Kórházi kísértetek

Vajon melyik az a hely, amelyik az egyik legnagyobb eséllyel szolgál arra vonatkozóan, hogy szörnyűséges kísértetek bukkanhatnak fel? Nem könnyű kitalálni, és bár arra a helyre mi emberek nem szívesen tesszük be a lábunkat, egyes túlvilági lények számára ez maga a „paradicsom”, így nem csoda ha egyes orvosok, nővérek és néha betegek is találkoznak e „beteg” szellemek jeles képviselőivel. De miért bukkannak fel kórházakban kísértetek?
(Simon Gergely ajánlott cikke)


A kórházi kísértetek elszaporodását először tizenegy amerikai és több spanyol kórházban figyelték meg. A wisconsini állami kórház több emeletes épülete fölött majdnem minden éjjel látnak fehéren lebegő foltokat. Sokan esküsznek rá, hogy az elmúlt években ott elhunyt rokonaikat ismerik fel bennük. Az egyik utahi közkórház folyosóin éjfélkor többen összefutottak már egy féllábú kísértettel, aki fején is nagy kötést viselt. Mary Wallace nővér elmondta a helyi tévé riporterének: a kísértetben egy nyolc évvel azelőtt a sebészeti műtőben elhunyt baleseti sérültet ismert fel. A zaragozai kórház szemészeti osztályán majdnem minden éjfélkor felbukkan egy fél szemén kötést viselő kísértet, aki hangosan sóhajtozik. Állítólag ő is beteg volt és “elkezelték, halálát orvosi műhiba okozta... Tény, hogy a szemészeten azóta egyetlen orvos sem mer éjszakai ügyeletet vállalni. Ha mégis rákényszerül, a szomszédos belosztályon vészeli át az éjféltől éjjel egyik tartó “kísértetek óráját. A francia kórházak némelyikében már-már normális tényként kezelik a kísértetek gyakori felbukkanását. Az egyik belfort-i kórház patológiai osztályán a személyzet eleinte nehezen barátkozott meg egy Léon nevű kísértettel. Mint a helyi újság megírta, már négy éve látják időnként. Mindig csak a boncterem környékén jelenik meg, a padló fölött lebeg, és olykor leveszi koponyája felső, a boncolás során lefűrészelt részét. Ezzel, mint egy kalappal integet az embereknek, akik erre általában rémülten elrohannak. Egy új dolgozó, aki éjszakai ügyeletében először találkozott Léonnal, epilepsziás rohamot kapott és másnap felmondta állását. A jekatyerinburgi állami kórház orvosai elmondták egy nyugati hírügynökségnek, hogy náluk már több mint tizenöt éve vannak kísértetek. Egészen megszokták őket és némelyiket, akik rendszeresen bukkannak fel, el is nevezték. Ott van például Mitya, aki csak pénteken éjfélkor jelenik meg talpig fehér lepelben. Állítólag valaha a mosodában dolgozott, aztán heveny alkoholmérgezésben halt meg. A halál is a mosodában érte. Az egyik francia és egy spanyol kísértetet sikerült lefényképezni, írta nemrégen egy népszerű folyóirat. A fényképeket azonban csak nagyon gyenge minőségben sikerült előhívni, ami talán nem is olyan különös. A kísértetek ereje igen kicsi, mondta egy spiritiszta szakértő, még az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán láthatjuk őket!

De miért látunk összességében véve olyan sok kísértetet temetőben,kórházban,kastélyokban ?

Miért nem látunk mondjuk ijesztő szellemeket egy cukrászdában,vagy autószerelő műhelyben ?

