A Mastercard és a Visa ma a világ két legnagyobb kártyakibocsátó és fizetési hálózati szolgáltatója. Az emberek többsége úgy tekint ezekre, mint kényelmes eszközökre a mindennapi vásárlásokhoz – boltban, online, bárhol a világon. De ritkán gondolunk bele: kik állnak valójában e cégek mögött, és mi történik akkor, ha ezek az óriások nem csak a tranzakcióinkat kezelik, hanem elkezdik befolyásolni a vásárlási szabadságunkat?
Kik birtokolják a kártyabirodalmakat?
A Mastercard legnagyobb részvényese a Mastercard Foundation (~10,7%), de a második és harmadik helyen a globális befektetői óriások, a Vanguard (~8,2%) és a BlackRock (~6,8%) állnak. A Visa esetében még koncentráltabb a helyzet:
-
Vanguard ~8,94%
-
BlackRock ~7,99%
-
State Street ~4,64%
Ezek a pénzügyi mamutok a világ szinte minden nagyvállalatában érdekeltek, így egyszerre több iparágban, sőt, társadalmi folyamatban is megjelenhet a befolyásuk.
Amikor a kártyaszolgáltató „eldönti” a vásárlást
Az utóbbi években egyre több hír szól arról, hogy a kártyatársaságok bizonyos tranzakciókat blokkolnak vagy korlátoznak. Példák:
-
Játék- és tartalomvásárlások tiltása egyes online platformokon.
-
Felnőtt tartalmakhoz kapcsolódó kifizetések blokkolása, akár teljesen legális szolgáltatóknál is.
-
Fegyverkereskedés, lőszervásárlás célzott tranzakciófigyelése és megtagadása az USA-ban.
A hivatalos indoklás gyakran a „biztonság” vagy a „közösségi normák védelme” – de ez felvet egy súlyos kérdést: kinek a normái ezek? És mi van, ha a határvonal nem a törvény, hanem egy pénzügyi igazgatótanács politikai vagy ideológiai szűrője?
A társadalmi veszély
Ha a fizetési infrastruktúra urai elkezdenek erkölcsi vagy politikai alapon válogatni, kinek engedik a pénzköltést, az gazdasági cenzúrát jelent. Ez a fajta hatalom rendkívül veszélyes, mert:
-
Rejtett – nem demokratikus úton születik, hanem üzleti döntésként.
-
Kikerüli a jogrendszert – egy kártyatársaság tiltása nem bírósági ítélet, mégis a vásárló számára ugyanaz a következmény: nem tud fizetni.
-
Közvetlen befolyás az életmódra – ha egyes termékeket vagy szolgáltatásokat célzottan ellehetetlenítenek, az az emberek viselkedésének „finom” idomítása.
-
Globális kiterjedés – mivel a Visa és a Mastercard nemzetközi hálózatot működtet, egy döntésük az egész világra kiterjedhet.
BlackRock, Vanguard és a „puha irányítás”
A két legnagyobb részvényes – BlackRock és Vanguard – nemcsak ezekben a cégekben rendelkezik meghatározó befolyással, hanem több ezer más vállalatban is. Ez egy összefonódó befolyási hálót hoz létre, amelyben ugyanazok a pénzügyi érdekcsoportok formálhatják a fogyasztói viselkedést, a médiát, az ipart és a digitális pénzmozgásokat.
Ez már nem csak „pénzügyi szolgáltatás”, hanem társadalomformáló erő.
Hová vezethet mindez?
Egy ilyen központosított befolyási rendszerben elképzelhető, hogy:
-
bizonyos politikai vagy társadalmi nézetekhez köthető vásárlásokat korlátoznak,
-
egyéni szokásaink alapján személyre szabott pénzügyi „fegyelmezést” kapunk,
-
a készpénz kivezetésével teljes kontroll alá kerül a fogyasztói szabadság.
A kérdés nem az, hogy ez technikailag lehetséges-e – hanem az, hogy megengedjük-e, hogy magáncégek a pénzmozgásokon keresztül irányítsák a társadalmat.
