rákeresünk a Google-ban, találunk májusi bejegyzéseket is a videóval kapcsolatban.

A Daily Dot megtalálta a felvétel egy korábbi verzióját, amit május 9-én, egy „aetbx” nevű feltöltő tett fel a Youtube-ra , egy bináris kód kíséretében, ami egy spanyol szöveget ad ki. A cím: „muerte” (halál), a leírás: „te queda 1 año menos” (egy éved vagy még kevesebb van hátra).

Egy svéd techblog, a GadgetZZ azt írja, hogy ők egy feladó nélküli borítékban kapták egy DVD-lemezen, már hónapokkal ezelőtt, de csak nemrég bontották ki.

Maga a levél nem árult el csak annyit, hogy Lengyelországban adták fel, a lemezen pedig nem voltak rejtett fájlok, csak a videó. Egy hete írták meg a cikküket, és bár érkeznek megfejtésrészletek kommentekben, az összképpel kapcsolatban még mindig, mindenki tanácstalan.

Morzekódot és GPS-koordinátát találtak benne:

„RED LIPSLIKE TENTH” anagramma = "KILL THE PRESIDENT" 

Néhány megfejtő egy Obama elnök elleni merénylettől tart. Arra alapozva, hogy találtak a felvételen egy morzekódot, ami a „RED LIPSLIKE TENTH” betűsort adja. Ez pedig a „kill the persident” (öld meg az elnököt) mondat anagrammája. Felfedezhető ráadásul a videón egy négylépéses sakk-matt betűkódja, és a Fehér Ház GPS koordinátái is.

Pont ez az, ami miatt sokan úgy gondolják, hogy nem lehet szó reklámról: nincs cég, amelyik bevállalná, hogy egy elnök, ráadásul az amerikai elleni merénylettel fenyegetőzik egy kis hírverésért, ráadásul – írja a Vocativ. De még egy hollywoodi cégtől is kockázatos lépés lenne kínzó-pornóval és elnök elleni merényletre buzdító kóddal felfuttatni termékét....

Egyelőre részmegfejtések vannak, de valódi magyarázat nincs.... Illetve, ami eddig kijött, az mind elég rémisztő lehet, főleg ha valójában a jövőről vagy egy bekövetkező eseményről szóló figyelmeztetés.....

Forrás: Vocativ.vom / Reddit.com

Tovább...

Ismét feltűnt a "Fekete Lovag" elnevezésű rejtélyes idegen műhold

A Nemzetközi Űrállomás kamerája rögzítette az alábbi felvételt néhány napja:

Tovább...

Atlantisz a különféle kultúrák emlékezetében

Az Atlantisz nevet a görög-római világnak köszönhetjük, amelynek különböző szerzői ismerték az elveszett kontinens helyére vonatkozó elképzeléseket.

Az Atlanti-óceán partjai közelében élő északnyugat-afrikai törzsekről pl. mint “Atlantiak”-ról, “Atarantes”-ekről és “Atlantioi”-akról írnak és az úgynevezett atlanti kolóniák, illetve koloniális népesség maradványainak tekintik őket.

Az észak-afrikai berber törzsek megőrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

Az ősi gallok, csakúgy, mint az írek és a walesiek úgy hitték, hogy őseik egy, a Nyugati-tengerben elsüllyedt kontinensről érkeztek. Az utóbbiak eme elveszett paradicsomnak az Avalon nevet adták. A baszkok, akik faji és nyelvi szigetet képeznek Délnyugat-Franciaországban és Észak-Spanyolországban, úgy vélik, hogy ők az atlantisziak leszármazottai, akiket Atlaintika-nak neveznek.

őrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

A portugálok között erősen él az a hit, hogy Atlantisz (Atlantida) valamikor Portugáliához közel és annak részeként létezett, – s az Azori-szigetek a tengerszint fölé emelkedő hegycsúcsok.

Az ibériai népek, a spanyolok egyfajta atyafisággal viseltetnek Atlantisz iránt és egyre növekvő bizonyossággal vallják, hogy az egykori Atlantisz-birodalomnak ma is látható része a Kanári-szigetek. Az Atalaya név még ma is népszerű náluk, mint helységnév, s a szóban forgó hely eredeti lakossága felfedezése idején nyíltan hirdette, hogy ők az egyedüli túlélői egy világkatasztrófának.

A vikingek úgy vélték, hogy volt egy csodálatos föld nyugaton, az Atli, valamint, hogy a Valhallá-ban élő teuták hazája az önmegújító harcok, italok és ünnepek misztikus földje. A főníciai és karthágói hajósok beszámolói szerint létezik egy “boldog” nyugati sziget, amelyet ők Antilla-nak neveztek, de kereskedelmi és kolonizációs okokból titokban tartották ismereteiket.


Az ősi egyiptomi szövegek Amenti-t említik a Nyugat paradicsomaként, a halál lakóhelyeként és az isteni naphajó részeként. A babiloniak Arallu-nak nevezték a nyugati paradicsomot, míg az arabok által számon tartott ősi civilizáció az Ad-föld volt, amely a nyugati óceánban helyezkedett el. (Valaki azt mondhatná csodálkozva: vajon a Biblia és a Tóra Ádámról szóló leírásában nem tükröződik-e az Ad-tradíció? Nem allegorikus képviselője-e Ádám az Ad-Am-nak, az első civilizált fajnak?)

Az ősi indiai klasszikusoknál is találunk meglepő beszámolókat. A Puránák és a Mahábhárata szerint a “Fehér Sziget” egy kontinens, amely a nyugati óceánban fekszik – Attala. A régi hindu világismeret átszámításával az Attala földrajzi helye egy a Kanári-szigeteken és a Bahamákon keresztülhaladó szélességi kör, amely átmegy a legendás Atlantisz helyén is. Ezekben és más szövegekben is az Atyantika elnevezés egy végső és katasztrofális pusztulással kapcsolatban merül fel.

Amikor a spanyol hódítók Közép- és Dél-Amerikában elérték Mexikót, megtudták, hogy az aztékok szerint ők eredetileg Aztlán-ból érkeztek, egy szigetről, a számukra Keleti-óceánban. Az Aztek elnevezés maga is az Aztlán-ból származhat. Ez a felfogás arra utal, hogy a spanyolok el is fogadták az aztékok származására vonatkozó elképzeléseket, mivel sokan hitték közülük is, hogy az Újvilág lakossága az Atlantiszon született, hogy az ősi spanyolok maguk is szoros kapcsolatban álltak az egykori atlantisziakkal.

Mexikón át egészen a közép-amerikai partokig és Dél-Amerika északi partjaiig, mindenhol találkozunk az Atlantiszra utaló helységnevekkel: Mexikóban Tlapallan, Tollan, Azatlán és Aztlán. Még tovább délre, Venezuelában a hódítók találtak egy Atlán nevű települést, és “fehér indián”-nak nevezett lakosságot.

Észak-Amerika indián törzsei is őriznek olyan hagyományokat, amelyek szerint őseik egy atlanti-óceáni szigetről érkeztek, ezért gyakran alkalmaztak az Atlantiszhoz hasonló hangzású neveket. A korabeli felfedezők Wisconsin-ban találtak egy erőddel védett falut a Michigan-tó közelében, amelyet a lakói Azatlán-nak neveztek.

rejtélyek szigete

Tovább...

