Mahabharata - Az istenek fegyverei

Akik komolyabban foglalkoztak az emberiség történetének ókori vagy azt megelőző szakaszaival, azok tudják, hogy számtalan rejtély lapul még a mondákban, a régi szent könyvekben és iratokban, vagy éppenséggel a régészeti leletek között. A Mahábhárata régebbi a Bibliánál, óvatos becslés szerint is legalább ötezer éves. Mindenképpen megfontolandó tehát az eposz újraértelmezése.

Az egyik ilyen rejtély az, hogy volt-e atomfegyver az ókorban? Természetesen mindenki azt feleli erre, hogy az első atomrobbantásra 1945-ben került sor a Földön. De valóban így volt-e? Merthogy előkerültek nyugtalanító jelek.

Az egyik arról tanúskodik, hogy Afrikában negyvenezer éve uránt bányásztak. Amire aligha volt szüksége a hordákban élő ősembereknek. Akik nemhogy atomerőművet, de elvileg még kunyhót sem tudtak építeni.

A Mahábhárata legendás szerzője Vjásza, egy különösen nagy tekintélyű szent ember (risi), akit más néven Krisna Dvaipajánának, azaz Szigeten született Krisnának is hívtak, és talán Visnu avatárnak is tartottak. Az eposzt a monda szerint az elefántfejű istennek, Ganésának diktálta le, aki az egyik agyarát lelkesedésében letörte, hogy íróeszköznek használja. A felkérést azonban csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy Vjásza nem tart szünetet az eposz elmesélése során.

Vjásza belement az egyezségbe, és elég időt hagyott Ganésának, hogy megértse a költeményt. A művet néha Krisna védájának is nevezik, ami vallási kapcsolatra utal Vjásza és a Krisna-Visnu alak között. Krisna az eposzban központi szerepet játszik, különösen az erősen filozófiai részben, a Bhagavad-gítában. Vjásza azt vallotta, hogy a Védákat az emberiség egésze számára hozta. Egy hagyomány szerint Vjásza ősatyja a bharátáknak, egyben ő az őse mind a pándaváknak, mind a kauraváknak, azaz a történetben szereplő, két egymással szemben álló harcoló félnek.

Ősi indiai könyvekben repülőgépekről és borzalmas fegyverekről esik szó. Ezeket állítólag valamiféle, az égből idekerült „istenek” használták. Az indiai Mahábhárata eposzban találunk vagy ötven sort, amelyben az ismeretlen szerzők egy rettenetes fegyvert emlegetnek. Amit annak ura és kezelője egy vimana nevezetű repülőgépről engedett el, és amely magába foglalta „a Világegyetem teljes hatalmát”, vagyis erejét. A szerkezet felrobbantásakor „ezer nap fénye” villant fel, elvakítva mindenkit. Ez alighanem a gombafelhőre utal.

“Ráma parancsára a pompás szekér hatalmas robajjal emelkedett fel egy felhőhegyből…”

Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezúttal is egy repülő tárgyról, egy UFO-ról lehet szó. Ezt igazolja a hatalmas robaj is, ahogy a krónikás leírja. Íme egy másik rész a Mahábháratából:

“Bhíma az ő vimánáján szörnyű nagy sugáron repült, amelynek fénye a Nap fénye volt, és amelynek robaja olyan volt, mint a vihar dörgése.”

Az összecsapás a szakrális kuruksétrai csatamezőn veszi kezdetét, ahol India népei felvonulnak és a két tábor valamelyikéhez csatlakoznak. Mintegy tízmillió ember feszül egymásnak a 18 napos háborúban. A csata elején azonban Arjdzsuna kételkedni kezd az elkerülhetetlen vérengzés értelmében, így meg kell győzni őt egy isteni kinyilatkoztatáson keresztül, hogy szükség van erre az áldozatra a dharma érdekében. Krisna, aki személyesen nem fog fegyvert, hanem Ardzsuna kocsihajtójának szegődik, a csata napján a felsorakozott hadak előtt megnyilatkozik Ardzsuna számára, elmagyarázza az univerzum törvényének lényegét és működését, és megmutatja magát isteni valójában a harcos előtt. Megjelenik mint a hatalmas Visnu, és elfogadtatja Ardzsunával az áldozat szükségességét. Ezek a kinyilatkoztatások a Bhagavad-gíta alapjai.

Az ismeretlen fegyver „acélos dörrenést” okozott, gigászi halálhírnökként viselkedett, amely „hamuvá tette” az „ellenség egész fajtáját”. A vers szerint a csatában résztvevők teste a felismerhetetlenségig elégett. Ugyanezen beszámoló szerint pár órával később minden étel megfertőződött, az arra repülő madarak lehullottak. A csatában résztvevő és megmenekült katonák a patakba vetették magukat, és a vízben mosogatták felszerelési tárgyaikat… A másik korabeli eposz, a Rámájana is említést tesz erről. A vers szerint olyan hatalmas fegyverről volt szó, amely egy szempillantás alatt az egész földet elpusztíthatta.

„A Föld, minden teremtménye fel Parjanyától, és borzalmas fegyverétől, és még az ártatlan is kitér előle, noha bivalyerős, mert Parjanya agyonüti a gonosztevőket. Óh pap, aki egyetlen csapással zúztad szét Cambara városát… Örvénylő lángnyelveid szaporán hullottak, bátor kedéllyel lábad nyomán. Féket veszítve, szárnyas lángokat árasztott körös-körül… ”

„Égi ruháját felöltve fölszállott Ráma a szekérbe, és oly csatába lendült, melyet emberi szemek még sohasem láttak. Istenek és a földi emberek nézték a harcot, és remegve néztek, hogy Ráma hogyan vezeti az isteni harckocsit. (Vimana) Halálos lövések fellegei sötétítették meg az égboltot, és takarták el a nap fénylő arcát. A harcmezőre örök sötétség ereszkedett… Szörnyű szelek rázták meg a dombokat, völgyeket, és a tengereket. A nap arca fakó lett a szálló fekete portól. Amikor a csata nem szűnt meg még Ráma dühében a Brahma fegyverét vette, mely égi tűzzel van megtöltve. Ez a halálos fényfegyver, mely oly halálos, mint az égi villám. Kerek íjából kilőtte a villámfegyvert, amely átfúrta Ravan fémszívét…”

„Arjuna felmegy az égbe, hogy Isteni fegyvereket szerezzen az égi lényektől, és megtanulja azok kezelését. Amíg fönntartózkodott, Indra az ég ura, azt kérte Arjuná-tól, hogy verje szét az Azúrok hatalmas seregét, és rombolja le városaikat. Az Azúrok démonjai (30 millióan) hatalmas erődökben, és a tenger mélyén laktak. (Az asszír halemberek is) Indra az ég ura Arjuna rendelkezésére bocsájtotta a saját léghajóját (nem tévedés, szó sincs itt Isteni kocsiról!) amelyet Indra szolgája Matali kormányzott! Ez a jármű víz alatt is tudott haladni. Az ezt követő elkeseredett küzdelemben az Azúrok özönvízhez hasonló esőt zúdítottak alá és ekkor Arjuna ellenük fordította az Isteni fegyvert, az pedig a vizet mind felszárította.

Az Azúrokat legyőzték tehát, és a csata után pedig Arjuna leereszkedett a legyőzött démonok városaiba. A víz alatti városok szépsége és gazdagsága elkápráztatta őt. Kikérdezte Matali-t a városok történetéről, és megtudta, hogy eredetileg az Első Istenek részére építették azokat. Más helyeken is történtek félelmetes csaták, melynek során a légváros, felszállt az égbe az után ismét csaknem a földre zuhant, egyik oldaltól a másikra sodródott, s meg a tengerek mélyére is alámerült. Már jó ideje tombolt a harc, amikor Arjuna egy halálos lövést adott le, ami az egész várost darabokra tépte, az pedig lehullott a földre… (Itt égi városról van szó.)”

„− Az ismeretlen fegyver, amit Brahma-fegyvernek neveztek, óriási villámsugárral, mint a halálhírnök sújtotta a porba Vrishnis és Andhakas városokat az összes lakójával együtt. Az összeégett halottak felismerhetetlenek voltak, kihullott a hajuk, a körmük. Az edények szinte ok nélkül szétpattantak. Az égből fehér por hullott és a madarak is mind fehérek lettek. Egy óra leforgása alatt ehetetlenné vált minden ennivaló…”

Ókori nukleáris technológia és az istenek földön vívott háborúi

Talán túl fantasztikusan hangzik, hogy az ókori civilizációk egyáltalán ismerték az atomenergiát, de egyes szövegek, mint például a Bhagavad Gita, ami a Mahabharata című legrégebbi fennmaradt indiai szöveg részét képezi. Valamikor ie. V. és II. század körül keletkezett.

Tovább...

Az eltűnt Roanoke-kolónia rejtélye

1587-ben egy 116 fős csoport érkezett a mai Észak-Karolinához tartozó Roanoke-szigetre, és megalapították az Újvilág első kolóniáját. Kényelmesen berendezkedtek, és úgy tűnt, hogy sikerül boldogulniuk az új kontinensen. Három évvel később azonban egy utánpótlást szállító hajó legénysége csak a hűlt helyüket találta, és a telep kapuoszlopába vésett, titokzatos "CROATOAN" szót. Sorsuk több mint négyszáz éve rejtély. Sem a kortársak, sem a modern tudomány nem tudott a nyomukra bukkanni.

Az első kolónia

Roanoke története 1584-ben kezdődött, amikor I. Erzsébet angol királynő parancsára Sir Walter Raleigh expedíciót vezetett Roanoke környékén, ahonnan állatokat, növényeket és két őslakost is magával vitt Angliába. Ennek nyomán született meg az ötlet, hogy egy állandó települést kellene létrehozni azon a területen. Hamarosan el is indult egy gyarmatosító csoport, ám küldetésük nem járt sikerrel. Sokat hadakoztak a bennszülöttekkel, ráadásul élelmiszerkészletük is kevésnek bizonyult. Végül Francis Drake, a kalóz bukkant rá az éhhalál szélén álló telepesekre, és hazaszállította őket.

A második kolónia

A kudarc azonban nem tántorította el a királynőt és Raleight, ugyanis 1587-ben újabb vállalkozó szellemű alattvalókat indítottak útnak. A 116 fős csoport 1587 augusztusában ért partot Roanoke szigetén, hogy létrehozzák az első brit települést az Újvilágban. A csoport zömmel férfiakból állt, ám volt köztük tizenhét nő és kilenc gyerek is. Leveleikből az derül ki, hogy hamar feltalálták magukat és kényelmesen berendezkedtek. Az egyik indián törzzsel, a kroatánokkal sikerült barátságos viszonyt kialakítani, ám a környéken élő többi törzs, akikkel az első gyarmatosítók is harcban álltak, elutasította a közeledésüket. A letelepedés olyan jól sikerült, hogy hamarosan világra jött az első Amerikában született angol gyerek, Virginia Dare is. Minden jel arra mutatott, hogy a John White vezetésével működő település életképes, és további kitelepülőknek is otthont adhat majd.

Gyilkosság és éhínség

A szépen induló történetet néhány hónap múlva több nehézség is beárnyékolta. Mivel a telepesek augusztusban érkeztek, hiába próbálkoztak növénytermesztéssel a kroatánok módszereivel, terményeik közül szinte semmi nem ért be, így kénytelenek voltak a magukkal hozott élelmiszerkészletekre hagyatkozni. Ez azonban a kisebbik probléma volt: sokkal nagyobb gondot jelentett, hogy nekik is meggyűlt a bajuk az indiánokkal. Az egyik telepest, George Howe-t megölte az egyik ellenséges törzs, miközben rákokat gyűjtött a tengerparton. Mivel veszélyben érezték az életüket, 1587 végén úgy döntöttek, hogy John White visszamegy Angliába, hogy élelmiszert és még több embert hozzon magával, akik segítségével felvehetik a harcot a bennszülöttekkel, ha kritikusra fordul a helyzet. Indulás előtt megegyeztek, hogy ha veszély fenyegeti őket és kényszerből kell elhagyniuk a települést, máltai kereszteket vésnek a környező fák kérgébe.

A telepesek hűlt helye

Az időközben kitört angol-spanyol háború miatt White csak 1590 júniusában tudott visszatérni, ám ekkor már egy lelket sem talált a településen. Nem voltak csatára utaló nyomok, holttesteket sem talált, sőt nem voltak a fákon máltai keresztek sem, így feltételezhetően önszántukból költöztek el a telepesek, az azonban azóta is rejtély, hogy hova. Mindössze egy jelet hagytak maguk után, ám ez nem vezetett a nyomukra, csak még rejtélyesebbé tette az esetet. A telep kapuoszlopába a Croatoan szót vésték, illetve az egyik fa kérgében a Croa szó volt olvasható. A szó utalhatott a békés indián törzsre és a közeli szigetre is, ám hiába keresték azokon a területeken a kolónia tagjait, nem sikerült a nyomukra bukkanni.

Hova tűnhettek a telepesek?

Természetesen sokak fantáziáját izgatta a történet és izgatja ma is, így feltételezésekből nincs hiány. Vannak, akik szerint a korábban békés indiánok fordultak ellenük, és lemészárolták őket. Szerintük erre utal a kapuba és a fa kérgébe vésett szó. Mások viszont épp annak a bizonyítékát látják a hátrahagyott szavakban, hogy az éhhalál szélén álló telepesek a kroatánoknál találtak menedéket és beolvadtak a törzsbe. Van olyan elmélet is, mely szerint az ekkoriban érkező spanyol hódítók végeztek velük. Egyik elképzelést sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, így az első amerikai telepesek sorsát több mint négyszáz éve misztikus homály fedi.

Tovább...

Forráskód /Source Code/

Bombamerényletet követnek el egy vonat ellen. A titkosszolgálat embere, Colter Stevens százados Sean Fentress álnéven ott volt a vonaton. Feladata, hogy azonosítsa a merénylőt, aki újabb akcióra készül. A Forráskód nevű szupertitkos program segítségével Stevens-Fentresst újra és újra visszaküldik a szerelvényre, hogy megtalálja a merénylőt. Minden alkalommal újabb bizonyítékra bukkan, ám a merénylőnek sikerül elmenekülnie. 

Minél többet tud meg róla, Stevens annál biztosabb abban, hogy meg tudná akadályozni a robbanást, ha egyszer nem futna ki az időből.

Tovább...

Az őslakó /The Man from Earth/

John Oldman történelemprofesszor váratlanul bejelenti, hogy otthagyja az egyetemet. A meglepett kollégák felkeresik az otthonában, hogy nyomást gyakoroljanak rá, adjon magyarázatot a történtekre. Mindenki megdöbben, amikor kiderül, hogy mi a visszavonulás valódi indoka. Oldman professzor ugyanis azt állítja, hogy valójában halhatatlan, és tíz évnél tovább nem tartózkodhat egy helyen anélkül, hogy kiderüljön a titka. A kollégák persze képtelenségnek tartják az egészet, ám sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudják a hallottakat.

A barátságos összejövetel drámai fordulatot vesz...

Tovább...

Szvasztika - Imádta a világ, amíg Hitler el nem kezdte használni

A szvasztikáról a legtöbb embernek Hitler és a náci Németország jut eszébe. De gondoltad volna, hogy a szvasztika sokkal több, mint egy önkényuralmi jelkép, és hogy eredetileg a béke szimbóluma?

A szvasztikának hosszú, rögös útja volt, mire eljutott oda, hogy a béke szimbólumából a gyűlölet és a halál jelképe legyen. A szvasztika eredetileg csak jó tulajdonságokkal és jelentéssel volt felruházva.

Csak a Náci Németország sajátos gondolkodású vezetője, maga Hitler alakította át saját képmására, hogy felhasználja majd uralkodásához. Egészen egyszerű elveket, egyúttal zseniális grafikai megoldást is alkalmazott: elforgatta a horogkeresztet, hogy dinamikusabb legyen, változtatott a karok vastagságán is. Majd a jelet úgy helyezte el egy fehér körben, hogy a pereméhez ne érjen hozzá, ezáltal lett igazán vibráló. Majd az egészet vörös mezőre tette. A horogkereszt ezekkel az átalakításokkal lett a nemzetiszocialista párt hivatalos jelképe az 1920-as évekre.

A szvasztika azonban nem a nácik találmánya. 

Egy sokkal régebbi szimbólum, mely a civilizációk hajnaláig nyúlik vissza. 

A szvasztika jelképe annyira ősi, hogy a németek előtt számtalan kultúrában használták, és ténylegesen az ősi békét jelenítette meg. Indiában számtalan festményen, vagy Buddha szobron jelen van a szvasztika, mint szimbólum.

A legironikusabb talán, hogy a szvasztika eredete sokkal európaibb, mint gondolnánk.

Ókori görög szvasztika

A legrégebbi leletek Indián túlmutatnak: ma már tudjuk, hogy feltűnt a görögöknél, a keltáknál és az angolszászoknál is. Az egyik legősibb felfedezés Európa legkeletibb pontjáig vezet. Aki Kijevben jár, és érdeklődik, érdemes felkeresnie az ukrajnai Nemzeti Múzeumot, ahol láthat egy apró, mamutagyarból faragott állatfigurát.

Ezen egymáshoz kapcsolt szvasztikákat lehet felfedezni, a leletet 15 ezer évesre teszik a kutatók. Az egyesével faragott, festett szvasztikákat már 7000 évvel korábbi leleteken is tetten érték Európában. Talán nem meglepő, hogy amikor a nácik elfoglalták Kijevet a II. világháborúban, a kijevi múzeumban talált horogkereszttel mintázott agyagedényekről úgy vélték, azok az árja származásuk bizonyítékai, és mindet magukkal vitték Németországba. Az agyagedényeket a háború után visszaszállították Kijevbe.

Padlómozaik Macedóniából

Valamilyen különös oknál fogva már az indiánok között is felbukkant egy kísértetiesen hasonló szimbólum, pedig (hivatalosan) akkor még nem állt fenn semmiféle kapcsolat az Eurázsia területén lakókkal.

Szép lassan elterjedt a környéken és a környező vidéken élő kultúrák között, és széles körben a béke és a remény szimbólumaként kezdték el használni.

Azt a formáját, ahogyan a világháborúból és a hátborzongató náci uralomból ismerjük, csak a huszadik században kapta meg. Ezt a különös, eredeti jelentésétől teljesen idegen antiszemitaságot sugalló hangulatot egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságnak köszönhetjük.

Hitler ebből kölcsönözte, s a jól ismert, sarkára állított formájában ő tette meg a német nemzetiszocializmus jelvényévé.

A németek öldöklését, és a zsidóság módszeres deportálását "kiirtását" követően aztán szép lassan teljesen egybeforrt a gyűlölettel, melyet ma már nagyon nehéz lemosni róla, pedig vannak rá különféle próbálkozások.

A szvasztika szanszkrit szó, jelentése szerencsés vagy kedvező dolog vagy jel. A szó a su- (a görög ευ- rokona, jelentése „jó”, „jól”), és az asti (a „létezni” ige egyik alakja) szócskákból tevődik össze. A szvaszti tehát azt jelenti, „jólét”. A -ka rag kicsinyítő képzőként szolgál, a szvasztika kifejezés tehát szó szerint úgy fordítható, hogy „a jóléthez köthető kicsi dolog”. A -tika azt is jelenti, hogy „jel”. Ezért Indiában nem ritka a shubhtika („jó jel”) kifejezés használata sem.

A szvasztikát még ma is használják Indiában különféle polgári ceremóniák, rituálék keretében, mivel bennük nem tudatosult az, hogy mi folyt hosszú éveken át nyugaton és a kultúrát ez nem is nagyon érdekli, hiszen alapvetően tudják, mi a jelentése, és az nem von ez az értékéből, hogy valaki teljesen más szimbolikus üzenet sugallására használta.

A művészetben és az építészetben a szvasztikát nem önmagában, hanem összefűzve vagy egymásba fonva, ismétlődő elemként használják, geometriai díszítőelemként. A hinduizmusban szent jelnek számít a templomokban és a hétköznapi életben is számos helyen használják. A buddhizmusban szintén megtalálható a vallási iratok elején, illetve a Gautama Buddha szobrok mellén vagy talpán, ahol manji-nak hívják és a dharmát, valamint a mindenség harmóniáját és az ellentétek egyensúlyát jelképezi. A dzsainizmusban ez a legfőbb szent szimbólum, ami egyben a jelenlegi (teremtési) korszak hetedik Arhatjának (Jinának) a jele.

A magyar népművészetben forgórózsának nevezik.

Igen, még a zsidó művészetben is ott van a Szvasztika jelképe

Rengeteg 17.18 századi lőporszarukon találtak szvasztika motívumokat, jellemzően a középpontba állítva. A dunántúli területeken aztán a 18. század vége felé is találtak szvasztika faragásokat.

Ezeken azonban többnyire összekapcsolás nélkül álltnak egymás mellett a rozetták, köztük nagy számban szvasztika. Később azonban elvesztette a népművészeti jellegét a szvasztika, és virágmotívumként szép lassan beilleszkedett a mintázatba, így alakult ki a forgórózsa neve is.

A szvasztikának tehát hosszú, és rögös útja volt, és bár voltak olyanok, akik megpróbálták kiforgatni az eredeti jelentéséből, és egy teljesen más ideológiát állítani mögé, az ősi szimbólum sohasem volt gonosz.

Tovább...

Szalamandra-emberek

Nem csupán az indiai fakírokkal kapcsolatban jegyeztek fel a krónikák olyan csodás esetet, hogy valaki sérülés nélkül állja a tüzet. Az ilyen képességgel rendelkezőt nevezik Szalamandra-embernek.

Az elnevezés onnan ered, hogy a néphit szerint a szalamandra éghetetlen hüllő.

Ez a jelenség jóval ritkábban fordul elő, mint az úgynevezett öngyulladás amikor minden látszólagos külső behatás nélkül egyszerűen porrá ég valaki.

A tűzálló emberek különlegessége nem külső erőtől vagy a véletlentől függ, és képességük nem halálos. Sőt!…

Franciaországban a XVIII. században egyszerre több ilyen képességű ember is élt, talán ezért is készült ott az első ilyen témájú szakkönyv. A szerzője Olivier de Leroy, a címe Le hommes salamandres (Szalamandra-emberek).

A leghíresebb, általa is feljegyzett eset Marie Sonnet története, akit el is kereszteltek Szalamandrának.

Marie nemcsak hogy nem félt a tűztől, de egyenesen az volt a szokása, hogy a maga és társai mulattatására belenyúlt a tábortűzbe, sőt bele is ment az embermagas lángokba. Egyik kedvelt mutatványa pedig az volt, hogy a tűzben feküdt le aludni!

Érthető, hogy a jelenség nagy feltűnést keltett. Már csak azért is, mert akkoriban még nem volt vége a boszorkánypereknek, még ha a felvilágosult Franciaországban nem is égettek meg senkit boszorkányság miatt.

(De azért nagy fejtörést okozhatott az inkvizítoroknak, ugyan mit csinálnának Marie-val, ha máglyára kellene vetni, hogyan égethetnék el, ha egyszer éghetetlen (mai szakszóval tűzálló).

Az inkvizítorok helyett korabeli tudósok vizsgálták a hölgyet, és Leroy könyvében megtalálható az a hivatalos jegyzőkönyv, amelyet helyszíni próba nyomán 1731. május 12-én vettek fel, és amit a kor neves tudósai mellett a közélet ismert szereplői is aláírtak, mint szemtanúk.

Marie nem félt a teológus professzoroktól, a királyi udvaroncoktól, orvosoktól és a parlament tagjaitól, akik a több száz párizsi polgáron kívül végignézték mutatványát.

A jegyzőkönyv tanúsága szerint Marie mindössze egy lepedőt terített magára, alatta semmit nem viselt, és két vasszékre feküdt úgy, hogy a lába az egyik, feje a másik szék karfáján nyugodott.

Oliver Leroy:
Le hommes salamandres 
című munkája

Így, ilyen kétpontos “felfüggesztésben” csak úgynevezett kataleptikus állapotban maradhat meg az ember de Marie aligha ringathatta magát ilyen állapotba, mert “sütkérezés” közben négyszer is megfordult, hogy minden oldalát egyenletesen süttesse a tűzzel, márpedig a mozgás kizárja a katalepsziát.

A két vasszék között – a jegyzőkönyv adatai szerint – igencsak nagy tüzet rakhattak mert 15 jókora tölgyfatuskó égett nagy lánggal. Ezek a lángok szinte szünet nélkül nyaldosták a lány testét, de sem ő, sem a lepedő nem lobbant lángra!

A kísérletnek harminchat perc után vetettek véget, de nem Marie szenvedései miatt, hanem mert a tanúk nem bírták már tovább nézni a jelenetet.

Amikor elhozták a tűztől, Marie a saját lábára állt és a bizottságra meg a közönségre mosolygott, úgy mutatta a bőrét, amely teljesen ép maradt.

Nem csoda hát, hogy az akkori emberek valamiféle boszorkányságot vagy csodát gyanítottak az esemény mögött. Megmagyarázni semmiképpen nem tudták – és ebben hasonlítanak a mai tudományhoz.

Ugyanis jelen pillanatban sincs semmiféle módszer vagy vegyszer, amivel hasonló “tűzállóság” elérhető lenne.

Századunkban is volt néhány hasonló eset. Sőt, talán napjainkban is akad, aki képes ilyesmire. De kikiáltják fakírnak, aki a cirkuszban mutogatja tudományát, és a tudósoknak eszükbe sem jut közelebbről vizsgálni őket, vajon miben rejlik a titkuk.

Ez, persze, nem változtat a tényen, hogy nemcsak a világmindenségben, illetve a földi környezetünkben, hanem magában az emberi szervezetben is rejlenek még olyan csodák, melyekre nincs magyarázat. Legalább is egyelőre…

Forrás:iqdepo.hu / Nemere István

Tovább...

Élőben fogják tudósítani a marsi landolást! - Oszd meg, hogy senki ne maradjon le róla!

Mint ismeretes az Európai Űrügynökség a Schiaparelli nevű szondával fog kíséretet tenni a Marsra való leszállásra október 19-én, délután három órakor. Az évtized mérföldkövének tartott eseményeket élőben fogják közvetíteni. Óriási előrelépésre készül az ESA, azaz az Európai Űrügynökség. Ha minden jól megy, akkor a szondájuk a Schiaparelli délután nem sokkal 3 óra után landol majd a Mars felszínén.

A Facebookon és az ESA oldalán valamint a Livesteream.com oldalon létrehozott csatornán két órán át lesz elérhető az ESA műsora.

Majd csütörtökön, azaz október 20-án magyar idő szerint reggel 10 órakor tart majd az ESA egy sajtótájékoztatót a történtekről részeltekbe menően.

Sőt, ha minden igaz, a küldetés első képeit is közzé fogják tenni. Az ExoMars űrhajó leszállóegysége egyébként az olasz Giovanni Schaparelliről kapta a nevét, mert a csillagász az 19. század végén elsőként térképezte fel a Mars felszínét. Hogy mit várhatunk az ESA első igazi Mars küldetéséről, még nehéz megmondani, de annyit bizonyosan jósolni lehet, hogy feltehetően hosszú, és tartalmas küldetésre számíthatunk, számtalan érdekes, és új felfedezéssel.

A projekt tudományos célja a marsi élet múltjának és jelenének kutatása metán és más, erre utaló gázok nyomainak keresésével. Az egység elsősorban tesztmodul, amely segítségével a mérnökök kipróbálhatják a fejlesztés alatt álló eszközöket éles körülmények között is. Ilyen például a hővédőpajzs, az ejtőernyő, a magasságmérő és a folyékony hajtóanyagú rakétákkal szerelt végső fék.

