Különös Mars fotók
A Nasa nyilvánosságra hozta a Curiosity döbbenetes felvételét. A Mars expedíció lélektani fordulatot vett, amikor a Curiosity különös nyomokra bukkant a Gale kráter kőzetének vizsgálata során. A 2012 október 12-én talált, pille-palackra emlékeztető műanyag darabot még ki tudták magyarázni azzal, hogy az űrszonda leszállásakor hullott a talajra. Ám a legújabb felfedezés eredménye már nem maradhatott titokban a sajtó előtt.A 2013 január 21-én fényképezett nyomok a homokban kísértetiesen hasonlítanak az emberi láb nyomaira! Azonban méretük annál kisebb, szélességük 4 cm, hosszuk kb. 12 cm, ami egy 5-6 éves gyermek lábméretének felel meg. Egy neve elhallgatását kérő Nasa tudós szerint nem kizárt, hogy a Szovjetek a hidegháború idején már jártak a Marson, de ezt szigorú államtitokként kezelték.
(Helyesbítés: Nem csak az oroszok jártak ott, hanem az egész egy titkos Amerikai-Orosz-Kínai program volt, a hidegháború pedig valószínűleg csak egy színjáték. -A szerk.)
Az 1962-es marsraszállás videója nem hoax, ezt már beismerte az amerikai kormányzat, csak sosem kapott túl nagy publicitást ami érthető is:
300 millió éves gép darabját találták meg Oroszországban, szakértők szerint nem természetes erők hozták létre, talán földönkívüliek
Az Oroszország Hangja és más források arról számoltak be, hogy 300 millió éves alumínium gép darabját találták meg Vlagyivosztokban. Szakértők azt mondják, a talált fogaslécet gyártották, nem természeti erők műve.
Yulia Zamanskaya szerint, egy Vlagyivosztoki illetőségű férfi egy hideg téli estén bukkant a fogasléc formájú fémre, ami egy széndarabból állt ki, amivel éppen az otthonát akarta fűteni. A felfedezése megbabonázta, és mint felelős polgár úgy döntött, hogy segítséget kér a Primorye régióban élő tudósoktól. Miután vezető szakértők megvizsgálták a fémtárgyat, a férfi megdöbbent, mikor megtudta felfedezésének feltételezett korát. A fémdarab feltehetően 300 millió éves, amire még a kutatók is csak azt tudták mondani, hogy valószínűleg nem természeti erők hozták létre, hanem azt valaki legyártotta. Az, hogy kik használhattak alumínium fogaskereket még az idők hajnalán, továbbra is megválaszolatlan kérdés.
A lelet nagyon hasonlít egy fogazott fémlécre, melyet mesterségesen hoztak létre. Olyan, mint a mikroszkópoknál használt fogasléc, illetve különböző műszaki és elektronikai eszközökben használatos alkatrész, mondja az író Natalia Ostrowski a KP UA Daily munkatársa.
Napjainkban viszonylag gyakori, hogy furcsa tárgyak kerülnek elő ásványi anyagokból. Az első ilyesfajta felfedezés még 1851-ből való, mikor Massachusetts-i bányászok találtak egy cink-ezüst, díszített vázát egy kibányászott kődarabban, melynek korát egészen a kambriumi időkre datálták, ami körülbelül 500 millió évet jelent. Hatvanegy évvel később amerikai tudósok Oklahomában egy vasedényt találtak, ami egy széndarabba volt ágyazódva, és ami 312 millió évesnek bizonyult. Aztán 1974-ben egy romániai homokkő bányában egy alumínium szerkezet részét találták meg, melynek eredete ismeretlen volt. Egy kalapácsra vagy egy Apolló űrhajókon használt lábtámaszra hasonlított, a darab korát a Júra korzsakra tették, melyet ember akkor nem készíthetett. Mindezek a felfedezések nemcsak, hogy tanácstalanná teszik a tudósokat, de aláássák a modern tudomány legalapvetőbb tanításait is.
A fémdarab, amit nemrég Vlagyivosztokban találtak egy újabb tény, ami zavarba ejti a tudósokat. A széndarab, amiből a tárgy előkerült a Chernogorodskiy bányából, Khakasia régióból került Primorye-be. Tudva, hogy a szénkészletek ebben a régióban körülbelül 300 millió évesek, orosz szakértők csak arra tudnak következtetni, hogy a tárgy csak a szén képződése előtt kerülhetett oda.
Egy másik kérdés, ami nagyon érdekli a tudósokat, hogy az alumínium ötvözet vajon földi eredetű-e? Meteoritok tanulmányozása alapján ismert, hogy létezik a földön kívüli eredetű alumínium-26, mely ezt követően magnézium-26-tá bomlik le. A 2%-os magnézium tartalom talán jelentheti, hogy a darab a földön kívülről érkezett. De lehet bizonyíték korábban a Földön létező ismeretlen civilizációk létezésére is. Mindenesetre további vizsgálatok szükségesek ezen feltevések megerősítésére.
Az első vizsgálatokat Oroszországban végezte az anomália kutató és biológus Valerij Brier, aki az alumíniumból vett mikroszkópikus méretű mintákat tanulmányozta. Valery Brier röntgendiffrakciós elemzésnek vetette alá a fémet. Ez azt mutatta, hogy nagy tisztaságú alumíniumról van szó, melynek mindössze 2-4% százalékos a magnézium tartalma. A Szentpétervári Magfizikai Intézet főmunkatársa Igor Okunev is megerősítette a lelet korát.
Egy Cape Nazimova közeli orosz szigeten végzett tengerfenék alatti 9 méter mélyen történt szikla minta fúrásakor egy furcsa fémötvözet került felszínre, melyet a történelem előtti korban a homokkő tartósított, korát 240 millió évesre tették. A különleges ötvözet drabjai szokatlan összetételűek voltak, és nem tett túl jót a fúrógépnek sem. Az ötvözetek egyértelműen mesterségesek voltak, amit csak intelligens lények hozhattak létre, mondta Brier.
Nem olyan régen szintén Oroszországban találtak egy mechanikus szerkezetet, mely vulkáni kőzetből került elő, korát 400 millió évre becsülik.
Megállapítást nyert, hogy a Kamcsatka-félszigeten, 150 mérföldre Tigil falutól a Szentpétervári Egyetem régészei furcsa kövületeket találtak. A leletek megbízhatóságát igazolták. Yuri Golubev régész szerint elcsodálkoztak azon, hogy a szakértők szerint ezek egy valamiféle gép alkatrészei.
A legősibb vázát 1851-ben Massachusetts-ben egy kőbányában történt robbantás eredményeként fedezték fel. Ez egy ezüst-cink váza, melyen szőlőre hasonlító díszítés látható. A váza életkorát 534 millió évesnek találták, ahogy a sziklát is, amiből előkerült.
Egy másik furcsa lelet amit egy darab szénben találtak, egy fém edény, ahogy az alábbi képen is látható. 1912-ben Oklahomában került elő, korát 312 millió évre becsülik.
Romániában 1974-ben, egy homokkő bányában nem kevesebb mint 1 millió éves alumínium alkatrészt találtak, ami egy kalapácsra vagy a "Viking" és az "Apollo" űrhajókon található lábtámaszra hasonlít.
Forrás: http://beforeitsnews.com/beyond-science/2013/01/300-million-year-old-machinery-found-in-russia-experts-say-aluminum-gear-not-the-result-of-natural-forces-may-be-extraterrestrial-2440610.html
Fordítás: ÚJ VILÁGTUDAT
Fotó: Valery Brier.
A lelet nagyon hasonlít egy fogazott fémlécre, melyet mesterségesen hoztak létre. Olyan, mint a mikroszkópoknál használt fogasléc, illetve különböző műszaki és elektronikai eszközökben használatos alkatrész, mondja az író Natalia Ostrowski a KP UA Daily munkatársa.
Napjainkban viszonylag gyakori, hogy furcsa tárgyak kerülnek elő ásványi anyagokból. Az első ilyesfajta felfedezés még 1851-ből való, mikor Massachusetts-i bányászok találtak egy cink-ezüst, díszített vázát egy kibányászott kődarabban, melynek korát egészen a kambriumi időkre datálták, ami körülbelül 500 millió évet jelent. Hatvanegy évvel később amerikai tudósok Oklahomában egy vasedényt találtak, ami egy széndarabba volt ágyazódva, és ami 312 millió évesnek bizonyult. Aztán 1974-ben egy romániai homokkő bányában egy alumínium szerkezet részét találták meg, melynek eredete ismeretlen volt. Egy kalapácsra vagy egy Apolló űrhajókon használt lábtámaszra hasonlított, a darab korát a Júra korzsakra tették, melyet ember akkor nem készíthetett. Mindezek a felfedezések nemcsak, hogy tanácstalanná teszik a tudósokat, de aláássák a modern tudomány legalapvetőbb tanításait is.
A fémdarab, amit nemrég Vlagyivosztokban találtak egy újabb tény, ami zavarba ejti a tudósokat. A széndarab, amiből a tárgy előkerült a Chernogorodskiy bányából, Khakasia régióból került Primorye-be. Tudva, hogy a szénkészletek ebben a régióban körülbelül 300 millió évesek, orosz szakértők csak arra tudnak következtetni, hogy a tárgy csak a szén képződése előtt kerülhetett oda.
Fotó: Valery Brier
Egy másik kérdés, ami nagyon érdekli a tudósokat, hogy az alumínium ötvözet vajon földi eredetű-e? Meteoritok tanulmányozása alapján ismert, hogy létezik a földön kívüli eredetű alumínium-26, mely ezt követően magnézium-26-tá bomlik le. A 2%-os magnézium tartalom talán jelentheti, hogy a darab a földön kívülről érkezett. De lehet bizonyíték korábban a Földön létező ismeretlen civilizációk létezésére is. Mindenesetre további vizsgálatok szükségesek ezen feltevések megerősítésére.
Az első vizsgálatokat Oroszországban végezte az anomália kutató és biológus Valerij Brier, aki az alumíniumból vett mikroszkópikus méretű mintákat tanulmányozta. Valery Brier röntgendiffrakciós elemzésnek vetette alá a fémet. Ez azt mutatta, hogy nagy tisztaságú alumíniumról van szó, melynek mindössze 2-4% százalékos a magnézium tartalma. A Szentpétervári Magfizikai Intézet főmunkatársa Igor Okunev is megerősítette a lelet korát.
Egy Cape Nazimova közeli orosz szigeten végzett tengerfenék alatti 9 méter mélyen történt szikla minta fúrásakor egy furcsa fémötvözet került felszínre, melyet a történelem előtti korban a homokkő tartósított, korát 240 millió évesre tették. A különleges ötvözet drabjai szokatlan összetételűek voltak, és nem tett túl jót a fúrógépnek sem. Az ötvözetek egyértelműen mesterségesek voltak, amit csak intelligens lények hozhattak létre, mondta Brier.
Így nézhetett ki a rejtélyes alkatrész (rekonstrukció)
Nem olyan régen szintén Oroszországban találtak egy mechanikus szerkezetet, mely vulkáni kőzetből került elő, korát 400 millió évre becsülik.
