Valamikor a 30-as években 2 francia néprajzkutató - Marcell Griaule és Germaine Dieterlen - több évet töltött a dogonok között. A tapasztalataikról mindent pontosan rögzítettek a néprajzos feljegyzéseikben. Az azonban, hogy ennek a feljegyzésnek milyen jelentősége van, csak jóval később derült ki. Az Afrikanisztikai Társaság az 50-es években adott erről egy könyvet, amire majdan egy Eric Guerrier nevű francia építész, csillagászatbarát, sokirányú érdeklődéssel megáldott egyetemi tanár figyelt fel. Ez ragadta meg Robert Temple amerikai tudós figyelmét is. Temple, a szanszkrit és más keleti tudományok szakértője Párizsba utazott, ahol hosszas beszélgetéseket folytatott Dieterlennel, majd elment Maliba, mert a végére akart járni a dogon mítosznak az űrből érkezett látogatókról. Később így mesélte:
"Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg."
A dogonok
A Közép-nyugat Afrikában élő dogon nép, amely mintegy tízszeres Magyarországnyi területen él szórvány törzsi közösségben, (ma többségében Mali területén, Timbuktu közelében) fantasztikus dolgokat mesél el a mitológiájukban az emberiség származásáról, a világ, és azon belül az anyag működéséről. A törzs tagjai szétszórt falvakban, sárból és szalmából rakott kalyibákban élnek. Legeltetik sovány kecskéiket, némi gabonát vetnek és aratnak, tűzifát pedig a Bandiagara-fennsík kopár sziklái között gyűjtögetnek. Ez a törzs még csak írni és olvasni sem tud.
A földjükön található egy a hegy mélyébe vezető barlang, melynek falait közel 1000 éves sziklarajzok díszítik. Egy arra kiválasztott ember, a törzs szent embere ül a bejáratánál, hogy őrizze azt. Feladatát egy életre szólóan kapja, élelemmel a törzs tagja látja el. A barlangban csodálatos rajzok és igen érdekes információk fedezhetők fel.
Az érkező csoportok és űrhajójuk
A dogonok szerint, a Syrius rendszerből érkezett látogatóktól származunk, akik két hullámban érkeztek a földünkre. Először "Ogo" nevű "asztronauta" érkezett, aki úgy vetődött ide, hogy egyúttal űrhajótörést kellett elszenvednie.
A második hullámban érkezetteknek pedig - Nommonak és hét társának - már kifejezetten az volt a "küldetése", hogy a Föld bolygót benépesítse, amelyhez egy hatvanrekeszes űrjárműben minden szükséges eszközt, felszerelést is magukkal hoztak. Sőt még olyasmiket is, amiket majd csak később akarnak átadni az emberiségnek. Akkor, amikor az emberek már teljesen megszervezték és irányítják, ellenőrzésük alatt tartják a Földet. A vének szerint a Nommók ijesztő, kétéltű lények voltak az űrből, akik azért jöttek, hogy a Földön elterjesszék a civilizációt, s ők vetették meg a dogonok páratlan kultúrájának az alapjait. A Nommók, akiket ők "a mindenség tanítóinak, a szellemi tanok őrzőinek, az esőosztóknak és a vizek urainak" neveztek, elmesélték nekik, hogyan szálltak le űrhajó "bárkájukon" az ország északkeleti részén a törzs történetének kezdetén.
A dogonok leírták a leszálló bárka hangját. Úgy mondták, Nommo hangja négyfelől is szólt, amikor Ő alászállt, s olyan volt, mintha négy nagy kőtömb visszhangozna, amelyeket kövekkel dobálnak meghatározott ritmusban a gyerekek egy igen kicsiny barlangban. A dogonok nyilván így próbálják leírni a mennydörögve vibráló hangot. A szíriusziak indulás előtt az űrhajót energiával töltötték fel, amely energia természetesen az anyag legkisebb részéből (atomból?) állt. Ez talán valamilyen maghasadáson alapuló energia lehetett, vagy valami általunk még nem is ismert fejlettebb technológia. A hajóban minden más szükséges anyagot is felhalmoztak, beleértve az embereket is, akiket majd a földön kell hagyniuk, hogy azt benépesítsék. A nagy űrhajó 60 rekeszre vagy fedélzeti részre oszlott, s a földetérést követően sem nyílt meg mindegyik fedélzet, vagyis az ott tárolt tárgyak, anyagok vagy információk egy része ma még titok az emberiség számára. "A többit majd később adják át." Az akkor nagyon megváltoztatja majd a világot - vélik - és hozzáteszik: az ismeretek előbb lassanként, fokozatosan érnek el hozzánk, aztán egy ponton hirtelen felgyorsul majd az információáramlás, és "oly sebes lesz, mint a szél". Az első szállítmány kizárólag olyasmiből állt, amire szüksége lehet egy földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó primitív társadalomnak. Tehát akik elindították ezt az expedíciót, azok eleve tudhatták azt, hogy a Földön maximum ilyen fejlődési szinten álló csoportokat fognak találni. Sőt elég valószínűnek látszik az is, hogy Amma küldöttei már korábban is itt jártak a Földön, csak arra a dogonok nem emlékeznek, mert vagy még ők nem léteztek, vagy a bolygó más részein szálltak le korábban a földönkívüliek.
