Az emberiség kialakulásával kapcsolatban legalább 3 kérdésre kell válaszolnunk.
Hol? Mikor? Miként ment végbe?
A mikorral kapcsolatban már problémák vannak. A tudósok nagy többsége egyetért abban, hogy az emberi faj legalább ötmillió éves, szoros rokonságban van az emberszabású majmokkal, s lennie kell egy közös ősnek, mely az emberszabású majmokat az emberi fajjal leszármazási szinten összekapcsolja. Csakhogy ezt a nézetet semmi sem igazolja! Ugyanis: tény, hogy találtak több millió éves csontmaradványokat (bár az kormeghatározás körül hatalmas bizonytalanságok vannak), melyek emberszerűek. Azonban több emberi leletről derült ki, hogy emberszabású majom csontjairól van szó!
A tudósok mintegy sugalmazzák, hogy a Föld különböző helyein talált, egymástól akár millió évekkel elválasztott csontleletek egyfajta evolúciós leszármazási vonalat jelentenek, s a régebbi leletnek az újabb egyenes leszármazottja. Holott ez abszolút nem így van, és semmiféle bizonyíték sem támasztja alá!
Gondoljunk csak bele! Ha egy adott földrajzi területen valamilyen ok miatt elpusztul az élővilág (földrengés, betegség, meteor-becsapódás, klímaváltozás, stb.), ez azt jelentené, hogy a megürült élettérbe betelepült új fajok a kipusztultaknak leszármazottai lennének?! Szó sincs róla! A Föld története során még az egyes vidékeken is számtalanszor változtak meg gyökeresen a viszonyok. Ez azt jelenti, hogy a Földön egyetlen pont sincs, ahol közvetlen leszármazási vonalat találnánk. Kellemetlen...
Röviden és egyszerűen, a darwini evolúciós modellre semmiféle bizonyíték sincs! Viszont ezzel kapcsolatban egy kellemetlen kérdés merül fel: akkor honnan ered a fajok sokszínűsége?
A fajok tehát nem fejlődhettek globális evolúcióban, a természetes kiválasztódás szép elgondolás, csak - néhány jelentéktelen kivételtől eltekintve - nem létezik. Tény: valóban vannak fajok, melyek a környezet változására látványosan megváltoznak (bizonyos lepkék, kétéltűek, de növények is!). De. Ezen fajok változásai már eleve benne van génkészletükben, s a változások csak külsőleg láthatók, a génállományban nem okoznak változást. Ugyanis mihelyt visszakerülnek a korábbi körülmények közé, abban a pillanatban a korábbi tulajdonságok jelentkeznek. Vagyis: szó sincs természetes kiválasztódásról, az élőlények génkészletében már eleve benne van a különböző élettereken a legkedvezőbb fennmaradási tulajdonságokat aktiváló génkészlet. Akkor tehát hol az evolúció, hol a természetes kiválasztódás? Bizony sehol. (Ja, a zsiráfnak azért hosszú a nyaka, hogy elérje a magasan lévő faleveleket, s a fejlődés során mindig a leghosszabb nyakú zsiráf szaporodott, mert hogy az jutott a legtöbb táplálékhoz, s ezáltal az volt a legerősebb. Pusztán egy gond van, még soha senki sem talált középhosszú nyakú zsiráfot... Arról nem is beszélve, hogy az esetek túlnyomó többségében a zsiráf legelészni szokott...)
A mikorral kapcsolatban további gondok is vannak. Fehérjebiológusok kimutatták ugyanis, hogy a ma élő emberiség genetikailag egységes eredetű, és tulajdonképpen vissza lehet vezetni egyetlen nőre, aki mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt élt. Erre a megállapításra pedig a következő módon jutottak: frissen szült nők méhlepényeit gyűjtötték össze a világ minden részéről, a belőlük kivont mitokondriumok teljes génképletét kifejtették. Ezután vizsgálták, hogy az egyes génszekvenciák mennyire felelnek meg egymásnak. A mutációs gyakoriság ismeretében és a legnagyobb eltérések figyelembevételével ki lehet mutatni, hogy mikor éltek a ma élő emberiség legősibb képviselői. A mutációs gyakoriság pontos értékét igen jó közelítéssel meg lehetett határozni a ma élő emberek és közvetlen őseik genetikai vizsgálatával.
Ezekből a vizsgálatokból az a megdöbbentő felfedezés következett, hogy a ma élő emberiség mindössze egyetlen nőtől, s maximum öt férfitól származik! Ez a bizonyos kis csoport pedig valahol Afrika középső részén élt és nagy valószínűséggel néger volt. Ez az állítás persze mélységesen felháborította a régészeket. Nehogy már a fehérjebiológusok mondják meg, helyettük, hogy honnan ered az emberiség?! Azonnal kontrolvizsgálatokat követeltek - eredményében azonban mélységesen csalódniuk kellett, ugyanis a fehérjebiológusok állítását messzemenően igazolta.
Erre a második vizsgálatra 1989-ben került sor, s ezernél is több nő méhlepényét gyűjtötték össze. A kutatás végkövetkeztetése pedig az volt, hogy valóban egy nőre visszavezethető az egész emberiség genetikailag, valamint - a vizsgálati anyag nagyobb száma miatt -, a szóba jöhető férfiak száma is lecsökkent háromra. Puff neki!
Ez a fehérjebiológiai kísérleti eredmény azonban nem teljesen új. Ismert volt már korábban is, hogy a ma élő emberiség valamennyi tagja a cro magnoni ősember leszármazottja, aki az afrikai Viktória tó környékén élt mintegy 150-180 ezer éve. Egy dologban különbözött valamennyi elődjétől: rajzolt. Vagyis, képes volt a képi elvonatkoztatásra. Erre egyetlen korábban élt emberfaj sem volt képes. A nyelvek leszármazását kutató nyelvészek is mindinkább kezdenek egyetérteni abban, hogy igenis létezett egyfajta ősnyelv, ez egységes volt, valahol Afrika középső részén beszélték, mintegy 150-180 ezer évvel ezelőtt. Túl sok különös egybeesés, nem? És akkor még nem beszéltünk a dogonokról, s más törzsekről, akik Afrika e területén élnek a mai napig is, s törzsük eredetét égi leszármazásra vezetik vissza.
Vannak itt még egyéb problémák is. Az ősemberek legalább 1.5 millió éve ismerik a tüzet - mondják a régészek. Már legalább 800 ezer éve eltemetik halottaikat. Ez eddig rendben is van. Csakhogy ez az ősember nem a mi ősünk!
Tulajdonképpen egyik ismert ősember sem közvetlen ősünk! Ez a kellemetlen tény kezdi zavarni a régészeket is, s el is kezdtek beszélni egy olyan lehetőségről, miszerint a ma élő ember egy teljesen egyéni leszármazási vonalon alakult ki, s nem rokon az emberszabású majmokkal. Ez így nagyon szépen hangzik, csakhogy ezt is be kellene bizonyítani.
További probléma: az össze ma élő emberszabású majomnak 48 pár kromoszómája van. Az embernek 46. Ha közös ős lett volna, valamikor a múltban kellett történnie egy kromoszómapár kiesésnek. Eddig rendben is van a dolog, mindössze a miért és hogyan kérdését kell megválaszolni. Ilyesmi magától ugyanis nemigen szokott végbemenni. A vércsoportokkal is gondok vannak. Az emberben megvan a négy alapvércsoport, az A, a B, az AB és a 0, ehhez képest az emberszabásúakból legalább egy mindig hiányzik, valamelyikből több is. Hogyha közös lenne az ősünk, akkor ez nem lehetne így!
Még mindig vannak problémák: vajon mi a magyarázata annak, hogy az ember számára gyilkos kórok az emberszabásúakra egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben hatnak? Például: aids, ebola, fertőző májgyulladás, és még sorolhatnám. Ha az emberszabásúak ezekre a betegségekre nem érzékenyek annyira, akkor, amennyiben létezett volna közös ős, az emberiségnek sem volna szabad kipusztulnia tőle! Ismét kellemetlen....