Kísértetek elsősorban, és többnyire általában olyan helyeken jelennek meg,ahol rengeteg haláleset történik. Katasztrófákban,balesetekben,háborúkban vagy más balszerencsés módon életüket vesztett emberek szívesen járnak vissza a túlvilágról,de az is előfordul hogy különböző okok miatt itt ragadtak a földön. A visszajáró lelkek,legyenek azok stoppos,tengeri,kórházi vagy más rémek,egyetlen egy közös van bennük: a nyughatatlanság és bele nem nyugvás. A kórházi kísértetek között számos olyan rém figyelhető meg,akik folytatni szerették volna földi életüket,hiszen még számos cél megvalósítása volt előttük,de hirtelen távoztak,néhányan orvosi műhiba vagy egyéb szörnyű okok miatt. A kórházakban megjelent,és ott ragadt lelkek figyelmeztetni akarják orvosukat a szakmában előforduló hibákra,tévedésekre,amelyekkel óvatlan és helyre már nem hozható következményeket idézhetnek elő a betegnek. Legyen az operáció,vagy más műtét,súlyos sérült ellátását helyre hozni kívánó ominózus eset. Ezek a „fehér falak” mögé bezárt kísértetek szinte mindig ott jelennek meg a rémült és meglepődött emberek előtt,ahol való énjük – a testük elhunyt. Lehet az egy kórházi szoba,mosoda,illemhely,műtőasztal vagy más egyéb helyiség,a lényeg hogy egy adott helyre koncentrálják hirtelen megjelenésüket,ami persze általában vagy akkor következik be,amikor egy adott időben elhunytak,vagy pedig késő éjszaka. A végtagjukat vesztett,vagy más látható sérüléseket szerzett rémek szívesen mutatnak meg az éjszaka szolgálatot teljesítő nővérnek kínok között elvesztett kart,lehullott fejet,vagy ököl méretű mellkasi sebet. A múltban fájdalom és szörnyű kínok között elhunyt betegek szellemeinek azonban csak kis százaléka kísért,és ennek okát eddig még eddig nem sikerült megállapítani. Egyes kísértetek felhívó,kifejező és tájékoztató kommunikációja mellett minden esetre nem szabad elsétálnunk,hiszen ők az ott dolgozó orvosok és nővérek tudtára szeretnék mindazt az információt adni,ami bekövetkezhet egy orvosi beavatkozás alatt,vagy akár után… Némelyik kórházi szellem rendszeresen,míg mások csak időközönként bukkannak fel,míg megint mások talán csak egyszer,vagy kétszer,aztán többé soha. De van e valami más,ami előidézhette hogy ezek a rémek megjelenjenek a kórházak sötét folyosóin ? Hibás kórlap,téves kórkép,vagy egy másik beteg aki a jelenben elfoglalta a múltban elhunyt és ma már kísértetté lett beteg ágyát ? Nem tudhatjuk biztosan,de ez is kétségkívül közre játszik néhány esetben. De miért jelenik meg mondjuk egy lefűrészelt koponyájú rémisztő csuklyás alak egy éjszaka dolgozó,és folyosón ügyeletet tartó nővérkének ? Talán meg szeretné ijeszteni ? Üzenni akar neki ? Vagy valami más áll a háttérben ? A kórházi kísértetek inkább a skót kastélyban honos rémekkel azonosíthatók,ugyanis ezek is előszeretettel bukkannak fel egy adott helyen a látogatóknak. A koncentrált kísértetek jellemzője,hogy mindig egy adott helyen bukkannak fel egy,esetleg két ember előtt,de semmiképpen sem látványelemként,és olyan hangokat adnak mint amilyeneket közvetlenül haláluk után bocsátottak a külvilág számára,így ezeket az utolsó percben használt hangokat és testhelyzeteket látják a jelen emberei. Ám ne felejtsük el azt sem,hogy minden kórházi kísértetnek saját története van más és más problémákkal,a jövőben pedig ezeket kellene megállapítani. Egy kis utánajárás és nyomozás sohasem árt,hiszen elképzelhető olyan problémakör,mait még nem sikerült megoldani,helyére tenni,ezért jelennek meg ezek a rémek… A jövőben tehát erre kell összpontosítani,és figyelni a szellemek mozgását,viselkedését. Hiszen – nem tudunk még mindent róluk – ezért új információkat kell keresnünk,és akár egyéni megvilágításban is,de globális értelemben kell felfognunk minden szeletkét,mert még nagyon messze vagyunk attól a bizonyos jéghegy talapzattól… Ön tehát mit csinálna ha egy sötét kórházi folyosón sétálva szembe találná magát egy ilyen materializálódó lénnyel ? Elfutna ? Vagy…

Titkok és Rejtélyek magazin 2009.02.20. 18:00

Szellem hunting No.1

Üdv!
4 nappal azután írom ezt, hogy megtörtént életem első, igazi szellemvadászata. Nem is gondoltam hogy ilyen könnyű lesz besétálni éjszaka egy temetőbe egy darab zseblámpával és egy fényképezőgéppel.
Óvatlan voltam. Amatőr módon nem vettem figyelembe az esetleges veszélyforrásokat, mint a térfigyelő kamera, és a főbejárattal szemben lévő söröző, ahonnan bárki elkaphatott volna. Szerencsére nem történt semmi baj. Legközelebb biztosan óvatosabb leszek.

