Hessdalen - A rejtélyes fények völgye

A norvégiai Hessdalen völgy egy észak-déli tájolású, 20 km hosszú és 10 km széles medence a skandináv ország középső részén. A nagyjából háromhetente megjelenő, úgynevezett Hessdalen Fényről már több, mint kétszáz éves az első feljegyzés. 1811-ben egy Jacob T. Krogh nevű pap írta le először a fák felett feltűnt jelenséget.

A furcsa fények megjelenéséről a következő jó másfél évszázad alatt is rendszeresen érkeztek beszámolók, főleg a helyi, bányászatból élő lakosság köréből. Általában évi 15-20 alkalommal lehetett látni, de a világ figyelmét akkor keltette fel igazán, amikor máig érthetetlen okból 1981 decembere és 1984 nyara között megsokszorozódott az aktivitása. Ekkor volt olyan hét, hogy 15-20-szor is megjelent. Azóta lett kedvelt turisztikai célpont a zord északi táj, ahol számos turista tölti azzal az éjszakáit, hogy az eget fürkészve próbálja megpillantani a szokatlan jelenséget.

Kutatása

1983 óta folyik a jelenség kutatása “Project Hessdalen” néven, eleinte Dr. Erling Strand vezetésével. 1998-ban a völgy szélén felállították a világ első, huszonnégy órán át működő tudományos UFO megfigyelő állomását, amely azóta már számtalanszor örökítette meg fotón és videón is a Fényt. Később a kutatás vezetését a norvég Ostfold Egyetem vette át, az Olasz Nemzeti Kutató Tanáccsal (Italian National Research Council) karöltve.

Az egykori bányász körzetben mostanra mindössze 140 ember él, a bányák ugyanis bezártak, azokat vízzel töltötték fel.

Napjainkban norvég, olasz és francia kooperációban három állandó megfigyelőállomás működik a környéken. Ezen kívül minden év szeptemberében, amikor a Hold közel két hétig nem kel fel a körzetben, további négy ideiglenes állomást is felállítanak a völgyet körülölelő hegyeken. Emellett pedig, a levegő, a talaj és az éter hullámainak folyamatos vizsgálatával keresik a jelenség lehetséges magyarázatait.

Lehetséges magyarázatok

A közel két évtizede tartó tudományos kutatások ellenére, a mai napig nincs pontos magyarázat a fény eredetére, annál több viszont a hipotézis:

1. A Hessdalen Fény egy még nem teljesen megértett légköri jelenség, amelynek fő okozója a völgy talajának felszínén nagy arányban előforduló szkandium (Sc), amely időközönként reakcióba lép a levegőben található elemekkel. A szkandium ritka, kemény, ezüstfehér fém, mely levegő hatására enyhe sárgás-rózsaszínes elszíneződést mutat.

2. A következő feltevés a Hessdalen Fényeket a piezoelektromossággal magyarázza. E szerint különleges kristályos szerkezetű sziklák, mint például a kvarc, intenzív töltéssűrűséget eredményeznek, amelyek időnként kisülnek és ezt látni a völgy felett.

3. Az egyik legújabb elképzelés szerint a jelenség nem más, mint elektromos töltéssel rendelkező mikroszkopikus plazmakristályok egy csoportja, melyeket az ionizált levegő és a por hoz létre a radon bomlása során a poros atmoszférában. Számos fizikai tulajdonság ugyanis, mint például a rezgése, a geometriai szerkezete, a fény spektruma, amelyeket megfigyeltek a Hessdalen Fények esetében, magyarázható a plazma modellel.

4. Egy Brian Dunning nevű szerző a jelenségről írt könyvében a Hessdalen fényeket az osloi repülőtérről felszálló gépek fényeiként írta le. Hasonló jelenségeket tapasztaltak ugyanis egy texas-i és egy kelet-ausztrál reptér közelében is. Csakhogy ez nem magyarázza a kétszáz évvel ezelőtti észlelést.

5. Természetesen a mai napig sokan hiszik, hogy jelenség egy intelligens idegen civilizáció jelenlétének a bizonyítéka. Erre utalnak egyebek mellett egyes szemtanúk beszámolói, vagy éppen a földfelszínen megjelent furcsa lenyomatok, ahogy az az alábbi videóból is kiderül.

EU-s szervezet előtt a Fények ügye

A néhány héttel ezelőtt megtartott rendes ülésén került először a Európai Földtudományi Unió (European Geosciences Union) napirendjére a Hessdalen Fények ügye. A felszólaló tudósok hangsúlyozták, hogy a Hessdalen Fény bizonyítottan létezik, de közelről sem tudni biztosat a pontos eredetéről, ezért szeretnék, ha az illetékes európai szervezet anyagilag támogatná a kutatások folytatását, ezért erre irányuló beadvánnyal éltek az Unió felé.


Megfelelő anyagi támogatás mellett, gyorsabban megtalálnánk a megoldást. Jelenleg egyetlen kutató sem dolgozik teljes állásban a különös jelenség megfejtésén. Emellett fel kellene állítani egy nagy adatbázist és megteremteni az adatok hozzáférhetőségét is. Szükség lenne a Hessdalen völgy fizikai tulajdonságainak alaposabb feltérképezésére is. Be kellene állítani az infra és az ibolyán túli tartományokat is látó kamerákat, illetve egy érzékeny radar rendszert – mondta el Erling Strand, az Ostfold Egyetem professzora.

B.G Hauge és S. Montebugnoli tudósok a beadvány mellékleteként röviden írásban is összefoglalták, amit az eddigi kutatások alapján tudni lehet:

Ezek szerint a fények leggyakrabban a légkör alsó részében jelennek meg, ezután egy ideig egy helyben lebegnek, majd hirtelen több száz kilométeres másodpercenkénti sebességgel elszáguldanak. Előfordul az is, hogy a jelenség nagy sebességgel zuhan a föld felé, majd eltűnik a horizonton, vagy valamelyik környékbeli tóban. A Hessdalen Fény a kutatások szerint lehet fehér, sárga, vagy kék színű, a legkülönfélébb alakú, a mérete pedig a néhány centiméterestől egészen a pár köbméter űrtartalmúig terjedhet. Néha csupán másodpercekig látható, máskor több tíz percen át, esetenként pedig még annál is tovább. Az elmúlt 14 év megfigyelő munkája alapján úgy vélik, a jelenségnek legalább hat különböző állapota létezik. Ezek a kettős állapot, a tűzgolyó, a plazma sugár, a porfelhő, a villám és a láthatatlan állapot. A jelenség energiaforrása máig ismeretlen, ahogy azt sem tudni, hogy külső vagy belső forrásból származik.

Szokatlan rádiójel a környéken

Három másik tudós T. Farges, E. Blanc és E. Strand, ugyanakkor arról számolt be , hogy rendszeresen ismeretlen eredetű rádiójeleket mértek be és rögzítettek a völgyben, amelyek a nappali órákban, valamint az év egyes napjain teljesen megszűntek. A mintegy 3 MHz frekvenciájú rádiójelet 2010 szeptembere és 2011 decembere között egy mezőre felállított antennával rögzítették: – Azt fontos leszögezni, hogy ennek a 3 MHz-es rádiójelnek semmi köze a fényjelenségekhez.

Viszont van egy állandó elektromágneses háttérsugárzás a völgyben, ami hasonló ahhoz, ami bárhol máshol is mérhető, kivéve azt a különös és igen szokatlan 3 MHz-es frekvenciájú jelet, amely ráadásul látszólag különösebb ok nélkül jelenik meg, majd tűnik el – mondta Frank Purcell, vegyészmérnök, tudós.

Kapcsolódó videó:


ittvannak.hu

Itt élőben is figyelhetitek a Hessdalen-i fényeket: http://global-mystery.blogspot.hu/p/hessdalen-i-fenyek.html

Tovább...

A szegedi Boszorkány-sziget története

Rengeteg szegedi tudja, hogy hol van a Boszorkány-sziget elnevezésű partszakasz. Ez ma a Tisza partján elterülő 50-200 méter széles erdő csík, mely nagyjából 2 km hosszan követi a Tiszát a Szegedi oldalon. Ez ma a város központhoz közel található, vasúti sín fut mellette és még motoros ugrató pálya is található a fák közt.

Sokan azt is tudják, hogy miért hívják úgy, ahogy. Erre egyszerű a válasz: mert boszorkányokat kínoztak a Tiszában és vetettek máglyára ezen a helyen. A teljes igazságot viszont csak kevesen tudják, pedig lehet, hogy sokaknak nem ártana.

Boszorkányok... Fikció vagy valóság?

Az egész 1728 nyarán kezdődött...
Az "ördöggel lepaktáló" törököket kiűzték az országból, visszatért a kereszténység, mely újra erőre akart kapni és híveket szervezni a hatalmába, s mint ilyen rengeteg eszközt bevetett, már 1728 előtt is, de akkor jött az a bizonyos sötét év.

A szárazsággal indult minden. "Májusi eső aranyat ér", tartja a mondás, de arról nem szól a fáma, hogy mi történik, ha egy csepp eső nem sok, annyi sem esik. Illetve ha mégis megerednek a csapok az égen, csak pusztító jegek hullanak az égből, melyek mint apró nyílvesszők a zsenge hajtásokat szinte születésük előtt elpusztítják. Ilyen gondokkal küzdött tehát Szeged, azokban az időkben. A templomokban a prédikációk egyre többször szóltak Isten haragjáról, hogy bűnös a város és mint olyan bűnhődnie kell. Isten haragja nagyon nagy erőt képviselt, minek következtében még azok is el kezdtek templomba járni és a szentségeket magukhoz venni, akik azelőtt még a szent helyek környékére sem merészkedtek.

"Most, hogy ezek is bűnbánatot tanúsítottak, mindenki remélte, hogy az isten megelégli a nép szenvedéseit s elküldi az ég harmatját. De az eső még ezután sem eredt meg, sőt amint végtére egy alkalommal nagy borulás támadt, oly vihar és jégzápor keletkezett, hogy minden elpusztult." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

Lassan kezdődött a nyár, de az eső csak nem tette tiszteletét a városban. Ezekben a napokban érkeztek "idegenek" a házak közé. Igazából senki sem tudta pontosan, hogy kik voltak ők, csak találgatások vannak ma is, honnan szakadhattak ide ezek az alakok. De egyszer csak megjelentek, majd ahogy jöttek tűntek is el, vissza a homályba, a történelem féltő sötétjébe. Történetünk végére talán marginálisnak tűnhet majd a szerepük, de minden lavina elindításához csak egy kis hógolyó kell. Egyesek szerint a spanyol vagy olasz inkvizíció emberei voltak, akik a boszorkányságot voltak hivatottak elűzni, mások szerint a másik oldalt képviselték: A sátán imádói jöttek el, hogy híveket toborozzanak és a helyi boszorkányokat tanítsák.

Az idegenek megjelenésével különösen esik egybe egy nagyon fontos és végzetes mozzanat: az emberek elkezdtek egymás közt suttogni. Pletykák indultak útra a házfalak közt és szóbeszéd lengett be minden társasági eseményt, helyet, legyen az cukrászda vagy cipész. Azt rebesgették, hogy a szárazságot nem Isten küldte a földjeikre, hanem maga a sátán. Az emberek furcsán kezdtek egymásra nézni, a szomszédok már egyre ritkábban hívták meg egymást ünnepi ebédre. A templomokban a prédikáció már egyre inkább szólt a sátán hatalmáról és annak kivédéséről, mintsem Isten dicsőítéséről.

