Levitáció a középkorban

COPERTINÓI SZENT JÓZSEF minorita, pap
Szeptember 18.
*Copertino, 1603. június 17. +Osimo, 1663. szeptember 18.

1663 októberének elején a minoriták rendfőnöke azt a megbízást adta ki, hogy írják meg a rövid idővel azelőtt meghalt József atya életét: ,,Stílusa legyen egyszerű, világos és szerény, hasonló József atya boldog lelkéhez. Nem akarom, hogy frázisok legyenek beleszőve, vagy hogy a kifejezés előkelőségét keressék benne. Azt sem akarom, hogy Isten szolgáját, akiről szó van, dicsőítsék.''Amikor József meghalt, egész Európában ismerték a nevét, pedig nem alapított új rendet, nem írt egyetlen könyvet sem, nem kezdett új lelkipásztori módszereket.

Nemcsak képtelen volt arra, hogy politikai és tudományos okossággal belekapcsolódjon az Egyháznak a kezdődő felvilágosodással és az állami abszolutizmussal folytatott vitájába, hanem hiányzott belőle az a gyakorlatiasság is, amelyet egy kolostori tisztség viselése megkíván. Úgy tűnik, hogy József ezen a téren az apjára ütött, aki jó ember volt ugyan, de nem értett sem a pénz, sem a birtok kezeléséhez. Amikor várandós felesége látta, hogy megint jön a végrehajtó, az istállóba menekült; ott hozta a világra Józsefet. Az anyát komoly, kemény nőnek mutatják be. József elsősorban hevességét illetően hasonlított hozzá: egyszer késsel támadt valakire, azért anyja egész éjszakára kizárta a házból, miután összetört rajta egy botot.Az iskolában alig ért el eredményt. Sokkal jobban vonzotta a templom és az istentisztelet; egyre jobban megnyilvánult egy sajátsága és adottsága, amely egész életét meghatározta: gyakran -- mintha nem is volna jelen -- teljesen magába merült és érzéketlenné vált minden iránt, ami körülötte játszódott le. Ez aztán csakhamar valódi eksztázissá fokozódott. Meglehetős bizonyossággal tanúsították, hogy hetedik vagy nyolcadik életévében ,,önkívületbe'' esett, s teljesen megragadták belső élményei, mégpedig zenével kapcsolatban. Ezért kapta társaitól a ,,tátott szájú'' gúnynevet.Hozzájárult mindezekhez, hogy nyolcadik és tizennegyedik életéve között betegségek választották el a külvilágtól és pajtásaitól.

Kelevényeinek látványa és bűze még anyja számára is nehézzé tette az ápolást. Amikor József végül meggyógyult, nem tudta megtanulni, hogy kapcsolatot teremtsen a mindennapi élet dolgaival; belső élményeinek elhatalmasodása és szemlélődő befelé fordulása nem is engedte meg a normális foglalatosságot és életmódot. Arra gondolt, hogy kolostorba lép; tizenhét évesen fel is vették a kapucinusok laikus testvérnek. Gyenge egészsége és a kolostori munkákban való használhatatlansága miatt azonban nyolc hónap múlva elbocsátották. Ahogy maga elbeszélte, úgy tűnt neki, mintha akkor a szerzetesruhával együtt az eleven bőrét is lehúzták volna róla.Örömére azonban -- némi nehézségek után -- szolgaként felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult olvasni és írni, s végül becsületessége és jámborsága miatt felvették a rendbe is. 1628-ban pappá szentelték.Copertino közelében a Santa Maria de Grottella kolostorba osztották be. Külső élete és szolgálata éppen olyan egyszerű volt, mint azelőtt; belső világossága, egy teljesen egyszerű és erős lélek fénye azonban nem maradhatott elrejtve. A bűnösök kedvet nyertek a jóra, a zaklatottak békét, az elnyomottak örömet, a szenvedők vigasztalást és segítséget kaptak tőle. Belső élete azonban különösen eksztázisokban nyilvánult meg, s ezek olyan gyakoriak voltak, hogy életrajzírója elmondhatta róla: ,,Eksztatikus életet élt.'' Lelkét egyszerűen lenyűgözte Isten nagysága és szeretete.József esetében az eksztázis nemcsak abban állt, hogy szellemi képességeit magához ragadta Isten és kikapcsolódtak érzékszervei, hanem sokszor és hosszasan lebegett is. Levitációnak, lebegésnek azt a jelenséget nevezik, amikor valaki minden külső segítség nélkül a gravitációtól független állapotba kerül. Józsefet sokan látták a föld felett lebegni vagy repülni. Egyszer egy kolostorban egy festmény volt rá olyan hatással, hogy amikor elment mellette, felrepült a Megfeszített képéhez, és mintha szoborként odaerősítették volna, hosszú ideig ott maradt. Máskor mise közben emelkedett föl 30--50 cm magasságba és merült el teljesen a misztérium szemlélésében. Az is megtörtént, hogy társával belépett egy templomba, s az ének hallatára fölemelkedett, de magával ragadta társát is és előrerepült vele a tabernákulumhoz. A fizikusok keresik a jelenség magyarázatát, és éppen József az, akire bizonyítékul hivatkozhatnak, mert annyi szemtanúja volt lebegéseinek. Magyarázatot mind a mai napig nem találtak.Ha egy vallásos emberen valami rendkívüliség válik láthatóvá, a jámbor és kíváncsi embereket magához vonja. A nép és a nemesség Maria de Grottellába indult, hogy láthassák az atyát és beszéljenek vele, rendi elöljárója pedig misszionáriusként küldte az egész tartományba. Az általa keltett feltűnés az egyházi elöljárók előtt sem maradhatott elrejtve. Egy püspöki helynök kételkedve írta róla: ,,Egy harminchárom éves ember a Messiást játssza; egész néptömeget vonz maga után.'' Az ügy ebben az egyébként is felkavart időben nem tűnt jelentéktelennek. Józsefet az inkvizíció kivizsgálás végett Nápolyba idézte. Itt -- mint később Rómában sem -- semmiféle hamisságot nem sikerült azonban megállapítani, mégis át kellett települnie egy olyan kolostorba, ahol rejtetten élhetett. 1639-ben azután rendi atyjának, Assisi Szent Ferencnek a sírtemploma melletti konventbe került. Tizennégy évig maradt Assisiben.Az inkvizíciónál történt feljelentés, kihallgatásai és áthelyezése mélyen érintették. Ellenszegülés és levertség kísértette; olyan magatartások, amelyeket saját tanúsága szerint azelőtt nem ismert. Két évig ,,olyan kevés fény jutott a lelkébe, mint a parányi ablakon át a cellájába.''József azonban sohasem kereste a kényelmet. Magától értetődőnek tűnt számára, hogy az első arcvonalban álljon, és a gonosz támadásait saját magán tapasztalja meg. Megtörtént, hogy szerzetestársai reggel félholtan találták a templomban, ahol éjszakai imádságát végezte és a sátánnal viaskodott, akinek ijesztő alakját gyakran testileg is látta. A gonosz sötét szakadékát azért tapasztalta meg olyan erősen, mert a másik oldalon rendkívül erősen élte át Isten hatalmas világosságát.A formát, ahogy József Isten közelségére válaszolt, az eksztázisra való egészen különleges képessége és adottsága jellemezte. Benne a testi földhözkötöttség és a lelki szárnyalás, a normális érzékelhető élet és a vallási elragadtatás közti egyensúly olyan ingadozó volt, hogy csak egy kis indíték kellett, és máris ,,önkívület''-be esett. Elég volt számára, ha Jézusról vagy Máriáról, vagy a mennyországról hallott, és hatalmas sóhajtással máris eksztázisba esett. Ezután már nem érzett semmit. Ő maga mondta: ,,A lélek királynőhöz hasonlít, akinek a testi érzékek a szolgálói. Ha a lélek a király lakába lép, az érzékek kívül maradnak, és semmiféle inger sem mozgatja meg őket. Maga a lélek pedig teljesen Teremtője birtokába kerülve nyugszik.''Legerősebb élménye volt mindennap a szentmise. Közben minduntalan eksztázisba esett, úgyhogy szentmiséje esetleg öt óra hosszáig is tartott. Jézus halála vagy más esemény, amelyről az olvasmányokban szó esett, annyira hatott rá, mintha akkor történt volna. Egy virágvasárnapon a passió e szavainál: ,,A keresztre vele. -- szinte halottként zuhant a földre, és ezalatt saját szavai szerint valóban közel járt a halálhoz. Hasonlóképpen összeesett egyszer Pál megtérésének ünnepén e szavaknál: ,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?'' (ApCsel 9, 4); hátrahanyatlott és karját kereszt alakban széttárva hosszú időn át fekve maradt. Amikor ismét lábra állt, könnyezett, gyengeségében az oltárra kellett támaszkodnia, majd így szólt: ,,Nagy hatalom volt ez, nagy hatalom.''József számára nem fantáziájának játékáról volt szó, hanem annak közelségéről, Akit szeretett. Ő maga tette fel magának a kérdést: Miért szomorkodom Jézus halála miatt, amely mégiscsak nagyon rég történt? Miért tölt el szorongással a gyermek Jézus szemlélése, hiszen sok ideje annak, hogy Jézus gyermek volt? Az Úr maga válaszolt neki lelkében: ,,Egykor keresztre feszítettek, és meghaltam az emberekért; készségem azonban, hogy meghaljak érted, örökre megmarad. Egykor gyermek voltam; a szeretetben pedig mindig is az vagyok. Ha valaki gyermekként akar látni, gyermekként talál meg; ha megfeszítettként, a megfeszítettként talál rám; vagy megostorozottként, vagy más alakban mutatom meg magam neki. Szeretetem ugyanis olyan formában jelenik meg, amelyben az emberek emlékeznek rám és szemlélnek engem.''József igazi élete -- mint az összes szenté -- az istenszeretetben állt.
A szeretet gyakran annyira megragadta, hogy énekelnie kellett. Belső telítettsége saját maga által kitalált dallamokban áradt ki. Életében általában nagy szerepet játszott a zene: amint már említettük, első gyermekkori eksztázisa zenével kapcsolatban történt; később pedig megtiltották neki, hogy részt vegyen ünnepélyes istentiszteleteken és körmeneteken; mert az énekek hallatára csaknem bizonyosan eksztázisba esett.Lelke olyan dolgok iránt volt érzékeny, amelyeket az átlagember észre sem vesz. Távolból megérezte a veszélyt, amelybe egy rendtársa utazása során került, tudott a pápa haláláról is, még mielőtt bármiféle hír érkezett volna róla. Aki találkozott vele, annak készen kellett lennie arra, hogy belelát a lelkébe. Némely embereket, akiknek lelkét bűn csúfította el, József olyan torznak látott, hogy sem jelenlétüket, sem beszédjüket nem tudta elviselni.Korának nyugtalansága és kuszáltsága közepette világosságot és erőt sugárzott. Nem csoda, hogy a híre egyre jobban elterjedt. Bíborosok, püspökök, fejedelmek keresték fel, vagy ajánlották magukat imájába. A protestáns Braunschweig-Lüneburgi János Frigyes herceg a katolikus hitre tért általa. Mindig szegények és segítséget keresők vették körül, boldogok voltak, ha ruházatának egy kis darabkájához jutottak, és ezt a betegekre helyezték. Emlékezésül vagy ereklyeként sokan magukkal vitték legalább a kolostor falának egy darabkáját.Rendi elöljáróinak mindez bizonyos gondokat is jelentett. Az ilyenféle rendkívüli ember, mint József nemcsak áldás környezete számára, hanem teher is. Az inkvizíció még élesebben figyelte a különös jelenségeket és a nép növekvő odaáramlását, és teljesen meglepetésszerűen avatkozott be 1653 júliusában. Józsefet megfigyelés végett a pietrarubbiai kapucinus kolostorba vitték és a külvilággal minden kapcsolatát megszakították. Ott-tartózkodásának híre azonban gyorsan elterjedt, s miséje alatt csakhamar összegyűlt a nép a templom előtt. Átküldték hát Fossombrone nehezen hozzáférhető kapucinus kolostorába. Végül a minoriták VII. Sándor pápához (1655--1667) fordultak kérésükkel, hogy József visszatérhessen egyik kolostorukba. A pápa hozzájárult, átvitelének azonban titokban kellett végbemennie. Éjjel vitték az Ancona tartományban lévő Osimo minorita kolostorába. Ott élt elrejtve és a rendtársaitól elválasztva, gyakori eksztatikus egyesülésben Istennel.Amikor 1663 elején beteg lett, cellájában felállítottak egy kis orgonát; az orgonista játszott neki, ő pedig énekelt hozzá, és a többieket is arra szólította fel, hogy énekeljenek vele együtt. ,,A szamár kezd a hegyre felkapaszkodni'' -- mondta tréfálkozva, amikor érezte, hogy közeledik a vég. A közelgő halál hatására ezeket mondta: ,,A kéreg nem akar leválni a fáról'' és: ,,Borzalmas ez az átmenet.'' Utolsó napjaiban eksztázisban feküdt, belső tűz emésztette és így énekelt: ,,Lelkem, szeress, szeress!'' 1663. szeptember 18-án halt meg rendtársai körében.

,,A szent atya meghalt'' -- mondogatta a nép, amint ismertté vált halála. 1753-ban boldoggá, 1767. július 16-án szentté avatták.

Tovább...

Országúti fantomok

Sajnos ki kell ábrándítsam azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy kísértetek csupán sűrű erdőkben, elhagyatott házakban, ódon kastélyokban, vagy sötét temetőkben léteznek. Számos szemtanú állítja ugyanis, hogy az országúton közlekedve, embernek látszó kísérteteket látott az út szélén. A baljós tekintetű túlvilági lények gyakran állítják meg az éppen útjukba kerülő autókat, sőt szinte stoppos módjára viselkednek.

A világ több pontján volt már példa arra,hogy fényes,fehér ruhában lévő, az út szélén álldogáló,vagy az út közepén csatangoló kísértetek gépjárműveket állítottak meg,amely az fel is vette őket,mivel a sofőr – kinézetük alapján – úgy ítélte meg őket,hogy normális,úti céljukat elérni kívánó emberek. 

Az esetek többségében a sofőr semmi gyanúsat,vagy különöset nem vett észre a kocsiba beszállni készülő utason. Volt olyan eset is,amikor a gépjármű-tulajdonos beszélgetésbe is elegyedett embernek álcázó utasával,ám semmi szokatlan tapasztalat,vagy furcsaság nem tűnt fel neki. Akkor azonban láthatóan meglepődött,amikor az utazó kísértet minden látható nyom nélkül egyszerűen eltűnt a gépjármű üléséről. Volt olyan szituáció is,amikor a sofőr – látható és érthető okokból - nem volt szíves megállni stopposának,mivel az nem viselt fejet a nyakán. A fej,láb,vagy más testrész-hiányosságok is gyakoriak az ilyen esetekben,hiszen gyanítható,hogy ezek a nyomorúságos szellemek,valamikor azon az adott helyen közúti szerencsétlenség áldozataivá váltak. Ám halálukba bele nem nyugodó,megkezdett útjukat folytatni akaró stoppos fantomok számára nem jelent kárpótlást,ha a megtévesztett sofőr néhány száz méter után halálra rémül a döbbenetes igazságtól. A valaha közlekedési szerencsétlenségben elhunyt emberek lelkei itt ragadtak a mi világunkban,nem találtak megnyugvásra,mert nem törődtek bele sorsuk végezetes alakulásába. Így az utakon bárhol találkozhatunk egy szörnyű kísértettel,amely vagy arra vár,hogy felvegyék,vagy így próbálja figyelmeztetni a többi (még) élő autósokat a közlekedés,esetleg a labilis útszakasz veszélyeire. Az utakon is könnyen valósággá válhat tehát a rémület. Nem elég a vezetésre,a nagy forgalomra,valamint a KRESSZ szabályaira figyelni még ezek a fránya szellemek is gondot okozhatnak. A dolog egyáltalán nem vicces,ezt mutatja néhány döbbenetes eset is. 

A mai amerikai történetek valóságos képet tükröznek. 