Megállapítást nyert, hogy a Kamcsatka-félszigeten, 150 mérföldre Tigil falutól a Szentpétervári Egyetem régészei furcsa kövületeket találtak. A leletek megbízhatóságát igazolták. Yuri Golubev régész szerint elcsodálkoztak azon, hogy a szakértők szerint ezek egy valamiféle gép alkatrészei.
A legősibb vázát 1851-ben Massachusetts-ben egy kőbányában történt robbantás eredményeként fedezték fel. Ez egy ezüst-cink váza, melyen szőlőre hasonlító díszítés látható. A váza életkorát 534 millió évesnek találták, ahogy a sziklát is, amiből előkerült.
Fotó: www.lah.ru
Egy másik furcsa lelet amit egy darab szénben találtak, egy fém edény, ahogy az alábbi képen is látható. 1912-ben Oklahomában került elő, korát 312 millió évre becsülik.
Fotó: www.lah.ru
Romániában 1974-ben, egy homokkő bányában nem kevesebb mint 1 millió éves alumínium alkatrészt találtak, ami egy kalapácsra vagy a "Viking" és az "Apollo" űrhajókon található lábtámaszra hasonlít.
Fotó: www.lah.ru
Forrás: http://beforeitsnews.com/beyond-science/2013/01/300-million-year-old-machinery-found-in-russia-experts-say-aluminum-gear-not-the-result-of-natural-forces-may-be-extraterrestrial-2440610.html
Fordítás: ÚJ VILÁGTUDAT
Oroszország felszólította Obamát: Beszéljetek a Világnak a Földönkívüliekről, vagy mi fogunk!
A Világgazdasági Fórum egy svájci non-profit alapítvány, mely Genfben mutatkozott be mint független nemzetközi szervezet, mely elkötelezett a világ állapotának javításában azáltal, hogy üzleti, politikai, tudományos és más vezetői a társadalomnak nyíltan beleszólhassanak a helyi, és a világot érintő események alakulásába.
A fórum legismertebb találkozóhelye Davosban van, egy hegyi üdülőhelyen található Graubünden-ben, Svájc keleti Alpok régiójában. A találkozóra mintegy 2500 üzleti felsővezető, nemzetközi vezető, kiválasztott értelmiségiek és újságírók érkeznek, hogy megvitassák világunk legégetőbb problémáit, például az egészségügy és a környezetvédelem helyzetét.
Az idei fórumot Medvegyev fogja megnyitni, ahol több mint 50 állam- és kormányfő lesz jelen, köztük Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök is részt vesznek az ötnapos ülésen, mely január 23-án kezdődik.
Fontos megjegyezni az idei fórum 2013-as összefoglalójából, hogy többek közt olyan témákban várható vita és párbeszéd, mint az X tényezők a Természetben kategóriában, mely magában foglalja a "földönkívüli élet felfedezését", mely kimondja: "A bizonyíték arra, hogy máshol is létezik élet a világegyetemben, mély lélektani és hitrendszerbeli következményekkel járhat".
Ugyanitt fontos megjegyezni, hogy miután Medvegyev 2012 december 7-én befejezte Moszkvában a tévében újságíróknak adott interjúját, továbbra is reagált az újságírói kérdésekre adáson kívül, anélkül, hogy tudta volna, a kamera és a mikrofon még mindig veszi. Arra az újságírói kérdésre, hogy "az elnök megkapja a földönkívüliekről szóló titkos információkat az orosz nukleáris kódokat tartalmazó táskával együtt? "
Medvegyev a következőt válaszolta:
"A nukleáris indítókódokkal együtt az elnöknél vannak a "top secret" dossziék is. Ezekben minden benne van a bolygónkat látogató idegenekről. Ezeket a jelentéseket az a titkos ügynökség készíti, amelyik az országunkban tarózkodó földönkívüliek feletti ellenőrzést végzi. Az elnöki ciklus végén két mappát, és a nukláris indítókódokat tartalmazó kis bőröndöt megkapta az új elnök. De sokkal részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című dokumentumfilmet.
(angol felirattal lásd: http://youtu.be/CrjXmDlAYzo )
- Hányan vannak?
-Erre nem válaszolhatok, mert általános pánik törne ki."
Nyugati hírforrások a Medvegyev által elhangzott sokkoló mondatokat a földönkívüliek jelenlétéről csupán viccnek állították be, ahogy a Men In Black 1997-es sci-fi vígjátékra való hivatkozást is szándékosan tették, melyben két titkos ügynök küzd az idegenekkel az Egyesült Államokban.
Medvegyev azonban nem az amerikai filmre utalt, hanem a híres orosz dokumentumfilmről, a Men In Black-ről beszélt, mely részletezi a számtalan UFO és idegen anomáliát. (angol felirattal lásd:http://youtu.be/CrjXmDlAYzo )
Amikor a nyugati hírforrások Medvegyevet idézték, aki azt mondta "Részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című jól ismert filmet" helyett a tényleges válasz így hangzott: "De sokkal részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című dokumentumfilmet." melynek ugynaz a címe.
Nyilvánvaló, hogy a nyugati propaganda hírügynökségek szándékosan torzítva adták elő Medvegyev szavait, és az egyik erről szóló cikk címe is jól bizonyítja ezt : "Az orosz elnök Dimitrij Medvegyev megtörte a hallgatást az idegenekről, és a konspirátorok azonnal elvesztették az eszüket".
Ha valaki "elvesztette az eszét" a földönkívüliekkel kapcsolatban, akkor meg kell állapítani, hogy az nem Oroszország, hanem a Vatikán, amely 2009 novemberében bejelentette, hogy "készül a földönkívüli élet nyilvánosságra hozatalára".
Ugyanúgy "elvesztették az eszüket" az Egyesült Államok kormányzatának hivatalnokai is, ahogy a korábbi Pentagon tanácsadó Timothy Good, az Above Top Secret: The Worldwide U.F.O. Cover-Up ( a világszintű UFO felfedésről) című könyv szerzője, aki 2012-ben kjelentette, hogy Dwight Eisenhower korábbi elnök három alkalommal is találkozottt földönkívüliekkel, akik kinézetre északi típusúak voltak, és ahol paktumot írtak alá, hogy a Földön tartózkodásukat titokban tarják.
A legfrissebb vlagyivosztoki felfedezés, ahol egy 300 millió éves fogaslécet találtak, a tudósok , asztronauták és videómegosztók használói által terjedő megfigyelések, hogy a Holdon nagyon furcsa dolgok történnek, az Európai Űrügynökség jelentése az ezer körüli folyóról a Marson, a brit és srí-lankai tudósok által hangoztatott "kőkemény bizonyítékok az idegen életről" miután fosszilis algákat találtak meteoritban, ezek mind azt bizonyítják, hogy igazán a nyugati országok "vesztették el az eszüket", különösen az amerikai propagandisták, akik évtizedek óta próbálják eltitkolni az emberi történelem legfontosabb tényét, hogy "nem vagyunk egyedül".
Hogy Medvegyev képes lesz-e meggyőzni az Obama rezsimet, hogy mondják el végre az igazságot az UFO-król és az idegenekről, nem tudhatjuk. Amit tudunk az az, hogy vagy az Egyesült Államokkal, vagy nélküle a Kreml biztosan el fogja kezdeni a folyamatot, mely feltárja az igazságot arról, amiről jó ideje tudjuk, hogy igaz.
/ujvilagtudat.blogspot.de/
- Hányan vannak?
-Erre nem válaszolhatok, mert általános pánik törne ki."
Medvegyev azonban nem az amerikai filmre utalt, hanem a híres orosz dokumentumfilmről, a Men In Black-ről beszélt, mely részletezi a számtalan UFO és idegen anomáliát. (angol felirattal lásd:http://youtu.be/CrjXmDlAYzo )
Amikor a nyugati hírforrások Medvegyevet idézték, aki azt mondta "Részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című jól ismert filmet" helyett a tényleges válasz így hangzott: "De sokkal részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című dokumentumfilmet." melynek ugynaz a címe.
Nyilvánvaló, hogy a nyugati propaganda hírügynökségek szándékosan torzítva adták elő Medvegyev szavait, és az egyik erről szóló cikk címe is jól bizonyítja ezt : "Az orosz elnök Dimitrij Medvegyev megtörte a hallgatást az idegenekről, és a konspirátorok azonnal elvesztették az eszüket".
Ha valaki "elvesztette az eszét" a földönkívüliekkel kapcsolatban, akkor meg kell állapítani, hogy az nem Oroszország, hanem a Vatikán, amely 2009 novemberében bejelentette, hogy "készül a földönkívüli élet nyilvánosságra hozatalára".Ugyanúgy "elvesztették az eszüket" az Egyesült Államok kormányzatának hivatalnokai is, ahogy a korábbi Pentagon tanácsadó Timothy Good, az Above Top Secret: The Worldwide U.F.O. Cover-Up ( a világszintű UFO felfedésről) című könyv szerzője, aki 2012-ben kjelentette, hogy Dwight Eisenhower korábbi elnök három alkalommal is találkozottt földönkívüliekkel, akik kinézetre északi típusúak voltak, és ahol paktumot írtak alá, hogy a Földön tartózkodásukat titokban tarják.
A legfrissebb vlagyivosztoki felfedezés, ahol egy 300 millió éves fogaslécet találtak, a tudósok , asztronauták és videómegosztók használói által terjedő megfigyelések, hogy a Holdon nagyon furcsa dolgok történnek, az Európai Űrügynökség jelentése az ezer körüli folyóról a Marson, a brit és srí-lankai tudósok által hangoztatott "kőkemény bizonyítékok az idegen életről" miután fosszilis algákat találtak meteoritban, ezek mind azt bizonyítják, hogy igazán a nyugati országok "vesztették el az eszüket", különösen az amerikai propagandisták, akik évtizedek óta próbálják eltitkolni az emberi történelem legfontosabb tényét, hogy "nem vagyunk egyedül".Hogy Medvegyev képes lesz-e meggyőzni az Obama rezsimet, hogy mondják el végre az igazságot az UFO-król és az idegenekről, nem tudhatjuk. Amit tudunk az az, hogy vagy az Egyesült Államokkal, vagy nélküle a Kreml biztosan el fogja kezdeni a folyamatot, mely feltárja az igazságot arról, amiről jó ideje tudjuk, hogy igaz.
/ujvilagtudat.blogspot.de/
A larga
Kutatási anyag 2005-ből
Az alábbiakban egy igaz történetből közlünk részleteket. A sorsnak olykor egészen különös útjai vannak, mint a jelen esetben is: az idegenek egy 10 fényévnyire élő faja a közismert hollandiai üzletembert kereste fel, akivel közölték, már régóta megfigyelés alatt tartják a Földet, és őt választották ki kapcsolattartóként a tapasztalatcserére.
Stefan Denaerde
Beszámolóját 1969-ben adták ki először Hollandiában, a munka azóta 11 utánnyomást élt meg, és sok-sok tízezer példányban kelt. A szerző „tudományos-fantasztikus regényként” kategorizálta munkáját, hiszen az abban foglaltakról úgy érezte, bármennyire is megtörtént és igaz eseményeket dolgoz fel, mégsem hinné el neki senki. Az első kiadás óta számos kísérlet történt az anyagban szereplő kijelentések igazolására, sikerrel.
