"Ohh, anyám, borogass"

(Írta és beküldte: Ezustsilver)

Ohh, anyám, borogass...

Hmm...nem, ez így nem jó...próbálom valahogy megfogalmazni azt a...na jó, kezdjük átgondoltan az egészet az elejéről:

Egyenlőre tegyük félre a társadalmat, médiát stb és gondoljunk csak bele kicsit, mi az, ami minden egyes embernek van a világon? Családja. Akár ilyen, akár olyan, de mindenkinek volt egyszer valamikor legalább egy anyja és egy apja, amit már nevezhetünk egy kisebb családnak. A két szülő (jobb esetben) felnevelik gyereküket/gyerekeiket, saját és/vagy közös tapasztalataik alapján, majd ebből a gyerekből/gyerekekből is lehet, hogy szülő lesz/lesznek, akiknek szintén lehet gyerekük lesz és így tovább és így tovább, generációkról van szó, nem kell ecsetelni, mind képben vagyunk...chö, na persze, akkor mi a fenének írnék most?:D

Miről is van szó?

Hát mi másról, mint jelen generációnkról, amely oly vesézni való beszédtéma. Hát akkor vágjunk bele, de egy vadi új motorfűrésszel, mert legszívesebben...na nyugi, nyugi... Már biztos kezd bennetek valami „jaj ne, ugye nem azzal fogja kezdeni, hogy ezek a mai fiatalok...” mondat féleség kirajzolódni, úgyhogy szét is hessegetném ezt: ez csak a jéghegy csúcsa. Kezdjük inkább egy fiatalabb korosztállyal, a gyerekeknél. Hadd szögezzem le, hogy nem vagyok éppen az a fajta, aki nem bírná a gyerekeket. Életem során ugyan is elég sokszor kelett már foglalkoznom velük, akár rokonságban tesómékkal, unokatesómékkal, akár édesanyámnál az óvodában (mivel óvónő), akár nagynénéméknél falmászás oktatáson, akár bébiszitterként, egyszóval elég sok helyen találkoztam és foglalkoztam már a kis lurkókkal, megjegyzem eközben jól is éreztem magam.

„Köszönjük Silver eme roppant „érdekfeszítő” anekdotát eszméletlenül „sokrétű” és „izgalmas” történelmedről! Esetleg még a mai nap rá is térsz a lényegre és végre nem fogsz magadban beszélni?”

Mint mondtam, az elején kezdjük, szal' olvass tovább!
Ezek fényében mostanában széttekintve kicsiny világunkban, fel kellett tennem a kérdést: hová tart a mostani generáció, mi több, a jövő generációja? Több alkalommal is van „szerencsém” mostanában egy bizonyos gyorséttermi lánc wi­fi­-jét igénybe vennem (igen, az öreg fonetikus mekdonáld), ahol több ember is megfordul.

Vegyünk egy példát:

(több lesz)!

Képzeljétek el a következő szituációt! Vegyünk egy alap ülés­asztal­ülés­ülés­asztal­ülés­ülésasztal­ülés felállást saroktól sarokig és hogy mi az egyik említett sarkat vesszük igénybe (lévén ott van konnektor a laptopunkhoz, de ez most mindegy). Miközben javában netezünk, a következő látvány tárul a szemünk elé: a legtávolabbi sarokban ücsörgő kis srác az előbb felsorolt „akadálypályát” Pókembert megszégyenítő mászási technikájával végig caplat az egészen, leül elénk, majd miután „WTF?” kifejezéssel ráterheljük tekintetünket érdeklődő orcájára, visszavonul eredeti pozíciójára.

Várjuk ki a végét, várjuk ki a végét...

Másik tipikus példánkban egy másik gyermek torkaszakadtából hisztizve üvölt, mert nem kaphatja meg kiszemelt játékát, és 5 perc után úgy döntesz inkább elhagyod a helyiséget, mert attól félsz, hogy spontán idegrohamot fogsz kapni.

Kezd már alakulni...

És harmadik példánk: Csöppségünk gyermeteg lelkesedéssel és örömmel rohangál körbe körbe nevetgélve említett éttermünk egy adott részlegén, miközben mindvégig fennáll annak a veszélye, hogy a rögzített asztalok egyikének sarkába véletlenül belevágja a fejét és rosszabb esetben többet nem fog rohangálni.

Na most miért is írtam én le ezeket? Hiszen ezek teljesen természetesek egy gyereknél, hisztiznek, nevetgélnek, kíváncsiak, mozgékonyak és ez teljesen rendben is van, sőt, baj is lenne, ha ezek nem lennének. Hát akkor? Mi lehet itt a gond, MILEHETITTAGOND?? Talán ha lenne egy vagy több személy aki kordában tartaná ezeket a még friss csemetéket és megóvná őket a különböző veszélyektől, tanácsokkal látná el őket, óva intené dolgoktól és TILTANA bizonyos cselekedeteket?