• Történetek keringenek arról a fiatal fiúról és barátnőjéről,akik néhány évvel ezelőtt akkor indultak együtt útnak egy kaliforniai kisvárosból,amikor egy szökésben lévő őrült garázdálkodott a környéken. Útjuk közben váratlanul elfogyott az üzemanyaguk, ezért a fiú gyalog próbált eljutni az egyik közeli benzin kúthoz, hogy friss lét hozzon, előbb azonban a lány lelkére kötötte,hogy maradjon a kocsiban,zárja be az ajtókat,és akkor nyissa ki ,ha három koppanást hall a szélvédőn. Telt-múlt az idő,a lány egyre jobban félt,amikor kopogtak az üvegen. Csak,hogy a kopogások nem álltak meg háromnál,hanem monoton folytatódtak,egészen addig amíg a lány fel nem fedezte,hogy a hangok egy pár cipőtől származnak. Ott találta barátját az autó föléhajló faágra felakasztva. S,hogy a fenti esemény nem csak a krimi írók fantáziájának szüleménye,mi sem bizonyítja jobban,mint azok a több száz oldalas rendőrségi akták,amelyek napjainkban is bárki számára hozzáférhetők az Egyesült Államok irattárában. 
• Az autópályákon lézengő titokzatos emberekkel már a két világháború közötti időszakban is sokan kerültek közeli kapcsolatba. A kaliforniai Berkeleyben például 1935 őszének egyik esős éjjelén egy férfi egy fiatal hölgyet vett fel autójába. Annyira belemerültek a beszélgetésbe,hogy majdnem beleütköztek az előttük haladó kocsiba,mikor a lány a másik ülésről hirtelen rálépett a fékre. Mire a vezető visszanyerte lélekjelenlétét,utasa nyomtalanul eltűnt. Később megtudta,hogy egy évvel ezelőtt,ugyanazon az útszakaszon egy fiatal lány autóbaleset áldozata lett. Hátborzongató nem ? 
• De itt egy másik vérfagyasztó történet: 1941-ben Chicagóban egy másik megmagyarázatlan dolog történt. Egy taxisofőr apáca utasa a zárdába igyekezett a belvárosból. Egy ideig fesztelenül,jókedvűen beszélgettek,de amikor a vezető felhajtott a kolostor kapujához a hátsó ülésen már nem ült senki ! A férfi tanácstalan zavarában becsengetett a kolostorba ,és elmesélte pontosan mi történt vele. Az apácák egy fényképet mutattak neki,amelyben felismerte utasát,és megtudta,hogy a nővér immár tíz éve halott !
• Végezetül érdemes feleleveníteni azt az esetet is,amely 1973-ban történt a kanadai Torontóban. Főszereplői egy apa és lánya,akik előzékenyen felvettek egy hazafelé tartó középkorú nőt. Amikor odaértek a megbeszélt célhoz,megdöbbenve látták utasuk hűlt helyét. Bekopogtattak a közeli tanyára ,és az ott lakó idős házaspár elmondta nekik,hogy lányuk évekkel ezelőtt rejtélyes körülmények között eltűnt. Utoljára azon az úton látták stoppolni,ahol az apa és lánya kocsijába vette. Többé nem jelentkezett… Hát ilyen és hasonló történetek keringenek szerte több országban. De bárkivel megtörténhet,akár önnel is ! Az országút tele van mindenféle rémmel… Egyszer egy sötét éjjelen , elhagyatott úton megy hazafelé,amikor az erdőszélek által közre fogott út mentén hirtelen meglát majd egy ködszerű, homályos alakot…

A legnépszerűbb kísértetjárta országutak:

Blue Bell Hill - England
Meshack road - Kentucky, USA
Highway 365 - Arkansas, USA

Íme az egyik legismertebb videó:

A sztori a következő:
3 fiú kocsikáik az autópályán. Egyszer csak stoppol egy tinézser és felveszik... Telik múlik az idő és egyszer csak megszólal a lány:"itt haltam még 1983-ban!!!" És egy nagy karambol lesz. Magyarázat: Akit felvettek az egy szellem volt. A videó nincs megvágva, se szerkesztve.

Tovább...

Kórházi kísértetek

Vajon melyik az a hely, amelyik az egyik legnagyobb eséllyel szolgál arra vonatkozóan, hogy szörnyűséges kísértetek bukkanhatnak fel? Nem könnyű kitalálni, és bár arra a helyre mi emberek nem szívesen tesszük be a lábunkat, egyes túlvilági lények számára ez maga a „paradicsom”, így nem csoda ha egyes orvosok, nővérek és néha betegek is találkoznak e „beteg” szellemek jeles képviselőivel. De miért bukkannak fel kórházakban kísértetek?
(Simon Gergely ajánlott cikke)


A kórházi kísértetek elszaporodását először tizenegy amerikai és több spanyol kórházban figyelték meg. A wisconsini állami kórház több emeletes épülete fölött majdnem minden éjjel látnak fehéren lebegő foltokat. Sokan esküsznek rá, hogy az elmúlt években ott elhunyt rokonaikat ismerik fel bennük. Az egyik utahi közkórház folyosóin éjfélkor többen összefutottak már egy féllábú kísértettel, aki fején is nagy kötést viselt. Mary Wallace nővér elmondta a helyi tévé riporterének: a kísértetben egy nyolc évvel azelőtt a sebészeti műtőben elhunyt baleseti sérültet ismert fel. A zaragozai kórház szemészeti osztályán majdnem minden éjfélkor felbukkan egy fél szemén kötést viselő kísértet, aki hangosan sóhajtozik. Állítólag ő is beteg volt és “elkezelték, halálát orvosi műhiba okozta... Tény, hogy a szemészeten azóta egyetlen orvos sem mer éjszakai ügyeletet vállalni. Ha mégis rákényszerül, a szomszédos belosztályon vészeli át az éjféltől éjjel egyik tartó “kísértetek óráját. A francia kórházak némelyikében már-már normális tényként kezelik a kísértetek gyakori felbukkanását. Az egyik belfort-i kórház patológiai osztályán a személyzet eleinte nehezen barátkozott meg egy Léon nevű kísértettel. Mint a helyi újság megírta, már négy éve látják időnként. Mindig csak a boncterem környékén jelenik meg, a padló fölött lebeg, és olykor leveszi koponyája felső, a boncolás során lefűrészelt részét. Ezzel, mint egy kalappal integet az embereknek, akik erre általában rémülten elrohannak. Egy új dolgozó, aki éjszakai ügyeletében először találkozott Léonnal, epilepsziás rohamot kapott és másnap felmondta állását. A jekatyerinburgi állami kórház orvosai elmondták egy nyugati hírügynökségnek, hogy náluk már több mint tizenöt éve vannak kísértetek. Egészen megszokták őket és némelyiket, akik rendszeresen bukkannak fel, el is nevezték. Ott van például Mitya, aki csak pénteken éjfélkor jelenik meg talpig fehér lepelben. Állítólag valaha a mosodában dolgozott, aztán heveny alkoholmérgezésben halt meg. A halál is a mosodában érte. Az egyik francia és egy spanyol kísértetet sikerült lefényképezni, írta nemrégen egy népszerű folyóirat. A fényképeket azonban csak nagyon gyenge minőségben sikerült előhívni, ami talán nem is olyan különös. A kísértetek ereje igen kicsi, mondta egy spiritiszta szakértő, még az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán láthatjuk őket!

De miért látunk összességében véve olyan sok kísértetet temetőben,kórházban,kastélyokban ?

Miért nem látunk mondjuk ijesztő szellemeket egy cukrászdában,vagy autószerelő műhelyben ?

