Nem kell ahhoz konteósnak lennünk, hogy tudjuk: az emberiség ősidők óta figyelemmel kíséri az égitesteket, s részünkről mindig is kiemelt érdeklődés övezte a Naprendszer bolygóit. A római panteon szereplőnek nevét viselő bolygók között is különleges szerepe volt/van a mitológiai hadiistenről elnevezett Vörös Bolygónak, s valami miatt a Marsra a scifi-szerzők és ufó-hívők is előszeretettel hivatkoznak, amikor az idegenek feltételezett származási vagy lakhelyéről értekeznek (gondoljunk itt a magyar „marslakó” kifejezésre, s most távolról sem a közszolgálati tévé legfrissebb, orbitális pofáraesésére akarok célozni).A fenti bevezető után joggal értetlenkedhettek: oké, Mars-konteó rendben, de hogy jön ide a Phobosz?
Nos, az alig 1877-ben felfedezett Phobosz (a továbbiakban: Ph.) a Mars egyik holdja, s ahogyan azt látni fogjuk, a vele kapcsolatos találgatások bizony közvetlenül összefüggnek anyabolygója titokzatos hátterével.
Mai főszereplőnk nevét Mars görög megfelelője, Árész egyik fiáról, a nem mellesleg „iszonyatot”, „rettegést” jelentő Phoboszról kapta. A „fóbia” szavunk is innen ered.
1.) Adatok
Képzeljünk el egy körülbelül 25 x 20 x 18 kilométeres, meglehetősen szabálytalan alakú krumplit, s máris megvan vizuálisan. Sokkal, de sokkal kisebb, mint a mi Holdunk (kábé százötven-kétszázszor, ha a lineáris paramétereket vesszük), és alig 5700 kilométeres távolság választja el a Mars felszínétől (a Föld-Hold távolság 380 ezer kilométer), úgyhogy csillagászati értelemben súrolja a bolygót.Több számszerű adattal nem is fárasztanálak benneteket, hiszen így is érzékeli mindenki, hogy a Ph. (Asimov mestertől lopva) tényleg csak egy kavics az égben…
2.) Honnan jött?
Érdekes, hogy a tudósok már abban sem értenek egyet egymással, hogy honnan származik a Ph. Van, akik szerint a Mars ütközhetett egy másik égitesttel, s a Ph. akkor „tört le” róla, mások esküsznek arra, hogy eredetileg egy aszteroida volt, amelyet a Mars gravitációja elkapott és foglyul ejtett, egy harmadik csoport meg abból az elméletből írt össze egy könyvtárnyit, hogy egyidősek a Marssal, s egymással párhuzamosan, nagyjából egy időben alakultak ki.
És persze vannak páran, akik szerint a Ph. nem más, mint egy óriási űrhajó. Közéjük tartozik például dr. Fred Singer, aki (túl azon, hogy ő a kitalálója az Amerikai Meteorológiai Szolgálat műholdas előrejelzési rendszerének) nem kisebb embernek volt az űrfejlesztési szaktanácsadója, mint Eisenhower elnöknek.
3.) Kiegészítő információk, röviden
Amikor először sikerült megmérni, a kis hold sűrűsége meglepte a tudósokat, tudniillik a tömege nagyon nem állt pariban a méreteivel. Magyarán: a Ph. sokkal könnyebb, mint amennyire a nagysága alapján számítottak. Ennek (ha a mérések eredménye helyes) elvileg két természettudományos magyarázata lehet: az anyaga vagy szivacsos jellegű (tehát nem tömör, hanem porózus), vagy üreges a belseje.A Ph. átlagos sűrűsége a Földének az egyharmada, a Holdénak az 56%-a.
A másik érdekesség: a Ph. (társához, a Mars másik holdjához, a Deimoszhoz hasonlóan) szinte pontosan az anyabolygó egyenlítője fölött kering – mintha megtervezték volna. És mindig ugyanazon oldalát fordítja a Mars felé, ahogyan ez a Hold-Föld esetében is van.
4.) A Fobosz-program
A szovjetek 1988-ban gyors egymásutánban két űrszondát is indítottak a Mars, illetve a Ph. felé, azzal a (nagyon általánosan megfogalmazott) céllal, hogy tanulmányozzák a két égitestet. A feladat végrehajtása előtt/közben mindkét űrszondával megszakadt a kapcsolat. A gyanakvóbb szakértőket már az is elgondolkoztatta, hogy a két (ember nélküli, gyakorlatilag azonos feladattal megbízott) szondát alig öt napos különbséggel lőtték fel, mintha eleve számítottak volna arra, hogy az egyikükkel baj lehet.4.1.) Fobosz–1
4.2.) Fobosz–2
Eddig a pillanatig a Fobosz-2 negyvenöt fotót továbbított a Földre, amelyek részben a Mars, részben a Ph. felületét ábrázolták. A legutolsó fotó okozta a legnagyobb meglepetést: mintegy 3 másodperccel a kapcsolat megszakadása előtt a Fobosz-2 egy olyan képet készített, amelyen a Mars felszíne látható, rajta egy óriási, megmagyarázhatatlan árnyékkal: mintha egy hatalmas, több kilométeres tárgy pont akkor haladt volna el a Nap és a Mars között… A bolygó két holdját (azok pillanatnyi pozíciójából adódóan) eleve ki lehetett zárni, akárcsak magát a műholdat. És azt is el kell mondani, hogy az ezt megelőző 44 fotó egyikén még csak hasonlót sem lehet látni.
A hivatalos magyarázat: a korszak (szovjet-európai kooperációban elkészült) legfejlettebb, legdrágább és minden szempontból legjobban bebiztosított műholdjának fedélzeti számítógépe meghibásodott. Bocs.
Több visszaemlékezés szerint a Fobosz-2 ügyét még az 1989 decemberi, Máltán megtartott Gorbacsov-Bush csúcstalálkozón is megtárgyalták, de a sajtó erről egy csipetnyi konkrét infót sem kapott.
4.3.) Fobosz-Grunt
A Fobosz-Grunt még pechesebb volt, mint az elődei: már a földkörüli pályát sem tudta elhagyni, 2012. január 15-én visszazuhant; részben elégett, s részben az óceánba zuhant.
A hivatalos orosz közlés szerint a kudarc oka… na mi volt? Hát persze: szoftverhiba, ami miatt a hajtómű be sem indult.
Számos találgatás kapott lábra ezzel kapcsolatban is: belső szabotázs, irányított és szándékos amerikai radarsugárzás, természetvédők (akik a Föld élővilágát féltették a visszatérő, vélelmezhetően génmódosult baktériumoktól), stb. De most nem a Mars-projektek kudarcaival foglalkozunk, noha azokról is lehetne csevegni (1992 szeptembere: Mars Observer, 1996 novembere: Mars-96, stb.).
5.) Marina Lavrentyievna Popovics
/konteo.blogrepublik.eu/
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése