A társaságok és rendek működése mindig izgatta az emberek fantáziáját. A legkülönösebb híresztelések a középkori templomos lovagokról kaptak szárnyra, ami végül a vesztüket is okozta.
Pedig olyan szépen kezdődött az egész. Legalábbis a szerzetesek részéről, akik elkísérték a Szentföldet a pogány uralom alól felszabadítani szándékozó lovagokat. Feladatuk a sebesültek gyógyítása volt, és olyan rendházak létesítése, ahol a zarándokok szállást kaphattak. Ez volt az elméleti elképzelés, de amikor a keresztények 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, sőt a környékét is uralmuk alá vonták, az elűzött szultánok és seregeik gyakran rajtaütésszerűen megtámadták a szent helyekre igyekvő karavánokat.
A jámbor szerzeteseknek is védelemre volt szükségük, ugyanis felszentelt pap, még a saját védelmére sem foghatott kardot. Így kezdetben a segítő testvérek fegyverezték fel magukat, majd csatlakoztak hozzájuk azok a lovagok, akik vonzódtak a szerzetesi eszményekhez. Azaz a korszak szükséglete fokozatosan egy alakban egyesítette a középkor két jellegzetes figuráját: a lovagot és a szerzetest.
1128-ban megalakult az első egyházi lovagrend, a Templomos Lovagok Rendje. Nevük onnan ered, hogy Salamon egykori templomának helyén laktak.
Szép Fülöp francia király szemét igencsak csípte, a templomosok időközben megnövekedett hatalma, nem is beszélve arról, hogy a rend vagyonára áhítozott. De a templomosokat csak a pápa idézhette törvényszék elé, ezért Fülöp jelöltje került a pápai trónra, s ő V. Kelemen néven, az inkvizíció segítségével leszámolt a templomosokkal. A 23-ik nagymestert, Jacques de Molay-t 1307-ben tartóztatták le, és hét évig tartották börtönben. Mindeközben társaival együtt az inkvizítorok megkínoztatták őket, és olyan vallomásokat csikartak ki belőlük, mint például: miszerint megtagadták Krisztust, bálványaik voltak, ráadásul a szerzetesek együtt bújtak ágyba, ahol nem csak alvással töltötték az időt…
Korabeli szemtanúk állították, hogy miután megkínozták a nagymestert, és a máglyához vitték, egy lepellel volt bebugyolálva. Ezt a leplet félredobták a hóhérok, de a hívek megtartották, mint ereklyét. Ez a feltételezés némelyek szerint megkérdőjelezi a torinói lepel származását. Vannak, akik úgy vélik, a templomos nagymester testlenyomatát őrizte meg a lepel.
De mi a helyzet a hosszú hajjal? Tudvalevő azok számára, akik ezzel foglalkoznak, hogy a templomosoknak nem volt szabad hosszú fürtöket viselni. Ám a hét év alatt, amit börtönben töltöttek, bőven megnőhetett a hajuk, amit nyilvánvaló okok miatt nem állt módjukban rendszeresen levágni.
Na és a keresztre feszítés nyomaival mi a helyzet? Akik ezen elképzeléseket vallják, erre is megtalálták a magyarázatot. Lehet, hogy az inkvizítorok gúnyból kínozták meg a nagymestert ugyanúgy, ahogyan az általa megtagadottnak vélt Krisztust a rómaiak.
A rend egyébként kétségtelenül rendkívül gazdag volt. Nem tudni pontosan honnan szerezték vagyonukat, ügyes pénzforgatással vagy egyéb praktikákkal, de felmerült az az elképzelés is, hogy valahonnan „hozták” az aranyat és az ezüstöt. De vajon honnan?
Amikor Kolumbusz „felfedezte” Amerikát 1492-ben, nem ő volt az első fehér ember, aki arra a földre lépett. Ez ma már tudvalevő. Talán a templomos lovagok jutottak el ekkora távlatokra? Ki tudja?
