2025. augusztus 10., vasárnap

A második típus (Close Encounters of the Second Kind - CE2)

Az UFO/UAP-sztorik között van egy külön kategória, amit „második típusú találkozásnak” hívnak. Ez nem csak arról szól, hogy valaki látott valami furcsa fényt az égen, hanem arról, hogy az a valami nyomot is hagy maga után. Tehát nem csak a szemtanú fejében létezik a történet, hanem van valami kézzelfogható bizonyíték is.

 Mint azt az előző cikkben említettem, ezt a rendszert még a ’70-es években találta ki J. Allen Hynek, aki akkoriban az egyik legismertebb UFO-kutató volt. Ő annak idején három kategóriába sorolta az ilyen eseteket: az első típusnál csak látod a tárgyat, a másodiknál már hatással van a környezetre, a harmadiknál pedig találkozol is az „utasokkal”. Később ezt a listát kiegészítették egészen hét találkozás típusig, amiből az utolsó kettő kicsit sötétebb téma lesz. Most a második típusra koncentráljunk.

Milyen hatásokról van szó?
A második típusú találkozásoknál a leggyakoribb jel, hogy valami furcsa történik a közelben lévő tárgyakkal vagy élőlényekkel. Ilyenek például:

  • Elektromos zavarok: autók motorjai leállnak, a rádió recseg, a lámpák kialszanak, vagy a repülők műszerei megbolondulnak.

  • Fizikai nyomok: a földön körkörös égett foltok, lenyomódott növények, megtört ágak. Sokszor olyan formában, mintha valami nehéz landolt volna ott.(Gabonakörök):
    Barbury Castle, Wroughton, Anglia; 2008 június
     
  • Hatás az emberekre és állatokra: fejfájás, hányinger, bőrpír, mintha sugárzás érte volna őket. Állatoknál hirtelen pánik, ugatás, menekülés, furcsa viselkedés pl. egész birka nyájak elkezdenek körben járni:
    East Sussex, Anglia; 2021 március
     
  • Hőhatások és zaj: égető forróság a levegőben, magas frekvenciás zümmögés vagy mély, rezonáló hang.

  • Furcsa anyagok: ismeretlen porok, fémrészecskék vagy valami olajszerű maradék, amit nem tudnak beazonosítani.


Pár híresebb eset:

1. Rendlesham-erdei incidens (1980, Anglia)

Ez talán a legismertebb brit UFO-eset, és hivatalos katonai jelentések is készültek róla. 1980 decemberében, a Suffolk megyei Rendlesham Forest területén az RAF Woodbridge katonai bázis több amerikai katonája is látott fényeket a fák között.

A helyszínre érve egy háromszög alakú, fénylő tárgyat figyeltek meg, ami fémes felületű volt, és kékes-piros fényeket bocsátott ki. Amikor közelebb mentek, az állatvilág teljesen elnémult, a rádiók pedig zavarosan működtek.

Másnap a katonák a földön három szabályos bemélyedést találtak, mintha valami nehéz tárgy három „lábon” állt volna ott. A Geiger-számláló enyhe sugárzást jelzett a nyomoknál. A környéken több fa törzsén is égési sérülések látszottak.

A történetet később több szemtanú egymástól függetlenül is megerősítette, és hangfelvételek is előkerültek az esemény idejéből. A brit védelmi minisztérium hivatalosan nem talált bizonyítékot „földönkívüli tevékenységre”, de a nyomok és a katonai beszámolók máig vitákat keltenek.

2. Levelland-eset (1957, Texas, USA)

Egy hideg novemberi éjszakán több autós is jelentette, hogy egy nagy, fénylő objektum repült el felettük. Amikor a tárgy közel jött, a kocsik motorja leállt, a fényszórók elhalványultak, és a rádiók elnémultak. Amint a fény elhaladt, minden újra működött.

Az eseményt több, egymástól kilométerekre lévő ember tapasztalta meg, akik nem is ismerték egymást. A rendőrség is kapott bejelentéseket, és néhány járőr személyesen is látta a furcsa fényjelenséget. Ez az eset azért fontos, mert egyszerre több, független tanú is hasonló elektromos zavarokról számolt be.

3. Falcon Lake incidens (1967, Kanada)

Stefan Michalak amatőr geológus a Falcon-tó közelében kutatott ásványok után, amikor két korong alakú, fénylő tárgyat látott leszállni. Az egyik visszaemelkedett, a másik pedig a közelben maradt.

Michalak közelebb ment, és leírása szerint a jármű felülete sima, fémes volt, és forró levegőt fújt ki egy rácsos nyíláson keresztül. Ez megégette a férfi mellkasát, rácsszerű mintát hagyva a bőrén. Később fejfájásra, hányingerre és gyengeségre panaszkodott. A helyszínen radioaktív szennyeződést is találtak.

4. Cash–Landrum eset (1980, Texas, USA)

Két nő és egy fiú este autózott, amikor egy gyémánt alakú, fénylő tárgy jelent meg előttük az úton. A tárgy forró hőt sugárzott, és olyan erősen világított, hogy bevilágította az egész környéket. A szemtanúk bőrén égési sérülések, hólyagok, hajhullás és sugárzásos tünetek jelentkeztek.

Később arról is beszámoltak, hogy több katonai helikopter követte az objektumot, ami miatt sokan katonai kísérletre gyanakodtak. Azonban hivatalos magyarázat sosem született.

5. Trans-en-Provence (1981, Franciaország)

Egy farmer látta, ahogy egy fémes, tányér alakú tárgy landol a földjén, majd pár perc múlva újra felszáll. A talajon kör alakú nyomok maradtak, a növényzet pedig elszíneződött és károsodott. A francia katonai kutatóintézet (GEPAN) vegyelemzést végzett, és kiderült, hogy a talajban megváltozott a kémiai összetétel, és szokatlan mennyiségű sugárzás volt mérhető.

Miért érdekes ez a kategória?

Azért, mert ezeknél az eseteknél nem csak egy „én láttam” típusú beszámoló van, hanem valami kézzelfogható bizonyíték is: fotózható nyomok, mérhető sugárzás, megsült, lelapult növényzet vagy működésképtelenné vált elektronika. Ez kutatói szempontból sokkal izgalmasabb, mert itt végre van mit vizsgálni.

Persze itt is van vita. A szkeptikusok szerint sok ilyen nyomot lehet magyarázni mással is: időjárási jelenségek, ipari balesetek, emberi tévedés vagy szándékos átverés. De vannak esetek, ahol a nyomok, a szemtanúk beszámolói és a mérések együtt olyan furcsa képet adnak, amit nem lehet egyszerűen megmagyarázni.

A második típusú találkozások mindig egy kicsit félelmetesebbek, mint az egyszerű fények az égen. Itt már a környezeted is megváltozik, és ez valahogy sokkal közelibbé, kézzelfoghatóbbá teszi az élményt. Akár hisz az ember az UFO-kban (UAP-kben), akár nem, az ilyen történetek mindig ott motoszkálnak a fejünkben: mi van, ha tényleg nem vagyunk egyedül, és néha „ők” is közelről figyelnek minket?

 

Az első típus (Close Encounters of the First Kind - CE1)

Az UFO/UAP-sztoriknál van egy hivatalos besorolási rendszer, amit J. Allen Hynek talált ki a ’70-es években. Ez osztja fel a különféle észleléseket aszerint, mennyire közelről és milyen körülmények között történtek. Az első típusú találkozás az egész skála „legegyszerűbb” formája: itt még semmilyen fizikai nyom nincs, csak látod a tárgyat.

Ez nem jelenti azt, hogy unalmas – sőt, sokszor ezek a leglátványosabb esetek. Csak éppen nincs hozzá kézzelfogható bizonyíték, mint égési nyom, landolás nyomok vagy visszamaradt sugárzás. Az egész az égen vagy a közelben játszódik le, és az élmény teljesen a látványról szól.