Földönkívüliek temetője?

2011-ben az antropológusok titokzatos temetkezési helyre bukkantak a közép-afrikai Kigaliban (Ruanda). A maradványok hatalmas, emberre alig emlékeztető szerzetek képét rajzolták ki előttük. A kutatás vezetője szerint megeshet, hogy a lények egy másik bolygóról érkeztek.

 

Az régészek úgy vélik, hogy a maradványok 500 évesek. Mikor felfedezték azokat, először arra gondoltak, hogy egy ősi falu romjait tárták fel, ám később még a környéken se találtak emberi tevékenységre utaló nyomokat.

A 40 tömegsírban hozzávetőlegesen 200, természetes módon konzerválódott tetemet találtak. A lények magasak voltak – körülbelül 2,1m. A fejük aránytalanul nagy volt, és nem rendelkeztek szájjal, orral, szemekkel. Az antropológusok lehetségesnek tartják, hogy a különös testek gazdái földönkívüliek voltak, akiket valószínűleg valamilyen földi vírus betegített és ölt meg. Leszállópályának, űrhajó maradványoknak azonban semmi jelét nem találták.

Egyébként nem ez az első ilyen furcsa lelet.

1937 nyarán kínai tudósok egy csoportja, Chi Putei professzor vezetésével vizsgálta a Baya-Kara-Ula hegység barlangjait. Ők is viszonylag nagy fejjel, fejletlen testtel rendelkező tetemekre bukkantak, melyek közelében 176 kőlap található, mindegyik közepéből egy csigavonalú bevésés indul a szél felé, ami mellett furcsa karakterek láthatók. Továbbá a barlang falai a felkelő nap, a hold és a csillagok képeivel díszítettek, sok apró ponttal, amelyek, úgy tűnik, a föld felszíne felé közelednek.

Az ősi írások megfejtésével foglalkozó szakemberek két évtizeden keresztül próbálták megfejteni a Bayan-Kara-Ula spirálok üzenetét. A Pekingi Egyetem professzora, Zum Umniu szerint az ufókat és csillagokat ábrázoló rajzokat 12 ezer éve vésték a falba; azt a pillanatot ábrázolják, amikor a csészealjak lezuhantak a hegyvidéken.

Egy másik „UFO” hulláját török barlangászok fedezték fel. A jégkorszaki múmia egy kristályos anyagból készült szarkofágban feküdt. Az emberszerű hímnemű lény 1m 20centi magas volt, a bőre világoszöld, és nagy, átlátszó szárnyakkal bírt. A tudósok szerint a különös megjelenés ellenére a teremtmény sokkal inkább embernek tűnt, mint állatnak. Az orra, az ajkai, a fülei, a kezei, a lábai, a körmei nagyon hasonlítottak az emberéhez. Csak a szemei voltak nagyon-nagyon mások, háromszor nagyobbak a mienknél, nem volt színük, olyanok voltak, mint a hüllőké.

Nem is olyan régen az egyik egyiptomi sírban egy 2,5m magas ember múmiájára bukkantak. Nem volt se orra, se füle, a szája nagyon széles volt, és nem rendelkezett nyelvvel. Gaston de Villars régész szerint a múmia körülbelül 4 ezer éves. Úgy temették el, mint az egyiptomi nemeseket – gondosan konzerválva, szolgái körében. Mint kiderült a helyszínen talált tárgyak egy része nem köthető sem az egyiptomi kultúrához, sem bármilyen ismert más földihez. Például, a leletek közt volt egy fényes fém korong is, furcsa jelekkel díszítve, egy fémruha, műanyag cipőre emlékeztető maradványokkal, és sok-sok kőtábla csillagok, bolygók és különös masinériák képével. Emellett a sírhely is nagyon szokatlanul fest. Az ókorban ismeretlen anyagot használtak hozzá. A tömböt pedig úgy vájták ki a sziklából, hogy a falai teljesen simák lettek, mint a csiszolt márvány. Mintha lézerrel metszették volna ki. Mellesleg, a tömb felületét megolvasztották, a sírkövet pedig ólomra emlékeztető anyaggal díszítették.

Lehet, hogy valóban égből alászállt kultúrák képviselőit rejtik ezek a különös sírok, ám egyes tudósok szerint nem kell a huszadik naprendszerig szaladnunk, elképzelhető, hogy pusztán csak arról van szó, hogy ezek az „óriások” és „törpék” fajunk mellékágai, akik valamiért kihaltak. Sose lehet tudni…

A hír 2011-ben, majd 2015-ben körbejárta az alternatív médiát, néhány bulvárlap is foglalkozott vele, de azóta nem hallani róla. Most két lehetőség van: vagy az egész történet kacsa, vagy igaz, de nem verik nagydobra a vizsgálatok eredményeit.


Costa del Sol magazin

Tovább...

Hivatalos haditengerészeti fotók kerültek napvilágra UFO-val történt találkozásról a sarkvidéken - USS Trepang (SSN 674) - 1971. március

A The Black Vault című weboldal, ahol januárban jelentek meg a Project Blue Book titkos, majd feloldott aktái, újabb meglepő információkkal szolgált állítólagosan az amerikai haditengerészet által dokumentált UFO találkozásról, melyre az északi sarkvidéken került sor 1971 márciusában.

Az esettel kapcsolatban Alex Mistretta végzett nyomozást és kutatást, akivel a mistretta1020@gmail.com címen lehet felvenni a kapcsolatot.

Összefoglaló (Alex Mistretta)

A kutatás akkor indult, amikor az egyik európai forrásomtól hallottam, hogy volna néhány fotó, amit meg kellene néznem. Kiderült, hogy a képeket a francia Paranormal magazin szigorúan titkosnak minősítette, amikor közzétette. Azt állították, hogy névtelen forrástól kapták őket. Ez volt minden, amit eddig a képekről hivatalosan mondtak.

A szigorúan titkos forrás és az enyém egymástól függetlenek. Évekkel ezelőtt kapcsolatokat létesítettem a hírszerző közösségen belül Európában az UFO-któl függetlenül. Ez volt a kongói mokèlé-mbèmbé projekt, amin dolgoztam. Ők mindig megbízhatóak voltak, de tudjuk, hogy ezek a dolgok hogyan mennek, soha nem lehetünk benne biztosak. A múltban már használtam az orosz UFO-kkal kapcsolatos infomációikat, és nagyon megbízhatónak bizonyultak.

Nyilván megpróbálok közvetlenül hozzáférni a szigorúan titkos eredeti forráshoz, úgyhogy majd meglátjuk. Itt van, amit eddig tudunk. Az eredeti névtelen forrás a következőket állítja:

1. A fotókat az Egyesült Államok Haditengerészetének egyik tengeralattjárójáról készítették.

2. A helyszín Izland és a Jan Mayen sziget között volt az Atlanti-óceánon. (Jan Mayen Norvégiához tartozik, és csak a Norvég Meteorológiai Intézet és a norvég hadsereg lakja.)

3. A fotók 1971. márciusában készültek.

4. A tengeralattjáró a haditengerészet USS Trepang (SSN 674)-ese volt, Dean Reynolds Sackett admirálissal a fedélzetén. Nyilvánvaló, hogy a következő lépés az, hogy megpróbáljuk megtalálni ezt a Dean Reynolds admirálist, ha létezik.

5. A tengeralattjáró "véletlenül" talált rá a tárgyra, miközben a régióban volt egy közös rutinszerű katonai és tudományos expedíción. John Kilika tiszt volt az, aki először észrevette a tárgyat a periszkóppal.

Ez nyilván azt jelenti, hogy nem a miénk volt, és sajnos nem magyarázza meg a különböző tárgyakat, amelyeket a képeken láthatunk.

A titkos forrás azt állítja, hogy az egyik képen van néhány felirat. Nekünk nincs meg ez a változat, és túl halvány, hogy látni lehessen a képen.

Bal felül azt írja: "Hivatalos fénykép. Nem adható ki. CT."

A jobb alsó sarokban azt mondja: "Jogosulatlan közzététel tárgya. Biztonsági tanúsítvány SSN 674. Büntetőjogi szankció."

Nem tudom megerősíteni ezeket ebben a pillanatban, és nem tudom, hogy a tanúsítvány (Certificat) helyesírása csak egy reprodukciós hiba, mivel ez jelent meg a magazinban.

Ez minden, amit eddig tudunk, és küldeni fogom a további információkat, ha van.

A USS Trepang fedélzetéről készült fotók (nagyításhoz kattints a képekre).

A USS Trepang

A Wikipédia szerint:

A USS Trepang (SSN 674) Sturgeon-osztályú tengeralattjáró, a második hajó volt az Egyesült Államok Haditengerészeténél, amely a trepang nevet kapta, a Holothuroidea, vagyis a "tengeriuborka" után, egy tengeri állat, melynek hosszú, kemény, izmos teste van, és a korallzátonyokon találhatók meg.

A Trepang megépítésének szerződését a General Dynamics Corporation Elektromos hajó divíziója nyerte el Grotonban, Connecticutban 1966 július 15-én, és a gerincét 1967 október 28-án fektették le, majd 1970 szeptember 27-én helyezték üzembe Dean R. Sackett parancsnoksága alatt.

A Trepangot 1999 június 1-én szerelték le Bremertonban, Washington államban, és haditengerészeti hajó regisztrációját ugyanazon napon törölték. Leselejtezése az atommeghajtású hajó és tengerelattjáró újrahasznosítási program keretében fejeződött be a Puget Sound Haditengerészeti Hajógyárban Bremertonban 2000 április 7-én. A Trepang elemeit, köztük az ebédlő asztalt, a legénységi hálófülkéket és a gépészetet egy kiállítás részeként mutatták be a Smithsonian Múzeumban 2000 és 2003 között. (1)

(1) - https://en.wikipedia.org/wiki/USS_Trepang_(SSN-674)

/új világtudat/ The Black Vault

Tovább...

Az orosz nyomozók a Holdra szállást vizsgálnák

Vizsgálná az ember holdra szállásával kapcsolatos „zavaros részleteket” az orosz szövetségi nyomozóhivatal – derült ki szóvivőjének közléséből.

Az Izvesztyija című orosz napilapnak nyilatkozó Vlagyimir Markin a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség körül kirobbantott korrupciós ügy, a Joseph Blatter FIFA-elnök lemondásához vezető amerikai ügyészségi vizsgálat kapcsán vetette fel a témát, nehezményezve, hogy „az Egyesült Államok ügyészei legfőbb döntnököknek kiáltották ki magukat a nemzetközi labdarúgás ügyeiben”.

Hová lett a holdkőzet?

Az FBI-hoz hasonlítható orosz nyomozóhatóság szóvivője szerint egyebek között az amerikai űrhajósok által az 1969-es Holdra szállásról készített eredeti filmfelvétel eltűnése ügyében kellene nemzetközi vizsgálatot folytatni. Szerinte azt is ki kellene deríteni, hogy hova lett a majdnem 400 kilogramm holdkőzet, amelyet a jelentések szerint az amerikaiak 1969 és 1972 között számos misszió során onnan elszállítottak.

Markin fogalmazása szerint nem állítják, hogy az amerikaiak nem repültek a Holdra, és csak filmet készítettek a holdra szállásról, de úgy vélik, hogy „az összes tudományos vagy kulturális műtárgy az emberiség öröksége, nyom nélküli eltűnésük pedig közös veszteség”.

A The Moscow Times című angol nyelvű orosz napilap kommentárja emlékeztetett arra, a NASA 2009-ben ismerte el, hogy az ember történelmi Holdra szállását rögzítő felvételt letörölték, de sikerült felújítaniuk az eredeti televíziós közvetítéskor készített felvételt. A lap szerint az amerikai missziók során összegyűjtött, körülbelül 380 kilogramm holdkőzetet a Lyndon B. Johnson Űrközpontban tárolják, de minták a világ több múzeumában is találhatók.

Felújították a felvételeket

Az Apollo–11 amerikai űrhajó Neil Armstronggal, Edwin Eugene „Buzz” Aldrinnal és Michael Collinsszal a fedélzetén 1969. július 20-án jutott el sikeresen a Holdhoz, a leszállásra a Nyugalom Tengerén került sor. Collins Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, két társa a holdkomppal leszállt a felszínre. Armstrong és Aldrin 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú holdsétát tett, és 21,55 kilogramm holdkőzet- és holdpormintát gyűjtött.

Az amerikai űrhajózási hivatal (NASA) a Holdra szállás 40. évfordulója alkalmából, 2009 júliusára restauráltatta és közzétette az ember első holdra lépésének történelmi pillanatát megörökítő filmfelvételeket. A filmek digitális felújítására specializálódott hollywoodi Lowry Digital nevű vállalatnak sikerült megmentenie azokat a jeleneteket, amelyeket már örökre elveszettnek hittek. Az eredeti felvételek elkallódtak, a holdsétát megörökítő kamera pedig az égitesten maradt. A felújított felvételek a NASA honlapján érhetők el, így bárki megtekintheti, hogy Armstrong és Aldrin miként tűzte ki az amerikai lobogót.

/mno.hu/

Tovább...

Méhpusztulás - katasztrófa jöhet világszerte!

A méhekkel olyasvalami történik, amit alig értünk, ugyanakkor pusztulásuk következményeit, annak méreteit teljesen alábecsüljük. Ez a véleménye egy német biológusnak, aki a méhek kutatásával foglalkozik, és erre figyelmeztet az ENSZ környezetvédelmi programjának legújabb jelentése. A méhpusztulás Amerika és Európa után ugyanis elérte Japánt, Kínát és Egyiptomot. Ezzel már négy kontinensen kerültek veszélybe a hasznos rovarok.


Egyiptomban a Nílus mentén pusztulnak a rovarok, Japánban viszont minden negyedik méhkolóniát érint a járvány. Kínában is nagy területen jelentkezik a baj.

A világon a 100 legfontosabb haszonnövény közül több mint 70 beporzása a méhektől függ. Az emberiség elhitette magával, hogy a 21 század technológiai fejlődése révén független lehet a természettől. A méhek pusztulása azonban azt mutatta, hogy "még jobban, nem pedig kevésbé" függünk a természettől, mondta Achim Steiner, az UNEP igazgatója a tanulmány bemutatásakor.

Ahogy a Világtudomány már korábban többször beszámolt róla, a tét igen nagy: a világ élelmiszer termelésének legalább harmada. Közép-Európában a növények mintegy 80 százalékát a méhek porozzák be, mondják a szakértők. Csak az Európai Unióban a méhek által termelt érték meghaladja a 22 milliárd eurót évente. A méhek pedig veszélyben vannak, a pusztulás aránya egyes területeken 80-90 százalékos.

Az emberek jelentős része tudna méz nélkül élni – de a méhek nélkül aligha. Egy állítólagos Einstein jóslat szól arról, hogy ha kipusztulnak a méhek, az emberiség csak négy évvel éli túl őket. Januárban a magyar szakminiszter, Fazekas Sándor figyelmeztette kollégáit Brüsszelben az európai méhcsaládok aggasztó állapotára. A méhek a szarvasmarhák és a sertések után a harmadik legfontosabb haszonállatnak számítanak. A világméretűvé nőtt méhpusztulás azonban veszélybe sodorja a rovarokat, és így a növények beporzását, vagyis a termést is.

A veszély miatt Franciaországban legkésőbb áprilisig létrehoznak egy referencialaboratóriumot, és az év végéig programot dolgoznak ki a méhek védelmére, a pusztulás megállítására. Ugyanakkor egy laboratórium csak a kezdet, ezért az Unió a gyógyszeripart sürgeti az új hatóanyagok kifejlesztésére. Az eddigi 26 millió euró után 2011-től 2013-ig évi 32 millió euró hozzájárulást kapnak a méhészet nemzeti programjai a méhpusztulás elleni fellépésre, a kaptárak állománypótlására, kutatási programok beindítására. Magyarországon az elmúlt időszakban a támogatás kihasználtsága 90 százalék felett járt, jövőre a magyar méhészek pedig 1,2 milliárd forinthoz jutnak: ez 20 százalékkal több, mint az előző ciklusban.

A méhpusztulás okára nincs biztos magyarázat. Hazánkban évente 10-20 százalékos a méhveszteség, míg Franciaországban és Németországban 15 év alatt negyedére csökkent az állomány. Az intenzív növénytermesztés következtében a változatos növényvilág helyett a méhek táplálkozása szempontjából egysíkú élettér jött létre. A méhpusztulás okai között - a Varroa atkán kívül - a növényvédő szerek, a környezetszennyezés és egyéb ismeretlen tényezők is nagy szerepet játszanak, vélik a szakértők.

Egy korábbi feltételezés szerint nem a rovarirtók, a mobiltelefon-sugárzás vagy a globális felmelegedés a felelősek, hanem egy vírus irtja ki a világ méhállományát. A tudósok egyelőre tanácstalanok a gyógymódot illetően.

Genetikai kutatás mutatta ki, hogy az IAPV (Israeli Acute Paralysis Virus) nevű vírus áll a házi méheket világszerte pusztító CCD (Colony Collapse Disorder) járvány mögött. A jelenséget évtizedek óta észlelik már a tudósok, de csak az utóbbi években vált katasztrofálissá a hatása. A CCD tünete, hogy a méhek tájékozódási képessége összezavarodik, nem találnak vissza a kaptárhoz, és a végkimerülésig repkednek az utat keresve - eközben a királynő a kaptárban méz híján éhen hal, és az egész kolónia kipusztul.

2004 óta amerikai méhállomány a felére csökkent, egyes méhészetekben a veszteség a 90 százalékot is eléri. Európában 2006 őszén észlelték először a jelenséget.

A kutatók tanácstalanok a méheket támadó vírus elleni védekezés ügyében. A CCD hatása a mindennapi életre egyelőre csak a méz árának meredek emelkedésében érezhető, de ha a haszonnövények beporzása is elmarad, az katasztrofális következményekkel járhat. Egy állítólagos Albert Einstein jóslat szerint (amit sokan csak városi legendának tartanak), ha a méhek eltűnnek, az emberi fajnak négy éve van hátra a kipusztulásig.

/vilagtudomany.hu/

Tovább...

Szellemet fotóztak a kórház folyosóján

Az éjszakai ügyeletes nem sokkal azután lőtte a nagy port kavart képet, hogy megérkezett a kórházba.

Mintha az, hogy a közelmúltban szembenézett egy szellemmel a munkahelyi folyosón, nem lenne elég, a 21 éves Andrew Milburnnek most a netes népszerűség átkával is meg kell küzdenie. A brit férfi ugyanis, ahogy azt várni lehetett világhírű lett ennek a képnek köszönhetően:

Az éjszakai ügyeletes azt mondja, korábban is hallottak már kollégáival emberi léptekre hasonlító hangokat a folyosón, de egész eddig nem tulajdonítottak neki jelentőséget. “Most is csak azért fotóztam, mert a barátnőm megkért, hogy küldjek neki képet a munkából” – magyarázta a férfi az Independentnek, majd hozzátette, egész eddig nem hitt a szellemekben, de most, hogy a saját szemével láthatott egyet, már máshogy gondolja a dolgot.

“Az elmúlt napokban rengeteg hozzászólást kaptam, köztük olyanokat is, akik szerint a kép egyszerű hamisítvány. Nekik innen is üzenném, hogy a kép eredeti: se Photoshopot, se semmi mást nem használtam a készítéséhez.”

Andrew a lapnak elárulta azt is, azzal, hogy az általa készült kép vírusszerűen elterjedt, nem csak neki gyűlt meg a baja az internetes trollokkal és a kétkedőkkel, de a barátnőjének is. Olyannyira, hogy a fiatal nőnek még a Facebookját is törölnie kellett. Hogy miért? Nos állítólag azért, mert a kommentelők egy része felháborodott azon, hogy bizonyítékot kért a barátjától, hogy munkában van.

“De ez nem igaz. Ez a kép egy egyszerű “jóéjt” üzenet akart lenni, amit az emberek egy része úgy ahogy van, félreértett” – magyarázza a fiatal fiú, majd hozzáteszi, a gyűlölködők a kép megjelenése óta szünet nélkül arra buzdítják, hogy hagyja el kontrollmániás barátnőjét. “Azt akarják, hogy egy kép és egy rosszul sikerült szöveg miatt szakítsak Michaelával, a kétéves kislányom anyjával” – panaszolja.

hir24

Tovább...

1,8 milliárd éves atomreaktort fedeztek fel kutatók Afrikában

1,8 milliárd évvel ezelőtt egy afrikai uránium lerakó spontán maghasadáson ment keresztül.

1972-ben egy nukleáris fűtőanyag feldolgozó üzem dolgozója valami gyanúsat vett észre egy Afrikából származó normális ásványi forrásból kinyert urán rutin elemzése során. Ahogy minden természetes urán esetében a vizsgált anyag három izotópot tartalmazott - vagyis három formáját különböző atomtömegekkel: uránium 238, a leggyakoribb fajta; urán 234, a legritkább; és az urán 235, a hőn áhított izotóp, mivel ez képes fenntartani egy nukleáris reakciót. A Francia Atomenergia Bizottság (CEA) szakemberei hetekig zavarban voltak.

Másutt a földkéregben, a Holdon és még a meteoritokban találhatunk urán 235 atomokat, ami a teljes mennyiség mindössze 0,72 százalékét teszi ki. De az elemzett mintákban, amelyek Oklo-ból, Gabonból származtak, az egykori francia gyarmatról Nyugat-Afrikából, az urán 235 csak 0,717 százalék volt. Ez a kis különbség is elég volt ahhoz, hogy figyelmeztesse a francia tudósokat, hogy valami nagyon furcsa dolog történik az ásványokkal. Ezek az apró részletek további vizsgálatokhoz vezettek, melyek azt mutatták, hogy legalább a bánya egy részében jóval alacsonyabb volt az urán 235 normál mennyisége: hozzávetőleg 200 kilogrammot termeltek ki a távoli múltban, ma ez a mennyiség elég fél tucat atombomba előállításához. A kutatók és a tudósok hamarosan a világ minden tájáról Gabonba utaztak, hogy kiderítsék, mi történt az Oklo-ból származó uránnal.


Amit Oklo-ban találtak, az a helyszínen összegyűltek közül mindenkit meglepett. Ahonnan az urán származik, valójában egy fejlett föld alatti nukleáris reaktor, amely messze túlmutat a jelenlegi tudományos ismereteinken és képességeinken. A kutatók úgy vélik, hogy ez az ősi nukleáris reaktor 1,8 milliárd éves, és legalább 150.000 éven keresztül működött a távoli múltban. A tudósok számos más vizsgálatot végeztek el az uránbányában, és az eredményeket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség egyik konferenciáján hozták nyilvánosságra. Afrikai hírügynökségek szerint a kutatók maghasadási termékek nyomait, és különféle helyszíneken lévő üzemanyag hulladékokat találtak a bánya területén belül.

Hihetetlen módon ezzel a hatalmas atomreaktorral összevetve a mai modern atomreaktorainkat, valójában nem is hasonlíthatók össze sem tervezésben, sem funkcionalitásban. A vizsgálatok szerint ez az ősi atomreaktor több kilométer hosszú volt. Érdekes módon egy ilyen nagy nukleáris reaktornak a termikus hatása a környezetre mindössze 40 méterre volt korlátozva minden oldalon. Amit a kutatók még ennél is megdöbbentőbbnek találtak, azok a radioaktív hulladékok, melyek még mindig nem mozdultak el a helyszín határain kívülre, mivel még mindig a helyi tárolókban vannak a geológiai területen.

Ami meglepő, hogy oly módon következett be a nukleáris reakció, hogy a plutónium, a létrejött melléktermék, és a nukleáris rekació önmagát tompította, ami olyasvalami, ami az atomtudomány "szent gráljának" tekinthető. Az a képesség, hogy mérsékelték a reakciót azt jelenti, hogyha a reakciót megindították, lehetséges volt, hogy felerősítsék a kimeneti teljesítményt ellenőrzött módon azzal a képességgel együtt, hogy megakadályozzák a katasztrofális robbanást, vagy az energia egyszeri kibocsátását.

A kutatók a nukleáris reaktort Oklo-ban "természetes nukleáris reaktornak" nevezték, de az igazság messze túlmutat a szokásos értelmezésen. A kutatók egy része, akik részt vettek az atomreaktor vizsgálatában arra a következtetésre jutottak, hogy a távoli múltban a dúsított ásványi anyagok, mintegy 1,8 milliárd évvel ezelőtt, spontán módon hoztak létre láncreakciót. Azt is megállapították, hogy vizet használtak, hogy mérsékeljék a rekaciót, azonos módon, ahogy a modern reaktorokat hűtik grafit-kadmium rudakkal, hogy megakadályozzák a reaktor kritikus állapotba jutását, és felrobbanását. És mindezt a "természetben".

Azonban Dr. Glenn T. Seaborg (1), az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának egykori vezetője, aki Nobel-díjat kapott a nehéz elemek szintézisében végzett munkájáért, rámutatott arra, hogy az urán reakcióban történő "elégetéséhez" pontos feltételeknek kell teljesülni. Például a nukleáris reakcióban résztvevő víznek rendkívül tisztának kell lennie. Mindössze néhány milliomodnyi szennyezőanyag is "megmérgezi" a rekaciót, ami így leáll. A probléma az, hogy ilyen tiszta víz nem létezik természetes állapotban a világon.

Számos szakember beszélt a hihetetlen atomreaktorról Oklo-ban kimondva, hogy Oklo geológiailag becsült történelmében nem volt idő, hogy elég gazdag legyen urán 235-ben ahhoz, hogy egy természetes nukleáris reakció jöjjön létre. Amikor ezeket a lerakókat kialakították a távoli múltban, az urán 235 radioaktív bomlásának lassúsága miatt a hasadóanyag mindössze 3 százalékát alkotta a teljes lerakónak, ami túl alacsony matematikai értelemben ahhoz, hogy egy nukleáris reakció lépjen fel. A reakció azonban rejtélyes módon lezajlott, ami arra utal, hogy az eredeti urán sokkal gazdagabb volt urán 235-ben, mint egy természetes képződmény esetében.

/új világtudat/

Tovább...

Az elektromos ember

Ezúttal nem a felfokozott lelkiállapotról, hanem a szó igazi értelmében vett elektromos hatást előidéző, vagy feszültséget magában hordó, különös képességű emberekről lesz szó.

Mert bizony a jól ismert természetes és a technikai úton előállított, mesterséges elektromos áramon kívül létezik harmadik is: ez a bioáram, amely némely emberben olyan erős, hogy rajta kívül mások is érzékelhetik.

Előfordul, hogy valakinek – bizonyos betegség esetén – világítani kezd valamely testrésze, pedig ez a jelenség nem tartozik a betegség tünetei közé.

Másoknál csak alvás közben jelentkezik ez a fényjelenség, és ébredéskor rögtön el is múlik. Olyan is előfordult már, hogy órákig tartott a különös jelenség.

A legérdekesebbek azok a személyek, akikben valami módon “igazi” áram képződik. Ők folyamatosan töltődnek fel, és ha a kezükbe veszik a villanykörtét, akkor az olyan fényerővel világít, mintha a 220 voltos hálózatba lenne bekapcsolva.

Sok ember csak úgy érinthet meg másokat, hogyha előtte “leföldeli magát” nehogy a mit sem sejtő áldozatát megrázza. Ők kézfogás előtt kénytelenek valamilyen fémtárgyat megérinteni a feszültség kisütése érdekében. Ezeknek az embereknek szikra pattog a hajából, kezéből, és úgy viselkedik a szervezetük, mintha “áramot kapcsoltak volna rá”.

A természetben nem ismeretlen az élőlények elektromossága: elegendő csak az elektromos halfajokra (angolna, rája) vagy a világító rovarokra gondolni. A kutatók tehát először arra gyanakodtak, hogy a felvillanyozott személyek is a testükben gyűjtik az áramot. De mivel senkinél sem találtak erre utaló elváltozást, sem áramtermelő szervet, a rejtély továbbra is rejtély maradt. Idestova kétszáz éve gyűlnek a feljegyzések az “elektromos emberekről”; az első szakkönyv csaknem száz éve látott napvilágot.