A Schiaparelli tudományos, vagyis a marsi körülményeket vizsgáló küldetése elég korlátolt lesz, ennek ellenére rengeteg j dolgot várnak az emberek a küldetéstől. A leszállás közben figyelt adatok mellett a felszínre érve a DREAMS nevű egysége a leszállás helyén tapasztalható szélirányt és sebességet, a légköri nyomást, a felszínközeli hőmérsékletet, a látási viszonyokat és a légkör elektromos tulajdonságait figyeli majd.

avilagtitkai.com

(Aztán majd meglátjuk, hogy valódi, vagy csak egy újabb szemfényvesztés - szerk)

Tovább...

Óriások ostromolják a történelmet! - 3.rész

Óriások a régészetben

Óriások a prehisztorikus régészetben (legyen ember aki utánajár, hogy így volt e vagy sem...)

A legkorábbi jelentések az óriás-csontok megtalálásáról még Krisztus előttiek. Íme néhányuk:

• I.e. 600 – Sparta megtalálja Orestes óriás-csontjait.
• I.e. 500 - Kimon felfedezi Thescus óriási csontjait.
• I.e. 200 - Euphorion óriás-csontokat talál Samos-ban.
• I.e. 100 - Anteaus óriási csontjait látták Marokkóban.
• I.sz. 1 - Augustus óriás-csontok múzeuma Capri-n, Tiberius birodalma.
• - Orontes óriás csontjait fedezték fel Szíriában.
• I.sz. 100 - Ajax óriási csontjait felfedezték Rhoetumnál.
• - Óriási csontokat állítottak ki Nitriában, Egyiptomban.
• I.sz. 200 - Solinus óriási csontokat ír le Pallene-ben és Krétán.
• I.sz. 500 - Óriás csontokat mutattak be Konstantinápolyban.

Óriások az újkori régészetben

1833-ban a kaliforniai Lompock Rancho-nál ásó katonák egy 12 láb (3.6m) magas férfi csontvázát fedezték fel. A csontváz körül kagylószerűen kivájt pajzsok, sisakok, kőbalták és más eszközök voltak. A koponya alsó és felső fogsora is dupla volt. Sajnos ezt a testet titokban temették el, mert a helyi indiánokat felháborították a maradványok.

Ez a különleges óriás mellesleg jelentős hasonlóságot mutat egy másik dupla fogsorú óriás emberrel, akinek csontváz-maradványait a kaliforniai partvidék mentén, Santa Rosa szigeten ásták ki szintén az 1800-as években. Az azt követő kutatás kimutatta, hogy ő, vagy leszármazottai, azokból a kis elefántokból lakomáztak, melyek egykor a szigeten éltek és amelyek réges-régen éppúgy eltűntek, mint azok az óriások, akik megették őket.

A Minnesota-i Clearwater-ben hét óriás csontvázát találták meg dombokban. Ezeknek is csapott homlokuk és teljes dupla fogazatuk volt.

1877 júliusában négy aranyásó felszínre került arany- és ezüstmaradványok után kutatott egy elhagyatott, hegyes területen, a Spring Valley elején, nem messze a nevadai Eureka-tól.
A sziklákat vizsgálva az egyik ember valami különlegeset pillantott meg, amely egy magas párkányról állt ki. Felmászván, hogy jobban megnézze, az aranyásó igen meglepődött, amikor egy emberi lábszárcsontot és térdkalácsot talált, amelyek egy kemény sziklából álltak ki. Szólt a társainak, és együttesen csákányaikkal kiemelték a furcsaságot. Felismerve, hogy egy nagyon különleges leletet találtak, bevitték azt Eureka-ba, ahol aztán kiállították.
Az a kő, amibe a csontok beágyazódtak, egy kemény, sötétvörös kvarcit volt és maguk a csontok is feketék voltak az elszenesedéstől, ami nagyon régi korra utalt. Mikor a körülvevő követ gondosan eltávolították, úgy találták, hogy a lelet combcsontból áll, amely 4 hüvelykkel a térd fölött eltört, valamint a térdkalácsból és térdízületből, az alsó lábszárcsontokból és a láb teljes csontozatából. Több orvos megvizsgálta a maradványokat és meg voltak győződve, hogy anatómiailag azok egyszer valóban egy emberi lényhez tartoztak és meglehetősen “újkorinak” néznek ki.
De a legérdekesebb vonatkozása a csontoknak a méretük volt; a térdtől a sarokig 39 hüvelyk (90 cm) hosszúságúak voltak. A gazdájuk életében ezért legalább 12 láb (3.6 m) magas volt. Tovább növelte a rejtélyt az a tény, hogy a szikla, amelyben a csontokat találták, geológiailag a Jura időszakra, a dinoszauruszok korára datálható - több, mint 185 millió évvel ezelőttre. A helyi újságok számos történetet közöltek a csodálatos leletről és két múzeum is küldött kutatókat, hogy megnézzék, lehet-e még többet is találni a csontváz maradványaiból. Sajnos semmi más, csak a lábszár és a láb volt a sziklában.

1883-ban mindkét nemből való, tíz óriás méretű csontvázat ástak ki a minnesotai Warren-nél. (St. Paul Pioneer Press május 23. 1883)

1891-ben, az arizonai Crittenden közelében, munkások – egy kereskedelmi épület földmunkáinak végzése közben – egy hatalmas kőszarkofágra találtak rá nyolc lábbal a talajfelszín alatt. A vállalkozó szakértő segítséget hívott és felnyitották a szarkofágot. Egy gránit múmia-tartó került elő, amelyik egykoron egy olyan emberi lény testét tartalmazta, aki több, mint 12 láb (3.6m) magas volt. Egy hat lábú ember – a tartón lévő véset szerint. De a testet olyan sok ezer évvel azelőtt temették el, hogy már régóta elporladt.

1911-ben, Guano-bányász munkálatok során számos, mintegy 2-2.5 m magas, vörös hajú ember mumifikált maradványát ásták ki a nevadai Lovelock Cave-nél, 70 mérföldre észak-keletre Reno-tól.Ezek a csontok a helyi Piute indiánok legendáit igazolták az óriásokkal kapcsolatban, kiket ők Si-Te-Cah-knak hívtak. A múmiákat figyelmen kívül hagyta a helyi hatóság és megparancsolta, hogy újra temessék el azokat. Néhány koponyának vörös haja volt, ami csak európaiaknál fordul elő, bebizonyítván, hogy volt a Columbus előtti Amerikában európai jelenlét. Szerencsére az óriási Lovelock koponyák közül az egyiket még ma is megőrizték.


1931 februárjában és júniusában nagy csontvázakat találtak a Humboldt tó mélyén szintén a Nevadai Lovelock közelében. A két talált csontváz közül az első 8 és fél láb (2.5m) magas volt, és úgy tűnt, mintha gumiborítású anyagba csomagolták volna az egyiptomi módszerhez hasonlóan. A második csontváz majdnem 10 láb (3m) hosszú volt.

Az óriás koponyák a többi különböző Lovelock régészeti lelettel együtt a nevadaiHumbolt Múzeumban található, Winnemucca-ban. Ezen leletek közül néhány a Nevadai Állami Történeti Társaság múzeumában található, Reno-ban.

1936-ban Larson Kohl, egy német paleontológus és antropológus óriási emberi csontokat talált a közép-afrikai Elyasi tó partján. Később más óriás-csontvázakat is találtak Hava-ban, Transvaalban és Kínában is. Az óriások létezésének bizonyítéka kétségbevonhatatlan. ”Tudományosan igazolt tény” - mondja Dr.Louis Burkhalter.

A második világháború alatt Ivan T. Sanderson, egy jól ismert zoológus arról beszél, hogy legénysége üledékes kőzetet földgyaluzott, amikor véletlenül egy temetőre bukkantak. Abban olyan koponyák voltak, melyek az aljuktól a tetejükig 22-24 hüvelyk (50-60 cm) nagyságot értek el - tehát közel háromszor akkorák, mint egy felnőtt emberi koponya. Mivel egy felnőtt koponya normális mérete kb. nyolc hüvelyk átmérőjű, egy ekkora nagy koponya döbbenetes méretre utal egy arányosan felépített embernél. Továbbá minden koponyáról azt jelentették, hogy ügyesen meg volt lékelve (trepanálva) - ez olyan eljárás, amellyel lyukat vágnak a koponya felső részébe. Ha azokat a teremtményeket, akikhez ezek a koponyák tartoztak, megfelelően arányba állították volna, kétségtelenül legalább 12 láb (3.6m) magasak lettek volna, vagy még magasabbak.
Tény, hogy gyakori szokás volt a gyermeki koponyát meglapítani és így arra kényszeríteni, hogy nyújtott alakban növekedjen, mind az ősi Peruban, a mayáknál, mind a Montana-i laposfejű indiánoknál. Sanderson megpróbált további bizonyítékot összegyűjteni, végül az egység egy másik tagjától is kapott levelet, aki megerősítette a jelentést. Mindkét levél azt jelezte, hogy a Smithonian Intézet begyűjtötte a maradványokat, bár erről semmi nem tudódott ki. Sanderson meg volt győződve, hogy a Smithonian Intézet megkapta a bizarr ereklyéket, de csodálkozott, hogy az eredményeket miért nem teszik közzé. Azt kérdezi : „Arról van szó, hogy ezek az emberek képtelenek szembenézni azzal, hogy újraírják az összes tankönyvet?”

