2015. május 29., péntek

Az elektromos ember


Share/Bookmark
Ezúttal nem a felfokozott lelkiállapotról, hanem a szó igazi értelmében vett elektromos hatást előidéző, vagy feszültséget magában hordó, különös képességű emberekről lesz szó.

Mert bizony a jól ismert természetes és a technikai úton előállított, mesterséges elektromos áramon kívül létezik harmadik is: ez a bioáram, amely némely emberben olyan erős, hogy rajta kívül mások is érzékelhetik.

Előfordul, hogy valakinek – bizonyos betegség esetén – világítani kezd valamely testrésze, pedig ez a jelenség nem tartozik a betegség tünetei közé.

Másoknál csak alvás közben jelentkezik ez a fényjelenség, és ébredéskor rögtön el is múlik. Olyan is előfordult már, hogy órákig tartott a különös jelenség.

A legérdekesebbek azok a személyek, akikben valami módon “igazi” áram képződik. Ők folyamatosan töltődnek fel, és ha a kezükbe veszik a villanykörtét, akkor az olyan fényerővel világít, mintha a 220 voltos hálózatba lenne bekapcsolva.

Sok ember csak úgy érinthet meg másokat, hogyha előtte “leföldeli magát” nehogy a mit sem sejtő áldozatát megrázza. Ők kézfogás előtt kénytelenek valamilyen fémtárgyat megérinteni a feszültség kisütése érdekében. Ezeknek az embereknek szikra pattog a hajából, kezéből, és úgy viselkedik a szervezetük, mintha “áramot kapcsoltak volna rá”.

A természetben nem ismeretlen az élőlények elektromossága: elegendő csak az elektromos halfajokra (angolna, rája) vagy a világító rovarokra gondolni. A kutatók tehát először arra gyanakodtak, hogy a felvillanyozott személyek is a testükben gyűjtik az áramot. De mivel senkinél sem találtak erre utaló elváltozást, sem áramtermelő szervet, a rejtély továbbra is rejtély maradt. Idestova kétszáz éve gyűlnek a feljegyzések az “elektromos emberekről”; az első szakkönyv csaknem száz éve látott napvilágot.

Ma már tudjuk, hogy az idegrendszer termel elektromosságot, ám annak erőssége, feszültsége össze sem hasonlítható azzal, ami az említett esetekben tapasztalható. Tudnak olyan esetről is, amikor újszülött volt feltöltve elektromossággal, és mindenkit megrázott a szülészeten, aki csak kézbe vette.

A múlt század végén jegyezték fel azt az esetet, amikor a páciens hosszú évekig minden reggel annyira feltöltődve ébredt, hogy felkelés után nem is tudott megállni: mozognia, járkálnia kellett, hogy megszabaduljon az áramtól.

Ha előbb állt meg, mint hogy a töltés “kiment” volna belőle, akkor egyszerűen a padlóhoz tapadt, és segítség nélkül nem is tudott elmozdulni onnan! Számos olyan esetet is feljegyeztek, amikor egyesek bizonyos betegség – például ételmérgezés – közben, a lábadozás időszakában voltak csak elektromosan feltöltve, ám miután meggyógyultak, az elektromosság nyomtalanul eltűnt, és vissza sem tért többé.

Az orvosok nem keveset foglalkoztak a problémával, de igazán senki sem jutott el a megoldásig. Előfordul, hogy valaki, aki azelőtt soha nem érzékelt ilyesmit a testében, néhány napig vagy, hétig még nehéz, felfüggesztett vastárgyat is képes kilengetni a helyéből csupán azáltal, hogy a közelébe áll vagy odanyújtja a kezét.

Több kutató légköri hatásra gyanakodott – voltak ugyanis esetek, amikor a pácienseknél a jelenség az északi fény felbukkanásakor jelentkezett csak.

De ez is zsákutcának bizonyult. A nagy “áramtermelők” feltöltődésével kapcsolatban sokan a földmágnesességre is gyanakodtak. Mindeddig azonban egyik elméletet sem sikerült bizonyítani. Csak annyit mondhatunk el ismét: az ember és az őt körülvevő világ sokkal bonyolultabb annál, mint hisszük…

forrás: nemere.hu

2015. május 27., szerda

Megalitikus emlékek – Az istenek kincsei


Share/Bookmark
Mi történt az izraeliták titokzatos szövetségi ládájának maradványaival? 
A mitológiai hagyományok szerint az Axum nevű etióp város Mária-katedrálisának padlója alatt rejtőznek.