Ma már tudjuk, hogy az idegrendszer termel elektromosságot, ám annak erőssége, feszültsége össze sem hasonlítható azzal, ami az említett esetekben tapasztalható. Tudnak olyan esetről is, amikor újszülött volt feltöltve elektromossággal, és mindenkit megrázott a szülészeten, aki csak kézbe vette.

A múlt század végén jegyezték fel azt az esetet, amikor a páciens hosszú évekig minden reggel annyira feltöltődve ébredt, hogy felkelés után nem is tudott megállni: mozognia, járkálnia kellett, hogy megszabaduljon az áramtól.

Ha előbb állt meg, mint hogy a töltés “kiment” volna belőle, akkor egyszerűen a padlóhoz tapadt, és segítség nélkül nem is tudott elmozdulni onnan! Számos olyan esetet is feljegyeztek, amikor egyesek bizonyos betegség – például ételmérgezés – közben, a lábadozás időszakában voltak csak elektromosan feltöltve, ám miután meggyógyultak, az elektromosság nyomtalanul eltűnt, és vissza sem tért többé.

Az orvosok nem keveset foglalkoztak a problémával, de igazán senki sem jutott el a megoldásig. Előfordul, hogy valaki, aki azelőtt soha nem érzékelt ilyesmit a testében, néhány napig vagy, hétig még nehéz, felfüggesztett vastárgyat is képes kilengetni a helyéből csupán azáltal, hogy a közelébe áll vagy odanyújtja a kezét.

Több kutató légköri hatásra gyanakodott – voltak ugyanis esetek, amikor a pácienseknél a jelenség az északi fény felbukkanásakor jelentkezett csak.

De ez is zsákutcának bizonyult. A nagy “áramtermelők” feltöltődésével kapcsolatban sokan a földmágnesességre is gyanakodtak. Mindeddig azonban egyik elméletet sem sikerült bizonyítani. Csak annyit mondhatunk el ismét: az ember és az őt körülvevő világ sokkal bonyolultabb annál, mint hisszük…

forrás: nemere.hu

Tovább...

Megalitikus emlékek – Az istenek kincsei

Mi történt az izraeliták titokzatos szövetségi ládájának maradványaival? 
A mitológiai hagyományok szerint az Axum nevű etióp város Mária-katedrálisának padlója alatt rejtőznek.

Miféle történelem előtti hatalom építette a gigantikus föld alatti labirintusokat, az úgynevezett chinkanákat a perui város, Cuzco alatt? 
Bár a hatalmas építménynek legalább egy bejárata pontosan a Santo Domingo-templom alatt van, senki sem foglalkozik a feltárásával.
Miféle talányos épületek álltak valaha a Cuzco melletti Sacsayhuaman inka erődítmény fölött?

Mára a dombokon csupán sima, lekopott vagy ég felé törő, különös alakú sziklák maradtak. Miről árulkodnak az angliai, skót és máltai talányos megalitkultúrák? Miféle üzenetet hordoznak magukban a franciaországi Bretagne szabályosan elrendezett menhirei?

A világ egyik leghíresebb megalitikus emléke a Dél-Angliában található Stonehenge. Építői nem lehettek egyszerű földművesek. Ügyességük és jártasságuk kimagasló tudásról árulkodik. A gondos tervezés és kivitelezés is bizonyítja, hogy Stonehenge egykor fontos létesítmény volt. Valaha talán a mai obszervatóriumok elődjeként funkcionált, és jelentős asztronómiai események előrejelzésére szolgált.

Bretagne-ba (Franciaország) évszázadok óta érkeznek utazók – ma turistáknak hívjuk őket -, hogy megtekintsék az itt található sok ezer menhirt, melyek az elképzelhetetlenül távoli múlt kővé váll kihívásaiként uralják a vidéket.

A Carnac környéki rengeteg mesterséges domb, kő sugárút, dolmen és különálló kő a világ egyik legnagyobb megalit emlékegyüttese. Több részletéről kiderült már, hogy asztrológiai megfigyelések alapján épült, ám a többi valódi rendeltetését homály fedi.

Málta szigete 25 km hosszú és 12 km széles. Kis területén 30 megalitikus templom kapott helyet. Óriási kőtömbökből és menhirekből építették fel őket. Tarxien létesítménye Paola közelében áll, Hagar Qim monolittemploma csupán néhány száz méterre található a sziget déli partján fekvő Mnajdrától, miközben Málta prehisztorikus, monumentális építménye, Ggantija temploma az északi szigetszomszédon, Gozón keresendő. Kik voltak vajon az építőik?

Máltát különleges „keréknyomok” hálózzák be, a helyiek ezeket „cartruts”-nak nevezik. A talajba vésett nyomok völgyeken vezetnek át, hegyekre „másznak” fel, gyakran több is fut egymás mellett. A barázdák néhol meglepő módon olyan kétnyomú szakasszá egyesülnek, mint a vasúti sínek, hogy aztán váratlanul elkanyarodjanak és nyílegyenesen torkolljanak bele a Földközi-tengerbe.

Más keréknyomok hirtelen „nekimennek” egy meredeken emelkedő szirtnek. Ezek a páratlan dokumentumok nem sokáig lesznek már láthatók, a máltai kormány semmit nem tesz a megmentésük érdekében. A főváros, Valletta közelében egy másik megalitikus szenzáció. Hal Saflieni Hypogeuma (a görög szó jelentése földalatti terem) döbbenti meg a látogatókat.

A háromszintes létesítmény 12 méter mélyen nyúlik a földfelszín alá. A központi csarnok bemélyedései és oszlopai, a különböző járatok valamint kamrák tökéletes tervezésről és kivitelezésről árulkodnak. Mely kőkorszaki nép lehetett képes ilyen teljesítményre?

Az egymással kapcsolatban nem lévő kultúrák vajon miért készítettek hatalmas rajzokat a talajon, melyeknek összessége csupán magasan a levegőből látható? A világhírű Nazca-fennsík rajzaival és leszállópályára emlékeztető vonalaival nem egyedüli helye Földünknek, ahol az emberek rajzokat készítettek az istenek számára.

A dél-perui Mollendo város közelében – Nazcától légvonalban 400 kilométerre – egészen a chilei provincia, Antofagasta pusztaságaiig és hegyeiig a lejtőkön óriási jelek láthatók, melyeknek értelmét és célját mind a mai napig nem sikerült kideríteni, köztük egy 121 méter magas robotszerű alakét sem. Los Angelestől délkeletre, nem messze a Colorado folyó menti Blythe városkától óriási ember- és állatfigurák tűnnek föl a part feletti kőszirteken.

Coloradótól le Mexikóig, de a Rocky Mountaintól az Appalache-hegységig is kereken 5000 úgynevezett „képdomb“, vagy „Indián Mound” található, melyek bölény, madár, kígyó, medve és gyík formájúak. A mesterségesen kialakított dombok gyakran – nem mindig! – sírokul szolgáltak, de a Nazca-fennsíkon lévő rajzokhoz hasonlóan összességük csupán a levegőből ismerhető fel.