1947-ben egy helyi újság jelentette, hogy amatőr archeológusok – akik a „halál-völgyben” dolgoztak – kilenc láb (2.74m) magas csontvázakat fedeztek fel. Az érintett régészek azt is állították, hogy kardfogú tigrisek és dinoszauruszok csontjait találták meg az emberi maradványokkal együtt.

Az 1950-es évek vége felé útépítés alkalmával a délkelet-törökországi Homs-ban ténylegesen sok óriás-sírt ástak ki. Ezek a sírok 4 méter hosszúak voltak, és amikor felnyitottak két koporsót, bennük az emberi combcsontokat 47.24 hüvelyk (1m 20cm) hosszúságúnak mérték. Úgy számolták, hogy az a személy, akié ezek a combcsontok voltak, 14-16 láb (4.5 -5m) magas volt. Ennek a csontnak egy gipszből kiöntött mintája a texasi Creationist Múzeumban látható.

1978-ban, egy, az ohioi Toledo közelében talált dombsír 20 csontvázat tartalmazott. Mindegyik ülő helyzetben volt, arccal kelet felé, olyan nagyságú állkapcsokkal és fogakkal,melyek kétszer akkorák, mint a jelenkori emberé, és mindegyik mellett volt egy nagy edény „furcsán rajzolt hieroglifa-szerű mintákkal”

Újabban 2.8-3.12 méteres csontvázakat találtak az oroszok, a kaukázusi hegyekben.
Kínában 10 láb (3m) magas csontvázakat találtak.

Tovább...

ASMR - A rejtélyes érzés

Az  ASMR (Autonomus Sensory Meridian Respond - Egyéni Érzékelésű Meridián Válasz) egy olyan bizsergő érzés, mely a fejből, tarkóból kiindulva, a gerincen át, egészen a végtagokig kihathat. Ez egy olyan neurológiai jelenség, melynek a kutatása még kezdetleges stádiumban van. Éppen ezért elképzelésünk sem lehet arról, hogy hány embert érinthet.

Két típusú ASMR-t tapasztaló egyént különböztetnek meg, melyek

A-típus: Azon egyének, akik saját maguk képesek az érzést kiváltani (például meditációval).

B-típus: Azon egyének, akik saját maguk nem képesek az érzést kiváltani, szükségük van valami/valaki másra, amely/aki kiváltja az érzést ('Trigger'). 

Sokan egyfajta ‘agyi orgazmus’-hoz hasonlítják az élményt, de ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy alapesetben nincsenek szexuális vonzatai az ASMR-nek. Na jó vannak akik túl szabadon értelmezik az "orgazmus" szót, és így születnek nagyon beteg és erősen szexuális tartalmú ASMR videók is de ezt most tegyük élre.

Az érzés általában a tarkó illetve a koponya hátsó részéről indul. Különlegessége, hogy tényleges fizikai behatás nélkül is bekövetkezhet: pusztán bizonyos hangok vagy látványok eredményeképp.

Legtöbben inkább ahhoz hasonlítják, mikor egy jó zene hatására végigfut rajtunk egy érdekes borzongás. A külföldi beszámolók általában a koponya hátsó részén egyfajta zsibbadó, bizsergő, érzésként írják le az ASMR-t. Ez a test többi részére (vállak, hát, gerinc, sőt akár a test egészére) is kiterjedhet.

Suttogás, vagy bizonyos "bizergálós" hangok olyan érzést keltenek, mint amikor egy igazán mélyreható relaxációs masszázst kapunk. Csak ezt az ingeráradatot az agyunkkal érzékeljük, és ez az egész testünkből kellemes bizsergést vált ki, mint amikor a fodrász masszírozza be a sampont hajunkba.

Elsőre nagyon furcsának hathat. A legtöbb videó szinte interaktívnak mondható. Az ASMR "mesterek" (mesternek hívni talán túlzás csak vesz egy kamerát és elkezd bizergálni valamit előtte) vagy hangközvetítők egészen közelről veszik fel magukat, mintha csak velünk szemben ülnének és minket masszíroznának.

Az ASMR mondhatni eléggé leplezett téma, az erről való hallgatás nem szándékos eltussolásból fakad, csupán a terület vizsgálhatatlansága miatt a kutatók is csak értetlenül tárják szét kezeiket, és várnak arra a technológiai áttörésre, amely lehetővé teszi a pontos vizsgálatot, mert tulajdonképpen nem túl büszkék rá, hogy ők sem értik. 

Nagyon kellemes érzés, az biztos. (Nálam például egy jó zene tudja kiváltani.) Ráadásul elképesztő módon relaxál, olyannyira, hogy egyre inkább alkalmazzák az ASMR-jelenséget a komolyabb alvászavarok gyógyítására. Az ASMR -érzetet az emberek csekély része éli át, sokszor anélkül, hogy tudatában lennének, mi történik velük. 

ASMR-hez köthető további két érzés,
Frissón (francia szó): Pillanatnyi kellemes érzés, borzongás.
Szinesztézia: A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet.
Tudományos kutatások híján, még nem tudni kapcsolatban állnak-e az előzőek, az ASMR-al.

További érdekesség:

2012-ben jött létre a Nemzetközi ASMR nap (International ASMR day), melynek időpontja: Április 9.

Természetesen a YouTube segítségével könnyen megtalálhatjuk az ASMR videókat, következzen néhány ASMRtist (az ASMR videók létrehozói nevezik így magukat, ('ASMR és Artist összefűzése)

Máris itt van a legnézettebb ASMR videó, több mint 250 millió! megtekintéssel:

GentleWhispering, azaz Maria videója, aki talán
az egyik legnépszerűbb ASMRtist a maga 780 ezer feliratkozójával.

TheWaterwhispers, Ilse, Maria mellett az elsők között volt, aki ASMR videókat kezdett készíteni.

Tovább...

Ha valami történne velem… - Holtan találtak egy ufó kutatót, miután beszélni akart egy általa kutatott összeesküvés elméletről

Bizarr nyomozás kezdődött egy korábbi ufó kutató halála ügyében. A férfi ugyanis azután halt meg, hogy egy üzenetet tett közzé, melyben beszámolt róla, hogy különös dolgokra jött rá, és páratlan információk birtokában van, ha valami történne vele, akkor az nem véletlen. 

Ijesztő összeesküvés elmélet rajzolódik ki Max Spiers halála kapcsán.

A férfit ugyanis holtan találták, és az előzetes információk szerint bár valószínűleg öngyilkos lett még folytzatódik a nyomozás, sokan azonban teljesen mást sejtenek a dolog mögött.
A férfi nagyon nagy érdeklődést mutatott a különféle idegenekkel kapcsolatos összeesküvés elméletek iránt.

A barátoknak, ismerősöknek különböző dolgokat mesélt a halála előtti napokban. Van, akinek azt mondta, hogy különleges információk kerültek a birtokába, mellyel majd ki fog állni a nyilvánosság elé, míg másokkal találkozót akart szervezni az idegenekkel kapcsolatos témák átbeszélésére.

Anyjának egy olyan üzenetet küldött, mely szerint bajban van, és ha valami történne vele, indítsanak nyomozást az ügyben. Az este Lengyelországban történt. Max Spiers 39 élves volt, két gyermek apja. Élettelen testére a kanapén heverve találtak rá, de egyelőre a nyomozás semmi érdemlegeset nem árul el, így semmi sincs kizárva, bár a hatóságok öngyilkosságra gyanakodnak. Aztán nemrégiben megérkezett a boncolási jegyzőkönyv, ami különös módon nem talált semmit, és az volt benne, hogy a férfi természetes úton halt meg, váratlanul.

Az még több emberben elindította az összeesküvés elméletet, és sokan arra gondolnak, hogy a férfit valaki, talán a titkos árnykormány likvidálta, mert olyan információra tett szert, mellyel nem lett volna szabad azt terveznie, hogy kiáll vele a nyilvánosság elé. Max talán olyan dolgok mélyére ásott le, olyan ügyeket bolygathatott meg, amiket nem lett volna szabad. Egy biztos: régóta tudni, hogy a titokzatos fekete ruhások világszerte jelen vannak, és szisztematikusan próbálják elhallgattatni azokat, akik túl sokat tudnak…

avilagtitkai.com

Tovább...

Félelmetes kör alakú felhő jelent meg Jeruzsálem felett, és mellé a furcsa zaj hallatszott az égből (Videó!)

Október 2.-án azaz a zsidó újév (Ros Hásáná) napján rendkívüli égi jelenség jelent meg Jeruzsálem felett, amiről rengeteg felvétel került fel az internetre.

Miközben egy óriási kör alakú formáció rajzolódott ki a felhőkből, melynek szélei fényjelenség kíséretében a kör közepe felé mozogtak, folyamatosan hátborzongató dörgés és kürthöz hasonló hang hallatszik.

A felvétel valódiságát igazolva, több egy időben készült videó is tanúskodik.

Íme pár videó az esetről:

Tovább...

Óriások ostromolják a történelmet - 2.rész

Óriások az írásos emlékekben
Az óriások legendáinak nem csak kőlenyomatok adnak hitelt, de az írásos emlékek még inkább bizonyító erejűek, nem is ragozom tovább, íme:

Ószövetség

Teremtés 6:4

"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."

2Sám 21. 20-22

"Újabb csatát vívtak Gátnál. Volt ott egy óriás ember, akinek hat ujja volt a kezén is, és hat ujja a lábán is, összesen huszonnégy. Szintén Rafa leszármazottja volt.
Ám amikor kihívta párviadalra Izraelt, Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonatán legyőzte.
Ezek mind a négyen a Gátból való Rafa leszármazottai voltak, de elestek Dávidnak és embereinek a kezétől."

 Kebra Negest

“Káinnak azok a lányai, akikkel az angyaloknak dolga volt, terhesek lettek, ám nem tudtak szülni és meghaltak. Közülük (az óriások közül) néhányan már anyjuk méhében meghaltak, mások pedig kijöttek úgy, hogy anyjuk testét kiszakították, kijöttek a köldöknél. Amikor idősebbek lettek és felnőttek óriásokká váltak…”

Kolbrin biblia 

15. fejezet:

"A hajókat szétosztották,, azok pedig akik fel akarták állítani a sast és a kígyót, elmentek az óriások kikötőjébe, Belharia-ba. Azok az órások építették a nagy templomokat, és 6 sing magasak voltak."

(1 sing(könyök) ~ 44cm, durván két és fél méteresek voltak az említett óriások.)

16. fejezet:

"A hajó Korinnal mellettünk maradt, ő pedig kiüldözte az összeset a barlangjaikból és az összeset lemészárolta, egy óriásnő kivételével. Ő velünk jött biztosítékul mint Albanik felesége."

Apokrif iratok

Énok 2. könyve:

„Ezek az Egrigorok, akik (közül) kétszázan, a Sátán(i) fejedelmeikkel együtt elpártoltak a Fény Urától. És hasonlóak azokhoz, akik lementek, mint foglyok a celláikba, akik a második égben vannak bebörtönözve nagy sötétségben. És hárman közülük az Úr trónjától lementek a Hermon helyére és megszegték a Hermon hegyén tett ígéretüket, látták az emberek lányait, hogy azok mennyire szépek; és feleségeket vettek maguknak és a föld beszennyeződött tetteik által. Akik idejében törvénytelenségek, fajkeveredés (fajtalanság) volt, óriások jöttek világra, és hatalmas szörnyek születtek, és nagy háborúság támadt. 4. És ez az, amiért az Isten kárhoztatta őket nagy ítélettel; fivéreik pedig gyászolnak és (a vétkezők) meg lesznek büntetve Úr nagy napján.”

Tovább...

Óriások ostromolják a történelmet - 1.rész

Az emberi őstörténelmet nézve kezd világossá válni, hogy az emberiség kifejlődésének elméletében igen csúnya hibák vannak. Nem tagadhatjuk le, - és még a régészek sem - azokat a kőlenyomatokat és csontokat, melyek időről-időre felbukkannak, többnyire olyan földtörténeti korokból, melyekben a hivatalos álláspont szerint nemhogy az ember, de még az emlősök sem igazán indultak el fejlődésük útján.

Néhány több millió éves lábnyom, és ősi szövegek bizonyítékul szolgálnak nem csak egy ősi, előttünk a Földet uraló emberi faj létezésére, de egy olyan emberi fajnak létezésére is, kiket mi csak óriásokként emlegetünk.

1. rész: Az "istenek lábnyoma"

A lábnyom a Mpaluzi nevű dél-afrikai város közelében, nem messze a szváziföldi határtól található. Korát a szakemberek a gránitképződésről alkotott mai tudásunk alapján 200 millió és 3 milliárd év közé teszik.

Bár egyesek arra gyanakodnak, hogy a lábnyom az erózió műve, professzor Pieter Wagener, a Port Elizabeth-i Egyetem (ma Nelson Mandela Városi Egyetem) tanára a következőket mondta

„nagyobb az esélye, hogy az űrből érkezett zöld emberkék nyalogatták ki a mintát a sziklából, mint annak, hogy az erózió hozta létre”.

A lábnyomot még 1912-ben egy mezőgazdász, Stoefel Coetze fedezte fel vadászat közben. Az átverés esélye rendkívül csekély, már csak a helyszín távolsága miatt is.

Az „istenek lábnyoma”-ként is becézett lábnyomról az első videót csak 2012-ben tette fel a YouTube-ra Michael Tellinger utazó és amatőr kutató. A videóhoz mellékelt szövegből kiderül, hogy a lábnyom durva gránitsziklába mélyed. A lábnyom külön érdekessége, hogy hat lábujjat lehet kivenni rajta.


Azt maga Tellinger is elismeri, hogy igazi rejtély, miként jöhetett létre ez a bámulatos jelenség. A lábnyom úgynevezett porfiros gránitban (a gránit egyik megjelenési formája) helyezkedik el. Ez a kőzet a lehűlés több fázisán megy át és keverednek benne a nagyobb és kisebb szemcsék. Ezért a gránittársaságok előszeretettel bányásszák, mert csiszolva nagyon szép felületet ad.

A hivatalos dél-afrikai geológiai meghatározás szerint ezt a kitüremkedést mpuluzi batolitnak nevezik, és a hivatalos kormeghatározás szerint a kőzet 3,1 milliárd éves.

Elméletek születtek a cáfolatra, de hivatalosan senki nem bizonyította még, hogy a lelet hamisítvány. Sajnos ennek ellenkezőjét sem tudták (vagy nem akarták) bizonyítani.
Konkrétan lóg a levegőben, nem úgy mint következő cikkünk témája...

Tovább...

Atlantropa-projekt - Az ember, aki le akarta csapolni a Földközi-tengert

Philip K. Dick klasszikus scifi-regénye, az Ember a fellegvárban egy alternatív történelmi korban játszódik, ahol a nácik megnyerték a második világháborút. A sztori egyik érdekes vonala, hogy a németek óriási gátakkal kiszárítják a Földközi-tengert, amivel összeolvasztják Európát Afrikával, rengeteg új termőföldet hozva így létre az egykori tengerfenékből. Kevesen tudják, de ez az ötlet nem teljesen az írói fantázia műve: az 1920-as évektől kezdve egészen komoly tervek voltak Németországban erre a grandiózus vállalkozásra.

Így nézett volna ki Atlantropa az űrből

Az Atlantropa-projekt egy német építész, Herman Sörgel ötlete volt, aki négy könyvet, és több száz tudományos cikket írt a témáról, és a legapróbb részletekig kidolgozta a nagy tervet. Az 1920-as évektől kezdve egészen 1952-es haláláig gyakorlatilag ennek szentelte az életét, munkásságának ma a müncheni Deutsches Museum szentel külön kiállítást.

A Földközi-tengrebe ugyan sok folyó ömlik, de a párolgással elveszített víztömeg pótlását nagyrészt az Atlanti-óceánból kapja, a Gibraltári-szoroson át. Ha ezt egy gáttal lezárjuk, a vízszint automatikusan egy csomót csökkenni fog, a tengerfenék a felszínre kerül, és egy csomó új termőföld jön létre - ez volt az ötlet alapja. A gibraltári mellett Sörgel egy másik gátat tervezett Isztambul elé, a Dardanellák-szorosba, hogy a Fekete-tenger irányában is lezárja a Földközi-tenger kijáratát, illetve az egész tengert kettévágta volna még közében, egy hatalmas, 155 kilométeres gáttal Szicília és Tunézia között. A földrajzi változások miatt még pár kisebb kiegészítésre szükség lett volna, például a Szuezi-csatornát meg kellett volna hosszabbítani az új vízpartig, illetve a nagyobb kikötővárosokhoz is csatornákat kellett volna ásni, hogy megmaradhasson a funkciójuk.

Herman Sörgel

Sörgel úgy számolt, az így létrejövő nyugati medencében 100, a keletiben 200 méterrel csökkenne a vízszint, az Adria úgy ahogy van, szárazfölddé válna, és összesen 660 ezer négyzetkilométernyi új, megművelhető és termékeny földterület bukkanna elő a víz alól. Ez a mai Németország területének majdnem a kétszerese. Ráadásul a gátakba épített vízierőművek 110 ezer megawattnyi energiát is képesek lennének termelni, állította Sörgel (összehasonlításképpen: a paksi atomerőmű jelenlegi kapacitása 2 ezer megawatt). A terv egy későbbi, továbbfejlesztett verziójában az építész mindehhez hozzátervezett még pár gátat a Kongó folyón, ami egy beltengert hozott volna létre Közép-Afrikában.

Sörgel elképzelése a Gibraltári-szorosnál épített, hatalmas gátról és vízerőműről.

A rengeteg új termőföld és megújuló energia az első világháború utáni Európa minden gondját megoldotta volna - legalábbis ezt ígérte a német építész. A terv csak nemzetközi összefogással és beruházással jöhetett volna létre, de rengeteg munkahelyet teremtett volna, az olcsó energia sosem látott gazdasági fejlődést, a projekthez szükséges összefogás pedig tartós békét hozott volna Európába.