Jó, eddig birtam elhúzni, nincs köntörfalazás, felteszem a kérdést kedves szülők MI A FRANC VAN VELETEK!!! (Tisztelet a kivételnek, mint mindig!) Szülői OKJ­-s képzést végeztetek, vagy mi a franc? És akkor vajon mi lehet a bajom? Hm, lássuk csak azokat a korábbi példákat:

1. A szülő nincs sehol! H­ogy? Hogy mer nem ott lenni? 5-­6 éves, ÖT-HAT éves gyerekekről van szó! Akik mesteriek az önzúzásokban és sérülésekben!
   
   
2. Ja ha ott van a szülő? Mit is mond hisztiző gyerekének nyálas behízelgő hangján? „De nem veszünk most semmit, mondtad, hogy nem fogsz sírni miatta” Persze, mert egy gyerek nem fog füllenteni, csak azért, hogy lehetősége legyen játékhoz jutni, kedves apa, te melyik bolygón nőttél fel?!
3. Kedvencem...vajon milyen tanáccsal láthatja el jelen esetben az édes(jó)apa futkosó fiát? „Ne rohangálj...” mondja ezt halk félzombi hangján, miközben okos telefonját nyomkodja bőszen... Igen kedves szülök, ti! Mégis hogy, hogyan gondoljátok ti ezt komolyan? Mert vagy teljesen megzombultatok, vagy leszarjátok, hogy mi lesz a gyereketekkel, mert én már lehetőséget egyszerűen nem látok! Tényleg fontosabb a rohadt telefonotok, mint saját gyermeketek biztonsága, komolyan? Mert a ti saját hülyeségetek lesz, ha belezúg egy tóba, a busz elé, vagy koponyatörése lesz, mert bezúzza a fejét az asztalsarkába!

És ami mostanában a legfontosabb, ne legyetek, NE-LE-GYE-TEK ennyire rohadtul töketlenek! 

Mi a francért engedtek meg mindent a kölkeiteknek, vagy miért hagyjátok és szarjátok le őket?

Nem attól lesztek nagyon faja kis szülők, mert minden szir szart megvesztek nekik, nem azért, mert mindent megengedtek, nem azért, mert a legújabb tabletet adjátok nekik (amit úgyis összetörnek pár nap alatt, ha szerencsétek van), nem azért, mert engeditek már szinte csecsemőkorban a net elé ülni, vagy leültetni a tévé elé és nyugtod lesz tőle, hanem attól lesztek jó szülők, attól lesztek egyáltalán szülök, ha törődtök velük, figyeltek rájuk és velük vagytok, nem a játékok tömeges megvételével, hanem azzal, hogy játszotok együtt velük akár egy vagy több játékkal!

Ismétlem,VELÜK legyetek! Ne mellettük!

És akkor most jöhetnétek azzal, hogy „Mi van, te olyan mindentudó vagy? Ne oktass ki minket mert blablabla!” Az ilyeneknek üzenem, hogy ennek a sok leírtnak alapnak kéne lenni egy normálisan kifejlődött főemlősnél, aki gyermeket nevel! Mert miért is rossz az, ha egy gyerek mindent megkap?

• Nem fogja megbecsülni semmijét sem, mert az fog benne megmaradni, hogy majd úgyis kap másikat.
• Nem fog tudni egy rohadt kisautót sem kiélvezni, ha folyton újabb és újabb játékokkal halmozzák el, ezáltal fejlődni sem fog (ha egyáltalán készségfejlesztő játékot kap).

­Későbbiekben az előbb elhangzottak miatt fog rohadt nagyot koppanni az életben, mert mindenkit nagy ívben le fog szarni és csak az fog benne maradni, hogy „mégmégmégmégmég”, mert csak a sokat fogja tudni élvezni a pillanat múlásáig és nem a minőséget, vagy a szeretni-valóságot.

Kedves szülők, akik magatokra ismertetek esetleg, nektek üzenem, hogy a gyerek, nem egy kisállat, nem egy darab játék, nem szabad nekik mindent megengedni, de nem is szabad mindent tiltani! Arany­közép­út! Miért nem képes senki (tisztelet a kivételnek) ezt észben tartva meghozni döntéseit? Nem látják előre a következményeket, vagy mi? A lényeg (ha egyáltalán ezt egy szülő is elolvassa), hogy ne a bébiszittere, ne az istápolója, ne a barátja, hanem a SZÜLŐJE legyetek a gyerekeiteknek! Egy egészséges mértékben szigorú, egészséges mértékben engedékeny és TELJES MÉRTÉKBEN törődő édesanyja, illetve édesapja legyetek a gyerekeiteknek!

Végső szóként pedig ismételten csak annyit: akinek nem inge, nem veszi magára...

Köszönöm a figyelmet!