A csimpánzokkal viszont a fehérjeszekvenciánk 99%-ban egyezik. Akkor mégis van közünk hozzájuk. De mi? Sőt, ami ennél is kellemetlenebb, a csimpánzok egy kromoszómapárral többel rendelkeznek, mint az ember. Az ő 47-es és 48-es kromoszómájuk egyes részei hozzá vannak illesztve az ember 2. és 3. kromoszómájához. A véletlennek ilyen foka azonban nem létezik. Nem történhet olyan módon szelektív kromoszóma-párkiesés, hogy kieső kromoszóma, bizonyos részei, de csakis bizonyos részei, az emberi kromoszómakészlet bizonyos részeihez csatlakozzon.!
Az emberi DNS egyes szakaszai le vannak árnyékolva metilgyökökkel, míg mások nincsenek. Akadnak köztük létfontosságú részek. Az öregedést kiváltó és irányító gének szabadon vannak. Ha ezeket is leárnyékolnánk, akkor minden további nélkül lehetséges lenne a több ezer éves életkor. A bibliai időkben normálisnak számított az 500-900 éves életkor. Vajon az ő idejükben ezek a génszakaszok még le voltak árnyékolva? A leírások erre vallanak. Súlyos hiba lenne a Biblia íróit számolni nem tudással vádolni. Az Özönvíz után is pontosan írták le, hogy az emberi életkort 120 évben maximálták. Kik? Az Istenek? (Az ember teremtésének leírásakor az Elochim szó szerepel a Bibliában, ami isteneket jelent.)
Egyébként a bibliai kormeghatározással is gondok vannak. Néhány évvel ezelőtt az Ararát hegyén megtalálták Noé bárkáját. Egy gleccser alól bukkant fel az egyik sarka. A kutatók behatoltak a hajóba, s elmondásuk szerint megtalálták magának Noénak is a holttestét. A bárka és a holttest kora azonban mintegy százezer évnek adódott.
A mikor kérdését ezzel nagyjából körbejártuk, most meg kellene vizsgálni a hol kérdését. Már a genetikai és a nyelvészeti kutatásoknál utalás esett Afrika Középső részéről, konkrétabban a Viktória-tó partvidékéről.
Ez a vidék akkoriban sem sokban különbözött a maitól: Közvetlen a tó partjától eltekintve dzsungel. Azzal a különbséggel, hogy mostanra a tó közvetlen környékét mezőgazdasági művelés céljából alaposan átformálták. Az emberré válás azon teóriája, miszerint a síkvidéken kedvezőbbek voltak az életfeltételek, a cro magnoni ember esetére messze nem voltak igazak. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben szoros közelségben élt az ausztralopithecusszal, a homo erectusszal, a gigantopithecusszal és a neandervölgyi ősemberrel is. Valamennyi ősember közül a cro magnoni volt testfelépítése szerint a legkisebb, a legtörékenyebb, a leggyengébb. Még az agytérfogat-testméret arány sem volt nála a legkedvezőbb, hiszen a neandervölgyi ősember agya legalább másfélszerese volt, mint a cro magnonié. Mégis a cro magnoni faj maradt fenn, s az összes többi kipusztult.
Vajon mi a magyarázata annak, hogy a nálánál sokkal erőteljesebb testfelépítésű, robosztusabb kortársak, akiknek olykor még nagyobb agytérfogatuk is volt, és nyilvánvalóan könnyebben tudtak zsákmányt szerezni, mint a cro magnoni társaik, mind, az utolsó szálig kipusztulhat. A többi emberfaj is ismerte a tüzet, a szerszámkészítést. Csoportosan vadásztak, gondoskodtak halottaikról. A neandervölgyiek talán még beszélni is tudtak. Mégis - írmagjuk sem maradt. Ha az emberfajoknak vetélkedni kellett a táplálékért, ami nyilvánvalóan megtörtént - hiszen a mi fajunk kivételével valamennyi emberfajta kipusztult - akkor vajon miféle tényezők hatottak a mi fennmaradásunk mellett, s mi hatott az övék ellen? Ráadásul, a mi őseink egyetlen egy nőre (és maximum három férfira) vezethetők vissza, tehát kifejezetten maroknyian voltak. Ha ezerszer végiggondoljuk is, semmi de semmi lehetőségük nem volt a fennmaradásra, csak egy: vigyáztak rájuk.
