Heribert Illig: A kitalált középkor – A történelem legnagyobb időhamisítása című munkája sziklaként loccsant a történelemkedvelők tavába, s hullámgyűrűi a mai napig éreztetik hatásaikat. Ha egyszer beigazolódnak az állításai, akkor újra kell gondolnunk a történelmünket. De mielőtt mindent elhinnénk neki, ismerkedjünk meg a német kutató koncepciójának ágas-bogas részeivel.Mindjárt az elején megemlítem a lelkes kutató ellen oly sokszor emlegetett jellegzetes bírálatokat.
Illik ellen felhozott leggyakoribb kritikák:
- nincs történészi végzettsége (ál-történész)
- állításai erősen vitathatók és sokszor tudománytalanok
- egyes részeredményei és következtetései ingatagok, támadhatók, sőt cáfolhatók
- tényként állítják be a következtetéseit, holott azok sok esetben cáfolhatók, vagy legalábbis vitathatók
- meglátásait mindenki a maga elméletének alátámasztására és igazolására használja
Az időszámítás anomáliáját alapvetően az okozza, hogy minden kultúra, illetve civilizáció a maga módján intézte a kronológiát. Ebben még nem lenne semmi különös, hiszen ha ismernénk egy adott civilizáció módszerét, tudását, és lenne néhány támpontunk, akkor a naptárszámítás nem is okozna olyan nagy fejtörést, illetve az egyes naptárak összevetése és egymáshoz való viszonyának megállapítása sem jelentene megoldhatatlan akadályt. A gond – mint mindig – az emberi önkényben és a foghíjas forrásokban keresendő.
Magyarul nem elég, hogy a történelmi „tények” nem is annyira sziklaszilárdak, mint amilyennek gondoljuk őket, de ráadásul két lényeges jellemzőjük lehet:
- foghíjasok lehetnek, így az egyes részletek nem tudása téves következtetések levonására inspirálhat bennünket
- önkényesek lehetnek, vagyis akár visszamenőleg is megváltoztatható, vagy korrigálhatók, vagy hamisíthatók
Az időszámítással kapcsolatban természetesen csak azok gyakorolhatnak önkényt, akik egyrészt kellően műveltek, tehát értenek hozzá, másrész a tűz közelében vannak, azaz beleszólhatnak ebbe a kényes kérdésbe. Szinte minden korra igaz, hogy e tudás birtokosai a papi/szellemi kaszt tagjai voltak. Ma már ez a kör bővebb, de kijelenthetjük, hogy aki nem ássa bele magát a naptárszámítások és kalendáriumok rejtelemibe, az könnyen tévútra tévedhet.Mindenkinek magának kell eldönteni-e, hogy ő vállalkozik-e erre a szellemi kalandra. aki viszont ezt nem teszi, az kénytelen megbízni azoknak a szavában, akik ezt helyette megtették.
Ami az időszámításunkat illeti, az egyik legtipikusabb jelenség a folyamatos korrekció, ami abból fakad, hogy a különféle népek valamelyest pontatlanul számolták ki a napok, az évek és az egyes korszakok egymásutánját. Ezért egy idő után olyan látványos volt az eltérés a naptár és a világ eseményei között, hogy korrekcióra szorultak. Gondoljunk a Nap és a Hold, valamint a csillagok mozgásának periodikusságára, az évszakok váltakozására, az ünnepnapok elhelyezkedésére, és máris érzékelhetjük a korrekció szükségességét. Ilyen például a szökőnapok vagy szökőévek beiktatása.
Mivel minden időszámítás kardinális pontja a kezdőév, ezért ezt próbálja Illig elsőként tisztázni. A Teremtés napjának és Krisztus születésének beazonosítása elég komoly fejtörést okoz. Különösen így van ez egy nem hívő, illetve egy tudományos beállítottságú ember számára.
A helyzet tovább bonyolódik azzal, amikor a kutató azt mondja, hogy Nagy Károly és Krisztus születése essen egybe.
Illig művében az Isten által szándékolt számítási módra Sextus lulius Africanus történetíró Chronologia című művében közölt módszerében talál. Itt 1000 év egyenlő egy nappal. Ergo a Teremtés hét napja 7000 év.
A másik nagy kérdés, hogy hol tartunk jelenleg. Nos, erre egy 7. században élt szerzetes (Computus Paschalis, 727) azt a választ adta, hogy mivel a Világ teremtésétől az ő koráig 5928 év telt el, ezért i.e. 5200-ra helyezte a kezdeti dátumot, ami 300 évvel volt később, mint a korábbi dátum (5500).A következő problematika a 0. év használata vagy elhagyása. Illig mellette dönt.
A mai időszámításunkból Dionysius Exiguus miatt hiányzik a 0. esztendő.
Újabb logikát kell megértenünk! Illig úgy okoskodik, hogy a 7. világnap Krisztusnak van fenntartva, így Krisztus születés napja 500-ra esne, ámde az imént említett 300 éves eltolás ezt a számot 800-ra módosítja. Eszerint máris egybeesik Jézus Krisztus születése és Nagy Károly koronázása.
