Az UFO/UAP-sztorik között van egy külön kategória, amit „második típusú találkozásnak” hívnak. Ez nem csak arról szól, hogy valaki látott valami furcsa fényt az égen, hanem arról, hogy az a valami nyomot is hagy maga után. Tehát nem csak a szemtanú fejében létezik a történet, hanem van valami kézzelfogható bizonyíték is.
Mint azt az előző cikkben említettem, ezt a rendszert még a ’70-es években találta ki J. Allen Hynek, aki akkoriban az egyik legismertebb UFO-kutató volt. Ő annak idején három kategóriába sorolta az ilyen eseteket: az első típusnál csak látod a tárgyat, a másodiknál már hatással van a környezetre, a harmadiknál pedig találkozol is az „utasokkal”. Később ezt a listát kiegészítették egészen hét találkozás típusig, amiből az utolsó kettő kicsit sötétebb téma lesz. Most a második típusra koncentráljunk.
Milyen hatásokról van szó?
A második típusú találkozásoknál a leggyakoribb jel, hogy valami furcsa történik a közelben lévő tárgyakkal vagy élőlényekkel. Ilyenek például:
- Elektromos zavarok: autók motorjai leállnak, a rádió recseg, a lámpák kialszanak, vagy a repülők műszerei megbolondulnak.
- Fizikai nyomok: a földön körkörös égett foltok, lenyomódott növények, megtört ágak. Sokszor olyan formában, mintha valami nehéz landolt volna ott.(Gabonakörök):
Barbury Castle, Wroughton, Anglia; 2008 június - Hatás az emberekre és állatokra: fejfájás, hányinger, bőrpír, mintha sugárzás érte volna őket. Állatoknál hirtelen pánik, ugatás, menekülés, furcsa viselkedés pl. egész birka nyájak elkezdenek körben járni:
East Sussex, Anglia; 2021 március - Hőhatások és zaj: égető forróság a levegőben, magas frekvenciás zümmögés vagy mély, rezonáló hang.
- Furcsa anyagok: ismeretlen porok, fémrészecskék vagy valami olajszerű maradék, amit nem tudnak beazonosítani.
Pár híresebb eset:
1. Rendlesham-erdei incidens (1980, Anglia)
Ez talán a legismertebb brit UFO-eset, és hivatalos katonai jelentések is készültek róla. 1980 decemberében, a Suffolk megyei Rendlesham Forest területén az RAF Woodbridge katonai bázis több amerikai katonája is látott fényeket a fák között.
A helyszínre érve egy háromszög alakú, fénylő tárgyat figyeltek meg, ami fémes felületű volt, és kékes-piros fényeket bocsátott ki. Amikor közelebb mentek, az állatvilág teljesen elnémult, a rádiók pedig zavarosan működtek.
Másnap a katonák a földön három szabályos bemélyedést találtak, mintha valami nehéz tárgy három „lábon” állt volna ott. A Geiger-számláló enyhe sugárzást jelzett a nyomoknál. A környéken több fa törzsén is égési sérülések látszottak.
A történetet később több szemtanú egymástól függetlenül is megerősítette, és hangfelvételek is előkerültek az esemény idejéből. A brit védelmi minisztérium hivatalosan nem talált bizonyítékot „földönkívüli tevékenységre”, de a nyomok és a katonai beszámolók máig vitákat keltenek.
2. Levelland-eset (1957, Texas, USA)
Egy hideg novemberi éjszakán több autós is jelentette, hogy egy nagy, fénylő objektum repült el felettük. Amikor a tárgy közel jött, a kocsik motorja leállt, a fényszórók elhalványultak, és a rádiók elnémultak. Amint a fény elhaladt, minden újra működött.
Az eseményt több, egymástól kilométerekre lévő ember tapasztalta meg, akik nem is ismerték egymást. A rendőrség is kapott bejelentéseket, és néhány járőr személyesen is látta a furcsa fényjelenséget. Ez az eset azért fontos, mert egyszerre több, független tanú is hasonló elektromos zavarokról számolt be.
3. Falcon Lake incidens (1967, Kanada)
Stefan Michalak amatőr geológus a Falcon-tó közelében kutatott ásványok után, amikor két korong alakú, fénylő tárgyat látott leszállni. Az egyik visszaemelkedett, a másik pedig a közelben maradt.
Michalak közelebb ment, és leírása szerint a jármű felülete sima, fémes volt, és forró levegőt fújt ki egy rácsos nyíláson keresztül. Ez megégette a férfi mellkasát, rácsszerű mintát hagyva a bőrén. Később fejfájásra, hányingerre és gyengeségre panaszkodott. A helyszínen radioaktív szennyeződést is találtak.
4. Cash–Landrum eset (1980, Texas, USA)
Két nő és egy fiú este autózott, amikor egy gyémánt alakú, fénylő tárgy jelent meg előttük az úton. A tárgy forró hőt sugárzott, és olyan erősen világított, hogy bevilágította az egész környéket. A szemtanúk bőrén égési sérülések, hólyagok, hajhullás és sugárzásos tünetek jelentkeztek.
Később arról is beszámoltak, hogy több katonai helikopter követte az objektumot, ami miatt sokan katonai kísérletre gyanakodtak. Azonban hivatalos magyarázat sosem született.
5. Trans-en-Provence (1981, Franciaország)
Egy farmer látta, ahogy egy fémes, tányér alakú tárgy landol a földjén, majd pár perc múlva újra felszáll. A talajon kör alakú nyomok maradtak, a növényzet pedig elszíneződött és károsodott. A francia katonai kutatóintézet (GEPAN) vegyelemzést végzett, és kiderült, hogy a talajban megváltozott a kémiai összetétel, és szokatlan mennyiségű sugárzás volt mérhető.
Miért érdekes ez a kategória?
Azért, mert ezeknél az eseteknél nem csak egy „én láttam” típusú beszámoló van, hanem valami kézzelfogható bizonyíték is: fotózható nyomok, mérhető sugárzás, megsült, lelapult növényzet vagy működésképtelenné vált elektronika. Ez kutatói szempontból sokkal izgalmasabb, mert itt végre van mit vizsgálni.
Persze itt is van vita. A szkeptikusok szerint sok ilyen nyomot lehet magyarázni mással is: időjárási jelenségek, ipari balesetek, emberi tévedés vagy szándékos átverés. De vannak esetek, ahol a nyomok, a szemtanúk beszámolói és a mérések együtt olyan furcsa képet adnak, amit nem lehet egyszerűen megmagyarázni.
A második típusú találkozások mindig egy kicsit félelmetesebbek, mint az egyszerű fények az égen. Itt már a környezeted is megváltozik, és ez valahogy sokkal közelibbé, kézzelfoghatóbbá teszi az élményt. Akár hisz az ember az UFO-kban (UAP-kben), akár nem, az ilyen történetek mindig ott motoszkálnak a fejünkben: mi van, ha tényleg nem vagyunk egyedül, és néha „ők” is közelről figyelnek minket?