Igazából csak azzal tudnám magyarázni ezt a hirtelen "ugrást", hogy meguntam a webkamerák bámulását, ahol várok naphosszat és semmit nem látok. Mivel tudom hogy sok szellemfotó csak kőkemény kamu, elhatároztam hogy én magam készítek legalább egy valódit.

Mostanában eléggé elkapott a természetfeletti iránti érdeklődés, de ha belegondolok, már kiskorom óta érdekelnek az ősi mítoszok és legendák szellemekről, a túlvilág hírnökeiről, démonokról, és ezekhez hasonló lényekről. A táltosokon és a mentalistákon még mindig jókat nevetek, egyszerűen akkora baromságnak hangzanak azok amiket mondanak, de megpróbálom racionálisan mégis eléggé nyitottan felfogni a hallottakat.

Visszatérve a lényeghez:
2011. márc. 26-án (szombaton) éjjel meglátogattam a helyi temetőt, hogy készítsek pár képet, még ha csak próbaképpen is. Nem is gondoltam hogy rögtön az elején sikerülhet egy igazi szellemfotó, néha a profiknak is évekbe telik elsajátítani azt a tapasztalatot amivel egy megdönthetetlen képet készíthetnek.

Mondjuk szerintem 3 fő dolog kell egy jó szellemfotó elkészítéséhez:

  1. Fényképezőgép
  2. Tapasztalat
  3. Szerencse
Természetesen nem fog  csak a fotózásban kimerülni a kutatásom, tervezek hangfelvételt, videófelvételt, de most még hogy szerezzek egy kis tapasztalatot elég egy fényképezőgép.
Idővel persze beszerzek egy EMF mérőt(elektromágneses mező mérőt) is. De az a jövő zenéje.
2 jobb képet sikerült készítenem, de az egyikről utólagos vizsgálat során kiderült, hogy csak egy furcsa formájú sírkő. :S
A másik kép lehet csak a fényviszonyok miatt látszik emberinek. Utólag megnéztem nappal is, és nem volt ott semmi ami fejnek látszódhatott. Nekem egy 60-70 év körüli "hitlerbajuszos" férfinak néz ki. Csak a feje fele látszik, mindenki maga dönti el hogy mit lát.
Bal oldalt fent az talán egy energiagömb, de az is lehet, hogy egy porszem.


Érdemes kinagyítani hogy jobban látszódjon

A vámpír

Fogalma a délkelet-európai népcsoportoknál alakult ki, írásos emlékek kb. a XVII. századtól fordulnak elő. A modern vámpír alakját leginkább a román STRIGOI fedi. Minden egyéb - pl. a denevér alakja, Drakula gróf, stb. - későbbi kitaláció, és főképp Bram Stoker regényekből származik.
  • Szerb alak: upir, vampír. Innen ered a nyugati nyelvekben használatos vampyr, vampire, wampyr szó.
  • Bolgár alak: váper, lepir
  • Cseh alak: upír
  • Lengyel alak: upior
  • Kárpát-ukrán alak: opiri, upiri
  • Román alak: strigoi, moroi, priculici, vircolac, naluca, duh, aratere, stafie
A mai ember számára a vámpírt Bram Stoker Drakulája jelenti.
Drakula (Vlad) valóságos történelmi alak, Havasalföld fejedelme volt Mátyás király korában.
A név Luxemburgi Zsigmond magyar királyig nyúlik vissza, aki a sárkányos lovagrendet alapította. A rend tagjai között megtaláljuk I. Vlad havasalföli vajdát is, akit a sárkány latinos alakja után Vlad Draculnak is neveztek. Ennek fia (más források szerint unokája), II. Vlad, még hatalmasabb fejedelem lett, õtt Draculescu, vagy Dracula néven emlegették. A nyelvtörténet érdekes tréfája, hogy az eredetileg sárkányt jelentõ név románul ördögöt jelent....