Mitől lesz „első típusú” egy találkozás? 
Az első típusú találkozásnál általában három fontos feltétel szokott lenni:

  • Közeli észlelés – nem csak egy eltünedező halvány pöttyöt látsz a horizonton, hanem relative elég közel van ahhoz, hogy formát, részleteket, mozgást is kivehess.

  • Azonosítatlan jelenség – lehet több színű fény, fénymintázat, korong, háromszög, gömb, bármi, amit a szokásos dolgokkal (repülő, drón, műhold) nem lehet megmagyarázni.

  • Nincs közvetlen fizikai hatás – nem áll le az autód, nem lesz égési nyomod, a fák és a fű sem fekszenek ki. Csak látod, és kész.


A tipikus leírások

Az emberek az első típusú találkozásokat nagyon változatosan írják le. Van, aki fénygömböket lát, amik csendben lebegnek, majd hirtelen eltűnnek. Mások korong alakú tárgyat figyelnek meg, ami színes fényekkel villog. A háromszög alakú, csendben suhanó fekete (TR3B Black Manta) gépek is ide tartoznak.

Ami közös, hogy a mozgás gyakran nem olyan, mint amit mi ismerünk: hirtelen irányváltások, megállások, lebegés, extrém gyorsulás. Ilyeneket a mai repülőgépek nem tudnak, legalábbis hivatalosan.

Pár híresebb példa:

  • Phoenix-i Fények (1997, Arizona) – Több ezer ember látott hatalmas, V-alakban repülő fényeket, amik teljes csendben haladtak az égen. Nem hagytak nyomot, csak eltűntek:
     
  • Belgiumi háromszög-hullám (1989–1990) – Százak láttak fekete, háromszög alakú tárgyakat lassan mozogni a városok felett, fényekkel a sarkain.

  • Stephenville, Texas (2008) – Több tucat szemtanú figyelt meg egy hatalmas, világító objektumot, amit radaron is észleltek, de semmi fizikai nyom nem maradt.


Miért érdekes ez a kategória?

Az első típusú találkozások sokszor azért ragadnak meg az emberek fejében, mert a látvány annyira szokatlan. Nem feltétlenül kell UFO-"hívőnek" lenni ahhoz, hogy egy ilyen élmény után az emberben felmerüljön a „mi a fene volt ez?” kérdés.

Az viszont tény, hogy ezeknél a sztoriknál mindig ott a szkeptikus oldal: „Biztos repülő volt”, „Valószínűleg bolygó”, „Lehet, hogy katonai gyakorlat volt”, „Csak az ISS vagy a Starlink műholdak haladtak át”. És mivel nincs kézzelfogható nyom, könnyebb is legyinteni rájuk. De amikor sok, egymástól független ember ír le ugyanolyat, az már nehezebben söpörhető félre.

Az első típusú találkozások talán a leginkább „költői” UFO/UAP-esetek. Csak te, az ég, és valami, amiről fogalmad sincs, hogy micsoda. Nincs bizonyíték, nincs mérés, csak az élmény és az emlék. De sokszor pont ezek a történetek indítanak el embereket a kutatás útján, vagy ezek miatt kezdenek el komolyabban foglalkozni a témával.

Mert lehet, hogy amit láttál tényleg csak egy random fény volt a távolban… vagy épp egy csalogató kacsintás egy másik világból.

 

2025. augusztus 8., péntek

Vásárlói Szabadság vagy Digitális Megfigyelés? A Mastercard és a Visa Árnyjátéka

Hogyan befolyásolhatják a Mastercard és a Visa, mit vásárolhatunk – és miért veszélyes ez?

