Mivel a tenger alatti kamera szabályos időközönként exponál, így 4 darab fotó készült a titokzatos tárgyról. A hosszú, függőleges test központi tengelyétől kereszt alakú elágazások indultak ki róla. Sötét színű kupoláját vöröses fény vette körül, melyen antennaszerűségek ágaztak el. Miután a hajó visszatért a támaszpontra, több kutató is megvizsgálta a fotók hitelességét, és egyöntetűen állították, hogy a képeken látható tárgy semmi esetre sem lehet valamilyen csalóka árny-játék, vagy növény. Már csak azért sem, mert ilyen mélyen már nem képes a vegetáció megmaradni.Az, hogy ez az antenna valamilyen korábban elsüllyedt tudományos kutató szerkezet lenne, nagyon erőltetett magyarázatnak tűnt. Nem valószínű ugyanis, hogy egy hajó lehorgonyozta volna itt magát. Ráadásul a tárgy annyira pontosan, precízen fekszik a tengerben, mintha, mintha szándékosan tették volna oda. Az, hogy kik, milyen technológiával és miért, rejtély. Az Eltanin objektummal kapcsolatban a mai napig folynak a viták, sokan viszont egyetértenek abban, hogy ez a tárgy egy darabja lehet az ismeretlen ókori technológiáknak. Mások szerint az antenna egy másik világból származik. Lehetséges-e, hogy az Eltanin antenna egy letűnt kor technológiájának maradványa vagy egy másik világból származó tárgy? Miért épp pont a Déli Sark környékén van ez a furcsa antenna? Talán azért, nehogy véletlenül valaki felfedezze? Milyen titkot őriz? Elképzelhető, hogy távolról vezérlik az antennát? Merüljünk el egy kicsit a történelemben.
Az 1850 tonnás, 81 méter hosszú és 24 km/órás sebességre képes Eltanin hajó 1957 január 16-án Louisianaból indult el jégtörő hajóként miután nagyszervízt végzett rajta az amerikai haditengerészet. 1962-ben a hajót oceanográfiai kutatóhajóvá minősítették mint a világ első Sarkkutató uszályát. 1957-ben a kutatók sótartalmat, mélységet, hőmérsékleti méréseket végeztek, vízmintákat gyűjtöttek, fényképeket és videófelvételeket készítettek egy kábellel leengedhető kamerával az óceán faunájáról. Az elemzések mellett felfedezték a hajóról elnevezett Eltanin becsapódást üledéknyomait is, melyet egy 2,2 millió éve becsapódott aszteroida okozott. Ennek nyoma az óceán mélyén található.Az aszteroida körülberűl 100 billió tonna TNT robbanásának felelhetett meg. Később a tengerfenéken található magas irídiumtartalmú rétegek megerősítették a becsapódás létét. A 2,2 millió évvel ezelőtti eseményt egy a becslések szerint körülbelül 0,5–2 km átmérőjű becsapódó test okozta.
Elképzelhető, hogy a test nem érte el az óceánfenék 4–5 kilométeres mélységét mert még előtte szétrobbant – kráternek (eddig) nem találták nyomát, azaz a Tunguz-eseményhez hasonlóan nem hozott létre krátert. Tudni kell azt is, hogy az Eltanin nem csak egy becsapódási nyom, hanem egy törésöv is. Az Eltanin törésöv az Antarktiszi-hátság felől nyúlik el Új-Zéland felé, kettészeli az óceán délnyugati medencéjét. Mélysége ötezer és hatszáz méter közötti, egy egész hegység van ott a víz alatt, Magyarország területének többszörösén. Akinek ez a név ismerős, az valószínűleg az ott lévő titokzatos objektum miatt hallhatott már. Maga az Eltanin törésöv az Amerikai Tengerészeti Szolgálat olyan területét képezi, ahol gyakori a hajóforgalom. A közelmúltban azonban nem csak a szállító, hanem a kutató hajók száma is megnövekedett mivel a régió az Amerikai Tudományos Alapítvány kutatási programjának részévé vált.
A tárgyól az első beszámoló az 1964-es New Zealanad Herald december 5-i számából származik, melynek címe: „Kirakósjáték a tenger mélyéről” A cím után a beszámoló a következő: „Az Aucklandben tartózkodó Eltanin nevű amerikai kutató hajó, több fotót készített egy titokzatos tárgyról az óceán mélyén, a Horn fok közelében. A képeken jól látható, hogy valamiféle bonyolult rádiós adóvevőről van szó. A kamera egy fémházban volt elhelyezve, melyet kábelen keresztül vezettek a mélybe.