Hogy ez hihetetlen? Talán igen. De minden magyarázatot meg kell vizsgálnunk, ha mégoly hihetetlen is, ha nincs nála jobb. Márpedig itt nincs. Azonban a Bibliában is szó esik paradicsomról, amit az első emberpár kapott, ahol igenis vigyáztak az emberekre. Aztán elfajzottak és menniük kellett. Az apokrifnak minősített Éva könyvében szó esik arról, hogy az Úr rendszeresen meglátogatta az első emberpárt - egy repülő szerkezeten érkezvén. Ha az Úr a mi általunk elfogadott Istenképpel lenne azonos, akkor vajon miért volt szüksége propellerekkel hajtott repülőgépre. Hipp-hopp, ott is teremhetett volna. De nem tette. Tehát az embert létrehozó Úr nem azonos a mi Istenfogalmunk képviselte személlyel. (A későbbi korokban, Ezekiel, Illés, Mózes - szintén repülő eszközöket használtak.)
Újabb komoly kérdéssel is számot kellene vetni a tudománynak. Ha a cro magnoni emberfaj mindössze 150-180 ezer éves, akkor vajon mi a magyarázata annak, hogy ennyire rövid idő alatt megannyi emberfajta fejlődött ki, akik között ráadásul jelentős anatómiai különbségek is vannak. Hiszen már a testfelépítésük is jelentősen eltér a fehéreknek, a sárgáknak, a rézbőrűeknek, az eszkimóknak, az ausztrál őslakosoknak, az inuitoknak - és még lehetne sorolni a további alcsoportokat. Semmiféle magyarázat egyelőre nincs arra, hogy ennyire rövid idő alatt ennyire változatos legyen egy faj. Ráadásul, az egyes fajták bizonyos földrészekhez is köthetők - fehérek - Európa, sárgák - Ázsia, rézbőrűek - Amerika (a fő vércsoportok is hasonlóképpen emberfajhoz és kontinenshez kötöttek) -, ezt is valahogy értelmezni kellene.
A következő nem kevésbé érdekes kérdés az emberré válás hogyanjának kérdése. Az iskolában azt tanítják, hogy az ember evolúció eredményeképpen vált emberré. Eddig rendben is lenne a dolog, csak ott van azonnal a miért kérdése. Miért vált az ember emberré? Az emberszabásúak többsége fákon él és ott is táplálkozik. Miféle evolúciós előnyt jelenthetett volna lejönni a fáról - ahol a ragadozóktól biztonságban élt, táplálék volt bőven - a síkvidékre, ahol nem látott az orránál messzebbre, s a táplálkozás pedig abszolút nem volt biztonságos. A menekülés - főleg a fiatal és idős példányok számára - egyenesen lehetetlen volt. Valóban, egyes emberszabásúak, mint például a gorillák, lejöttek úgymond a fáról. Csakhogy a ragadozók nemigen szívesen kezdenek ki egy több mázsás gorillahímek egyikével aki felügyeli a csapatot. Ha a fáról lejövetel valamilyen evolúciós előnyt jelentett volna, akkor a gorilláknak a több millió év miért nem volt elegendő az emberré váláshoz? Használnak eszközöket, némelyiküknek még éntudata is van, megtaníthatók egyikük-másikuk a jelbeszédre, csak éppen emberré nem akarnak válni. Az Istennek se.
A mi ősünk pedig korántsem rendelkezett hegyigorillai fizikai adottságokkal, mégis ember lett. (Magától? - kétlem.) De meg lehet próbálni. Tegyünk ki egy New Yorki átlagpolgárt - aki azt hiszi magáról, hogy ő az emberiség csúcsa - egy szál alsógatyába egy tanzániai őserdőbe. Boldoguljon.
Az evolúció a természetes kiválasztódást jelentené? Tökéletesebb, alkalmazkodóképesebb, egészségesebb egyedek megjelenését? Rendben, de az emberré válás legelejére ez mind nem áll. Az első embereknek eleve kellett rendelkezniük valami olyan plusszal, amivel sem azelőtt, sem azóta egyetlen faj soha sem rendelkezett. Ezt a dolgot pedig nem a véletlen, nem a természetes kiválasztódás hozta, hanem a földönkívüliek.