Miféle történelem előtti hatalom építette a gigantikus föld alatti labirintusokat, az úgynevezett chinkanákat a perui város, Cuzco alatt? 
Bár a hatalmas építménynek legalább egy bejárata pontosan a Santo Domingo-templom alatt van, senki sem foglalkozik a feltárásával.
Miféle talányos épületek álltak valaha a Cuzco melletti Sacsayhuaman inka erődítmény fölött?



Mára a dombokon csupán sima, lekopott vagy ég felé törő, különös alakú sziklák maradtak. Miről árulkodnak az angliai, skót és máltai talányos megalitkultúrák? Miféle üzenetet hordoznak magukban a franciaországi Bretagne szabályosan elrendezett menhirei?

A világ egyik leghíresebb megalitikus emléke a Dél-Angliában található Stonehenge. Építői nem lehettek egyszerű földművesek. Ügyességük és jártasságuk kimagasló tudásról árulkodik. A gondos tervezés és kivitelezés is bizonyítja, hogy Stonehenge egykor fontos létesítmény volt. Valaha talán a mai obszervatóriumok elődjeként funkcionált, és jelentős asztronómiai események előrejelzésére szolgált.

Bretagne-ba (Franciaország) évszázadok óta érkeznek utazók – ma turistáknak hívjuk őket -, hogy megtekintsék az itt található sok ezer menhirt, melyek az elképzelhetetlenül távoli múlt kővé váll kihívásaiként uralják a vidéket.

A Carnac környéki rengeteg mesterséges domb, kő sugárút, dolmen és különálló kő a világ egyik legnagyobb megalit emlékegyüttese. Több részletéről kiderült már, hogy asztrológiai megfigyelések alapján épült, ám a többi valódi rendeltetését homály fedi.

Málta szigete 25 km hosszú és 12 km széles. Kis területén 30 megalitikus templom kapott helyet. Óriási kőtömbökből és menhirekből építették fel őket. Tarxien létesítménye Paola közelében áll, Hagar Qim monolittemploma csupán néhány száz méterre található a sziget déli partján fekvő Mnajdrától, miközben Málta prehisztorikus, monumentális építménye, Ggantija temploma az északi szigetszomszédon, Gozón keresendő. Kik voltak vajon az építőik?

Máltát különleges „keréknyomok” hálózzák be, a helyiek ezeket „cartruts”-nak nevezik. A talajba vésett nyomok völgyeken vezetnek át, hegyekre „másznak” fel, gyakran több is fut egymás mellett. A barázdák néhol meglepő módon olyan kétnyomú szakasszá egyesülnek, mint a vasúti sínek, hogy aztán váratlanul elkanyarodjanak és nyílegyenesen torkolljanak bele a Földközi-tengerbe.

Más keréknyomok hirtelen „nekimennek” egy meredeken emelkedő szirtnek. Ezek a páratlan dokumentumok nem sokáig lesznek már láthatók, a máltai kormány semmit nem tesz a megmentésük érdekében. A főváros, Valletta közelében egy másik megalitikus szenzáció. Hal Saflieni Hypogeuma (a görög szó jelentése földalatti terem) döbbenti meg a látogatókat.

A háromszintes létesítmény 12 méter mélyen nyúlik a földfelszín alá. A központi csarnok bemélyedései és oszlopai, a különböző járatok valamint kamrák tökéletes tervezésről és kivitelezésről árulkodnak. Mely kőkorszaki nép lehetett képes ilyen teljesítményre?

Az egymással kapcsolatban nem lévő kultúrák vajon miért készítettek hatalmas rajzokat a talajon, melyeknek összessége csupán magasan a levegőből látható? A világhírű Nazca-fennsík rajzaival és leszállópályára emlékeztető vonalaival nem egyedüli helye Földünknek, ahol az emberek rajzokat készítettek az istenek számára.

A dél-perui Mollendo város közelében – Nazcától légvonalban 400 kilométerre – egészen a chilei provincia, Antofagasta pusztaságaiig és hegyeiig a lejtőkön óriási jelek láthatók, melyeknek értelmét és célját mind a mai napig nem sikerült kideríteni, köztük egy 121 méter magas robotszerű alakét sem. Los Angelestől délkeletre, nem messze a Colorado folyó menti Blythe városkától óriási ember- és állatfigurák tűnnek föl a part feletti kőszirteken.

Coloradótól le Mexikóig, de a Rocky Mountaintól az Appalache-hegységig is kereken 5000 úgynevezett „képdomb“, vagy „Indián Mound” található, melyek bölény, madár, kígyó, medve és gyík formájúak. A mesterségesen kialakított dombok gyakran – nem mindig! – sírokul szolgáltak, de a Nazca-fennsíkon lévő rajzokhoz hasonlóan összességük csupán a levegőből ismerhető fel.

Ember alakú dombokat is láthatunk, ezek gyakran kavicsból állnak, mint például a manitobai (Kanada) Whiteshell Tartományi Parkban lévők. Még a Mexikói-sivatag kiterjedt lávaterületeit is hatalmas, ég felé törő jelekkel látták el. A rajzok imént említett jelensége nem korlátozódik csupán az amerikai kontinensre. Mintha valamiféle nemzetközi csoport irányította volna a népek munkáját.

Berkshire angol grófságban, Uffington mellett található a híres, 110 méter hosszú Fehér Ló, ami a gyeptégláknak a dombos területből való kiemelésével keletkezett. Kora körülbelül 2000 év. Szintén Angliában van a 70 méter magas wilmingtoni Hosszú Ember (Sussex) valamint a 25 méteres Cerne Abbas-i óriás (Dorset).

Szaúd-Arábiában, 200 mérföldre délre Tabuktól egy gigantikus, 800 méter magas piramisszerű háromszöget véstek a sziklába, majd kövekkel rakták ki. A háromszög csúcsa „kéménybe” torkollik, ami öt egyforma szektorra tagolódik.

A „kéményt” fekete kőgyűrű övezi, melynek átmérője nagyobb, mint a piramislábazat. A kör közepét fekete pont jelöli. Nem tudjuk ki készítette, és miért. Csupán az nem vitatott, hogy csak a levegőből kivehető.

Szovjet archeológusok az Aral-tó körüli terület műholdfelvételeinek kiértékelése során döbbenetes felfedezést tettek: a talajon több száz kilométeren át szinte folyamatos láncban óriási háromszögek, ovális és egyéb geometriai formák sorakoznak. A „Szovjet Kultúra” című lap írja:

„A létesítmény óriási méretei az emberi mértékek szempontjából nézve teljességgel érthetetlenek. Reliefje olyan sima, hogy több száz jelen keresztül lépkedhetünk anélkül, hogy észrevennénk, micsoda archeológiai emlékmű terül el talpunk alatt. A rendszert eddig 100 km hosszúságban kutatták. A tudósok vélemény szerint Kazahsztán területén húzódik tovább a jelsorozat, és kiterjedése nagyobb, mint a világhírű Nazca-fennsík rajzainak mérete…”

Az ilyesfajta kuriózumok sokaságát tekintve meg kell kérdeznünk: miért emeltek az emberek a Föld különböző részein óriási, ég felé törőjeleket, amelyeket ők maguk sohasem tudtak áttekinteni?

Forrás: Rejtélyek szigete/ Erich von Däniken: Die Spuren der Auberirdischen

2015. május 19., kedd

Shi Cheng – Az elsüllyesztett kínai város


Share/Bookmark
Faragott lépcsősorok, érintetlen fagerendák és gyönyörű épületekből álló ősi kínai város, amelyet ötven éve süllyesztettek el egy tóban. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel magának a kínai Atlantiszt.

A kínai Zhejiang tartományban található Shi Cheng városát korábban Oroszlánvárosként ismerték. Nevét az Öt oroszlán-hegységről kapta, amelynek völgyében a települést 2200 évvel ezelőtt még az első hosszabb uralkodású császári dinasztia alapította.

Amikor azonban 1959-ben a kínai kormány egy vízi erőmű és egy új gátrendszer építésébe kezdett, a területet elárasztotta a víz, az ősi kínai város maradványait elnyelte a mesterségesen kialakított tó. A város romjai ma az Ezer sziget tavaként is emlegetett Qiandao tó mintegy 25–40 méteres mélységében fekszenek.

A víz alatti városról hosszú időre elfeledkeztek. A kétezres évek elején aztán egy kutató búvárcsoport és egy filmes stáb merült le a romokhoz, akik gyönyörű lépcsőket, fagerendákat, épületeket találtak, és a tó által elnyelt város érintetlenségét. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel újra az ősi város víz alatti romjait, és lassan a hely tóparti turizmusa is erre épül. Idővel talán a Machu Picchu mellett a kínai víz alatti romváros beúszása is felkerül a bakancslistákra.

Egy kínai merüléseket szervező oldal már 120 ezer forinttól kínál kétnapos merülő túrát a Qiandao tó partjára, ahol a turisták vezetett útvonalon az ősi víz alatti romváros még érintetlen darabjait fedezhetik fel. A tavat persze ettől függetlenül is sokan keresik fel kristálytiszta – a helyiek szerint – iható vize miatt, de a tóban található olyan különleges egzotikus erdővel borított szigetei miatt is, mint a Majomsziget, a Madársziget, a Kígyósziget vagy a Sziget, amely gyerekkorodra emlékeztet fantázianevet kapta.

Forrás: http://travelo.hu/tavol/2014/02/17/viz_alatti_varos_egy_kinai_toban/