Ha Segesváron jársz, érdemes megnézni a házat, ahol született - a helybéliek roppant büszkék rá. (Ma vendéglõ üzemel benne, itt lehet megízlelni a stílusosan vérvörös színû Dracula-Vodkát.)
A fejedelem híres kegyetlensége miatt a Vlad Tepes (kb. Karós Laci) gúnynevet kapta: Aki nem tetszett neki, azt ugyanis nemes egyszeriséggel karóba húzatta. E vérengzõ zsarnok alakját kapcsolta össze Stoker a különféle rémmesék vérszívóival, talán a karó motívuma alapján - e regény jóvoltából röpköd ma is egy román fejedelem denevérszárnyakon és tízcentis szemfogakkal a filmvásznon.

Highway To Hell

A kinyilatkoztatás könyvében 666 az ördögöt szimbolizálja. A Navajo indiánoknál a 6-os számjegy és bármely kombinációja más számmal rosszat jelent, szerencsétlenséget éri az aki felhasználná. Nem csoda, hogy Rout 666, 200 mérföldet foglal el New Mexico, Colorado és Utah területén. Félelmetes érzés ezen az úton éjszaka utazni, mivel bármi megtörténhet nagyon sok más legenda is létezik erről az útról.
Rout 666-et többféleképpen szokták emlegetni, ezek: ördög útja, gonosz útja, út a pokolba. Vajon mi lehet ennek az útszakasznak a nagy titka?

NEM VAGY EGYEDŰL ROUT 666-en

A 666-os autópálya hírhedt a sok balaset miatt. Sokat ittas vezetők okozzák, de sok ember beszámolt arról, hogy találkoztak utazásuk során egy furgonnal, ami le akarta őket sodorni az útról.
Az utat mérnökök nevezték el az 1930-as években. Az elnevezés óta számtalan ember látott furcsa jelenségeket. Az út közelében gyakran tartottak sátáni rítusokat, de nem ez indította el az események sorozatát. Bosszúálló szellemek általában úgy keletkeznek, hogy valamely ígéretet tesznek haláluk előtt, mely nem hagyja nyugalomhoz térni a lelket. Például egy bűnöző mely kivégzése előtt „megígéri” , hogy vissza fog térni és mindenkit megöl, aki ellene volt..
Rout 666-en, mint már említettem sok természetfeletti jelenséget megfigyeltek már, ezek:


  • Sátán kutyáit, sárga szemekkel és éles karmokkal, ezek emberekre vadásznak.
  • Egy fiatal nőt hosszú hálóingben vándorolva az út szélén, sokan akik megálltak segíteni arról számoltak be, hogy hirtelen eltűnt.
  • Olyan esetekről is lehet olvasni, ahol emberek eltűnnek az út egyik szakaszán, majd újra megjelennek egy teljesen más szakaszon, emlékezetük nincs arról, hogy hol voltak.

A DÜHÖS FURGONVEZETŐ

Rout 666-en létezik egy gyilkos mely a furgonával terrorizálja az embereket. A furgon a semmiből jelenik meg majd hirtelen megtámadja az embereket, csekély az esély menekülésre. Kevés ember tudott beszámolni erről a jelenségről, de mind ugyanazt mondta, "egy gyorsan száguldó furgon le akart minket sodorni az útról" "az egész furgon égett, a szememnek se akartam hinni, amíg meg nem támadott minket….”

US 491

2003. május 23-án végül lezárták hivatalosan is a terjengő történeteket. Rout 666-et "felbontották" két részre, US 191 és US 491 nevet kapták. De ezzel véget is értek a történetek erről a bizonyos útról? Országszerte léteznek hasonló jellegű legendák utakról melyen egy baleset után rejtélyes dolgok, kezdtek el történni, így nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy mindig lesz legalább 1 út mely egyenesen a pokolba, vezet....