A történelemkönyvekből persze tudjuk, hogy a dolog nem így történt.
Pedig a német média felkapta Sörgel tervét, amit a maga merész monumentalitásában mindenki imádott; létre is jött a gyakorlati megvalósítást szervező Atlantropa Intézet. Propagandafilmek népszerűsítették Atlantropát, mint például ez:

Aztán jött a náci hatalomátvétel, és az új német vezetés a pacifista Sörgel terve helyett inkább a hadseregben látta a Lebensraum-probléma megoldását. A második világháború után a győztes hatalmak is foglalkoztak egy ideig az Atlantropa-tervvel, de az akkori technikai fejlettség mellett irreálisnak tartották, pláne, hogy Európa újjáépítésére kellett akkoriban minden energia. Később, az atomenergia megjelenésével a vízerőművekből származó energia vonzereje is megkopott, és a terv végleg a scifi birodalmába költözött.

index.hu

Tovább...

A földönkívüli implantátumok most már tudományos ténynek számítanak csakúgy, mint ahogyan a DARPA is behatol az emberi agyba

Képzeljen el egy farmon megbillogozott tehenet. Majd képzelje el a saját kutyusát, akibe azért ültettek mikrochipet, hogy elkóborlás esetén visszatalálhasson a gazdáihoz. A következő logikai lépés, ami ezekből a széles körben elfogadott lépésekből következik, az ember megjelölése és megfigyelése. Csupán az a kérdés, hogy ki végzi el a megjelölést?

Sok olyan ember létezik, aki részt vett már olyan tudományos kísérletekben, melyek célja az idegen eredetűnek mondott implantátumok testükből történő eltávolítása volt. Az akadémikus tudomány túlnyomórészt figyelmen kívül hagyja ezeket az állításokat, mivel sokat lebuktattak már közülük, mégis jól megalapozott a földönkívüli tárgyak emberi testbe történő beültetése manipulációs és ellenőrzési céllal.

A Stanford Egyetem tudósai már kitalálták, hogyan lehet sugárenergiával vezeték nélkül apró, rizsszem nagyságú implantátumokat helyezni az emberi agyba. A mikroimplantátumok az agy, a máj, a zsigerek és az emberi test más mechanizmusainak a szenzoros megfigyelésében játszanak szerepet azért, hogy az orvosnak adatokat továbbítsanak, azonban nyilvánvaló módon egészen más célokra is felhasználható az ilyen technológia.

A bőr alá ültetett pacemakertől eltérően, gyakran irritációt okozhatnak azok az idegen mikrochipek, amelyeket sebészi úton távolítottak el az orvosok. Ezeket egy olyan bőrszerű membránba burkolva találták, amely elősegíti, hogy a készülék a helyén tudjon maradni a nélkül, hogy a test kilökné magából.

Úgy vélik, hogy az idegen implantátum más civilizációk módszereinek egyike arra, hogy emberi alanyokat jelölhessenek meg és követhessenek kutatási célból. A Röntgennel és a komputertomográfiai eljárásokkal készített felvételek a borsószem méretűtől a sokkal nagyobb technológiákig mutattak már ki furcsa kinézetű eszközöket, amelyek több mozgó részből állnak.

Ezek a beültetések gyakran atomi szinten lettek csatlakoztatva és sokszor egy nagyon erős elektromágneses teret gerjesztenek. Úgy tűnik, hogy a saját idegeink nőnek bele magába az implantátumba, így amikor eltávolítják azt, akkor olyan érzést kelt, mintha a testünk egy részét távolították volna el. Az egyik legsűrűbben megfigyelt furcsaság az idegen implantátumokkal kapcsolatban az, hogy nincs a testben gyulladásos válaszreakció velük szemben, és sok implantátummal rendelkező paciens semmilyen műtéti beavatkozáson nem esett át az orvosi kartonjaik szerint.

Elektronmikroszkóppal végzett százezerszeres nagyításban vizsgálva a tudósok felfedezték, hogy ezek az implantátumok majdnem egy tucat eltérő elemből állnak. Ezt követően fémek elemzésével foglalkozó laboratóriumba küldték el ezeket, ám a labor szakemberei több elemet sem tudtak beazonosítani, viszont néhány közülük fluoreszkált.

Ráadásul, sokan azok közül, akikbe implantátumot ültettek, olyan normális emberek, akiknek nem állt szándékukban felhívni a figyelmet saját magukra, hanem a jelek szerint átlagos emberekként próbálnak beilleszkedni a társadalomba. Van munkájuk, családjuk és anyagi problémájuk is. Másoknak hiteles orvosi fokozatuk van, s éveket töltöttek a földönkívüli eredetű implantátumok kutatásával.

Roger K. Leir egy olyan amerikai lábbetegségekkel foglalkozó szakorvos, aki életének java részét az idegen implantátumok kutatásának szentelte. Dr. Leir azt állítja a MUFON-nál, hogy „Roppant szokatlan ezeknek a beültetéses operációknak a felfedezése. Valamennyi esetben szinte nincs is gyulladásos válaszreakció.” Több dokumentált esetben az alanyoknak különös álmaik voltak és idegen lényekkel kapcsolatos eltérítéses élményt éltek át akkortájt, amikor észrevették, hogy implantátumaik vannak.

Derrel Sims hipno-aneszteziológusról az a hír járja, hogy ő rendelkezik a világ egyik legnagyobb idegen implantátumokból álló gyűjteményével. Állítása szerint ezek nem nyomkövető szerkezetek, hanem valami mások. Az összes általa vizsgált implantátum alapján azt állítja, hogy tulajdonképpen a népesség kevesebb, mint egy százaléka rendelkezhet földönkívüli implantátummal. A többit valószínűleg nanobotok és más implantátumfajták teszik ki, amelyeket már a katonaság tart számon, mivel a Nemzetvédelmi Minisztérium alkalmazza azokat.

Például a DARPA azzal szeretné segíteni a katonákat és a korosodókat, hogy ezeket helyezi beléjük. Ezek olyan fekete dobozos agyimplantátumok, amelyek emlékeket idéznek elő. A Pentagon több mint 70 millió amerikai dollárt jelölt ki csak erre a projektre.

A DARPA ugyanakkor kifejlesztett egy úgynevezett „elektrogyógyszert”, más néven az ElectRx-et. Ez lényegében egy olyan program, amely szerintük „képes lehet csökkenteni a gyógyszerek hatóanyagától való függőséget”, továbbá új utat nyit meg a betegségek gyógyítása terén, azonban valójában olyan szuperkatonák létrehozása a célja, akik a Farkashoz (X-Men) vagy az Hihetetlen Hulk-hoz hasonló gyógyítói képességekkel rendelkeznek, s akiket akkor kapcsolhatnak ki, amikor már többé nem hoznak számukra semmit a konyhára.

A DARPA technológia egy idegmodulációként ismert biológiai folyamaton alapszik, amelynek során a periférikus idegrendszer figyelemmel követi a belső szervek állapotát és szabályozza a szervezet fertőzésekre és betegségekre adott válaszait. Úgy tűnik, hogy a Védelmi Minisztérium módszere egy olyan visszafejtő technológia, amellyel sok idegen implantátum-behelyezést tudnak felidéztetni.

Miután az idegen implantátumokat eltávolították, sok ember változásokat tapasztalt az egészségi állapotában, a hangulatában, az álmaiban és a pszichés tüneteiben. Fájdalmat éltek át az implantátum eltávolítása miatt, de ez a későbbiek folyamán enyhült. Néhányuk számára a fájdalom azonnal megszűnt az eltávolítást követően.

Annak ellenére, hogy az idegen implantátumok valódi természetére vonatkozó dokumentáció csekélyke, bizonyos, hogy a DARPA verziója jóindulatú. Lehetséges, hogy a földönkívüli beültetések céljai többrétűek: némelyek alantas szándékúak, míg mások potenciálisan hasznosak, azonban a katonai ipari komplexum minden forrását latba veti, hogy jobb katonákat hozzon létre, s még inkább szolgalelkű, önálló gondolkodásra képtelen embereket. Érdekes lesz majd látni, ahogyan az elkövetkezendő években még átfogóbban fogják felderíteni az idegen implantátumok területét, s akár van benne valami, akár nincs, a Nemzetvédelmi Minisztérium elő fog állni egy magyarázattal arra, hogy honnan is származnak a saját implantációs technológiái.

boldognapot.hu

Tovább...

A Rodope koponya - A földönkívüli lét újabb földi bizonyítéka?

Azt hiszem, vita nélkül kijelenthetjük, hogy már több megerősített és állítólagos bizonyítékunk van a földönkívüli lét földi megjelenésére. A tudományos közösség szisztematikusan kerüli a témát, és a tényleges bizonyítékokat figyelmen kívül hagyva a bizonyítékok hiányára hivatkozva le is zárják a felmerülő vitákat. Talán ez a koponya segíthet ennek a megváltoztatásában?

Sokan találtak ehhez hasonló leleteket, de vagy eltűntek, vagy kiderült, hogy hamisítványok, erről nem derült ki, hogy valódi-e de nagyon jó esély van rá - valószínűleg a mainstream tudományos közösség soha nem fogja ezt elismerni, így be kell érnünk ennyivel, azt sem tudhatjuk, hogy a nagyközönség hogyan reagálna rá, hogy a földönkívüli lények földi megjelenése megerősítést nyerne.

Már maga a “koponya” megtalálásának története is érdekes. A fura csontot Bulgáriában, a Rodope-hegységben, fedezte fel egy 38 éves helyi férfi. Még ennél is érdekesebb az, hogy állítása szerint egy meglehetősen furcsa “ovális” fémtárgyat fedezett fel a hátborzongató kinézetű lelet mellett.

A felfedezést megelőzően a férfi állítása szerint idegen lényekről álmodott, akik sárga, fémes ruhában jelentek meg nála. Az idegenek pontosan megmutatták neki, hogy hol található a koponya és az ovális tárgy. A helyszín a Rodope-hegységben, a bolgár-görög határ közelében volt. 2001. május 21-én minden bizonnyal vadliba vadászat után találta meg a koponyát nagyjából azon a helyen, amit álmában mutattak neki.

A koponya rendkívüli érdeklődést és sok vitát keltett a tudományos világban. Néhány vezető elemző és ufológus, akik először találkoztak a koponyával, a földönkívüli lények egyértelmű bizonyítékának tekintették itt a Földön. 

A felfedezés után a koponyát először csak kevés kiválasztott ember láthatta, majd nem sokkal ezután a világ elé tárta, még egyes kormányzati szerveknek is megmutatta. (A nyilvánosság volt a legjobb döntés.)

A bizarr koponyaszerű csontot elsőként Katya Melamed a Bolgár Tudományos Akadémia vezető régésze, és Dimiter Kovachev (1928-2013) professzor, az asenovgradi Őslénytani Múzeum igazgatója vizsgálhatta meg. Ezt követően mindketten egyetértve állapították meg, hogy még soha nem láttak ilyet, és arra utaltak, hogy ez egy nagyon “fontos” felfedezés.

“A Rodope-i idegen koponya is egy lenyűgöző lelet, ami semmi máshoz nem hasonlítható, amit korábban felfedeztek. Már puszta létezése is felülírhat mindent, amit eddig tudni véltünk az élet fizikai lehetőségéről a földön kívül.”

A szokatlan koponya körülbelül akkora, mint egy csecsemőé, de a csontszerkezete valójában sokkal vékonyabb és könnyebb, a súlya körülbelül 250 gramm. És itt kezdenek a dolgok nagyon furcsává válni, mivel a koponyában hat üreg található, melyekről vezető kutatók szilárd meggyőződéssel állítják, hogy az idegen lény érzékszerveihez tartoztak. Döbbenetes módon, amikor életben volt, ez az ismeretlen lény “hat szemmel” rendelkezett, vagy esetleg valamiféle teljesen “ismeretlen” szervekkel, amit ma még nem értünk. Nagyon furcsa módon nincs szájnyílása, és ott, ahol számítanánk rá, a koponya valójában rendkívül egyedi.

Az ilyen leletekkel a szkeptikusok mindig nyíltan szembeszállnak, és mindenki másnál hangosabban szólnak. Kovachev professzor 100 százalékig meg van róla győződve, hogy a koponya nem fosszília, hiszen nem hasonlít semmilyen emberszabású koponyára, amit a tudomány ma ismer. De csak azért, mert nem tudunk róla semmit, ez azt jelenti, hogy nem lehet idegen eredetű? A professzor így folytatta:

“Nem találtunk semmilyen analógiát vagy összefüggést semmivel sem az elmúlt 30 millió évre visszamenőleg.”

Egyesek szerint valamilyen genetikailag módosított lény volt, akit az Atlantisziak hoztak létre, ahogy azt Kubrat Tomovbolgár médium felvetette. A médium úgy véli, hogy a koponya egy sikertelen kísérlet bizonyítéka, melyet több ezer évvel ezelőtt végeztek el.

Megerősítést nyert nem is olyan régen, hogy a férfinak, aki megtalálta a koponyát, jelentős mennyiségű pénzt ajánlottak fel, hogy adja azt el, aminek sokáig ellenállt.

A koponya azonban érdekes módon, még azelőtt eltűnt, hogy a tudósok elvégezhettek volna rajta bármilyen DNS elemzést és kormeghatározást. Egyes elméletek szerint a Rockefellereknek adták el, akik látszólag mély érdeklődést mutattak az idegen technológiák iránt. Nos igen, ez a lelet is az "eltűnt" kategóriát erősíti, azonban ez még nem a vég:

A történetben szereplő kutatók/tudósok valóban léteznek, ez már hitelt adhat az egésznek, érdekes lenne őket megkérdezni, hogy találkoztak-e a koponyával. Bár amilyen rejtélyes módon tűnt el a koponya, talán még a saját diplomájukat is letagadnák.

UFO International Project

Tovább...

7000 éves földönkívüli leszállópályára bukkantak az iraki sivatagban

A mai modern civilizáció egyik bölcsője a mai Irak területén virágzó sumér városállamok voltak. Rejtélyesen fejlett csillagászati ismereteiknek a mai napig csodájára járnak a tudósok. Hatalmas városaik romjai ámulatba ejtőek, mítoszaikból a Bibliai is merített. A sivatag homokja még rengeteg ősi titkot rejt velük kapcsolatban… Most ismét kiderült valami elképesztő!

A napokban Kazem Finjan, Irak közlekedési minisztere egy sajtótájékoztatón jelentette be, egy i.e. 5000 körül épült, vagyis mintegy 7000 éves sumér repülőtér maradványaira bukkantak a sivatagban, miközben egy éppen egy modernkori reptér építéséhez kezdték el előkészíteni a terepet.

A földrajzi adottságok az eltelt évezredek alatt alig változtak, így eshetett a ősi suméroknak is arra a helyre a választása, amely ma is alkalmas egy ilyen méretű építmény létrehozására.

A mai Irak területét 7000 éve a sumérok lakták, akik csillagászati, matematikai és technikai ismeretei még manapság is kétkedést kelt a kutatókban azzal kapcsolatban, hogy önmagától alakult volna ki a civilizáció a földön. Minden bizonnyal isteneknek álcázott földönkívüliek (Annunaki) avatkoztak be az emberiség sorsának alakulásába.

A miniszter szerint a repülőtér csomópontként szolgálhatott az űrbéli utazásokhoz is, a földönkívüliek és a korabeli emberek számára. Innen indulhattak űrhajók a Plutóhoz, és a titokzatos Niburu bolygóhoz is. Erre bizonyítékként egy orosz kutató Samuel Kramer munkáját hozta fel, aki alapos kutatást végzett a sumér civilizáció felemelkedésével, mitológiájával és kapcsolatban.

Kazem Finjan rámutatott arra is, hogy bizony át kellene írni a történelemkönyveket, mert az, amit az iskolákban tanítanak történelem címszó alatt, köszönő viszonyban sincs a valósággal. Elavult, félinformációkon alapuló, sok esetben kitalált történelmi idővonalat tartalmaz az emberiség történelme, és az elmúlt 50-100 év régészeti felfedezései, bizonyítékai szinte egyáltalán nem kaptak helyet bennük.

Forrás

Tovább...

Életre kelt egy 164 éves, mumifikálodott láma?

(Láma)

Most pedig éjjelente katonai egyenruhában és surranóban grasszál a buddhista kolostorban - 

Legalábbis erre jutottak a biztonsági kamerák felvételeit látva burját buddhista vezetők, és az sem tölti el őket kételyekkel, hogy a képeken feltűnő terepszínű egyenruhás alak nejlonszatyrokat cipel. Itt a legerősebb, szerintük bizonyító erejű felvétel...

Nem akárkiről van szó: az 1852-es születésű Itiligov láma 1927-es halála után lótuszülésben mumifikálódott, azóta is ebben a pózban ül a kolostorban található trónusán egy üvegkalitkában. Azt azonban, hogy valóban halott lenne, kétségesnek tartják: a burját buddhisták szerint csak tetszhalott, igazából Buddhához hasonlóan eljutott a megvilágosodás tökéletes állapotába.

Az tény, hogy teste kivételesen jó állapotban maradt meg. Legutóbb a kétezres években vizsgálták meg alaposan, az eredmény szerint izmai, szövetei és a bőre is ép, a bomlás jeleit nem mutatja, azt mondják olyan, mintha alig 36 órája halt volna meg. Bár egyesek szerint sóval tartósíthatták, mások úgy gondolják, hogy hibernálódott, és nirvánaszerű állapotban van.

A buddhista szangha vezetője most két, általa teljesen hitelesnek gondolt felvételt hozott nyilvánosságra. A biztonsági kamerák képei egy homályos figurát mutatnak, ahogy éjjel feltűnik a kolostor bejáratánál, az egyik képen mintha le is ülne egy kanapéra. Mivel a felvételek idején halandó nem tartózkodhatna ott, a szerzetesek biztosak benne, hogy ez csak a mumifikálódott láma lehet. Akkor is, ha a megjelenése nem éppen hagyományos öltözékben történt.

Az a tény, hogy terepruhában tűnt fel... Nem tudjuk. Lehet, hogy ez egy jel? Lehet, hogy ezzel mond valamit? Talán azt, hogy a nemzetközi szervezeteknek a békén kellene dolgozniuk?
– találgat a buddhista közösség vezetője az amúgy is kiváló Siberian Times-ban.

Bár a szkeptikusok szerint csak egy hús-vér biztonsági emberről van szó, italokkal teli nejlonszatyrokkal, helyben azt gondolják, megjelenése egy közeledő háború előjele lehet. Az Oroszországhoz tartozó Burját Köztársaságban egymás mellett él a buddhizmus, a sámánság és az ortodox kereszténység.

Enigmák

Tovább...