Dr Thomas Hopkins tengerbiológus, aki a planktonok területére specializálódott, azt állítja, hogy ez az objektum még csak növény sem lehet. Ő azzal érvel, hogy abban a mélységben fény hiányában már nincs fotoszintézis, így növény sem lehet ott, valamint ilyen típusú növényt még sohasem jegyeztek fel. Dr. Hopkins , aki a Dél-Kaliforniai Egyetemen végzett, megkérdezte a hajó fényképészét, hogyan hamisította a fotót. Mindezek ellenére szinte mindenki biztos abban, hogy a fotók nem hamisak. „Nem szeretném azt állítani, hogy ez az objektum ember alkotta, mivel ebben az esetben nem szorulna magyarázatra, hogyan került oda.” – mondja Dr. Hopkins. „De a tárgy akárhogy nézem, szimmetrikus részekből áll, ez pedig gyanúra ad okot.”. A további vizsgálatok megállapították, hogy a tárgy 60 cm magas lehet. A fotók még számos amerikai kutató alapítványnak el lettek küldve elemzés céljából, Dr. Hopkins emellett külön vizsgálatot rendelt el a Dél Kaliforniai Egyetemen.
1968-ban a Saga Magazin 4-dik számában Brad Steiger azt állította, hogy az objektum egy növény kell, hogy legyen, de mivel a környezetében sehol máshol nem található élő flóra, ezért mesterségesen kellett, hogy oda ültessék. Más cikkek azt próbálták meg fejtegetni, hogy a képeken látható antenna vajon TV antenna, vagy távolságmérő antenna. Felvetődött olyan elmélet is, hogy egy szeizmikus aktivitásokat monitorozó antennáról van szó. Megint más cikk óriás tintahalat vél felfedezni az objektumban, amely ilyen nagy mélységekben rejtőzik el. Mint látjuk, rengeteg spekuláció született. Brad Steiger végül összefoglalóan azt mondta: „valaki vagy valakik igencsak megnehezítették a dolgunkat alighanem szándékosan. Legyen szó idegen látogatókról vagy ismeretlen lényekről, jobban értenek a méréstechnológiához mint a jelenlegi tudósaink. A kérdés tehát továbbra is nyitott maradt. Idegenek vagy az MIB? Az Eltanin hajó tehát jó nagy rejtélyt hagyott maga után felfedezésével.
1952-ben egy új zélandi pilóta, Bruce Cathie szemtanúja volt egy UFO jelenségnek, mely drámaian megváltoztatta az életét. Az eset arra késztette őt, hogy akárcsak a francia Aimé Michel ufológushoz hasonlóan, ő is feltérképezze és kutassa az UFO jelenségek színhelyét. A Nexus magazin 6-dik számában Cathie leközölte Új Zéland UFO észleléseinek térképhálózatát, melyen az UFO észlelések szerepeltek, azok gyakorisága szerint. A térkép olyan részletes volt és olyan sok UFO észlelést tartalmazott, hogy olyan jelzés is előfordult, amikor két észlelés között csupán harminc, sőt hét perc telt el. Cathie megpróbált valamilyen összefüggést keresni a térképhálózat és a világon észlelt UFO jelenségek között. Ekkor hallott az Eltanin enigmáról. „Ez az, amit mindig is kerestem.
Egy forrás, ami a központja lehet valaminek” – magyarázta. Ahogy Cathie felépítette a világon előforduló UFO észlelések térképét, azt a következtetést vonta le, hogy az „antenna közvetítő szerepet játszhat a Föld felszínén az ott megjelenő idegen járművek számára. Egy globális rendszerről van szó, ebben biztos vagyok.” További következtetések, során Cathie arra jutott, hogy a Földnek vannak bizonyos pontjai, mint az Eltanin törésövés, mely pontok behálózzák a bolygót valamilyen ismeretlen struktúrát alkotva. Ezeken a pontokon olykor gyakoribbak az UFO észlelések. A pontokat összekötve Cathie olyan koordináta rendszert kapott, melyek szintén behálózzák az egész bolygót az északi sarktól kezdve a déli sarkig. A lelkes amatőr kutató a geometrikus adatokat számtani értékekké alakította, így 27 egységet kapott, melyek külön területeket alkotnak a Földön. Szerinte a 27-es értéknek valamilyen jelentése van. Cathie úgy gondolja, hogy a hálózat pontjai olyan helyek, melyek az UFO-k célpontjai is. A pontok a Föld magnetikus térerejét követik, habár a geofizikusok cáfolják ezt az állítást. Mindenesetre Mr. Cathie egy olyan kirakós játékot alkotott, melynek megfejtése a fizikusokra vár még. Cathie szerint az általa felfedezett magnetikus erővonalak sok kérdést megválaszolnának a modern fizikában, globális válaszokat adnának a legnehezebb kérdésekre is. „Sok tudományos szervezettel, szakkörökkel, kormányügynökséggel tartom a kapcsolatot. Folyamatosan beszámolok nekik jelenlegi munkáimról, eddig hozzájárultak kutatásaimhoz és biztosítottak arról, hogy folytassam azokat.
