2014. december 17., szerda

A wendigo legendája


Share/Bookmark
Sokak szerint a Wendigo egy horror író, Algernon Blackwood által kitalált lény, azonban nagyon is van valóságalapja. Számos legenda kering a titokzatos lényről, ami Amerika északi erdeiben él, főleg Minnesota-ban. Az évtizedek alatt rengeteg bejelentés érkezett vadászoktól, túrázóktól.

Az egyik történet szerint csak akkor lehet látni, ha szemben áll az emberrel, mivel annyira vékony, hogy oldalról szinte észrevehetetlen. Étvágya csillapíthatatlan, az odatévedő embereket – kivéve ha sikerül elmenekülnie – nyersen, kannibál módjára falja fel. Az eltűnt személyek hozzátartozói, barátai, szomszédai mind úgy vélik, hogy a Wendigo áldozatai lettek.

Az amerikai indiánok több évtized alatt sajátos történetet alakítottak ki a Wendigo-ról. Az inuit indiánok különböző nevekkel illetik, többek között Wendigo, Witigo, Witiko és Wee-Tee-Go, de jelentésében mindegyik ugyanaz: “A gonosz lélek, aki felfalja az emberiséget.”1860 körül egy német felfedező, “Kannibál”-ra fordította a Wendigo-t.
Az amerikai indián legenda szerint a Wendigo egy 15 láb magas szellem, egykor egy emberi lény volt, aki valamilyen mágia hatására vált szörnyeteggé. Egyik variáció szerint ragyogó szemei, hosszú, sárga agyarai vannak hosszú nyelvvel. Másik variációban sárga, sápadt, aszott bőr, csapzott hajjal. Rémisztően vékony alakjának az állandó éhség az oka.

A tudományos megállapítás szerint a Wendigo egy olyan ember lehetett, aki az erdőben eltévedve, elszigetelve a világtól kannibállá válik a túlélés érdekében. A tudósok viszont meg vannak győződve arról, hogy a Wendigo csak egy legenda.

A telepesek úgy vélték, hogy a halál hírnöke, vagyis ha megjelenik, akkor valaki meghal a közeljövőben. Ezt arra alapozták, hogy minden alkalommal amikor megjelent, nemsokára meghalt valaki. Ezek a halálesetek Észak-Minnesota-i Rosesu településen történtek az 1800-as évektől, 1920-as évekig.

Az egyik leghíresebb Wendigo vadász a Cree indián, Jack Fiddler, aki azt állította, hogy 14 lényt ölt meg, és 1907 októberében fiával Joseph-el, megpróbált megölni egy Cree indián nőt, azt állítva, hogy már Wendigo hatalmába került. A két indián bűnösnek vallotta magát, viszont a védelem szerint a nő veszélyes volt, aki több tagot meggyilkolt a Cree törzsből.

Való igaz, hogy nem bizonyították még 100%-osan a létezését, viszont a legendák valahogy megszülettek.

/Mystic corner/

2014. december 15., hétfő

A szinkronicitás


Share/Bookmark
A ma szinkronicitásnak nevezett jelenséget Paul Kammerer osztrák biológus kutatta első ízben, szigorúan tudományos módszerekkel. A valamilyen üzenetet kifejező egybeeséseket tisztán objektív, fizikai jelenségeknek tekintette.

Egészen megbabonázta, hogy egyes dolgok és események szokatlan gyakorisággal ismétlődnek térben és időben egyaránt. Be kellett látnia, ezt már nem magyarázhatja a véletlennel.

Tegyük fel például, hogy a buszjegyünkön látott számot fedezzük fel este a színházjegyünkön és az éttermi ruhatárban kapott bilétán is.

Másnap fogadásra megyünk, és amikor megérkezünk a megadott címre, akkor vesszük csak észre, hogy a házszám ismét az a bizonyos szám. Kammerer szenvedélyesen gyűjtötte az efféle, valószerűtlen ismétlődéseket. Gyakran órákat töltött azzal, hogy a járókelőket figyelte az utcán, és azt számolta, milyen gyakran pillant meg egy bizonyos kalapot, ruhadarabot vagy csomagot. Otthon az adatokat elemezte, osztályozta, és az egybeesések első, második és harmadik szintű sorozatait állította fel.

Ezt kiegészítette még az egybeesések jellegének meghatározásával is, és e szerint minden egybeesést homológ, analóg stb.osztályba vett fel.Kammerer úgy vélte, hogy ezek az egybeesések előmozdítják a valóság mélyrehatóbb megismerését.Alapos, kísérletező, viktoriánus kori tudósként, meggyőződéssel vallotta, hogy semmi sem ostobaság, csak következetesen kell kutatni.

Így az egybeeséseket is egy még fel nem fedezett természeti törvényre utaló jeleknek hitte. Fel is állította a sorozatok törvényét, amely szerint az egybeeséseknél olyan különleges tehetetlenségi erőről van szó, amely vonzza a hasonló eseményeket. Ezek tehát mind gyakrabban ismétlődnek és szétterjednek, mint a víz hullámai.

A buszjegyes példánk a Kammerer-féle felosztásban negyedik szintű sorozat, mivel ugyanaz a szám négyszer ismétlődött. További alosztályba kerültek azok az események, amelyek párhuzamosan vagy egy időben történtek. Az egyidejű események számának leírásához Kammerer az erő fogalmát használta.Néhány évvel ezelőtt e könyv egyik szerzője hármas erejű egyidejűséget tapasztalt. Éppen elhatározta,hogy elmegy az egyik barátjához és visszakéri tőle Robert Omstein The Psychology of Consciousness (A tudat lélektana) című könyvét, amelyet néhány hónappal korábban adott neki kölcsön.

Kilépett az irodájából, majd egyik munkatársával élénk beszélgetésbe merült a Human Nature (Emberi természet)című lap egyik cikkével kapcsolatban. Akkoriban történetesen éppen Robert Omstein adta ki a folyóiratot.A szerző meg is említette munkatársának, éppen a barátjához indult, hogy visszakérje tőle Omstein könyvét. Mialatt beszélgettek, a szerző egy kis csomagra lett figyelmes, amelyet nernrég kézbesíthettek.Amikor kézbe vette, látta, hogy a Human Nature szerkesztőségéből küldték.

A csomagból a The Psychology of Consciousness egy példánya került elő, és a mellékelt levélből kiderült, hogy a szerkesztőség ezzel szeretne kedveskedni a lap előfizetéséért. A hármas erejű egybeesés-sorozat a következő elemekből adódik: Először is, a szerző éppen Omstein könyvéért indult a barátjához; másodszor, a beszélgetés az Omstein által kiadott lap egyik cikkéről folyt; és harmadszor, ezzel egy időben érkezett meg az ajándék könyv is. Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt az eseménysort, akkor találunk még két, kettes erejű egyidejűséget is. Az egyik a beszélgetés során szóba került könyv, amelynek egy példánya ekkor már ott volt a csomagban.

A másik pedig, a szerző a Human Nature című lap egyik cikkéről vitatkozott munkatársával, és ez idő alatt a már említett csomag ott hevert az irodában, amelyet történetesen az említett lap kiadója küldött.Ebből a példából is jól látható, hogy az efféle egybeesések rendkívül bonyolultak lehetnek. Néha nehéz eldönteni, hol kell kezdenünk a számolást, és hol kell abbahagynunk. Kammerer kifinomult fogalmi eszköztárát pontosan erre a célra fejlesztette ki, hogy igen összetett, egymásba fonódó egybeeséseket is szakszerűen le tudjon írni.Kammerer fiatal kora óta gyűjtötte az iménti példához hasonló eseteket, amelyekről pontos nyilvántartást vezetett.

Ezek többsége jelentéktelennek tűnik, mégis van bennük valami, ami felcsigázza az ember kíváncsiságát. Az első bejegyzést húszéves korában írta le füzetébe. 1919-ben a hatalmas anyagból könyvet állított össze, amely a Das Gesetz der Serie (A sorozatok törvénye ) címen jelent meg. A mű két részre osztható. Az elsőben az egybeesések típusainak osztályozását találjuk.

A kereken száz beszámolót,amelyeket Koestler “tarka-barka gyűjteménynek” nevezett, Kammerer az alábbi fejezetekbe sorolta: nevek,szavak, számok, levelek, álmok és betegségek, Ezután következik a “sorozatok morfologiája” fejezet,amelyben Kammerer meghatározza, mi a különbség a sorozatok szintje – adott idő alatt bekövetkezett hasonló események száma – és a sorozatok ereje – a többé-kevésbé megállapítható egyidejűségek száma -között.

Az osztályozás szempontját a közös elemek szabják meg. Szemléltetésül vegyük a könyvből a 1O-es számú esetet, amelyben hat közös elemet fogunk találni. A történet két tizenkilenc éves sziléziai katonáról szól.

Önként jelentkeztek katonának, és kérték – noha nem ismerték egymást -, hogy a hadtáp alakulathoz osszák be őket. 1915-ben mindkettejüket ugyanabba a katonai kórházba szállították, ahol tüdőgyulladásban elhunytak. Mindkét férfit Franz Richtemek hívták.A könyv második egységében az egybeesések sorozatainak “rendszerezése” kap helyet. Kammerer a következő szempontokat különbözteti meg: visszatérő, szakaszos, változó, tiszta, vegyes, homológ, analóg,fordított és így tovább. Felmerül az olvasóban a kérdés: mi értelme ennek a bonyolult osztályozásnak?

Biológusként Krammerer jól ismerte a fajok taxonómiáját ( osztályozásának tudományát), de kétséges,hogy azok az egybeesések, amelyek az egyes ember életének sorsdöntő eseményeit illetik, csoportosíthatóak-e bármiféle rend szerint. Ennek ellenére Koestler elismerően szól erről az úttörő kísérletről: “noha joggal merülnek fel kételyek az emberben az okság szempontjából összefüggéstelen események sorozatának eme kifinomult osztályozásával kapcsolatban, meglehet, hogy ennek a jövőben ott fogjuk hasznát venni, ahol a legkevésbé számítunk rá.

Kammerer könyve első részét ezzel a következtetéssel zárja: “a hasonló vagy azonos adatok visszatérő ismétlődését a térben és az időben tisztán empirikus tényként kell elkönyvelnünk, és nem magyarázhatjuk egybeeséssel, vagy helyesebben, nem terjeszthetjük ki ennyire az egybeesés fogalmát, mert akkor egyúttal meg is szüntetnénk”.

Ez az idézet jól mutatja, hogyan közelíti meg Kammerer az egybeeséseket: “a hasonló vagy azonos adatok visszatérő ismétlődését” látja bennük. Szinte az összes példájában “adatok” ismétlődéséről van szó. Állandóan csak azt hangsúlyozza, hogy a hasonló hasonlót vonz. A szinkronicitás legszemléletesebb példáinál azonban nincs túlzott szerepe a hasonlóságnak, hanem sokkal inkább az egybeesések nyomán megvilágosodó jelentés kapja a hangsúlyt, amiért ezek az egybeesések valaki számára fontosak lesznek. Kammerer példáinak nagy része önmagában teljesen érdektelen, és a legjobb esetben is csak kuriózumnak mondhatnánk őket. Bármennyire jelentéktelenek is ezek az ismétlődések, bármilyen előszeretettel elemezte is Kammerer az adatait, mégis észrevette a szinkronisztikus különlegességek “tarka-barka gyűjteménye” mögött rejlő egységet.

Nem lehetett könnyű, ha eltöprengünk Csuang-ce több száz évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatán: “Menten szem elől veszted a taót, mihelyst a létezés parányi darabjára összpontosítod csak a figyelmedet.”A sorozatok törvénye” második egységében Kammerer megfogalmazta az egybeesés alapvető természetét leíró elméletét. Követőihez, Carl G. Junghoz és Wolfgang Paulihoz hasonlóan, olyan nem-oksági szervezőelvet tételezett fel, amely azonban az okság elvével teljesen egyenrangú. Ezzel magyarázta megfigyelését,hogy a hasonló hasonlót vonz.

E feltevés kísértetiesen emlékeztet a tömegvonzásra, amelynél a tömeggel rendelkező testek vonzzák egymást. Karnmerer elméletében ezzel szemben a formailag hasonló események törekszenek egymás közelébe, amit a kutató sorozatos ismétlődésekként észlel.Kammerer szerint a sorozatos ismétlődések a vízhullámok mintájára körkörösen szétterjednek. Csupán a hullámhegyeket láthatjuk, mert a hullámvölgyek örökre megfigyelhetetlenek maradnak. Például a szerencsejátékosoknak egyszer nyerőszériájuk van (hullámhegy), máskor pedig rendre veszítenek(hullámvölgy). E tapasztalatok arra sarkallták Kammerert, hogy számba vegye, milyen elméletek születtek az ismétlődésekkel kapcsolatban.

A püthagoreusok 7 -es számhoz kapcsolódó szimbolikájával kezdte (például egy oktáv hét hangjegyből áll, amelyek utána ismétlődnek), majd Goethe “forgandó jó és rossz napjai” következtek, s végül Freud huszonhárom és huszonhét napos,viselkedést befolyásoló ciklusát tanulmányozta. Mivel biológus volt, jól ismerte a természeti folyamatok körforgását, ezért feltételezte, hogy a természet alapvető tulajdonsága az ismétlődés.A modern rendszerelmélet egyes területei, például a káoszelmélet vagy káoszdinamika, részben éppen olyan ismétlődő folyamatokkal foglalkoznak, amelyeket Kammerer is oly fontosnak tartott.

John Briggs és David Peat Turbulent Mirror (Torz tükör) című rendkívül olvasmányos könyvében olyan folyamatok matematikai leírását elemzik, amelyek látszólag teljesen véletlenszerűek. Csak alapos vizsgálat fedi fel azokat a visszatérő struktúrákat, amelyeket a matematikusok meghatározott attraktorokkal jellemeznek. A kaotikus- vagy különös attraktornak nevezett fogalmakkal leírt folyamatok rövid távon megjósolhatatlanok, hosszú távon azonban visszatérő ingadozásokat mutatnak.Jó példa erre az időjárás.

A rövid távú időjárás-előrejelzések, ahogy azt nagyon jól tudjuk, igen megbízhatatlanok. Ennek az az oka, hogy számtalan tényező együttes hatására lesz ilyen vagy olyan az idő, és az egyik tényező legkisebb változása teljesen fölboríthatja az előrejelzést. Egyik nap esik,másnap meg süt a nap. A hosszú hetekig, hónapokig, sőt évekig tartó esős időszakokat legalább olyan hosszú száraz hónapok és évek váltják. Hasonlóképpen működik a szerencsejáték is. Egy darabig szerencse kíséri a játékost, majd egy időre elhagyja Fortuna kegye.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ilyenkor a játékos minden játszmát megnyer, ha szerencséje van, és mindet elveszti, ha nem megy neki a játék. Érdemes megjegyezni, hogy a káoszelmélet megalkotói nem ritkán tűntek fel kaszinókban a rulettasztal körül. Miután a számítógépen elvégezték az elméleti elemzéseket, átvonultak a kaszinóba,hogy a terepen ellenőrizzék az eredményeket!

A káoszelmélet nem megmagyarázza az időjárási,viselkedési és a rulettkerék forgásával összefüggő folyamatokat, hanem csupán nyilvánvalóvá teszi,hogy léteznek olyan matematikai eljárások, amelyekkel leírhatjuk a Kammerer eseteihez hasonló,látszólag véletlenszerű eseménysorokat is. Ezeknek az objektív történéseknek azonban – mint például az időjárásnak – vajmi kevés köze van az egyes ember életében bekövetkező fordulópontokhoz,amelyekre a egybeesésekben kifejeződő jelentés hívja fel az érintett személy figyelmét. Jung nem véletlenül a szinkronicitásnak éppen erre a mozzanatára összpontosította kutatásait.

/Allan Combs – Szinkronicitás/

2014. december 12., péntek

Az állatok paranomális képességei


Share/Bookmark
A népi hagyomány szerint ahova a macska ül, ott az ember számára negatív energiák vannak, viszont ahova a kutya leheveredik ott pozitív energiákkal töltekezhetünk.…

Ez így, nem teljesen helytálló – mondja Tarr Bence László kulturális antropológus, a Szintézis Szabadegyetem oktatási vezetője -, mert ugyan mindkét állat hihetetlenül jól érzékeli a terek elektromos telítettségét, de mindig más -, a saját szempontjukból – olyan föld által kibocsátott elektromágneses helyeket keresnek, ahol ők pozitívan töltekezhetnek.