Égitestekről szóló tudásuk
A dogonok tökéletesen megkülönböztetik a csillagokat, a galaxisokat, a bolygókat, és a holdakat. Ismerik és alkalmazzák az égitestek meghatározásbeli különbségeit. Bár a naprendszerből csak a négy szabad szemmel látható bolygót ismerik, tudnak arról is, hogy a Föld holdja "halott". A bolygók napkörüli keringésénél egyértelműen ellipszispályáról beszélnek, és azt is megemlítik, hogy ez nem egészen pontos, mert abban különféle zavarok vannak. Megdöbbentő azonban a Jupiterről és négy általuk ismert holdról a tudásuk minősége. Hiszen azt állítják, hogy a négy hold úgy kering a Jupiter körül, mintha egy kötéllel hozzá lenne kötve. Mi is csak nem régóta tudjuk, hogy a holdak keringési ideje, köszönhetően a Jupiter óriási gravitációjának megegyezik a bolygó tengely körüli forgásával. Egyszerű, de bravúros a jelkép, amit használnak a dolgok a megértésére. (Mintegy kötéllel hozzávannak kötve.) Szerintük a tejútrendszerünk is spirál alakú, amely tengelykörüli forgást végez, és azon belül a nap és bolygói úgyszintén. A dogonok elbeszélése szerint a Szaturnuszt gyűrű veszi körül, a bolygók a Nap körül forognak, és naprendszerünket a Tejút felé a Szaturnusz határolja, mint a naprendszer legkülső, legtávolibb bolygója. Mellesleg a dogonok szerint az egész világegyetemben rengeteg értelmes faj létezik.
Szíriusz A és B
A törzs ötvenévenként tartja meg a sajátos és pompázatos szigui-ünnepet. Miért csak minden fél évszázadban van az ünnep? A néprajzkutatók kérdésére a dogonok elmagyarázták a szokatlan ciklus eredetét. Minden ötven esztendőben egy láthatatlan csillag áthalad az égbolton látható egyik fényes csillag előtt. Fényes csillagként a Szíriuszt mutatták meg, melyet természetesen más névvel jelöltek. Ez az ünnepük periodicitásának oka. A teremtés kiinduló pontja a Sirius Digitariának nevezett kísérője, amely a Sirius körül kering. A dogonok szerint a Digitaria a legkisebb és legnehezebb csillag. Benne van minden dolgok csírája. Saját tengelye és a Sirius körüli mozgása biztosítja a világmindenség teremtő erőinek továbbélését..." A dogonok még további meglepő dolgokat is elárultak: A Digitaria a létező "legkisebb dolog", ám egyszersmind a legnehezebb csillag. Anyaga fém, a neve "szagala", fényesebb mint a vas, és olyan nehéz, hogy "földi lény" nem tudja felemelni. Akkora, mint egy ökör kiterített bőre, de 480 szamárrakományt nyom, ami közel 35.000 kg tömegnek felel meg. A Siriusnak a Digitarián kívül még egy kísérője van, az úgynevezett "emme ya". Ez a csillag nagyobb, de négyszerte könnyebb a Digitariánál. Ugyanolyan irányban és ugyanannyi idő alatt kerüli meg a Siriust, mint a Digitaria, de pályája hosszabb, vagyis jóval távolabb van tőle.
Égboltunk mintegy 6.000 szabad szemmel látható távoli csillaga között a Nagy kutya csillagkép főcsillaga a Szíriusz, mely a Nap, a Hold, a Vénusz és a Jupiter után a legfényesebb lámpás az éjszakai égbolton.