A Iarga-beliekkel kapcsolatot tartó Stefan Denaerde és az őt felkereső világhírű ufókutató Stewens Wendele.
A szerző magasan képzett műszaki mérnök, ám az építészetben is otthonosan mozog. Európában számos multinacionális cégnél tölt be vezető szerepet, jó néhány vállalatnak tulajdonosa. Magánéletének védelme érdekében az idegenektől kapott álnevét használja: Stefan Denaerde (Stef van den Earde)
190 cm magas, 115 kg-os izmos férfi, aki konzervatív és rendkívül drága öltönyöket visel, szívélyes és nyitott, mindig azt mondja amit gondol és azt gondolja, amit mond. Keveset beszél magáról, és akivel éppen tárgyal, mindig a szemébe néz. Nem a fantáziájáról ismerik, éppen ellenkezőleg. Megbízhatóságáról és szavahihetőségéről.
Hága elit részében lakik, több százezer dolláros, parkkal övezett villában. Nincs szüksége népszerűségre, nem tart előadásokat az idegenekkel való találkozásairól, nem ír cikkeket, nem ad interjút.
Tapasztalatai valósak és ellenőrzöttek! Az Iarga-beliekkel való találkozásai során igen sokat foglalkoztak az emberiség valós történelmével, a „honnan jöttünk, hová megyünk” kérdéskörrel. Megtapasztalta írott történelmünk pontatlanságát, a mindenkori hatalmi csoportok saját szájízük szerinti formálását. Megmutatták neki, milyen jövőbeli eseményekhez vezet, ha az emberiség nem változtatja meg útját, azt is, hogyan élhető túl a jövő a megfelelő intézkedések időben való meghozatalával. Meglehetősen elkeseredett az érdektelenség láttán, azon, hogy a forradalmian új információk mennyire hidegen hagyják az érzéketlen, önmaga pusztulásába rohanó emberiséget.
A Iarga-beliek összehasonlították társadalmi rendszerüket és életfelfogásukat a miénkkel, leírták fejlett technológiájukat, az ember helyét a szélesebb Világegyetemben, és azt, hogy mit rejteget számunkra mindez a jövőben. Az első találkozások után a kommunikáció más formáját választották az idegenek Az információt egy űrhajó fedélzetén felállított mechanikus szerkezet közvetlenül továbbította Stefan Denaerde tudatába. Egyszer, nem tudni mi módon, a NATO kommunikációs szakértői valamiképpen észlelték a bejövő jeleket, és igencsak érdeklődővé váltak a csak Hága közelében fogható, szélessávú és szokatlan karakterisztikájú jelek forrása iránt. A NATO hírszerzők attól tartottak, hogy a bejövő jelek valamiképpen interferálhatnak rendkívül költséges berendezéseikkel és ezért komoly dollár ezreket költöttek annak kiderítésére, mit is történik valójában.
A különös jelek sugárzása délután négykor kezdődött, és egy órán át, vagy olykor tovább is eltartott, a hétnek akár több napján is.
A kezdetek.
Stefan Denaerde a Iarga-beliekkel egy hajóútja során került kapcsolatba, amikor iránytűje elromlott és egy közeli kikötőbe igyekezett. Egyszer csak a kikötő jelzőfényein kívül koromfekete sötétségbe kékes-fehéres ragyogás vegyült, és zümmögő hang hallatszott. Hatalmas lapos tárgy lebegett a víz színén, a fény forrása. Valaki a vízbe esett róla, s ő reflexszerűen megmenteni igyekezett. Idegen űrhajóra került. Pánikszerű félelem töltötte el a Iarga-beli asztronauták láttán. A korong-alakú szerkezet mint valami platform úszott a víz felszínén, rajta lassú léptekkel közeledtek feléje a másfél méter magas, rövid törzsű, térdig érő kezű, szkafandert és sisakot viselő földönkívüliek. Az idegenek angol nyelven szólították meg és beszédbe elegyedtek vele. Hálájuk jeléül különleges dolgot adtak neki ajándékba, a gyémántnál sokkal keményebb, viszont könnyebb, rétegesen szupravezető, szupermágnesessé tehető fémet.
Az Oosterscheldt-öböl, ahol az 1960-as évek végén Stefan Denaerde találkozott az idegenekkel.
Ezután Stefan Denaerde kérdéseket tehetett fel az idegeneknek. Tudatták vele, hogy az emberi kultúra jelenlegi állapotában messze nem alkalmas arra, hogy kozmikus civilizációként működjön. Ebben leginkább saját kultúrája és viselkedésrendszere gátolja meg. Megemlítették az indiánok, a négerek és az ázsiai népek ellen irányuló népirtásokat. Közölték, hogy galaktikus törvényeket sértenének meg, ha bármilyen technikai információt adnának át, hiszen azt úgyis önmagunk és mások ellen fordítanánk.
A Iarga-beliek lehetővé tették számára, hogy néhány napot az űrhajójukon töltsön. Figyelmeztették, ettől boldogabb nem, de mindenesetre bölcsebb lesz. Előtte azonban lehetőséget kapott családja értesítésére, hogy ne keressék. Később minden a megbeszéltek szerint történt.
A Iarga űrhajó fedélzetén
Amikor Stefan Denaerde ismét a fedélzetre lépett, a Iarga-űrhajó a víz felszínén lebegett, az öbölben. Inkább pózna volt fokokkal, mint létra, melyen lemászott a belsejébe. Egy kisebb terembe ért, ahol hihetetlen bonyolult berendezések hálózták be a falakat és a mennyezetet. Az egyetlen felismerhető berendezési tárgyat orsók és hengerek jelentették, valamint a padló vonalában egy egészen földinek ható fémajtó, rajta nyitógomb. Az egyik sarokban íróasztalszerű valami, felette hatalmas képernyő. Helyet foglalt mellette.
Egy tipikus Iarga-beli emberszerű lény
Elmagyarázták neki, a nyelv, melyet használnak, a Világegyetem közös nyelve. Pontosan ugyanaz a nyelv, melyet a sumérok is használtak, illetve őseik és leszármazottaik. Stefan Denaerde nem fogja érteni a szavak jelentését a maguk valójában, de megérti a tudata segítségével.Eleinte személyes jellegű kérdéseket tettek fel neki. Az idegenek nem voltak közvetlenül jelen, mert Stefan Denaerde attól tartott, jelenlétük sokkolni fogja őt. Azonban a képernyőn keresztül bepillanthatott a szomszédos, mintegy 15 méter átmérőjű, három méter magas navigációs terembe. Különös módon a legtöbb berendezés és kezelőpanel a padlón volt fölhalmozva, keskeny átjárókat hagytak köztük a közlekedésre, itt-ott pedig a plafonig érő fémszerkezetek látszottak. Szinte minden sötétkék volt, majdnem fekete. Éles kontrasztot teremtve a színes, majdnem fehér, fluoreszkálva világító kezelőgombokkal.
A boltozat fényéből Stefan Denaerde arra következtetett, hogy talán üvegből készült.Lenyűgözte a technika e szokatlan összeállítása, és észre sem vette, hogy tulajdonképpen senkit sem lát. Amikor felkapcsoltak egy erősebb fényforrást, hogy végre megpillanthassa őket, egy tárgyalóasztal körül üldögélő nyolc Iarga-beli lény látványa szinte sokkolta a félelemtől. Leginkább a hipnotikus tekintetüktől rémült meg. Fizikai felépítésükből arra következtetett, hogy még egy felbőszült gorilla elől sem térnének ki. Hajuk rövid és különböző színű volt, a sötétbarnától a fehérig. Gyorsan és könnyedén mozogtak, helyváltoztatásuk tükrözte hatalmas erejük. Kék, selyemből készült egyenruhát viseltek, háromnegyedes ujjal, mély V-alakú kivágással. Alatta régies, magas nyakú fehér inget. Derekukon aranyszínű öv, molekula-szerkezet jellegű formákkal,A kezdeti kérdések után 3D-s filmeket vetítettek a hatalmas képernyőre. Innen az ismeretek nagy része. Először a Iarga csodálatos képe jelent meg, ahogy a kozmoszból látszik…
A Iarga
A Iarga kicsit több, mint tíz fényévre található a Földtől. Habár lakosainak eredete és fizikai felépítésük jellege pontosan azonos a földlakókéval, jelentős különbségek vannak mégis köztünk, melyek bizonyára az eltérő planetáris adottságokból adódnak.A Iarga kékes színben pompázik, ahol központi csillagának fénye képes mélyebbre hatolni a felhők között, ott rózsaszínes foltok bukkannak fel. Legszembetűnőbb jellegzetessége a két hatalmas, koncentrikus gyűrű, mely övezi. Tengelyforgása jóval lassabb a Földénél, ezért a nálunk megszokott váltakozása az éjszakáknak és a nappaloknak nem olyan mérvadó. A mienkével összevethető nagyméretű és felszíni adottságú hold keringett körülötte. .
A bolygót behálózó torpedóvonat-rendszer vázlata
A Iarga nagyobb a Földnél, a nehézségi erő majdnem 3g, a légköri nyomás megközelíti a 7 atmoszférát, némileg magasabb nitrogén és ammónia tartalommal, mint a mi légkörünkben. Az átlagos szélsebesség jóval nagyobb, mint nálunk, a sűrűbb légkör, a nehéz esők, a légköri áramlások olyan erős viharokat produkálnak, melyeket egy védtelen ember nem tudna túlélni. Amikor kiderült, hogy a másfél méternyi csapadékot adó eső nem is olyan ritka, akkor mindjárt érthetővé vált az egész.
Az egyik legfontosabb különbség, hogy a bolygó felszínét szinte teljes egészében víz borítja. Lentről, a sűrű légkör miatt, sohasem látják a holdjukat és a csillagokat. A légkör magasabb részeiben állandóan köd terjeng, ami megszűri a napfényt. A kék és a zöld csak a köd időszakos ritkulásakor bukkan fel, talán ezért a vonzalom e színek iránt.
Egy tipikus Iarga-beli gyűrűház metszete
A szárazföldet mindössze különböző szigetek sorozata adja, ezek összterülete alig haladja meg Ausztráliáét. A kevéske szárazföldet is sűrűn rázzák meg a földieknél sokkal erősebb rengések. A szigeteket magas oszlopokra épített hidak kapcsolják össze. Ezekben cső alakú csatornákban hatalmas sebességgel száguldanak a vonatok.
A szigeteken hatalmas pályaudvarok és ipari létesítmények találhatóak. A terület nagyjából 6-10 km-es alapélű háromszögekre van osztva. A hegyoldalakat is beépítik, teraszos technikával. A házak gyűrű alakúak, üvegből épültek, a gyűrűk közepén a természet ellen védett, fűtött, közösségi kerttel. Egy-egy apartman mérete 20 x 20 x 6 méter. A házak átmérője 300 méter, magasságuk 135 m. Hasonló gyűrűházak a tengereken lebegve is megtalálhatók. Harminchat ház – egy háromszögben. Körülbelül 10.000-en laknak benne egyenként. A népsűrűség 6000 fő/négyzetkilométer.
Egy Iarga család. Igen magas szintű náluk a csoportszellem..
Ilyen szűkös szárazföldi terület - a mi jelenlegi ismereteink szerint - messze nem elég milliárdnyi egyedből felépülő társadalom táplálására. Élelmiszertermelésük elképesztő hatékonysága jelenleg nem elérhető a földi tudomány számára.
A földihez képest rendkívül nagy népsűrűség erősen túlszocializált társadalmi rendszer megteremtését igényelte. Csak az a társadalom, mely folyamatosan igényli mentális képességei fejlesztését, miközben az összes agresszív megnyilvánulást túlhaladja, lesz csak alkalmas arra, hogy elérje a kapcsolat ilyen szintjét szülőbolygójával. Az emberiségnek jelenleg nincs meg ez az adottsága.
A Iarga-beliek
A természeti körülmények miatt alacsonyak, igen fejlett izomrendszerrel, különösen a lábaikon. Különösen védett a koponyájuk, szemeik mélyen ülnek. Járás közben gyakran megállnak pihenni, miközben csak a fejüket mozgatják. Óvatosan és aprókat lépnek, mintha jégen járnának.
Antigravitációs repülőgép
Eredetük szerint kétéltűek és erősen kötődnek a vízhez. Testük áramvonalas mint a fókáké, rövid szőrzet fedi. Kezük és lábuk nagy és széles, ujjaik között úszóhártyák feszülnek. Igazából nincs összehasonlítási alapunk földi, úszó lényekkel. Kisebb, bálnaszerű állatokat is képesek megölni, torpedóként nekiúszván, hogy aztán a csoport többi tagja segítségével partra vonszolják.
Szexuális motivációik jóval kisebbek az emberénél, talán mert kevesebb örömet találnak benne. A szexuális vonzóerő növelését szolgáló praktikákat nem alkalmaznak; fülbevalót, arcfestést, mellnagyobbítást, stb. Ezért nem szükséges testüket sem úgy beborítani, ahogy mi tesszük. A szaporodási indíttatás náluk a szerelemből következik, és nem a hirtelen megkívánásból. Ebből a szempontból mi abnormálisnak tűnünk a számukra.
A népességnövekedés lassú.
Gyenge pontjuk az individuális fejlődés.
Iarga-beli városkép madártávlatból
Gazdasági-ipari élet
Világukban ismeretlen a pénz fogalma. Semmi mással össze nem hasonlítható egyetemes kozmikus gazdasági rendszerük van. A tökéletességet kétféleképpen lehet megvalósítani: mindenki ugyanannyit birtokol, illetve senki sem birtokol semmit. Ez utóbbi sokkal hatékonyabb. Csak egy önző ember hiheti azt, hogy jobb olyan világban élni, ahol létezik diszkrimináció. Hiszen valamennyien tudjuk, a föld 6 milliárd lakója által megtermelt összes javak 90%-a mindössze 30 család kezében összpontosul. Láthatjuk mit érünk ezzel! És hova jutunk…?
Egy tipikus mezőgazdasági gép
A termelés és elosztás kisszámú csoport kezében van. Ezeket trösztöknek hívják. Sok millió alkalmazottjuk van. Vannak elsődleges trösztök, ezek közvetlenül a felhasználókat látják el, míg a másodlagos trösztök az alapanyagokat állítják elő. Semmiért nem kell fizetni a Iargán, csak regisztrálni. A számítógépes rendszerek összeköttetésben állnak egymással. Nem lehet mindent megvásárolni. A nagy és értékes dolgokat, mint pl. egy ház, autó, vagy műtárgy, csak bérelhető. Az olcsó eszközöket nem kell lehet bérelni, mert az nem lenne hatékony. Regisztrálni kell őket. De mivel a regisztráció életfogytig szól, ezért majdnem olyan, mintha a tulajdonosa lenne az illető. Halál esetén a tulajdonlás visszaszáll a trösztre. A szervízellátások és szolgáltatások is regisztrálásra kerülnek, de ezek tulajdonképpen a megrendelőé lesznek.
Kisebb távolságra használt Iarga űrhajó
Mivel minden és bármikor elérhető, ezért nincsen szükség arra, hogy a lakosok készleteket halmozzanak fel otthon.
Gyáraik többnyire csillag alakúak, nagyjából 1 km átmérőjűek, torpedóvonat-pályák százai vezetnek az épületbe. A kontrolszobában tevékenykedőkön kívül alig negyven ember irányítja a termelést.
Tipikus városkép
És miként építenek házakat? Először megépítenek egy komplett gyárat, majd ez a gyár elkészíti a házak elemeit, aztán összerakják az épületeket, végül felszámolják a gyárat.
A mezőgazdaság teljesen automatizált. Mintegy 20 gép dolgozik szorosan egymás mellett a 250 m széles és 10 km hosszú földdarabokon. Egy-egy szerkezet 100 méternél is szélesebb, folyamatosan mozog a parcella fölött. A fertőtlenítő- és táplálószerek a központi szállítóvonalon érkeznek, tartályokban. A gép berakodja önmagába a tartályokat, és kiszórja a megfelelő anyagokat a megfelelő időben. A talajt halálos sugarakkal teljes egészében sterilizálják, mielőtt elültetik a magokat. A hatékonyság így maximális.
A tengeri halászat is hasonló hatékonysággal működik.
A Iarga társadalom
Szinte mindent csoportosan végeznek. Közösen gondolkoznak és betű szerint engedelmeskednek szociális törvényeiknek. Barátságban és szeretetben élnek a csoportban és a csoportért. Mindig szoros családi közösségben tartózkodnak, és így is élnek.
A magas szintű kultúra megteremtéséhez három dologra volt szükségük: szabadságra, igazságosságra és hatékonyságra. A hatékonyság már-már vallásos fogalommá vált körükben. Kellő hatékonyság nélkül világuk pillanatok alatt összeomolna. Az utak a teljes terület mindössze 5%-át foglalják el, így marad elég tér a mezőgazdasági termelésre, de az erdők számára is, melyek a regenerálódást szolgálják, de egyben oxigénforrások is.
Iarga anyaűrhajó
A tömegközlekedést és a szállítást teljesen automata, kb. 400 km/órával haladó torpedóvonatokkal bonyolítják le. A pályáik nyílegyenesen futnak át a tengerek és szárazföldek fölött. A pályát tartó tornyok a már viszonylag nyugodtabb vízben lebegő bójákhoz vannak rögzítve. Személyszállítást szolgáló repülőgépeik nincsenek, hiszen az már egyrészt megosztaná a társadalmat, másrészt messze nem olyan hatékony, mint a vonat. Meglehetősen kedvelt szórakozás a hotel-vonatozás, amikor úgy 25-en összefognak, ellátják magukat mindenféle enni- és innivalóval, és nekiindulnak a nagyvilágnak, mintegy véletlenszerűen, amikor aztán elérnek egy nagyobb csomópontot, pár napot ott töltenek, majd mennek tovább.
Nagyon ritkán használnak gépkocsikat. Általában akkor, ha egy-egy család felkerekedik valamelyik regenerációs központba.
Legfontosabb alapelvük a tökéletes szabadság. Senki sem hirdethet szabadságot úgy, hogy egyik kezében fegyver van... Nekik nincs. Van mit tanulni tőlük.
A Iarga leszállóegység távozása
/aranyilaci.freeweb.hu/
Titkolják az egyiptomi felfedezést, rejtélyes leletek a föld alatt
Az Egyiptomban található Nagy Szfinx akkor vált először ikonná a nyugati világ számára, amikor Napóleon katonái 1798-ban újra felfedezték. Azóta is többen a bűvöletében élnek, titokzatos tekintetét próbálják megfejteni. Mindig is misztikus légkör vette körül a szobrot, napjainkban pedig az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók is sokat töprengenek valódi korán és jelentésén.
Megdöbbentő felfedezés
A Gízai-fennsíkon, Kairótól 10 kilométerre nyugatra, a három híres nagy piramistól nem messze található Szfinx kelet felé néz. A Gízai-fennsíkról származó, viszonylag puha természetes mészkőből faragták ki, és eddig úgy hitték, hogy valamivel i. e. 2540 után készítették. Az ismert geológus, Robert Schock és John Anthony West egyiptológus legutóbbi vizsgálataikban azonban arra mutattak rá, hogy a szobron található mintázatot nem a szél és a homok formálta, hanem inkább a víz eróziójának eredménye lehet.
Körülbelül tízezer évvel ezelőtt volt a vidéken annyi víz, mely ezt a munkát elvégezhette, akkoriban Egyiptom éghajlata még mérsékelt és a mainál csapadékosabb volt. Nem meglepő módon az elméletet, mely szerint a Szfinx akár tízezer éves is lehet, az ortodox egyiptológusok rögtön megtámadták.
Titkos termeket rejt a mélység?
Az a tény, hogy a régészeti intézet megpróbálja eltitkolni a bizonyítékokat, nem az egyetlen ok arra, hogy a Szfinxszel kapcsolatban összeesküvés-elméletek szülessenek.
Számos titkos társaság - mint például a szabadkőművesek - úgy tartja, hogy a Szfinx mellső lába alatt titkos termek találhatók, ezek közül az egyik a Levéltári terem, melyben egy régebbi civilizáció - sokak szerint az atlantisziak - túlélőinek jegyzetei lehetnek.
Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók természetesen lázba jöttek, amikor a Szfinx restaurálása közben a munkások oldalt találtak egy bejáratot. 1995-ben egy csoport a Szfinx közelében egy terület rendbehozatalán dolgozott, és a munkálatok során felfedeztek egy olyan alagútrendszert, mely feltehetően a Szfinx alá vezet.
John Anthony West csapata szeizmográfos technológia segítségével üregeket talált, olyan szabályos alakú termeket, melyek a mancsok és a Szfinx oldalai között, néhány méterrel a föld alatt húzódnak. Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók teóriája, mely szerint egyes titkos társaságok tudatában voltak annak, hogy Gízában több évszázada létezik egy föld alatti komplexum, beigazolódni látszott.
Nyugtalanító részletek
A Floridai Állami Egyetem csapata 1996 áprilisában kutatásba kezdett a Szfinx körül, mikor is a szobor előtt termekre és alagutakra bukkantak. Számos más csapat, akik hasonló céllal érkeztek a helyszínre, hasonló feltételezésekre jutottak.
A Gízai-fennsík alatt található komplexum meglétét számos bizonyíték támasztja alá, az egyiptomi hatóságok mégsem engedélyezik a termek feltárását, de még a további távérzékelési módszerekkel végzett vizsgálatokhoz sem járulnak hozzá, sőt, a felfedezést igyekeznek titkolni a közvélemény elől
Merész feltevések
Egyes vélemények szerint azért próbálják eltitkolni az alagútrendszer meglétét, mert az egyiptomi szabadkőművesek próbálják megakadályozni, hogy az atlantiszi tudás, melyet az őriz, a világ tudomására jusson. Mások azon tények alapján gyártanak összeesküvés-elméleteket, hogy többek, akik részt vettek a Szfinxszel kapcsolatos nyomozásban, szoros kapcsolatban állnak a NASA-val.
Amellett, hogy a tízezer éves Szfinxet egy olyan civilizáció építhette, melynek még a létezésére sincsenek bizonyítékok, ráadásul pont egy hatalmas föld alatti komplexum fölött áll, az is érdekesen gyanússá teszi a helyzetet, hogy dr. Hawass, az Egyiptomi Régészeti Tanács igazgatója a legvakmerőbb régészeket, közöttük Westet, ki is tiltotta a Gízai-fennsíkról.
/facebook/
Nagy időhamisítás – egy történelmi kitaláció vagy egy összeesküvés?
Heribert Illig: A kitalált középkor – A történelem legnagyobb időhamisítása című munkája sziklaként loccsant a történelemkedvelők tavába, s hullámgyűrűi a mai napig éreztetik hatásaikat. Ha egyszer beigazolódnak az állításai, akkor újra kell gondolnunk a történelmünket. De mielőtt mindent elhinnénk neki, ismerkedjünk meg a német kutató koncepciójának ágas-bogas részeivel.Mindjárt az elején megemlítem a lelkes kutató ellen oly sokszor emlegetett jellegzetes bírálatokat.
Illik ellen felhozott leggyakoribb kritikák:
- nincs történészi végzettsége (ál-történész)
- állításai erősen vitathatók és sokszor tudománytalanok
- egyes részeredményei és következtetései ingatagok, támadhatók, sőt cáfolhatók
- tényként állítják be a következtetéseit, holott azok sok esetben cáfolhatók, vagy legalábbis vitathatók
- meglátásait mindenki a maga elméletének alátámasztására és igazolására használja
Az időszámítás anomáliáját alapvetően az okozza, hogy minden kultúra, illetve civilizáció a maga módján intézte a kronológiát. Ebben még nem lenne semmi különös, hiszen ha ismernénk egy adott civilizáció módszerét, tudását, és lenne néhány támpontunk, akkor a naptárszámítás nem is okozna olyan nagy fejtörést, illetve az egyes naptárak összevetése és egymáshoz való viszonyának megállapítása sem jelentene megoldhatatlan akadályt. A gond – mint mindig – az emberi önkényben és a foghíjas forrásokban keresendő.
Magyarul nem elég, hogy a történelmi „tények” nem is annyira sziklaszilárdak, mint amilyennek gondoljuk őket, de ráadásul két lényeges jellemzőjük lehet:
- foghíjasok lehetnek, így az egyes részletek nem tudása téves következtetések levonására inspirálhat bennünket
- önkényesek lehetnek, vagyis akár visszamenőleg is megváltoztatható, vagy korrigálhatók, vagy hamisíthatók
Az időszámítással kapcsolatban természetesen csak azok gyakorolhatnak önkényt, akik egyrészt kellően műveltek, tehát értenek hozzá, másrész a tűz közelében vannak, azaz beleszólhatnak ebbe a kényes kérdésbe. Szinte minden korra igaz, hogy e tudás birtokosai a papi/szellemi kaszt tagjai voltak. Ma már ez a kör bővebb, de kijelenthetjük, hogy aki nem ássa bele magát a naptárszámítások és kalendáriumok rejtelemibe, az könnyen tévútra tévedhet.Mindenkinek magának kell eldönteni-e, hogy ő vállalkozik-e erre a szellemi kalandra. aki viszont ezt nem teszi, az kénytelen megbízni azoknak a szavában, akik ezt helyette megtették.
Ami az időszámításunkat illeti, az egyik legtipikusabb jelenség a folyamatos korrekció, ami abból fakad, hogy a különféle népek valamelyest pontatlanul számolták ki a napok, az évek és az egyes korszakok egymásutánját. Ezért egy idő után olyan látványos volt az eltérés a naptár és a világ eseményei között, hogy korrekcióra szorultak. Gondoljunk a Nap és a Hold, valamint a csillagok mozgásának periodikusságára, az évszakok váltakozására, az ünnepnapok elhelyezkedésére, és máris érzékelhetjük a korrekció szükségességét. Ilyen például a szökőnapok vagy szökőévek beiktatása.
Mivel minden időszámítás kardinális pontja a kezdőév, ezért ezt próbálja Illig elsőként tisztázni. A Teremtés napjának és Krisztus születésének beazonosítása elég komoly fejtörést okoz. Különösen így van ez egy nem hívő, illetve egy tudományos beállítottságú ember számára.
A helyzet tovább bonyolódik azzal, amikor a kutató azt mondja, hogy Nagy Károly és Krisztus születése essen egybe.
Illig művében az Isten által szándékolt számítási módra Sextus lulius Africanus történetíró Chronologia című művében közölt módszerében talál. Itt 1000 év egyenlő egy nappal. Ergo a Teremtés hét napja 7000 év.
A másik nagy kérdés, hogy hol tartunk jelenleg. Nos, erre egy 7. században élt szerzetes (Computus Paschalis, 727) azt a választ adta, hogy mivel a Világ teremtésétől az ő koráig 5928 év telt el, ezért i.e. 5200-ra helyezte a kezdeti dátumot, ami 300 évvel volt később, mint a korábbi dátum (5500).A következő problematika a 0. év használata vagy elhagyása. Illig mellette dönt.
A mai időszámításunkból Dionysius Exiguus miatt hiányzik a 0. esztendő.
Újabb logikát kell megértenünk! Illig úgy okoskodik, hogy a 7. világnap Krisztusnak van fenntartva, így Krisztus születés napja 500-ra esne, ámde az imént említett 300 éves eltolás ezt a számot 800-ra módosítja. Eszerint máris egybeesik Jézus Krisztus születése és Nagy Károly koronázása.
Ezután a kutató azt írja, hogy az angolszász Alkuin 798-ban az év kezdetet Húsvétról áthelyezte Karácsonyra. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy ily módon mesterségesen oldották meg, hogy Károlyt január 1-én kenjék fel császárnak.
Majd hozzáteszi, hogy a teremtést követő 5200 évhez, amely Krisztus születéséig telt el, hozzáadtak még ezer évet, így kapták eme kronológia szerint (!) a Krisztus után 1000. esztendőt. Mindezt miért kellett így csinálniuk Illig logikája szerint? Mert ezt értelmezte III. Ottó császár a hetedik világnap kezdetének. Így próbált Károly (800-ban) és III. Ottó (1000-ben) valamiféle misztikus leszármazási vonalat kreálni magának Dávid királlyal. Ehelyütt arra hivatkozik a német szerző, hogy III. Ottó Jézus és az apostolok szolgája kívánt lenni.
Ez a meglehetősen nyakatekert manővert használja fel Illig annak igazolására, hogy e két dátum mondvacsinált, kitalált és éppen ezért helytelen.
Illig tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy Krisztus születése utáni 614. szeptemberétől egészen 911. augusztusáig terjedő időintervallum csupán fikció. A hamisítók sorában találjuk VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császárt, továbbá III. Ottó német-római császárt és II. Szilveszter pápát.E galádság motivációja pedig Illig szerint az, hogy III. Ottónak előkelő őst kívántak kreálni, illetve közelebb akarták hozni az emberiséget a kereszténység ezredik évéhez.
Mindezekből az következik számára, hogy a 614. és a 911. év közötti időszakról szóló régészeti leletek hamisítványok (korábbi vagy későbbi korokból származnak), és az erről a korról szóló történelmi fejezetek nem is léteznek, hanem kitalálták őket.
Igen, jól látja a kedves Olvasó, itt egy olyan elmélettel állunk szemben, amely a naptárral való bűvészkedésen alapul és a következő módon csavarja meg a dolgokat.
.jpg)
Ezután jön Illig és „munkahipotézisként” 297 évvel számol tovább, ami kissé érthetetlen. (Mivel az ő logikáját követve 384 évvel kéne számolnia.) Vagyis ennyit kellene szerinte kitörölnünk a naptárunkból.
Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen ingatag alapokon álló és efféle logikátlanságokat tartalmazó koncepció megállja-e önmagában a helyét a tudományos világban, vagy éppen a józan paraszti ész előtt.
Csak címszavakban vegyük át Illig teóriájának a lényegét:
- speciális, vallási alapokon nyugvó időszámítással operál, ami elég bizonytalan
- több uralkodóról feltételezi, hogy volt indítéka a hamisításra
- újabb problémát eredményez Jézus születésének időpontja, amelyet egyáltalán nem tudunk meghatározni
- a 614-911. év közötti régészeti lelteket és krónikákból ismert eseményeket nem egyszerűséggel hamisítványoknak titulálja
- hivatkozik a niceai zsinatra, amelynek a jegyzőkönyveit nem ismerjük a maguk eredetiében
- kijelenti, hogy voltaképpen 384 évvel csúszott el a kronológiánk, de ő csak 297 évvel fog számolni munkahipotézisként
- a naptári időszámításban pedig egy nagy bukfencet hajt végre, amire rögtön kitérek
Az első kritika Illig kritikájával szemben az, hogy a csillagászati évben minden nap 11 perc és 14 másodperccel rövidebb, mint a Nap-év, ami azt jelenti, hogy 128,2 év alatt egy nap eltérés keletkezik.Ő azonban ezt visszafelé alkalmazza, ami viszont már nem igaz a szakemberek szerint. Tehát egy nap eltérés nem feleltethető meg 128,2 évnek!
De tegyük fel egy pillanatig, hogy szóban forgó Gergely pápa 3 napja Illig teóriája szerinti közelítéssel megfelel 297 évnek, akkor a másik 10 nap, amit valóban kipottyantott a pápa, pontosan 1282 nappal egyenlő. S itt teljesen megdől Illig formállogikája.
Ha pedig maradunk a csupán 3 napos korrekciós teóriánál, hiszen 10-et a pápa végül is elintézett, akkor sem stimmel a felvetés, mivel azt a 3 napot, amit Illig hiányol, már Niceában 325-ben helyreigazították. Így jogosnak tűnik, hogy a pápa csak 10 napot korrigált, hiszen így megvan mind a 13 napos eltérés.
Maga Illig írja, hogy az általa felállított koncepció önmagában nem elégséges feltétele a „kitalált idő” bizonyítására, hanem meglátásait ki kell egészíteni egyéb forrásokkal, főként régészeti és építészeti bizonyítékokkal. Ha pedig ezek nem egyértelműek és meggyőzőek, akkor nem lehet ily módon fantomidőről beszélni.
/boldognapot.hu/
Fény a fáraónak
Készült: Erich von Däniken: Űrutazás a régmúltban című könyve nyomán
Hogyan is világították meg tulajdonképpen a régi egyiptomiak föld alatti helyiségeiket? A Királyok Völgyének mélyen a sziklába vájt sírjait? A piramisok járatait és sírkamráit, amelynek egy része tudvalevőleg telis-tele van hieroglifákkal.
Talán fáklyákat vagy gyertyákat használtak a több ezer esztendővel ezelőtt élt művészek? Aligha, mert akkor a falakat és a mennyezetet korom borítaná. Ennek semmi nyoma a föld alatti folyósókban. Vagy netán fémtükrök segítségével irányították a fényt e sötét termekbe?
Az V. dinasztiához tartozó Unisz (Omnosz) fáraó szakkarai piramisában a falakon szövegek olvashatók. Milyen fényforrást alkalmaztak vajon a kézművesek?
Olyan kamrák esetében, amelyek mindössze egy vagy két emelet mélységben fekszenek a föld alatt, ez minden további nélkül megvalósítható. A Nap Egyiptomban hétágra süt, erős fénye egy tükörrendszer segítségével sarkosan is többször megtörhető. Problematikussá ez a tüköreffektus azokban a többszörösen megtört járatokban és kamrákban válik, amelyek mélyen a föld felszíne alatt fekszenek, így pédául a Királyok Völgyében. Minél több tükröt alkalmazunk, a fény annál inkább veszít erősségéből, különösen ha figyelembe vesszük az Egyiptomban akkoriban használatos fémtükrök sajátosságait. Számításaink szerint már a harmadik, de legkésőbb a negyedik tükörnél, amely a járat sarkában megtörte a fényt, beköszöntött a nagy sötétség.
Vagy - én már csak ilyen eretnek gondolkodású ember vagyok - esetleg a régi egyiptomiak ismertek olyasvalamit, amit elektromos fényforrásnak: elemnek és izzólámpának tekinthetnénk?
Tény és való:akadnak olyan régészeti emlékek, amelyek az elektromosságnak már az ókorban történt hasznosítására utalnak. 1936-ban a Bagdad mellett folyó feltárások során régészek különféle agyagkorsókra bukkantak. Az edények nem voltak üresek, hanem belsejükben lent egy szurokréteggel rögzített, rézből készült üreges hengert tartalmaztak. A henger tengelyében vasrúd volt elhelyezve, s az egész szerkezetet szurokdugó zárta le.
Wilhelm König német régész emlékezetében felötlött a galvánelem szerkezete, amely a megszólalásig hasonló volt e korsókhoz. Így aztán az egyik agyagedényt teletöltötte ecetsavval, és fél Volt feszültségkülönbséget sikerült mérnie a vasrúd és a rézhenger között! Hasonló erednényre jutott a citromsavval, s akkor is, amikor tengerisóoldatot alkalmazott.
A különös agyagkorsók ennélfogva tehát elektromos elemek voltak. Egynémely közülük ma is megtekinthető a bagdadi Iraq Museumban. Az agyagkorsók a parthusok korában készültek, akik néhány száz esztendővel időszámításunk előtt az említett földrajzi térségben éltek.
A nyolcvanas évek elején, ugyancsak Irakban hasonló leletekre bukkantak a Tigris partján fekvő Seleukeiában, valamint a szomszédos Ktésziphónban (arab nevén Ták-Kiszrában). Ezeknek az edényeknek a korát Kr. e. 2500-ban határozták meg.
Mihez kezdtek akkoriban ezekkel az elemekkel? Például kis szobrocskákat aranyozhattak be a Galvani-elv alapján. Vagy össze lehetett sorosan kapcsolni több elemet, aminek révén - számunkra jól ismert módon - növelni lehetett a feszültséget.
Vajon használtak ilyen elemeket a régi Egyiptomban is? Van, ami emellett szól, hiszen egyiptomi templomok falán felbukkannak különös agyagedény-ábrázolások, amelyek a megszólalásig hasonlítanak a Bagdad mellett talált elemekhez. Felismerhetők egyfelől a közönséges, jól megszokott edények, amelyekbe vizet, olajat vagy bort töltöttek, s amelyeket például a fáraók vagy a papok felkenésénél használtak. Ugyanakkor azonban jól látható, hogy akadnak olyan agyagkorsók is, amelyekből többet összekapcsoltak egymással, s amelyeknek tartalma bajosan lehetett valamilyen folyadék. Próbálja csak meg Ön is egyszer, sikerül-e vajon három egymáshoz rögzített vizeskancsóból egyszerre vizet töltenie?
Mindamellett az egyiptomi művészek ezeket a különös, egymással összekapcsolt agyagedényeket cikcakk-vonalakkal is ellátták. Talán az elektromosság formájában megjelenő energia ábrázolása állt szándékukban? Az egyikből közönséges folyadékot öntöttek, míg a másikból elektromos energia jött ki?
Ahol elektromos áram van, ott a közelben rézdrótokra is rá kell bukkannunk. S valóban: egyes fáraósírokban, így például a Királyok Völgyében, Tutanhamon sírkamrájában, vékony, szigetelt rézdrótokra leltek! Közismert tény, hogy a fáraók fejdíszének elülső részét egy kígyó, pontosabban kobra díszítette. A megérzésem azt sugallja, hogy ezzel a "veszélyt", a "hatalmat" kívánták érzékeltetni. Esetleg elektromos szikrák is pattantak ki a kígyó szájából? Talán nagy hirtelen titokzatos fénnyel kezdett világítani, s ezzel riadalmat keltett a közönséges halandók körében? Esetleg elemeket hordott a fáraó a testén? Netán különféle energiaforrások voltak elrejtve a trónusa alatt, s az elektromosság segítségével nyűgözte le alattvalóit? Vagy esetleg mindjárt napelemekkel gyűjtötte az energiát, amelyet a tudatlan utókor aztén fejdísznek vagy koronának tartott?
Nos, a működő elemek létezése tény. Minden egyéb - egyelőre - spekuláció.
Ugyan ki lehetett az, aki a Tigris és az Eufrátesz között elterülő Mezopotámia, valamint a Nílus menti birodalom népeit megtanította az elektromosság használatára?
A történetíró Szicíliai Diodórosz, a negyvenkötetes Bibliothéké szerzője, aki nagyjából kétezer esztendővel ezelőtt élt, azt írta, hogy az istenek egykor a fellegekből ereszkedtek alá, s megtanították az embereket a művészetekre, a bányászatra, a szerszámkészítésre, a földművelésre, sőt még a borászatra is. Ugyancsak az istenek ismertették meg a halandókkal a betűvetést, s ők voltak azok, akik a földlakókat a csillagok rendjére, a természet harmóniájára és más egyéb hasznos tudományra tanították.
Lehetséges, hogy azok a titokzatos lények, a történelem előtti kor Minden-hatói, nemcsak a tűzzel, de mindjárt az elektromos árammal is megajándékozták az emberiséget?
Az általam itt felvázolt gondolati építmény egyelőre ingatag alapokon áll. Rendelkezünk ugyan az ókorból származó működőképes elemekkel. és elszórtan találunk egykori rézdrótokat is, aki azonban elektromossággal munkálkodik, annak voltaképpen a szigetelőkkel is kapcsolatba kell kerülnie.
Nos, ilyen szigetelőanyagokkal a legkülönfélébb változatokban találkozhatunk. Az egyiptológusok dzsed-oszlopoknak nevezik őket. Már a legrégebbi piramis, a szakkarai Dzsószer-piramis alatt is találtak hasonló tárgyakat. Ezeket a dzsed-oszlopokat a későbbiek során dísztárgyként állították fel, sőt, a kisebbeket nyakékként is hordták. Igazi jelentőségüket a pórnép nyilvánvalóan nem ismerhette. Abüdoszban még egy hatalmas fali domborműre is ráakadtak, amelyen az látható, miként nyújt át I. Széthi fáraó Ízisz istennőnek egy ember nagyságú dzsed-oszlopot. A dzsed-oszlopoknak az emberhez viszonyított nagyságát régi papirusztekercsek is ábrázolják. Mi is valójában ez a szigetelőszerű alkalmatosság?
Napjaink egyiptológusai e kérdésben nem foglalnak el egységes álláspontot. Számos értelmezési lehetőség közül választhatunk. A dzsed-oszlop Ozitisz isten jelképe, vallja egy másik álláspont, míg mások azt állítják, hogy a dzsed-oszlop:
Peter Krassa és Reinhard Habeck, akik Das Licht der Pharonen (A fáraók fénye) címmel egy teljes könyvet írtak, azt javasolták, hogy a dzsed-oszlopban ne lássunk egyebet, mint egyszerű szigetelőt, amelyet nagysága s a benne felhasznált anyag alapján különböző módokon lehetett alkalmazni. S valóban ráakadtak Egyiptomban olyan kisebb darabokra is, amelyeken még ott lógtak a rézhuzalok!
Luxortól hetven kilométernyi távolságban északra, egy kripta ősrégi fali domborművei igazolják Krassa és Habeck feltételezését. A dendarai templomegyüttest zömmel Hathor istennő tiszteletének szentelték. A legrégebbi időkben Hathor volt az Ég istennője, s őt tekintették a Napisten, Hórusz szülőanyjának. Miként a masztabák is tanúsítják, Dendara s vele Hathor istennő temploma már az Óbirodalomban is ismert volt, az egyiptomi rörténelem során azonban mindinkább veszített jelentőségéből, mígnem a ptolemaioszi korban helyreállították s részben újjáépítették.
Napjainkban e templomegyüttes mindenféleképpen megér egy utazást. Az oszlopcsarnok, a falak és a mennyezetek mély betekintést engednek az újabb egyiptomi istenképzetekbe, amelyek természetesen nem lettek volna meg a korábbi minták nélkül.
Dendara az egyetlen olyan hely Egyiptomban, ahol az egyiptomi naptári év mind a harminchat dekádjának teljes állatövét megtalálták. A csodálatos domborművet a maga tizenkét fő figurájával, valamint matematikai és csillagászati jelekkel - napjainkban a párizsi Louvre-ban tekinthető meg - , a múlt században emelték ki az egyik dendarai templom mennyezetéből, s kótyavetyélték el százötvenezer frankért XVIII. Lajos francia királynak. Azok az asztrológusok, akik a dendarai állatöv-ábrázolásokat vizsgálták, korát a Kr. e. 700. esztendőre becsülik, akadnak azonban olyanok is, akik egészen a Kr. e. 3733. esztendőig visszamennek.
Egyedülállóak Dendarában a föld alatti kamrák is a maguk rég elfeledett időkből származó titokzatos fali domborműveivel. Ezeknek a helyiségeknek az egyikét csak egy szűk, a kutyaól nyílásához hasonló bejáratokon keresztül közelíthetjük meg. A kamra alacsony, levegője fojtogató, szélessége mindössze 1,12, hosszúsága pedig 4,60 méter. A falakon emberi alakokat ismerhetünk föl hólyagszerű képződmények mellett, amelyek tényleg valamilyen irdatlan méretű villanykörtére emlékeztetnek, hullámvonalakat rajzoló kígyókkal az égő belsejében. A kígyók hegyes végződései egy lótuszvirágba futnak, amelyet - nem kell különösebb fantázia hozzá - nyugodt lélekkel értelmezhetünk az égő foglalatának. Végül pedig valami kábelszerűség egy kis dobozkához vezet, amelyen a levegőisten térdepel. S mindjárt mellette, az erő megnyilvánulásaként, kétkarú dzsed-oszlop áll, amely közvetlenül összekapcsolódik a kígyóval. Figyelmet érdemel a páviánszerű démon is, kezében két vágószerszámmal; ezeket "védő és elhárító erőként" szokás értelmezni. a kezében kést tartó páviánnal netán olyan figyelmeztetést akartak kifejezésre juttatni, mint napjainkban a halálfejes szimbólummal, vagyis, hogy "Vigyázat, életveszély"?!