Szellemekről/Kísértetekről általában

Most úgy döntöttem kicsit jobban belemegyek az okkult dolgokba, mivel... lássuk be, tény hogy léteznek a fizika által megmagyarázhatatlan dolgok. 
Az ilyen természetfeletti jelenségekről több ezer évre visszamenőleg találunk feljegyzéseket. 
Az előző, démonokról írt bejegyzésemet későbbre tartogattam, igazából ez után a kis bevezető után, de most már mindegy. 
Tehát a kísértetek:
A történelem során minden kultúrában elfogadott tény volt a kísértetek létezése. Létük csak az utóbbi néhány évszázad során, a modern és tudományos világ kialakulásával vált kétségessé.


No de mi is az a kísértet?
A szótárak meghatározása szerint halott személy, feltehetőn test nélküli szelleme, illetve annak lelke.


M. N. Tyrell, Jelenések című könyvében három csoportra osztja a kísérteteket. 


Az első és legnépesebb csoport a helycentrikus szellemek. Mindig egy meghatározott helyet keresnek fel, tőlük általában nem félnek. 


A második csoport a post mortem jelenések, amelyek a látott személy halála után következnek be és nem lehet egyértelműen hellyel vagy eseménnyel összefüggésbe hozni.


A harmadik az úgynevezett krízis-esetek, amikor olyan személy jelenik meg akit ugyanakkor a valóságban nagyon komoly, megrázó hatás ér.

Az egyik legjobb példa a helycentrikus kísértetekre a „fekete ruhás alak”, aki számtalanszor bukkan fel a londoni Royal Színházban több tucat szemtanú előtt. A 18. század elején jelent meg először, és egészen az 1970-es évek végéig fel-feltűnt. Az erkély bal oldalán lépett ki a falból, majd a szemben lévő oldalon tűnt el. Soha nem sikerült teljesen azonosítani, azonban az 1840-es évek végén felmerült egy lehetséges magyarázat a személyére. Amikor átalakítást végeztek a falon amelyből elő szokott jönni, találtak egy befalazott fülkében ül csontvázat, bordái közt egy rozsdás tőrrel.


A kísértetek megjelenésének legmeghökkentőbb bizonyítékai, a róluk készült fotók.

Több mint valószínű, hogy a bostoni William Mumler volt az első aki professzionális fotót készített egy szellemről. 1865 vége felé egy asszony felkereste Mumlert. A hölgy Abraham Lincoln özvegye volt. Az elkészült képen világosan kivehető Lincoln figurája, amint felesége vállára teszi a kezét.


Anglia legkísértetiesebb házaként tartják számon a Borley Parókiát. Magában foglalta a kísértetjárás összes lehetséges formáját: csengőszó, titokzatos léptek zaja, repülő kövek, koponya, misztikus írás a falon és persze maga a kísértet.
Egy helyi legenda szerint a parókia annak az egykori monostornak a helyére épült, ahol egy papot és egy apácát elfogtak és lefejeztek, mert meg akartak szökni. A helybeliek még most is látni vélik a fejetlen alakokat és a kocsit amin menekültek. A parókiát azóta lebontották, de furcsa esetekről még most is beszélnek a lakók.


Az emberek egy részét mindig is érdekelni fogja a másik oldal.

Démon

Démon: Görög eredetű, eredetileg istent jelent, később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél feljebbvalókat, kik majd jó-, majd rosszindulatúak. Mint ilyen az istenek s emberek közt a középen álló hatalmakról körülményes és részletes rendszerek következtek a népek vallásában és gondolkodásában, amelyeknek nyoma ma sem veszett el végkép. A mitológiák egy része démonológia, démonok tana, egész szellemsereg képzelt valója, mely az istenek s emberek világa közt terül el s mintegy egybekapcsolja.

Az egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ilyen démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben.

Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tüzi, légi stb. szellemek.

A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban.

A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonológia, mely alapjában hasonlít is a perzsára.

Vannak jó és rossz szellemek; az előbbiek élén a hét arkangyal áll, az utóbbiakén, kiket sátán vezet, hét árkördög. Jézus idejében a betegségek egy részét, a nyavalyát, őrültséget stb. a démonok okozzák, kik az emberbe bebújnak s akiket ki lehet onnét kergetni. A kereszténység első korában ez a kikergető hatalom külön foglalkozás, az exorcistáké, később ez a hatalom általában a papokra száll. A gnoszticizmusban, a rabbinizmusban és a kabbalában a démonológia egységes részletes alakot ölt, mint a babonának filozófiával elegyített tudákos rendszere. Kedvesebb és költőibb képe van a démonológiának a görögöknél.