- Ahol a macska és a kutya pozitív energiához jut, nem biztos, hogy az ember is pozitív energiával töltekezik.

– Ez előfordulhat, mert minden ember egyedül rá jellemző erőtérrel bír, aminek rezgését, hangoltságát befolyásolják egészségi és érzelmi állapotai. Ezért ami egyszer épít és tölt bennünket, máskor pont káros hatással lehet ránk. Nemcsak a környezetünk, de mi is változunk, napról-napra. De visszatérve a macskákra, amikor a cica elkezd dorombolni, a hangja az embert energetizálja, sőt harmonizálja az ember bioenergiáját. De említhetném azt is, hogy a macska dorombolása olyan szenzációsan harmonizálja a teret, amelyre egyetlen kutya sem képes.

- Azért a kutyákat se becsüljük le…

– A kutyák hihetetlen paranormális képességekkel rendelkeznek, mert az előérzetük rendkívül erős, pontosan tudják, hogy mi fog történni később. Például megtörtént, hogy egy kutya az éjszaka közepén felébresztette a gazdáit, kirángatta őket az ágyból, és a következő pillanatban leszakadt az ágy fölött lógó súlyos csillár.

- Állítólag a macskák és a kutyák is érzékelnek olyan dolgokat, amelyet az ember nem. Igaz ez?

– Igen, a macska és a kutya képes érzékelni olyan látogatókat, szellem-lényeket, vagy elhunyt lelkeket, amelyeket mi nem. Minden valószínűség szerint a hőkisugárzás és a fény finom változásainak érzékelésével képesek erre. Az állatok érzékelik a polarizált fényt, ami alapján pontosan tudnak tájékozódni, ami nagyon fontos, mert például ennek köszönhetően gyorsan haza tudnak találni a lakóhelyükre, még ha több kilométeres távolságra kerültek is tőle. Valamint meg kell említeni az emberénél sokkal fejlettebb hő érzékelésüket. Ez az oka, hogy a test által kibocsátott hőhullámokat egészen pontosan érzékelik, a sötétben ez alapján találják meg egymást, és képesek a zárt ajtók, a falak mögül, a padlódeszkák alól is kiszűrni azt, ami az ember számára felfoghatatlan. (Például a médiumok is azt mondják, hogy egy elhunyt léleknek a jelenléte általában nagy hő változást idéz elő. Láthattuk ezt a Hatodik érzék című filmben is, amikor a főszereplő kisfiú körül fagyott a levegő, és ő arról panaszkodott, hogy fázik. De ennek az ellenkezője történik akkor, amikor a médium magába fogad egy lelket, ilyenkor saját testének felhevülésről számol be.)

- Visszatérve az állatok paranormális képességeire, nemcsak olyat látnak, amit az ember nem, hanem a veszélyt is előre megérzik, és mindehhez még bátorság is társul.

– Igen, amit díjaznak is. Egy angol hölgy, Maria Dickin 1943-ban megalapította a Dickin medált, amelyet úgy is szoktak nevezni, hogy az állatok Viktória keresztje, melyet az állati bátorságért adományoznak. 1943 és 1949 között 32 galambnak, 48 kutyának, 3 lónak, és 1 macskának adták a II. világháború idején tanúsított viselkedésükért. 2002 után újra értelmezték a Dickin medált, és most már azoknak az állatoknak adományozzák, amelyek mindenféle veszélyérzet ellenére hihetetlen bátorsággal tartanak ki akár az emberek, akár az állatok mellett.

- Miért éppen 2002-ben került erre sor?

– Azért, mert 2001-ben, a World Trade Center ellen történt terrortámadás során volt két olyan kutya, akik a vak gazdáikat több mint 70 emelet magasságból kimentették. A két kutyát Saltynak és Rosellnek hívták. Azóta folyamatosan osztogatják ezt a díjat azoknak az állatoknak, akik megérdemlik.

/Szerzők: Tarr Bence László – Izing Klára – forrás: tarrdaniel.com/