A szakértők sokat kínlódnak a dendarai Hathor-templom talpazata alatt rejtőző e föld alatti kamra meghatározásával. Elmondták már mindennek: "kultikus helynek, "könyvtárnak", "archívumnak", sőt még "kultusztárgyak raktárhelyiségének" is. Számomra mindez mulatságos. Ugyan mi értelme lenne kultikus helyeknek, könyvtáraknak, vagy felőlem akár archívumoknak és kultusztárgyak raktárhelyiségeinek, amelyeket csak egy kutyaól méretű nyíláson közelíthetünk meg? S egy raktárhelyiség falait ugyan mi célból díszítenék fantasztikus és egyedülálló domborművekkel? Johann Wolfgang Goethe mondotta egyszer, hogy az értelem a szellemes embereket, a legkevésbé akkor hagyja el, amikor nincs igazuk.
Feltételezem, hogy adendarai kamra falait egy titkos tudomány, mégpedig az elektromosságtan ábrázolása foglalja el.
Lehetséges, hogy a körte formájú tárgyak egykor világítottak és elektromos fényt bocsátottak ki magukból? Volt valaki, aki elvégezte a kísérletet. Walter Garn bécsi villamosmérnök az elkézelhető legnagyobb pontossággal tartotta magát a dendarai kamra domborművén látottakhoz. Elkészítette a "villanyégő", a "kígyódrót", a "foglalat" rekonstrukcióját, sőt még a dzsed-oszlopszerű "szigetelőét" is, majd áramot vezetett bele. S lőn világosság!
Felhasznált irodalom:
Erich von Daniken:A szfinx szemei. A letűnt egyiptomi civilizáció titkai
Diodor von Sizilien: Geschichtsbibliothek
Krassa, Peter & Habeck, Reinhard: Das Licht der Pharaonen.München, 1992.
Pörtner, Rudolf & Favies, Nigel: Alter Kulturen der Neuen Welt.Düsseldorf, 1980.
Hogyan is világították meg tulajdonképpen a régi egyiptomiak föld alatti helyiségeiket? A Királyok Völgyének mélyen a sziklába vájt sírjait? A piramisok járatait és sírkamráit, amelynek egy része tudvalevőleg telis-tele van hieroglifákkal.
Talán fáklyákat vagy gyertyákat használtak a több ezer esztendővel ezelőtt élt művészek? Aligha, mert akkor a falakat és a mennyezetet korom borítaná. Ennek semmi nyoma a föld alatti folyósókban. Vagy netán fémtükrök segítségével irányították a fényt e sötét termekbe?
Olyan kamrák esetében, amelyek mindössze egy vagy két emelet mélységben fekszenek a föld alatt, ez minden további nélkül megvalósítható. A Nap Egyiptomban hétágra süt, erős fénye egy tükörrendszer segítségével sarkosan is többször megtörhető. Problematikussá ez a tüköreffektus azokban a többszörösen megtört járatokban és kamrákban válik, amelyek mélyen a föld felszíne alatt fekszenek, így pédául a Királyok Völgyében. Minél több tükröt alkalmazunk, a fény annál inkább veszít erősségéből, különösen ha figyelembe vesszük az Egyiptomban akkoriban használatos fémtükrök sajátosságait. Számításaink szerint már a harmadik, de legkésőbb a negyedik tükörnél, amely a járat sarkában megtörte a fényt, beköszöntött a nagy sötétség.
Vagy - én már csak ilyen eretnek gondolkodású ember vagyok - esetleg a régi egyiptomiak ismertek olyasvalamit, amit elektromos fényforrásnak: elemnek és izzólámpának tekinthetnénk?
Tény és való:akadnak olyan régészeti emlékek, amelyek az elektromosságnak már az ókorban történt hasznosítására utalnak. 1936-ban a Bagdad mellett folyó feltárások során régészek különféle agyagkorsókra bukkantak. Az edények nem voltak üresek, hanem belsejükben lent egy szurokréteggel rögzített, rézből készült üreges hengert tartalmaztak. A henger tengelyében vasrúd volt elhelyezve, s az egész szerkezetet szurokdugó zárta le.
Wilhelm König német régész emlékezetében felötlött a galvánelem szerkezete, amely a megszólalásig hasonló volt e korsókhoz. Így aztán az egyik agyagedényt teletöltötte ecetsavval, és fél Volt feszültségkülönbséget sikerült mérnie a vasrúd és a rézhenger között! Hasonló erednényre jutott a citromsavval, s akkor is, amikor tengerisóoldatot alkalmazott.
A különös agyagkorsók ennélfogva tehát elektromos elemek voltak. Egynémely közülük ma is megtekinthető a bagdadi Iraq Museumban. Az agyagkorsók a parthusok korában készültek, akik néhány száz esztendővel időszámításunk előtt az említett földrajzi térségben éltek.
A nyolcvanas évek elején, ugyancsak Irakban hasonló leletekre bukkantak a Tigris partján fekvő Seleukeiában, valamint a szomszédos Ktésziphónban (arab nevén Ták-Kiszrában). Ezeknek az edényeknek a korát Kr. e. 2500-ban határozták meg.
Mihez kezdtek akkoriban ezekkel az elemekkel? Például kis szobrocskákat aranyozhattak be a Galvani-elv alapján. Vagy össze lehetett sorosan kapcsolni több elemet, aminek révén - számunkra jól ismert módon - növelni lehetett a feszültséget.
Vajon használtak ilyen elemeket a régi Egyiptomban is? Van, ami emellett szól, hiszen egyiptomi templomok falán felbukkannak különös agyagedény-ábrázolások, amelyek a megszólalásig hasonlítanak a Bagdad mellett talált elemekhez. Felismerhetők egyfelől a közönséges, jól megszokott edények, amelyekbe vizet, olajat vagy bort töltöttek, s amelyeket például a fáraók vagy a papok felkenésénél használtak. Ugyanakkor azonban jól látható, hogy akadnak olyan agyagkorsók is, amelyekből többet összekapcsoltak egymással, s amelyeknek tartalma bajosan lehetett valamilyen folyadék. Próbálja csak meg Ön is egyszer, sikerül-e vajon három egymáshoz rögzített vizeskancsóból egyszerre vizet töltenie?
Mindamellett az egyiptomi művészek ezeket a különös, egymással összekapcsolt agyagedényeket cikcakk-vonalakkal is ellátták. Talán az elektromosság formájában megjelenő energia ábrázolása állt szándékukban? Az egyikből közönséges folyadékot öntöttek, míg a másikból elektromos energia jött ki?
Ahol elektromos áram van, ott a közelben rézdrótokra is rá kell bukkannunk. S valóban: egyes fáraósírokban, így például a Királyok Völgyében, Tutanhamon sírkamrájában, vékony, szigetelt rézdrótokra leltek! Közismert tény, hogy a fáraók fejdíszének elülső részét egy kígyó, pontosabban kobra díszítette. A megérzésem azt sugallja, hogy ezzel a "veszélyt", a "hatalmat" kívánták érzékeltetni. Esetleg elektromos szikrák is pattantak ki a kígyó szájából? Talán nagy hirtelen titokzatos fénnyel kezdett világítani, s ezzel riadalmat keltett a közönséges halandók körében? Esetleg elemeket hordott a fáraó a testén? Netán különféle energiaforrások voltak elrejtve a trónusa alatt, s az elektromosság segítségével nyűgözte le alattvalóit? Vagy esetleg mindjárt napelemekkel gyűjtötte az energiát, amelyet a tudatlan utókor aztén fejdísznek vagy koronának tartott?
Nos, a működő elemek létezése tény. Minden egyéb - egyelőre - spekuláció.
Ugyan ki lehetett az, aki a Tigris és az Eufrátesz között elterülő Mezopotámia, valamint a Nílus menti birodalom népeit megtanította az elektromosság használatára?
A történetíró Szicíliai Diodórosz, a negyvenkötetes Bibliothéké szerzője, aki nagyjából kétezer esztendővel ezelőtt élt, azt írta, hogy az istenek egykor a fellegekből ereszkedtek alá, s megtanították az embereket a művészetekre, a bányászatra, a szerszámkészítésre, a földművelésre, sőt még a borászatra is. Ugyancsak az istenek ismertették meg a halandókkal a betűvetést, s ők voltak azok, akik a földlakókat a csillagok rendjére, a természet harmóniájára és más egyéb hasznos tudományra tanították.
Lehetséges, hogy azok a titokzatos lények, a történelem előtti kor Minden-hatói, nemcsak a tűzzel, de mindjárt az elektromos árammal is megajándékozták az emberiséget?
Az általam itt felvázolt gondolati építmény egyelőre ingatag alapokon áll. Rendelkezünk ugyan az ókorból származó működőképes elemekkel. és elszórtan találunk egykori rézdrótokat is, aki azonban elektromossággal munkálkodik, annak voltaképpen a szigetelőkkel is kapcsolatba kell kerülnie.
Nos, ilyen szigetelőanyagokkal a legkülönfélébb változatokban találkozhatunk. Az egyiptológusok dzsed-oszlopoknak nevezik őket. Már a legrégebbi piramis, a szakkarai Dzsószer-piramis alatt is találtak hasonló tárgyakat. Ezeket a dzsed-oszlopokat a későbbiek során dísztárgyként állították fel, sőt, a kisebbeket nyakékként is hordták. Igazi jelentőségüket a pórnép nyilvánvalóan nem ismerhette. Abüdoszban még egy hatalmas fali domborműre is ráakadtak, amelyen az látható, miként nyújt át I. Széthi fáraó Ízisz istennőnek egy ember nagyságú dzsed-oszlopot. A dzsed-oszlopoknak az emberhez viszonyított nagyságát régi papirusztekercsek is ábrázolják. Mi is valójában ez a szigetelőszerű alkalmatosság?
- az állandóság szimbóluma
- rovátkázott cölöp
- az örökkévalóság jelképe
- termékenységi jelvény
- prehisztorikus fétis
- kalászjelkép
- lombjától megfosztott fa
- pálmalegyező
Peter Krassa és Reinhard Habeck, akik Das Licht der Pharonen (A fáraók fénye) címmel egy teljes könyvet írtak, azt javasolták, hogy a dzsed-oszlopban ne lássunk egyebet, mint egyszerű szigetelőt, amelyet nagysága s a benne felhasznált anyag alapján különböző módokon lehetett alkalmazni. S valóban ráakadtak Egyiptomban olyan kisebb darabokra is, amelyeken még ott lógtak a rézhuzalok!
Luxortól hetven kilométernyi távolságban északra, egy kripta ősrégi fali domborművei igazolják Krassa és Habeck feltételezését. A dendarai templomegyüttest zömmel Hathor istennő tiszteletének szentelték. A legrégebbi időkben Hathor volt az Ég istennője, s őt tekintették a Napisten, Hórusz szülőanyjának. Miként a masztabák is tanúsítják, Dendara s vele Hathor istennő temploma már az Óbirodalomban is ismert volt, az egyiptomi rörténelem során azonban mindinkább veszített jelentőségéből, mígnem a ptolemaioszi korban helyreállították s részben újjáépítették.
A dendarai templom főbejárata
Dendara az egyetlen olyan hely Egyiptomban, ahol az egyiptomi naptári év mind a harminchat dekádjának teljes állatövét megtalálták. A csodálatos domborművet a maga tizenkét fő figurájával, valamint matematikai és csillagászati jelekkel - napjainkban a párizsi Louvre-ban tekinthető meg - , a múlt században emelték ki az egyik dendarai templom mennyezetéből, s kótyavetyélték el százötvenezer frankért XVIII. Lajos francia királynak. Azok az asztrológusok, akik a dendarai állatöv-ábrázolásokat vizsgálták, korát a Kr. e. 700. esztendőre becsülik, akadnak azonban olyanok is, akik egészen a Kr. e. 3733. esztendőig visszamennek.
Egyedülállóak Dendarában a föld alatti kamrák is a maguk rég elfeledett időkből származó titokzatos fali domborműveivel. Ezeknek a helyiségeknek az egyikét csak egy szűk, a kutyaól nyílásához hasonló bejáratokon keresztül közelíthetjük meg. A kamra alacsony, levegője fojtogató, szélessége mindössze 1,12, hosszúsága pedig 4,60 méter. A falakon emberi alakokat ismerhetünk föl hólyagszerű képződmények mellett, amelyek tényleg valamilyen irdatlan méretű villanykörtére emlékeztetnek, hullámvonalakat rajzoló kígyókkal az égő belsejében. A kígyók hegyes végződései egy lótuszvirágba futnak, amelyet - nem kell különösebb fantázia hozzá - nyugodt lélekkel értelmezhetünk az égő foglalatának. Végül pedig valami kábelszerűség egy kis dobozkához vezet, amelyen a levegőisten térdepel. S mindjárt mellette, az erő megnyilvánulásaként, kétkarú dzsed-oszlop áll, amely közvetlenül összekapcsolódik a kígyóval. Figyelmet érdemel a páviánszerű démon is, kezében két vágószerszámmal; ezeket "védő és elhárító erőként" szokás értelmezni. a kezében kést tartó páviánnal netán olyan figyelmeztetést akartak kifejezésre juttatni, mint napjainkban a halálfejes szimbólummal, vagyis, hogy "Vigyázat, életveszély"?!
A szakértők sokat kínlódnak a dendarai Hathor-templom talpazata alatt rejtőző e föld alatti kamra meghatározásával. Elmondták már mindennek: "kultikus helynek, "könyvtárnak", "archívumnak", sőt még "kultusztárgyak raktárhelyiségének" is. Számomra mindez mulatságos. Ugyan mi értelme lenne kultikus helyeknek, könyvtáraknak, vagy felőlem akár archívumoknak és kultusztárgyak raktárhelyiségeinek, amelyeket csak egy kutyaól méretű nyíláson közelíthetünk meg? S egy raktárhelyiség falait ugyan mi célból díszítenék fantasztikus és egyedülálló domborművekkel? Johann Wolfgang Goethe mondotta egyszer, hogy az értelem a szellemes embereket, a legkevésbé akkor hagyja el, amikor nincs igazuk.
Feltételezem, hogy adendarai kamra falait egy titkos tudomány, mégpedig az elektromosságtan ábrázolása foglalja el.
Lehetséges, hogy a körte formájú tárgyak egykor világítottak és elektromos fényt bocsátottak ki magukból? Volt valaki, aki elvégezte a kísérletet. Walter Garn bécsi villamosmérnök az elkézelhető legnagyobb pontossággal tartotta magát a dendarai kamra domborművén látottakhoz. Elkészítette a "villanyégő", a "kígyódrót", a "foglalat" rekonstrukcióját, sőt még a dzsed-oszlopszerű "szigetelőét" is, majd áramot vezetett bele. S lőn világosság!
Felhasznált irodalom:
Erich von Daniken:A szfinx szemei. A letűnt egyiptomi civilizáció titkai
Diodor von Sizilien: Geschichtsbibliothek
Krassa, Peter & Habeck, Reinhard: Das Licht der Pharaonen.München, 1992.
Pörtner, Rudolf & Favies, Nigel: Alter Kulturen der Neuen Welt.Düsseldorf, 1980.
Forrás: Rejtélyek szigete
UFO landolt Kínában (video)
Egy felvétel került napvilágra a napokban, amely Kínában készült 2012-ben. Egy baráti csapat arra lett figyelmes, hogy egy ezüstös tárgy ereszkedik le a földre nem messze attól a helytől, ahol piknikeztek.Ahogy közelebb mentek a tárgyhoz, bebizonyosodott számukra, hogy egy UFO-val van dolguk, ekkor a csapat egyik tagja gyorsan elő is vette a kamerát és filmezni kezdett. A felvételen látható, hogy egy magas, vékony humanoid száll ki az objektumból. A helyszínen lévő két, neve elhallgatását kérő hölgy megijedt, attól tartva, hogy elrabolják őket, így a lény felfigyelt rájuk amint pánikolni kezdtek. Amikor a lény rájuk nézett, a csapat szinte jéggé dermedt. A helyi hatóság később vizsgálatot indított a helyszínen, de jelentősebb információt nem közöltek. A videót egy Jimmy Rein nevű olvasó küldte egy UFO kutató weboldalára, akinek az állítása szerint a videó valódi.
A Clapham-erdő rejtélye
Megmagyarázhatatlannak tűnő fényekről, földönkívüliekkel kapcsolatos látomásokról és furcsa erők jelenlétéről már számos helyszín kapcsán születtek írásos feljegyzések a történelem folyamán. Ezen helyek egyike a Clapham-erdő Angliában, Sussex megye nyugati részén - azzal a különbséggel, hogy míg máshol az állítólagos szemtanúk bizonyítékokkal aligha tudták alátámasztani történeteiket, addig ebben az erdőben számtalan kézzelfogható, hátborzongató jelét találták annak, hogy valóban történik valami rémisztő a fák között.
Érthetetlen sugárzás, holttestek és jelenések
Az erdő az 1960-as években került az érdeklődés középpontjába, amikor többen is beszámoltak szokatlan fényekről, amelyeket földönkívülieknek tulajdonítottak. Mások azt mesélték, az erdőhöz érve érezték, ahogyan egy láthatatlan erő nyomja be őket a fák közé, megint másokat erős hányinger fogott el, amikor a Clapham közelében jártak. Többen azt állították, látták, amint a fák közötti ösvényen egyik percről a másikra hátborzongató szürke köd jelenik meg foltokban, mások úgy érezték, követik őket, amikor az erdőben jártak.
A fényekre, az émelygésre és a ködre még lett is volna magyarázat, arra a Geiger-számlálóval mért sugárzásra azonban - amit az erdőben mértek - aligha: a mérőeszköz enyhén emelkedett háttérsugárzást mutatott ki, ami azért meglepő, mert a Clapham meszes területen található, melynek köztudottan alacsony a sugárzása.
Állati és emberi áldozatok
A furcsa észlelések mellé hamarosan kézzelfogható jelek sorakoztak fel, melyek arra utaltak, hogy valami valóban nincs rendjén a környéken. Miközben az 1970-es, 1980-as években számtalan bejelentés érkezett a helyi hatóságokhoz állatok eltűnéséről az erdőben, egyre szaporodtak a halálesetek is. Elsőként 1972-ben a 46 éves, kitűnő egészségi állapotnak örvendő, volt haditengerész Peter Goldsmith tűnt el túrázás közben, majd került elő 6 hónappal később, holtan. Testére egy bokorban találtak rá. 1975 augusztusában a nyugdíjas Leon Foster holtteste került elő három héttel az eltűnése után, őt 1978-ban a korábbi tiszteletes, Harry Neil Snelling követte, akinek mindenszentek estéjén veszett nyoma, miközben hazafelé tartott. 3 évvel később találták meg a maradványait, szintén a fák között. Az utolsó emberi áldozat, akit feljegyeztek, a 37 éves hajléktalan, skizofrén Miss Jillian Matthews: eltűnését követően hat héttel bukkantak rá az erdőben. Minden bizonnyal megerőszakolták és megfojtották.
1975-ben már az országos lapok is írtak az erdőben történt érthetetlen eseményekről, de egészen 1987-ig egyetlen elfogadható magyarázat sem született, és soha senkit nem gyanúsítottak az ügyben.
A Clapham-erdő rejtélye nem csak a helyieket foglalkoztatta: a különös esetek Toyne Newton, Charles Walker és Alan Brown figyelmét is felkeltették, akik A démoni kapcsolat című könyvük kapcsán alaposabb nyomozásba kezdtek, és arra jutottak, hogy az erdőt vélhetően egy sátánista szekta vette birtokába, akik magukat Hecate barátainak (Friends of Hecate, röviden FoH) nevezik, és az erdőt rituális szertartásaikhoz használják. Ugyan bizonyítékot nem találtak, a könyv 1987-es megjelenését követően mintha elvágták volna az események fonalát: megszűntek az eltűnések, a jelenések, és bár az erdő továbbra sem volt közkedvelt kirándulóhely, érthetetlen fényekről, erőkről és ködről sem számoltak be a helyiek. Egészen 1996-ig.
Máig a fekete mágia központi színtere
Abban az évben ugyanis egy Hecate of Friends-szektatag - aki magát csak T-nek nevezte - kapcsolatba lépett Charles Walkerrel, és elmesélte neki, hogy valóban a szekta volt felelős a rituálisan megkínzott és megölt áldozatokért. A férfi azt is elmondta, hogy a FoH még legalább egy évtizedig kívánja használni a helyet, mielőtt újat keres magának. Charles és T találkozásai során az is kirajzolódott, hogy vélhetően magas rangú személyek is érintettek voltak a szekta tevékenységeiben, ami azt is megmagyarázza, hogy miért nem gyanúsítottak senkit hosszú éveken át a gyilkosságokkal, és miért nem avatkoztak be a hatóságok akkor sem, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy valami zajlik az erdőben.
T ráadásul nemcsak mesélt a szekta tevékenységéről, de egy alkalommal megmutatta Charles Walkernek azt a helyet is, amely az otthonául szolgál az erődben. A fákból tákolt építményben két helyiség volt található, akkorák, melyekben két-három ember kényelmesen elfér a rituálék közben. A meditatív hangulatot árasztó építmény belsejében azonban volt valami rémisztő, megmagyarázhatatlan, valami, ami azt sugallta, hogy a hely rendszeresen otthont ad az okkult szertartásoknak, és használói nemcsak a fekete mágia alapos ismerői, hanem akár paranormális képességekkel is rendelkező személyek.
Meglepő módon Charles és T 1996-os találkozása után ismét megszaporodtak az eltűnések, az ufóészlelések és a sejtelmes erőkről szóló beszámolók, ráadásul időről időre olyan, az okkult tudományokat gyakorlók által használt eszközökre, gyertyákra, tűzrakó helyekre bukkantak, melyek egyértelműen arról árulkodnak, hogy valakik továbbra is folytatják rettegett tevékenységüket a Clapham-erdő sötét mélyén.
/life.hu/
