Acambaro-i leletek

Ma úgy tudjuk, hogy a dinoszauruszok kb. 65 millió éve kihaltak, az emberiség története pedig nem tekint vissza 2 millió évre sem, tehát e két faj semmiképpen sem találkozhatott. Ennek azonban ellentmondani látszanak az amerikai kontinensen fellelt rendkívül különös régészeti leletek.

A történet 1944 júliusában kezdődött, amikor Waldemar Julsrud, Mexikóba kivándorolt, és Acambaroban letelepedett német kereskedő, egy nagyobb esőzés utáni lovaglása alkalmával furcsa kerámiafigurákra lett figyelmes, melyeket a víz mosott ki a föld alól. Mivel mindig vonzódott a művészeti emlékekhez, szerény fizetésért helybeli munkásokat toborzott, és segítségükkel megkezdte a lelőhely feltárását. Hihetetlen meglepetések vártak rájuk.
Nyolc évvel később Julsrud több mint 30.000 kerámiafigura tulajdonosának mondhatta magát. A legnagyobb figura magassága 98 cm, a leghosszabb meghaladja a másfél métert is, bár nagyon nagy többségük arasznyi méretű. A tárgyak között akadnak – mondhatni – „szokásos” régészeti leletek: emberábrázolások, edények, pipák, ám felbukkannak sokkal meglepőbb tárgyak is, például stilizált ábrázolású – némileg matrjoska babára emlékeztető – múmiák.

A szenzációt azonban nem ezek, hanem a különböző állatokról mintázott szobrok jelentették a kutatóknak, ugyanis itt megtalálhatók voltak mamutok, különböző fajta dinoszauruszok, sőt emberek és őshüllők közösen, mintegy szoborcsoportban ábrázolva. Láthatunk kölyök-dinoszauruszt etető asszonyt, ősállat farkába kapaszkodó – vagy épp azon lovagló – embert, véres összecsapásokat ember és állat között, sőt felbukkannak olyan figurák is, melyeket a paleontológusoknak nem sikerült azonosítaniuk. Kétségtelen, hogy akad néhány „fantázialény” is a szobrok között, nagy többségüket azonban a szakembereknek sikerült besorolni az általuk ismert lények közé.

Amikor híre ment a feltárásnak, néhány régész meglátogatta ezt az eldugott városkát, ám amint meglátták a dinoszaurusz figurákat, szinte elmenekültek. 1954-ben a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kiküldte négy régészét a helyszínre, akik megállapították, hogy az ásatások szabályosan folynak, de jelentésükben mégis kritikusan nyilvánultak meg. Nem így gondolkodott azonban a rendkívül szerteágazó érdeklődéséről ismert Charles H. Hapgood, a New Hampshire Egyetem antropológia és történelem professzora. Acambaroban való megjelenése új fejezetet nyitott a kutatásban.

Hapgood professzor szinte egész életében foglalkozott az acambaroi leletekkel, többször járt Mexikóban, segítette a kutatást. Waldemar Julsrudról, mint a tudomány iránt elkötelezett emberről beszélt, aki soha nem próbálta meg anyagi haszonszerzés céljára felhasználni gyűjteményét. A helyi lakosság is támogatta a feltárást, sőt Acambaro város rendőrfőnöke, Altimarino parancsnok engedélyezte, hogy a település egész területén ásatásokat végezzenek.

1968-ban aztán a professzor kapott pár olyan mintát, melyben szerves anyagok voltak, így C14-es módszerrel kormeghatározást tudott végeztetni a westwoodi Teledyne izotóplaboratóriummal. A vizsgálat eredménye szerint a dinoszaurusz-szobrocskák 6500 évesnek bizonyultak. A későbbiekben több különböző laboratóriumban vetették alá ehhez hasonló vizsgálatoknak a kerámiafigurákat, az eredmények 4500 – 6500 évesnek becsülik a leleteket.

Hapgood professzor 1982-es halála után nem sokkal John H. Tierney kezdett érdeklődést mutatni a szobrok iránt. Az 1990-es években többször vizsgáltatta be a leletek korát, később csatlakozott hozzá Dr. Don R. Patton geológus és Dr. Dennis Swift – aki bármennyire is meglepő, teológiából diplomázott –, akik a Julsrud-hagyatékot megmentendő, múzeumot kívántak emelni a különleges leleteknek.

Eme fáradozásaiknak köszönhetően nyílt meg 2002 februárjában Acambaroban a Museo Waldemar Julsrud (a múzeumnak honlapja is van, mely a következő címen érhető el: http://www.acambaro.gob.mx/cultura/julsrud.htm (az oldalt a Mexikói kormány valamilyen "politikai" okból kifolyólag törölte. -a Szerk.)). Így hozzáférhetővé váltak a nagy nyilvánosság számára is ezek a rendkívüli leletek, valamint a tudományos világ is kénytelen tudomásul venni a szobrok létezését, melyek csupán létükkel megváltoztathatnák a múltról alkotott összes nézetünket.

/forrás: sfportal.hu/


Kapcsolódó: Az Ica kövek rejtélye
Az alábbi linken további képeket tekinthettek meg a szobrokról:


6 megjegyzés :

  1. Szerintem lehet, hogy az "ősemberek" rábukkantak néhány dinoszaurusz-maradványra, és ezek "rekonstrukcióját" ábrázolják a szobrok. Lehet, hogy néhány kövületet helytelen sorrendben raktak össze, (hiszen mit érthettek a többezer évvel ezelőtt élt emberek a paleontológiához?!), így helytelen lett a szobor formájában ábrázolt rekonstrukció. Ezek lehettek azok a bizonyos "fantázialények".
    Dinobuster.

    VálaszTörlés
  2. azért ne írd le ennyire azokat az "ősembereket" tény, hogy a darwini majmos dolog hülyeség, mitöbb nemhogy nem voltak olyan primitívek de sok esetben fejlettebbek is voltak nálunk. nem számítógépekről meg hasonlókról beszélek, hanem építészet, metafizika, csillagászat.
    amúgy meg ha találtak is olyan kövületeket, akkor sem egyszerű rekonstruálni az izomzatot, és a testfelépítést. manapság is a paleontológia szent gráljai közé tartoznak az épségben talált csontvázak. akkoriban meg kész lehetetlenség volt csak úgy az ösvény szélén komoly ásatások nélkül belebotlani több tucat faj épségben lévő megkövült csontvázaiba. ahhoz hogy így megformázzák, mitöbb emberekkel ábrázolják őket, látniuk kellett őket teljes életnagyságban. megértem, hogy nagy "dinószakértő" vagy, de azért te se vedd készpénznek a hivatalos régészet találgatásait, elméleteit, sok esetben pedig hazugságait. :)

    VálaszTörlés
  3. jah igen és a "fantázialények" manapság a tudósok minden olyat a mítoszok és mesék világába sorolnak amit nem hajlandóak tudomásul venni az egójuk miatt. a sárkányokkal is ez a helyzet. attól, hogy még nem találtak maradványokat vagy csak rejtegetik őket egy raktárban, sose biztos hogy nem is léteztek. az azonosítatlan szobrokkal is ez a helyzet lehet hogy éppen még nem találták meg a maradványaikat. ha nagyban nézzük a földnek még az 1%-át se túrták fel a régészek.

    VálaszTörlés
  4. mellesleg ha megnézel pár képet, az embereket is elég elnagyoltan,pontatlanul formázták meg. akkor biztos csak kiástak pár emberi csontot és valahogy kikövetkeztették a kinézetét.
    http://www.bible.ca/tracks/tracks-acambaro-dino44.jpg
    az embert ábrázoló szobrokhoz képest pedig a dinoszauruszokat ábrázolók kifejezetten pontosak. Néhol a bőrükön a barázdák vagy pikkelyek is látszódnak, pár csontból nem lehet csak úgy kikövetkeztetni. azokból a kövületekből gondolhatták volna azt is, hogy szőrösek voltak, vagy tolluk volt.
    http://www.bible.ca/tracks/tracks-acambaro-dino7.jpg
    http://www.6000years.org/graphics/riding-clay.jpg

    VálaszTörlés
  5. Amm ezek kőből vannak kifaragva igaz?

    VálaszTörlés
  6. Pár dolgot nem értek.
    1. Az izótópos vizsgálat szerint ezek a leletek 6500 évesek kb. A tudomány szerint a dinók több tízmillió éve nem léteznek a Földön. Ebből két dolog következik: Mivel a szobrocskák nagyon élethűek, ezt azt jelentheti hogy az alkotóik élő tapasztalatok alapján mintázták meg a szobrokat. Vagyis mindennapjaik részét képezhették ezek a lények? Együtt éltek velük? Vagyis ezek az állatok 6500 éve még vígan éldegéltek? Vagy a másik lehetőség, amit nem nagyon hiszek, hogy sokkal-de sokkal régebbiek a szobrocskák. Akkor viszont nem maradtak volna meg ilyen jó állapotban.
    De ha 6500 éve még ilyen nagy számban éldegéltek ezek a lények, miért nem találták meg maradványaikat? Amúgy ezek az emberalakokkal összehasonlítva törpedínók lehettek :-). Nagyon sok itt a furcsaság. A logikai bakugrás. 2. A másik: miért ilyen hatalmas számban készítették róluk a szobrokat? És ilyen nagy számban vagy egyáltalán, máshol a Földön miért nem találtak ilyeneket? Szinte mintha egy kultusz középpontját képezték volna, hogy állandóan őket formázták meg a korabeli művészek. Arról lehet tudni valamit, hogy milyen nép alkotta ezeket a szobrokat, milyen kultúrában? Olyan furcsa ez az egész.

    VálaszTörlés