A Mastercard és a Visa ma a világ két legnagyobb kártyakibocsátó és fizetési hálózati szolgáltatója. Az emberek többsége úgy tekint ezekre, mint kényelmes eszközökre a mindennapi vásárlásokhoz – boltban, online, bárhol a világon. De ritkán gondolunk bele: kik állnak valójában e cégek mögött, és mi történik akkor, ha ezek az óriások nem csak a tranzakcióinkat kezelik, hanem elkezdik befolyásolni a vásárlási szabadságunkat?

Kik birtokolják a kártyabirodalmakat?

A Mastercard legnagyobb részvényese a Mastercard Foundation (~10,7%), de a második és harmadik helyen a globális befektetői óriások, a Vanguard (~8,2%) és a BlackRock (~6,8%) állnak. A Visa esetében még koncentráltabb a helyzet:

  • Vanguard ~8,94%

  • BlackRock ~7,99%

  • State Street ~4,64%

Ezek a pénzügyi mamutok a világ szinte minden nagyvállalatában érdekeltek, így egyszerre több iparágban, sőt, társadalmi folyamatban is megjelenhet a befolyásuk.

Amikor a kártyaszolgáltató „eldönti” a vásárlást

Az utóbbi években egyre több hír szól arról, hogy a kártyatársaságok bizonyos tranzakciókat blokkolnak vagy korlátoznak. Példák:

  • Játék- és tartalomvásárlások tiltása egyes online platformokon.

  • Felnőtt tartalmakhoz kapcsolódó kifizetések blokkolása, akár teljesen legális szolgáltatóknál is.

  • Fegyverkereskedés, lőszervásárlás célzott tranzakciófigyelése és megtagadása az USA-ban.

A hivatalos indoklás gyakran a „biztonság” vagy a „közösségi normák védelme” – de ez felvet egy súlyos kérdést: kinek a normái ezek? És mi van, ha a határvonal nem a törvény, hanem egy pénzügyi igazgatótanács politikai vagy ideológiai szűrője?


A társadalmi veszély

Ha a fizetési infrastruktúra urai elkezdenek erkölcsi vagy politikai alapon válogatni, kinek engedik a pénzköltést, az gazdasági cenzúrát jelent. Ez a fajta hatalom rendkívül veszélyes, mert:

  1. Rejtett – nem demokratikus úton születik, hanem üzleti döntésként.

  2. Kikerüli a jogrendszert – egy kártyatársaság tiltása nem bírósági ítélet, mégis a vásárló számára ugyanaz a következmény: nem tud fizetni.

  3. Közvetlen befolyás az életmódra – ha egyes termékeket vagy szolgáltatásokat célzottan ellehetetlenítenek, az az emberek viselkedésének „finom” idomítása.

  4. Globális kiterjedés – mivel a Visa és a Mastercard nemzetközi hálózatot működtet, egy döntésük az egész világra kiterjedhet.

BlackRock, Vanguard és a „puha irányítás”

A két legnagyobb részvényes – BlackRock és Vanguard – nemcsak ezekben a cégekben rendelkezik meghatározó befolyással, hanem több ezer más vállalatban is. Ez egy összefonódó befolyási hálót hoz létre, amelyben ugyanazok a pénzügyi érdekcsoportok formálhatják a fogyasztói viselkedést, a médiát, az ipart és a digitális pénzmozgásokat.

Ez már nem csak „pénzügyi szolgáltatás”, hanem társadalomformáló erő.

Hová vezethet mindez?

Egy ilyen központosított befolyási rendszerben elképzelhető, hogy:

  • bizonyos politikai vagy társadalmi nézetekhez köthető vásárlásokat korlátoznak,

  • egyéni szokásaink alapján személyre szabott pénzügyi „fegyelmezést” kapunk,

  • a készpénz kivezetésével teljes kontroll alá kerül a fogyasztói szabadság.

A kérdés nem az, hogy ez technikailag lehetséges-e – hanem az, hogy megengedjük-e, hogy magáncégek a pénzmozgásokon keresztül irányítsák a társadalmat.