A városatyáknak is tenniük kellett valamit, de nem tudták, hogyan fogjanak hozzá.
A tehetetlen város nagy bajba került. Felelősöket kellett találni a történtekre, vagyis inkább a meg-nem-történtekre. Szeged város segítségére ekkor egy inas segített, aki a következő történetet mesélte el:

"Az inas egy másik fiúval az utcán játszadozva, a többi közt ennek a következőket mondotta: megtréfálom ma a szegedieket, kik azt várják, hogy ma esni fog; de csalódnak, mert zivatart idézek elő, - jöjj, tarts te is velem. De emez mentegetőzött, hogy ő ilyesmihez nem ért; mire emez biztatta, hogy majd megtanítja reá, hisz az igen könnyű, el is mesélte annak módját. Azonban emez újra szabadkozott, hogy nem akar benne részt venni, sőt az inast magára hagyta. Délben, mikor az iszonyú zivatar kitört és a jég mindent megsemmisített a mezőkön és a szőlőkben, midőn az asztalnál együtt ült mindenki, az utóbbi fiú az inassal való találkozását atyjának elbeszélte. Az apa erről az elöljáróságnak rögtön jelentést tett, mire az inast beidézték és szigorú vallatóra vették. Az inas ekkor megnevezte a bűnösöket, kik azonnal börtönbe kerültek és megérdemelt büntetésüket el is vették..." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

De ne siessünk ennyire előre. Akiket az inas megnevezett előállították, és kínvallatásra fogták őket, precízen, egyre durvább vallatási módszerekkel: szöges lóra ültették, ujjaikat csavargatták, vagy háttörést hajtottak rajtuk végre. Persze ekkor a vádlottak mindent bevallottak, és mindenkit boszorkánynak mondtak, csak hogy saját sorsukat jobbra fordítsák. Ennek eredménye képpen a boszorkánynak kinevezett emberek özönlöttek be a városi börtönbe, amely rövid időn belül meg is telt, így az elöljáróknak cselekedniük kellett, de erről is majd később.

Élt ebben az időben egy bábaasszony, Kökényné Nagy Anna, akit rengetegen vallottak boszorkánynak. Az ellene felhozott vádak közt szerepelt, hogy a világra hozott gyermekeket a sátán számára keresztelte meg.

"Kökényné Nagy Anna bábaasszonyról, kit a pap a gyóntatószéktől három ízben is elkergetett, de aki azért a gyónásnak és áldozásnak mégis szerit ejtette. A szent ostyát azonban szájából kivette, magánál elrejtette, még pedig oly végből, hogy az úr testével a haldokló csecsemőket felélessze. Babonás körökben ugyanis a szentség erejéről és hatályáról az a félreértett tanítás volt elterjedve, hogy attól még a haldoklók, sőt a holtak is megelevenednek." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

Vagy felhozhatjuk "Szanda" esetét is, akit Kökényné mellett a másik fő boszorkánynak tartották. Róla kevesebbet lehet tudni, csupán annyit, hogy korábban Makóról kiűzték boszorkányság miatt, Kökényné-vel együtt.

A vallatások elkezdődtek, több tucat vádlott ellen, ami a boszorkányok fürösztésével kezdődött, a Tisza-parton. Ilyenkor a vádlottak kezeit és lábait összekötötték, majd derekukhoz egy hosszú kötelet erősítettek, amit a parton tartottak, és a vízbe dobták őket. Amelyik elmerült, az nem boszorkány, -habár megfulladt- amelyik viszont úszott a víz színén, mint a parafa, boszorkánynak kiáltatott ki. Nem tudni pontosan, hány embert fürösztöttek meg, s azt sem, hogy hány halt bele a műveletbe.

Ezután következett a mérlegelés, ahol a súlyukat mérték meg. Ha emberi ész számára érthetetlenül, irracionálisan könnyűnek találtattak, szintén boszorkánynak lettek kikiáltva. Ezek után nem maradt más, a börtönbe vetették őket, s ők ott vártak az ítéletre.

Az ítélet egyszerű és egyöntetű volt: Máglya általi halál.

A döntést július 21.-én hirdették ki és július 23.-án volt esedékes a végrehajtása.
Összesen tizenhárom embert ítéltek máglya általi halálra, hat férfit és hét nőt. Az egyik nőt először lefejezték, s csak aztán tették a máglyára.

Az egész város kisereglett, hogy lássa, miként az ördöggel cimborálók semmivé lesznek. Három máglyát állítottak, mind a hármon négy-négy.

"A szerencsétleneket most újból felszólították, hogy istennel számolva, őszinte és töredelmes vallomást tegyenek s mindazok neveit, akikkel szövetségben voltak s akik a boszorkányság bűnében részesek, még ez utolsó alkalomból fedezzék fel. Ekkor néhányan még emlegettek neveket, legtöbbnyire az idegen lakosok s illetőleg a ráczok és dalmaták sorából. Azután felkötözték őket a három máglyarakásból felnyúló rudakhoz." -Reizner János: Szeged története (1899-1900)

A hóhér meggyújtotta a máglyákat, melyek elhamvasztották a 13 szegedi boszorkányt, s velük együtt a szárazságot. A máglyák helyein csak a kiégett föld maradt, a halott tér, amelyeken állítólag azóta sem nő semmi.

A nézők később úgy számoltak be az eseményről, hogy bebizonyosodott: boszorkányok voltak. A máglyák lobogása közben, de még amikor ők maguk is lángra kaptak, semmi hangot nem lehetett hallani a 13-aktól. A leghalkabb feljajdulást sem. Néhányan a tömeget nézték, néhányan a helyet átkozták el, néhányan a papot nézték gúnyosan, aki imákat mormolva segítette őket át a túlvilágra. Az emberek megkönnyebbültek, hogy vége van az átoknak és újra békében élhet a város, másfelől viszont félni kezdtek.

Az ott maradt városiak, akik a hamvakat takarították el, furcsa dolgokról számoltak be. A lombok suhogása az emberi beszédet idézte, a hamvakban emberi fejek bukkantak fel, majd hordta el a szél. Ám ami a legkülönösebb, bár az elítéltek majdnem meztelenek voltak, és semmi ékszert nem viseltek, 13 kis amulettet találtak az elszenesedett maradványok közt. Ezektől a "sírásók" annyira megijedtek, hogy hozzájuk sem értek, otthagytak mindent, szaladtak vissza a városba, ahogy a lábuk bírta. Mikor visszaértek, a történteket elmondva egy nagyobb csapat tért vissza a helyszínre, ahol már nem találták a hamvakat, ahogy a 13 amulettet sem. Csak a kopár föld és a kiégett fű tanúskodott, hogy pár órája még hatalmas tüzek égtek ott. Se a hamvak, se az amulettek nem voltak ott.

Az emberek félni kezdtek a helytől, úgy tartották el lett átkozva. Egy olyan hely, amihez vér tapad és ezt a vért nem lehet lemosni. Ez a vér beleitta magát a Boszorkány-sziget talajába és megmérgezte azt. A legtöbb helyi nem is mert oda többet kimenni. A gyerekeket azzal az erdővel ijesztgették az idősek és az egészből a századok során egy legenda lett, egy hátborzongató mítosz, egy gyermek mese.

Az amulettek azóta sem kerültek elő. Senki sem tudja mi történt velük, hova lettek. Lehet, hogy csintalan gyerekek lopták el, mikor a többiek elmenekültek, de lehet, hogy ténylegesen a föld nyelte el.

Azóta azon a helyen a tényleg meleg nyári napokon, főleg július 23.-a körül tényleg lehet hallani valami furcsát a fák susogásában és az erdő zajában. Emberi jajgatást. Néha segítségkérő, néha kárörvendő.

Ez a története a Boszorkány-szigetnek, ami még ma is egy furcsa hely. A legendák halványodnak, az öregek már nem mesélnek ilyesmit a fiataloknak, de ami történt, az megtörtént, ahol pedig vér folyt, azt nem lehet onnan letörölni. Bár kíváncsi lennék, mi lett azokkal a nyakláncokkal, lehet, hogy jobb is, ha nem tudjuk meg soha. Néha a történelem feledékenysége inkább hasznos, mint ártó.

Tovább...

Többszörös UFO észlelés történt Oroszországban hétfőn

Oroszország, Kolomna
2015.03.23.

Hétfőn, körülbelül 19 óra 55 perckor Kolomnában, Oroszországban több helyi lakos is szemtanúja volt egy többszörös UFO észlelésnek. A villogó, fényes tárgyakról készült felvételen egy V-alakú formáció látszik, illetve több különálló, és önálló mozgást végző szintén fénylő objektum figyelhető meg.



Hasonló felvétel készült a szinte megegyező módon viselkedő fénylő objektumokról, ugyancsak Kolomna város fölött 2015 február 2-án.



/Új Világtudat/

Tovább...

Argentínában élő műsorban a háttérképen egy UFO húzott el

2015. február 28-án az argentin tévénézők egy gyorsan mozgó repülő tárgyat láthattak a tévében – az alábbi videófelvétel szerint mintha élő adásban történt volna az eset.

A Todo Noticias hírcsatornán a riporterek egy hatalmas üvegablak előtt ülnek és olvassák fel a híreket, a kamera tehát rálát az épületekre és a felhőkre.

Az alábbi videón látható, ahogy a tárgy elhúz az épületek közt, és aztán újból felbukkan. A hitelessége azonban erősen kétséges, és ezt az UFO-vadász Ben Hansen mondta a Huffingtonpostnak.

Az Igaz vagy hamis: 
Paranormális akták vezető kutatója azt mondta a lapnak, véleménye szerint ha ez igaz lenne, akkor a hírcsatorna valamivel már magyarázta volna az esetet a weboldalán.


Ráadásul véleménye szerint az is bizonyítja, hogy a felvétel hoax, hogy a videó 33. másodpercében a repülő tárgy nem tűnik el az antennák mögött – ahogy előtte pár másodperccel –, hanem mintha kitörölné a képről a vezetékek egy részét. (egy az, hogy ha a csatorna magyarázná az esetet, az azt jelentené, hogy kiemelten foglalkoznak vele, a cél pedig nem a figyelemfelkeltés, hanem az eltussolás és hallgatás, mintha semmi komoly nem történt volna. Másik: annyira ráközelítve szellemképes lesz a felvétel, természetes, hogy enyhén összemosódnak az egymást keresztező tárgyak... - szerk.)

Az UFO-kutató Ben Hansen, a Syfy Channel paranormális tevékenységek sorozatának nyomozója egy 2014-es októberi videófelvételt is megvizsgált, hasonló okból. Egy hongkongi tüntetés videóján bukkant fel egy légi tárgy, a házak közt egy fehéres fényű tárgy repkedett, a mozgásából ítélve a szakember szerint egy drón lehetett. (én olyan formájú drónt még életemben nem láttam, de évekkel ezelőtti felvételeken mikor még nem röpködtek percenként drónok az égen, egész csokornyi hasonló formájú UFO-t lehet találni... -szerk.)

Forrás:Global Mysteries/velvet.hu

Tovább...

Óriási csíkokat fotóztak le Magyarország felett – műholdképek

Vasárnap az ország északi felén sok volt a fátyolfelhő, de ezek jó része csak a megmaradó kondenzcsíkok szétterülésének volt köszönhető – közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), amely érdekes űrfelvételeket és térképeket tett közzé a kondenzcsíkokról.

("kondezcsíkok" aha, persze... -szerk.)

"Vasárnap a repülőgépek utazómagasságában éppen megfelelő tartományban alakult a légnedvesség, így a kondenzcsíkok hosszú ideig megmaradtak és szét is terültek" – írta a tegnap sokfelé látható jelenségről az OMSZ.

Hozzátették, hogy a troposzféra középső és alsó részén ugyanakkor száraz volt a levegő, így több helyen csak a kondezcsíkokból származó magas szintű felhőzet volt látható az égen.

Az OMSZ éjszakai műholdfelvételeket is közölt az óriási csíkokról. Akadt közöttük olyan is, amely látszólag a lengyel-szlovák határtól egészen a magyar Alföldig ért.

Jól látszanak a csíkok és azok árnyékai a nappali képen… Fotó: met.hu

…és az éjszakai műholdfelvételeken is kivehetőek. Fotó: met.hu

Forrás: Global Mysteries/hvg.hu/OMSZ

Tovább...

Csontváz a falban – Egy bizarr rejtély története

A spanyolországi Ponferrado városában 1982 február végén lebontottak egy régi házat. A városnak azt a negyedét a múlt század második felében és a századfordulón építették.

Csupa régimódi, vastag falú bérház volt, ahol úgy, mint régen, az utóbbi évtizedekben is szegény alkalmazottak éltek. Több ház úgy elöregedett, hogy már évek óta lakatlan volt.

A lerombolt háztömbök helyén valamilyen tőkeerős vállalkozás bevásárlóközpontot akart építeni. E házak egyike volt történetünk színhelye. A régi falakat eltakarító munkások felülről lefelé haladtak. Egy helyütt váratlanul fehéren csillogó emberi koponyával néztek farkasszemet. Először megdöbbentek, majd óvatosan tovább bontották a falat.

Több téglasort kézzel leszedve gyanítani kezdték, hogy a valamikori halottnak nemcsak a feje, hanem egész teste is ott rejtőzik a falban. A munkavezető bűncselekményre gyanakodva értesítette a rendőrséget.

Az eset különlegességére tekintettel bűnügyi szakértők érkeztek a helyszínre, és a fal bontását már az ő jelenlétükben folytatták. A munka előrehaladtával mind döbbenetesebb látvány tárult a várakozók szeme elé. A csontváz függőlegesen, szinte “vigyázzállásban” helyezkedett el a falban. A gyanút, hogy az építők annak idején egy halottat falaztak be, kénytelenek voltak elvetni.

Ugyanis a téglák között nem találtak emberi test befogadására alkalmas helyet. Éppen ellenkezőleg: a fal és a csontváz szerves egységet alkotott! Az ismeretlen ember – mint azt később a csontot vizsgáló antropológusok megállapították – körülbelül 20-25 éves férfi volt, aki feltehetően 50-70 évvel korábban kerülhetett a falba.

De mi módon? Hogyan és miért?

Hiszen a bordák között, a valamikori testben tégla is volt. Méghozzá régi, jó malterral szinte elválaszthatatlanul egymáshoz tapasztott tégla. Két helyen pedig – az egyik bordacsont és a bal alkar – egyenesen benne volt a téglában!

A bűnügyiek logikája szerint a ház már jó ideje állott, amikor ez az ember valamilyen, általunk (még) ismeretlen módon bejutott a falba, mintegy áthatolt rajta -, de a másik oldalon már nem tudott kijönni belőle, és így az építmény foglya maradt. Feltehetően azonnal életét vesztette.

Régen azt mondták volna, hogy varázslat történt. Az emberek annak idején világszerte meséltek fantasztikus történeteket “faljárókról”, láthatatlanná válni képes mágusokról és más ilyenekről. Azonban lehetséges más magyarázat is.

Nem kizárt az, hogy a dologban más dimenziókat és azokban élő emberi lényeket kell feltételeznünk. Ezek a külsőleg, anatómiailag hozzánk teljesen hasonló lények ugyanis velünk párhuzamos térben élnek, de talán ismerik már az átlépés technikáját.

Vagy éppen mostanában tanulják, és a spanyolországi csontváz is ilyen úttörő volt? Aki még nem ismerte kellőképpen a titkot, és elrontott valamit közben?

Vagy rossz helyen és időben kísérelte meg az átlépést, esetleg a folyamat kellős közepén elvesztette a szükséges energiát?

Netán forróvérű fiatal kutató volt, aki nem tartotta be az összes kötelező szabályt, és a döntő pillanatban, a két világ határán járva, egy itteni földi akadály legyőzhetetlennek bizonyult számára?

(Talán egy időutazási kísérlet alanya volt, aki rossz helyen materializálódott? -szerk.)

Forrás:Nemere István/iqdepo.hu

Tovább...

Amikor a tudat testet ölt - A tibeti szerzetesek különleges képessége

Azt a gondolatot, hogy a szellem magasabb rendű, mint az anyag, és el vannak választva egymástól, több kultúrkörben is megtaláljuk.
A tibeti szerzetesek például hisznek egy olyan szellemi erő létezésében, mely elgondolt formákat mindenki számára láthatóvá tesz: ezek a tulpák.

