Szvasztika - Imádta a világ, amíg Hitler el nem kezdte használni

A szvasztikáról a legtöbb embernek Hitler és a náci Németország jut eszébe. De gondoltad volna, hogy a szvasztika sokkal több, mint egy önkényuralmi jelkép, és hogy eredetileg a béke szimbóluma?

A szvasztikának hosszú, rögös útja volt, mire eljutott oda, hogy a béke szimbólumából a gyűlölet és a halál jelképe legyen. A szvasztika eredetileg csak jó tulajdonságokkal és jelentéssel volt felruházva.

Csak a Náci Németország sajátos gondolkodású vezetője, maga Hitler alakította át saját képmására, hogy felhasználja majd uralkodásához. Egészen egyszerű elveket, egyúttal zseniális grafikai megoldást is alkalmazott: elforgatta a horogkeresztet, hogy dinamikusabb legyen, változtatott a karok vastagságán is. Majd a jelet úgy helyezte el egy fehér körben, hogy a pereméhez ne érjen hozzá, ezáltal lett igazán vibráló. Majd az egészet vörös mezőre tette. A horogkereszt ezekkel az átalakításokkal lett a nemzetiszocialista párt hivatalos jelképe az 1920-as évekre.

A szvasztika azonban nem a nácik találmánya. 

Egy sokkal régebbi szimbólum, mely a civilizációk hajnaláig nyúlik vissza. 

A szvasztika jelképe annyira ősi, hogy a németek előtt számtalan kultúrában használták, és ténylegesen az ősi békét jelenítette meg. Indiában számtalan festményen, vagy Buddha szobron jelen van a szvasztika, mint szimbólum.

A legironikusabb talán, hogy a szvasztika eredete sokkal európaibb, mint gondolnánk.

Ókori görög szvasztika

A legrégebbi leletek Indián túlmutatnak: ma már tudjuk, hogy feltűnt a görögöknél, a keltáknál és az angolszászoknál is. Az egyik legősibb felfedezés Európa legkeletibb pontjáig vezet. Aki Kijevben jár, és érdeklődik, érdemes felkeresnie az ukrajnai Nemzeti Múzeumot, ahol láthat egy apró, mamutagyarból faragott állatfigurát.

Ezen egymáshoz kapcsolt szvasztikákat lehet felfedezni, a leletet 15 ezer évesre teszik a kutatók. Az egyesével faragott, festett szvasztikákat már 7000 évvel korábbi leleteken is tetten érték Európában. Talán nem meglepő, hogy amikor a nácik elfoglalták Kijevet a II. világháborúban, a kijevi múzeumban talált horogkereszttel mintázott agyagedényekről úgy vélték, azok az árja származásuk bizonyítékai, és mindet magukkal vitték Németországba. Az agyagedényeket a háború után visszaszállították Kijevbe.

Padlómozaik Macedóniából

Valamilyen különös oknál fogva már az indiánok között is felbukkant egy kísértetiesen hasonló szimbólum, pedig (hivatalosan) akkor még nem állt fenn semmiféle kapcsolat az Eurázsia területén lakókkal.

Szép lassan elterjedt a környéken és a környező vidéken élő kultúrák között, és széles körben a béke és a remény szimbólumaként kezdték el használni.

Azt a formáját, ahogyan a világháborúból és a hátborzongató náci uralomból ismerjük, csak a huszadik században kapta meg. Ezt a különös, eredeti jelentésétől teljesen idegen antiszemitaságot sugalló hangulatot egy bizonyos Lanz von Liebenfels Ostara nevű újságnak köszönhetjük.

Hitler ebből kölcsönözte, s a jól ismert, sarkára állított formájában ő tette meg a német nemzetiszocializmus jelvényévé.

A németek öldöklését, és a zsidóság módszeres deportálását "kiirtását" követően aztán szép lassan teljesen egybeforrt a gyűlölettel, melyet ma már nagyon nehéz lemosni róla, pedig vannak rá különféle próbálkozások.

A szvasztika szanszkrit szó, jelentése szerencsés vagy kedvező dolog vagy jel. A szó a su- (a görög ευ- rokona, jelentése „jó”, „jól”), és az asti (a „létezni” ige egyik alakja) szócskákból tevődik össze. A szvaszti tehát azt jelenti, „jólét”. A -ka rag kicsinyítő képzőként szolgál, a szvasztika kifejezés tehát szó szerint úgy fordítható, hogy „a jóléthez köthető kicsi dolog”. A -tika azt is jelenti, hogy „jel”. Ezért Indiában nem ritka a shubhtika („jó jel”) kifejezés használata sem.

A szvasztikát még ma is használják Indiában különféle polgári ceremóniák, rituálék keretében, mivel bennük nem tudatosult az, hogy mi folyt hosszú éveken át nyugaton és a kultúrát ez nem is nagyon érdekli, hiszen alapvetően tudják, mi a jelentése, és az nem von ez az értékéből, hogy valaki teljesen más szimbolikus üzenet sugallására használta.

A művészetben és az építészetben a szvasztikát nem önmagában, hanem összefűzve vagy egymásba fonva, ismétlődő elemként használják, geometriai díszítőelemként. A hinduizmusban szent jelnek számít a templomokban és a hétköznapi életben is számos helyen használják. A buddhizmusban szintén megtalálható a vallási iratok elején, illetve a Gautama Buddha szobrok mellén vagy talpán, ahol manji-nak hívják és a dharmát, valamint a mindenség harmóniáját és az ellentétek egyensúlyát jelképezi. A dzsainizmusban ez a legfőbb szent szimbólum, ami egyben a jelenlegi (teremtési) korszak hetedik Arhatjának (Jinának) a jele.

A magyar népművészetben forgórózsának nevezik.

Igen, még a zsidó művészetben is ott van a Szvasztika jelképe

Rengeteg 17.18 századi lőporszarukon találtak szvasztika motívumokat, jellemzően a középpontba állítva. A dunántúli területeken aztán a 18. század vége felé is találtak szvasztika faragásokat.

Ezeken azonban többnyire összekapcsolás nélkül álltnak egymás mellett a rozetták, köztük nagy számban szvasztika. Később azonban elvesztette a népművészeti jellegét a szvasztika, és virágmotívumként szép lassan beilleszkedett a mintázatba, így alakult ki a forgórózsa neve is.

A szvasztikának tehát hosszú, és rögös útja volt, és bár voltak olyanok, akik megpróbálták kiforgatni az eredeti jelentéséből, és egy teljesen más ideológiát állítani mögé, az ősi szimbólum sohasem volt gonosz.