Már az ősi egyiptomiak is tisztelték e csillagot, de más kultúrák érdeklődését is felkeltette.
A barlangjuk falán ábrázolták a Szíriusz A csillagot, valamint egy másik, e körül keringő csillagot is, a Szíriusz B-t. Erről a dogonok igencsak sok információval rendelkeznek. Azt mondják róla, hogy nagyon kicsi, de - az ő szavaikkal élve -az "univerzum legnehezebb anyaga" alkotja. Állításuk szerint 50 év alatt kerüli meg a Szíriusz A-t. Az asztronómusoknak 1862-ben sikerült megerősíteni a Szíriusz B, egy fehértörpe létezését, és csak még később tudták alátámasztani a többi adatot is. A legújabb számítások szerint a Szíriusz B-ből egy cm3 nagyságú darab mintegy félmillió tonnát nyom, azonkívül a Szíriusz B Szíriusz A körüli kerindési idejét 50,1 évben határozták meg. Ez semmiképpen sem lehet véletlen. De a naprendszerünk más bolygóiról is tudomásuk van, így az Uránuszról, Neptunuszról és a Plútóról is, pedig azokat csak később fedezték fel a szaktudósok. Egy másik érdekes dolog, amiről a dogonok tudnak, szintén az említett barlang falán látható. A rajzról a tudósok eleinte nemigen tudták megállapítani, hogy mit akar ábrázolni, mígnem egyszer a tudósok számítógép segítségével ki nem számították a Szíriusz A és a Szíriusz B pályáját. Ez a dogon barlangban látható minta pedig teljesen megegyezik azzal a pályával, amelyen - amint az a Földről megfigyelhető - a Szíriusz B halad a Szíriusz A körül, mégpedig egy meghatározott időintervallumban, amely történetesen 1912 és 1990 közé esik. Az akkor megjelent lények tehát ezt az időintervallumot adták meg a dogonoknak legalább 700 évvel ezelőtt vagy még régebben. Ez külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy miért éppen ezt az időszakot jelöltek meg.
 |
| A dogonok barlangfestményei |
Az űrhajó működése
A hajó indulása úgy történt, hogy Amma, a mindenható, a nagytudású isten, egy "nyílást vágott az égbe", hogy a hajó elhagyhassa a startbolygót. Nommó hajója a kozmosznak abból a részéből hozta az embereket a Földre, ahol az anyag először szült életet, hogy azt később átadja a Földnek. Elbeszélésük szerint haladás közben az űrhajót egy rézlánc kötötte össze Ammával. A részletesebb kérdezősködésre az derült ki, hogy a rézlánc kifejezést nem kell szó szerint érteni, hanem egyfajta állandó kapcsolatot jelentett a hajó és Amma között, csak mivel erre a dologra egyébként nem létezett megfelelő szava a dogonoknak, így megpróbálták azt a legszemléletesebben a saját kifejezésükkel leírni. Nagyon érdekesnek találom egyébként ezt a hasonlatot, mert bennem automatikusan a fluidszálak, vagy másnéven időszálak jutottak eszembe erről. Lényeg tehát, hogy Amma otthonról irányította a hajót. A Földhöz egyébként nyolc valamilyen időegység alatt értek ide, bár ezt nem tudni, hogy mennyi időt takarhat. Az űrhajó egyébként a tengelye körül forgott, és spirális mozgással közeledett. Amint mondták, a leszállás közben a tér négyszögletű volt, mikor pedig a földre ért, akkor a tér négyoldalúvá változott. Mikor Nommó és társai megérkeztek és kiszálltak, akkor Amma "becsukta az ablakot és felhúzta a rézláncot"
Teremtéstan
A világról alkotott képük nem hasonlítható egyetlen Földi kultúrában létrejöttre sem, hiszen az Isten "Amma" aki megteremtette a világot, inkább hasonlítható egy energiagóchoz, vagy a legerősebb rendszerező erőhöz, mint egy személyes istenhez. Dogonok szerint "Amma" isten egy gömb belsejében teremtette meg a világokat működtető törvényeket, amely gömbön kívül akkor még nem volt semmi sem. A teremtéskor leírt modellben határozottan utalnak arra, hogy akkor még a távolság (tér) és az idő nem létezett! Ez egyszerűen döbbenetes, hiszen a szingularitás pont erről szól. (Lásd az időfizikai modellt.) Az anyag megjelenésén keresztül született meg a világegyetem. A konkrét anyagkeletkezésről már szinte futurisztikus információkkal rendelkeztek, hiszen amit leírnak az a következő: Ebben a hihetetlenül sűrű energiagömbben, spirálmozgással keletkezik a "po". A po ami a legkisebb részecske, amely pergő mozgással hangot és fényt sugároz széjjel, bár ez akkor még olyan kicsiny, hogy szemmel nem is látható és nem is hallható! (Tachion?!)
Miután "Amma" kinyitotta a szemét, a méhéből minden spirális alakban terjeszkedni kezdett! A Dogonok szerint a világegyetem is spirális alakú. Szándékosan írtam világegyetemet, hiszen jól megkülönböztetik az önálló csillagrendszereket, galaxisokat is, hiszen azt is elmesélik, hogy "Amma" sok világot teremtett, amelyek többsége lakott és szintén spirális alakú, mint a mi galaxisunk. Vagyis a Dogonok ismereteiből már a harmincas években lejegyezték azt, amit mi is csak az ötvenes években tudtunk meg, hogy a tejútrendszer is spirál galaxis! Sőt rendesen képbe voltak állítva, mert tudták, hogy a mi naprendszerünk is a mi spirál galaxisunk, a tejútrendszer része, ami nemcsak, hogy spirál alakú, hanem tengelykörüli forgást is végez. Állítják, hogy a spirális világok lakottak, hiszen "Amma" ahogy a világnak mozgást adott, úgy egyúttal megteremtette az élőlényeket is. Ahogy a föld lakott, úgy más "Földek" is lakottak, ott is vannak élőlények!
A dogonok többek között azt állítják, hogy az ősidőkben az istenek fekete és fehér embereket teremtettek. Mindezt már akkor adták szájról szájra, amikor nem tudhattak még a fehérek létezéséről sem.
Zimbabwe
A dogonok Szíriusz rajzával hasonlatos építmény-együttesre bukkantak az egykori Rhodesiában. 1868-ban fedezte fel Adam Renders német kalandor Zimbabwe építményét, majd három év múlva Karl Mauch német geológus térképezte fel azt. A Zimbabwe sona nyelven annyit jelent, mint "tisztelendő ház". A Rhodesiát felváltó Zimbabwe név innen ered. Az építmény lényegében egy ellipszis alakú, száz méter hosszúságú védőbástyaszerű fal, amely húszezer négyzetméteres belső teret ölel körül. A fal tíz méter magas, s alapozásának átlagos szélessége négy és fél méter. Habarcsot nem alkalmaztak. A fal megközelítő számítások szerint százezer tonnát nyom. A hatalmas ellipszis belsejében kisebb ellipszisek találhatók, továbbá kicsiny, falból kialakított körök, végül pedig a külső nagy fallal párhuzamosan még egy fal emelkedik. Ily módon a két fal között keskeny folyosó húzódik, amely azonban nem vezet sehova. Az ellipszis alsó felén egy vaskos, felül kihegyesedő, tíz méter magas kőkúp áll. Teljesen zárt. Az építmény-együttes értelmét nemigen lehet kitalálni, megérteni. Sehol nem látni bejáratot vagy lépcsőfeljárót. Mind a mai napig nem sikerült feleletet kapni arra, hogy mikor emelték Zimbabwét. A romok időtlennek tűnnek. A dogonok Szíriusz-modellje és a Zimbabwe-i romok között megdöbbentő a hasonlóság. Lehet, hogy Zimbabwe fekete építőmesterei nemcsak lerajzolták, hanem, a csillagok birodalmából érkezett istenük származására való emlékezésül, fel is építették a Szíriusz-rendszer modelljét, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyire reménykednek tanítómestereik visszatértében.
A dogonok a Niger folyó kanyarulatában - nagyrészt a mai Mali Köztársaság területén - élnek, mintegy ötszáz éve telepedtek meg ott. Létszámuk manapság 300 Ezer körül járhat, szétszórt törzsekben, Apró falvakban élnek, építészetük kimerül a sárból rakott kunyhók építésében. Köles és hagymatermesztésből élnek az extrém éghajlati körülmények miatt - a Szahara peremén állnak falvaik, állattartásuk kecskék tenyésztésére korlátozódik. Minden mondát, mítoszt kizárólag élőszóban hagyományoznak a következő generációra, lévén, hogy egy kis Nép teljességgel írástudatlan .