Még a XX. század végén is tiltott terület volt külföldieknek Tibet, a “hó országa”, ahogy lakói nevezik, s különösen Lhásza, a főváros. Kevés utazónak sikerül bejutnia, ott tartózkodnia, s részesülnie a tibeti szerzetesek, a lámák tanításában. Alexandra David-Neel e kiváltságosok közé tartozik, s különleges jelenségeknek lehetett tanúja.

Az egész világ szellemi építmény?

Miután hosszasan elidőzött a Himalája előhegyei között, a negyvennégy éves francia nő 1912 júniusában megy föl a “Magasföldre”, a tulajdonképpeni Tibetbe. Erről az utazásról, s a későbbiekről beszámol könyveiben, melyek közül az első 1927-ben jelent meg Egy párizsi nő utazása Lhászába címmel.

A könyvben többször is szó esik egy rendkívüli jelenségről, melyet a tibetiek tulpának neveznek. A tulpa a tibetiek számára egy fejben kigondolt forma anyagi kivetítése. Tehát egy fantom, ha úgy tetszik, melyet hosszas elmélyedés során teremt meg a szerzetes vagy más beavatott, s bármilyen tetszőleges formát ölthet: lehet állat, táj, tárgy vagy ember.

És nemcsak egy látomás, hanem fizikai adottságokkal rendelkező jelenség, mely képes illatot kibocsátani, hangot adni stb. Ahogy Alexandra David-Ne
el írja Misztikusok és mágusok Tibetben című könyvében (1929): “A fantom-rózsabokor illata messze száll; a fantom-ház be tud fogadni hús-vér utasokat stb”.

A tibeti lámák így magyarázzák a tulpa létrehozását. Világfelfogásuk szerint a minket körülvevő mindenség egyszerűen tudati képzet; semmi se létezhet jelenség formájában, ha azt az emberi agy nem gondolta ki. A vallási beavatás célja tehát az emberi szellem teremtőképességének növelése, alkalmassá tétele, hogy a lehetséges síkjáról – a fizikai vagy numenális ürességből – átlépjen az érzékelhetőség, a jelenség síkjára, a lehető legtöbb lehetséges realizálás révén.

A lámák tanítása

Így tehát a tibetiek vallási tanításainak központjában áll a szellemi munka erejének növelése. A fiatal tibeti szerzetes képzésében oly fontos gyakorlatok a légzés szabályozásán alapszanak (ennek révén juthat el a lélek a teljes nyugalomhoz), továbbá az elmélyedés hatásos gyakorlásán.

Ehhez ad segítséget a kilkor, egy vászonra rajzolt, papírra írt vagy kőbe karcolt ábra. Némelyik kilkor, melyet részletesebben kidolgoztak, kicsiben egész világokat ábrázol. Központjukban egy személy áll, rendszerint a pártfogó istenség, akit vidam-nak hívnak.

Fejlődésének mértékében a fiatal szerzetes eljut odáig, hogy életre keltse kilkorját, vagyis elérje, hogy a felvázolt jelenetek, melyekre a meditáció irányult, valósággá váljanak. Képzésének végére a növendék már megérti, hogy minden jelenség e világon csak képzelet szülte káprázat. Ekkor már ő is teljes ura lehet félelmeinek és érzékeléseinek.

Az ily magas fokra jutó lámát képesnek tartják, hogy ne érezzen hideget, s túlélje, ha egy teljes éjszakát meztelenül a hóban töltött. A hideg vagy a hőség érzése csak úgy szerepel, mint ami valójában is, a szellem illúziója – melyet egy másik illúzióval győz le, mikor lélekben odahat, hogy teste belső hőmérséklete növekedjék.

Ettől fogva a léleknek már nincs mit tartania az anyagtól, tökéletesen uralja s rendelkezik vele. A tulpák kivetülése ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik.

/Forrás: Les grandes énigmes/

Tovább...