Az evolúció következtében valóban a tökéletesebb egyed marad fenn? Ahogy az emberiség történelmét végignézzük, ez korántsem így van. A háborúkban az erősebbek, az aljasabb módszerekkel küzdők győztek. A háborúkban általában a kulturálisan fejlettebbek pusztultak el. Akkor mi módon maradhatott volna fenn a kezdetekkor a leggyengébb, a legelesettebb, a legkisebb létszámban jelenlévő faj? Kétségkívül vigyáztak rá. Az a körülmény önmagában, hogy képes volt a képi elvonatkoztatásra - vagyis hogy rajzolt - egy kobrakígyóval szemben édes keveset ér, de egy feldühödött hegyigorillával szemben sem túl meggyőző.
A földönkívüliek feltűnnek viszont az emberiség legősibb forrásaiban, a népmesékben. A népmesék szájról szájra terjedtek, amíg nem volt írás, de utána is. A mesékben szó esik tündérekről, manókról, ördögökről, istenekről, s hozzájuk különböző fogalmak is csatlakoznak: tündérösvény, ördögszántás, stb. A fent nevezettek nyilvánvalóan nem lehettek emberi lények, de fantáziabéliek sem, hiszen az ember csak olyasmiről tud fantáziálni, aminek valós alapjai vannak. Az agyban nem létező és nem korábban nem keletkezett emléknyomokból nem lehet csak úgy kitalálni valamit. A sámánok vajon hogyan beszélgethettek a szellemekkel, ha nem tudták, hogy léteznek szellemek? Maguktól jöttek volna rá? Kétlem. (Ült a sámán a fa alatt, az ölébe hullott egy alma, mire felkiáltott, heuréka, és elkezdett szellemekkel társalogni transz állapotban.)
A Föld meglehetősen katasztrofális állapotban van, szóba jött az emberi faj részleges, vagy netán teljes kitelepítése, ez azonban nem lehetséges. Több okból sem. Nem élhető ugyanis túl: sem emberileg, sem kulturálisan, sem társadalmilag. Túlélni csak itt a Földön lehet. Az emberek nem tudnák elviselni az űrutazás megterheléseit. Betegségek törnének ki, illetve a romboló ösztönök felerősödnének a bezártság miatt. Válogatni kellene tehát, de annyira leterheltek az emberek genetikailag, hogy nehéz lenne olyan egyedeket találni, akik megfelelnének a kívánalmaknak. A kultúrát sem vihetnék magukkal, kultúra nélkül pedig nincs emberi közösség, nincs civilizáció, nincs jövő, nincs mire emlékezni. Társadalmilag sem élhető túl, hiszen a társadalmi rendszerek különböző érdekcsoportok kénye-kedve szerint működnek, ezek az érdekcsoportok nem bírnák elviselni, ha a hatalmukat át kellene adniuk a földönkívülieknek, tehát folyamatosak lennének a villongások, ami társadalmi instabilitást okozna, vagyis alapjaiban rengetné meg a rendszert.
Ismétlem, csak túlélni lehet az elkövetkezendő eseményeket. Az összes korábbi világkatasztrófánál a túlélés szinte véletlenszerű volt, csak nagyon kevesen voltak kiválasztva, s a körülmények sem olyanok voltak, hogy az akkori kiválasztottakkal túl messzire lehetett volna jutni. Mint ahogy Jézus is mondta: sokan a meghívottak, de csak kevesen a választottak. A Földet ismét katasztrófa fenyegeti, csak most a katasztrófa nem külső, nem mások döntése miatt várható, a katasztrófát most az ember jelenti saját magára nézve. (Aids, ebola, immunrendszer összeomlása, környezetszennyezés, vízszennyezés, ózonlyuk, az agresszivitás térhódítása, az erkölcstelenség, stb.) Ezt a katasztrófát azonban az emberiség kiválasztott része túl fogja élni. Ennek érdekében történnek a beavatkozások.
Kicsit hosszúra sikeredet ez a bejegyzés is. Elég velős lett, és persze a jól megszokott módon nyers is.
Nem is biztos, hogy mindenki végig is olvasta, de szerintem ez egy nagyon érdekes dolog, és nem lehet ezek mellett csak úgy elmenni, hogy legyintek rá, hogy na jóó. Ezek nagyon komoly dolgok.
Köszönöm a kitartó figyelmeteket!
/Aranyi László Honlapja/
