Vajon miért nem hallottunk eddig a Wilhelm Gustloff szörnyűséges elsüllyesztéséről és az ott elpusztultakról?
A Wilhelm Gustloff 1937-ben indult első útjára és korának legkorszerűbb német óceánjárója volt, melyet egy szovjet tengeralattjáró süllyesztett el 1945 januárjában. Ezt a nagyméretű katasztrófát a legtöbb történelemkönyvből kihagyják, mert az áldozatok németek és balti népek voltak. Ezzel szemben a Titanicról négy film, számos dokumentumfilm és könyv készült, míg a Wilhelm Gustloff tragédiáját egyszerűen elhallgatják.
Az óceánjárót ragyogó fehér színűre festették, fényesen csillogó hajótörzsének hossza 650 láb, súlya 25000 tonna volt és 1800 férőhellyel rendelkezett. Ez a csodálatos hajó a német flotta azon darabja, amelyikben nem különítették el az osztályokat, így lehetősége volt a kispénzű embernek is, hogy Európa azon helyeire juthasson el, melyekről addig csak álmodott.
A háború kitörése után a Gustloff valóságos úszó hadikórházzá vált, könnyű légvédelmi ágyúkkal felszerelve a hajó hátsó részében. Egy alkalommal, Danzig ostromakor az öbölben állomásozott, és menekültek áradata rohanta meg, köztük mezőgazdasági munkások, nők, gyermekek, sebesült katonák, a Luftwaffe szárazföldi személyzete és 300 női tengerészeti alkalmazott.
Hírek szállongtak, mi történt, amikor a Vörös Hadsereg előőrsei lerohantak egy kis német falut, Nemersdorfot Kelet-Poroszországban. Állítólag Sztálin németgyűlölő propagandaminisztere Ilja Ehrenburg, így ösztönözte őket: "Öljetek! Németországban senki sem ártatlan. Sem az élők, de még a meg nem születettek sem... Semmisítsd meg a saját barlangjában a fasiszta fenevadat! Erőszakkal tipord le a német nők faji büszkeségét! Olcsó prédaként erőszakold meg őket! Öljetek, bátor vöröskatonák! Öljetek!"
A következmények megrázóak voltak. Minden férfit és fiatal fiút agyonlőttek, másokat megkínoztak. Minden nőt és fiatal lányt megerőszakoltak, majd lelőtték, leszúrták őket.
Először egy teherautóra való ember érkezett Danzigból a kikötőbe. Egyetlen reményük, hogy megmeneküljenek, a hajó volt. A fedélzet egy részét szülészetnek alakították ki, mert sok volt a várandós asszony, ezenkívül tömérdek sebesült érkezett, s a százakból pillanatok alatt ezrek lettek. Petersen kapitány többször kért engedélyt az indulásra, de mindig visszautasították mondván, a hajót a maximumig kell megtölteni.
Január 30-án végre megérkezett a várvavárt parancs, és a Gustloff kifutott a kikötőből. Nem volt elegendő mentőcsónak a túlzsúfoltság miatt, ezért felfújható gumicsónakokat kerítettek és életmentő mellényeket szereztek mindenki számára. Az úti cél Kiel volt. A tengeri támadásra 1000 az 1-hez volt az esély, ezért mindenki megkönnyebbülve vette, hogy minél távolabb kerülnek a veszélyes területektől.
A szovjet tengeralattjáró flotta abban az időben képzetlen és technikai felszerelésben elavult volt. Leggyakrabban a kikötőben maradtak emiatt. Azon az estén, a Gustloff hóviharba került a tengeren és a látótávolság pár méterre szűkült. Ennek ellenére a hajó jól haladt, és az utasok is fegyelmezetten viselkedtek. Ekkor váratlan dolog történt. Ivan Mariscsenko, szovjet tengeralattjáró parancsnok felfedezte a Gustloffot. Első torpedója a hajó elejét érte, a fedélzetre riasztva az összes utast. A második lövedék a hajó közepét találta el, míg a végzetes harmadik a gépházat. Hatalmas lyuk keletkezett a hajótörzsön, a víz pillanatok alatt beáramlott és elöntötte a Gustloff nagy részét. Ekkor csupán másfél órányira volt a parttól.
Az emberek pánikba estek, a nők sikoltoztak, egy túlélő kijelentette: vérfagyasztó volt a látvány. A hajófedélzet felszíne jeges volt, s néhányan belecsúsztak a viharos tengerbe. Késekkel, baltákkal szabadították ki a lefagyott mentőcsónakokat, s nagy riadalmat okozott, mikor kiderült, hogy hiányoznak az evezőlapátok.
Este kilenc óra volt, amikor el kezdték küldeni az első SOS-jeleket: "SOS - a Wilhelm Gustloffot háromszorosan megtorpedózták - 6000 fő van a fedélzeten." Az Admiral Hipper nehézcirkáló azonnal segítségére indult.
Közben sorban engedték le a túlzsúfolt csónakokat, melyekből több ember zuhant a háborgó tengerbe. Néhányan utánuk ugrottak, hogy kimentsék őket, de többnyire maguk is a tenger áldozataivá váltak. Kb. kilencven perc után egy hatalmas robbanás hallatszott és a hajó egy utolsót "hörgött". Lassan, menthetetlenül el kezdett süllyedni és emberek százai ugrottak a tengerbe. A legtöbben csak pár percig maradtak életben: a merülő hajó óriási örvénye a mélységbe rántotta őket.
Húsz perccel később megérkezett az Admiral Hipper. Az emberek boldogan ujjongtak fel, bár örömük nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy a cirkáló hatalmas mérete és a vihar miatt nem tudott közel menni a csónakokhoz, csak ha felborította őket. Ezek után még három hajó érkezett a mentéshez, de mindössze ötszáz túlélőt sikerült kimenteniük, több, mint ötezren azonban áldozatul estek a tragédiának.
"Kötelességünk ezt tudatni mindazokkal, akik eddig még nem hallottak róla, mivel számosan tagadják és hamisítják a történelem tényeit."
Felhasznált forrás: Hunnia-1998/augusztus-Karcsics Tünde fordítása alapján
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése