2015. augusztus 22., szombat

Ismét feltűnt a "Fekete Lovag" elnevezésű rejtélyes idegen műhold


Share/Bookmark
A Nemzetközi Űrállomás kamerája rögzítette az alábbi felvételt néhány napja:

2015. augusztus 21., péntek

Atlantisz a különféle kultúrák emlékezetében


Share/Bookmark
Az Atlantisz nevet a görög-római világnak köszönhetjük, amelynek különböző szerzői ismerték az elveszett kontinens helyére vonatkozó elképzeléseket.

Az Atlanti-óceán partjai közelében élő északnyugat-afrikai törzsekről pl. mint “Atlantiak”-ról, “Atarantes”-ekről és “Atlantioi”-akról írnak és az úgynevezett atlanti kolóniák, illetve koloniális népesség maradványainak tekintik őket.

Az észak-afrikai berber törzsek megőrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

Az ősi gallok, csakúgy, mint az írek és a walesiek úgy hitték, hogy őseik egy, a Nyugati-tengerben elsüllyedt kontinensről érkeztek. Az utóbbiak eme elveszett paradicsomnak az Avalon nevet adták. A baszkok, akik faji és nyelvi szigetet képeznek Délnyugat-Franciaországban és Észak-Spanyolországban, úgy vélik, hogy ők az atlantisziak leszármazottai, akiket Atlaintika-nak neveznek.

őrizték legendájukat Attala-ról, az afrikai partokon túl fekvő, gazdag arany, ezüst és ón lelőhelyekkel bíró harcias királyságról, ahonnan nem csupán az említett drága fémek érkeztek Afrikába, de megszálló csapatok is. Attala most az óceán alatt fekszik, de a próféciák szerint egyszer majd újra a felszínre kerül és látható lesz.

A portugálok között erősen él az a hit, hogy Atlantisz (Atlantida) valamikor Portugáliához közel és annak részeként létezett, – s az Azori-szigetek a tengerszint fölé emelkedő hegycsúcsok.

Az ibériai népek, a spanyolok egyfajta atyafisággal viseltetnek Atlantisz iránt és egyre növekvő bizonyossággal vallják, hogy az egykori Atlantisz-birodalomnak ma is látható része a Kanári-szigetek. Az Atalaya név még ma is népszerű náluk, mint helységnév, s a szóban forgó hely eredeti lakossága felfedezése idején nyíltan hirdette, hogy ők az egyedüli túlélői egy világkatasztrófának.


A vikingek úgy vélték, hogy volt egy csodálatos föld nyugaton, az Atli, valamint, hogy a Valhallá-ban élő teuták hazája az önmegújító harcok, italok és ünnepek misztikus földje. A főníciai és karthágói hajósok beszámolói szerint létezik egy “boldog” nyugati sziget, amelyet ők Antilla-nak neveztek, de kereskedelmi és kolonizációs okokból titokban tartották ismereteiket.


Az ősi egyiptomi szövegek Amenti-t említik a Nyugat paradicsomaként, a halál lakóhelyeként és az isteni naphajó részeként. A babiloniak Arallu-nak nevezték a nyugati paradicsomot, míg az arabok által számon tartott ősi civilizáció az Ad-föld volt, amely a nyugati óceánban helyezkedett el. (Valaki azt mondhatná csodálkozva: vajon a Biblia és a Tóra Ádámról szóló leírásában nem tükröződik-e az Ad-tradíció? Nem allegorikus képviselője-e Ádám az Ad-Am-nak, az első civilizált fajnak?)

Az ősi indiai klasszikusoknál is találunk meglepő beszámolókat. A Puránák és a Mahábhárata szerint a “Fehér Sziget” egy kontinens, amely a nyugati óceánban fekszik – Attala. A régi hindu világismeret átszámításával az Attala földrajzi helye egy a Kanári-szigeteken és a Bahamákon keresztülhaladó szélességi kör, amely átmegy a legendás Atlantisz helyén is. Ezekben és más szövegekben is az Atyantika elnevezés egy végső és katasztrofális pusztulással kapcsolatban merül fel.

Amikor a spanyol hódítók Közép- és Dél-Amerikában elérték Mexikót, megtudták, hogy az aztékok szerint ők eredetileg Aztlán-ból érkeztek, egy szigetről, a számukra Keleti-óceánban. Az Aztek elnevezés maga is az Aztlán-ból származhat. Ez a felfogás arra utal, hogy a spanyolok el is fogadták az aztékok származására vonatkozó elképzeléseket, mivel sokan hitték közülük is, hogy az Újvilág lakossága az Atlantiszon született, hogy az ősi spanyolok maguk is szoros kapcsolatban álltak az egykori atlantisziakkal.

Mexikón át egészen a közép-amerikai partokig és Dél-Amerika északi partjaiig, mindenhol találkozunk az Atlantiszra utaló helységnevekkel: Mexikóban Tlapallan, Tollan, Azatlán és Aztlán. Még tovább délre, Venezuelában a hódítók találtak egy Atlán nevű települést, és “fehér indián”-nak nevezett lakosságot.

Észak-Amerika indián törzsei is őriznek olyan hagyományokat, amelyek szerint őseik egy atlanti-óceáni szigetről érkeztek, ezért gyakran alkalmaztak az Atlantiszhoz hasonló hangzású neveket. A korabeli felfedezők Wisconsin-ban találtak egy erőddel védett falut a Michigan-tó közelében, amelyet a lakói Azatlán-nak neveztek.

rejtélyek szigete

2015. július 28., kedd

Földönkívüliek temetője?


Share/Bookmark
2011-ben az antropológusok titokzatos temetkezési helyre bukkantak a közép-afrikai Kigaliban (Ruanda). A maradványok hatalmas, emberre alig emlékeztető szerzetek képét rajzolták ki előttük. A kutatás vezetője szerint megeshet, hogy a lények egy másik bolygóról érkeztek.

 
Az régészek úgy vélik, hogy a maradványok 500 évesek. Mikor felfedezték azokat, először arra gondoltak, hogy egy ősi falu romjait tárták fel, ám később még a környéken se találtak emberi tevékenységre utaló nyomokat.

A 40 tömegsírban hozzávetőlegesen 200, természetes módon konzerválódott tetemet találtak. A lények magasak voltak – körülbelül 2,1m. A fejük aránytalanul nagy volt, és nem rendelkeztek szájjal, orral, szemekkel. Az antropológusok lehetségesnek tartják, hogy a különös testek gazdái földönkívüliek voltak, akiket valószínűleg valamilyen földi vírus betegített és ölt meg. Leszállópályának, űrhajó maradványoknak azonban semmi jelét nem találták.

Egyébként nem ez az első ilyen furcsa lelet.

1937 nyarán kínai tudósok egy csoportja, Chi Putei professzor vezetésével vizsgálta a Baya-Kara-Ula hegység barlangjait. Ők is viszonylag nagy fejjel, fejletlen testtel rendelkező tetemekre bukkantak, melyek közelében 176 kőlap található, mindegyik közepéből egy csigavonalú bevésés indul a szél felé, ami mellett furcsa karakterek láthatók. Továbbá a barlang falai a felkelő nap, a hold és a csillagok képeivel díszítettek, sok apró ponttal, amelyek, úgy tűnik, a föld felszíne felé közelednek.

Az ősi írások megfejtésével foglalkozó szakemberek két évtizeden keresztül próbálták megfejteni a Bayan-Kara-Ula spirálok üzenetét. A Pekingi Egyetem professzora, Zum Umniu szerint az ufókat és csillagokat ábrázoló rajzokat 12 ezer éve vésték a falba; azt a pillanatot ábrázolják, amikor a csészealjak lezuhantak a hegyvidéken.

Egy másik „UFO” hulláját török barlangászok fedezték fel. A jégkorszaki múmia egy kristályos anyagból készült szarkofágban feküdt. Az emberszerű hímnemű lény 1m 20centi magas volt, a bőre világoszöld, és nagy, átlátszó szárnyakkal bírt. A tudósok szerint a különös megjelenés ellenére a teremtmény sokkal inkább embernek tűnt, mint állatnak. Az orra, az ajkai, a fülei, a kezei, a lábai, a körmei nagyon hasonlítottak az emberéhez. Csak a szemei voltak nagyon-nagyon mások, háromszor nagyobbak a mienknél, nem volt színük, olyanok voltak, mint a hüllőké.

Nem is olyan régen az egyik egyiptomi sírban egy 2,5m magas ember múmiájára bukkantak. Nem volt se orra, se füle, a szája nagyon széles volt, és nem rendelkezett nyelvvel. Gaston de Villars régész szerint a múmia körülbelül 4 ezer éves. Úgy temették el, mint az egyiptomi nemeseket – gondosan konzerválva, szolgái körében. Mint kiderült a helyszínen talált tárgyak egy része nem köthető sem az egyiptomi kultúrához, sem bármilyen ismert más földihez. Például, a leletek közt volt egy fényes fém korong is, furcsa jelekkel díszítve, egy fémruha, műanyag cipőre emlékeztető maradványokkal, és sok-sok kőtábla csillagok, bolygók és különös masinériák képével. Emellett a sírhely is nagyon szokatlanul fest. Az ókorban ismeretlen anyagot használtak hozzá. A tömböt pedig úgy vájták ki a sziklából, hogy a falai teljesen simák lettek, mint a csiszolt márvány. Mintha lézerrel metszették volna ki. Mellesleg, a tömb felületét megolvasztották, a sírkövet pedig ólomra emlékeztető anyaggal díszítették.

Lehet, hogy valóban égből alászállt kultúrák képviselőit rejtik ezek a különös sírok, ám egyes tudósok szerint nem kell a huszadik naprendszerig szaladnunk, elképzelhető, hogy pusztán csak arról van szó, hogy ezek az „óriások” és „törpék” fajunk mellékágai, akik valamiért kihaltak. Sose lehet tudni…

A hír 2011-ben, majd 2015-ben körbejárta az alternatív médiát, néhány bulvárlap is foglalkozott vele, de azóta nem hallani róla. Most két lehetőség van: vagy az egész történet kacsa, vagy igaz, de nem verik nagydobra a vizsgálatok eredményeit.


Costa del Sol magazin