Ez nem jelenti azt, hogy unalmas – sőt, sokszor ezek a leglátványosabb esetek. Csak éppen nincs hozzá kézzelfogható bizonyíték, mint égési nyom, landolás nyomok vagy visszamaradt sugárzás. Az egész az égen vagy a közelben játszódik le, és az élmény teljesen a látványról szól.
Mitől lesz „első típusú” egy találkozás?
Az első típusú találkozásnál általában három fontos feltétel szokott lenni:
- Közeli észlelés – nem csak egy eltünedező halvány pöttyöt látsz a horizonton, hanem relative elég közel van ahhoz, hogy formát, részleteket, mozgást is kivehess.
- Azonosítatlan jelenség – lehet több színű fény, fénymintázat, korong, háromszög, gömb, bármi, amit a szokásos dolgokkal (repülő, drón, műhold) nem lehet megmagyarázni.
- Nincs közvetlen fizikai hatás – nem áll le az autód, nem lesz égési nyomod, a fák és a fű sem fekszenek ki. Csak látod, és kész.
A tipikus leírások
Az emberek az első típusú találkozásokat nagyon változatosan írják le. Van, aki fénygömböket lát, amik csendben lebegnek, majd hirtelen eltűnnek. Mások korong alakú tárgyat figyelnek meg, ami színes fényekkel villog. A háromszög alakú, csendben suhanó fekete (TR3B Black Manta) gépek is ide tartoznak.
Ami közös, hogy a mozgás gyakran nem olyan, mint amit mi ismerünk: hirtelen irányváltások, megállások, lebegés, extrém gyorsulás. Ilyeneket a mai repülőgépek nem tudnak, legalábbis hivatalosan.
Pár híresebb példa:
- Phoenix-i Fények (1997, Arizona) – Több ezer ember látott hatalmas, V-alakban repülő fényeket, amik teljes csendben haladtak az égen. Nem hagytak nyomot, csak eltűntek:
- Belgiumi háromszög-hullám (1989–1990) – Százak láttak fekete, háromszög alakú tárgyakat lassan mozogni a városok felett, fényekkel a sarkain.
- Stephenville, Texas (2008) – Több tucat szemtanú figyelt meg egy hatalmas, világító objektumot, amit radaron is észleltek, de semmi fizikai nyom nem maradt.
Miért érdekes ez a kategória?
Az első típusú találkozások sokszor azért ragadnak meg az emberek fejében, mert a látvány annyira szokatlan. Nem feltétlenül kell UFO-"hívőnek" lenni ahhoz, hogy egy ilyen élmény után az emberben felmerüljön a „mi a fene volt ez?” kérdés.
Az viszont tény, hogy ezeknél a sztoriknál mindig ott a szkeptikus oldal: „Biztos repülő volt”, „Valószínűleg bolygó”, „Lehet, hogy katonai gyakorlat volt”, „Csak az ISS vagy a Starlink műholdak haladtak át”. És mivel nincs kézzelfogható nyom, könnyebb is legyinteni rájuk. De amikor sok, egymástól független ember ír le ugyanolyat, az már nehezebben söpörhető félre.
Az első típusú találkozások talán a leginkább „költői” UFO/UAP-esetek. Csak te, az ég, és valami, amiről fogalmad sincs, hogy micsoda. Nincs bizonyíték, nincs mérés, csak az élmény és az emlék. De sokszor pont ezek a történetek indítanak el embereket a kutatás útján, vagy ezek miatt kezdenek el komolyabban foglalkozni a témával.
Mert lehet, hogy amit láttál tényleg csak egy random fény volt a távolban… vagy épp egy csalogató kacsintás egy másik világból.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése