Egy ősi koponya és fog első példányát találta meg Ed Conrad 1982-ben egy karbonkori időkből származó antracit lelőhelyen Pennsylvaniában, de a Smithsonian intézet szakértői elutasították ezt, szerintük ez nem egy kövület, csupán egy szikladarab. Azonban az állkapocsszerű terület belsejében megkövesedett fogak találhatók , és egy vizsgálat kimutatta, hogy az anyaga "összeegyeztethető egy fog vagy csont eredettel".
Ahogy telt az idő, Ed tovább keresett ugyanazon a helyen, és eközben folyamatosan kerültek elő szokatlan dolgok, melyek hasonlítottak egy csont körvonalaira, bár sziklaszerűek voltak a maguk barnás elszíneződésével és a tömegüket tekintve.
Körülbelül egy évvel később, ugyanazon a területen, nem messze attól a helytől, ahol az emberszabású csontdarabokat találta, Ed felfedezett egy hatalmas sziklát, melyben egy jól elkülöníthető tárgy volt látható, ami nagyon hasonlított egy emberi koponyára.
Tulajdonképpen Ed több százszor megnézte a leletet, de csak azután kezdte tanulmányozni, mikor felismerte, hogy amit lát, az egy állkapoccsal lefelé álló emberi koponya.
Ez az a szikla a kiálló emberi koponyával, melyet Ed Conrad 1982-ben fedezett fel, egy évvel azt követően, hogy egy emberi koponyábl származó mintát talált. Ugyanazon a területen került elő a lelet, ahol a lefelé álló állkapcsú koponya is. A Smithsonian intézet azóta már elismerte, hogy valóban hasonlít egy ember koponyájára.
Wilton M. Krogman nemzetközileg elismert csontszakértő az "Emberi csontok a törvényszéki orvostanban" című könyv szerzője, büszkén tartja az egyik Ed Conrad által felfedezett csont példányát, melyet ő egy emberi koponya részeként azonosított, melynek szemüregi része hiányzik.
A különleges minta CT vizsgálatának elvégzésekor egy emberi koponya érdekes jellemzői tárultak fel.
Ez egy tömör sziklába ágyazódott óriási koponya, mely felvet néhány problémát a materialisták számára
"Számodra ez egy ártalmatlan dolognak tűnhet. De tudtad, hogy több mint 500 ember szerzett doktori címet a "Piltdowni ember" tézisére alapozva? Merem állítani, senki sem fogja visszaadni a doktoriját miután ez kiderült, és ezek az emberek már több százezer embernek tanították ezt." Wyatt, Newletter Five
1982-ben Dr. Lyall Watson kijelentette: "Ezek a kövületek, amik a családfánkat díszítik annyira ritkák, hogy a legtöbb tudóst ez megnyugtatja. Figyelemre méltó tény, hogy az emberi evolúcióra vonatkozó összes tárgyi bizonyíték egy hátsó szobában, egy koporsóban található meg!"
Hasonlóképpen egy 1994-es cikkében a Time Magazin elismerte, hogy:
"Annak ellenére, hogy egy évszázada folynak ásatások, az ilyen ősmaradványok rendkívül szórványosak. Még az a néhány nyom is, mely nem illik bele a képbe, teljesen felforgat mindent. Gyakorlatilag minden jelentős felfedezés mély repedéseket okozott a hagyományos nézeteken, és erőszakos tudósok új elméleteket agyaltak ki, dühös viták közepette."
Mielőtt fejlettebb radioaktív technikákat alkalmaztak volna a kormeghatározásban, kétfajta módszert használtak a fosszíliák korának megbecslésére. Az egyik a geológiai szint volt, amiben a mintát találták.
A másik, amit különösen emberi maradványoknál alkalmaztak, az a kinézet alapján történő meghatározás, hogy vajon majomszerű "primitív", vagy modern emberszerű volt-e. Ezt a két kritériumot még most is alkalmazzák, mivel a legtöbb ősi emberi maradvány teljesen megkövesedett, és a C-14-es vizsgálat ilyenkor nem használható.
Azt már régen felismerték, hogyha a korai emberi maradványokat aszerint rendezik, hogy azok vajon a primitívség milyen fokán álltak, akkor éles ellentmondást fognak találni azok kor szerinti megtalálási helyével.
GIGANTOPITHECUS" és "MEGANTHROPUS"
 |
(Fotó: óriás méretű állíólag emberi
combcsontot találtak Törökországban)
|
Volt egy faj vagy embercsoport melyet Ausztráliában találtak antropológusok, az úgynevezett "meganthropus". Ezek az emberek nagyon magasak voltak - becslések szerint 7-12 méteresek, attól függően, milyen forrást olvasunk.
Ezeket az embereket hatalmas méretű szerszámokkal együtt találták, így emberszerűségük kérdéses. Négy állkapocs töredéket és több ezer fogat találtak Kínában, melyet " gigantopithecus blacki"-nek neveznek a megtalálás helyéről elnevezve. Az állkapocs és a fogak mérete alapján 10-12 méter magas lehetett, és körülbelül 1200 kiló.
A probléma az, hogy az emberi maradványok elég ritkák, és általában csak a legkeményebb csontok, állkapcsok és koponyák élik túl.
A kérdés az, hogy a Gigantopithecus egy ember, vagy egy majom? Az mindenképpen világos, hogy valaha nagyon magas emberek éltek. A tudósok természetesen félnek attól, hogy kinevetik őket, és ahelyett, hogy ezeknek az embereknek a valós méretéről beszélnének, akiknek a koponyája és csontjai, fogazata nagyobb volt, mint a miénk, szívesebben használják velük kapcsolatban a robosztus kifejezést.
Az antropológusok elég sok időt fordítanak annak eldöntésére, hogy mi is egy majom, vagy egy ember, akiknek leszármazottai lehetünk. A legtöbb hozzáértő szerint a Gigantopithecus egy majom volt, (sokkal jobban beleillik az evolúció elméletbe), de legalább a megtalálói, és még páran nem nagyon látnak különbséget a Gigantopithecus állkapcsa és fogai, valamint az úgynevezett őseinktől származó hasonló leletek között.
Mint már említettük, sokan úgy vélik, hogy a meganthropus a mega-szerszámaival "ember" volt. Szerszámokat találtak ugyanazon a területen, ahol az óriás méretű embert is, de a tendencia az volt, hogy azokat más "típushoz" kapcsolták, melyeket ugyanott találtak.
MEGANTHROPUS
A mega méretű szerszámok összehasonlítása után, melyeket hat fő helyszínen találtak, jelentős hasonlóságok mutatkoztak a kézi fejszék, kések, és bárdok, valamint egyéb eszközök tekintetében, melyeket két szerszámkészítő kultúra alkotott. Ezeket azóta "késői" és "korai fázisú"-nak nevezik, a "korai fázis" a legrégebbi és legprimtívebb, a "késői fázis" a fejlettebb kivitelezésű szerszámokat jelenti. Az a réteg, melyben a "korai szakasz"-ra jellemző eszközök előfordulnak, azok az időszámítás előtti 60 és 180 ezer év közötti időszakra tehetők.
Egy példa a mega méretű szerszámra, ami 40 centiméter hosszú (balra).
Ezen a képen óriás méretű nyílhegyek láthatók.
Az őslakók megszállása a Bathurst régióban legalább 50 ezer évre nyúlik vissza, így nyilvánvaló, hogy a benszülöttek egymás mellett éltek a mega szerszámokat használó emberekkel.
Ezen a fotón a bal felső sarokban a biológusok által Australopithecusnak elnevezett ember koponyája látható, a jobb oldalon a Meganthropus koponyája. Balra alul egy mai ember koponyája a csimpánz koponyájával együtt figyelhető meg.
Óriási kőkorszaki emberi eszközöket találtak, például fejszéket, ütő és zúzó eszközöket, késeket, melyek súlya 3,5 illetve 16 kilogramm között mozog.
Ezek a leletek valójában megegyeznek a Meganthropus által használtakkal, a Java-i óriáséval, aki Délkelet-Ázsiában élt kb. egymillió évvel ezelőtt, magassága akár 12 méter is lehetett, a súlya több mint egy tonna.
Századunk elején néhány szokatlanul nagy emberi fog és állcsont bukkant fel, melyek olyan nagyok, hogy egykori tulajdonosuk akár a 6-9 méteres magasságot is elérhette.
Ha valaki hisz a biblia állításaiban, azok tudhatják, hogy jelenlétük nem volt rejtély, az özönvíz előtt éltek óriások.
Óriások valának a Földön abban az időben...
Egy afgán "óriás" egy amerikai katona mellett.
Forrás: Új világtudat