Ezután a kutató azt írja, hogy az angolszász Alkuin 798-ban az év kezdetet Húsvétról áthelyezte Karácsonyra. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy ily módon mesterségesen oldották meg, hogy Károlyt január 1-én kenjék fel császárnak.
Majd hozzáteszi, hogy a teremtést követő 5200 évhez, amely Krisztus születéséig telt el, hozzáadtak még ezer évet, így kapták eme kronológia szerint (!) a Krisztus után 1000. esztendőt. Mindezt miért kellett így csinálniuk Illig logikája szerint? Mert ezt értelmezte III. Ottó császár a hetedik világnap kezdetének. Így próbált Károly (800-ban) és III. Ottó (1000-ben) valamiféle misztikus leszármazási vonalat kreálni magának Dávid királlyal. Ehelyütt arra hivatkozik a német szerző, hogy III. Ottó Jézus és az apostolok szolgája kívánt lenni.
Ez a meglehetősen nyakatekert manővert használja fel Illig annak igazolására, hogy e két dátum mondvacsinált, kitalált és éppen ezért helytelen.
Illig tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy Krisztus születése utáni 614. szeptemberétől egészen 911. augusztusáig terjedő időintervallum csupán fikció. A hamisítók sorában találjuk VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császárt, továbbá III. Ottó német-római császárt és II. Szilveszter pápát.E galádság motivációja pedig Illig szerint az, hogy III. Ottónak előkelő őst kívántak kreálni, illetve közelebb akarták hozni az emberiséget a kereszténység ezredik évéhez.
Mindezekből az következik számára, hogy a 614. és a 911. év közötti időszakról szóló régészeti leletek hamisítványok (korábbi vagy későbbi korokból származnak), és az erről a korról szóló történelmi fejezetek nem is léteznek, hanem kitalálták őket.
Igen, jól látja a kedves Olvasó, itt egy olyan elmélettel állunk szemben, amely a naptárral való bűvészkedésen alapul és a következő módon csavarja meg a dolgokat.
.jpg)
Ezután jön Illig és „munkahipotézisként” 297 évvel számol tovább, ami kissé érthetetlen. (Mivel az ő logikáját követve 384 évvel kéne számolnia.) Vagyis ennyit kellene szerinte kitörölnünk a naptárunkból.
Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen ingatag alapokon álló és efféle logikátlanságokat tartalmazó koncepció megállja-e önmagában a helyét a tudományos világban, vagy éppen a józan paraszti ész előtt.
Csak címszavakban vegyük át Illig teóriájának a lényegét:
- speciális, vallási alapokon nyugvó időszámítással operál, ami elég bizonytalan
- több uralkodóról feltételezi, hogy volt indítéka a hamisításra
- újabb problémát eredményez Jézus születésének időpontja, amelyet egyáltalán nem tudunk meghatározni
- a 614-911. év közötti régészeti lelteket és krónikákból ismert eseményeket nem egyszerűséggel hamisítványoknak titulálja
- hivatkozik a niceai zsinatra, amelynek a jegyzőkönyveit nem ismerjük a maguk eredetiében
- kijelenti, hogy voltaképpen 384 évvel csúszott el a kronológiánk, de ő csak 297 évvel fog számolni munkahipotézisként
- a naptári időszámításban pedig egy nagy bukfencet hajt végre, amire rögtön kitérek
Az első kritika Illig kritikájával szemben az, hogy a csillagászati évben minden nap 11 perc és 14 másodperccel rövidebb, mint a Nap-év, ami azt jelenti, hogy 128,2 év alatt egy nap eltérés keletkezik.Ő azonban ezt visszafelé alkalmazza, ami viszont már nem igaz a szakemberek szerint. Tehát egy nap eltérés nem feleltethető meg 128,2 évnek!
De tegyük fel egy pillanatig, hogy szóban forgó Gergely pápa 3 napja Illig teóriája szerinti közelítéssel megfelel 297 évnek, akkor a másik 10 nap, amit valóban kipottyantott a pápa, pontosan 1282 nappal egyenlő. S itt teljesen megdől Illig formállogikája.
Ha pedig maradunk a csupán 3 napos korrekciós teóriánál, hiszen 10-et a pápa végül is elintézett, akkor sem stimmel a felvetés, mivel azt a 3 napot, amit Illig hiányol, már Niceában 325-ben helyreigazították. Így jogosnak tűnik, hogy a pápa csak 10 napot korrigált, hiszen így megvan mind a 13 napos eltérés.
Maga Illig írja, hogy az általa felállított koncepció önmagában nem elégséges feltétele a „kitalált idő” bizonyítására, hanem meglátásait ki kell egészíteni egyéb forrásokkal, főként régészeti és építészeti bizonyítékokkal. Ha pedig ezek nem egyértelműek és meggyőzőek, akkor nem lehet ily módon fantomidőről beszélni.
/boldognapot.hu/
teoriaja se nem cafolando es nem fogadhato, ezert nagyon erdekes es elgondolkodtato, sajna en apro szem e fura vilag kavalkadjaban mit tehetek?? lehet hog nem is vagyok50 eves vagyok mar 60 vagy talan cask 30?
VálaszTörlés