Kísértetek elsősorban, és többnyire általában olyan helyeken jelennek meg,ahol rengeteg haláleset történik. Katasztrófákban,balesetekben,háborúkban vagy más balszerencsés módon életüket vesztett emberek szívesen járnak vissza a túlvilágról,de az is előfordul hogy különböző okok miatt itt ragadtak a földön. A visszajáró lelkek,legyenek azok stoppos,tengeri,kórházi vagy más rémek,egyetlen egy közös van bennük: a nyughatatlanság és bele nem nyugvás. A kórházi kísértetek között számos olyan rém figyelhető meg,akik folytatni szerették volna földi életüket,hiszen még számos cél megvalósítása volt előttük,de hirtelen távoztak,néhányan orvosi műhiba vagy egyéb szörnyű okok miatt. A kórházakban megjelent,és ott ragadt lelkek figyelmeztetni akarják orvosukat a szakmában előforduló hibákra,tévedésekre,amelyekkel óvatlan és helyre már nem hozható következményeket idézhetnek elő a betegnek. Legyen az operáció,vagy más műtét,súlyos sérült ellátását helyre hozni kívánó ominózus eset. Ezek a „fehér falak” mögé bezárt kísértetek szinte mindig ott jelennek meg a rémült és meglepődött emberek előtt,ahol való énjük – a testük elhunyt. Lehet az egy kórházi szoba,mosoda,illemhely,műtőasztal vagy más egyéb helyiség,a lényeg hogy egy adott helyre koncentrálják hirtelen megjelenésüket,ami persze általában vagy akkor következik be,amikor egy adott időben elhunytak,vagy pedig késő éjszaka. A végtagjukat vesztett,vagy más látható sérüléseket szerzett rémek szívesen mutatnak meg az éjszaka szolgálatot teljesítő nővérnek kínok között elvesztett kart,lehullott fejet,vagy ököl méretű mellkasi sebet. A múltban fájdalom és szörnyű kínok között elhunyt betegek szellemeinek azonban csak kis százaléka kísért,és ennek okát eddig még eddig nem sikerült megállapítani. Egyes kísértetek felhívó,kifejező és tájékoztató kommunikációja mellett minden esetre nem szabad elsétálnunk,hiszen ők az ott dolgozó orvosok és nővérek tudtára szeretnék mindazt az információt adni,ami bekövetkezhet egy orvosi beavatkozás alatt,vagy akár után… Némelyik kórházi szellem rendszeresen,míg mások csak időközönként bukkannak fel,míg megint mások talán csak egyszer,vagy kétszer,aztán többé soha. De van e valami más,ami előidézhette hogy ezek a rémek megjelenjenek a kórházak sötét folyosóin ? Hibás kórlap,téves kórkép,vagy egy másik beteg aki a jelenben elfoglalta a múltban elhunyt és ma már kísértetté lett beteg ágyát ? Nem tudhatjuk biztosan,de ez is kétségkívül közre játszik néhány esetben. De miért jelenik meg mondjuk egy lefűrészelt koponyájú rémisztő csuklyás alak egy éjszaka dolgozó,és folyosón ügyeletet tartó nővérkének ? Talán meg szeretné ijeszteni ? Üzenni akar neki ? Vagy valami más áll a háttérben ? A kórházi kísértetek inkább a skót kastélyban honos rémekkel azonosíthatók,ugyanis ezek is előszeretettel bukkannak fel egy adott helyen a látogatóknak. A koncentrált kísértetek jellemzője,hogy mindig egy adott helyen bukkannak fel egy,esetleg két ember előtt,de semmiképpen sem látványelemként,és olyan hangokat adnak mint amilyeneket közvetlenül haláluk után bocsátottak a külvilág számára,így ezeket az utolsó percben használt hangokat és testhelyzeteket látják a jelen emberei. Ám ne felejtsük el azt sem,hogy minden kórházi kísértetnek saját története van más és más problémákkal,a jövőben pedig ezeket kellene megállapítani. Egy kis utánajárás és nyomozás sohasem árt,hiszen elképzelhető olyan problémakör,mait még nem sikerült megoldani,helyére tenni,ezért jelennek meg ezek a rémek… A jövőben tehát erre kell összpontosítani,és figyelni a szellemek mozgását,viselkedését. Hiszen – nem tudunk még mindent róluk – ezért új információkat kell keresnünk,és akár egyéni megvilágításban is,de globális értelemben kell felfognunk minden szeletkét,mert még nagyon messze vagyunk attól a bizonyos jéghegy talapzattól… Ön tehát mit csinálna ha egy sötét kórházi folyosón sétálva szembe találná magát egy ilyen materializálódó lénnyel ? Elfutna ? Vagy…

Titkok és Rejtélyek magazin 2009.02.20. 18:00

Tovább...

Szellem hunting No.1

Üdv!
4 nappal azután írom ezt, hogy megtörtént életem első, igazi szellemvadászata. Nem is gondoltam hogy ilyen könnyű lesz besétálni éjszaka egy temetőbe egy darab zseblámpával és egy fényképezőgéppel.
Óvatlan voltam. Amatőr módon nem vettem figyelembe az esetleges veszélyforrásokat, mint a térfigyelő kamera, és a főbejárattal szemben lévő söröző, ahonnan bárki elkaphatott volna. Szerencsére nem történt semmi baj. Legközelebb biztosan óvatosabb leszek.

Igazából csak azzal tudnám magyarázni ezt a hirtelen "ugrást", hogy meguntam a webkamerák bámulását, ahol várok naphosszat és semmit nem látok. Mivel tudom hogy sok szellemfotó csak kőkemény kamu, elhatároztam hogy én magam készítek legalább egy valódit.

Mostanában eléggé elkapott a természetfeletti iránti érdeklődés, de ha belegondolok, már kiskorom óta érdekelnek az ősi mítoszok és legendák szellemekről, a túlvilág hírnökeiről, démonokról, és ezekhez hasonló lényekről. A táltosokon és a mentalistákon még mindig jókat nevetek, egyszerűen akkora baromságnak hangzanak azok amiket mondanak, de megpróbálom racionálisan mégis eléggé nyitottan felfogni a hallottakat.

Visszatérve a lényeghez:
2011. márc. 26-án (szombaton) éjjel meglátogattam a helyi temetőt, hogy készítsek pár képet, még ha csak próbaképpen is. Nem is gondoltam hogy rögtön az elején sikerülhet egy igazi szellemfotó, néha a profiknak is évekbe telik elsajátítani azt a tapasztalatot amivel egy megdönthetetlen képet készíthetnek.

Mondjuk szerintem 3 fő dolog kell egy jó szellemfotó elkészítéséhez:

1. Fényképezőgép
2. Tapasztalat
3. Szerencse

Természetesen nem fog  csak a fotózásban kimerülni a kutatásom, tervezek hangfelvételt, videófelvételt, de most még hogy szerezzek egy kis tapasztalatot elég egy fényképezőgép.
Idővel persze beszerzek egy EMF mérőt(elektromágneses mező mérőt) is. De az a jövő zenéje.
2 jobb képet sikerült készítenem, de az egyikről utólagos vizsgálat során kiderült, hogy csak egy furcsa formájú sírkő. :S
A másik kép lehet csak a fényviszonyok miatt látszik emberinek. Utólag megnéztem nappal is, és nem volt ott semmi ami fejnek látszódhatott. Nekem egy 60-70 év körüli "hitlerbajuszos" férfinak néz ki. Csak a feje fele látszik, mindenki maga dönti el hogy mit lát.
Bal oldalt fent az talán egy energiagömb, de az is lehet, hogy egy porszem.

Érdemes kinagyítani hogy jobban látszódjon

Tovább...

A vámpír

Fogalma a délkelet-európai népcsoportoknál alakult ki, írásos emlékek kb. a XVII. századtól fordulnak elő. A modern vámpír alakját leginkább a román STRIGOI fedi. Minden egyéb - pl. a denevér alakja, Drakula gróf, stb. - későbbi kitaláció, és főképp Bram Stoker regényekből származik.

• Szerb alak: upir, vampír. Innen ered a nyugati nyelvekben használatos vampyr, vampire, wampyr szó.
• Bolgár alak: váper, lepir
• Cseh alak: upír
• Lengyel alak: upior
• Kárpát-ukrán alak: opiri, upiri
• Román alak: strigoi, moroi, priculici, vircolac, naluca, duh, aratere, stafie

A mai ember számára a vámpírt Bram Stoker Drakulája jelenti.
Drakula (Vlad) valóságos történelmi alak, Havasalföld fejedelme volt Mátyás király korában.
A név Luxemburgi Zsigmond magyar királyig nyúlik vissza, aki a sárkányos lovagrendet alapította. A rend tagjai között megtaláljuk I. Vlad havasalföli vajdát is, akit a sárkány latinos alakja után Vlad Draculnak is neveztek. Ennek fia (más források szerint unokája), II. Vlad, még hatalmasabb fejedelem lett, õtt Draculescu, vagy Dracula néven emlegették. A nyelvtörténet érdekes tréfája, hogy az eredetileg sárkányt jelentõ név románul ördögöt jelent....

Ha Segesváron jársz, érdemes megnézni a házat, ahol született - a helybéliek roppant büszkék rá. (Ma vendéglõ üzemel benne, itt lehet megízlelni a stílusosan vérvörös színû Dracula-Vodkát.)
A fejedelem híres kegyetlensége miatt a Vlad Tepes (kb. Karós Laci) gúnynevet kapta: Aki nem tetszett neki, azt ugyanis nemes egyszeriséggel karóba húzatta. E vérengzõ zsarnok alakját kapcsolta össze Stoker a különféle rémmesék vérszívóival, talán a karó motívuma alapján - e regény jóvoltából röpköd ma is egy román fejedelem denevérszárnyakon és tízcentis szemfogakkal a filmvásznon.

Tovább...