Ember alakú dombokat is láthatunk, ezek gyakran kavicsból állnak, mint például a manitobai (Kanada) Whiteshell Tartományi Parkban lévők. Még a Mexikói-sivatag kiterjedt lávaterületeit is hatalmas, ég felé törő jelekkel látták el. A rajzok imént említett jelensége nem korlátozódik csupán az amerikai kontinensre. Mintha valamiféle nemzetközi csoport irányította volna a népek munkáját.

Berkshire angol grófságban, Uffington mellett található a híres, 110 méter hosszú Fehér Ló, ami a gyeptégláknak a dombos területből való kiemelésével keletkezett. Kora körülbelül 2000 év. Szintén Angliában van a 70 méter magas wilmingtoni Hosszú Ember (Sussex) valamint a 25 méteres Cerne Abbas-i óriás (Dorset).

Szaúd-Arábiában, 200 mérföldre délre Tabuktól egy gigantikus, 800 méter magas piramisszerű háromszöget véstek a sziklába, majd kövekkel rakták ki. A háromszög csúcsa „kéménybe” torkollik, ami öt egyforma szektorra tagolódik.

A „kéményt” fekete kőgyűrű övezi, melynek átmérője nagyobb, mint a piramislábazat. A kör közepét fekete pont jelöli. Nem tudjuk ki készítette, és miért. Csupán az nem vitatott, hogy csak a levegőből kivehető.

Szovjet archeológusok az Aral-tó körüli terület műholdfelvételeinek kiértékelése során döbbenetes felfedezést tettek: a talajon több száz kilométeren át szinte folyamatos láncban óriási háromszögek, ovális és egyéb geometriai formák sorakoznak. A „Szovjet Kultúra” című lap írja:

„A létesítmény óriási méretei az emberi mértékek szempontjából nézve teljességgel érthetetlenek. Reliefje olyan sima, hogy több száz jelen keresztül lépkedhetünk anélkül, hogy észrevennénk, micsoda archeológiai emlékmű terül el talpunk alatt. A rendszert eddig 100 km hosszúságban kutatták. A tudósok vélemény szerint Kazahsztán területén húzódik tovább a jelsorozat, és kiterjedése nagyobb, mint a világhírű Nazca-fennsík rajzainak mérete…”

Az ilyesfajta kuriózumok sokaságát tekintve meg kell kérdeznünk: miért emeltek az emberek a Föld különböző részein óriási, ég felé törőjeleket, amelyeket ők maguk sohasem tudtak áttekinteni?

Forrás: Rejtélyek szigete/ Erich von Däniken: Die Spuren der Auberirdischen

Tovább...

Shi Cheng – Az elsüllyesztett kínai város

Faragott lépcsősorok, érintetlen fagerendák és gyönyörű épületekből álló ősi kínai város, amelyet ötven éve süllyesztettek el egy tóban. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel magának a kínai Atlantiszt.

A kínai Zhejiang tartományban található Shi Cheng városát korábban Oroszlánvárosként ismerték. Nevét az Öt oroszlán-hegységről kapta, amelynek völgyében a települést 2200 évvel ezelőtt még az első hosszabb uralkodású császári dinasztia alapította.

Amikor azonban 1959-ben a kínai kormány egy vízi erőmű és egy új gátrendszer építésébe kezdett, a területet elárasztotta a víz, az ősi kínai város maradványait elnyelte a mesterségesen kialakított tó. A város romjai ma az Ezer sziget tavaként is emlegetett Qiandao tó mintegy 25–40 méteres mélységében fekszenek.

A víz alatti városról hosszú időre elfeledkeztek. A kétezres évek elején aztán egy kutató búvárcsoport és egy filmes stáb merült le a romokhoz, akik gyönyörű lépcsőket, fagerendákat, épületeket találtak, és a tó által elnyelt város érintetlenségét. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel újra az ősi város víz alatti romjait, és lassan a hely tóparti turizmusa is erre épül. Idővel talán a Machu Picchu mellett a kínai víz alatti romváros beúszása is felkerül a bakancslistákra.

Egy kínai merüléseket szervező oldal már 120 ezer forinttól kínál kétnapos merülő túrát a Qiandao tó partjára, ahol a turisták vezetett útvonalon az ősi víz alatti romváros még érintetlen darabjait fedezhetik fel. A tavat persze ettől függetlenül is sokan keresik fel kristálytiszta – a helyiek szerint – iható vize miatt, de a tóban található olyan különleges egzotikus erdővel borított szigetei miatt is, mint a Majomsziget, a Madársziget, a Kígyósziget vagy a Sziget, amely gyerekkorodra emlékeztet fantázianevet kapta.

Forrás: http://travelo.hu/tavol/2014/02/17/viz_alatti_varos_egy_kinai_toban/

Tovább...

Jövőérzékelés -avagy: befolyásolható-e a jövő?

Írta: Gőz István

“A jövőérzékelés, a tudományos parapszichológia érzékszerveken túli észleléseknek (ESP) nevezett csoportjába tartozik. A pontos definíció szerint a prekogníció olyan jövőbeli információk észlelését jelenti, amelyekhez logikai következtetés útján nem juthatunk.

Az tehát, ha valaki megjósolja, hogy holnap reggel felkel a nap, nem tűnik különösebben szenzációs parajelenségnek, míg ha valaki egy konkrét repülőszerencsétlenséget álmodik meg előre, már igencsak a prekogníció működését sejteti. Természetesen a kísérleti módszerek ennél jóval egyértelműbb bizonyítékot nyújtanak. Saját laboratóriumi kísérleteink az alábbiak szerint zajlanak.

A kísérletben résztvevő alanynak egy olyan képről kell előzetesen papírra írnia, rajzolnia, amelyet csak a kísérlet végén fognak neki megmutatni. A bemutatott képet a kísérlet végén, egy számítógép véletlenszerűen választja ki száz kép közül, amelyeket a kísérlet alanya szintén nem ismer.

A képek ötösével vannak összeválogatva oly módon, hogy közülük egyik sem hasonlít különösebben a másikra, hogy a képről kapott prekognitív leírások melyik képre illenek leginkább, azt még az eredmény vagyis a kiválasztott kép ismerete előtt egy zsűri értékeli. Ha csak a véletlen működne ezekben az esetekben, akkor minden ötödik kísérletben hibázhatna rá az alany a számítógép által kiválasztott képre, vak tyúk is talál szemet alapon. A kapott eredmények azonban mást mutatnak.”

– Pauilinyi Tamás

A jövőérzékelés ma még a misztikumok világába tartozó különleges képességnek tartott Isteni adomány számba menő jelenség, mellyel csak kevesek rendelkeznek, mint például Nostradamus.

A prekognitív képesség azonban mindenkiben megtalálható, a megnyilvánulási formák és az érzékelés szintje rendkívül változatos. Van, aki megérez dolgokat, történéseket tökéletesen éber tudatállapotban. Megjelenik egy érzés, mely gondolattá formálódik a másodperc tört része alatt.

Ezek a megérzések többnyire elválaszthatók a vágyaktól és normál gondolatoktól. Egy hétköznapi példa, amely sokunkkal megtörtént már bizonyosan: gondolsz valakire, és az illető szinte rögtön, vagy rövid időn belül felhív, vagy üzenetet kapsz tőle, esetleg önkéntelenül nyúlsz a telefon után és abban a pillanatban megcsörren, az a személy hív, akire gondoltál.

Ilyenkor tulajdonképpen két elmélet elmélet gyakorlatban való megnyilvánulása történik. Az első a prekogníció, a második pedig a ráhangolódás.

Ha a jövőérzékelés elméletén keresztül nézzük a fenti példát akkor információt kapunk a még meg nem történt jövőből. Ez a tény arra enged következtetni, hogy az idő egyáltalán nem lineáris, mi több, információ áramlás és csere történik a jelen és a jövő között.

A kvantum-fizika ide vonatkozó megállapításai azt sejtetik, hogy a visszaható hullámokat “el lehet kapni” ha azon a frekvencián rezgünk, amely megfelel az adott visszaható hullám rezgésének. Olyan esetek is ismeretesek szép számmal, amikor az illető erős álmokat él meg és igazolhatóan egy jövőbeli eseményt lát annak megtörténte előtt.

A személyes közvetett tapasztalataim és az ide vonatkozó dokumentált esetek azt mutatják, hogy legtöbbször negatív eseményeket álmodnak meg előre. Baleset, haláleset, katasztrófa, veszekedés, stb. Ami szintén érdekes ezzel kapcsolatban, hogy a megálmodott eseményeket időben nem lehet elhelyezni, míg az éber tudatállapotban történő ráérzések jellemzően az esemény bekövetkezte előtt nem sokkal, de legalábbis belátható időn belül megtörténnek.

Ébrenlétre a nagyobb frekvenciájú hullámok (alfa és béta hullámok), felszínes alvásra a lassabb hullámtevékenység (théta hullámok), míg mély alvásra az egészen lassú hullámtevékenység (delta hullámok) jellemzőek. Ez ismerős lehet azoknak, akik kapcsolatba kerültek az agykontrollal például, de ezek a hullámok és hozzájuk tartozó tudatállapotok jellemzik a meditációt is. Az gondolom, hogy azoknak, akik már megálmodtak előre eseményeket érdemes lenne elsajátítaniuk a tudatos álmodás módszerét, amely nagyon hasonlít a Da Silva féle agykontrollban ismert és elismert technikákhoz.

Elsajátítása nem nehéz, csak -mint mindent- gyakorolni kell. Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az eseményeket előre megálmodó személyek teherként és átokként élhetik meg e képességüket, ezáltal sokszor altatókhoz nyúlnak vagy hagyományos orvosi segítséget kérnek, de ez zsákutca, mert csak gyógyszerek által elnyomott állapotot hoznak létre a személynél, aki nem érzi jobban magát, sőt.

A megoldást az ő esetükben azt gondolom a képességük mélyebb megismerése és irányításának megtanulása hozhatja, mi által akár pozitív eseményeket is láthatnak előre, avagy a történés időpontjára vonatkozó információkat nyerhetnek, ami adott esetben elkerülhetővé tesz például egy balesetet.

Ami az éber prekogníciót illeti, mindenkinek módjában áll fejleszteni, erősíteni magában ezt a képességet. A módszerek változatosak. Agykontroll, meditáció, jóga, és minden olyan módszer, ami a tudat lenyugtatására, megismerésre irányul. Ugyanis a jövőérzékelés szorosan köthető az intuícióhoz, ami nem más, mint a lelkünk hangja, szívünk szava, önvalónk, ahogy tetszik.

Ha megtanuljuk használni intuitív képességeinket, azzal együtt megtanuljuk irányítani a gondolatainkat is ami végső soron azt eredményezi, hogy megtanulunk teremteni is, hiszen a gondolatok teremtik a jövőnket. Szóval ha tudatosak vagyunk, figyelünk a belső hangra, akkor olyan jövőt teremtünk, amilyet csak akarunk, hiszen nincs előre rögzített jövő. A lehetőségek száma végtelen, rajtad áll, mit választasz…itt és most.

/rejtélyek szigete/

Tovább...

A háromkaréjos lemez - Az ősi egyiptom magasan fejlett technológiájának bizonyítéka?

A Kairói Múzeum első emeletének egy szárnyában, két szoba között egy vitrinben kiállítva található egy titokzatos, három helyen meghajlított kerek lemez, melynek a hivatalos régészet a "lótuszvirág váza" nevet adta.

Valójában a tárgy egy úgynevezett "Oopart" (Out  of place artifact, vagy Oda nem illő lelet),

A tárgyat Sabu hercegnek, Anedjib fáraó fiának a sírjában találta Brian Walter Emery 1936-ban. (Anedjib az I. Dinasztia kormányzója volt ie. 3000-ben)

A tárgy korát is erre az időszakra datálják, de a kifinomult dizájnját a kutatók nem tudják összeegyeztetni az adott korral.

Ez a tárgy a mai napig ámulatba ejti azokat akiknek lehetőségük van komolyabban megvizsgálni.

A lelet átmérője 61 cm, a magassága a középpontjában 10 cm. Kvarcitból (metahomokkő) készült, ez az anyag egy NEM PALÁS metamorf kőzet, melyet az ősi Egyiptomban olyan tárgyak előállítására használtak, melyek faragás közben eltörnének. Valamiért mégis "pala-tál"-ként van bejegyezve.
Sok tárgy készült ebből az anyagból, mégis ez a lemez a legfurcsább mind közül.

A leletet úgy tervezték, hogy egy átmenő lyuk legyen a közepén, összességében egy három pengés légcsavarhoz hasonlít, a közepén lévő szabályos kör alakú lyuknak pereme van ami pedig arra enged következtetni, hogy a tárgy egy tengelyen forgó mozgást végzett.

Mi célt szolgálhatott? Több hivatalos egyiptológus egyetért abban, hogy nem használhatták kerékként, mert a kereket ie. 1640 előtt nem ismerhették.

Egy másik elképzelés szerint egyfajta hidraulikus propeller lehetett, ha így van, az egyiptomiak képesek lehettek olyan technológia előállítására ami elérhetővé tette számukra az elektromos motorokat. Vagy pedig egy elektromos áram termelésére szolgáló generátor alkatrésze.

Cyrill Aldred egyiptológus úgy hiszi, hogy függetlenül attól, hogy a tárgyat mire használták, ez a darab egy mintadarab. Ő úgy gondolja, hogy készülhetett ugyanilyen sokkal régebben, mégpedig fémből.
(megj: én felvetném azt az ötletet is, hogy nem mintadarab, hanem talán egy egyszer használatos öntősablon is lehetett, a belső részt kiöntötték fémmel, majd mikor kihűlt, a formát összetörték. - a szerk.)

Azonban mégis az igazi rejtély nem az, hogy mire használták, hanem, hogy kik voltak azok akiknek megvoltak a készségeik egy ilyen tárgy megalkotásához?

Még ma is szükségünk van komoly gépi berendezésekre ahhoz, hogy ilyen vékonyan és aprólékosan elkészíthessünk egy ilyen tárgyat. Persze ma a gyártási folyamat a három dimenziós tervezési és nyomtatási eljárásokkal jelentősen leegyszerűsödik. De ilyen technológia valószínűleg az ősi Egyiptomban nem lehetett jelen... Vagy mégis? Egy képzett kőfaragó 5000 évvel ezelőtt elérhetett ilyen eredményt egyedül réz és kő szerszámokkal?

Tovább...