Eredetileg a démon általában isteni hatalom, mely majd sujtja az embereket, majd emberfölötti erőt ád nekik. Heziódnál, kinél a homeri korszak naiv képei idegen fölfogásokkal s tudákos gondolatokkal szövetkeznek, a démonok már nagy szerepet visznek; az istenek s emberek közt állanak, körüllebegik az embert, mert a jog s erkölcs őrei, de a természetben s az elemekben is működnek, majd áldást, majd bajt hozva az emberekre. Később ez a kettéosztása a démonoknak még határozottabb alakot ölt. A démonok részint a főistenek kísérői, szolgái s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak ( akkoriban sok Rhea mellett, Deimos és Phobos Ares mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésüktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája Sokrates daimonionja (l. Sokrates), akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megőrzi. Az újplatónikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat végrehajtják. A rómaiaknál a démonok géniuszok. A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká lesznek, azonkívül is vannak démonok, de mind gonoszok; a pokol gyűlöltjei, isten ellenségei, akikkel a jámboroknak sokat kell küzdeniök, mert ők tántorítják el őket a jó úttól, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét. De majdnem minden népnél találjuk az ily hatalmas valókba vetett hitet; a magyar manók is ilyenek, a német koboldok, hegyi szellemek stb. Ma a démon, démonikus mint gonosz, rendkívüli hatalmat, erőt jelentő kifejezés él a nyelvben.


L. Hild; Etude sur les démons dans la littérature et la religion des Grecs (Páris 1881); Laengin; Der Wunderun Daimonerglaube der Gegenwart (Lippcse 1887); Rohde, Psyche

A gyilkos molyember

Egyáltalán nem aktuális a most következő bejegyzés, sőt elég régen megérdemelné hogy kitegyem. Lényegtelen. Most itt az ideje megismertetnem veletek a molyember történetét:

Egy szökött genetikai kísérlet? Vagy feltámadt egy régi indiánmítosz? Molyembernek nevezték el e különös lényt, de igazából senki nem tudja, milyen állat. A legtöbb leírás szerint egy fej (valószínűbb, hogy inkább csak nyak) nélküli, szárnyas lényről van szó, hatalmas vörös szempárral. A szörny egy egész évig tette pokollá a Nyugat-Virginiai Charleston és Point Pleasant lakóinak életét. A rémálom 1966 novemberében kezdődött és 1967 decemberéig tartott.

A lénnyel való első találkozás 1966. november 12-én történt. A Nyugat-Virginiai Clendenini temetőben öt sírásó munka közben látta meg első ízben a molyembert. Állításuk szerint egy vörös szemű, szárnyas ember volt, aki a fák közül jött elő és elrepült a fejük felett.

1966. november 15-én két fiatal Point Pleasanti házaspár, Roger és Linda Scarberry, valamint Steve és Mary Mallette esti autózásra indultak Scarberryék kocsijával. Útjuk során beléptek a Nyugat-Virginiai Fegyvergyár területére, ami a második világháború idején TNT gyárként funkcionált. A létesítmény hét kilométerrel Point Pleasant mellett található, a tíz négyzetkilométer területű McClintic erdőség területén. A gyár mellett álló régi generátor közelében parkoltak le, az árnyékok közt ugyanis felfigyeltek egy vörös szempárra.

Amit találtak, az valósággal sokkolta őket. Roger Scarberry leírása alapján a lény úgy nézett ki, mint egy ember, de sokkal nagyobb volt, körülbelül hat és fél láb magas, és hatalmas szárnyai voltak a hátán. A molyember végigüldözte őket a 62-es főúton. A Mason megyei Millard Halstead képviselőhöz hajtottak. Halstead ismerte a két házaspárt, nem kételkedett szavahihetőségükben. Kérésükre visszament velük a TNT gyárhoz, de már nem találta nyomát a szörnynek.

A következő éjjel, 1966. november 16-án Mr. és Mrs. Raymond Wamsley, Mrs. Marcella Bennett és Teena nevű lánya társaságában barátaikhoz, Mr. és Mrs. Ralph Thomashoz utaztak, akik a TNT gyár közelében laktak. Mivel nem találták otthon Thomasékat, visszafordultak a kocsihoz. Az autó mögött egy furcsa alak feküdt. Szürke, szőrös teste volt, és vörös szemei. Wamsley felesége felhívta a rendőrséget is.

1966. november 24-én négy ember látta a molyembert a TNT gyár közelében repkedni. Másnap reggel 25-én, Thomas Ury a 62-es fűúton vezetett egyedül északra a TNT gyártól, amikor felfigyelt a molyemberre.

1966. november 26-án Mrs. Ruth Foster, a Nyugat-Virginiai Charlestonból látta a lényt, amint a pázsiton álldogált. Másnap reggel Mansonban kergetett meg egy fiatal nőt, éjjel pedig St. Albansban két gyermeket. Legközelebb 1967. január 11-én tűnt fel ismét.

Néhányan látni vélték a Silver Bridge összeomlásánál is. A helyi szóbeszéd szerint a molyember felelős a katasztrófáért. A híd 1967. december 15-én omlott az Ohio folyóba, 46 ember halálát okozva.

Egyes személyek állítják, hogy kapcsolatba kerültek a molyemberrel, és az megjósolta a közelgő katasztrófát, ám kétséges a szavahihetőségük. Az ezekhez hasonló beszámolók miatt aztán megindult az emberek fantáziája, sokan ufókról, idegenekről, és fekete öltönyös emberekről kezdtek beszélni. A parapszichológusok, és ufó-hívők meggyőződése, hogy a molyember egy földönkívüli lény, aki megjósolja a jövőt. A kriptozoológusok egyhangú véleménye szerint azonban valószínűbb, hogy egy eddig ismeretlen madárfajról lehet szó, talán az indián mitológiákból ismert viharmadár egy képviselője.

Véleményem szerint és az eddigi elméletek alapján ez a lény a korábban már említett, "DULCE intézetből" szökhetett meg. Valószínűleg elég sok ilyen "kriptid" származik onnan, de bizonyítékok nélkül ez egy jó darabig csak üres feltételezgetés marad.

A történelem legnagyobb tengeri szerencsétlensége - Nem a Titanic?

Vajon miért nem hallottunk eddig a Wilhelm Gustloff szörnyűséges elsüllyesztéséről és az ott elpusztultakról?

A Wilhelm Gustloff 1937-ben indult első útjára és korának legkorszerűbb német óceánjárója volt, melyet egy szovjet tengeralattjáró süllyesztett el 1945 januárjában. Ezt a nagyméretű katasztrófát a legtöbb történelemkönyvből kihagyják, mert az áldozatok németek és balti népek voltak. Ezzel szemben a Titanicról négy film, számos dokumentumfilm és könyv készült, míg a Wilhelm Gustloff tragédiáját egyszerűen elhallgatják.
Az óceánjárót ragyogó fehér színűre festették, fényesen csillogó hajótörzsének hossza 650 láb, súlya 25000 tonna volt és 1800 férőhellyel rendelkezett. Ez a csodálatos hajó a német flotta azon darabja, amelyikben nem különítették el az osztályokat, így lehetősége volt a kispénzű embernek is, hogy Európa azon helyeire juthasson el, melyekről addig csak álmodott.

A háború kitörése után a Gustloff valóságos úszó hadikórházzá vált, könnyű légvédelmi ágyúkkal felszerelve a hajó hátsó részében. Egy alkalommal, Danzig ostromakor az öbölben állomásozott, és menekültek áradata rohanta meg, köztük mezőgazdasági munkások, nők, gyermekek, sebesült katonák, a Luftwaffe szárazföldi személyzete és 300 női tengerészeti alkalmazott.
Hírek szállongtak, mi történt, amikor a Vörös Hadsereg előőrsei lerohantak egy kis német falut, Nemersdorfot Kelet-Poroszországban. Állítólag Sztálin németgyűlölő propagandaminisztere Ilja Ehrenburg, így ösztönözte őket: "Öljetek! Németországban senki sem ártatlan. Sem az élők, de még a meg nem születettek sem... Semmisítsd meg a saját barlangjában a fasiszta fenevadat! Erőszakkal tipord le a német nők faji büszkeségét! Olcsó prédaként erőszakold meg őket! Öljetek, bátor vöröskatonák! Öljetek!"
A következmények megrázóak voltak. Minden férfit és fiatal fiút agyonlőttek, másokat megkínoztak. Minden nőt és fiatal lányt megerőszakoltak, majd lelőtték, leszúrták őket. 
Először egy teherautóra való ember érkezett Danzigból a kikötőbe. Egyetlen reményük, hogy megmeneküljenek, a hajó volt. A fedélzet egy részét szülészetnek alakították ki, mert sok volt a várandós asszony, ezenkívül tömérdek sebesült érkezett, s a százakból pillanatok alatt ezrek lettek. Petersen kapitány többször kért engedélyt az indulásra, de mindig visszautasították mondván, a hajót a maximumig kell megtölteni. 


Január 30-án végre megérkezett a várvavárt parancs, és a Gustloff kifutott a kikötőből. Nem volt elegendő mentőcsónak a túlzsúfoltság miatt, ezért felfújható gumicsónakokat kerítettek és életmentő mellényeket szereztek mindenki számára. Az úti cél Kiel volt. A tengeri támadásra 1000 az 1-hez volt az esély, ezért mindenki megkönnyebbülve vette, hogy minél távolabb kerülnek a veszélyes területektől. 
A szovjet tengeralattjáró flotta abban az időben képzetlen és technikai felszerelésben elavult volt. Leggyakrabban a kikötőben maradtak emiatt. Azon az estén, a Gustloff hóviharba került a tengeren és a látótávolság pár méterre szűkült. Ennek ellenére a hajó jól haladt, és az utasok is fegyelmezetten viselkedtek. Ekkor váratlan dolog történt. Ivan Mariscsenko, szovjet tengeralattjáró parancsnok felfedezte a Gustloffot. Első torpedója a hajó elejét érte, a fedélzetre riasztva az összes utast. A második lövedék a hajó közepét találta el, míg a végzetes harmadik a gépházat. Hatalmas lyuk keletkezett a hajótörzsön, a víz pillanatok alatt beáramlott és elöntötte a Gustloff nagy részét. Ekkor csupán másfél órányira volt a parttól.
Az emberek pánikba estek, a nők sikoltoztak, egy túlélő kijelentette: vérfagyasztó volt a látvány. A hajófedélzet felszíne jeges volt, s néhányan belecsúsztak a viharos tengerbe. Késekkel, baltákkal szabadították ki a lefagyott mentőcsónakokat, s nagy riadalmat okozott, mikor kiderült, hogy hiányoznak az evezőlapátok. 

Este kilenc óra volt, amikor el kezdték küldeni az első SOS-jeleket: "SOS - a Wilhelm Gustloffot háromszorosan megtorpedózták - 6000 fő van a fedélzeten." Az Admiral Hipper nehézcirkáló azonnal segítségére indult. 

Közben sorban engedték le a túlzsúfolt csónakokat, melyekből több ember zuhant a háborgó tengerbe. Néhányan utánuk ugrottak, hogy kimentsék őket, de többnyire maguk is a tenger áldozataivá váltak. Kb. kilencven perc után egy hatalmas robbanás hallatszott és a hajó egy utolsót "hörgött". Lassan, menthetetlenül el kezdett süllyedni és emberek százai ugrottak a tengerbe. A legtöbben csak pár percig maradtak életben: a merülő hajó óriási örvénye a  mélységbe rántotta őket. 
Húsz perccel később megérkezett az Admiral Hipper. Az emberek boldogan ujjongtak fel, bár örömük nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy a cirkáló hatalmas mérete és a vihar miatt nem tudott közel menni a  csónakokhoz, csak ha felborította őket. Ezek után még három hajó érkezett a mentéshez, de mindössze ötszáz túlélőt sikerült kimenteniük, több, mint ötezren azonban áldozatul estek a tragédiának. 

"Kötelességünk ezt tudatni mindazokkal, akik eddig még nem hallottak róla, mivel számosan tagadják és hamisítják a történelem tényeit."

Felhasznált forrás: Hunnia-1998/augusztus-Karcsics Tünde fordítása alapján