Highway To Hell

A kinyilatkoztatás könyvében 666 az ördögöt szimbolizálja. A Navajo indiánoknál a 6-os számjegy és bármely kombinációja más számmal rosszat jelent, szerencsétlenséget éri az aki felhasználná. Nem csoda, hogy Rout 666, 200 mérföldet foglal el New Mexico, Colorado és Utah területén. Félelmetes érzés ezen az úton éjszaka utazni, mivel bármi megtörténhet nagyon sok más legenda is létezik erről az útról.
Rout 666-et többféleképpen szokták emlegetni, ezek: ördög útja, gonosz útja, út a pokolba. Vajon mi lehet ennek az útszakasznak a nagy titka?

NEM VAGY EGYEDŰL ROUT 666-en

A 666-os autópálya hírhedt a sok balaset miatt. Sokat ittas vezetők okozzák, de sok ember beszámolt arról, hogy találkoztak utazásuk során egy furgonnal, ami le akarta őket sodorni az útról.
Az utat mérnökök nevezték el az 1930-as években. Az elnevezés óta számtalan ember látott furcsa jelenségeket. Az út közelében gyakran tartottak sátáni rítusokat, de nem ez indította el az események sorozatát. Bosszúálló szellemek általában úgy keletkeznek, hogy valamely ígéretet tesznek haláluk előtt, mely nem hagyja nyugalomhoz térni a lelket. Például egy bűnöző mely kivégzése előtt „megígéri” , hogy vissza fog térni és mindenkit megöl, aki ellene volt..
Rout 666-en, mint már említettem sok természetfeletti jelenséget megfigyeltek már, ezek:

• Sátán kutyáit, sárga szemekkel és éles karmokkal, ezek emberekre vadásznak.
• Egy fiatal nőt hosszú hálóingben vándorolva az út szélén, sokan akik megálltak segíteni arról számoltak be, hogy hirtelen eltűnt.
• Olyan esetekről is lehet olvasni, ahol emberek eltűnnek az út egyik szakaszán, majd újra megjelennek egy teljesen más szakaszon, emlékezetük nincs arról, hogy hol voltak.

A DÜHÖS FURGONVEZETŐ

Rout 666-en létezik egy gyilkos mely a furgonával terrorizálja az embereket. A furgon a semmiből jelenik meg majd hirtelen megtámadja az embereket, csekély az esély menekülésre. Kevés ember tudott beszámolni erről a jelenségről, de mind ugyanazt mondta, "egy gyorsan száguldó furgon le akart minket sodorni az útról" "az egész furgon égett, a szememnek se akartam hinni, amíg meg nem támadott minket….”

US 491

2003. május 23-án végül lezárták hivatalosan is a terjengő történeteket. Rout 666-et "felbontották" két részre, US 191 és US 491 nevet kapták. De ezzel véget is értek a történetek erről a bizonyos útról? Országszerte léteznek hasonló jellegű legendák utakról melyen egy baleset után rejtélyes dolgok, kezdtek el történni, így nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy mindig lesz legalább 1 út mely egyenesen a pokolba, vezet....

Tovább...

Szellemekről/Kísértetekről általában

Most úgy döntöttem kicsit jobban belemegyek az okkult dolgokba, mivel... lássuk be, tény hogy léteznek a fizika által megmagyarázhatatlan dolgok. 
Az ilyen természetfeletti jelenségekről több ezer évre visszamenőleg találunk feljegyzéseket. 
Az előző, démonokról írt bejegyzésemet későbbre tartogattam, igazából ez után a kis bevezető után, de most már mindegy. 
Tehát a kísértetek:
A történelem során minden kultúrában elfogadott tény volt a kísértetek létezése. Létük csak az utóbbi néhány évszázad során, a modern és tudományos világ kialakulásával vált kétségessé.

No de mi is az a kísértet?

A szótárak meghatározása szerint halott személy, feltehetőn test nélküli szelleme, illetve annak lelke.


M. N. Tyrell, Jelenések című könyvében három csoportra osztja a kísérteteket. 


Az első és legnépesebb csoport a helycentrikus szellemek. Mindig egy meghatározott helyet keresnek fel, tőlük általában nem félnek. 


A második csoport a post mortem jelenések, amelyek a látott személy halála után következnek be és nem lehet egyértelműen hellyel vagy eseménnyel összefüggésbe hozni.


A harmadik az úgynevezett krízis-esetek, amikor olyan személy jelenik meg akit ugyanakkor a valóságban nagyon komoly, megrázó hatás ér.

Az egyik legjobb példa a helycentrikus kísértetekre a „fekete ruhás alak”, aki számtalanszor bukkan fel a londoni Royal Színházban több tucat szemtanú előtt. A 18. század elején jelent meg először, és egészen az 1970-es évek végéig fel-feltűnt. Az erkély bal oldalán lépett ki a falból, majd a szemben lévő oldalon tűnt el. Soha nem sikerült teljesen azonosítani, azonban az 1840-es évek végén felmerült egy lehetséges magyarázat a személyére. Amikor átalakítást végeztek a falon amelyből elő szokott jönni, találtak egy befalazott fülkében ül csontvázat, bordái közt egy rozsdás tőrrel.


A kísértetek megjelenésének legmeghökkentőbb bizonyítékai, a róluk készült fotók.

Több mint valószínű, hogy a bostoni William Mumler volt az első aki professzionális fotót készített egy szellemről. 1865 vége felé egy asszony felkereste Mumlert. A hölgy Abraham Lincoln özvegye volt. Az elkészült képen világosan kivehető Lincoln figurája, amint felesége vállára teszi a kezét.

Anglia legkísértetiesebb házaként tartják számon a Borley Parókiát. Magában foglalta a kísértetjárás összes lehetséges formáját: csengőszó, titokzatos léptek zaja, repülő kövek, koponya, misztikus írás a falon és persze maga a kísértet.
Egy helyi legenda szerint a parókia annak az egykori monostornak a helyére épült, ahol egy papot és egy apácát elfogtak és lefejeztek, mert meg akartak szökni. A helybeliek még most is látni vélik a fejetlen alakokat és a kocsit amin menekültek. A parókiát azóta lebontották, de furcsa esetekről még most is beszélnek a lakók.


Az emberek egy részét mindig is érdekelni fogja a másik oldal.

Tovább...

Démon

Démon: Görög eredetű, eredetileg istent jelent, később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél feljebbvalókat, kik majd jó-, majd rosszindulatúak. Mint ilyen az istenek s emberek közt a középen álló hatalmakról körülményes és részletes rendszerek következtek a népek vallásában és gondolkodásában, amelyeknek nyoma ma sem veszett el végkép. A mitológiák egy része démonológia, démonok tana, egész szellemsereg képzelt valója, mely az istenek s emberek világa közt terül el s mintegy egybekapcsolja.

Az egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ilyen démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben.

Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tüzi, légi stb. szellemek.

A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban.

A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonológia, mely alapjában hasonlít is a perzsára.

Vannak jó és rossz szellemek; az előbbiek élén a hét arkangyal áll, az utóbbiakén, kiket sátán vezet, hét árkördög. Jézus idejében a betegségek egy részét, a nyavalyát, őrültséget stb. a démonok okozzák, kik az emberbe bebújnak s akiket ki lehet onnét kergetni. A kereszténység első korában ez a kikergető hatalom külön foglalkozás, az exorcistáké, később ez a hatalom általában a papokra száll. A gnoszticizmusban, a rabbinizmusban és a kabbalában a démonológia egységes részletes alakot ölt, mint a babonának filozófiával elegyített tudákos rendszere. Kedvesebb és költőibb képe van a démonológiának a görögöknél.

Eredetileg a démon általában isteni hatalom, mely majd sujtja az embereket, majd emberfölötti erőt ád nekik. Heziódnál, kinél a homeri korszak naiv képei idegen fölfogásokkal s tudákos gondolatokkal szövetkeznek, a démonok már nagy szerepet visznek; az istenek s emberek közt állanak, körüllebegik az embert, mert a jog s erkölcs őrei, de a természetben s az elemekben is működnek, majd áldást, majd bajt hozva az emberekre. Később ez a kettéosztása a démonoknak még határozottabb alakot ölt. A démonok részint a főistenek kísérői, szolgái s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak ( akkoriban sok Rhea mellett, Deimos és Phobos Ares mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésüktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája Sokrates daimonionja (l. Sokrates), akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megőrzi. Az újplatónikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat végrehajtják. A rómaiaknál a démonok géniuszok. A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká lesznek, azonkívül is vannak démonok, de mind gonoszok; a pokol gyűlöltjei, isten ellenségei, akikkel a jámboroknak sokat kell küzdeniök, mert ők tántorítják el őket a jó úttól, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét. De majdnem minden népnél találjuk az ily hatalmas valókba vetett hitet; a magyar manók is ilyenek, a német koboldok, hegyi szellemek stb. Ma a démon, démonikus mint gonosz, rendkívüli hatalmat, erőt jelentő kifejezés él a nyelvben.


L. Hild; Etude sur les démons dans la littérature et la religion des Grecs (Páris 1881); Laengin; Der Wunderun Daimonerglaube der Gegenwart (Lippcse 1887); Rohde, Psyche

Tovább...

A gyilkos molyember

Egyáltalán nem aktuális a most következő bejegyzés, sőt elég régen megérdemelné hogy kitegyem. Lényegtelen. Most itt az ideje megismertetnem veletek a molyember történetét:

Egy szökött genetikai kísérlet? Vagy feltámadt egy régi indiánmítosz? Molyembernek nevezték el e különös lényt, de igazából senki nem tudja, milyen állat. A legtöbb leírás szerint egy fej (valószínűbb, hogy inkább csak nyak) nélküli, szárnyas lényről van szó, hatalmas vörös szempárral. A szörny egy egész évig tette pokollá a Nyugat-Virginiai Charleston és Point Pleasant lakóinak életét. A rémálom 1966 novemberében kezdődött és 1967 decemberéig tartott.

A lénnyel való első találkozás 1966. november 12-én történt. A Nyugat-Virginiai Clendenini temetőben öt sírásó munka közben látta meg első ízben a molyembert. Állításuk szerint egy vörös szemű, szárnyas ember volt, aki a fák közül jött elő és elrepült a fejük felett.

1966. november 15-én két fiatal Point Pleasanti házaspár, Roger és Linda Scarberry, valamint Steve és Mary Mallette esti autózásra indultak Scarberryék kocsijával. Útjuk során beléptek a Nyugat-Virginiai Fegyvergyár területére, ami a második világháború idején TNT gyárként funkcionált. A létesítmény hét kilométerrel Point Pleasant mellett található, a tíz négyzetkilométer területű McClintic erdőség területén. A gyár mellett álló régi generátor közelében parkoltak le, az árnyékok közt ugyanis felfigyeltek egy vörös szempárra.

Amit találtak, az valósággal sokkolta őket. Roger Scarberry leírása alapján a lény úgy nézett ki, mint egy ember, de sokkal nagyobb volt, körülbelül hat és fél láb magas, és hatalmas szárnyai voltak a hátán. A molyember végigüldözte őket a 62-es főúton. A Mason megyei Millard Halstead képviselőhöz hajtottak. Halstead ismerte a két házaspárt, nem kételkedett szavahihetőségükben. Kérésükre visszament velük a TNT gyárhoz, de már nem találta nyomát a szörnynek.

A következő éjjel, 1966. november 16-án Mr. és Mrs. Raymond Wamsley, Mrs. Marcella Bennett és Teena nevű lánya társaságában barátaikhoz, Mr. és Mrs. Ralph Thomashoz utaztak, akik a TNT gyár közelében laktak. Mivel nem találták otthon Thomasékat, visszafordultak a kocsihoz. Az autó mögött egy furcsa alak feküdt. Szürke, szőrös teste volt, és vörös szemei. Wamsley felesége felhívta a rendőrséget is.

1966. november 24-én négy ember látta a molyembert a TNT gyár közelében repkedni. Másnap reggel 25-én, Thomas Ury a 62-es fűúton vezetett egyedül északra a TNT gyártól, amikor felfigyelt a molyemberre.

1966. november 26-án Mrs. Ruth Foster, a Nyugat-Virginiai Charlestonból látta a lényt, amint a pázsiton álldogált. Másnap reggel Mansonban kergetett meg egy fiatal nőt, éjjel pedig St. Albansban két gyermeket. Legközelebb 1967. január 11-én tűnt fel ismét.

Néhányan látni vélték a Silver Bridge összeomlásánál is. A helyi szóbeszéd szerint a molyember felelős a katasztrófáért. A híd 1967. december 15-én omlott az Ohio folyóba, 46 ember halálát okozva.

Egyes személyek állítják, hogy kapcsolatba kerültek a molyemberrel, és az megjósolta a közelgő katasztrófát, ám kétséges a szavahihetőségük. Az ezekhez hasonló beszámolók miatt aztán megindult az emberek fantáziája, sokan ufókról, idegenekről, és fekete öltönyös emberekről kezdtek beszélni. A parapszichológusok, és ufó-hívők meggyőződése, hogy a molyember egy földönkívüli lény, aki megjósolja a jövőt. A kriptozoológusok egyhangú véleménye szerint azonban valószínűbb, hogy egy eddig ismeretlen madárfajról lehet szó, talán az indián mitológiákból ismert viharmadár egy képviselője.

Véleményem szerint és az eddigi elméletek alapján ez a lény a korábban már említett, "DULCE intézetből" szökhetett meg. Valószínűleg elég sok ilyen "kriptid" származik onnan, de bizonyítékok nélkül ez egy jó darabig csak üres feltételezgetés marad.

Tovább...

A történelem legnagyobb tengeri szerencsétlensége - Nem a Titanic?

Vajon miért nem hallottunk eddig a Wilhelm Gustloff szörnyűséges elsüllyesztéséről és az ott elpusztultakról?

A Wilhelm Gustloff 1937-ben indult első útjára és korának legkorszerűbb német óceánjárója volt, melyet egy szovjet tengeralattjáró süllyesztett el 1945 januárjában. Ezt a nagyméretű katasztrófát a legtöbb történelemkönyvből kihagyják, mert az áldozatok németek és balti népek voltak. Ezzel szemben a Titanicról négy film, számos dokumentumfilm és könyv készült, míg a Wilhelm Gustloff tragédiáját egyszerűen elhallgatják.

Az óceánjárót ragyogó fehér színűre festették, fényesen csillogó hajótörzsének hossza 650 láb, súlya 25000 tonna volt és 1800 férőhellyel rendelkezett. Ez a csodálatos hajó a német flotta azon darabja, amelyikben nem különítették el az osztályokat, így lehetősége volt a kispénzű embernek is, hogy Európa azon helyeire juthasson el, melyekről addig csak álmodott.

A háború kitörése után a Gustloff valóságos úszó hadikórházzá vált, könnyű légvédelmi ágyúkkal felszerelve a hajó hátsó részében. Egy alkalommal, Danzig ostromakor az öbölben állomásozott, és menekültek áradata rohanta meg, köztük mezőgazdasági munkások, nők, gyermekek, sebesült katonák, a Luftwaffe szárazföldi személyzete és 300 női tengerészeti alkalmazott.

Hírek szállongtak, mi történt, amikor a Vörös Hadsereg előőrsei lerohantak egy kis német falut, Nemersdorfot Kelet-Poroszországban. Állítólag Sztálin németgyűlölő propagandaminisztere Ilja Ehrenburg, így ösztönözte őket: "Öljetek! Németországban senki sem ártatlan. Sem az élők, de még a meg nem születettek sem... Semmisítsd meg a saját barlangjában a fasiszta fenevadat! Erőszakkal tipord le a német nők faji büszkeségét! Olcsó prédaként erőszakold meg őket! Öljetek, bátor vöröskatonák! Öljetek!"

A következmények megrázóak voltak. Minden férfit és fiatal fiút agyonlőttek, másokat megkínoztak. Minden nőt és fiatal lányt megerőszakoltak, majd lelőtték, leszúrták őket. 

Először egy teherautóra való ember érkezett Danzigból a kikötőbe. Egyetlen reményük, hogy megmeneküljenek, a hajó volt. A fedélzet egy részét szülészetnek alakították ki, mert sok volt a várandós asszony, ezenkívül tömérdek sebesült érkezett, s a százakból pillanatok alatt ezrek lettek. Petersen kapitány többször kért engedélyt az indulásra, de mindig visszautasították mondván, a hajót a maximumig kell megtölteni. 

Január 30-án végre megérkezett a várvavárt parancs, és a Gustloff kifutott a kikötőből. Nem volt elegendő mentőcsónak a túlzsúfoltság miatt, ezért felfújható gumicsónakokat kerítettek és életmentő mellényeket szereztek mindenki számára. Az úti cél Kiel volt. A tengeri támadásra 1000 az 1-hez volt az esély, ezért mindenki megkönnyebbülve vette, hogy minél távolabb kerülnek a veszélyes területektől. 

A szovjet tengeralattjáró flotta abban az időben képzetlen és technikai felszerelésben elavult volt. Leggyakrabban a kikötőben maradtak emiatt. Azon az estén, a Gustloff hóviharba került a tengeren és a látótávolság pár méterre szűkült. Ennek ellenére a hajó jól haladt, és az utasok is fegyelmezetten viselkedtek. Ekkor váratlan dolog történt. Ivan Mariscsenko, szovjet tengeralattjáró parancsnok felfedezte a Gustloffot. Első torpedója a hajó elejét érte, a fedélzetre riasztva az összes utast. A második lövedék a hajó közepét találta el, míg a végzetes harmadik a gépházat. Hatalmas lyuk keletkezett a hajótörzsön, a víz pillanatok alatt beáramlott és elöntötte a Gustloff nagy részét. Ekkor csupán másfél órányira volt a parttól.

Az emberek pánikba estek, a nők sikoltoztak, egy túlélő kijelentette: vérfagyasztó volt a látvány. A hajófedélzet felszíne jeges volt, s néhányan belecsúsztak a viharos tengerbe. Késekkel, baltákkal szabadították ki a lefagyott mentőcsónakokat, s nagy riadalmat okozott, mikor kiderült, hogy hiányoznak az evezőlapátok. 

Este kilenc óra volt, amikor el kezdték küldeni az első SOS-jeleket: "SOS - a Wilhelm Gustloffot háromszorosan megtorpedózták - 6000 fő van a fedélzeten." Az Admiral Hipper nehézcirkáló azonnal segítségére indult. 

Közben sorban engedték le a túlzsúfolt csónakokat, melyekből több ember zuhant a háborgó tengerbe. Néhányan utánuk ugrottak, hogy kimentsék őket, de többnyire maguk is a tenger áldozataivá váltak. Kb. kilencven perc után egy hatalmas robbanás hallatszott és a hajó egy utolsót "hörgött". Lassan, menthetetlenül el kezdett süllyedni és emberek százai ugrottak a tengerbe. A legtöbben csak pár percig maradtak életben: a merülő hajó óriási örvénye a  mélységbe rántotta őket. 

Húsz perccel később megérkezett az Admiral Hipper. Az emberek boldogan ujjongtak fel, bár örömük nem tartott sokáig, mert kiderült, hogy a cirkáló hatalmas mérete és a vihar miatt nem tudott közel menni a  csónakokhoz, csak ha felborította őket. Ezek után még három hajó érkezett a mentéshez, de mindössze ötszáz túlélőt sikerült kimenteniük, több, mint ötezren azonban áldozatul estek a tragédiának. 

"Kötelességünk ezt tudatni mindazokkal, akik eddig még nem hallottak róla, mivel számosan tagadják és hamisítják a történelem tényeit."

Felhasznált forrás: Hunnia-1998/augusztus-Karcsics Tünde fordítása alapján

Tovább...

A templomosok titka

A társaságok és rendek működése mindig izgatta az emberek fantáziáját. A legkülönösebb híresztelések a középkori templomos lovagokról kaptak szárnyra, ami végül a vesztüket is okozta. 

Pedig olyan szépen kezdődött az egész. Legalábbis a szerzetesek részéről, akik elkísérték a Szentföldet a pogány uralom alól felszabadítani szándékozó lovagokat. Feladatuk a sebesültek gyógyítása volt, és olyan rendházak létesítése, ahol a zarándokok szállást kaphattak. Ez volt az elméleti elképzelés, de amikor a keresztények 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, sőt a környékét is uralmuk alá vonták, az elűzött szultánok és seregeik gyakran rajtaütésszerűen megtámadták a szent helyekre igyekvő karavánokat. 

A jámbor szerzeteseknek is védelemre volt szükségük, ugyanis felszentelt pap, még a saját védelmére sem foghatott kardot. Így kezdetben a segítő testvérek fegyverezték fel magukat, majd csatlakoztak hozzájuk azok a lovagok, akik vonzódtak a szerzetesi eszményekhez. Azaz a korszak szükséglete fokozatosan egy alakban egyesítette a középkor két jellegzetes figuráját: a lovagot és a szerzetest.  

1128-ban megalakult az első egyházi lovagrend, a Templomos Lovagok Rendje. Nevük onnan ered, hogy Salamon egykori templomának helyén laktak.  

Szép Fülöp francia király szemét igencsak csípte, a templomosok időközben megnövekedett hatalma, nem is beszélve arról, hogy a rend vagyonára áhítozott. De a templomosokat csak a pápa idézhette törvényszék elé, ezért Fülöp jelöltje került a pápai trónra, s ő V. Kelemen néven, az inkvizíció segítségével leszámolt a templomosokkal. A 23-ik nagymestert, Jacques de Molay-t 1307-ben tartóztatták le, és hét évig tartották börtönben. Mindeközben társaival együtt az inkvizítorok megkínoztatták őket, és olyan vallomásokat csikartak ki belőlük, mint például: miszerint megtagadták Krisztust, bálványaik voltak, ráadásul a szerzetesek együtt bújtak ágyba, ahol nem csak alvással töltötték az időt… 

A kínvallatás hatására többen beismerték vétkeiket, de mielőtt máglyára léptek, mindent visszavontak. Amikor felcsaptak a lángok, De Molay Isten ítélőszéke elé idézte a francia királyt és a pápát. Még abban az évben meghaltak mindketten. Fogott a halálraítélt átka? Vagy csak véletlenről van szó?

 Korabeli szemtanúk állították, hogy miután megkínozták a nagymestert, és a máglyához vitték, egy lepellel volt bebugyolálva. Ezt a leplet félredobták a hóhérok, de a hívek megtartották, mint ereklyét. Ez a feltételezés némelyek szerint megkérdőjelezi a torinói lepel származását. Vannak, akik úgy vélik, a templomos nagymester testlenyomatát őrizte meg a lepel.  

De mi a helyzet a hosszú hajjal? Tudvalevő azok számára, akik ezzel foglalkoznak, hogy a templomosoknak nem volt szabad hosszú fürtöket viselni. Ám a hét év alatt, amit börtönben töltöttek, bőven megnőhetett a hajuk, amit nyilvánvaló okok miatt nem állt módjukban rendszeresen levágni. 

Na és a keresztre feszítés nyomaival mi a helyzet? Akik ezen elképzeléseket vallják, erre is megtalálták a magyarázatot. Lehet, hogy az inkvizítorok gúnyból kínozták meg a nagymestert ugyanúgy, ahogyan az általa megtagadottnak vélt Krisztust a rómaiak.  

A rend egyébként kétségtelenül rendkívül gazdag volt. Nem tudni pontosan honnan szerezték vagyonukat, ügyes pénzforgatással vagy egyéb praktikákkal, de felmerült az az elképzelés is, hogy valahonnan „hozták” az aranyat és az ezüstöt. De vajon honnan? 

Amikor Kolumbusz „felfedezte” Amerikát 1492-ben, nem ő volt az első fehér ember, aki arra a földre lépett. Ez ma már tudvalevő. Talán a templomos lovagok jutottak el ekkora távlatokra? Ki tudja?

Tovább...

A sikoltó koponyák

Sok kultúrkörben és országban – legfőképp az európaiakban – a csontvázakat kapcsolatba hozzák a kísértetjárással, a halállal. Angliából azonban különösen sok olyan esetről tudunk, amikor nem az egész csontváz, hanem csupán egy koponya volt a főszereplő, amely mélységesen sérelmezte, ha valamilyen méltánytalanság érte őt.

A ködös Albion csaknem valamennyi megyéjének megvan a maga úgynevezett „sikoltó koponyája”, és a róla szóló legendája. Ilyen helyiségek többek között Somerset, Cumbria, Yorkshire, Suffolk, Dorset, Derbyshire, Sussex és Lancashire. Az innen származó történetek általában arról tudósítanak, hogy az efféle koponyák poltergeist-tevékenységet indukálnak jelenlétükkel és sikolyaikkal. Szirénaként süvöltenek, ha valaki megkísérli őket elmozdítani megszokott helyükről, vagy ha esetleg el akarják választani őket a hozzájuk tartozó csontváztól.

Néhány esetben maguk a kísértetek hívták fel a figyelmet arra, hogy bizonyos emberi csontok nem a megfelelő helyen nyugszanak. Ezek a szellemek csak akkor tűnnek el, ha a földi maradványok végre tisztességes temetésben részesülnek.

1930-ban a devoni Lynton egyik házában a vendégek arra panaszkodtak, hogy az egyik szobában egyszerűen lehetetlenség éjszakánként békésen elszunnyadni. A vendéglátó Elder családnak arról számoltak be, hogy egy öreg hölgy szellemét látták, valamint egy gyermek keserves sírását is hallani vélték.

Mrs. Elder sógora ekkor jött rá, hogy a kísértetjárta szoba sokkal keskenyebb, mint az alatta lévő helyiség. Így talált rá a család a befalazott szekrényre, benne egy gyermek ládikájára, továbbá egy halom régi csontra. A házban csak akkor állt helyre a béke, amikor ezeket a tárgyakat eltávolították a szobából, majd az idegen csontokat örök nyugalomra helyezték a közeli templom kriptájában.

Egy másik történet nagy szenzációt keltett a 19. század első felében. 1828-ban William Corder meggyilkolta szeretőjét, Maria Martent a Vörös Csűr fogadóban, Poltsteadben (Suffolk megye). Corder hulláját akasztás után – a szokásoknak megfelelően – felboncolták. Egy John Kilner nevű orvos Bury St. Edmundsból hobbiszerűen gyűjtötte a koponyákat. Ellopta Corder fejét, megtisztította a koponyát, és elhelyezte egy ébenfa dobozban. Attól kezdve a házában poltergeistek kezdtek kellemetlenkedni. Kilner továbbadta a zsákmányát, így az új tulajdonos is kivehette részét a kísértetjárásból és a szerencsétlenségekből mindaddig, amíg keresztény módon el nem temette a koponyát.

Más esetekben a temetés nem oldotta meg a folyton felmerülő problémákat. Egyes koponyák „kiásták” magukat a földből, és újfent feltűntek gazdáik otthonában. Némelyikük még napjainkban is megtalálható abban a házban, amelyet nyilvánvalóan nem akar soha elhagyni. Állítólag olykor ma is sikongatnak, ha csak egy ujjal is hozzájuk érnek.

Tovább...

Tabula Smaragdina

Rövid előtörténet

Nyugat-Európában a Tabula Smaragdina először valószínűleg pszeudo-Arisztotelész Secretum Secretorum c. munkájában jelent meg – ez a Kitab Sirr al-Asar (királyoknak írt tanácsok könyve, 800 körül) fordítása volt. Később korábbi arab kéziratok is előkerültek, ezek keletkezését 650 körülre teszik. Egyes elképzelések szerint a szöveg Szíriából, mások szerint akár Kínából is származhat. Bonyolítja a szerzőség megállapítását az, hogy szerzőnk sokak szerint Thot egyiptomi istennel, a bölcsesség istenével azonos.

Ugyancsak a hagyomány szerint Nagy Sándor idejében találták meg Hermész Triszmegisztosz sírját, múmiájának kezében a Tabula Smaragdinával, amelyben a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. Később a sír, a Tábla (valamennyi egyiptomi alkimista könyvvel egyetemben) megsemmisült – legalábbis a hagyomány szerint.

Bizonyosnak látszik, hogy a Tabula Smaragdina a legrégebbi fennmaradt alkímiai szövegek egyike. Számos fordítás létezik: ezek némelyike a fordítók szerint egyenesen káldeus, főníciai vagy kínai eredetiből készült. A középkorban sok kézirat tünteti fel szerzőként Hermész Triszmegisztosz (a háromszor legnagyobb) nevét, de tudjuk, a középkori szerzők – gyakran alig leplezetten – korábbi, vitathatatlannak tűnő orákulumok neve mögé rejtőztek, hogy munkájukat értékesebbnek, hitelesebbnek tüntethessék fel.

Megjegyezzük még, hogy a görögök és az egyiptomiak a smaragdnak fordított szó alatt nemcsak a mai értelemben vett smaragdot, hanem többféle zöld követ: jáspist, gránitot is értettek. Spanyolország középkori királyainak birtokában volt egy smaragd tál, amely a legenda szerint eredetileg Sába királynőjének tulajdona volt, és az Utolsó Vacsora alkalmával is szerepet kapott – ez zöld üvegből készült.

1. VERUM SINE MENDACIO, CERTUM ET VERISSIMUM:

Kétség nélkül való, biztos és igaz:

2. QUOD EST SUPERIUS, EST SICUT QUOD EST INFERIUS,
ET QUOD EST INFERIUS, EST SICUT QUOD EST SUPERIUS,
AD PERPETRANDA MIRACULA REI UNIUS.

Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van,
és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van,
hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsa.

3.ET SICUT OMNES RES FUERUNT AB UNO, MEDIATIONE UNIUS,
SIC OMNES RES NATAE FUERUNT AB HAC UNA RE, ADAPTIONE.

Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból,
a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. PATER EIUS EST SOL, MATER EIUS LUNA.
PORTAVIT ILLUD VENTUS IN VENTRE SUO.
NUTRIX EIUS TERRA EST.

Atyja a Nap, anyja a Hold,
a Szél hordozta méhében,
a Föld táplálta.

5. PATER OMNIS TELESMI TOTIUS MUNDI EST HIC.

Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

6. VIS EIUS INTEGRA EST, SI VERSA FUERIT IN TERRAM.

Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. SEPARABIS TERRAM AB IGNE, SUBTILE A SPISSO,
SUAVITER, CUM MAGNO INGENIO.

Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől,
tudással, szenvedéllyel.

8. ASCENDIT A TERRA IN COELUM,
ITERUMQUE DESCENDIT IN TERRAM
ET RECIPIT VIM SUPERIORUM ET INFERIORUM.
SIC HABEBIS GLORIAM TOTIUS MUNDI.
IDEO FUGIET A TE OMNIS OBSCURITAS.

A földről az égbe emelkedik,
aztán ismét a földre leszáll,
a felső és az alsó erőket magába szívja.
Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.
E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. HIC EST TOTIUS FORTITUDINIS FORTITUDO FORTIS,
QUIA VINCET OMNEM REM SUBTILEM, OMNEMQUE SOLIDA PENETRABIT.

Minden erőben ez az erő ereje,
mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. SIC MUNDUS CREATUS EST.

A világot így teremtették.

11. HINC ERUNT ADAPTIONES MIRABILES,
QUARUM MODUS EST HIC.

Ez az átvitel varázslata,
és ennek ez a módja.

12. ITAQUE VOCATUS SUM HERMES TRISMEGISTOS,
HABENS TRES PARTES PHILOSOPHIAE TOTIUS MUNDI.

Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak,
mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. COMPLETUM EST QUOD DIXI DE OPERATIONE SOLIS.

Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Tovább...

Kennedy és Lincoln - 100 év különbség

Keress egy törtélenem tanárt aki ezt megmagyarázza --- ha tudja.

Abraham Lincoln-t 1846 -ban beválasztják a Kongresszusba. 
John F. Kennedy-t 1946 -ban választják be a Kongresszusba. 


Abraham Lincolnt elnökké választják 1860-ban. 
John F. Kennedyt elnökké választják 1960-ban. 


Mindketten nagy gondot fordítottak az emberi jogokra. 
Mind a két elnök felesége elvesztette gyermekét, míg a Fehér Házban laktak. 


Mindkét elnököt pénteken lőtték le. 
Mindkét elnököt fejbe lőtték. 


Kezd egyre különösebbé válni... 


Lincoln titkárnőjét Kennedynek hívták. 
Kennedy titkárnőjét, pedig Lincolnnak. 


Mindkettővel egy déli állambeli végzett. 
Mindkét elnököt egy déli születésű elnök követte és Johnsonnak hívták. 


Andrew Johnson, aki Lincoln utódja volt, 1808-ban született. 
Lyndon Johnson, Kennedy utódja pedig 1908-ban született.


 John Wilkes Booth, Lincoln gyilkosa, 1839-ben született. 
Lee Harvey Oswald, Kennedy merénylője, pedig 1939-ben. 


Mindkét merénylő a hármas nevén ismert. 
Mindkettejük neve 15 betűből áll.




Akkor most kapaszkodj a székbe... 


Lincolnt a  'Ford' nevű színházban ölték meg 
Kennedy autója, amiben megölték egy ' Lincoln' volt amit a  'Ford' cég gyártott. 


Lincolnt egy színházban ölték meg, a merénylője elfutott majd elbújt egy raktárépületben. 
Kennedyt egy raktárépületből lőtték le, a merénylője elfutott és elbújt egy színházban. 


Booth és Oswald is merénylet áldozata lett még a tárgyalás előtt. 


És a végső rúgás... 


Lincoln egy héttel a merénylet előtt Monroe-ban volt, Maryland államban.
Egy héttel a gyilkossága előtt Kennedy Marilyn Monroe-val volt... 

Tovább...