Michael Lawrence Morton numerológus kapcsolatot próbált keresni az Eltanin Antenna és néhány más földi objektum között. Először a gízai piramisok csúcsának koordinátáit vetette össze az Eltanin anrtennáéval, hátha van valami összefüggés. Megvizsgálta a hosszúsági és a szélességi adatokat is, mindezt Cathie koordináta rendszerében. A koordinátapontokat hálóponti értékeknek nevezte el. A híres Mars-arcot elhelyezkedési értékeit is összevetette, de sorra került az Orion csillagkép, a pí mint számtani érték, az Eiffel Torony, Júdea, valamint a Nacza vonalak és az Eltanin enigma összehasonlítására is.
Mindezek ellenére továbbra is megmarad a kérdés: mi az Eltanin antenna? Mostmár igencsak meglepő lenne, ha azt mondanánk: ezt a tárgyat már 1888-ban azonosították – egy kicsit korábban, mint ahogy azt látszólag 1964-ben felfedezték. Történt ugyanis, hogy az UFO Roundup magazin 2003 október 8-i számában megjelent egy cikk Joseph Trainor szerkesztésével. Létezett korábban egy projekt, mely az 1947-es Roswelli UFO esetet vizsgálta, ezt Project 1947-nek nevezték el. Ennek tagja Tom DeMary, mélytengeri hangmérnök valamint A. Amos, oceánográfus, aki rajta volt az Eltanin fedélzetén a 60-as években. A cikk leírja, hogy a kutatók újra elővették Bruce Heezen és Charles Hollister tudósok által 1971-ben kiadott tanulmányaikat az Eltanin enigmáról. A tanulmányt akkoriban alig akarta valaki is elolvasni, sokan nem is tudtak róla. Most Tom DeMary és A. Amos megerősítették a tanulmány állítását. A tanulmány egy történelmi kutatással kezdődiok, mely szerint ezt az objektumot már a mélytengeri arktikus régiók több helyén felfedezték z 1870-es években.
Heezen és Hollister így magyarázza: a legtöbb tengeri növény spórája a sekély és melegebb vizek zátonyaihoz kötődik, van azonban néhány meglehetősen szélsőséges viszonyok között megtelepedő mélytengeri növény is. Ez nevezetesen a Cladorhiza nevű faj, mely igencsak hasonlít az űrkorszaki mikrohullámú antennákra. Eddig valóban úgy gondolták, hogy ilyen mélységben nem képes vegetáció megmaradni, mégis van azonban néhány élőlény, mely kifejezetten jól érzi magát ilyen környezetben is. Gondoljunk csak a mélytengeri halakra vagy az örök sötétségben élő barlangi algákra. Ez a faj nem ritka a hideg tengerek mélyén. Amos, aki az Eltanin antennáról készült képeket megnézte, elmondta, hogy ennek a növénynek a spórái hosszú szárain helyezkednek el, kiterjedt gyökérzettel rendelkezik mélyen beágyazódva a tenger talajába. A szárakon lévő spórák gömbölyű csomókban végződnek. A spórák meghatározott időszakokban jelennek meg a szárakon, szaporodási idényüktől függően. Cladorhiza fajokról már több fénykép is készült. A tanulmány rajzai bemutatják, hogyan kapcsolódnak a spórák a szárhoz, a szárak hogyan kapcsolódnak a növény törzséhez, hogyan esnek le idővel a növény szárairól a spórák, valamint hogyan nőnek ki a szárak. A növényekről készült képeken részletesen lehet látni ugyanazt, amit a tanulmány is bemutat.
Mindezek alapján tehát elképzelhető, hogy az Eltanin enigma, egy spórás növény. A közelmúltban több biológus is megvizsgálta a növényt és határozottan kijelentették, hogy nem mechanikai szerkezetről vagy idegen technológiáról van szó, hanem egy olyan növényről, mely itt a bolygónkon megtalálható. Korai leírások szerint a növény előfordul a bolygó valamennyi területén, az óceánok mélyén, a sűrűbb vizekben. Egy magányos növényről van tehát szó? A racionálisabban gondolkodó olvasók mikor elolvasták Larry Hatch cikkét, jót mosolyogtak a hívők állításain. Az összeesküvés elméletek mellett állók szerint azonban Larry Hatch szándékosan félretájékoztat, hogy ezzel ne derülhessen ki az igazság. Hogy ki melyik oldalon áll, azt mindenki döntse el maga.
Seres Gábor – paranormal.hu
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése